Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

----------------------------:-------------------~-----------------------------------------------------j A KÜLDÖTTEKHEZ Ti éti pehenőnapra virrad- tunk. Egy sereg em­ber kerekedik föl mégis és indul kötelességét teljesíte­ni. A küldöttek, akik tár­saik bizalmából az adott te­rület kommunistáinak ne­vében vesznek részt to párt­értekezleteken. Ma Százha­lombattán meg Szigetszent- miklóson a Csepel Autó­gyárban, illetve a Pest me­gyei Tanácsnál és a Pest megyei Rendőr-főkapitány­ságon. Holnap Érden, Rác­kevén és Szentendrén. Több százan nem töltik családjuk körében a hét végét feb­ruárban, hiszen a városok­ban, városi jogú nagyköz­ségekben és összesen het­venegy üzemi, községi párt- bizottság területén szom­bat-vasárnaponként ren­dezték s rendezik meg eze­ket a társadalmi, politikai eseményeket, gondolva ar­ra, hogy közéleti tennivaló­ja okán ne hiányozzék sen­ki a munkából. S a küldöt­tek mennek. 'Pedig — amúgy — berzenkednek az értekezletek ellen, nem szí­vesen veszik a tanácskozá­sokra szóló meghívót. Mert ki híve mostanság a sok beszédnek? Abból nem le­het megélni. Most sem azért beszé­lünk, mert abból akarunk megélni. De hogy miként fogunk élni a következő fél évtizedben — s azon túl —, az nagyrészt függ ezektől az értekezletektől. Ezt legjobban azok tudják, akik jelen voltak az utób­bi hetekben a beszámoló, majd a vezetőségválasztó taggyűléseken, akik a ma reggel induló küldötteket választották. Most valami másról van szó. Olyan­ról, amit értekezletnek ne­veznek ugyan, mégsem az, a szó elkoptatott értelmé­ben. Esemény — mondták a minap Diósdon, a csapágy- gyáritól induló buszon. Ese­mény? Kinek? Tarthat-e számot érdeklődésre olyan dolog, ami a párt belső ügye? Mielőtt azonban ez a kérdés fölvetődne, tisztá­zódott: ami az előttünk álló hetek végén történik, az tulajdonképpen országunk­nak belső ügye, de olyan, amire nagyon is odafigyel­nek határainkon kívül. Európában? Azon is túl. Akkor — gondolom — minket sem hagy hidegen, párttagokat s pártonkívü- lieket, magyar állampolgá­rokat, hogy ezeken a ta­nácskozásokon miről vitat­koznak. Mert hogy vita lesz, az biztos. Mert az ter­mészetes, hogy örülünk a jónak, a fejlődésnek, de nagy örömünkben nem fe­ledkezhetünk meg a lakás­építési program elhúzódá­sáról, a magánerős otthon- teremtés adminisztrációs vagy anyaghiányos bukta­tóiról, arról, hogy rövid a vízvezeték, nincs csatorna, kicsi a bolt, nagy viszont a hiánycikkek listája, hogy még mindig kevés az álta- , iános iskolai tanterem, hogy változatlanul gond a pályakezdés, a családalapí­tás. Ellensúlyozza-e ezeket a gondokat például Pest megyében, hogy viszonylag kiegyenlített az egészség- ügyi alapellátás, hogy rend­re nyílnak azok az ottho­nok, amelyekben napköz­ben társra, elfoglaltságra lelnek a magányos, idős emberek, hogy a községek­ben üzletek nyílnak, óvo­dák épülnek, bölcsődék, hogy járdák, szilárd burko­latú utak hálózata sokaso­dik, hogy csökken a csecse­mőhalandóság, hogy ... Ei- zonyára nem. Pedig ahhoz, hogy mindezeket a pozitív vonásokat itt most fölso­rolhattuk — s azokhoz is, amiket ez esetben elhagy­tunk — az itt élő lakosság is hozzájárult, számláibatat- lanul sok társadalmi mun­ka-órával. forinttal. Még­sem lehetünk önelégültek. Ami eddig történt, annak részesei vagyunk. Részesei leszünk — mert azok aka­runk lenni — annak is, ami ezután történik. Érdekel-e hát min dará­nyiunkat, hogy miről esik szó a ma kezdődő pártérte­kezleteken? Kimondhat­juk-e, hogy ez az esemény­ül ___________________ sor a párt belső ügye? Azt hiszem, e kérdésre egyér­telmű a válasz: világnéze­tünktől függetlenül vala­mennyien odafigyelünk, hi­szen kivétel nélkül érint bennünket, miről határoz­nak ezekben a hetekben a kommunisták küldöttei. Azok az emberek, akik nem csupán a párttagok szószólói, hanem akik véle­ményt mondanak napi dol­gainkról — kommunistáké­ról és pártonkívüliekéről — olyan helyi fórumokon, amelyekről ez a vélemény az ott választandó küldöt­tek révén eljut a megyei pártértekezletre, onnan pe­dig a legfelsőbb pártfó­rumra, a kongresszusra. A helyi sajátosságok szülte társadalmi méretű monda­nivalóból így szűr majd le általános tapasztalatokat a kommunisták országos ta­nácskozása, melynek részt­vevői irányt mutatnak a következő fél évtized ten­nivalóinak sorára. Ifjúságpolitika, nőpoliti­ka, szociálpolitika, kultúr­politika — és így tovább. A politikai fórumokon szü­letnek meg azok az elha­tározások, amelyek később széles néprétegek életét be­folyásolják. S ki mondhatja magáénak ezeket a politi­kai fórumokat? Kijelentet­te-e valamikor is ennek a pártnak valamely vezető testületé, hogy az életszín­vonal emeléséért, megtar­tásáért a párttagok érdeké­ben fog küzdeni? Hogy csak a párttagok nyugdíjá­nak vásárlóértékét kívánja megőrizni? Hogy csak a kommunista ifjúság fészek­rakásának segítését szor­galmazza? Ezen — még költőinek sem nevezhető — kérdések értelmüket vesz­tik abban a pillanatban, amikor végigtekintünk az utóbbi négy évtizeden, ami­kor megpróbáljuk megálla­pítani, honnan indultunk s hová érkeztünk. Azt a népfrontpolitikát, amit meghirdettek hazánk hala­dó erői 1944 decemberében, az évek során megvalósí­tottuk, továbbfejlesztettük. Küzdöttünk, pártállásunk­ra, világnézeti hovatartozá­sunkra tekintet nélkül. Be­csülettel, korábban soha nem volt egységben, tisz­tességes akarással. Ha nem így lett volna, el sem ju­tunk idáig. Közben? Voltak köztünk ellendrukkerek is. Ám a legutóbbi negyedszázadban egyre kevesebben. Azért, mert erősebbekké váltunk azáltal, hoigy egyre töb­ben lettek, akik hitték: ez az egyetlen út, amin járha­tunk. IV! a is vannak, akik csak kritizálnak. Miért? Nem lehet kritizálni? De­hogynem. Mindazoknak, akik jószándékkal teszik, még akkor is, ha nem lát­ják a megoldás módját. Kritizálnak a kommunisták is, ezekben a hetekben fo­kozottan. Ám arra is javas­latot tesznek, hogyan lehet — közös erővel — meg­szüntetni azokat a bajokat, amiket a magunk értetlen­ségével. balfogásainkkal magunknak csináltunk. Akik megpróbálják kimó­dolni, hogyan lehet egység­be forrva kivédeni azokat a káros hatásokat, amelye­ket a rajtunk kívül álló — gazdasági és politikai bo­nyodalmak — okoznak. És az visz minket előbbre, hogy ebben az országban túlnyomó többségben van­nak. akik a konstruktív ötleteiket tálalók táborához tartoznak, ha pártonkívü- lick, akkor is. Országos ügy tehát a pártértekezletek sora, vagy a párt belső dolga, ami nem tartozik a kívülállók­ra? A kérdés sokszorosan értelmét vesztette. Kíván­hatunk tehát jó munkát a küldötteknek valameny- nyien. A küldötteknek, akik a mi nevünkben — s nem csupán a kommunis­tákról van szó — megpró­bálják legjobb tudásuk szerint eldönteni, melyik lesz a legcélravezetőbb út, amely a jövőbe vezet a kö­vetkező öt évben — s azon túl is. B. I. ____________y ÍZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ÉS 1 MEGYEI TINÉCS LAPJA XXIX. ÉVFOLYAM, 33. SZÄM Ára: 2,20 forint 1985. FEBRUAR 9., SZOMBAT Újabb termékek Monoiról Okultak az eladási géniekből Az idén januárban nemcsak egy új gazdasági év, de egyúttal a VI. ötéves tervidőszak utolsó esztendeje is megkezdődött. Bár termé­szetesen egy vállalat életében semmi nem zárul le decemberben vég­érvényesen és jövőre sem lehet tiszta lappal indulni, nem kis felelős­ség, hogy az öt évre kitűzött célok megvalósításáról számot kell ad­ni. A Monori Mezőgép Vállalatnál is ennek jegyében készítették el 1985. évi terveiket. Lombikbúza Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutató Intéze­tének genetikai osztályán új módszert próbálnak ki a bú- zanemcsítésre. Különböző bú­zafajtákból szövettenyészete­ket indítanak, s ezekből nö­vényeket állítanak elő, me­lyeket élettani, genetikai és nemesítési célból vizsgálnak. A szülőktől eltérő, genetikai és nemesítési szempontból hasz­nos variánsokat — például az eltérő érésidejű, alacsonyabb növésű és szárazságtűrő növé­nyeket — kiválaszt ják a nagy­üzemi termelés számára. Mint dr. Garamvölgyi György, a Schöpf-Mérei Kora­szülött Kórház és Anyavédel­mi Központ szülészalorvosa, illetve dr. Róthfalusi Mária gyermekgyógyász adjunktus elmondották, a gyermekek és édesanyjuk kiváló egészségi állapotban várják a hazatérés perceit. A kicsik a koraszülötteknél normálisnak tekinthető kezde­ti alkalmazkodási zavarok le­küzdése után, egyenletesen, jól fejlődnek, mindannyiuk sú­lya jóval meghaladja a kát és fél kilót, a kis Sándor tegnap már elérte a 3 ezer grammot. A községi tanács képviselő­je, Tóthné Övári Marianna vb- titkár a hirtelen megnövek'e- dett Bakó családot segítő tár­sadalmi összefogás — melyről lapunk január 31-i számában részletesen beszámoltunk —, eredményeit ismertette, mely­nek köszönhetően ma délbe" már — a megyei tanács 903 ezer forintos segítségével vá­sárolt —, három hét alatt fel­Mindenekelőtt be szeretnék fejezni a magasan gépesített baromfivágó-vonalhoz szüksé­ges gépeik — baromfinyitó, -zsigerelő, zúzatisztító, testát­alakító és aprólékcsomagoló automaták — fejlesztését, hogy jövőre megkezdhessék ezek sorozatgyártását és értékesíté­sét is. A húsipari vágóhídi beren­dezéseit a Mezőgép nem egye­dül fogja a jövőben fejleszte­ni. A párhuzamosságok elke­rülése érdekében már felvet­ték a kapcsolatot a többi ha­zai gyártóval, és kialakították elképzeléseiket a munkameg­osztásról. Az elmúlt két évben újítot­ták fel az érdi kovácsolóüze­met, ahol az olajtüzelésről át­álltak a gázfűtésre, és megte­remtették a folyamatos hőke­zelés feltételeit. A rekonstruk­ció eredményeinek az idén kell jelentkezniük a termelés­ben. A vállalat budapesti gyáregységében ugyancsak most fejeződött be egy világ­banki hitelből finanszírozott újított kétszintes, ötszobás ház nagyszobájában várja a Bakó csemetéket, a család és a gye­rekágyak. K£5T-együtf működés Tervkoordináció Pénteken, a jegyzőkönyv alá­írásával befejeződött a KGST csapágyipari együttműködési szervezete irányítás automati­zálási és számítástechnikai kérdésekkel foglalkozó szakér­tői munkacsoportjának Debre­cenben megtartott 11. ülése. A négynapos tanácskozáson a szakemberek áttekintették a tagországok csapágygyárai kö­zötti kölcsönös szállítás és tervkoordináció számítástech­nikai megalapozásának mód­szertani kérdéseit, beruházás. NC és CNC auto­matákat vásároltak, és egy nyugatnémet licenc alapján még tavaly megkezdték új termékük, a hidraulikus szi­vattyú gyártását. Eddig ezer darabot exportálták belőle, az idén újabb négyezer darab értékesítését tervezik az NSZK-ba. A jövőben hidro- motorok gyártására is gondol­nak. A tanácskozáson megjelent Nagy Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára, Balázs Gézáné, a Pest megyei Tanács elnökhelyette­se, dr. Rottler Ferenc, a TIT főtitkára, dr. Maróthy Mi­hály, a TIT Pest megyei szer­vezetének elnöke, Jónás Zol­tán, a TIT megyei szervezeté­nek titkára, valamint ott vol­tak a megye párt- és állami szerveinek, társadalmi és tö­megszervezetein ek képviselői. Értelmiség és tudományter­jesztés — ez volt a címe dr. Rottler Ferenc vitaindító elő­adásának. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt tíz esztendőben — a közművelődési törvény létre­hívása óta — gyakorta volt téma az értelmiség helyzete, szerepe a mai társadalomban. Annál is inkább, mert éppen a TIT vállalta az értelmiség mozgósítását, szervezését, hogy a nagyközönség szamára közvetítse a tudomány ered­ményeit. Megemlítette: a ta­vaszi országos aktívának mintegy előkészítése a mosta­ni eszmecsere. Beszélt arról is, mit jelent korunkban az értelmiségi lét, életmód, a diploma záloga-e egyúttal an­nak, hogy valaki értelmiségi módon tudjon cselekedni? Ezek alapvető kérdések, me­lyek minősítik a réteg viszo­nyát a társadalomhoz. Termé­szetesen szó esett a TIT tár­sadalmi szervezetié alakulásá­nak fontosságáról, ami nem Hazánkban a Monori Mező­gép neve leginkább a kazá­nokhoz kapcsolódik. Míg ko­rábban évente 10—12 ezer da­rabot is eladtak belőle, tavaly csökkenteniük kellett a terme­lést. A kiskunlacházi ÉGSZÜV ugyanis tavaly a szokásosnál többet dobott a piacra, s a monori termékek ezekkel meg az importból beérkezett kazá­nokkal nem tudták felvenni a. versenyt. Eladási gondjaikból okulva 1985-re kevesebb, ám az eddigieknél jobb minőségű kazán gyártását tervezik. El. E. egyszerűen formai változás. A soron következő feladatok leg­fontosabbika az ifjúság be­kapcsolása az ismeretterjesz­tési munkába — ezzel a gon­dolattal zárta beszédét a TIT főtitkára. A hozzászólók között dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődési osztályá­nak vezetője felvázolta a he­lyi jellegzetességeket. Meg­duplázódott egy évtized alatt a diplomások száma, ugyan­akkor kevesebb TIT-tagot számolunk. Az önmegvaló­sítás formáit kell megtalálni a megújításhoz — hangsú­lyozta. Göndics Zoltán, az MSZMP Pest megyei Bizott­sága Oktatási Igazgatóságá­nak igazgatója az ismeretter­jesztés tájcenirumok sze­rinti megszervezését javasol­ta. Tóth Béla, a megyei mű­velődési központ igazgatója a szentendrei körzeti TIT életé­nek felfrissülését ecsetelte. Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény ve­zetője a fiatol értelmiség sor­sáról szólott aggódón. Még sokan hozzászóltak az ankét résztvevői közül, együtt gondolkodva a tudományos ismeretterjesztés megújulásá­nak lehetőségeiről. A külön­féle foglalkozásúak bevonása, a témakörök, gyarapítása, a formai megoldások változato­sabb alkalmazása, a közhasz­nú célok és az érdeklődés egyeztetése mind-mind olyan feladat, amely a TIT tovább­fejlődését szolgálja, s a szer­vezet tiszteletreméltó hagyo­mányait is ápolja. Er. K. Lángolt kolbász és mustár Ma délben (cití&onfoglalás Mendán Hazatérnek a négyes Írek Tegnap délelőtt a budapesti Lido kávéháziján tájékoztatták a sajtó képviselőit a január első napján született mendei Bakó gyerekek: Sán­dor, Krisztina, Petra és Adrienn, valamint édesanyjuk állapotáról, ab­ból az alkalomból, hogy ma délután hazatérnek új otthonukba. Az értelmiség hivatása Megyei aktíva az ismeretterjesztés feladatairól Az MSZMP Pest megyei Bizottsága és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest megyei szervezete tegnap délután megyei értelmiségi ankétot rendezett. Propagandisták, párttitkárok, könyvtárosok, nép­művelők, pedagógusok találkoztak az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának nagytermében. Évente 20 ezer darab sertést dolgoznak fel Szigetszentmikló- son, a Szigetfő Termelőszövetkezet húsüzemében. A tőkehús mellett húsz különféle húsipari termékkel látják el községü­ket, jut még belőle a Csepel-sziget egy részébe is. Rózsa Ká­roly füstre rakja a lángolt kolbászt. Egyliteres üvegpalackokba töltik a mustárt a csepeli Duna Tsz halásztelki konzerv II. üzemében. Évente 15 vagon készül a kedvelt ízesítőből. Képünkön Szatmári Józsefné, Kuesák And- rásné és Kaján Lászlóné műszakonként 2500 üveget tölt meg. Hancsovszki János felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents