Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
*VST < 31 Ef, VE! 1985. FEBRUÁR 9., SZOMBAT \A HÉT VILÁSP0LITIKAI KÉRDÉSEI Ellentétes áramlatok sodrában Washington kétértelmű magatartása a fegyverzetcsökkentésben Ismét kiéleződött a Nicaragua körüli helyzet A londoni rádió a minap' több olyan fővárosban, amely a világpolitika kialakításában szerepet játszik, tudósítóinak körkapcsolásos rendszerével, igyekezett képet adni hallgatóinak arról, hogyan vélekednek az 1985-ös esztendőről az első öt hét eltelte után. Pozitív és negatív elemek egyaránt elhangzottak e műsorban. Általános volt, hogy bizonyos óvatos várakozás előzi meg a március elején Genfben megkezdődő szovjet —amerikai tárgyalásokat a rakéta-nukleáris fegyverkezés megfékezéséről és a világűr militarizálásának megelőzéséről. De a véleményeket átszőtte a legtöbb fővárosban kisebb-nagyobb aggodalom is amiatt, hogy ezek a megbeszélések sikeresek lehetnek-e, a washingtoni ellentmondásos manőverezés láttán. Ezek a kommentárok elismerték, hogy szovjet részről hallatlan mérsékletet tanúsítanak ebben a helyzetben. Emlékeztetnek Konsztantyin Csernyenko, SZKP KB főtitkár, szovjet államfő megnyilatkozásaira, amelyek közül kettő is nyilvánosságra került éppen e héten. Ezek azt bizonyítják, hogy szovjet részről tudják: mennyire nehéz lesz o, genfi tárgyalások útja, s mily nagy erőfeszítéseket kell majd tenni azért, hogy egyenlő biztonság alapján kompromisszumos megállapodás előfeltételeit dolgozzák ki az emberiség égető problémáiban. MILYEN JELEI VOLTAK A HÉTEN A WASHINGTONI KÉTÉRTELMŰ MAGATARTÁSNAK? _________________ A Reagan-kormányzat előterjesztette az 1985. október 1-tŐl kezdődő évre szóló költségvetési javaslatát az Egyesült Államok. törvényhozásának. Ebben több feltűnő volt még az Egyesült Államok NATO-szövetségesei számára is. Egyrészt az, hogy mind a hadászati támadó fegyverzet és mind a középhatótávolságú rakéta- rendszerek további kifejlesztésére, gyártására és hadrendbe állítására újabb rekordnagyságú összegeket irányoztak elő. Ebből a költségvetésből tehát úgy tűnt, hogy o Reagan-kormányzat úgy tesz, mintha márciusban nem is kezdődne meg a genfi tárgyalássorozat, s napirendjén nem szerepelne a rakéta-nukleáris fegyverrendszerek csökkentésének ügye. Még különösebb a helyzet a világűr katonai fel- használásának esetében. Szovjet részről azért szorgalmazzák rendkívüli erővel annak megakadályozását, hogy a kozmoszt bevonják a fegyverkezési versenybe, mert ez a militarizálás minőségileg új fordulóját nyitná meg. Érthető tehát, ha nemcsak a szocialista országokban fogadták ellenérzéssel, hanem a NATO-államok fővárosaiban is, az amerikai költségvetési előterjesztésnek azt a tételét, amely lehetővé teszi, hogy összegszerűen annyi dollármilliárd álljon rendelkezésre, amely a küszöb átlépését lehetővé teszi a kísérletezésből a telepítésre az űrfegyverrendszerekben. A szövetségesek negatív vélemé nyének befolyásolására pedig a Reagan-kormányzat elha tározta, hogy Weinberger hadügyminisztert nyugat-európai körútra küldi. Neki a Fehér Ház azt a feladatot szánta, hogy meggyőzze az Egyesült Államok aggódó NATO-szö- vetségeseit annak szükségességéről, hogy megkezdjék „csíllagháborús” tervek valóra váltását. Mint nem egy nyugati fővárosban rámutattak: a washingtoni kormányzat ellentmondásos magatartása annak tükörképe, hogy több oldalról gyakorolnak reá nyomást. Egyrészt a Reagan-kormányzat nem függetlenítheti magát azoktól a választási kampányban, a közvélemény figyelembevételével elhangzott — megnyilatkozásaitól, amelyekben azt ígérte, hogy komoly, gyümölcsöző tárgyalásokat folytat majd a Szovjetunióval a fegyverzetcsökkentésről. Másrészt a fegyverkezési verseny fokozásában, s így a csillagháborús előkészületek megvalósításában érdekelt hadiipari monopóliumok arra igyekeznek minden erővel befolyásolni a washingtoni kormányzatot — amelynek egyes tagjaival szoros kapcsolataik vannak —, hogy maximálisan növeljék a katonai kiadásokat. MIÉRT VÁLT VESZÉLYESSÉ A HELYZET ISMÉT NICARAGUA KÖRÜL? A térségben tovább tart az amerikai flottatüntetés, azzal a céllal, hogy katonai nyomást gyakoroljanak a sandinista kormányzatra, amely a tavaly novemberi választások eredményeként megszilárdította belpolitikai helyzetét és hozzáláthatott a forradalmi fejlődés intézményesítéséhez. Közben a hondurasi kormány ünnepélyes kötelezettségvállalása ellenére, hogy kiutasítja területéről a mintegy 12 ezer — CIA által felfegyverzett és kiképzett — nicaraguai ellenforradalmárt, ezek változatlanul szabadon működhetnek és csaphatnak át a szomszédos közép-amerikai országból volt hazájuk területeire. Nicaragua Costa Ricával határos területein is folytatódik az ARDE nevű ellenforradalmi fegyveres Szervezet tevékenysége, s Managua több ízben tiltaikozott azért a San José-i kormánynál, hogy ezek a pusztításokat és diverzáns akciókat folytató elemek egyszerűen semmibe veszik a határvonalakat, s amikor szorongatott helyzetbe kerülnek, egyszerűen átmenekülnek Costa Ricába. A két fronton harcoló ma- naguai kormánycsapatoknak tehát nem könnyű a helyzetük, különösen akkor, amikor a tenger felé is ügyelniök kell, hogyanis haladnak az amerikai flottamozdulatok. A héten azonban a világ haladó közvéleményének és a középamerikai békés rendezés erőinek fellépésére történt valami: Costa Rica kiutasította az ARDE ellenforradalmár szervezet egyik vezérét, Adolfo Chamorrót, mert gyűjtést indított a sandinista rendszer elleni fegyveres harc támogatására. Managua üdvözölte ezt a lépést, bár rámutatott: az ellenforradalmár fegyveresek akciói továbbra is folytatódnak a szomszédos közép-amerikai ország területéről. .. Árkus István Varsó Befejeződött a népfronttalálkozó Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára pénteken fogadta a Varsóban tartott háromnapos nemzetközi néofronttalálkozó részvevőit. A találkozón, amely pénteken ért véget, négy földrész 18 szocialista. illetve a szocialista utat választó fejlődő ország népfront szervezetének képviselői vettek részt, megvitatták a béke védelmében teendő erőfeszítések fokozásának lehetőségeit. A Pravda szerkesztőségi cikke Veszélyes amerikai álláspont A fegyverkezési hajsza megállítását és visszafordítását célzó megállapodásokkal, illetve újak megkötésével meg lehet akadályozni a háborús szakadék felé való sodródást; a genfi szovjet—amerikai tárgyalások kérdésében létrejött megállapodás éppen ebben a vonatkozásban reménykeltő — állapítja meg a moszkvai Pravda szombati szerkesztőségi cikkében. A lap emlékeztet arra, hogy a hetvenes években sok haszA Francia KP XXV. kongresszusa Folytatódik a beszámoló vitája Az FKP kongresszusa pénteken folytatta a vitát George Marchais főtitkár beszámolója és a határozattervezet felett. Philippe Herzog, a politikai bizottság tagja, felszólalásában hangsúlyozta: most arról kell dönteni, hogy az FKP — a válság elleni harc jegyében — Dulakodás tört ki a repülőtéren Hazatért Kim De Dzsung Fizikailag bántalmazták a dél-koreai rendőrök Kim De Dzsung ellenzéki vezetőt pénteken, amikor kétéves amerikai száműzetéséből hazatért. Az ütlegekből és rúgásokból kijutott az őt kísérő amerikai politikusoknak is. A dulakodásban a rendőrök földhöz teremtették Robert White-ot, az Egyesült Államok egykori szöuli nagykövetét, helybenhagyták Tom Foglietta és Edward Feighan kongresszusi képviselőt, több ütés érte Patricia Derian volt amerikai kormánytisztviselőnőt is. A dél-koreai ellenzéki politikust ennek ellenére híveinek hatalmas tömege fogadta, csak épp nem a repülőtéren, mivel a rendőrkordon megakadályozta őket ebben, hanem attól körülbelül egy kilométerre, valamint a Kim De Dzsung szöuli házáig vezető út mentén. Kim De Dzsung hazaérkezése felkavarta a kedélyeket Szöulban. A dél-koreai főváros több körzetében az ellenzék vezetőjét támogató és a Csőn Tu Hvan-rezsim elnyomó politikája elleni tüntetésekre került sor. A rendőrség ezek szétosz'latása érdekében ismét tanúbizonyságot tett brutalitásáról. Értesülések szerint a tüntetőket durván bántalmazták, s közülük több, mint hetvenet letartóztattak. a küzdelemnek egy olyan folyamatát indítja el, amelynek végcélja a szocialista társadalom megteremtése Franciaországban. Több delegátus helyi tapasztalatokra hivatkozva mutatott rá arra, hogy megvan a reális lehetőség a széles népi tömörülés létrehozására. Így Michel Chavelier a Creuseot- Loire Művek dolgozóinak küzdelméről beszámolva hangsúlyozta, hogy a város egész la kossága szolidaritást vállalt a munkásokkal. Élénk vitát keltett Pierre Juquin PB-tag felszólalása, aki már a kongresszust megelőző vitában különvéleménynek adott hangot a határozattervezetet illetően. Felszólalásában némileg tompította korábbi kritikáját, s kifejtette, hogy a kongresszus döntéseit minden kommunistának végre kell majd hajtani. Több delegátus ellentmondott Juquinnek, így kifogásol ták, hogy nem ítéli el határozottan a szocialista párt jelenlegi politikáját, és szavai kétértelműék: nem utasítja el ugyan a határozattervezet javaslatait, de kételyeket ébrészt velük szemben. nos dolog történt ebben az irányban. Az utóbbi esztendőkben azonban az amerikai kormány politikájának és gyakorlati lépéseinek következményeként, súlyos károsodás érte a fegyverkezési hajsza korlátozásának és csökkentésének ügyét. Ezzel egyidejűleg Washington mind gyakrabban adta tanújelét, hogy mit sem törődik a korábban kötött megállapodásokkal, és azokat magára nézve nem tartja kötelezőnek. A washingtoni kormány — folytatódik a cikk —, mindent megtett azért, hogy katonai fölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben. A szerkesztőségi cikk szerint Washington elhatározta, hogy meghiúsítja a rakétaelhárító rakétarendszerekkel kapcsolatos 1972-es, határidő nélküli szerződés gyakorlati megvalósítását. A többi között ezt bizonyítja az amerikai elnök űrháborús programjának bejelentése. A Pravda szerint Washington célja a közvélemény felkészítése arra, hogy az amerikai kormány által folytatott növekvő ütemű katonai készülődésnek „nincs ésszerű alternatívája”. hogy a fegyverkezési hajsza „elkerülhetetlen” és a beszüntetésére irányuló erőfeszítések „hiábavalók”. Tegyenek bármit Washingtonban, nem tudják lejáratni a Szovjetunió politikájának tekintélyét. A Szovjetunió lelkiismeretes gondossággal tesz eleget nemzetközi kötelezettségeinek — ez ismert az egész világ előtt — írja a Pravda szerkesztőségi cikke, majd megállapítja: mindenképpen aggasztó, hogy Washington’ éppen a genfi tárgyalások küszöbén tesz ilyen lépéseket, méghozzá azzal a szándékkal, hogy jó előre megmérgezze a tárgyalások légkörét, megnehezítse a döntésre váró kérdéséit líatékdúy' és’ é|>ítő:; jé?- legű áttekintését. Az első igazi győzelem a béke ügyéért A három nagy csúcstalálkozója A leglényegesebb dolgok nem a követségeken dőlnek el, hanem a pomerániai és brandenburgi harcmezőkön — írta 1945 február 3-án a konzervatív The Economist — joggal. Igen, mert a szovjet csapatok 50 kilométerre Berlintől erős hídfőállást építettek ki, a nyugati szövetségesek átlépték Németország határát, igen, mert a fasiszta hatalom recseg-Topog, s tíz nap múlva felszabadul Budapest. Mégis azzal egészíteném ki az angol lap megállapítását, hogy nagyon lényeges dolgok dőlnek el követségeken, a diplomácia nyílt vagy egészen titkos csatornáin. Még akkor is, ha ez látszólag zárt világ, ahol rezzenéstelen arcú politikusok párbaja folyik. Bennünket természetesen a felszabadulás negyvenedik évfordulójához közeledve az érdekel, hogy milyen volt az a diplomáciai „játéktér”, amely mozgási lehetőséget adott — vagy nem adott — a budai Várnak. Tartja magát ma is az a nézet, hogy ezekbe a „zugokba” az átlagember úgysem láthat be. És mert ilyen titokzatosnak látszik, hát nagyon sok fantomot. árnyat vélhetünk felfedezni benne. Aztán számyra- kapnak a legendák... A legendákat azonban mindig a valóság fénye hasítja szét. Fontos határkő Sztálin. Roosevelt és Churchill 1945 február 4-e és 11-e között találkozik Jaltában. Csúcstalálkozó felszabadított szovjet földön. A háborús idők legnagyobb jelentőségű tanácskozása, ahol összehangolt döntéseket hoznak különböző társadalmi berendezkedésű államok. Fontos határkő, amely a diplomáciatörténetben elválaszt egymástól eseményeket. A fasiszta Németország számára is az, még akkor is, ha a birodalmi külügyminisztériumban nem sejtik. Túlságosan elfoglaltak a „belső” gondokkal, hiszen ha az előző év őszétől vizsgáljuk az eseményeket, arra a megállapításra jutunk, hogy von Ribbentrop minisztériuma — az SS titkos- szolgálatának ügynökeitől a Wehrmacht elhárításáig — két alapvető irányban lekötött. S ez a kettős lekötöttség annyira igénybe veszi az egykor über- xnenschnek, emberfölöttinek vélt emberek idejét és idegzetét, hogy egyszerűen képtelenek embereknek lenni — minthogy a szó igazi értelmében nem is voltak azok. Az egyik gond a fasisztoid, vagy egyszerűen bábállamok elszakadása, szembefordulása a birodalommal. Többé már szó sincs „Európa harcáról” az idegenek ellen, hiszen 1943 júniusában a Hármasszövetség (Németország, Olaszország és Japán) súlyos vereséget szenved az angolszászok itáliai partraszállásával, 1944 augusztus 23-án Románia fegyverszünetet köt a szövetségesekkel, szeptember 5-én Bulgária hadat üzen Németországnak, október 3-ig tart a varsói felkelés, 1944 augusztus 24-én titkos üzenetet kap Berlin Szálasi Ferenctől, hogy Magyarország is kiugrani készül a szövetségből. Elsőrendű feladat tehát a még szövetséges államok követségeinek a megerősítése diplomatákkal és titkos üsv- nökökkel. (Diplomata több van, mint katona megfontolással a birodalom úgy dönt. hogy minden hasonló esetben a katonai megoldás csak másodlagos.) Veesenmayer budapesti német követ is „munkatársat” kap Rahn nagykövet személyében, s még valakit — akiről pillanatnyilag nem tud, Otto von Skorzeny-i,, a „fasiszta fenegyereket”, arát Uude- rian taoornoK, a katonai ktrn- elhárítás főnöke személyesen küld Budapestre, s egyelőre békésen sétálgat turistaként a Pilisben vagy a Halászbástyán. Az Vri utcai követségen mindennapos vendég Winkelmann SS tábornok is s egy volt magyar katonatiszt, Szálasi Ferenc. S még valaki itt van az Űri utcában: Bach von Za- lewsky tábornok, aki az imént érkezett Varsóból, a felkelés kitüntetett leverőjeként, immár civilben. Most ne számítsuk a mintegy félmillió német katonát, hiszen a diplomáciai eseményeket tartjuk szem előtt. A berlini külügyminisztérium másik gondja már nem ennyire nyilvánvaló. Bár már tudnak a szövetségesek csúcs- konferenciájáról, helyét és idejét nem ismerik. Azt viszont igen, hogy elsősorban a háború befejezése utáni helyzet lesz a főtéma. Logikusan adott volt tehát a másik feladat, vagy meghiúsítani a konferenciát (olyan kalandor tervekre már nem nyílt lehetőség, mint a teheráni konferencia idején), vagy kijátszani egymás ellen a szövetségeseket. Az utóbbi látszott járhatóbb útnak. Közvetítő országok egész sorát veszi igénybe Berlin, hogy kapcsolatot teremtsen az angolszászokkal. Bernben, Stockholmban. Isztambulban kezdődnek titkos tárgyalások Németország háború utáni jövőjéről. Meglepő, de megértő fülekre is találnak, akik bólogatva hallgatják a német tervet az egyfron- tos háborúról. A Szovjetunió ellen. A szövetségesek egysége Mikor mi megálljt mondunk csapatainknak, Önök támadnak, mikor mi támadunk, Churchill, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián Önök állnak, össze kell hangolnunk hadműveleteinket — mondta Sztálin a krími konferenciáin. Igaza volt, ebben az időszakban már nem az angolszászok tétlensége, halogatása a kérdés, hanem a hadműveletek összehangolása. 1944 szeptemberében. amikor a három nagy hozzákezdett egy konferencia előkészítéséhez, a szovjet diplomáciát hármas cél vezérelte. Homloktérben mindig a tettek álltak — egészen konkrétan: mi történik a csatamezőkön. Ragaszkodott a lehetségesen pontos haditerv- egyeztetéshez, az utánpótlási vonalak kölcsönös védelméhez ugyanúgy, mint a légi és tengeri manőverek egyeztetéséhez. > Csak ezután következhetett a politikai kérdések megoldása — mi történik Németországgal a háború után. a Japán elleni front kérdése — egyszóval a közeljövő. S ezzel egy lélegzetre a harmadik „kosár”, a világ távolabbi jövője, a béke. Ha végigkísérjük a szovjet diplomácia második világháborús történetét, sokszor ezt az „ütemtervet” szinte aprólékosan tartó politikusokkal találkozunk. Hogy a jaltai konferencia a szovjet diplomácia fölényes sikere volt, rmnd előkészítésében. mind határozataiban az tagadhatatlan. Ezt a fölényt azonban nem a Fekete-tengeri üdülőhelyen vívták ki, hanem a moszkvai csatában, Sztálingrádnál, s azokban a napokban az Odera partján és Budapest körül. Lényeges vonásaiban nem tért el ettől az amerikai diplomácia sem. Ebben az időszakban — a sikertelen magyar kiugrási kísérlet napjaiban — két szempont vezette az amerikaiakat. Az egyik az, hogy az éppen negyedszer újraválasztott, de már beteg elnöknek ne kelljen messze utazni. Ezen azután maga Roosevelt változtatott később. A másik — és döntő —, hogy az európai harcok minél előbbi befejeztével o Szovjetunió katorni erejével forduljon a fasiszta Japán ellen. Nem volt azonban egységes az Egyesült Államok diplomáciája sem, ugyanúgy mint tisztikara. A később „ialtaiaknak” nevezett reálpolitikusok mellett mind nagvobb szerephez jutottak a ...rigaiak”. (Itt működött korábban az amerikai katonai és diplomáciai misz* szió.) Nagy-Britannia még nagyhatalomnak érezte magát holott már nem volt az —, Churchill és konzervatív köre
