Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-23 / 18. szám

1985. JAXUÄR 23.» SZERDA 3 Végső búcsút vettek Gosztonyi Jánostól Kommunisták aktivitása a taggyűléseken Választ a kongresszustól várunk Az esztendő jelentős eseményeinek előkészületei során a korábbinál is elevenebbé vált a politikai élet. A napokban az j utolsó pártalanszervezetek is megtartották taggyűléseiket, j amelyeken az új vezetőségek megválasztása kapcsán számot vetettek az elmúlt üt évről, megvizsgálva, mit végeztek, mit mulasztottak. A Központi Bizottság határozott óhajának ele­get téve, ezeken a taggyűléseken elemezték a párttagok a kö­zelgő XIII. pártkongresszusra készült irányelveket, s őszinte, nyílt eszmecserét folytattak e dokumentum minden egyes pasz- szusáról. Az irányelvek — kétségtelenül — még nem párt- határozatok. Nem végrehajtásuk, hanem megvitatásuk volt kö­telező a kommunisták számára. 3p3ri szövetkezetek Növekvő export Az ipari szövetkezetek az elmúlt esztendőben a belke­reskedelemnek 6 százalékkal, exportra 12—14 százalékkai több árut termeltek — mond­ta el többek között Rév Laj^s. az OKISZ elnöke, az országos tanács keddi ülésén. Bár a szövetkezetek nyeresége ösz- szességében nem csökkent, el­sősorban az építők között sok a veszteséges kollektíva. A jó eredmény viszont annak is köszönhető, hogy a szövetke­zetek jobban éltek az új szer­vezeti és együttműködési for­mákkal, 1984-ben megkétsze­reződött, 4ü0-ra emelkedett az igényekhez rugalmasan alkal­mazkodó kisszövetkezetek szá­ma. Idén elsősorban az export növelése áll a munka közép­pontjában. E cél érdekében az OKISZ szorgalmazza, hogy az ipari szövetkezetek és a kül­kereskedelmi vállalatok szo­rosabban működjenek együtt, alakítsanak ki közös érde­keltségű és közös kockázat­vállalásit elszámolási formá­kat. A Pest megyei Vendéglátó-j ipari Vállailat a közelmúlt­ban kerített sort a szerződé­sek meghosszabbítására. Ám mipden szerződés kétoldalú, tehát csak közös megegyezés esetén újítható meg. Az érin­tett 41 egységből végered­ményben kettő volt olyan, amelynek bérlője elállt a szerződéses kapcsolat folyta­tásától. Panasz nélkül A szóban forgó vállalat üz­leteinek több mint kétharma­da dolgozik így. Igaz ugyan, hogy az átalánydíj növekedé­sére való hivatkozással csak egy-két ember tartózkodott a meghosszabbítástól, de a sza­bódók között olyan jó hírű étterem elismert vezetője is ott volt, mint Kalós Sándor, aki a szentendrei Görög Kan­osét jegyzi, ö irányítja to­vábbra is a méltán neves üzle­tet, de érdemes meghallgatni, hogy mi késztette visszavonu­lásra, majd arra, hogy mégis igent mondjon. — Nem könnyű a helyze­tem, mert hamar a fejünkhöz vágják, hogy sírunk, pedig agyonkeressük magunkat. Vi­lágos, hogy ezt a szakértelmet, fantáziát és sok időt meg energiát felemésztő munkát nem vállalja az ember, ha nem jön be a számítása. Te­hát nem panaszkodni akarok, kivált, ami az eddigieket il­leti. Ám az tény, hogy az új feltételek ismeretében azt mondtam: eddig és nem to­vább. Ha vállalom azt az ösz- szeget, amit kiróttak rám, le­húzhatom a rolót. Vállalat és tulaj — Hogy érthető legyen. Az újabb két évre szóló szerző­dés szerint megemelkedett az átalánydíj. Hogy nem ma­radhat változatlan, azzal azt hiszem mindenki egyetért. Ám én például az utolsó évben átlagosan fizettem úgy havi 68 ezer forint bérleti díjat a cégnek (nyáron többet, télen kevesebbet), ez a hosszabbítás­kor legnagyobb megdöbbené­semre 146 ezerre kerekedett. Kifejtettem, hogy szerintem ez megalapozatlan, meg is in­dokoltam, hogy miért. Régi ember vagyok itt már, jól kijö­vünk a vállalat meg én. Kor­Elvtársai, barátai, harcos­társai vettek végső búcsút kedden a Mező Imre úti teme­tő díszravata'ozójában Gosz- tonyi Jánostól, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagjától, a Magvarok Világ- szövetségének főtitkárától, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének tag­jától. A vörös drapériával sze­gélyezett, koszorúkkal övezett ravatalnál — ahol kitünteté­seit bíbor párnákon helyezték a koporsó elé — díszőrséget álltak párt- és állami életünk vezető személyiségei, egykori harcostársai. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a HNF Országos Tanácsa nevében Horn Gyula, az MSZMP KB osztályvezetője vett búcsút az elhunyttól. Hangsúlyozta, hogy a szocia­lista haza szolgálata hatotta át! minden megbízatásában és munkaterületén, ahová a párt,' rekt kapcsolatban az egyik fél akceptálja a másik érveit. így is történt, de csak odáig ju­tottunk, hogy 146 helyett 110- re csökkent a vitatott összeg, pzt sem tudtam vállalni. Ez esetben meghirdetik — hang­zott az ítélet. Higgye el, nem jelentett volna gondot elhe­lyezkedni, de elfacsarodott a szívem, összenőttem ezzel az étteremmel, a gárdával, Szent­endrével. És az sem lelkesí­tett, hogy az egy-két érdek­lődő, aki idejött, diszkót, éj­szakai bárt és ki tudja, még mit akart itt csinálni... Más kérdés, hogy mivel az étterem műemlék épületben van, nem lehet csak úgy átalakítgatni. Új ötletekkel Az is kiviláglott hamarosan, hoi^r a kíváncsiskodók nem voltak komolyak. Mert a hir­detésre vállalkozó nem akadt. Mellesleg ugyanígy volt an­nak idején, az első alkalom­mal is; nem került sor licitá­lásra, mert — mint most — senki se találta csábítónak, hogy bérbe vegye a Görög Kancsót, amely, mondanom sem kell, télen meglehetősen kihalt, miközben a rezsijét, az oda-vissza utazgatás költségeit állnia kell. Szóval maradtam én. A vállalat, személy szerint az igazgatóm is akarta, hogy maradjak, hisz nem volt gond az étteremmel, sőt, sok di­csérő és köszönő levél tanú-* sítja, hogy igyekszüuk a hoz­zánk látogatókat színvonalasan ellátni. Megegyeztünk. A vég­ső összeg most 90 ezer forint lett. A vállalattól ezenkívül ígéretet kaptam a fűtés, a csatorna megjavítására és egyéb kisebb munkálatok el­végzésére. Számításaim sze­rint a megemelkedett bérleti díj és az egyéb költségeim növekedése mellett épphogy fenntartom az éttermet. Ha keresni is akarok, nem kétsé­ges, újítanom kell. Szerencsé­re ötleteim vannak, például azt tervezem, hogy meghosz- szabbítom a nyitva tartást, kí­nálok fagylaltot, hamburgert és sült krumplit a gyorsan és olcsón enni kívánóknak. És persze továbbra sem engedek a nívóból, elvem, hogy bár másodosztályúak vagyunk az árakban, de az elsőt igyek­szünk közelíteni ízeinkben, külsőségeinkben, kiszolgálás­ban ... a nép bizalma állította, az If­júsági vezető funkciójától a Magyarok Világszövetsége fő­titkári tisztségéig. Közéleti emberként ifjúkori eszmélésé- től kezdve azon munkálkodott, hogy a magyar nép meglelje honát ebben az országban és az ország megtalálja helyét a nagyvilágban. Horn Gyula részletesen szólt Gosztonyi Já­nos életútjáról, amély. egybe­kapcsolódott a népi Magyar- ország létrejöttével és felvi­rágzásával. Szüts Pál, az MVSZ főtitkár- helyettese az elhunyt barátai, munkatársai és családja ré­széről mondott búcsúszavakat, kiemelve, hogy Gosztonyi Já­nos szövetségi főtitkári mun­káját missziónak tekintette. A búcsúztatás az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Gosztonyi Jánost végső akara­tának megfelelően Celldömöl- kön helyezik örök nyugalom­ra. Az idegenforgalmi centrum­ban működő Görög Kancsó és a többi egység sorsa újabb két évre elréndeződöt, s ez meg­nyugvással tölti el a bérbe adó vállalatot is. Ám röpke két esztendő, s újabb gond elé néznek mind az üzletvezetők, mind a vendéglátósok. Mert ekkor, ha addig más döntés nem születik, gazdát kell cse­rélniük az üzleteknek, Fémjelzett cég Az öt év mellett határozók ugyanis úgy látják, egészség­telen, ha egy-egy vezető örökös jogot kap a bérleményre. Márpedig, ha valahol, hát a vendéglátásban éppenséggel bizalmat kelt, ha jól ismert név fémjelzi, elég csak egy­két példát, a Gundelt, a Hauert említeni. A gyakori változása vezetésben nem jó. A vállalat számára is előnyö­sebb, és ami nagyon fontos, a vendégek is csak nyerhetnek azzal, ha a jói vizsgázó, az anyagi áldozatoktól sem visz- szariadó üzletvezetők elképze­léseit nem fékezi a kényszerű válás gondolata. Szigethi Teréz D öbbenetes. Ez volt első gondolatom, amikor az Energiafelügyelet statisztikai adatait olvastam. Igen. Döbbe­netesnek érzem, hogy — hat évvel az első energiatakaré­kossági felhívás után! — az ország mintegy 5000 gazdál­kodó szervezetének több mint kétharmada nem tud fölmutat­ni eredményt. Az energiata­karékosságról beküldött jelen­tésekből kiderül, hogy csupán mintegy 1500 (!) cég tett egy­általán valamilyen intézke­dést az ügy érdekében. Mint­egy 3500-an semmit! Pedig a lehetőségeket, azok jelentőségét mutatja, hogy az említett 1500 cég eredményes akciója évi mintegy 17 peta- joule energiát takarított meg az országnak, ami 400 ezer tonna olajjal egyenértékű. Mekkora lehetne ez a szám, ha a többi cég is megteszi, amit lehet. Aligha tévedek: jókora tartalékok vannak még. Nincs tehát igazuk azoknak, akik állítják: az egyszerű, ol­csó energiatakarékosság lehe­tőségeit jószerével már kime­rítettük. Kétségtelenül tetemesek 8z 1979 óta elért megtakarítások, hiszen például 1983-ban ke­vesebb energiahordozó is ele­gendő volt, mint 1978-ban, és Az irányelvekben a párt Központi Bizottsága előzetesen azt kívánta kifejteni, hogy miként értékeli a XII. kong­resszus óta eltelt időben vég­zett politikai munkát, milyen­nek ítéli azt az utat, amelyet az utóbbi öt évben a gaz­dasági és társadalmi fejlődés­ben megtettünk. Lényegében politikai elgondolásokat vázol, azzal az előremutató szándék­kal, hogy a párttagokat konk­rét vélemény nyilvánítására ösztönözze, bízva abban, hogy az alkotó viták során ebből az anyagból olyan határozati javaslat kerekedhetik, amely kézzelfogható alapot nyújt majd a kongresszus munkájá­nak. A Központi Bizottság Jog­gal számított arra az aktivi-. tásra, amellyel e párttagság mindenkor kész részt venni _ a politika alakításában. A párt erejének legfőbb tényezője eszmei és politikai egysége — ez az egység viszont vitákban erősödik. Az alapszervezeti taggyűléseken Pest megye párttagsága is kifejezésre jut­tatta, hogy egészében egyetért pártunk politikájával, s alap­jaiban mindazzal, amit a Központi Bizottság alapos elemzés után az irányelvekben rögzített jelenlegi gazdasági, társadalmi helyzetünkről. A párttagság támogatja azokat a főbb célokat, amelyeket a Központi Bizottság — előzete­sen — lehetségesnek és fon­tosnak tart kitűzni a követke- »5 öt esztendőre. A részletek tekintetében azonban nyílt, nemegyszer’ kemény hang­vételű viták zajlottak a megye taggyűlésein is. Az MSZMP nemzetközi te­vékenységéről, külpolitikánk­ról aránylag kevés szó esett, leszámítva azt az érdeklődést, amit a legutóbb lezajlott gen­fi Gromiko—Schultz találkozó keltett az emberekben. Köze­lebbi kapcsolatainkat tekintve több helyen elhangzott — pél­dául Százhalombatta nagyüze­meiben —, hogy hazánk szá­tavaly is csak mintegy 1,6 szá­zalékkal kelllett ennél több. Elégedettek azonban aligha le­hetünk, kivált hogy lehetősé­geink, mi több: olcsón elérhe­tő lehetőségeink még számo­sak. Ha ezekkel nem élünk, az egyértelmű pazarlás. Az Energiafelügyelet ellen­őrzései ugyanis azt mutatják, hogv a gazdálkodó szerveze­tek csak egy részénél — és sajnos, nem a nagyobb részé­nél — szüntették meg a kirívó pazarlásokat. Sok vállalatnál például a kazánok gazdaságos hőfelhasználásáról gondoskod­ni hivatott műszerek nem mű­ködnek. A hőszolgáltató rend­szer évente kötelező felülvizs­gálata formális, a beszabályo­zás elmarad, a hibákat nem javítják ki. Nagy vesztesé­gek forrása a megfelelő kon- denzedények hiánya, a gőz- és forróvízvezetékek elégtelen szi­getelése. Pedig ezek rendbe­szedéséhez nem is kell olyan sok pénz! S így nem egy vál­lalatnál több százalékkal csök­kenthető lenne az energiafel­használás, azaz rövid úton megtérülne a befektetés. Csakhogy azok az emberek — fűtők, szerelők, karbantar­tók, de néhol még az energeti­kusok is —, akik mindezért sokat tehetnének, személy sze­mára alapvető a Szovjetunió­hoz fűződő szövetség, barátság, gazdasági együttműködés. Szá­mot vetve a külgazdasági vi­szonyokkal, nem rejtették vé­ka alá a párttagok, hogy job­ban ki kellene használnunk a KGST-ben rejlő lehetősége­ket. Különösen erőteljesen hív­ták föl erre a felsőbb párt­szervek figyelmét egyebek közt Szigetszentmiklóson, s a mepye más olyan gyáraiban, amelyek közvetlenebb terme­lési kapcsolatban vannak KGST-államok vállalataival. Amint az várható Voit, a legélénkebb vita a társadal­mi, gazdasági viszonyokat érintette. Többen hangsú­lyozták, hogy bár kétségtele­nül hasznosaknak bizonyultak a különböző vállalkozási for­mák, mert jelentékeny mér­tékben javították az ellátást — vagy a szolgáltatásokat — a korábban szinte fehér fol­toknak számított területeken, fájó pont velük kapcsolatban a nagy eltérés a jövedelmek a szocialista és a magánszektor között. Számottevőek egyéb különbségek is, annak ellené­re, hogy életmódban, művelt­ségben az osztályok és az egyes rétegek között tovább folytatódott a közeledés. Növe­kedett társadalmunkban a va­gyoni — és jövedelmi — dif­ferenciálódás, s nem minden esetben kifejezetten az el­végzett munka társadalmi hasznosságával arányosan. Az ipari üzemek pártalapszerve- zeteiben visszatérő téma volt: az emelkedő fagyasztói árak érzékenyen érintik minden megértés éllenére a munkás­ságot, pontosabban úgy vé­lik, hogy a terhek zömét ez az osztály viseli. Feltétlenül figyelembe kell venl a kong­resszus előkészítése során azo­kat a véleményeket, amelyek a társadalom Igazságérzetét sértő, illetve a valóságos mun­kateljesítményekből szárma­zó jövedelmek szigorú meg­különböztetését szorgalmazzák, az utóbbiak javára. rint egyáltalán nem érdekel­tek a feladatban. Sőt, kivált, ha fűtésről van szó, inkább ellenérdekeltek. Mert a túlfű­tésért — tisztelet a kivételnek — nem szólnak a főnökök, legfeljebb kinyitják az abla­kot. De bezzeg, ha hűvösebb van a műhelyben, vagy pláne az irodákban! Pedig azt a 20 fokot illenék mindenütt meg­tartani. Nemcsak azért, mert előírás, hanem azért is, mert ezzel is hozzájárulhatnak to­vábbi korlátozások elkerülé­séhez. A legfontosabb teendő egy­értelmű: meg kell teremteni az energetikusok, a dolgozók érdekeltségét. Mindenkiét, aki hozzájárulhat az ésszerűbb és takarékosabb energiagazdál­kodáshoz. Az ehhez szükséges gazdasági ösztönzők kidolgozá­sa, érvényesítése a gazdasági vezetőkön múlik mindenek­előtt. R eméljük, hogy a szokatla­nul kemény tél, a kény­szerű energiakorlátozások vég­re felébresztik a közömbö­söket, a szendergőket. Most már ők is rádöbbennek arra: tenni kéne valamit. Igaz ugyan, hogy kissé késői lenne ez az ébredés, hiszen amit a többiek tettek fél év­tized alatt, ripsz-ropsz behoz­ni aligha lehet. De még most is jobb a gyors cselekvés, mint a megengedhetetlen tét­lenség. •„ T. E. Több alapszervezet taggyű­lésén foglalkoztak a törvé­nyeinket, erkölcsi normáinkat sértő, magatartásformákkal is. Különösen veszélyesnek ta­lálták a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncse­lekmények sokasodását, a korrupció terjedését, a jogta­lan előnyszerzésre törekvés szinte hallgatólagos elismeré­sét bizonyos körökben. A köz­vélemény — mint például Vá­cott többen hangsúlyozták —« elrettentő és szigorú felelős- ségrevonást vár az arra illeté­kes jogi, társadalmi szerveze­tektől. Szükségesnek tartják a párttagok a megyében, hogy a törvényes eszközök maradék­talan érvényrejutása érdeké­ben tovább formálódjék a köztudat, kialakuljon egy olyan társadalmi közeg, amely­ben mindenki egyként ítéli el a visszaéléseket. Ehhez to­vább kell fejlődnie társadalmi felelősségérzetünknek is. A gazdasági építomunk a kér. déseiről szólva a megye kom­munistái megfogalmazták, hogy . a szabályzóktól, a gaz­daságirányítás módosításaitól nem lehet csodákat várni. Változtatni mindenkinek kell eddigi magatartásán, kivált­képp abban, ami a munkafe­gyelmet, a szervezettséget, a munkaerőgazdálkodást illeti. A párttagok — tolmácsolva a pártonkívüii tömegek vélemé­nyét is — egyöntetűen hang­súlyozták: ez a nép kész cse­lekedni. Arra a kérdésre, hogy melyek a legközvetlenebb cé­lok, a pártkongresszustól vár­juk a választ. Konkrét irány- mutatást remélnek párttagok és pártonkívüliek egyaránt, nagyobb szigorúságot a veze­tésben és a végrehajtásban. A tettrekészség hangsúlyozása mellett kiemelték azonban pél­dául a nagyobb termelőszövet­kezetekben, hogy a belső tar­talékok további feltárásán kí­vül külső forrásokra is szük­ség lesz a gazdálkodás javítá­sához, hiszen sok az erősen amortizálódott gép, drága a vetőmag, sokba kerülnek a vegyszerek, műtrágyák, nern mindig elegendő a saját erő és el&zánás. Az életszínvonal alakulását érintve visszatérően fogalma­zódott meg az alapszervezeti vitákban, hogy több gyermb- kes családok és az alacsony nyugdíjasok megélhetési lehe­tőségei romlanak. A kongresz- szusnak feltétlenül kiemelten kellene majd foglalkoznia ez­zel a témával, hiszen óriási tö­megek érdekeltek benne. Ki­térve az ideológiái, szellemi élet fejlődésére, egyetértettek a párttagok azzal, hogy pél­dául a művészeteket hazánk­ban tartalmi sokszínűség jel­lemzi. Különösen Szentendrén emelték ki, hogy a szocialis­ta elkötelezettségű alkotások élményeket, ismereteket nyújt­va kínálnak szocialista esz- meiségű értékeket, de sajnos gyakran találkozhatunk idegen eszmék hatásaival is. A párt­tagság — az MSZMP politi­kájának megfelelően — tisz­teletben tartja az alkotó mun­ka szabadságát, ám joggal el­várja mai valóságunk elköte­lezett, hiteles ábrázolását, a közvélemény formálásában a határozott, tárgyszerű, marxis­ta kritika szerepének növeke­dését. Anélkül, hogy tovább sorol­nánk, milyen sokszínű, tartal­mas vélemények alakultak ki az alapszervezetek vitájában, megállapíthatjuk a Pest me­gyében elhangzottak alapján ■is: a Központi Bizottság min­den bizonnyal elérte azt a célt, amit az irányelvek vitára bo­csátásával a párttagság elé tű­zött. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a párt csak akkor tud egységesen fellépni — az egész társadalom érdekében — elha­tározásainak végrehajtásáért, ha tagjainak módot ad befo­lyást gyakorolni a politika formálására. Nos, az alkalom előttünk állott. Tapasztalataink szerint éltünk is vele az el­múlt hetek konstruktív vitái­ban, Bálint Ibolya Kinek kell a Görög Kancsó? Jól vizsgázott a szerződéses forma Negyvenegyből kettő szerződését mondták fel V Gyorsan múlik az idő. Lám, már három év is elmúlt azóta, j z hogy például a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat’bérbead­ói ta egyes cgyeségeit. Az e kérdésről született első rendelet há- tjt rom, illetve öt évben határozta meg a szerződések lehetséges ^ időtartamát. Kiderült azonban, hogy a 3 cv rövid idő ahhoz, | hogy érdemednek lássák az anyagi befektetést. Mindezeket fei- z ismerve született a Belkereskedelmi Minisztérium 34/1883-as » (IX. 22.) rendelete, amély kimondja, hogy az öt évnél rövidebb A tartamú szerződések a megkötéstől számított 5 évre meghosz- 4 szabbíthatók. ENERGIAPAZARLÓK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents