Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
Gimnáziumi felvétel Körzethatárok A* általános Iskolákban már korábban eljuttatott pályaválasztási tanácsadó füzetben közűitektől eltérően az I., a II., a XI., a XII., a XXII. kerület, valamint Nagykovácsi és Solymár tartozik az első körzetbe, a másodikba a IV., a XIV., a XV., a XVI. kerület, Nagy- tarcsa, Csömör és Kerepestarcsa, a hármas körzetbe a II., az V., a VI., a VII. és a XII. kerület, a negyedikbe a VIII., a IX., a XX., a XXI., valamint Gyál és Halásztelek, az utolsó körzetbe pedig a X., a XVII., a XVIII., a XIX. kerület, Vecsés, Maglód, Gyömrő, Ecser és Mende. Akkor tartozik az adott körzetbe a tanuló, ha a körzetbe foglalt kerületek vagy települések valamelyikében végezte a nyolcadik osztályt vagy ott lakik. Az általános iskola igazgatója a ■körsíeten kívül eső gimnáziumba is köteles továbbítani a tanuló jelentkezési lapját, a szülő írásos kérelmével együtt. Ekkor azonban a pályaválasztó diák társainál hátrányosabb helyzetbe kerül, mert csak akkor vehetik fel, ha a körzeten belül nincs más pályázó arra a helyre. Indiai teázó Gödöllőn Gondolatok perzsavására Hét végén a gödöllői művelődési központ vendége volt Joshi Bharat indiai bábművész. Beszélgetni jött át ez a családjával a városban élő fiatalember a tizenévesek klubjába. Korban úgy tíz-egynéhány év lehetett a különbség az indiai fiatalember és a középiskolás diákok között, de gondolkodásban és mentalitásban fényévek választották néha el őket. Nem kérdéses, hogy első hallásra az indiai létfilozófiák tételei meglehetősen idegenül csengenek azok számára, akik egy egészen más eszme- és gondolatkörben nevelkednek. A nyitott kérdés az volt, lehet-e ilyen gondolati távolTv-figyelő: Hélia-D. Nincs új a nap alatt — tartja a régi mondás, amelynek igazát a legkülönfélébb formában tapasztalhatjuk. Napjainkban például ismét hódít az úgynevezett természetes gyógymódok és gyógyászati termékek divatja: csodákat várnak az akupunktúrától, és szintén rengetegen reménykednek a főzetek, a kivonatok regeneráló, visszaifjí- tó erejében. Itt van egyebek között a híres-neves Hélia—D esete, amely oly nagy port vert fel a közelmúltban, és amelynek világsikeréről a televízió Bűvös kockázat című adása is beszámolt a minap. Ezt a bőrregeneráló szert először az indiánok fedezték fel valahol az Újvilágban. Ök döbbentek rá, hogy a napraforgó szárának a főzetéből igen jó kenőcsféle készíthető a kígyómarások ellen. Aztán, másodjára itt, Szigethalmon, a kedves-okos Nedeczky nem kísérletezett addig, amíg ő is fel nem találta ezt a kóróki- vonatot. Előbb nagymamájának a padláson meglelt kockás füzetét forgatta, majd annak feljegyzései alapján látott hozzá a Hélia—D megkompo- nálásához. A különféle híradásokból már tudhattunk egy s mást arról a sok hercehurcáról, amely a lelemény elismertetését gátolta. Meghallván, hogy a napraforgó nyele az alapanyag, kacagtak a diplomás szakértők, és bizony nagyon sók orcának kellett kisimulnia, amíg Nedeczky néni felfedezését végre komolyan vették. A Biogál vállalta aztán azt a bűvös kockázatot, és dobta nagyobb mennyiségben piacra a szigethalmi nyári konyhában megtestesült kozmetikumot. Mégpedig nemcsak a hazai piacra, hanem az amerikaira is. Hogy oda hogyan tudtak vele betörni? Nos, itt kerekedik modern mesévé a történet A masszát Csikós Rózsi, a hajdani kiváló szubrett is igen eredményesen használta, és amikor az egyik tengerentúli bárátnője, Nádasiné erre felfigyelt, ő azon nyomban fantáziát látott benne, és üzletkörébe vonta. Tehette, mert a Biogal akkorra már készséges szállítóként állt rendelkezésére, és így most — büszkék lehetünk rá, örvendjünk neki —, Nedeczky néni masszájától szépülnek a New York-i missek, a bostoni asz- szonyok. Igaz, egy kissé reklámízű volt Karácsondi Miklósnak ez a Hélia—D-ről szóló sztorija, de ezt a sajátosságot dicséretesen be is vallotta. Nyilván azzal az elfogadható magyarázattal, hogy azt propagáljuk, amit érdemes, és amit sikerrel lehet. A közös konyhára származnak át azok a dollárok, amelyeket az orcaráncok eltüntetéséért szurkolnak le az USA-ban és a világ egyéb tájain. Reklám? Amit a Bűvös kockázat csinált, az tisztes dobra verés volt. Nem ilyennek érezhettük azonban a Főzőcske legutóbbi adásának azon betétjeit, amelyek a műsor különböző kellékeit nyomatékosan körülírták. Tehát úgy mutatták be, hogy a kedves néző tudja, ki gyártja, hol gyártja őket, és még mi minden más kerül ki egy-egy bútorüzem vagy tésztamű gépei alól. Ez a csinnadratta — úgy véljük —, jellegzetesen burkolt reklám, hiszen nem a hirdetések sorában, de hirdetésként hangzik el. Tóíísó. Ha nem is tűnt szenzációsan újnak, de kellemes perceket szerezhetett Vitray Tamás legújabb műsora, a Tóksó. (Ez a faramuci elnevezés az angol talk-show, egészen szabad fordításban: traccs-látvány kifejezésből ered.) Oldott volt; vendégei a társadalom igen különböző grádicsairól gyűltek össze; na és a Mikroszkóp Színpad publikuma is fesztelenül kapcsolódott be a csevelybe. Elmondhatjuk tehát, hogy jókedvű felnőttek évődtek, anekdotáz- tak ebben a Tóksóban, amely azonban éppen nem a felszínes könnyedség. hanem itt-ott a komoly politikum jegyében rögzítődött. Ettől lett nemcsak kedves, hanem alkalmasint igazán izgalmas is. Érdeklődéssel várhatjuk a folytatását ... Akácz László ságból egymással szót érteni, a beszélgetés révén gyarapodni, többet megtudni arról, mi mindent jelenthet az, hogy élet, halál, szerelem, hiszen bárhol is éljünk, ezek a dolgok ugyanúgy érintik és foglalkoztatják a- embereket. Ügy láttam, nemcsak a megközelítés módja volt új, hanem egyáltalán a terítékre került kérdések is, hiszen sok gyerek se otthon, se az iskolában nem beszélget senkivel ezekről a dolgokról. Itt bizony jócskán volna pótolnivalónk. Beszélgetés, teázás közben persze megannyi érdekes dologról is szó esett: hogyan teremt a bábművész mozgásokkal atmoszférát, milyen a mai japán bábművészet, a bund- raku, miért az elfelejtkezés- ben, a rácsodálkozásban rejlik a művészet varázsa, és mi köze ennek a meditációhoz. Közben indiai zene szólt, folyton változó dallamvariánsok sziporkáztak, így a rágákra terelődött a beszélgetés. Ez a fajta zene az egyes napszakok hangulatát idézi, mert — mondta Joshi Bharat — más a hajnal és mondjuk, az éjszaka atmoszférája, és ez a másság a mi lelkiállapotainkban is tükröződik. Egy perc, és máris minden más lesz, jutott eszembe Ady rokon gondolata. Sok érdekeset, talán néha meghökkentőt és további gondolatokat felpiszkálót hallhatott itt ez a két tucat diák. Egy másfajta kultúráról, mentalitásról kapott, ha nagy vonalakban is, képet. Voltak persze bántó momentumok. Engem például kifejezetten zavart a felszínesség türelmetlensége, az, hogy ha valamit nem értettek meg pontosan vagy a hallottak idegenül csengtek, a tekintetekben itt- ott megjelent a lekezelés, még mielőtt megemésztették volna, miről is van szó tulajdonképpen. De ennek dacára az ilyen beszélgetések épp a türelmünket, a mássággal szembeni toleranciánkat edzhetik, ebben van igazi értékük, és jó, hogy vannak olyan népművelők, akik ezt az edzést ott kezdik, ahol még lehet, a fiataloknál, N. E. Egy húron pendiilő bagiak és szadaiak Daloló és táncoló múlt század f Somogyországba utazott ía hét végén a Galga mente f egyik legismertebb hagyo- 'j mányőrzőinek, a bagi Mu- Jíharay Elemér népi együttesének az asszonykórusa. A ^ szövetkezeti pávakörök és £ népzenei együttesek III. or- í szagos találkozójának ka- ? posvári területi bemutatóján léptek fel. Az elmúlt f. évben Kiváló együttes kitüntetést nyert csoportot a ^ Galga vidéke Áfész támogat- < ja. Útjukra mi is elkísértük V őket. Minden korosztály Pákozd környékén ért bennünket a hajnal, és ahogy világosodott, úgy kezdett ébredni a jó hangulatunk is, majd az asszonyok hajviseletének kialakításával kezdtük a délutáni fellépésre való előkészületeket. Katona Vendelné Kuruc Manci néni volt a fodrász, aki a legjobban ismeri, milyen is volt a régi konty, ami ma már éppúgy hagyomány, mint a dallamos, a táncok. Hallgattak is szavára az asszonyok, s nagy meglepetéssel láttuk, hogy milyen hosszú hajat őriznek kendőjük alatt. A kartali Petőfi Tsz autóbuszának vezetője, Sándor János is gyakran nézett a tükörbe, gyönyörködve bennük. Közben az Alagi Állami Gazdaság busza mellett haladtunk el, ismerősök utaztak azon is, a Gödöllő és Vidéke Áfész sza- dai népdalkörének tagjai. Az ő fellépésük nem szerepelt a bemutató eredeti műsorában, ezért csak Kaposváron tudtuk meg, hogy ugyanoda igyekeztek. Somogyország fővárosáig persze még hosszú volt az út. Somogybabod közepén fakadtak dalra az aszonyok és a velük együtt fellépő nagylányok. A népi együttesben minden korosztály képviselve van, a népdalkörben is legalább négy. A legidősebbek a bagiak csalogánya, Máték Istvánná Ilon néni, aki a nyolcadik x-et tapossa, de ropva! A tervek szerint ebben az évbem portugáliai út vár az együttesre, s most a buszon is megerősítette Ilon néni, hogy ő bizony felszáll a repülőgépre is. I A másik korosztályt azok képviselik, akik közül sokan I már az ötvenes években is táncoltak, énekeltek Bagón. De a tudósító számára, aki minden nap látja őket, bizony semmit sem öregedtek! Tóth Sándorné — törött kézzel —, Tóth Mi- hályné, Ambrus Józsefné, Pintér Ferencné, László Zoltánná, Balázs Jánosné, Nagy Józsefné, Lados Istvánná nélkül nem volna olyan ez az együttes, amilyen. De nagyon régi tagnak számít Boda Józsefné, valamint az államvizsgájára készülő Péter Lászióné is, aki negyedikes általános iskolás kora óta nem tud elszakadni a Galga menti hagyományok ápolásától, közvetítésétől. Ezek az asszonyok sok vezetőt megértek, s nem egyszer előfordult, hogy éppen akkor hagyták őket ott, amikor eredményeikkel a továbblépés előtt álltak. Amióta Széphalminé Iglói Éva dolgozik velük — aki egyben a helyi művelődési központ igazgatója is — újra jó a hangulat közöttük. Sikeresen beépültek a fiatalok, Káré Gabriella, Varga Lívia, Gergely Marianna és Kocsis Katalin. A népdalkor új tagja Ba- zan Andrásné is velünk jött most Kaposvárra. Énekelj egy dalt.. Politikai könyvek Kortársunk-e Marx Károly? ß címben szereplő kérdő mondatra Tőkei Ferenc akadémikus határozottan igennel felel legújabb könyvében, a Kortársunk-e Marx?- ban. A Kossuth Kiadó állította össze az ízléses kis kötetet, amely az ismert filozófusnak előadásait, nyilatkozatait, cikkeit és rövidebb írásait tartalmazza. Nagyon időszerű erre a kérdésre válaszolni márcsak azért is, mert a fiatalság nem eléggé ismeri a marxizmus klasszikusait, a marxi fogalmakat. Pedig Marx nélkül nehéz megérteni a mai világot Nem mintha minden mai kérdésre választ tudna adni, de a marxizmus olyan eszmerendszer, amelynek birtokában jobban lehet kutatni a mát. Tőkei Ferenc könyvében elmondja, hogy még nagyon fiatalon találkozott Marx műveivel és ez egész életére, egész tudományos pályájára meghatározó volt és az is maradt mind a mai napig. Marx műveiből az igazi marxizmust kapta. Figyelmes olvasással Marxnál sokszor egészen mást talált, mint amit a brosúrák hirdettek, és bármily nyomós volt is az utóbbiak kötelező jellege, valamint vulgarizmu- suk csábítása, sorozatosan a marxi fogalmak és módszerek magasabbrendűségéről győződött meg. Marx tanulmányozása érlelte meg benne több művét, így Az ázsiai termelési mód-ot is. Egy valamire mindjárt hadd hívjam fel az olvasó figyelmét: Tőkei nagyon szépen, közérthetően fogalmaz. Olyan világos, kristálytiszta az előadásmódja, hogy a marxizmusban járatlan olvasó is könnyen eligazodik a nehéz, tudományos kérdéseket megvilágító leírásokban. Érdeme Tökeinek az is, hogy ilyen hallatlanul bonyolult elvi kérdésekről ragyogó és elbűvölő stílusban értekezik, olyan könnyedén világít rá mondanivalójára, ismertet meg bennünket Marxszal, a marxizmussal, hogy az egyenesen lenyűgöző. Mindegyik munkájában, amelyek ebben a kötetben találhatók, éppen azt magyarázza, bizonyítja, hogy Marx mennyire időszerő ma is, s bátran lehet támaszkodni Marx elméletére a mai kapitalizmus megértésében, a meghaladásáért vívott küzdelemben, s különösen a szocializmus pozícióinak erősítését szolgáló munkában. Persze, a jelenlegi problémákat Marxból vett idézetek nem oldják meg — teszi hozzá; ezeket a problémákat mindenekelőtt tudományosan kell megfogalmaznunk, a mindennapok megany- nyi kérdőjelét tudományos kérdésekké kell átalakítaniuk a kutatóknak, a társadalomtudósoknak. A marxi módszer és elmélet jelentősége nem csökken, hanem egyre jobban nő. Szerinte a világpolitikai erőviszonyok változásai, a tőkés világ- gazdaság strukturális válsága, valamint a szocializmus mai világgazdasági potenciálja éppenséggel nem arra utal, hogy a jelenkori szocializmusnak csökkenő és fokozatosan elmúló szerepe ' lenne az emberiség jövőjének alakításában. Éppen ellenkezőleg: a világ a szocializmus irányába fejlődik, mint ahogyan Tőkei a Marx és a mai szocializmus problematikája című művében kifejtette. V Könyvében a szerző foglalkozik az Európán túli világgal, az ázsiai termelési mód értelmezésének néhány vitás kérdésével, a harmadik világ fejlődésproblémáinak történelmi alapjaival. Megismertet bennünket Magyar Lajossal, Kína kutatójával, műveivel, s azzal, hogy az ázsiai termelési mód elméletét hogyan fogadták Ázsiában. Elemzi a társadalmi forma és életforma összefüggéseit, hangsúlyozza írásában, hogy a létező szocializmus az emberiség sorsának letéteményese. Ezért vállalnia kell a legfejlettebb kapitalizmussal való gazdasági versenyt is, az internacionalista kötelezettségeket is, a „háztáji” gyarapodást is. égül felteszi könyvében a kérdést: lehet-e ma újat mondani Marxról? Műveivel, könyvével, egész munkásságával válaszol rá, hogy igen, lehet. Mégpedig tudományos munkássággal éppen úgy lehet újat mondani, mint ahogyan az emberi gondolkodás más nagyjairól, Arisztotelészről vagy Hegelről is. A filozófiai jellegű vagy alapza- tú tudományos teljesítménynek megvan az a sajátossága, hogy érvényessége nem múlik el az idővel, hanem későbbi korokra is megmarad, sőt, az igazán nagy műveké éppenséggel növekszik. Ebben az értelemben azt mondhatom — szögezi le Tőkei Ferenc —, Marxot ma is, a jövőben is kutatni kell, mert klaszikus műveinek jobb, gazdagabb és mélyebb megértése alapvető segítséget adhat a mai korunk és világunk megismeréséhez. Gáli Sándor Rónai Lajos, a gödöllői zeneiskola igazgatóhelyettese, a népi együttes új segítője. Nemcsak zenekarával, a Búzavirággal kíséri műsorukat, hanem részt vállal az énekszámok tanításában is. Mint elmondta, jó ideig tartott, amíg megismerte a Galga menti, s azon belül is a bagi énekeket, dallamváltozatokat. Nemcsak Erdély zárt, hegyi falvaiban táncolnak, énekelnek szinte mindent másképp, ha csak egy kicsivel is, hanem e Pesthez közeli tájon szintén nagyon színes a hagyomány. (Énekelj egy dalt, és megmondom, honran jöttél!) Sajnos a bemutató helye, a Munkácsy Mihály Gimnázium aulája nem volt szerencsés választás. A gyenge akusztika és a zavaró háttér nem érvényesíthette mindig a Pest megyeieken kívül Baranyából, Zalából, Tolnából, Fejér megyéből érkezett együttesek előadásának varázsát. A népzenét szeretők mégis csodálatos élménnyel gazdagodtak, hiszen távoli vidékek dallamvilágát ismerhették meg egyetlen nap alatt. Német nemzetiségi együttest is hallhattak és székely, valamint csángó énekesek műsorában gyönyörködhettek még. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a bagiak itt is megmutatták, nem véletlenül kapták meg a nyolc közül az egyik Kiváló együttes címet 1984- ben. Visszatérve a hajviselethez: Kevés együttes volt, amely ezzel is fokozhatta műsora hitelességét. A bagiak közöttük foglaltak helyet. A zsűri most élőben láthatta azt, amit rég elmúlt évtizedekben Örökítettek filmszalagra a Magyar Tudományos Akadémia kutatói... Arany minősítés Találkozhattunk a táborfalvi ifjúsági és a szintén odavalósi népzenei együttessel is, melyeket a zsűritag Birinyi József, a népművészet ifjú mestere vezette. így ők természetesen most nem kértek minősítést, csak bemutatkozási lehetőséget a Dunántúlon is. Az utolsó fellépők, a hosszú- hetényi fúvós zenekar tagjai versenyszámaik után sem távoztak a színpadról, mert tánc következett az összes még talpon álló résztvevő számára. Eredetileg húsz percről volt szó, amíg a zsűri dönt. Ebből lett egy óra is, de a muzsikusok szerencséjére besegítettek a zengővárkonyi rezesek is! Mint egyszer minden, a zsűri megbeszélése is véget ért és a mintegy harminc versenyző csoport vezetője tartalmas és hosszú értékelést hallgatott végig. A már említett Birinyi József mellett dr. Olsvai Imre népzenekutató, az MTA munkatársa és Alföldi Borús István, a Magyar Rádió zenei szerkesztője fejtette ki a véleményeket. Mind a szadai, mind a bagi énekesek arany minősítést érdemeltek. A kollégák vastapsa köszöntötte a sikerek kovácsait. Szadán Cziberé- né Szitó Mária, a csoport vezetője és velük tartott a sokat segítő — köztük — Agai Sándorné, a Gödöllő és Vidéke Áfész közművelődési előadója. Néhány részlet az értékelésből: mindkét együttes ízelítőt adott a palóc táj ének-, mozgás- és öltözetkultúrájából. Mindez harmonikus egészet alkotott. Egy húron pendültek az énekesek, egyszerre vettek levegőt, egyszerre léptek. Kerek és mégis változatos műsorokat mutattak be. Ami Ilon nénit illeti, róla ezt mondta dr. Olsvai Imre, a zsűri elnöke: a bagi néni — daloló múlt század és még táncol is! Balázs Gusztáv Heti könyvújdonságok Negyvenkét kiadvány Január utolsó hetében, illetve február első napjaiban az Állami Könyvterjesztő Vállalat üzleteiben összesen 42 könyvújdonságot találhatnak az érdeklődők. A listán ezúttal a szépirodalmi kiadványok szerepelnek többségben: az Európa, valamint a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó hathat kötetet jelentetett meg. A Kossuth Könyvkiadó legfrissebb kiadványa a nicara- guai forradalom csaknem hatvanéves történetével ismerteti meg az olvasókat. A sandinista vezetők írásaiból, beszédeiből összeállított kötetben — amely magyar nyelven először jelenik meg — nyomon követhető Sandino tábornok életútja és a nevével fémjelzett mozgalom, amely győzelemre vitte a nicaraguai nép ügyét. A szerző, Anderle Adóm számos jegyzettel és életrajzi adattal egészítette ki a kötetét. Magyar nyelven első ízben olvasható Krmann Dániel, XVIII. század eleji evangélikus egyházi személyiség naplója. A szerző 1708-ban diplomáciai küldetésbe indult, s bejárva a fél Európát, számos viszontagságon ment keresztül. Személyesen vett részt a történelmi jelentőségű pol- tavai csatában, s élményeiből színes, élvezetes epizódokat, találó portrékat felvillantó írás kerekedett. A Küldetésem története című munka az Európa Kiadó és a pozsonyi Tátrán Kiadó közös vállalkozásában a Bibliotheca Saecu- Inrum sorozat köteteként készült. Az Európa zsebkönyvek újabb darabja az új-zélandi születésű angol írónő, Katherine Mansfield elbeszéléseit adja közre, az Egy csésze tea című kötetben a fiatalon elhunyt írónő 26 Írását gyűjtötték egybe. Keresztury Dezső válogatott színikritikáit, tanulmányait Árnyak nyomában címmel a Magvető Könyvkiadó jelentette meg. A kötetben több publikáció olvasható az egykori német nyelvű magyar hírlapban, a Pester Lloydban közölt színi bírálatokból. A Corvina Kiadó újdonsága Étienne-Louis Boullée, az Építészet poézise című írása. A XVIII. századi szerzőnek a művészetről szóló tanulmányaiból a modern építészet szinte minden irányzata merített. Lesznai Anna 1912-ben írt meséjét a Kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos tündérországban _ címmel immár második kiadásban jelentette meg a Móra Kiadó. A kötet érdekessége, a mesét maga a szerző illusztrálta.