Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. JANUAR 19.. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Bontakozott a népi demokratikus forradalom Volt abban valami csodálatos... Azon a télen legalább olyan hideg volt, mint most. A hőmérők higanyszála jócskán nulla fok alatt állott — már ahol létezett még ilyen békebeli apróság, mint a hőmérő. Az emberek (áztak, éheztek, szenvedtek. Fronton innen és fronton túl. Január 10-én hajnalban a német Wiking hadosztály — korabeli források szerint — Esztergom térségébe csoportosult át, hogy rajtaütésszerű támadásba lendüljön a Pilis hegyein át Budapest felé. A hadosztály ezredesoportja másnap estére megközelítette Pilisszentkeresztct, 12-én cl is foglalta. Ellene ekkor a szovjet 46. hadsereg csupán gyenge fedczőerővel védekezett, átmenetileg eredménytelenül. Am ma már tudjuk azt, ami akkor közel sem volt ilyen világos: a német vállalkozás, amely a Budapesten szorongatott fasiszta alakulatok felmentésére irányult, végül kudarcba fulladt. Ezekben a napokban még hittek a felmentésben azok is, akik a pesti oldalon, a katonai nyelven pesti hídfőnek nevezett vonalakat tartották a meg-megújuló szovjet támadások ellen. A felmentés reménye időről időre megnövelte a nyilvánvalóan reménytelen helyzetben védekezők erejét, pedig — szintén had történészek írásaiból ismert tények szerint — lőszerük alig egy-egy napra volt elegendő, az egyéb ellátás is erősen akadozott, mivel szovjet repülőgépek uralták a légteret. A polgári lakosság helyzete egyre tarthatatlanabb. Gáz nincs, villanyvilágítás is elvétve, a vízvezetékek megrongálva, már csak öt deka a napi kenyérfejadag, s hogy mégis legyen mit enni hébe- hóba, levágják az összes lovat. Mármint azokat, amelyek a lakosság számára megmaradtak. A legmerészebb számítások — s a leggondosabb élelmiszergyűjtés — alapján is legfeljebb két hétig lehet még kitartani... Január 11-én a Budapesti Csoport (a pesti hídfőben harcoló összevont szovjet és román magasabb egységek) megkezdte a főváros belső kerületeinek ostromát, miután Újpest, Rákospalota, Pestújhely s egyéb külső kerületek már szovjet ellenőrzés alatt álltak. A németek már csupán a Városliget északnyugati, __ illetve délnyugati részén védekeztekrelvesz- tették a Józsefvárosi pályaudvartól északra és délre fekvő területeket, a harcok a Thököly út, Kerepesi út, Hungária körút, Keleti pályaudvar által körülzárt térségben folytak. lljabb hazatérés Két ember és egy ló. Hárman bandukoltak az országúton Nagykőrös felé a jeges, metsző januári hidegben. — A feleségemmel gyalog indultunk útnak. Volt egy lovunk, de olyan gyenge lábon állt szegény, hogy csak vezetni tudtuk, sok hasznot nem vettük. Megválni mégsem akartunk tőle, hiszen ha sikerült volna följavítani, nagy kincs válhatott volna belőle — emlékezik négy évtized múltán S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Pest megye 24. számú országgyűlési választókörzetének képviselője. — A háború alatt voltam már egyszer otthon, de nem sokáig. Szabadságra engedtek haza 1943-ban. Ügy döntöttem, nem megyek vissza, segítek otthon azoknak a barátaimnak, akik akkor már tudták, hogy a menekülésnek egyetlen útja van: szembefordulni a németekkel, egyesítve a nemzet valamennyi arra alkalmas erejét. Hamarosan lebuktam. A szomszédunkban lakott annak a sofőrje, aki kiadta az elfogató parancsot. így gyorsán értesültem a veszélyről, Budapestre mentem, s ott tettem, amit kellett. Somogyi Miklós irányítása mellett. közben egyre mélyrehatolóbb népi demokratikus forradalom bontakozott ki. A nemzeti bizottságok alkották azt a keretet, amelyben magvalósult a Magyar Kommunista Párt által kezdeményezett — s a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegeden elfogadott programjában is megfogalmazott — politika: valamennyi demokratikus erő összefogása, a nép cselekvő részvételével. Lényegében forradalmi testületek voltak a nemzeti bizottságok, amelyek kifejezték a politikai összefogás és a hatalmi szervezet egységét. Ezeknek irányításával kezdte meg a magyar munkásosztály — élve a felszabadulás során kapott lehetőséggel —, a magyar parasztság, s az értelmiség legjobb része a fasiszta örökség felszámolását mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben. Hozzáfogott a népi hatalom államrendjének, politikai rendszerének megteremtéséhez. Eközben a legfontosabb feladatok egyike volt az államgépezet megszervezése, a közigazgatás helyi és országos szerveinek felépítése is. — Volt abban valami csodálatos — és én nem tartom túlzónak ezt a szót —, ahogy akkor egy ország népe, amelyet nem kényeztetett a tör- • ténelem, kezébe vette a sorsát. Még elevenen élt a tömegekben az 1843— 49-es forradalom és szabadságharc dicsősége és bukása. Működtek a 48- as körök a háború előtt, március 15. nagy hazafias ünnep volt, ahogy ma is az. Köztünk éltek a Magyar Tanácsköztársaság volt vöröskatonái akiknek révén igen közelinek éreztük a kibontakozásában megbuktatott proletárdiktatúra reményteljes ígéretét. De számolni kellett a Hor- thy-korszak negyedszázados propagandájával is, amely saját politikai céljai érdekében félrevezette, nacionalista eszméket hirdetve terelte tévútra a nemzet egy részét. Mindezeknek ellenére már a felszabadulás előtt érezhető volt: a néphez közelebb áll a progresszió, a haladásnak, a szabadságnak elsöprő többségű híve van. A kommunisták népfrontos politikát folytattak. Ennek gyümölcse a harcoló szovjet csapatok nyomában érett meg: napok alatt kialakultak azok a szervek, amelyek alkalmasak voltak az élet újraindítására. Ebben két erő is segített. Egyrészt a szovjet helyi parancsnokságok intenzíven keresték a társadalmi kapcsolatokat, hogy a katonai közigazgatást minél előbb polgári válthassa fel. Ehhez a megalakuló testületeknek a tagok személyi biztonságától kezdve a legalapvetőbb anyagi feltételekig igyekeztek mindent garantálni. Másrészt a demokratikus pártok — a felszabadulás előtti tevékenységet véve alapul — a legalkalmasabb embereket igyekeztek kiválasztani a megbízatásokra. s személyre szólóan, kinek-kinek képessége szerint adták a feladatokat. Volt politikai program és volt már világos szervezeti elképzelés is a végrehajtásra. Élctösztön Felszámolt örökség Az újabb hazatérés egészen más ilt.. Nagykőrös már sokkal koráb- in felszabadult. Mozgolódott az et, mint szerte az országban min- :nütt, ahol elvonult a front. S. He- ■dűs László kapcsolatot teremtett a emzeti Parasztpárt helyi szerveze- vel, aktívan részt vett a nemzeti zottság megalakításában, többek izött Vágó Istvánnal, aki a kom- mnista párt, illetve Patonai Elek- »1, aki a kisgazdapárt nagykőrösi épviselőjeként ott volt Debrecenben s Ideiglenes Nemzetgyűlésen. A felszabadult országrészeken ap- j lépésekkel, az élet megindítása S akik felnőttként élték meg a negyven évvel ezelőtti telet, valamennyien jól emlékeznek, hogy a szovjet hadsereg támogatása mi mindenben nyilvánult meg. Létfontosságú dolgokhoz juttatták a lakosságot — élelmiszereken kívül is. Adtak tüzelőt, üzemanyagot, igásállatot, egész fogatot, vetőmagot stb. — S ez a lakosság megérdemelte a segítséget. Változatlanul azt mondom, csodálatos volt, hogy a háborúban meggyötört, hazug propagandával megzavart emberek milyen tömegesen s milyen egyetértéssel támogatták az életben maradást, továbbélést megszervezni törekvőket. Olyan helyzetek adódtak, hogy valaki egyik napról a másikra községi, városi, megyei vezetővé vált, bonyolult, számára mindaddig ismeretlen feladatra vállalkozott, nagy akarással, lelkesen. Eléggé egyértelmű, hogy ehhez a politikai ösztönön és a személyes áldozatkészségen kívül az életösztön adta az erőt. A katasztrófa-helyzetből való kilábalás szükségszerűségének felismerése. S tudjuk azt is, hogy naivitásból, néha túlkapások miatt, vagy a hozzá nem értés folytán visszásságok is adódtak, amelyeket azonnal helyre kellett tenni. De a jellemző az, hogy a nemzeti bizottságok el tudták indítani útjára az új életet. BÁLINT ibolya Zsákolok Valaki Tibor festménye Partnerként a Taurusszal Egy tsz-mdlékiizem dilemmái Hol vannak már azok az idők, amikor a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek ipari üzemei előtt sorba álltak a megrendelők, nagy- vállalatok, kereskedelmi cégek képviselői. A partnerek a konjunktúra idején nem sokat törődtek a minőséggel és hajlandók voltak extra árat is fizetni a termékért, a szolgáltatásért, hiszen az hiánycikknek számított. Pest megyében különösen szépen futotta az itt képződött jövedelmekből a növénytermesztés, az állattenyésztés fejlesztésére vagy a tagok, alkalmazottak javadalmazására. Azóta jócskán megcsappantak ezek a források, a kiegészítő tevékenység már nem bőségszaru. A szabályozók változásán kívül a piac felvevőképességének csökkenése játszott közre abban, hogy manapság egyre nehezebb a tsz-ck ipari ágazatainak helyzete. Hogy milyen mértékben romlottak működésük feltételei, az azon is múlott, a kezdetekor — a hatvanas évek végén vagy a később indulók az elmúlt esztendők során — milyen profilt választottak. A szigetcsépi tsz a szerencsésebbek közé tartozik. Nagyon hamar rájöttek a szövetkezet vezetői, hogy biztonságosabb egy óriás vállalat kezébe fogódzva járni, bár mint kiderült, e módszer sem kockázatmentes ,.. Az engedetlen gumi — Három község — Szigetcsép, Szigetszentmárton és Szigetújfalu — határát birtokolja a Lenin Tsz. Területünk többnyire homokos, a földek ilyenformán gyenge minőségűek. Ezért szántuk rá magunkat az elsők között, hogy az iparral is foglalkozzunk — foglalja össze a legfontosabbakat dr. Németh Lukács, a szigetcsépi termelőszövetkezet elnöke. A hatvannyolcas reformot követően a gumi-, a lakatos- és a vegyesipari szolgáltató ágazat bizonyult a legeredményesebbnek. A termelési értéket és a nyereségét illetően elsősorban az ékszíjgyártás vált jelentőssé. Amíg azonban ide érkeztünk, hosszú és göröngyös volt az út — folytatja az elnök. — Az ékszíjakkal kapcsolatos minőségi reklamációk időszakára gondol? — Többről van szó. A gumiról hamar kiderült, hogy üzleti, gyártási szempontból nem túl engedelmes anyag. A biznisz egyre rosszabbul ment, s már a részleg felszámolását latolgattunk ... Ekkor nyertünk meg magunknak valakit, aki 1930 óta jó ismerője a szakmának. A specialistát Herczog Istvánnak hívták — mond ja dr. Németh Lukács és sokat- mondóan pillant a beszélgetés harmadik résztvevőjére, egy idős, de láthatóan igen energikus férfira. — Azt hiszem, a tsz gumiipari ágazatának életében a nagy váltás a Taurus bekapcsolódásának idejére tehető — veszi át a szót Herczog István szaktanácsadó, a téma doyenje. — Milyen gondok voltak korábban? — Nem kétséges, a szövetkezet a legnehezebb műfajok egyikére, az éjszíjgyártásra szakosodott, kétség- beejtően kevés tapasztalattal. — Vagyis? — Egymást érték a minőségi kifogások a felhasználók háza tájáról. — Mi történt azóta? — Nézzen körül .— invitál birodalmába Herczog István, s Fábián Elemér művezető gondjaira bíz: vele járjuk körbe a tsz-gumigyárat. — Naponta 3 ezer kilogramm alapanyag kerül ezekre a forró hengerszékekre, a fémmalmok palástja közé — mutat a jó néhány évtizedet kiszolgált gépre kísérőm utunk első állomásán, hogy aztán a szomszéd műhelyben Gábor Lászlóméval váltsunk néhány szót. Ö tíz esztendeje viseli el az itteni gumisok legnehezebb terepét, a patikát, vagy aho- gyon ő is említette, a bemérőt. Az asszony recept szerint dekázza a különböző adalékanyagokat, s szívja az egészségtelen levegőt. Diktál a világpiac — Nem bánnám, ha tisztább, kellemesebb munkahelyen dolgozhatnék, mégis maradok. Részint, mert ehhez nem kell szaktudás, részint, mert tisztességesen) megfizetnek. S ami a legfontosabb} nem kell ingáznom. Megéri Märtz Mátyás művezetőnek is, aki 17 évvel ezelőtt került a gumisok közé, vagyis az iparba. Neki azért jobb a tsz, mert a műszak leteltével dolgozhat a háztájiban. Persze nem kevésbé fontos az ékszíjgyártás a szövetkezetnek, de erről majd később. Előbb hallgassuk újra Herczog Istvánnak a helyi ipar- történetről szóló fejtegetését. — A Lenin Tsz végül is technológiát kapott a Taurustól, a nagyvállalat végzi a termékek rendszeres laboratóriumi vizsgálatát. Nincs gond az ellátással sem: Nyíregyházáról időben érkezik az ékszíjburkoló szövet, a cable műszál. Megoldódott, szintén a Taurus közvetítésével, az értékesítés is. Ennek mostanáig az a középtávú szerződés teremtette meg az alapját, amelyet az évtized elején kötöttünk a nagyvállalattal, s az év végéig érvényes. — Amit ezután mond, az már inkább kérdés, mint állítás. Mi lesz ezután? — Erre szeretnének ő és munkatársai, a szövetkezet gazdái mielőbb választ kapni. Ezért kerestem fel a Taurus kereskedelmi központjában dr. Solymosi Kálmán osztályvezetőt is. — A szigatcsépieket mindenekelőtt az foglalkoztatja, magtarthatják-e korábbi pozícióikat, magyarán, tudnak-e az elkövetkező években az 1983-ashoz hasonló 120—130 millió forintos forgalmat bonyolítani. Pontosabban: vevőjük lesz-e a vállalat ilyen értékű árura? — Tavaly még egymillió mezőgazdasági ékszíj kelt el, erre az évre viszont csak 630 ezret rendeltek a felhasználók, illetve a nagykereskedelem. Akad más probléma is. A nagy teljesítményű gépek, a Claas Dominátorok, az E—516-os kombájnok fokozatos elterjedésével megjelentek a többpályás ékszíjak. Ezek gyártására a szigetcsépiek mostani berendezéseikkel képtelenek. S még valami. A Taurus által a szocialista országokba exportált áruk ellentételezéseként számottevő mennyiségű ékszíj érkezik az országba. Következésképp illúzió lenne a Lenin Tsz- ben a piac állandóságára, változatlan felvevőképességére számítani. — És mi a helyzet az árakkal? — A Taurus a világpiaci árakhoz igazodik, és ehhez viszonyítva a tsz drágán termel. Arra mi sem vállalkozhatunk, hogy saját eredményünk terhére fizessük meg a közös gazdaságnak a különbözeiét. Szóval, az üzletnek csak akkor vannak távlatai, ha a Lenin Tsz olcsóbban ad el... — Beszélhetünk-e az elmondottak alapján egyáltalán perspektíváról? — A vállalat és a gazdaság között á VII. ötéves terv időszakára szóló szerződést a tsz szakemberei már elkészítették, ennek aláírására azonban csak áprilisban-márciusban kerülhet sor. A közös munkát az új feltételek között új alapokra kell helyezni. A szigetcsspieknek mindenesetre fel kell készülniük egy esetleges struktúraváltásra is — véli az osztályvezető. Szigetcsépi diplomácia A két színhelyen megfogalmazott vélemények között jókora az eltérés — sommázom magamban, amikor kilépek a Taurus belvárosi irodájából. Szigetcsépen mintha optimistábbak lennének a kelleténél, a vállalatnál viszont túlzott óvatosság tapasztalható. A továbblépés feltehetőleg a két álláspont közötti úton képzelhető el. Más kérdés, hogy a Lenin Tsz számára sorsdöntő fontosságú, hogy az idén és a későbbi években se essék el a gumiiparból származó jövedelemtől. Sok egyéb mellett talán ez is az oka, hogy ők a kezdeményezőbbek. Tervet készítenek, ajánlanak, szükség esetén ügyes diplomatákká válnak. Amikor tavaly májusban Tatai Ilona, a Taurus vezérigazgatója a szövetkezetbe látogatott, búcsúzáskor meghívták idei zárszámadásukra. A vezérigazgató az invitálást elfogadta. VALKÖ BÉLA
