Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
1985. JANUAR 28., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Gondos, összehangolt tevékenység szükséges A szövetkezetek szerepe falvaink életében Megyénkben Jelenleg több mint 250 falusi Illetékességű sző« vetkezet van, és csaknem 170 ezer embernek nyújt megélhetést. A tagokkal együtt a falusi családok fele közvetlenül kötődik a szövetkezetekhez, ami 230—250 ezer embert jelent. Nem túlzás, ha azt állítjuk: nincs a megyének olyan telepü- lése9 ahol nem találni valamilyen szövetkezeti tevékenységet. Gondoljunk csak az iskolaszövetkezetekre! A 12—16 éves tanulóknak is több mint a 11 százaléka részt vesz az iskolaszövetkezeti mozgalomban. Bizonygatásra sem szorul, hogy a megyei szövetkezetek menynyit tesznek dolgozóik és az adott településen élők kulturális, közművelődési és sporttevékenységének fejlesztéséért, szakmai, világnézeti neveléséért. Mára általános gyakorlattá vált például az ösztöndíjrendszer, a helyben történő üzemi gyakorlat is, ami nemcsak anyagi, hanem szorosabb emberi kötődést jelent a szövetkezetekkel. £s idekívánkozik még valami: a szövetkezetek a tanácsokkal és a helyi társ-gazdálkodó szervekkel együtt közös teherviselői, esetenként egyedüli fenntartói a művelődési házaknak, az amatőr művészeti együtteseknek, a sportköröknek. Szerepük főként azokban a községekben jelentős, amelyekben egyáltalán nincs kulturális intézmény. Éjszakai szolgálatok a laktanyában Mások nyugalmán őrködnek Pest megye termelőszövetkezetei főként a gazdasági megszilárdulásukat követő időszak óta szólnak bele nagy felelősséggel a falusi életmód alakításába. Részt vesznek az infrastruktúra — a közlekedés, a közművesítés, az egészségügyi ellátás, a kereskedelem stb. — fokozatos javításában, bővítésében, az életviszonyok megváltoztatásában. A foglalkoztatási lehetőség megteremtésével sikerrel növelték a tagság személyes jövedelmének a biztonságát: például 1983-ban megközelítőleg 142 ezer embernek nyújtottak jó megélhetést. Köztudott, hogy a mezőgazdasági munkát is a folyamatos, erőteljes technikai, technológiai fejlődés jellemezte az elmúlt másfél évtizedben. Ez azt vonta maga után, hogy a szövetkezetek dolgozói létszáma évről évre csökken. Az emberek helyben foglalkoztatottsága és a gazdaságok továbblépéséhez szükséges feltételek megteremtése érdekében, egyre több téeszben fejlesztettek ki melléküzem- ágakat, kiegészítő tevékenységeket, s ugyanakkor hozzáláttak a legkülönbözőbb rétegeket érintő háztáji (kistermelés) megfelelő integrálásához, szervezéséhez, támogatásához. Amely nagy fontosságú mind a jövedelem, mind pedig a falvak népességmegtartó képessége szempontjából. A kistermelőkhöz kihelyezett háziállatok, a szolgáltatások — vetőmag, palánta, előleg, növendék- és tenyészállat, takarmány, szállítás és hasonlók —. valamint a részükre értékesített termények évenkéti értéke 1 milliárd 350 millió forint körül mozog. A gazdaságokon keresztül eladott háztáji termékek összege pedig mintegy 2 millárd 700 millió forint. A lakosság közérzete nagy mértékben függ attól, miként élhet, meg- íelelőek-e az életkörülmények. Egy- egy fejlettebb — s így „gazdagabb” — nagyüzem, természetesen több anyagi eszközzel is rendelkezik. Eltérő mértékben ugyan, de a termelőszövetkezetek bizony közvetlenül is részt vállalnak a lakóterület, a falu gyarapításában; számos helyen — éppen azért, mert a tanácsok pénze kevés! — erejükön felül is! Főként a különféle kommunális intézmények létesítéséhez, a közműhálózat megteremtéséhez vagy bővítéséhez — később a karbantartásához — igénylik a mezőgazdasági üzemek közreműködését. 0 Hagyományos falusi szerepét jól megőrizte napjainkban is a fogyasztási szövetkezeti mozgalom. Változatlanul jelentős a demokratizmus érvényesülése a tagság körében. Jelzi ezt, hogy minden harmadik, községben élő felnőtt Afész-tag. A kötődés anyagilag is érzékelhető: a tagok csaknem 200 millió forint értékű részjeggyel támogatják a megyében a kereskedelmi és kistermelési szolgáltatások pénzforrásait. Az Áfész-boltokban csaknem a 85 százaléka községekben található, 127 kisebb-nagyobb településen — ideértve a tanyákat is — szinte kizárólagosan biztosítják az ellátást. Gondok természetesen akadnak ma Is az azonban tény, hogy az elmúlt esztendőkben sokat korszerűsödött Pest megye kereskedelmi hálózata. Tíz év alatt csaknem 10 ezer négyzetméterrel nőtt az eladási terület (ennek 95 százaléka a falvakban) és általánossá vált a hűtőberendezések használata. Míg 1973-ban négy Áfész- áruház és 17 ABC működött megyénkben, jelenleg már nyolc szövetkezeti áruházban és több mint 80 ABC-ben vásárolhatnak az emberek. A hatodik ötéves tervidőszakban 209 új vagy teljesen felújított egység szolgálatba állításával lehet számolni. Ez 138 települést érint. A mezőgazdasági kistermelés ösztönzését, támogatását és szervezését, illetve a termékek felvásárlását és értékesítését, szintén egyik leglényegesebb dolguknak tekintik a fogyasztási szövetkezetek. A községekben működik a mezőgazdasági szakcsoportok zöme — számuk megközelíti a 190-et és mintegy 708 millió forint értékű terméket adnak el a szövetkezeteknek évenként —, gyarapodásukat jól érzékelteti, hogy közös eszközállományuk csaknem ötszörösére nőtt 1973 óta. Igaz, a megye takarék- szövetkezetei is segítik a kistermelőket, évente 120—130 millió forint mezőgazdasági kölcsönt folyósítanak. Aligha kell különösen bizonygatni, mennyire fontos tényezője a lakosság közérzetének a kereskedelmi ellátottság. Az eredmények ellenére sem mondható ma még teljesen megoldottnak a kistelepülések ellátása. A MÉSZÖV vezetése kidolgozott egy hároméves fejlesztési tervet ugyan — amit 1986 végéig kell megvalósítani, részben külső, SZŐVOSZ-anyagi támogatással —, ám még ennek teljesítésekor is csak a szükségletek egy- része elégíthető majd ki. Nem lebecsülendő a fogyasztási szövetkezetek felelőssége a tüzelő- és az építőanyag-ellátás színvonalának emelésében, javításában sem; több intézkedés született az igények biztonságosabb kielégítése érdekében. (Más kérdés, hogy a hiánycikkek sora évek óta fejfájást Okoz — a kereskedőknek is!) A családiházat építők gondjai ma is élők, az építőanyagok beszerzése nehézkes. Az Áfészek igyekeznek legalábtra‘kisgépek kölcsönzési körét bővíteni, ezek az eszközök tatarozáshoz is jól használhatók. Nagy fejlődésen mentek át a megye takarékszövetkezetei is az utóbbi esztendőkben. Az elhelyezett betétek értéke megközelíti a három- milliárd forintot, s ennek 17 százalékát adják ki kölcsönbe. A hagyományos alaptevékenységek köre mára egy sor egyéb hasznos szolgáltatással bővült: például kötnek biztosítási szerződéseket és kifizetnek biztosítási kártérítéseket, szerveznek társasutazásokat és beszedik a közüzemi díjakat. Idén már a kisebb termelő egységek —, kisszövetkezetek, szakcsoportok, gazdasági munkaközösségek — pénzügyeit is intézik, valamint építési terület előkészítéséhez hosszú lejáratú építési kölcsönt nyújtanak. Jól mé-hető az ipari szövetkezetek kapcsolata is a falvakkal. A megye 95 ipari szövetkezetének és egy közös vállalatának mintegy fele a községekben dolgozik. A székhely-falvakon kívül nagy területen találhatók telephelyek, részlegek, üzletek is. Ezek természetesen közvetlenül a munkaképes lakosságra támaszkodva működnek, azaz, az ott élőknek nyújtanak szolgáltatásokat. Fontos azonban, hogy az ipari szövetkezetek által előállított fogyasztási cikkek jelentősen bővítik a helyi árualapokat. Fölismerve a gazdasági szabályozók adta lehetőségeket, a szolgáltató ipari szövetkezetek elsősorban az átalánydíjas részlegek elterjedését szorgalmazták, támogatták; ez hosz- szú távon is jó eszköznek bizonyult a szolgáltatási igények kielégítéséhez. Átalánydíjas szerződés alapján jelenleg mintegy 950-en dolgoznak, közülük több mint félezren községekben, kistelepüléseken. Az utóbbi három év alatt megalakult kisvállalkozások — kisszövetkezetek, szakcsoportok stb. — a késztermékgyártás mellett építési, felújítási, karbantartási és különféle szakipari munkákat is vállalnak. A tény tagadhatatlan: a községi székhellyel, telenhellyel rendelkező ipari szövetkezetek falusi emberek ezreinek adnak kenyeret. S ami forintban nem mérhető; helyben dolgozhatnak, nem kell naponta ingázniuk a közeli ipari centrumba vagy a fővárosba. Jelentős az is, hogy az ipari szövetkezetek mintegy hatezer bedolgozót foglalkoztatnak, csaknem kétharmaduk falvakban lakik. Az otthoni munka nagy könnyebbséget jelent, elsősorban a kézmű- és háziipari szövetkezetek élnek e lehetőséggel. A mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetekhez hasonlóan természetesen az ipari szövetkezetek tagsága is fontosnak érzi az üzemen kívüli környezet, áz adott település gazdagítását, fejlesztését. A konkrét anyagi támogatást leszámítva, évente körülbelül 70 millió forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá új létesítmények építéséhez, vagy a régiek felújításához, a falu szépítéséhez. A Szövetkezetek Pest megyei Koordinációs Bizottsága értékelve a szövetkezetek és a községek kapcsolatát, a megtett utat, meghatározta az elkövetkező időszak főbb tennivalóit is. Megállapította: a megye szövetkezeteinek továbbra is létalapjuk, fejlődésük meghatározója a falu — vagyis a falvak —, s ugyanakkor a települések társadalmilag indokolt gyarapodása sem képzelhető el a három szövetkezeti ágazat tudatos közreműködése nélkül. A községek népességmegtartó képességének erősítéséhez, az életkörülmények javulásához, minden érdekelt szerv gondos,^összehangolt tevékenységére van szükség. Közülük néhány lényegesebb: a szövetkezetek — a tanácsok közreműködése mellett — tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy javuljon az ellátás, és á lakossági szolgáltatások az eddigi^ nél magasabb színvonalon elégüljenek ki. Növeljék önállóságukat a szövetkezetek, építsenek a hagyományos szövetkezeti kollektív szellemre, emeljék a tagok vagyoni közreműködését. Fejlődjön tovább és mélyüljön el a mezőgazdasági, a fogyasztási és az ipari szövetkezetek helyi együttműködése. Elsősorban a közös érdekű fejlesztések megvalósításában és a szociális-kulturális feladatok teljesítésében. Az összefogás, az együttes teherviselés juttassa jobban kifejezésre a falvak fejlődésének közös szolgálatát IHÁSZI JÖZSEF, a Termelőszövetkezetek Pest megyei Területi Szövetségének titkára j, Hideg alkonyat szállt a gyorsan Se- 5 nyugvó nap nyomában. A hőmérő pi« % ros csíkja valahol a mínusz tíz fok ^ körül nyugodott már. ^ Tóth Béla őrnagy, a váci Sallai lak« tanya parancsnokának politikai he- ^ lyettese és Hegyi Dezső őrnagy, a 4 fcőrzsosztály vezetője nem néz a hő- v mérőre. Minek is tenné, hiszen a ka- 2 tonáknak mindegy, milyen az idő- Vj járás, a szolgálatot késő este Is el kell * látni. Bármikor bevethetők Rövid sétára indulunk. Megnézzük a csapatművelődési otthont, amely ilyenkor estefelé a leglátogatottabb. A zártláncú tévén éppen most vetítik képmagnóról a televízió szilveszteri műsorát. Aki csendesebb elfoglaltságra vágyik, a könyvtárban talál menedéket. Olvasni, kölcsönözni egte hétig lehet. — Több mint huszonhatezer kötet sorakozik a polcokon, s ezenkívül még legalább félezer hanglemezük is van — mondja Böczkös Zoltánné könyvtáros, aki éppen a nyolcadik esztendeje végzi ezt a munkát. — A szépirodalom mellett nagyon sok a szakkönyv, s a tapasztalataim szerint ezeket gyakrabban forgatják a katonák. Különösen a műszaki és a nyelvkönyveket keresik sokan. Esztendőnként körülbelül százezer forintot költünk vásárlásra. Sok könyvtárban megirigyelnék azokat a Hi-Fi-tornyokat és más technikai eszközöket, amelyeket itt a laktanyában látunk. S nem is egyet: az olvasótermen kívül a többszörös kiváló címmel kitüntetett Sallai klubnak is külön zeneterme van, amelynek az az érdekessége, Rogy két nagy erősítőjét és hangfalát a fiatalok építették szabad idejükben. Az egyik épületben a folyosón egyforma hátizsákok sorakoznak székekre téve. Valamennyin ott látható a jód ismert acélsisak. — Az ügyeletes alegység felszerelése — mondja Tóth őrnagy. — Ök egész éjszaka szolgálatban vannak, s bármilyen indokolt helyzetben bevethetők. Általában nincs különösebb feladatuk, de néha akad. Egyszer Nagymarosra kérték a segítségünket, mert kigyulladt az erdő, s a tűzoltók nem tudták járműveikkel megközelíteni a helyet. A mi katonáink viszont a helyszínre érve gyorsan körülár- kolták a lángokat, s így megakadályozták továbbterjedésüket. Máskor meg egy vasúti balesetnél a helyszín lezárását bízták ránk. A vacsora után szabad foglalkozás van. Néhányan tévét néznek, mások levelet írnak, vagy éppen a szobákban olvasnak. Tíz órakor van takarodó, előtte azonban még a takarítás ad némi elfoglaltságot. — A rend a lelke mindennek — magyarázza Hegyi őrnagy. — S ez általában is igaz a hadseregre. Maga az alakulat esti, éjszakai életére kiváncsi, ezért hadd mondjam el, hogy takarodó után csak a szolgálatok vannak ébren, ök őrködnek azon — ki-ki a maga feladatát teljesítve —, hogy mindenki nyugodtan aludhasson. S nemcsak itt a laktanyában, hanem bárhol ebben az országban. Nagy tehát a katonák felelőssége, s ha egy kicsit belegondol, hogy ott az őrtornyokban 17—18 éves srácok kezébe adjuk az éles lőszerrel töltött fegyvereket, akkor megértheti, hogy nem bízhatunk semmit a véletlenre. Éppen ezért a szolgálatok felkészülésekor mindig fontosnak tartjuk, hogy tanulmányozzák a szabályzatot. Lehet, hogy egy ember már századszor olvassa el, mondjuk az alegységügyeletes kötelmeit, de meg kell tennie százegyedszer is, mert tévedni nem lehet! Tóth őrnagy még hozzáteszi: — Az ellenőrzés szigorú, és folyamatos. A tapasztalataink azt mutatják, hogy a sorállományúak és a hivatásosok is nagy-nagy felelősségérzettel látják el a feladatukat. Igyekszünk mindenkivel megértetni, hogy a szolgálat a katona természetes tartozéka. Övé a felelősség Hoff er István főhadnagyot, az egység ügyeletes tisztjét nem fenyegeti az a veszély, hogy valamit rosszul csinál. Katonai pályájának immár a tizenkettedik esztendejét kezdi Vácott. — Aki az egyenruhát magára ölti, tudnia kell: a szolgálatot nem lehet befejezni, csak abbahagyni — mondja. — Reggel, amikor váltunk, még felmegyek az alegységhez, s csak utána haza. Ezen a napon Hutkai Attila törzs- őrmester a kapuügyeletes. Még alig múlt huszonkét éves, máris az egység egyik legismertebb tagja. Itt végezte a tiszthelyettesképzőt — tegyük hozzá, hogy kiválóan —, sokáig század KISZ-titkár volt, újabban pedig az egység KISZ-bizottságának tagja. — Amikor végeztem az Iskolán, kértem, hogy helyezzenek Vácra. Egyébként sátoraljaújhelyi vagyok. Lakást kaptam, feleségem kéthónapos lányommal nemsokára szintén ideköltözik. Bodnár Gábor tizedes ottjártunk- kor ezúttal először kapott őrparancsnoki megbízatást. — Felállított őrként, felvezetőként már több szolgálatot Is adtam, de ez egy kicsit más: most az enyém a felelősség. Szerencsére, akikkel együtt vagyok szolgálatban, század társaim, így jól ismerjük egymást. Meg azután kialakul bennünk egyfajta magatartás, amely elengedhetetlen ebben a helyzetben. Ica és bunda Már lassan a hajnal első óráiban járunk, amikor elköszönünk. Tóth őrnagy hazaindul, Hegyi őrnagynak még dolga van az irodájában. A kapunál a szolgálatos előírásszerűén tiszteleg. Tóth őrnagy viszonozza a köszöntést, s búcsúzóul még figyelmezteti : — Ne feledkezzenek meg a fonó teáról, s az őröknek osszák ki a bundákat. — Értettem — hangzik a válasz, s a politikai helyettes tudja, nyugodtan pihenhet otthon. Holnap, ha reggel bejön, ezt olvassa majd a naplóban: „Szolgálati időm alatt esemény nem történt”. FURUCZ ZOLTÁN
