Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-25 / 20. szám

Van-e okunk borúlátásra? A nyelvi durvaság századai Nyelv! ocsmányságokat gyak­ran lehet hallani, szinte min­denütt, ahol megfordulunk. Meghökkentő trágárság röppen el az óvodás szájából, de ugyanúgy káromkodik az éltes ember, akár a gimnazista. Többnyire meg is tudják ma­gyarázni, miért használnak mosdatlan szavakat. De való­ban most lenne terjedőben a durva, közönséges beszéd? Hazatérő vezérek A káromkodás, a fésületlen beszéd alighanem egyidős a beszéddel. A primitív népeknél szerencsét jelentett a károm­lás, becsmérlés, mert úgy vél­ték, a szellemeket ingerük, ha boldogságban élnek, s azok le­sújtanak az elégedettekre. A durva szavakkal tehát a szel­lemeket próbálták félrevezetni. Ezt bizonyítja az a régi indiai mondás is, amely szerint: a di­cséret kockázatos, az ócsárlás és szidalom biztonságos. A rómaiak például sikamlós gúnyverseket énekeltek a me­nyegzőn, hogy távol tartsák az ifjú pártól a balszerencsét. A sikeres hadjáratokból hazatérő hadvezéreket is válogatott trá­gárságokkal fogadták, akár­csak a görögök, a rájuk lesel­kedő démonok megtévesztése végett. A mosdatlan szavak haszná­lata tehát hosszú évszázadokon át természetes, megszokott do­log volt. Kivétel persze e té­ren is akadt: a franciák. A XVI. században a párizsi par­lament betiltotta például a legvaskosabb utcai tréfákat is bemutató olasz komédiák elő­adását. Nyelvünkben a nyers, parla- gias szókimondásnak mintegy kilencszáz éves hagyománya van, csak az elmúlt másfél év­században terjedt el a palléro­zott nyelvhasználat. A múlt század elejéig még az egyház is csak az Isten, a szentek ká­romlását és az ördög megidé- zését tartotta bűnnek. Tehát maga a szemlélet is változott. Arany és bot A Heltai-féle Bibliában, amit 1551-ben adtak ki, olvashatunk olyan szavakat, amiket ma egyértelműen trágárnak minő­sítünk. Pázmány Péter, a köz­ismert hittudós is nevén ne­vezte a legkülönbözőbb dolgo­kat a szónoklataiban. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a trá­gárságokra egykor a sanyarga- tottság és a szüntelen háborús­kodás adott ökot. Persze, akadtak akkoriban is olyanok, akik felvették, vagy legalábbis megpróbálták fel­fóost még szép Ha majd elolvad a hó A jótékony hótakaró min­denre vigyáz... Ugye milyen hangulatos ez a pár szó, vers­idézetnek tűnik, pedig nem is az, hanem témaindító gondo­lat Mert ugyan mire kell vi­gyáznia jótékonyan a hótaka­rónak, mint például az őszi vetésekre, föld alatti vackában megbúvó sündisznóra, hogy meg ne fagyjanak, a nyúlra, hogy a róka messziről ne ve­gyi? észre fehér bundáját. De még sok mindenre vi­gyáz a jótékony hótakaró, ez a nedves fehér, szűzien tiszta paplan, például Gödöllő és Ke- repestarcsa között a jakabi parkerdőben. Most szépnek, tisztának látszik a parkerdő, mert az, ami a szemnek nem szép, az alatta rejtve marad, de csak addig, amíg kitava­szodik. Szomorúan mesélték, a Bu- davidéki Állami Erdő- és Vad­gazdaság munkatársai, hogy a parkerdőben minden évben hiábavalónak bizonyul mun­kájuk. Kijelölik a szalonnasü­tő helyeket, új padokat, asz­talokat raknak ki, de vandál kezek megsemmisítik, szinte minden évben a parkerdei berendezéseket, s nem a kije­lölt helyen gyújtanak tüzet. Nemegyszer előfordult, hogy a kerti pad közepén raktak tábortüzet, szalonnát sütöt­tek a lángoknál, amíg el­emésztették a vastag faanya­got. Máskor az asztal tetejét | egyesek illemhelynek használ­ták. Ha elolvad a hó, ami most jótékonyan takarja néhány ember lelkiismeretlenségének nyomát, a környező települé­sekről idehordott szemétku­pacok rontják majd a kirán­dulók esztétikai élményét. Sok-sok fölösleges munkát ad a szükségesnél gyakoribb ta­karítás, felújítás az erdészeti dolgozóknak. Jó lenne, ha e gyönyörű parkerdő berendezéseinek és természeti szépségeinek meg­őrzésében az arra gyakran járók, kirándulók, környéken lakók több gondot fordítaná­nak, akkor is járjanak nyitott szemmel, amikor nemcsak a szépséget kell észrevenni. Ne hagyják szótlanul a szemete­lést, a rongálást. A. L. A. Kézilabda Tavaszig teremtornák Január második szombatján megkezdődött a Magyar Hajó- és Darugyár budapesti csarno­kában az Angyalföld Kupa el­nevezésű teremtorna, amelyre három csapatát nevezte a GSC. A serdülő fiút, a női és férfi ifit. A Karikás iskola sportta­gozatosainak többségéből ver­buválódott serdülőcsapatban sok ügyes gyerek kiázilabdázik és jár rendszeresen — hetente háromszor — foglalkozásokra. Edzéseiket Kolesza István kö­zépiskolai testnevelő tanár ve­zeti nagy lelkesedéssel. Mun­kájának eredménye, hogy az első mérkőzésen két góllal nyertek a srácok a Fót B csa­pata ellen. Különösen Mészá­ros Gabi volt elemében és na­gyon jó benyomást keltett Morvái Misi kapusteljesítmé­nye is. Sajnos a fiú ifisták ellenfe­le, a Ganz Villany nem jelent meg a mérkőzésre — ez tör­tént a második fordulóban a serdülőkkel is — így barátsá­gos találkozót vívtak a Chi- noin felnőtt tartalékgárdájá­val. A végeredmény nem mérvadó, de a meggyőző já­ték kétgólos győzelmet hozott. A lények a megyei bajnok­ságban nagy rivális Göd ellen mutatkoztak be. Három gól­lal nyertek! Kiemelkedően vé­dett Fekete Judit, akire a mérkőzést megtekintő megyei ifiválogatott-edző fel is figyelt. Különleges taktikával lépett pályám a fiú ifi csapat a Pi- lisvörösvár ellen. Ügynevezett nyitott védekezést alkalmaztak és negyedórán át egyenrangú ellenfelei voltak a némileg idősebb, fizikailag pedig sok­kal eresebb csapatnak. A fá­rasztó védekezés végül is a saját erőket morzsolta fel és fiataljaink nagy csatában, öt­gólos különbséggel alulmarad­tak. A srácok éppen ennyi büntetőt hagytak ki, ami a felkészülés eme szakaszában is luxus. Február 9-én kezdődik a Felszabadulási Kupa az ag- ráregyetemen. A GSC női és férfi felnőtt csapatai, valamint a fiú ifjúsági együttes szere­pel raita. M. G. venni az ocsmány beszéddel szemben a harcot. Pest várme­gye például 1667. június 5-én rendeletet bocsátott ki, amely szerint: ha valaki először ká­romkodik, az hat aranyat fi­zet, a második esetben ötszáz botütést kap, ha harmadszor is előfordul, akkor ki kell vé­gezni. Sütés közben Aligha kételkedhetünk ben­ne, hogy ennek a határozatnak semmi foganatja nem volt, el­lenkező esetben elnéptelene­dett volna a megye. Ugyan­csak ebben az időben rendelte el a kővári várkapitány is, hogy aki katonái közül károm­kodik, azt kövezzék halálra a többiek, önmagához lágyszí- vűbb volt, mert azt rendelte, hogy ha magam találnám mon­dani, annyiszor — ahányszor, egy forintot adjak. Ma sém káromkodunk, trá- gárkodunk többet, mint ötven, száz vagy ötszáz évvel ezelőtt. A felszabadulás után rendkí­vüli mértékben megnöveked­tek az emberek között a nél­külözhetetlen érintkezési pon­tok, ugyanakkor a beszédmo­dor nem változott. Nem kel­lett például kenyérért sorba állni, de ez még korántsem jelentette azt, hogy kenyérsü­tés közben, ha valami nagyon balul sikerült, a gazdasszony ajkáról népdal csendült volna fel. Az elmúlt évtizedek során felszívódtak a különböző réte­gek közötti korlátok, egyen­rangúak lettünk, s a közvet­lenséget sokan összetévesztik a közönségességgel. Ilyenre sem ritka a példa, elsősorban iro­dákban tapasztalható a hely­beli ügyintézőkkel szemben. A hivatalos helyeken trágárko- dók azt próbálnák éreztetni ezzel, hogy te sem vagy kü­lönb, mint én, attól, hogy ott ülsz, főleg, ha a múltban for­dított volt a rangbeli sorrend. Vessünk féket A fésületlen beszéd a mű­veltségi szinttel sem függ ösz- szé. Az értelmiségiek minden rétege káromkodik, de csak otthon, barátok, jó ismerősök körében, azaz ügyelnek a lát­szatra, a tekintélyre. A gye­rekek is a felnőttektől tanul­ják a szalonképesnek nem mi­nősíthető kifejezéseket, s nem az irodalomból, színpadról, moziból. Nagyon sokuknál azonban a temérdek nyelvi cifraság on- tása puszta póz, amely néhány év alatt lehullik róluk. Gimna­zista korunkban mi is úgy be­széltünk, mint a kocsisok, ha­csak nem tettünk túl még azo­kon is, de annak a stílusnak már rég nyoma veszett. A közönséges beszéd tehát nem mostanában terjedt el, s bármennyire is harcolunk elle­ne, a trágár kifejezések nem halnak ki nyelvünkből, s ez nem pesszimizmus. Amit kívá­natos lenne e téren elérni, az az, hogy tudjuk, hol és mikor kell féket vetni a nyelvünkre, ha már szegényes szókin estinkből képtelenek vagyunk illendően kifejezni magunkat. Benc Mihály A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1985. JANUAR 25., PÉNTEK A lakók nem tódultak Kétszer lehetett panaszkodni Tavaly Gödöllőn kétszer tar- j tottak tanácstagi beszámolókat. J Semmi rendkívüli nem jött közbe, csak áthelyezték a ta­nácskozásokat tavaszról őszre, s mivel nem akarták, hogy csaknem kétévi kihagyás le­gyen, 1984 késő őszén ismét összehívták a választókat. A megjelenési arányon ez meg is látszott. A megelőző évben kétezerhetvenöten voltak kí­váncsiak tanácstagjuk tevé­kenységére, a város helyzeté­nek alakulására, tavaly még az 1500-at sem érte el a számuk. Ellenben akik megjelentek, azok többnyire szóltak is. A helyszínen meg nem válaszolt kérdések száma 169-ről 234-re emelkedett. Felíordidác után A tanács végrehajtó bizott­ságának legutóbbi ülésén a be­számolók tapasztalatait érté­kelték, a titkárságvezető elő­terjesztése nyomán. Hasonló alkalommal mindig azzal kez­dik a fejtegetést, hogy ki mit tett azért, hogy a lakók közül minél többen részt vegyenek a megbeszéléseken. Most sem volt másképp. Plakátok, érte­sítő nyomtatványok, beszéd­vázlatok és ütemtervek készül­tek. A választók mégsem tó­dultak. Miben látják ennek magya­rázatát? Például abban, hogy a városközpontban elkészült több olyan létesítmény, amely­nek hiánya, illetve félig kész állapota korábban ingerelte a 1 altókat. Legyünk pontosabbak. A lakosságot az építkezések miatti sártenger, a feldúlt utak, járdák, a zaj, felfordulás nyugtalanította. Amint meg­szűnt a rendetlenség, vissza­vonultak otthonaikba, váraik­ba? Nincs mit szóvá tenniük, gondolják, minek menjenek ta­nácstagi beszámolókra? Ezt sejteti a magyarázat má­sik fele is. A külterületi kör­zetekben sokkal nagyobb volt az érdeklődés. Ahol még van sár, ahova nagyon kellene üz­let, busz, ott összejöttek az em­berek. Mivel úgy érzik, ez is egy hely, ahol panaszkodhat­nak, kérhetnek, hátha lesz fo­ganatja? Sok függ a tanácstagtól. Vannak a városban hagyomá­nyosan népes tanácstagi beszá­molók, ha sok a gondjuk, ha kevés. Az összegezés szerint ott, ahol a tanácstag nem saj­nálta a fáradságot, jól szerve­zett, mozgósított, abban a kör­zetben népesebb volt az össze­jövetel. S a következtetés: jó célért változatlanul mozgósít­hatók az emberek, ezt tanú­sítja a gázprogram megváló­Fotelhoz készül a görgő Asztalitenisz Az esz után A gödöllői körzeti asztalite­nisz-csapatbajnokság őszi vég­eredménye: 1. GSC II. 5 5 ------- 76-24 10 2. Galgamácsa 5 4 — 1 58-42 8 5. Szilas. Mjtsz I. 5 3 — 2 57-43 6 4. Na?ytarcsa 5 2 — 3 48-52 4 5. Szilas. Mgtsz II. 5------5 31-t>9 — sí tása is. Ebből persze arra is következtethetünk, hogy lassan elmúlnak azok az idők, amikor csak úgy egybegyűlnek, külö­nösebb indok és cél nélkül. Joga van hozzá Ne feledjük, aki érdeklődik lakóhelye, a város sorsa iránt, az év közben is tájékozódik, tehát nem vár arra, hogy a ta­nácstagtól tudja meg, mi tör­tént tizenkét hónap alatt. Aki pedig közömbös, az a tanácsta­gi beszámolón sem kíváncsis­kodik. Hacsak nem fáj neki valami. A sáros járda... és a többi. Az előterjesztésből következ­tetve ezzel az apparátus leg­alább annyira tisztában van, mint mi. Erre utalnak azok az önkritikus sorok, amelyek ar­ról szólnak, hogy a jövőben a tanácstagi beszámolókhoz sok­kal jobb segédanyagokat, tájé­koztatókat kell a választott képviselők kezébe adni. Itt je­gyezte meg az egyik vb-tag, hogy az sem árt, ha maga a tanácstag érdeklődik, hiszen joga van mindent megtudni, ami a városban történik, mit terveznek, s mire van kilátás. Az információáramlás azon­ban ettől eltekintve lehetne jobb is. Az apparátus képvise­lői szintén részt vesznek a be­számolókon, s közülük sem volt mindenki abban a hely­zetben, hogy a helyszínen vá­laszoljon a kérdésekre. A köz­érdekű bejelentések, javasla­tok számának megugrása rész­ben ezzel magyarázható. A bejelentések zöme tavaly műszaki témájú volt. Evek óta visszatérő kérdések is vannak. Ilyen az alvég lakosságának élelmiszerbolt iránti igénye, az Arany János, Babati üt, Illés István utca buszközlekedésbe való bekapcsolása, a máriabes- nyői csapadékvíz-elvezetés. A Blaha Lujza utcaiak ké'ése, telepítsenek a körzetbe élelmi­szerboltot, szintén nem újke­letű. Ami szemet szúr A kérések, javaslatok fel­dolgozása, a válaszok megfo­galmazása és kiküldése még tart Átnézve a statisztikát, amely 1980 óta hasonlítja össze a ja­vaslatok, bejelentések témakö­rét, különösebben feltűnő jel­legzetességet nem veszünk ész­re. Az viszont szemet szúr, hogy jóval több a rendőrségre tartozó panasz, 1983-ban mind­össze kettő volt, tavaly 14. Az utakkal kapcsolatos bejelenté­sek száma nem nagyon válto­zott, a villanyhálózatot érintő­ké emelkedett, a kereskede­lemre vonatkozóké csökkent. K. P. Kereskedelmi őrjárat Kínálatszegény a piac Egyhónapi zárvatartás után az ígért időben nyitott újra a Mátyás király utcai élelmi­szerbolt. A szabadságolást egy gyors belső tatarozás követte, majd rohammunkával feltöl­töttek a polcokat. Most bősé­ges a választék. Az egyik vá­sárlót megkérdezve ismét a régi igazságot hallottuk, az árak egyformák, de nem mindegy, hogy milyen kiszol­gálás mellett milyen friss árut kap az ember. Hát ő ezért jár ide A Petőfi utcai vas- és edényboltban sóik új arcot lát­tunk. őrsi Rudolfné üzletveze­tő megbízatása lejárt és ő azt nem kívánta megújítani. Belies Jánost nevezték ki egyelőre hat hónapra. Az új dolgozók a megszüntetett járműalkatrész­boltból jöttek. Az üzlet válasz­tékát bővíteni fogják. Az Af ész-áruházban leltá­roztak az élelmiszerosztályon, de ottjártunkkor már a végén jártak ennek, mert a polcokat rendezgették. Lassan véget ér a városban ez az év eleji, a vásárlókat kellemetlenül érin­tő munka. A piacon sem volt sokkal kedvezőbb a kép. Rá­nyomja bélyegét a hideg tél. Ha a néhány kereskedő nem volna, akkor csak a hét végén láthatnánk mozgást. Eseten­ként ugyan találunk egy-két őstermelőt, de kevés a porté­kájuk. De nem lelni a piac gazdá­ját. A hóeltakarítás, felszóráa valakire csak tartozik, de ez az ügy a tapasztalatok szerint ár­va. Végül említsünk néhányat a kínálatszegény piac áraiból! A tojás tartja a háromforintos árat. A paprika darabja 9,50, 14,50, 17,50, nagyság szerint. A piros retek csomója 18, a saláta darabja 14 és 18 forint. Háromkilós csomagolásban kapható a burgonya 24,10-ért. A bab 68, a zeller 24, a hagy­ma 12, a gomba 96, a mák 100,. a dióbél 150, a napraforgó 44, a káposzta 8 forint. Cs. J. A nssgs programp Gödöllő, művelődési ház: A. Wajda filmjei: Menyeg­ző, 20 órakor. Jazzteázó, 20 órakor. Űj kezdeményezések és vál­lalkozások a közművelődésben, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Iklad, általános iskola: Raj Ki mit tud,. 15 órakor. i Mozi Ki kém, ki nem kém. Szí­nes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. 4, 6 és 8 órakor. ■■■■ÜGYELET Milliós értékben készülnek a különféle bútorszerelvények a kcrepestarcsai Szilasmcnti Termelőszövetkezet üzemében. Fo- teígörgőből például évente 400 ezer darabot gyártanak. Ité- i inkön: Rácz istvánné kézi sajtolóval állítja össze a görgőket. Hancsovszüi János felvétele Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagy tárcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen január 26-án, szombaton reggel 8 órától ja­nuár 28-án, hétfőn reggel 8 óráig: dr. Békési Béla, Pécel, Szemere Pál utca 17. Telefon: 4. Aszódon. Bagón, Dányban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyönkön, Ikladon, Karta­lon, Túrán, Valikén, Váckisűj- falun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon január 26-án, szombaton reggel 8 órától ja­nuár 28-án, hétfőn reggel 8 óráig: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth Lajos utca 86. Tele­fon: 213. Az ügyeleti napokon végzen­dő exportszállításoknál dr. Bé­kési Béla vehető igénybe. ISSN 0133—1957 '(Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents