Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-25 / 20. szám

Miért hagyjuk abba? Mozogni bárhol, bármikor lehet Prémes hócsizmában, bojtos t kotyog bennük a hegyi pin­kötött sapkában álldogál két kislány á Forrás áruház fel­frissített kirakata előtt. Ez a látvány már nem nekik szói pedig, hacsak nem viseltetnek élénk érdeklődéssel a fehér he­tek ágyneműi, a konyhaedé­nyek és némely műszaki cikk iránt — hiszen a karácsonyi játékkirakat már a múlté. — Csak azt a rádiót néz­tük, tetszik látni, ott belüli — mondja . Burján Ági. — Én ugyanis egy ilyet szeretnék, de hát arra még spórolni kell. Ezerszáz forint. Kerékpárral a hegyre Ha már ilyen közlékenyek, azt is meg merem kérdezni: mit kaptak vajon karácsony­ra? — Én sok könyvet, játéko­kat, meg egy korcsolyacipőt is, korival. — mondja Ági. Barátnője Zsuzsi is felsorolja: könyveket, tréningruhát, mag­nókazettákat, s egy szánkót, amit öccsével közösen hasz­nálhatnak, Elmondják azt is: üzemben volt a korcsolya, a szánkó is egyfolytában. Nincs ebben az utcai beszél­getésben semmi meglepő. A gyerekek elsöprő többségének eleme a mozgás. Amíg tartott 3 hó, nem győztem irigyelni a monori Deák ifjúsági klub srácait: nem lehetett olyan fogcsikorgató hideg, hogy ne keitek volna útra szánkóikkal a Strázsahegyre, hogy kipi­rulva, izomlázzal, csizmáikon hóhalmokkal órák múlva ke­veredjenek haza. Hol lehet az a pont, ahol a mozgás iránti vágy egyszer- csak megszűnik, s átadja he­lyét a kiadós vacsora utáni cigarettának? Ilyen pont bizo­nyára nem létezik, a válto­zás lassú és folyamatos, míg már külön öngyőzködést igé­nyel, hogy a felnőtt is kimo­zogja magát, ne adj’ isten szánkóra kapjon a gyerekkel együtt... Nézem a hétvégeken a Baj- csy-Zsilinszky út forgalmát. Kucsmás, bekecses ötvenesek tekerik a jeges útszélen is a biciklik pedálját. Odafelé a kormányokon még üresek a demizsonok és műanyagkór- sók, visszafelé már sötéten cék bora — és ez túrasport­nak sem utolsó. A pincehegy­re a fiatalabb korosztály sze­mélygépkocsival megy. Gyor­sabb, kényelmesebb, fél óráig sem tart megjárni az utat a másnapi ebéd utáni borért. De hogy az öröm melyikben több? Hácsata az udvaron Pedig felnőttként is jól tudjuk, hogy mozogni nem csupán jó — de kell is. Mégis inkább csak a gyerekeinknek vásároljuk a sportolással kap­csolatos tárgyakat. A Forrás áruház iparcikk osztályán Gál Andrásné tájékoztat: a keres­let karácsony előtt és után is jócskán túlnőtte a téli sport­szerek kínálatát. Vitték a 380 forintos gyerek-sífelszerelést, felnőtteknek való nem volt, mert nincs is rá igény. Ezerkét­százötven forint volt a cipővel egybeépített műkorcsolya, 880 a hokikorcsolya, soha nem volt még ennyi Monoron, de el is vitték, a kisebb számozá­súnkból maradt néhány muta­tóba. Kevésnek bizonyult a szánkó, éppen most sincs, pe­dig még mindig keresik... S a mozgáshoz nem is kelle­nek mindig és feltétlenül költ­séges felszerelések. Gyerek­ként még ezt is jól tudjuk. A monori Kossuth iskolában pél­dául egy hónapja nem hasz­nálják már a tornacsarnokot, a fűtőberendezés hibája miatt. Igaz, Nagy Tiborné igazgató­nő örömmel újságolja, hogy sikerült előbbre hozniuk vé­gül is az ígért javítási határ­időt, a szerelők biztosra ígér­ték, hogy a hét végére minden rendben lesz. Addig azonban a tornaórák téli, szabadban tartható foglalkozásait csopor­tosították a kényszerű torna­termi szünet idejére, hogy ne érződjék a többi órán: a gye­rekek nem mozogták ki ma­gukat. S ha egy ilyen torna­óra uram bocsa’ hócsátából állt, miért lenne baj? De hát felnőttként — fia­tal felnőttként is, sajnos — megfeledkezünk szívesen ar­ról, hogy a sport nem csu­pán küzdelem. Lehet az egy­szerű és spontán frissítő moz­Teremkézilabda Sok gól, izgalmas meccsek Üjabb mérkőzésekkel folyta­tódott a vecsési általános isko­lai teremkézilabda torna. A vezető csapatok jól vették az újabb akadályokat. Meglepe­tés. hogy a gyömrői lányok az elmúlt két mérkőzésen mind­össze egy pontot szereztek. EREDMÉNYEK, LÁNYOK: Monori-erdő—Monor Ady 13-6 (5-3). Jó mérkőzés, biztos er­dei győzelem. GÓLDOBÓ: Galambos (3), Burai (3), Illés, illetve Búzás (5), Izmán, Léé. Monori-erdő—Vecsés Petőfi 8-2 (3-1). Az erdei gárda hal­vány dobóteljesítménnyel is könnyű győzelmet aratott. GÖLDOBÓ: Bán (5), Szom- jú (2), Magócsi, illetve Högye, Zentai. Monor Ady—Vecsés Petőfi 7-2 (4-1). Az energikusabb csa­pat győzött. GÓLDOBÓ: Izmán (4), Bú­zás (2), Lee, illetve Zentai, Beiterbreck. Vecsés Martinovics—Gyömrő 14-10 (6-5). Jó mérkőzésen a gyorsabban játszó, jobb átlövő százalékot nyújtó vecsésiek megérdemelten nyertek. GÓLDOBÓ: Vasvári (4), Keskeny (4), Kanyik (3), Skri- bek, Liptai, Keserű, illetve: Galambos (5), Burai (4), Illés. AZ ÉLCSOPORT: 1. Monorl-erd6 4 2. Vecsés Mart. 5 5. Gyömrő 4 FIÚK: Pilis—Monor Ady 19-6 (11-3). A kupagyőztes könnyen győzött. GÓLDOBÓ: Kancsár (7), Csetneki (4), Czinkos (3), Szentpéteri (2), Hudoba (2), Gémesi, illetve: Kuti (2), Vígh (2), Hochstein (2). Pilis—Vecsés Petőfi 16-8 (9-3). A szellemesebben, gyor­sabban játszó pilisiek a várt­nál könnyebben győztek. 4-------48-19 3— 2 65-49 2 11 45-44 GÓLDOBÓ: Kancsár (8), Szentpéteri (3), Csetneki (3), Czinkos (2), illetve: Ledniczki (4), Hochstein (2), Szabó (2). Vecsés Martinovics—Pilis 13-8 (7-5). A rangadón megér­demelt vecsési siker született. GÓLDOBÓ: Szabó (3), Or­bán (3), Kocsis (2), Molnár (2), Hock (2), Vargyas, illetve: Csetneki (2), Szentpéteri (2), Kancsár (2), Czinkos (2). Pilis—Monor Ady 26-3 (14-1). A pilisiek ezúttal k. o.-val győztek. GÓLDOBÓ: Kancsár (9), Czinkos (6), Csetneki (3), Végh (2), Jákói (3), Szentpéteri (2), Jansik (1), illetve: Hochstein (2), Vígh. Monor Ady—Vecsés Petőfi 19-17 (10-9). Sok gól, gyenge védekezés. GÓLDOBÓ: Tóth (7), Höch­stem (6), Kalotai (3), Vígh (2), B. Szabó, illetve: Szabó (7), Fazekas (4), Ledniczki (3), Tabányi (3). AZ ÉLCSOPORT: 1. Pilis 2. Vecsés Mart. 3—1 69-30 3-------38-17 A mérkőzéseket Strohmayer Mihály és Szíjjártó Attila ve­zette — közmegelégedésre. Szalontai Attila Kulturális program Ecscren, pénteken 18 órakor: a néptánccsoport próbája. Gyömrőn, 17-től: karate, 19- től: ifjúsági klubfoglalkozás. Az úttörőházban, 14.30-tól: be­mutató őrsi foglalkozás, sport- és túrafelelős-képzés, a bé­lyegszakkör összejövetele. Monoron, 14-től: az irodalmi színpad próbája, 17-től: sza­bás-varrás; 17.30-tól: német nyelvtanfolyam. gás is — tulajdonképpen bár­hol és bármikor. Az ismerős anyuka például nevetve me­séli: — Tegnap azzal jött haza a lányom az óvodából, hogy már mindenki tud bukfencel- ni, csak neki nem sikerült még segítség nélkül. Ezt olyan ke­servesen panaszolta, hogy nem álltam neki a kismosásnak, amihez készültem, hanem sza­baddá tettül? a nagyszoba kö­zepét, leterítettem két puha takarót a szőnyeg tetejére, s gyakorolni kezdtük a bukfen­cet. A gyereknek már csodá­sán ment, én viszont kétség­beesve döbbentem rá, hogy nem vagyok képes rendesen megcsinálni már ezt sem... Mint a törpék A lányom kinevetett: anyu, még, még... Betettük a mag­nóba a kazettát, s ha hiszed, ha nem, egyre jobban beleme­legedtem a közös tornába. Jól­esett! Nagyokat nevetve nyúj­tózkodtunk, mint az óriások, meg guggolva jártunk, mint a törpék és komolyan mon­dom, még a hangulatom is más lett. Arról nem is beszél­ve, hogy ritkán van ilyen jó­kedvű, közös délutánunk a gyerekkel, sajnos... De el is határoztam, hogy ezentúl min­dennap csinálunk valami ha­sonlót. Nos, a sport esetleg néha csak ennyi. Érdemes eltanulni a gyerekektől. K. Zs. Gyerekek Az Operában A Szerelmi bájital című vígoperát látta az ifjúsági bérletsorozatban az üllői álta­lános iskola 25 zenetagozatos, bérletes tanulója. Az Operaház eminens művészei: ötvös Csilla, Berkes János, Gáti Ist­ván, Gregor József és Farkas Katalin kiemelkedően jó éne­két és játékát megújuló taps­sal jutalmazták. Mozi Monoron pénteken 18-tól: A postás mindig kétszer csenget I—II. Vecsésen, 17.30-tól és 19.30- tól: Gengszterek sofőrje. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1985. JANUÁR 25., PÉNTEK Szorító tanterenigondok az agglomerációban A tartalmi megújulásra törekedve Az oktatás különböző területein mindig történik valami — állíthatjuk, hiszen a felsőbb szervek törekvé­sei egyértelműek: javítani az oktató-nevelő munka színvonalát és a tárgyi feltételeket. A kongresszusi irányelvek V. fejezete az ideológia, művelődéspolitika, szocialista életmód kérdéseivel foglalkozik. A mono­ri városi jogú nagyközségi tanács közelmúltban meg­tartott pártalapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlésen László János, a művelődési, egészségügyi és sportosz­tály vezetője figyelemre méltó hozzászólása méltán vál­tott ki érdeklődést a kommunisták körében. Elemezte az oktatási rendszerrel szemben támasztott követelmények megvalósításának lehetőségeit Monor és vonzáskörzete vonatkozásában. A taggyűlés után lapunknak is kész­ségesen nyilatkozott e témakörről. lamint az iskolák anyagi, tár­gyi feltételeinek különbözősé­ge, esetenkénti fogyatékossága. — De azért az utóbbi tíz esztendőben kiemelkedő ered­mények is születtek. — Az erőfeszítések ered­ménnyel jártak, tanúi lehet­tünk Monor és vonzáskörzeté­nek intézményhálózat-fejlesz­tésének, amely részben köz­ponti támogatással, részben társadalmi összefogással va­lósult meg. Szeretném kiemel­ni az óvodaépítési program Jogos bírálat — Az MSZMP KB 1982. áprilisi politikai állásfoglalása a társadalmi szükségleteknek megfelelően és az iskola lehe­tőségeit mérlegelve megjelölte a közoktatás fejlesztésének Jő irányait és legfontosabb fel­adatait. Az országgyűlés ta­valy április 12-én tárgyalta és hagyta jóvá a közoktatás fej­lesztési programját. — Mik lesznek az elkövet­kező évek legfontosabb teen­dői? — Kiemelt feladat lesz a program helyi megvalósítása, az oktatás korszerűsítése, a tartalmi megújulás, az okta­tó-nevelő munka minőségének javítása, a szocialista nevelés erősítése. Az iskolát gyakran érik jogos bírálatok áz ok­tatás-nevelés színvonala miatt. Ügy látjuk, hogy még jelen­tős kihasználatlan tartalékkal rendelkezünk, a hatékonyabb és korszerűbb oktató-nevelő munka terén. A folyamatos fejlesztési program részeként a tartalé­kok feltárásán is fáradozunk. Az iskolai munka gyengeségeit vizsgálva kiemelhető a peda­gógus ellátottság helyzete, va­Csokor pompon-krizantémöó! Tarka virágot ölelő ara Bámulatosan szép volt az emelvényen az asztali dísz: virágcsokor-kompozíció, amely harmonikusan illeszkedett az ünnepélyesen díszített háttér­hez, még az alkalmi ruhák színéhez is, Ahhoz azonban, hogy a látvány tartós élményt is jelentsen, jókora képzelő­erő kell, fantázia és alkotó, művészi hajlam. S88 !Í::v Mert az ikebana, a virágkö­tészet nemcsak keresett és ki­váltságos szakma, hanem in­kább művészet — hangoztatja Üllőn, a főtéri virágboltban Bagó László, a szakma művé­sze. Az üzletben trópusi kü­lönlegességeknek számító ékes virágcsodák illatoznak, kelle­tik magukat, de megtalálha­tók a hozzánk közel álló par­lagi virágok is. Persze, már nemesített fórmában és diva­tos, új névre keresztelve. Juhász László fogathajtó vi­lágbajnok esküvőjén, amelyet Üllőn tartottak, a násznép cso­dálkozva nézte a díszes házas­ságkötő teremben a pompon- krizantémból és parázspiros Mercédesz rózsából készült te­rebélyes asztaldíszt. Pedig az alacsonyra vágott csokorcsoda domináns apró fehér virágai­nak közeli ősét még az árok­partok lenge szele simogatta. A menyasszonyi csokor ugyan­ezekből a virágokból készült, hosszabb szárral. Persze, a ki­egészítő „anyag” összhangban állt a színekkel. A virágbolt­ban szokatlannak hangzik a kiegészítő „anyag”, pedig ma már az útszél, a vízpart, a ho­mokbucka és az erdő gazdag kincsesbányája az ikebana művészhajlamú mestereinek, akik divatirányzatokkal szem­ben nem lettek hűtlenek az olykor-olykor kellemes emlé­keket ébresztő nosztalgiakeltő virágokhoz sem. A divat irányító szerepe ér­vényesül még a virágfronton Is. A hagyományos csokrok hosszú szárát a divat már rö­vidre, rövidebbre szabta és a hófehér szín mellett már tar­ka, színes csokrokat is ölel a boldog menyasszony. A mir­tuszra ez a generáció alig em­lékszik, pedig valaha a lako­dalom mirtuszáradat nélkül el­képzelhetetlen volt. A temetőkben a sírkoszorúk csörgő,.zörgő vadzöld és eset­len seszínű virágait is élő virá­gok váltották fel. A név-, szü­letésnapi és alkalmi ünnepek virágai még mindig a gerbera és a kecses tartású szegfű. Bagó László, a csokorköté­szet mestere most alkotni ké­szül. Nem is zavarjuk tovább. Tágas szobák öblös sarokvá­záiba magas szárú, mutatós dí­szeket tervez. Látunk itt mák­szárat gubókkal, nádbojtokat, zizegő sást kolbászforma bu­gákkal, tövises galagonyaágat, ezerszínű szalmavirágot, azok meg ott száraz gyomnövények, tetszetős formával, alakzattal és díszkölesek, pázsitfűkalá­szok. Van tehát „anyag” bőven, de a művészi ihlet, az alkotni vágyás sem hiányzik. Kiss Sándor ban elért eredményeinket. Örömmel könyvelhetjük el, hogy óvodahálózatunk kiépí­tett, jól felszerelt, óvónőkkel jól ellátott, minden jogos igénylőt fogadni tudnak a gyermekintézmények. — Az általános iskolákban viszont más a helyzet? — A megnövekedett tanuló­létszám elhelyezése, az iskola- hálózat elavultsága miatt je­lentős gondokat okoz és gátja a korszerűsítésnek, továbblé­pésnek. Szerves egységben — Az iskola akkor tud meg­felelni a követelményeknek, ha a hátrányok enyhítését és a képességek differenciált fej­lesztését szerves egységben képes megoldani. Az elmúlt évek iskolaépítései, tanterem- bővítései ellenére állandósult a tanteremhiány, növekedett a zsúfoltság. Jelentős (54,9 százalék) a két műszakban iskolába járó gyermekek száma. A 344 tan­teremből 22 szükségtanterem ma is. Az ismert gazdasági nenézságek miatt a VI. ötéves tervben a tervezett* 70 tante­rem helyett csak 20 épült fel. Gátolja a tantervi korszerű­sítést a csoportok magas lét­száma. A két műszakos is­kolákban nincs mód az orosz és a technika tárgy tanítá­sánál a csoportbontásra. A szakköri munkát is akadályoz­za a helyiséghiány. Lényege­sen nem változott, továbbra is kedvezőtlen a vonzáskörzet iskoláiban a szakos ellátottság, mindössze 79,6 százalékos. Kü­lönösen nehéz a helyzet az agglomerációban és Monoron. A meglévő feszültségek felol­dása csak újabb tantermek megépítésével biztosítható. — A családi gondok enyhí­tése, a gazdasági és a mun­kahelyi érdekek is megkövete­lik, hogy az egész napos okta­tás dinamikusabban fejlődjön. Tíz év alatt megduplázódott a napközibe járó gyerekek száma, a 27,3 százalék mégis messze elmarad a megyei át­lagtól. — Külön említést érdemel­nek az iskolai testnevelés szo­rító gondjai. Nincs olyan tan­tárgy, amelyet olyan mostoha feltételek között tanítanának, mint a testnevelést. Kevés a tornaterem, a sportpálya, amely gátolja a tanulók fizikai állóképességének fejlesztését. Számíthatnak rájuk — A tanórán kívüli foglal­koztatásban az a törekvésünk, hogy az iskola, a közműve­lődési intézmények és a sport­egyesületek egyre inkább kö­zösen végezzék ezt a feladatot. A művelődési házaknak többet kellene vállalni ebből, de a szakemberhiány gátolja az erőteljesebb együttműködést. Monoron talán kedvezőbb lesz a helyzet a művelődési köz­pont felújítását követően. — A vonzáskörzet peda­gógusaira lehet számítani a jö­vőben is? — Feltétlen, hiszen a kezde­ti lépések (bérrendezés) biz­tatóak. Pedagógusaink, az irányító apparátus, a techni­kai dolgozók is készek a meg­újulással járó feladatok vál­lalására. A kongresszusi irány­elvek ebben a vonatkozásban is iránymutatóak, akitvitás- ra serkentőek. S bízunk abban is, hogy a XIII. pártkong­resszus csak megerősíti ezeket a törekvéseket. G. J. Levelesládánkból Elnémult a dal, a hegedű A fekete koporsóra csak annyi volt felírva: Turóczy Jó­zsef, élt 90 évet. Mi is van emögött a 90 év mögött? Emberség, hűség, hazaszere­tet. Erdélyből származott, ott látta meg a napvilágot a keleti Kárpátok havasai alján egy kis falucskában. Szabómesterséget tanult, de a verselés, az olvasás megszál­lottja lett már gyermekkorá­ban. Később színészkedni kez­dett, megjárta az akkori ván­dorszínészek nehéz útját. Még­is úgy döntött, a kétkezi mun­ka biztosabb a vándoréletnél. A színpad varázsa a lelké­ben égett, annak szerelmese maradt. Üllőre került. Szabó­mester lett, ám népművelő tevékenységét itt sem hagyta abba. Népszínművekben, ope­rettekben számtalan alkalom­mal néma csendre késztette, sokszor örömre, vidámságra derítette nézőit. Éveken ke­resztül több nemzedéket taní­tott, nevelte őket a szépre, a jóra. Rendkívüli zenetudássai rendelkezett. A hegedű mel­lett sok hangszernek mestere, művésze volt. Mint iparos mesterember, állta a helyét. Keze alól kizá­rólag jó minőségű munka ke­rült ki. Mindig csak annyit vállalt, amennyinek eleget tu­dott tenni. Szavatartó, pontos ember volt. Szinte élete utolsó percéig a népművelésnek élt. Még 85 éves korában is eljárt az üllői öregek napközi otthonába, az időseket szórakoztatni. Hege­dűjével szebbnél szebb ma­gyarnótáikat játszott. Szép ba­riton hangjával el is énekelte azokat. Különösen Petőfi meg­zenésített verseit szerette. Már csak mi, az élő kortár­sak emlékszünk rá. Temetésén ott volt mindenki, aki szeret­te őt. A mai nemzedék már alig ismerte őt, pedig nevét érde­mes volna számontartani: a népnevelés igaz, becsületes, bátor, első vonalbeli harcosa volt. Emlékét megőrizzük. ' Dobos József Üllő, Petőfi u. 26. (ISSN 0133—2651 (Monod H(riap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents