Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
1985. JANUÁR 8., KEDD Stollwerck csoki, Schmoll paszta Szecessziós néma eladók íme az első budapesti, a Stollwerck automata. Két fillérrel működött Hitték volna, hogy ilyen régi mír Ica a Persil, az Odol és az Ovenall? Z Hol vag^ Adám? dörgé | az Ür, / Felelt Ádám: Itt ^ vagyok. / Évácskámmal ^fiumei / csokoládét majszo- ^ lók. / Ó be kár, hogy ezt a í gyártmányt / Nem ismertük ^ azelőtt... / Hej, akkor nem ^lettünk volna / Tiltott gyü- . á mölcskedvelűk. £ Száz esztendő óta / Jár- í ja ez a nóta / Sódar, koil- | bász, dagadó / FRANCK- íos kávé csak a jó! í összefut az uccagyer- jímek: / Ágnes asszony, bo- ^ lomd "kelmed! / Hiszen Ottókon van FLÖRÁ-ja? / ^ Sose jöttök volna rája! / á — Ö, irgalom atyja ne íhagyj el! Ferenc Jóska poháron ö, azolk a boldog békeidők a századelőn! Amikor ilyen, és ezekhez hasonló rigmusok kíséretében rendezhették a vásárlók a számlájukat. A számod ócédulán szecessziós színes rajzok, no meg a rímek. A másik oldalon természetesen a kifizetésre váró összeg. No, de mennyivel másképpen nyílik meg a pénztárca a kedveskedő szó olvastán! . Hihetnénk: ma már ilyesmivel sehol sem találkozunk. Ráérő őseink bolondos, vevőcsalogató kedve éppúgy a múltéj mint a Stollwerok csokoládé, s Schmoll paszta vagy a Franck kávé. Nos, ismét találkozhatunk a nagyanyáink emlegette soksok érdekességgel. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó- iPari Múzeum jóvoltából, fenn a Várban. A Fortuna utcai bolthajtások hangulatos kör- j nyezetóben megnyíló kiállítás | az elmúlt fél évszázad kereskedelmét idézi. 1911-ben, az utolsó, utolsó- előtti békeév / Viszonylag nyugodtan telt. / Arról, ami lesz három év múlva / Senki, de senki nem énekelt. A Fonogr if-s!ágerhez íme a korabeli illusztráció: Ferenc József a Lysoform- reklámon és a porceiánpohia- nakon. Piros ruhás ifjú hölgy utáni őszbe hajdó úriember liheg a színes plakáton. S a felirat: Rohanjunk a rohanó időkkel, a szépségápoláshoz Didó kell. Ez időben egyszerre három váisárcsarnok is megnyitotta kapuit a fővárosban, Korabeli fotó ábrázolja a legnagyobbat. a legszebbet, az Ybl Miklós tervei szerint felépült Nagycsarnokot. Tábori csomagolásban A múlt századvég gazdasági fellendülését tükrözik a reklámok, az árucikkek, a korabeli ajándéktárgyak, szivar- dobozok, bögrék. És nem szabad elfeledkeznünk a nagy szenzációról: megjelentek Budapest utcáin az első árusító automaták. A szecessziós néma eladók kétszer két fillér bedobása után háromféle Stoll- werck csokoládéval kecsegtettek. A Minuta teakivonat teljesen kész. Cukorral és rummal. Tábori csomagolásban is. Mindenütt kapható. A teát hirdető plakáton a tűz mellett katonák melegednek. Még színes a kép, hiszen az első világháború kezdetén jelent meg a reklám. Aztán hamarosan minden elszürkül. S a tárgyak a reménytelenségről, a nyomorról árulkodnak. Az idő múlását követik a kiállítás dokumentumai. Egymás mellett láthatjuk a Tanács- köztársaság idejének felhívó plakátját az üzleteik bejárásáról és megnyitásáról., Milyen, volt a Corvin áruház? Nem csalás, nem ámítás: megnézhetjük mozgófálmen. A cellulózszalag megőrizte, hogyan vásárollak 1926-ban. Nyitáskor éppúgy beözönlött a várakozó tömeg, mint most. Csák éppen a belső berendezés: mintha más lenne. No meg az udvarias kiszolgálásból is ízelítőt kaphatunk. A modern kereskedés mintaképeként emlegetik' a korabeli iratok a Corvint és a Divat- csarnokot. Boldogság és óra Kávézók figyelem! Meinl kávé; a legjobb kávé! A sokat hallott szlogen íme valósággá válik. Láthatjuk az eredeti portált. A két világháború között a Meinl-cég rendelkezett a legnagyobb fiókhálózattal. Arra kimondottan kényeseit voltak, hogy mindenütt ugyanazt a minősége; adják; egyforma külsőségek közepette. A pilisszántóink közüli bizonyára sokan ráismernek az egykori vegyeskereskedés berendezésére. A pulton kávéadagoló. Ne nyúlj hozzá! — hirdeti a felirat a mustáros- bödönt. A mérleg mellett a bevásárlási könyvecskék jelzik: lehetett hitelre is vásárolni. Kakaós- és kávésdobozok, színes reklámok idézik fel a két világháború közötti bolt hangulatát. Boldogság az élet sója / Kell hozzá egy pontos óra / Ajándékba finom ékszer / Jegygyűrű, de ez csak egyszeri A számol ócédulán a mosolyt fakasztó, ám megszívlelendő rigmus. De azért a számlát mégiscsak .minden időiben rendezni kellett! Erdőst Katalin A pilisszántói vegyesUcrcskedés Knoll Mária felvétel«! Foton is forgatták Filmek — bemutatás előtt A MAFILM Objektív Stúdiójában készülő alkotások közül több ix befejezéséhez közeledik ezekben a napokban. Szabó István Redl ezredes című kétrészes, magyar—osztrák—NSZK koprodukciós filmjének laboratóriumi munkálatai most folynak. Á történet az osztrák—magyar monarchia idejében játszódik, hőse egy karrierista katonatiszt, aki más akar lenni, mint ami, más embercsoporthoz, más világhoz szeretne tartozni, mint ahonnan származik. A 78 napig forgatott produkció operatőre — csakúgy, mint az Oscar-díjas Mephisto című filmé — Koltai Lajos. Kamerája előtt Klaus Maria Brandauer, Jan Niklas és Gudrun Landgrebe alakította a főszerepeket. A filmet várhatóan februárban mutatják be. Bacsó Péter Hány az óra vekker úr? című produkciójának utómunkálatai a napokban kezdődtek. A Páskándi Géza novellája alapján készülő film egy kisvárosi órásmesterről szól, eki a náci megszállás idején az események sodrába kerülten válik hőssé. A forgatáson Andor Tamás operatőr közreműködésével a fővárosban, a Marfűm fóti telepén és Kőszegen vették fel a jeleneteket. Szabó László Sortűz egy fekete bivalyért című filmje francia—magyar koprodukcióban készült. A produkciót Gion Nándor, jugoszláviai magyar író könyv^ alapján forgatták Kende János operatőr kamerájával A film gyermekhősök szemével mutatja be egy bácskai falu életét a háborút követő időszakban. A felnőtt főszereplők között olyan hírességeiket szerződtetett a rendező, mint Jean Louis Trintignant, Jean Rochefort, Fanny Cottencon, s szerepet vállalt Kállai Ferenc is. Kovácsi János Megfelelő ember kényes feladatra címmel készített filmet. A finn Delit Fiimi vállalattal közös produkció politikai krimi. A magyar, bolgár és finn helyszíneken ifj. Jancsó Miklós rögzítette a felvételekéit. A film főszereplői Beáta Tysz- kiewicz, Boguslaw Linda, Fehér Anna és Szakács Eszter. Bemutatásra vár Gazdag Gyula rendező Társasutazás című dokumentumfilmje. A produkció — Ragályi Elemér operatőr közreműködésével — a deportálások 40. évfordulója alkalmából a ^oncentrációs táborokat ismét ’felkeresettek utazásán készült. A film dokumentumfelvételek felhasználásával is felidézi a fasiszták szörnyű tetteit. A Kirov Balett szólistái Budapesten A leningrádi Kirov Balett szólistái Budapesten vendégszerepeinek januárban. A Le- ningrádi Akadémiai Opera és Balettszínházból érkező 11 táncművész január 21-én, 26- án és 28-án mutatja be koncertjei! egű műsorát a Fővárosi Operettszínházban. A társulat kisebb csoportja a századfordulón vendégszerepeit először Magyarországon, a teljes együttes pedig 1958-ban, illetve 1983-ban lépett fel klasszikus és új művekkel. Az újító szellemű, mai szovjet koreográfusok közül Dimit- rij Brjancev, Borisz Eifman és Leoniv Lebegyev, valamint a balett igazgatója, Oleg Vinogradov műveiből állították ösz- sze a januári est programját Abban a francia Maurice Bejárt és Roland Petit egy-egy tánckettőse is látható lesz. A szólistacsoport legtöbb tagja a Kirov Balett nemzetközileg elismert művésze, szinte valamennyien nemzetközi versenyek díjazottjai. Az esten fellép Natalja Bolsako- va, Gabriella Komiévá, Irina Csisztjakova, Jevgenyija Jev- tejeva, Olga Lihovszkaja, Vagy im Guljajev, Nyikolaj Kov- mir, Konsztantyin Zaklinszkij, Jevgenyij Neff, Amatilij Bo- szov és Jurij Gumba. Fejleszteni a beszédkészséget A nyelvtudás a humánum ábécéje Érdekes jelenségre figyeltek fel az utóbbi években az etnológusok. Azokban az országokban, ahol sok bevándorló él, az első és második nemzedék elsősorban arra törekszik, hogy új otthonában egzisztenciát teremtsen, megalapozza a család anyagi helyzetét, beilleszkedjen az új szokás- és hagyományrendszerbe. A harmadik, negyedik generációban, amely, nek tagjai talán már nem is beszélik a nagyszülők eredeti anyanyelvét, feltámad az érdeklődés az óhaza, a nyelv és kultúra iránt Itthon is tapasztalhatjuk, hogy egyre több, a világ legkülönbözőbb pontján élő család küldi haza a gyerekeket nyári táborba, iskolába vagy egyetemre, hogy megismerkedjenek a magyar kultúrával. Kivívott tekintély A hazánkban élő nemzetiségek anyagi, egzisztenciális szempontból jórészt asszimilálódtak, anélkül, hogy kultv rájuk értékeiről, nyelvüktől leRádiófigyelőé BIORITMUS. Ügy tisztességes, ha mindjárt - elöljáróban bevallom, hogy eredendő ellenszenvvel viseltetek az ijesztgetés műsorokkal szemben. Nem a krimikre gondolok, még csak nem is a társadalmi drámákra, hanem az olyan egészségvédő összeállításokra, mint a tegnap hallott Bioritmus. Félreértés ne essék, nem arra akarom rábeszélni az olvasót, hogy igyon nyakló nélkül különböző ártalmas szeszeket, szívjon annyi cigarettát, amennyit csak bír, ne járjon szabad levegőre, reggeltől estig tömje magába a zsíros húsokat és a habos tortákat, alakítson ki magának mozgásszegény életrendet. Nem, nem erről van szó, csupán egészséges életmódra nevelés megfelelő formájáról. Meggyőződésem ugyanis, hogy immár valamennyien tudjuk, hogy mi az ami árt nekünk, csak emberi gyarlóságból és nehezen változtatható körülményeink miatt formáljuk át olyan nehezen. Egyelőre ugyanis sokunknak nem adatik meg a nyugodt munkahely, a kellemes közösség. nyom azt szeretné, ha egész idő alatt csak vele foglalkoznék, de hát ez lehetetlen. A humanitás értékéről alig van fogalmuk. Néhányan még azt sem tanulják meg: a család nem egyenlő azzal, hogy egy fedél alatt lakunk. Sokan, ha haz3mennek is, csak azt hallják: menj el, tűnj el, ne zavarj! És az iskolában ebben a szellemben durvábbak egymással, a nevelőkkel. Lehet, hogy renitens gondolat, de szerintem nem volt helyes a nők ilyen arányú foglalkoztatása. Talán javíthatna valamit a helyzeten, ha az asszonyok csökkentett munkaidőben dolgozhatnának, hogy a családra- is maradjon idő. Hogy mondjuk ezt? hozzászámítjuk, hogy kis hazánkban a jólét fokmérője egy kacsát még mindig az, hogy ki mennyi, a föld adta jót engedhet meg magának. Mindezen okból a Házunk tája meglehetősen nagy hallgatótáborra számíthat. Olyanokra is, akik talán nem értenek igazán a marhahizlaláshoz. S talán éppen ezt kellene a szerkesztők figyelmébe ajánlanunk. Azt, hogy közönségük — tetszik nem tetszik —, sokkal szélesebb körű annál, mint amire számítanak. Túlnyomó többségben ugyanis hozzám hasonló filoszok, közgazdászok, vasmunkások, és számítógép-programozók ülnek a készülékek előtt. Jól tudóm, hogy a rádió — helyesen —, igyekszik réteg- műsorokat is szerkeszteni. Nem a rádió munkatársai tehetnek róla, hogy e tekintetben gyakorlatilag valameny- nyien igényt tartunk a benn- fentességre. Tehát egy kicsit jobban kell hozzánk igazodni. s tudomásul venni, hogy okításunkat szinte az alapoknál kell kezdeni. ígérem, valamennyien hálásak leszünk érte. Cs. A. — Kicsit elkanyarodtunk a témánktól, de végtére is a tanulás feltételei, a körülmények sem hagyhatók figyelmen kívül. Visszatérve a kiindulóponthoz. Milyenek a tárgyi feltételek, a tankönyvek? — Egészen jók, bár itt—ott maximalisták a követelmények. Nagy a színvonalbeli ugrás a 6—7-ik osztály között. A tananyag kétségtelenül igényes, de a gyerekeik nehezen birkóznak meg vele, — Melyik készség fejlesztésére helyezi a hangsúlyt? — Elsősorban a beszédkészséget igyekszem művelni. Azt szeretném elérni, hogy ha külföldre utaznak, bizonyos szituációkban feltalálják magukat, tudjanak társalogni, ha kell útbaigazítást kérni. Azzal biztatom tanulásra őket: meg kell változtatnunk azt a vélekedést, hogy a magyarok nem beszélnek nyelveket. — Honnan szerzik be a szlovák szépirodalmi könyveket? — A községi könyvtárban gazdag nemzetiségi nyelvű állomány van. A gyerekek azonban — és ez megint általános tapasztalat — se magyarul, se más nyelven nem olvasnak eleget. — Változott-e a szlovák nyelvet tanulók aránya az utóbbi évikben? — A jelentkezők száma Sivár érzelmi világ — Érdekes ellentmondás, hogy a diplomának még van, a tudásnak viszont már jóval kevesebb a presztízse. — Számtalanszor hallottam én is az iskolában: ugyan, tanár néni, máért tanuljak? Ha elvégzem a nyolc általánost és tanulok egy szakmát, háromszor annyit keresek, mint a tanárnő. És erre mit lehet válaszolni? Nehezíti a pedagógusok dolgát az is, hogy a tanulók jóval nehezebben kezelhetők, mint régebben. Lassan az a sikk közöttük, hogy ki volt j évente hol több, hol kevesebb, szemtelenebb a tanárral. De ez j Általában a nemzetiségiek 95 sem magától alakult így. A leg- j százaléka tanulja az iskolában több diák egész nap magára is szülei-nagyszülei anyanyelvűn hagyva, sokuk érzelmi vi- vét. Ez az arány jó ideje nem lága sivár, órán gyakran ér- változik, zem, hogy némelyik tanítvá-l Nagy Emőke mondtak volna. Az utóbbi évtizedekben a lenini nemzetiségi politika jegyében minden támogatást megkaptak ahhoz, hogy megőrizzék és utódaiknak továbbadják sajátos hagyományaikat. Pataki Kálmánná a dabasi 1. számú Általános Iskolában tanít orosz és szlovák nyelvet. Elsőként arról kérdeztem, véleménye szerint nálunk is észlelhető-e a nemzetiségek körében a hagyományos kultúra iránti érdeklődés? — Évtizedekkel ezelőtt a hazai szlovákok úgy érezték — indokkal vagy indokolatlanul, ezt ma már nehéz lenne megmondani —, hogy környezetük lenézi őket, ha csak szlovákul beszélnek, nem tudnak megfelelő szinten magyarul. Mára ez az aggály alapját vesztette, megszűnt. A többség magyar nyelvi szintje magasabb, mint a szlovák. Ám a szülők zöme — helyesen — úgy gondolkodik, hogy az csak hasznára válik a gyereknek, ha mielőbb megtanul még egy nyelvet. A környezet ítélete is változott, hiszen ugyanolyan szorgalmasak, mint szomszédaik. Céljaik is azonosak az átlagpolgáréval, igyekeznek nagy házat építeni, minden udvarban ott áll a kocsi. Elsősorban anyagiakkal próbálnak presztízst szerezni, de ez azt hiszem, az egész országban fellelhető jelenség. A nemzetiségiek nálunk, szűkebb környezetükben tekintélyt vívtak ki azzal is, hogy gyerekeik közül sokan főiskolát, egyetemet végeztek. Vagy az, hegy reggeli után j ki'lovagolúnik, délelőtt uszodába menjünk, a hétvégeket az j Alpokban, vagy a Tátrában i töltsük. Az intő szóra, a se- ! gítségre, a felvilágosításra | persze szükség van. De talán i kicsit barátibban, megértőb- \ ben. Ügy, hogy ne csak úgy | tekinthessek magamra, mint I számtalan betegség meleg- j ágyára. Tudatom mindenkivel, j egyelőre élek. HAZUNK TÄJA. Ebben az ! országban mindönkinek van valamilyen köze a mezőgazda- I Sághoz. Elsősorban azért, mert j a népességnek mintegy a fe- | ie vidéken él. Szüléink, nagy- szüleink a földdel keresték meg a kenyerüket. S arról még nem is ejtettünk szót, hogy a községekben és a városokban lakó emberek többségének immár közvetlenül is van köze a mezőgazdasághoz, merthogy a háztájiban, bérelt földön, vagy vízparti telken majd mindenki nevel gyümölcsöt, termel krumplit, zöldséget, málnát. Ezer és egy ok, hogy kíváncsiak legyünk a mezőgazdasági műsorokra, különösen akkor, ha mindehhez azt is
