Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

1985. JANUÄR 28., HÉTFŐ 3 Pillantás — előre A hét első munkanapján tartja ülését a Hazafias Nép­front pedagógus munkabizott­sága. A testület napirendjén a közoktatás fejlesztésének programja szerepel. A Fo­gyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsa keddi összejöve­telén megtárgyalja, hogyan érvényesültek IX. kongresz- szusának határozatai a szö­vetkezeti mozgalomban, vala­mint értékeli a szövetkezeti közös alapok működésének ta­pasztalatait. A hét eseményeinek sorába tartozik, hogy ülésezik a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság; az elmúlt évi vizsgá­latok főbb tapasztalatai kerül­nek mérlegre. Ugyanezen a napon — csütörtökön — tartja legközelebbi ülését a szent­endrei Városi Tanács is, napi­rendjükön ugyancsak sokakat érintő téma: az 1985-ös költ­ségvetési és fejlesztési terv szerepel. _ Január 28-án, hétfőn, há­romnapos gazdaságpolitikai konferencia kezdődik Gár­donyban. Budapesti, megyei és megyei jogú városi gazdaság- politikai vezetők gyűlnek egy­be, s egyebek között a telepü­léspolitika időszerű, fontos kérdéseit vitatják meg. A hét érdekes gazdasági ese­ménye: 31-én, csütörtökön a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában a kertbarátok, kistenyésztők problémáiról tárgyalnak és meghatározzák ennek a gazda­sági ágazatnak az idei felada­tait. Csalogatják a vendégeket Téli üdülés félpénzen Pest megyét — a Dunakanyart, a Pilist, a Börzsönyt, a Ráckevei Du­na környékét, Apajpusztát — nyaranta úgy emlegetjük, mint az ország második legfontosabb idegenforgalmi központját, ahol hazai és kül­földi vendégek ezrei találhatnak maguknak alkalmat kikapcsolódás­ra, pihenésre, szórakozásra. így van ez télen is? — érdeklődtünk né­hány Pest megyei szállodában. A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal, ismertebb ne­vén a Dunatours két, telente' is nyitva tartó, ráadásul meg­lehetősen olcsó szálloda gaz­dája. Jenkei László, a hivatal vezetője szerint azonban a ja­nuár a lehető legrosszabb hó­nap az idegenforgalomban. Akiknek tellett rá, az ünne­pek tájékán foglaltak szobát szentendrei és ráckevei hotel­jükben — s bár most 25 szá­zalékos kedvezménnyel lehet pihenni, a szentendrei Danu­biusban általában csak a szo­bák fele foglalt, a ráckevei Keve pedig szinte kong az ürességtől. — Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor nem is lehet jobb szórakozást találni a korcsolyázásnál, amire a rác­kevei öböl igazán alkalmas lehet. — Sajnos a víznek csak egy része fagy be, s a jég ott is életveszélyes. Téli programnak tehát a zsámbéki lakodalmas, disznótoros kirándulást és vá­rosnézést ajánljuk. Valódi ékessége a Dunaka­nyarnak a visegrádi három- csillagos Silvanus szálloda. Csiszár Gyula igazgató szerint decemberben nagy volt a for­galom, most azonban csak hétvégeken telik meg a szál­loda. Egyébként fél házzal üzemelnek, pedig itt teniszpá­lya, automata teke, lovasisko­la, szánkósfogat várja a ven­dégeket. Kedvezményük annyi, hogy a kétágyas szobaárba (6112 forint) most két főétke­zést is beleszámolnak. Az előbbi hotelnek édestest­vére a dobogókői Nimród, amelytől nem messze felvonós sípálya is várja a vendégeket. Singer András igazgató sze­rint azonban ez a pálya nem igazán nagy vonzerő, túlságo­san meredek, s bármekkora hó is esik, egy-két nap alatt lekotorják a lécek. — Nem érné meg a válla­latnak, hogy törődjön a pályá­val, beszerezzen egy hófejlesz­tő gépet s így csalogasson ma­gához vendégeket? A válasz szerint erre igazán nincs tőke, de még ha lenne is, akkor sem volna kivitelez­hető az ötlet. Dobogókőn nincs annyi víz a vezetékekben, hogy valaki havat varázsol­hasson belőle. A szálloda így is kapós, hiszen a legnagyobb kedvezményt nyújtja a kör­nyéken, itt most féláron lehet üdülni. Uszoda, szauna, szolá­rium, szánkó és gyéreksíléc is segít a vendégeknek kelleme­sen eltölteni az időt. Cs. A. Hatalmi harc, marakodás A lényegről kevés szó esett Maratoni küldöttgyűlés a naturistáknál Ahhoz képest, hogy megkezdődött a visszaszámlálás a délegyházi na­turista kemping fölött, ez mitsem érződött tegnap a Magyar Naturis­ták maratonira sikerült küldöttközgyűlésén. Miről is van szó? A festői szépségű bányatavat és környékét — amely ma a legnagyobb területű kemping az országban — a bérleti szerződés értelmében 2001-ig vette bérbe az cgvesület. Viszont, ahhoz, hogy l»S6-ban is megkezdődhessen a szezon a tónál, és a fürdőruha nélküli strandolás hívei továbbra Is hódolhassanak szenvedélyüknek, még sok mindent kell tenni, a higié­niát a környezetvédelem és az ellátás érdekében. ványok kiadására várók sora kígyózott. Természetesen az, hogy_ az egyesület elnökét a vezetőség visszahívja-e vagy sem, az belső ügyük. De csak addig, amíg ez nem válik az egész mozgalom kárára. Ügy tűnik, azonban, a naturisták esetében egyre inkább erről van szó. Mert Délegyházán mintha a gyermeket is kiöntötték volna a fürdővízzel együtt. A veze­tőség beszámolójából például kimaradt a környezetvédelem, éppen az a plusz, ami a na­turistákat a nudisták fölé eme­li. S amikor a pénzügyi gaz­dálkodásról számoltak be. úgy tűnt, mintha a dunavarsányi és délegyházi közös tanács a naturizmus támogatására nyújtott kétmillió forintnak mindössze a felhasználója lenne. Csak ez lehet a magya­rázat arra, hogy élénk tetszés fogadta a közgyűlésen az egyik felszólaló javaslatát, aki elmondta, miként takaríthat­nák meg az adóból azt az ösz- szeget, amit a szerződés értel­mében a belépőjegyek árából a tanácsnak kötelesek fizetni. A tegeződés maradt S éppen ezek azok a dolgok, amelyekről elszomorítóan ke­veset hallottunk a tegnapi közgyűlésen. Sőt, abból a csa­ládias, demokratikus és jó hangulatból — amely az „il­legalitás” idején uralkodott a naturisták között, s amely oly sok hívet szerzett e mozgalom­nak — jószerivel csak a te- geződés maradt. Annál nagyobb teret kapott a közgyűlésen az új és a régi — tavaly ősszel — visszahí­vott egyesületi elnök közötti vita. s nem ritkán a szemé­lyeskedésbe torkolló érvelés. „A közvélemény elpártolt tő­lünk, és a hatalmi harcon csámcsog” — mondta az egyik küldött. Volt, aki ennél is erő­sebben fogalmazott, amikor az egyesületi tagok nevében kikérte magának azt. ami „a barikád mindkét oldalán fo­lyik”. Ennek a sok vihart megélt mozgalomnak — azt hittük — — már semmi nem árthat. Hi­szen maroknyi ember, újabb és újabb híveket szerezve a ruhátlan fürdőzésnek, nap­imádatnak, felismerte azt, hogy a kulturált pihenéshez hozzátartozik a tisztán tartott, gondozott és ápolt környezet, a víz védelme, egymás tisz­teletben tartása. Dacolniuk kellett és harcolni azért, hogy szenvedélyüknek határainkon belül is hódolhassanak. Végül megszületett a várva várt hi­vatalos elismerés, és minden­ki azt hittp. ez pont lesz az i­A szerződés semmi? Amikor tavaly júniusban tu­dósítottunk a betonkerítéssel védett egyesületi kempingben tapasztalható állapotokról, lát­szatra még teljes volt az egy­ség. A társadalmi munkás rendészek egymás .után fogták fülön az ittas vezetőket, fe- gyelmezetlenkedőket. kukko- lókat. Az elsősegélynyújtó he­lyen egymást érték a törött üvegbe lépett fürdőzők. A ka­punál pedig a tagsági igazol­sem ebben lehet, nem ez bon­totta meg a naturisták egysé­gét. Bár nagyon sok hozzá­szóló kezdte úgy mondandó­ját — amelyet, függetlenül tar­talmától, a vezetőség minden­kinél két és fél percre korlá­tozott —, hogy nekik csak a víz és a napfény a fontos, mégis, úgy tűnik, egyre mesz- szebb kerülnek e két óhajtól. S a hirdetett és áhított demokr ráciából csupán az egyéges két és fél perc maradt... Móza Katalin Mivel töltötte az idejét? Nemcskürty Istvánt, a Ma­gyar Filmintézet Igazgatóját kora délelőtti telefonhívásunk már az íróasztal mellett ta­lálta. Szabad idejét kedvenc időtöltésének, irodalmi mun­kásságának szenteli. — Hétköznapjaim is a film­hez, a kultúrához kötődnek. Vasárnapjaim látszólag ha­sonlóképpen írással, olvasással telnek, a kettő mégsem azo­nos. Nem tartom szerencsés­nek, ha valaki a hivatali munkát otthon folytatja. Ter­mészetes, hogy a tervek, gon­dolatok, munkaidő után is foglalkoztatják az embert, de a teendőket hétköznap kell el­végezni. Nekem csak ilyenkor, szombat, vasárnap jut időm azoknak a könyveknek a meg­írására, amelyeket megtalál­hatnak az olvasók a könyves­boltokban. Kikapcsolódásként pedig itt a család. Szívesen játszom, sétálok az unokám­mal. Dr. Ucsik Sándor rendőr ez­redes, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának tag­ja, Pest megye rendőrfőkapi­tánya jelentkezik. Első kérdé­sünkre, mi újság?, hivatalosan válaszol: — Esik az eső, és ez azt je­lenti, hogy a ma szolgálatot teljesítő rendőröknek köny- nyebb a dolguk, kevesebb a baleset. Persze, csak akkor, ha később sem fagy, nem lesz csúszós az út. • Mi azonban nem az eső miatt háborgatjuk vasárnap a rendőrfőkapitányt. Csupán ar­ra vagyunk kíváncsiak, mivel tölti a napját? — A feleségem főz. Ragule­vessel, sült csirkével várja ha­za a fiunkat az NDK-ból. Ez a várakozás a nap fő prog­ramja, mert már egy hete, hogy elutazott versenyezni. Sportlövő utánválogatott. Érettségi előtt áll... Ha ha­zajövünk a repülőtérről, dol­gozni fogok. Parancsnoki érte­kezlettel kezdődik a hétfő reg­gel. és délután is értekezem. Egyikre sem mehetek készület- lenül. Dr. Kádár Józsefnét keres­sük a Rókus kórház Tárogató úti intézetében. A telefon­ügyeletes szolgálatkész, ide- és odakapcsol, velünk együtt próbálkozik. Kiderül, hogy az ügyeletes a Semmelweis kór­ház központjában van. Ott si­kertelen az igyekezetünk: a rekonstrukció miatt a labor­ban nincs telefon ... Keres­Vasárnaponként békésebb, nyugodtabb a Keleti pályaudvar Ilyenkor az utasoknak sem olyan sietősek a léptéik. élete. tűk személyesen, fotóriporter­rel, hogy képben is megörö­kítsük a kórház ügyeleteseit. A szerencse itt sem kedvezett: igazgatói engedély nélkül nem lehet... Marad a szűkszavú jelentés, az ügyeletesek tisz­tességgel teszik dolgukat. És mivel tölti a napját dr. Kádár József építésügyi és városfejlesztési államtitkár? Ű is helytáll. Míg felesége dolgo­zik, vigyáz a gyerekekre, és az sem titok, hogy a kórháznál várja feleségét a munka vé­geztével. Losonci Miklós művészettör­ténész, Szentendrén, a Vasvá­ri lakótelepen lakik, szép, fes­tői környezetben, ön mivel tölti a pihenőnapját? — Kihasználom a csendes, nyugodt vasárnapot és írok. A Pest megyei Hírlap számára fogalmazom a kiállításról szóló cikkemet. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára tegnap szintén családja körében élvez­te a pihenőnapot. Belátogatott a klinikára, Gáborhoz, újszü­lött unokájához, aki 3 kiió 65 dekával, 58 centiméterrel született, hogy megossza a ké­nyeztetés örömét öt és fél éves nővérével. Juhász Jácintnak, a Madách Színház művészének program­ját az előadások rendje hatá­rozza meg. Ezen a vasárnapon ugyan nem lép színpadra, előadás híján is van azonban hivatásához kötődő tenniva­lója. — Szinte egész nap szerepet tanulok. Jövő pénteken lesz a Madách Kamarában, Tom Stoppard, íme, egy szabad em­ber című darabjának a bemu­tatója. De már készülnöm kell a Reflektor Színpad követke­ző produkciójára, s hétfőn kez­dődnek a Cimbora című soro­zat 41. adásának felvételei. O S mi lesz a délutáni és kivételesen szabad esti prog­ramja? — A munkán kívül egyet­len szenvedélyem a sport. Mar gam is játszom a színészvá­logatottban, szombat délelőt­tönként tartjuk az edzéseket. Ma azonban különös izgalom­mal készülök a kisebbik fiam kosárlabdamcccsére, aki a BSE serdülőcsapatának • erőssége. Este pedig idős szüléimét lá­togatom meg. A pályaudvaron Hétfő van Két és fél perc... Viszont azt a néhány felszó­lalót, aki a tó tisztaságát fél­tette, a környezet egyensúlyá­nak megbontását kérte számon, türelmetlen közbeszólások kí­sérték, s csak nagyon mérsékelt egyetértés. A szakembereknek, akik például arról beszéltek, hogy az autók által felvert por évente tonnaszámra kerül a vízbe, és gyorsítja az elisza­posodást, hogy hozzáértők köz­reműködésével programot kel­lene kidolgozni a víz védel­mére és meg kellene határoz­ni a tó befogadóképességét, nem volt akkora sikerük, mint annak, aki az őket befogadó tanács zsebére akart takaré­koskodni. A Magyar Naturisták Egye­sülete sokáig szervezeti és mű­ködési szabályzat nélkül dol­gozott, így azután a feladatok meghatározása és azok elvég­zésének számonkérése igen körülményes, szinte lehetetlen volt. Az alapvető hiba még­Az asszonyok művészete r gnap, a vasárnap esti csendben, a másik nem egy fogékony lelkű kép­viselőjével hosszasan nézegettük a Galga menti hímzések című gyűjteményt. Eleinte nem nagyon figyeltem elragadtatott félmondataira, az elkészítésre, felhaszná­lásra vonatkozó megjegyzéseire. Komoly dolgokon járt az eszem, a politika meg a foci éppen időszerű kérdésein morfondí­roztam. Észrevétlenül azonban mind több­ször feledkeztem meg a komoly témákról, s néztem a hímzésmintákat, a caklcokat, macskanyomokat, bimbókat, virágokat. Kendőket, blúzokat, pruszlikokat, köténye­ket, ágylepedőket, ingeket, asztalterítőket, amelyeken a hímzések megjelennek, s amelyek ezáltal sokkal szebbek lesznek. Innen alighanem ismét más-más pályá­kon haladt az eszünk, a gondolatunk. Tár­sam megjegyzései nyomán egyre több olyan árnyalatot, változatát fedeztem fel, amit egyébként nemigen vettem volna észre, de korántsem állíthatom, hogy ugyanolyan mélyen és teljességgel értet­tem, éreztem volna a látottak szépségét. A lényeget azonban, úgy vélem, most sokkal jobban ismerem, mint korábban. A művészet nyilatkozott meg a hímzéslapo­kon. Az a valami, amit sokan, noha a tisz­ta forrásból való merítés szükségességét hangoztatják, igazából nem tartanak a nép, az úgynevezett egyszerű emberek tulajdo­nának. Arról is meggyőztek a hímzések, hogy a művészet önmagáért való, legalábbis bi­zonyos válfajaiban mindenképpen az. Olyan, mint a virág, aminek semmiféle praktikus haszna nincs, csupán kellemes­sé. hangulatosabbá válik a szoba tőlük. A fejkendő asztalterítő, inn. blúz. pruszlik. kötény hímzés nélkül tökéletesen megfe­lel céljának. A blúz egyetlen hímzéscsikja mégis olyan hatást kölcsönöz viselőjének, aminek a mibenlétét leírni lehetetlen, hi­szen ha azt mondjuk, így szebb, csinosabb, még a dadogásig sem jutottunk el a jelen­ség kifejezésében. Évekkel ezelőtt egyik barátomnál rend­szeresen tartottunk filozófiai szeánszokat, amelyeken a világ, az ember legfontosabb kérdéseiről folyt a szó. Olyanokról, mint idő és tér kapcsolata, az élet értelme és lényege, meg hasonlók. Egyszer arról be­széltünk, milyen érdekes, hogy a vérziva­taros, szenvedésekkel teli századokban mennyi csodálatos művészeti alkotás szü­letett. Micsoda gyönyörű zenei darabok, például. S akkor valaki megjegyezte, hogy azoknak a szerzői messzi voltak a világ zajától, szegénységtől, szenvedésektől, há­borúktól. azért voltak képesek alkotásai­kat létrehozni. A hímzésművészet létrehozói és alkotói nem voltak kiszakadva a világtól. Ott él­tek a sűrűjében. A bajból, a szenvedésből, a testet-lelket gyötrő munkából, a robotból sem a könnyebbik rész jutott nekik osz­tályrészül. Ha más nem, a hímzések meg­győzően tanúskodnak arról, hogy a fizi­kai gyötrelem nem nyomorítja meg ok­vetlenül a lelket. S arról is, hogy a lélek vágyik valamire, amit néhány szóban is­mét csak lehetetlen körülírni, amit az egy­szerűség kedvéért úgy fejezünk ki: mű­vészet. j művészet mindig olyasmit hoz létre, ami a valóságban nincs. Minden ágára igaz ez. A hímzések első pil­lantásra ezt nem árulják cl. Vélhetnénk, hogy a minták levelei, bimbói, virágai a természetnek a másolatai. Tévedés. Ilyen virágok, levelek nincsenek a természetben. Az egyik leghíresebb túrái drukkolóasz- szony ezt meg is fogalmazta. Azt mondta, ő nem nézi a valóságos virágokat, mindig olyanokat formál meg. amelyek ott belül, a lelkében fogannak meg. Fehér vásznon — fehér virágok. Kör Pá! A Keleti pályaudvar forgal­ma vasárnap csendesebb, mint a hétköznapokon. Kényelme­sebben készülődnek a felszál­láshoz az utasok, kevesebben futnak lélekszakadva a vonat után. Ilyenkor is akadnak azonban, akik már túl vannak a napi munkán, s csak a dél­után néhány hátralevő óráját tölthetik pihenéssel, családjuk körében. A Hőtechnika Válla­lat három dolgozója, Fodor István, Szőke István és Soltész Dezső hajnali négykor indült csepeli munkahelyére Kantái­ról, s bizony, besötétedik, mire hazaérnek. — A korai kelés, a több mint háromórás utazás után már csak egy kis családi be­szélgetésre, tv-nézésre lesz energiánk, különösebb prog­ramot nem tervezhetünk — mondja Fodor István. — A vasárnapi műszak ne­künk is, a hozzátartozóinknak is elég megterhelő. Tizenöt éve járunk azonban naponta a vállalathoz, s mostanában már csak akkor éri meg az in­gázás, ha a hét végi, jól fize­tő műszakokat is elvállaljuk. Knipp Károlyné ölében kis­fiával, Zsoltival, nem ennyire rendszeres utasa a vasárnapi vonatnak. Csupán látogatóba készül Isaszegre, a nagyma­májához. ■ >■ Jut illő a vidéki rokonok, barátok meglátogatására is. Hancsovszlii János felvétele — Ott nűttem fel, gyermek- korom emlékei mind Isaszeg- hez kötődnek. Szívesen és gyakran megyek haza. Idős nagymamám örül a látoga­tásainknak, annak, hogy gyak­ran találkozhat dédunokájá­val. Este fordulunk is vissza. Nyaranta könnyebb, autóval megyünk, gyorsabb és ké­nyelmesebb az utazás. Ha gyorsabbnak nem is ne­vezhető, mindenesetre lénye­gesen kényelmesebb vasúton is az utazás ilyenkor. Egyetlen kocsi sem zsúfolt, kényelme­sen elhelyezkedhetnek mind­azok, akik rokonaikat, ismerő­seiket látogatják a megyében, vagy a hét végi műszak után hazafelé tartanak. Mr. Ä, — S. Á.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents