Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

Gimnáziumi felvétel Körzethatárok A* általános Iskolákban már ko­rábban eljuttatott pályaválasztási tanácsadó füzetben közűitektől el­térően az I., a II., a XI., a XII., a XXII. kerület, valamint Nagyko­vácsi és Solymár tartozik az első körzetbe, a másodikba a IV., a XIV., a XV., a XVI. kerület, Nagy- tarcsa, Csömör és Kerepestarcsa, a hármas körzetbe a II., az V., a VI., a VII. és a XII. kerület, a ne­gyedikbe a VIII., a IX., a XX., a XXI., valamint Gyál és Halászte­lek, az utolsó körzetbe pedig a X., a XVII., a XVIII., a XIX. kerület, Vecsés, Maglód, Gyömrő, Ecser és Mende. Akkor tartozik az adott körzetbe a tanuló, ha a körzetbe foglalt kerületek vagy települések valamelyikében végezte a nyolca­dik osztályt vagy ott lakik. Az általános iskola igazgatója a ■körsíeten kívül eső gimnáziumba is köteles továbbítani a tanuló je­lentkezési lapját, a szülő írásos ké­relmével együtt. Ekkor azonban a pályaválasztó diák társainál hát­rányosabb helyzetbe kerül, mert csak akkor vehetik fel, ha a kör­zeten belül nincs más pályázó ar­ra a helyre. Indiai teázó Gödöllőn Gondolatok perzsavására Hét végén a gödöllői műve­lődési központ vendége volt Joshi Bharat indiai bábmű­vész. Beszélgetni jött át ez a családjával a városban élő fia­talember a tizenévesek klub­jába. Korban úgy tíz-egynéhány év lehetett a különbség az indiai fiatalember és a középiskolás diákok között, de gondolko­dásban és mentalitásban fény­évek választották néha el őket. Nem kérdéses, hogy első hallásra az indiai létfilozófiák tételei meglehetősen idegenül csengenek azok számára, akik egy egészen más eszme- és gondolatkörben nevelkednek. A nyitott kérdés az volt, lehet-e ilyen gondolati távol­Tv-figyelő: Hélia-D. Nincs új a nap alatt — tartja a régi mondás, amelynek igazát a legkülönfé­lébb formában tapasztalhat­juk. Napjainkban például is­mét hódít az úgynevezett ter­mészetes gyógymódok és gyógyászati termékek divatja: csodákat várnak az akupunk­túrától, és szintén rengetegen reménykednek a főzetek, a ki­vonatok regeneráló, visszaifjí- tó erejében. Itt van egyebek között a híres-neves Hélia—D esete, amely oly nagy port vert fel a közelmúltban, és amelynek világsikeréről a televízió Bű­vös kockázat című adása is beszámolt a minap. Ezt a bőrregeneráló szert először az indiánok fedezték fel valahol az Újvilágban. Ök döbbentek rá, hogy a napra­forgó szárának a főzetéből igen jó kenőcsféle készíthető a kígyómarások ellen. Aztán, másodjára itt, Szigethalmon, a kedves-okos Nedeczky nem kísérletezett addig, amíg ő is fel nem találta ezt a kóróki- vonatot. Előbb nagymamájá­nak a padláson meglelt koc­kás füzetét forgatta, majd an­nak feljegyzései alapján látott hozzá a Hélia—D megkompo- nálásához. A különféle híradásokból már tudhattunk egy s mást arról a sok hercehurcáról, amely a lelemény elismerteté­sét gátolta. Meghallván, hogy a napraforgó nyele az alap­anyag, kacagtak a diplomás szakértők, és bizony nagyon sók orcának kellett kisimul­nia, amíg Nedeczky néni fel­fedezését végre komolyan vet­ték. A Biogál vállalta aztán azt a bűvös kockázatot, és dobta nagyobb mennyiségben piacra a szigethalmi nyári konyhá­ban megtestesült kozmetiku­mot. Mégpedig nemcsak a ha­zai piacra, hanem az ameri­kaira is. Hogy oda hogyan tudtak vele betörni? Nos, itt kerekedik modern mesévé a történet A masszát Csikós Ró­zsi, a hajdani kiváló szubrett is igen eredményesen használ­ta, és amikor az egyik tenge­rentúli bárátnője, Nádasiné erre felfigyelt, ő azon nyom­ban fantáziát látott benne, és üzletkörébe vonta. Tehette, mert a Biogal akkorra már készséges szállítóként állt ren­delkezésére, és így most — büszkék lehetünk rá, örvend­jünk neki —, Nedeczky néni masszájától szépülnek a New York-i missek, a bostoni asz- szonyok. Igaz, egy kissé reklámízű volt Karácsondi Miklósnak ez a Hélia—D-ről szóló sztorija, de ezt a sajátosságot dicsére­tesen be is vallotta. Nyilván azzal az elfogadható magya­rázattal, hogy azt propagál­juk, amit érdemes, és amit si­kerrel lehet. A közös konyhára származnak át azok a dollá­rok, amelyeket az orcaráncok eltüntetéséért szurkolnak le az USA-ban és a világ egyéb tá­jain. Reklám? Amit a Bűvös koc­kázat csinált, az tisztes dobra verés volt. Nem ilyennek érez­hettük azonban a Főzőcske legutóbbi adásának azon be­tétjeit, amelyek a műsor kü­lönböző kellékeit nyomatéko­san körülírták. Tehát úgy mu­tatták be, hogy a kedves néző tudja, ki gyártja, hol gyártja őket, és még mi minden más kerül ki egy-egy bútorüzem vagy tésztamű gépei alól. Ez a csinnadratta — úgy véljük —, jellegzetesen burkolt rek­lám, hiszen nem a hirdetések sorában, de hirdetésként hang­zik el. Tóíísó. Ha nem is tűnt szen­zációsan újnak, de kellemes perceket szerezhetett Vitray Tamás legújabb műsora, a Tóksó. (Ez a faramuci elneve­zés az angol talk-show, egé­szen szabad fordításban: traccs-látvány kifejezésből ered.) Oldott volt; vendégei a társadalom igen különböző grádicsairól gyűltek össze; na és a Mikroszkóp Színpad pub­likuma is fesztelenül kapcso­lódott be a csevelybe. Elmond­hatjuk tehát, hogy jókedvű felnőttek évődtek, anekdotáz- tak ebben a Tóksóban, amely azonban éppen nem a felszí­nes könnyedség. hanem itt-ott a komoly politikum jegyében rögzítődött. Ettől lett nemcsak kedves, hanem alkalmasint igazán izgalmas is. Érdeklő­déssel várhatjuk a folytatá­sát ... Akácz László ságból egymással szót érteni, a beszélgetés révén gyarapod­ni, többet megtudni arról, mi mindent jelenthet az, hogy élet, halál, szerelem, hiszen bárhol is éljünk, ezek a dol­gok ugyanúgy érintik és fog­lalkoztatják a- embereket. Ügy láttam, nemcsak a megközelítés módja volt új, hanem egyáltalán a terítékre került kérdések is, hiszen sok gyerek se otthon, se az isko­lában nem beszélget senkivel ezekről a dolgokról. Itt bizony jócskán volna pótolnivalónk. Beszélgetés, teázás közben persze megannyi érdekes do­logról is szó esett: hogyan te­remt a bábművész mozgások­kal atmoszférát, milyen a mai japán bábművészet, a bund- raku, miért az elfelejtkezés- ben, a rácsodálkozásban rej­lik a művészet varázsa, és mi köze ennek a meditációhoz. Közben indiai zene szólt, foly­ton változó dallamvariánsok sziporkáztak, így a rágákra terelődött a beszélgetés. Ez a fajta zene az egyes napszakok hangulatát idézi, mert — mondta Joshi Bharat — más a hajnal és mondjuk, az éjsza­ka atmoszférája, és ez a más­ság a mi lelkiállapotainkban is tükröződik. Egy perc, és máris minden más lesz, jutott eszembe Ady rokon gondolata. Sok érdekeset, talán néha meghökkentőt és további gon­dolatokat felpiszkálót hallha­tott itt ez a két tucat diák. Egy másfajta kultúráról, men­talitásról kapott, ha nagy vo­nalakban is, képet. Voltak persze bántó momentumok. Engem például kifejezetten zavart a felszínesség türel­metlensége, az, hogy ha vala­mit nem értettek meg ponto­san vagy a hallottak idegenül csengtek, a tekintetekben itt- ott megjelent a lekezelés, még mielőtt megemésztették volna, miről is van szó tulajdon­képpen. De ennek dacára az ilyen beszélgetések épp a tü­relmünket, a mássággal szem­beni toleranciánkat edzhetik, ebben van igazi értékük, és jó, hogy vannak olyan népműve­lők, akik ezt az edzést ott kezdik, ahol még lehet, a fia­taloknál, N. E. Egy húron pendiilő bagiak és szadaiak Daloló és táncoló múlt század f Somogyországba utazott ía hét végén a Galga mente f egyik legismertebb hagyo- 'j mányőrzőinek, a bagi Mu- Jíharay Elemér népi együtte­sének az asszonykórusa. A ^ szövetkezeti pávakörök és £ népzenei együttesek III. or- í szagos találkozójának ka- ? posvári területi bemutató­ján léptek fel. Az elmúlt f. évben Kiváló együttes ki­tüntetést nyert csoportot a ^ Galga vidéke Áfész támogat- < ja. Útjukra mi is elkísértük V őket. Minden korosztály Pákozd környékén ért ben­nünket a hajnal, és ahogy vi­lágosodott, úgy kezdett ébred­ni a jó hangulatunk is, majd az asszonyok hajviseletének kialakításával kezdtük a dél­utáni fellépésre való előkészü­leteket. Katona Vendelné Ku­ruc Manci néni volt a fodrász, aki a legjobban ismeri, milyen is volt a régi konty, ami ma már éppúgy hagyomány, mint a dallamos, a táncok. Hallgat­tak is szavára az asszonyok, s nagy meglepetéssel láttuk, hogy milyen hosszú hajat őriz­nek kendőjük alatt. A kartali Petőfi Tsz autóbuszának veze­tője, Sándor János is gyakran nézett a tükörbe, gyönyörköd­ve bennük. Közben az Alagi Állami Gaz­daság busza mellett haladtunk el, ismerősök utaztak azon is, a Gödöllő és Vidéke Áfész sza- dai népdalkörének tagjai. Az ő fellépésük nem szerepelt a be­mutató eredeti műsorában, ezért csak Kaposváron tudtuk meg, hogy ugyanoda igyekez­tek. Somogyország fővárosáig persze még hosszú volt az út. Somogybabod közepén fa­kadtak dalra az aszonyok és a velük együtt fellépő nagylá­nyok. A népi együttesben min­den korosztály képviselve van, a népdalkörben is legalább négy. A legidősebbek a bagiak csalogánya, Máték Istvánná Ilon néni, aki a nyolcadik x-et tapossa, de ropva! A tervek szerint ebben az évbem portu­gáliai út vár az együttesre, s most a buszon is megerősítette Ilon néni, hogy ő bizony fel­száll a repülőgépre is. I A másik korosztályt azok képviselik, akik közül sokan I már az ötvenes években is tán­coltak, énekeltek Bagón. De a tudósító számára, aki minden nap látja őket, bizony semmit sem öregedtek! Tóth Sándorné — törött kézzel —, Tóth Mi- hályné, Ambrus Józsefné, Pin­tér Ferencné, László Zoltánná, Balázs Jánosné, Nagy József­né, Lados Istvánná nélkül nem volna olyan ez az együttes, amilyen. De nagyon régi tag­nak számít Boda Józsefné, va­lamint az államvizsgájára ké­szülő Péter Lászióné is, aki negyedikes általános iskolás kora óta nem tud elszakadni a Galga menti hagyományok ápolásától, közvetítésétől. Ezek az asszonyok sok veze­tőt megértek, s nem egyszer előfordult, hogy éppen akkor hagyták őket ott, amikor ered­ményeikkel a továbblépés előtt álltak. Amióta Széphalminé Iglói Éva dolgozik velük — aki egyben a helyi művelődési köz­pont igazgatója is — újra jó a hangulat közöttük. Sikeresen beépültek a fiatalok, Káré Gabriella, Varga Lívia, Ger­gely Marianna és Kocsis Kata­lin. A népdalkor új tagja Ba- zan Andrásné is velünk jött most Kaposvárra. Énekelj egy dalt.. Politikai könyvek Kortársunk-e Marx Károly? ß címben szereplő kérdő mondatra Tőkei Ferenc akadémikus határozottan igennel felel legújabb könyvé­ben, a Kortársunk-e Marx?- ban. A Kossuth Kiadó állította össze az ízléses kis kötetet, amely az ismert filozófusnak előadásait, nyilatkozatait, cik­keit és rövidebb írásait tartal­mazza. Nagyon időszerű erre a kérdésre válaszolni márcsak azért is, mert a fiatalság nem eléggé ismeri a marxizmus klasszikusait, a marxi fogal­makat. Pedig Marx nélkül ne­héz megérteni a mai világot Nem mintha minden mai kér­désre választ tudna adni, de a marxizmus olyan eszmerend­szer, amelynek birtokában jobban lehet kutatni a mát. Tőkei Ferenc könyvében el­mondja, hogy még nagyon fia­talon találkozott Marx mű­veivel és ez egész életére, egész tudományos pályájára meghatározó volt és az is ma­radt mind a mai napig. Marx műveiből az igazi marxizmust kapta. Figyelmes olvasással Marxnál sokszor egészen mást talált, mint amit a brosúrák hirdettek, és bármily nyomós volt is az utóbbiak kötelező jellege, valamint vulgarizmu- suk csábítása, sorozatosan a marxi fogalmak és módszerek magasabbrendűségéről győ­ződött meg. Marx tanulmá­nyozása érlelte meg benne több művét, így Az ázsiai ter­melési mód-ot is. Egy valamire mindjárt hadd hívjam fel az olvasó figyel­mét: Tőkei nagyon szépen, közérthetően fogalmaz. Olyan világos, kristálytiszta az elő­adásmódja, hogy a marxiz­musban járatlan olvasó is könnyen eligazodik a nehéz, tudományos kérdéseket meg­világító leírásokban. Érdeme Tökeinek az is, hogy ilyen hallatlanul bonyolult elvi kér­désekről ragyogó és elbűvölő stílusban értekezik, olyan könnyedén világít rá mondani­valójára, ismertet meg ben­nünket Marxszal, a marxiz­mussal, hogy az egyenesen le­nyűgöző. Mindegyik munká­jában, amelyek ebben a kö­tetben találhatók, éppen azt magyarázza, bizonyítja, hogy Marx mennyire időszerő ma is, s bátran lehet támaszkodni Marx elméletére a mai kapi­talizmus megértésében, a meg­haladásáért vívott küzdelem­ben, s különösen a szocializ­mus pozícióinak erősítését szolgáló munkában. Persze, a jelenlegi problémákat Marxból vett idézetek nem oldják meg — teszi hozzá; ezeket a prob­lémákat mindenekelőtt tudo­mányosan kell megfogalmaz­nunk, a mindennapok megany- nyi kérdőjelét tudományos kér­désekké kell átalakítaniuk a kutatóknak, a társadalomtu­dósoknak. A marxi módszer és elmélet jelentősége nem csökken, ha­nem egyre jobban nő. Szerin­te a világpolitikai erőviszo­nyok változásai, a tőkés világ- gazdaság strukturális válsága, valamint a szocializmus mai világgazdasági potenciálja ép­penséggel nem arra utal, hogy a jelenkori szocializmusnak csökkenő és fokozatosan el­múló szerepe ' lenne az embe­riség jövőjének alakításában. Éppen ellenkezőleg: a világ a szocializmus irányába fejlődik, mint ahogyan Tőkei a Marx és a mai szocializmus proble­matikája című művében ki­fejtette. V Könyvében a szerző foglal­kozik az Európán túli világ­gal, az ázsiai termelési mód értelmezésének néhány vitás kérdésével, a harmadik világ fejlődésproblémáinak történel­mi alapjaival. Megismertet bennünket Magyar Lajossal, Kína kutatójával, műveivel, s azzal, hogy az ázsiai termelé­si mód elméletét hogyan fo­gadták Ázsiában. Elemzi a társadalmi forma és életfor­ma összefüggéseit, hangsúlyoz­za írásában, hogy a létező szo­cializmus az emberiség sorsá­nak letéteményese. Ezért vál­lalnia kell a legfejlettebb ka­pitalizmussal való gazdasági versenyt is, az internacionalis­ta kötelezettségeket is, a „ház­táji” gyarapodást is. égül felteszi könyvében a kérdést: lehet-e ma újat mondani Marxról? Mű­veivel, könyvével, egész mun­kásságával válaszol rá, hogy igen, lehet. Mégpedig tudo­mányos munkássággal éppen úgy lehet újat mondani, mint ahogyan az emberi gondolko­dás más nagyjairól, Arisztote­lészről vagy Hegelről is. A filozófiai jellegű vagy alapza- tú tudományos teljesítmény­nek megvan az a sajátossága, hogy érvényessége nem múlik el az idővel, hanem későb­bi korokra is megmarad, sőt, az igazán nagy műveké éppen­séggel növekszik. Ebben az értelemben azt mondhatom — szögezi le Tőkei Ferenc —, Marxot ma is, a jövőben is kutatni kell, mert klaszikus műveinek jobb, gazdagabb és mélyebb megértése alapvető segítséget adhat a mai korunk és világunk megismeréséhez. Gáli Sándor Rónai Lajos, a gödöllői ze­neiskola igazgatóhelyettese, a népi együttes új segítője. Nem­csak zenekarával, a Búzavirág­gal kíséri műsorukat, hanem részt vállal az énekszámok tanításában is. Mint elmondta, jó ideig tartott, amíg megis­merte a Galga menti, s azon belül is a bagi énekeket, dal­lamváltozatokat. Nemcsak Er­dély zárt, hegyi falvaiban tán­colnak, énekelnek szinte min­dent másképp, ha csak egy ki­csivel is, hanem e Pesthez kö­zeli tájon szintén nagyon szí­nes a hagyomány. (Énekelj egy dalt, és megmondom, honran jöttél!) Sajnos a bemutató helye, a Munkácsy Mihály Gimnázium aulája nem volt szerencsés vá­lasztás. A gyenge akusztika és a zavaró háttér nem érvé­nyesíthette mindig a Pest me­gyeieken kívül Baranyából, Zalából, Tolnából, Fejér me­gyéből érkezett együttesek elő­adásának varázsát. A népze­nét szeretők mégis csodálatos élménnyel gazdagodtak, hiszen távoli vidékek dallamvilágát ismerhették meg egyetlen nap alatt. Német nemzetiségi együttest is hallhattak és szé­kely, valamint csángó éneke­sek műsorában gyönyörköd­hettek még. Elfogultság nélkül állíthat­juk, hogy a bagiak itt is meg­mutatták, nem véletlenül kap­ták meg a nyolc közül az egyik Kiváló együttes címet 1984- ben. Visszatérve a hajvise­lethez: Kevés együttes volt, amely ezzel is fokozhatta mű­sora hitelességét. A bagiak közöttük foglaltak helyet. A zsűri most élőben láthatta azt, amit rég elmúlt évtizedekben Örökítettek filmszalagra a Ma­gyar Tudományos Akadémia kutatói... Arany minősítés Találkozhattunk a táborfal­vi ifjúsági és a szintén odava­lósi népzenei együttessel is, melyeket a zsűritag Birinyi József, a népművészet ifjú mestere vezette. így ők termé­szetesen most nem kértek mi­nősítést, csak bemutatkozási lehetőséget a Dunántúlon is. Az utolsó fellépők, a hosszú- hetényi fúvós zenekar tagjai versenyszámaik után sem tá­voztak a színpadról, mert tánc következett az összes még tal­pon álló résztvevő számára. Eredetileg húsz percről volt szó, amíg a zsűri dönt. Ebből lett egy óra is, de a muzsiku­sok szerencséjére besegítettek a zengővárkonyi rezesek is! Mint egyszer minden, a zsű­ri megbeszélése is véget ért és a mintegy harminc versenyző csoport vezetője tartalmas és hosszú értékelést hallgatott vé­gig. A már említett Birinyi Jó­zsef mellett dr. Olsvai Imre népzenekutató, az MTA mun­katársa és Alföldi Borús Ist­ván, a Magyar Rádió zenei szerkesztője fejtette ki a véle­ményeket. Mind a szadai, mind a bagi énekesek arany minősí­tést érdemeltek. A kollégák vastapsa köszöntötte a sike­rek kovácsait. Szadán Cziberé- né Szitó Mária, a csoport ve­zetője és velük tartott a sokat segítő — köztük — Agai Sán­dorné, a Gödöllő és Vidéke Áfész közművelődési előadója. Néhány részlet az értékelés­ből: mindkét együttes ízelítőt adott a palóc táj ének-, moz­gás- és öltözetkultúrájából. Mindez harmonikus egészet alkotott. Egy húron pendültek az énekesek, egyszerre vettek levegőt, egyszerre léptek. Ke­rek és mégis változatos műso­rokat mutattak be. Ami Ilon nénit illeti, róla ezt mondta dr. Olsvai Imre, a zsűri elnö­ke: a bagi néni — daloló múlt század és még táncol is! Balázs Gusztáv Heti könyvújdonságok Negyvenkét kiadvány Január utolsó hetében, il­letve február első napjaiban az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat üzleteiben összesen 42 könyvújdonságot találhatnak az érdeklődők. A listán ezút­tal a szépirodalmi kiadványok szerepelnek többségben: az Európa, valamint a Móra Fe­renc Ifjúsági Könyvkiadó hat­hat kötetet jelentetett meg. A Kossuth Könyvkiadó leg­frissebb kiadványa a nicara- guai forradalom csaknem hat­vanéves történetével ismerteti meg az olvasókat. A sandinis­ta vezetők írásaiból, beszédei­ből összeállított kötetben — amely magyar nyelven először jelenik meg — nyomon követ­hető Sandino tábornok életút­ja és a nevével fémjelzett mozgalom, amely győzelemre vitte a nicaraguai nép ügyét. A szerző, Anderle Adóm szá­mos jegyzettel és életrajzi adattal egészítette ki a köte­tét. Magyar nyelven első ízben olvasható Krmann Dániel, XVIII. század eleji evangé­likus egyházi személyiség naplója. A szerző 1708-ban diplomáciai küldetésbe indult, s bejárva a fél Európát, szá­mos viszontagságon ment ke­resztül. Személyesen vett részt a történelmi jelentőségű pol- tavai csatában, s élményeiből színes, élvezetes epizódokat, találó portrékat felvillantó írás kerekedett. A Küldetésem története című munka az Európa Kiadó és a pozsonyi Tátrán Kiadó közös vállalko­zásában a Bibliotheca Saecu- Inrum sorozat köteteként ké­szült. Az Európa zsebkönyvek újabb darabja az új-zélandi születésű angol írónő, Kathe­rine Mansfield elbeszéléseit adja közre, az Egy csésze tea című kötetben a fiatalon el­hunyt írónő 26 Írását gyűj­tötték egybe. Keresztury Dezső válogatott színikritikáit, tanulmányait Árnyak nyomában címmel a Magvető Könyvkiadó jelen­tette meg. A kötetben több publikáció olvasható az egy­kori német nyelvű magyar hírlapban, a Pester Lloydban közölt színi bírálatokból. A Corvina Kiadó újdonsága Étienne-Louis Boullée, az Építészet poézise című írása. A XVIII. századi szerzőnek a művészetről szóló tanulmá­nyaiból a modern építészet szinte minden irányzata me­rített. Lesznai Anna 1912-ben írt meséjét a Kis pillangó utazá­sa Lesznán és a szomszédos tündérországban _ címmel im­már második kiadásban jelen­tette meg a Móra Kiadó. A kötet érdekessége, a mesét maga a szerző illusztrálta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents