Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-15 / 11. szám
VÁCI^ ^íirla A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1985. JANUÁR 15., KEDD Jéí vizsgáztak a tanulóévben A kereslet szabályozza az árat Már nincsenek készletgazdálkodási gondjaik Egy felmérés nyomán Betegek véleménye kórházainkról Egy év távlatából ma már az aggályok, fenntartások, indokolatlannak tűnnek. Ezt érzem ki Illési Sándornénak, a Dunakanyar Áruház igazgatójának szavaiból, amikor a jövedelemérdekeltségű üzemeltetési forma éves tapasztalatairól beszél a munkaértekezleten. A mérleg ugyan még nem pontos, de az előzetes számítások azt mutatják, hogy az 1984-es esztendő igen eredményes volt. Az áruház az értékesítési tervét mintegy hat százalékkal teljesítette túl. Így 8 millió forinttal több került a kasszába, mint tavalyelőtt. Nagyobb önállóság Az évindító rövid tanácskozás után az új üzemeltetési forma eddigi tapasztalatairól beszélgetünk. — Az igazsághoz tartozik, hogy ez az egy év amolyan főpróba volt — sufnmázza az igazgatónő. — A váci áruház á vállalat forgalmának mintegy tizenkilenc százalékát adja. Az üzlet korábban is a legeredményesebb egység volt. Az új forma bevezetése szerencsés, mert meghozta a kívánt eredményt. Bebizonyosodott, hogy előbbrelépést, fejlődést lehet elérni a segítségével. A gazdálkodási mutatók kedvező alakulása többek között alátámasztotta a kereskedők korábbi igényének jogosságát. Nagyobb mozgástérre, önállóságra van szükség ahhoz, hogy jobban dolgozhassanak. Az eltelt időszakban több kérdésre kellett megnyugtató választ adni. Hiszen a jövedelemérdekeltségű üzemeltetési formák alkalmazása az öttíz dolgozót foglalkoztató üzletekben a legelőnyösebb. Az áruházban viszont ennél sokkal nagyobb a létszám az öt önálló osztályon. Közvetlen beszerzés — Milyen előnyös változásokat hozott az új forma? — Szinte minden tekintetben nőtt az osztályok önállósága. Az ország bármelyik nagykereskedelmi vállalatától vásárolhatnak árut. Felkutathatják, kezdeményezhetik a közvetlen beszerzési forrásokat. Ennek a lehetőségnek kedvező hatása tükröződik abban, hogy tavaly huszonöt új partnerral bővült az áruszállítók köre. önállóan alakíthatjuk ki az árakat. Korábban ezt a vállalat központjában végezték, és hosszabb idő kellett ahhoz, hogy a beérkezett árut értékesíthessük. Most viszont a délelőtt átvett áruk közül már délután válogathatnak a vevők. Ezzel egy csapásra megoldódtak a készletgazdálkodási gondjaink. A cikkek forgási sebessége még az ötven napot sem éri el. A cipőosztályon ez még rövidebb. A lábbelik „forgási sebessége” azonos az élelmiszeripari termékekével. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Hálás szívvel mondunk köszönetét a kedves rokonoknak, ismerősöknek, szem szád oknak, akik a szeretett, drága jó feleségem .és édesanya, Seres iózseíné temetésén megjelentek. sírjára virágot helyeztek s fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Szerető férje és gyermekei. Rugalmas ez a rendszer azért is, mert a nyereséget többféleképpen lehet elérni. Többek között nagyobb forgalommal, vagy a forgalmi terv teljesítésével és a költségek csökkentésével. Bármelyik megoldásról legyen is szó, az eredményes munka előfeltétele a széles körű, megbízható informáltság. Az osztályvezetőknek nagyon jól kell ismerni a napi beszerzési és a fogyasztói árak alakulását. Az új érdekeltségi módszer életképességét bizonyítja továbbá az is, hogy legtöbb osztályunk átlagon felüli teljesítményt ért el. Igen kedvezően alakult a forgalomfelfutásunk. Ez is azt bizonyítja, hogy a szerződésben vállalt feladatok jól szolgálják a kereskedelmi munkát. Egyébként az egyezség szerint a többletnyereség húsz százaléka az áruházé. Még pontosan nem tudjuk, ez hogyan alakult tavaly. Az viszont tény, hogy a dolgozók átlagjövedelme a nagyobb forgalom alapján nőtt. A többért többet — Az új érdekeltségi forma vonzó, mert valamivel jobban lehet vele keresni. Igaz, jóval többet kell az eredményért dolgozni — mondja Csernák Ferencné, a cipőosztály vezetője. — Most már beletanultunk az új módszerbe, ISMERETLEN sorstársam az értekezleten közelebb húzódik, fejét kissé megbillenti, súgva kérdezi: — Meghalt? — Kérdése annyira váratlan, hogy önkéntelenül így válaszolok: — Nem halt meg. Majd önmagam válaszától meghökkenve visszakérdezek: ki halt meg? — Az, akiről itt szónokolnak. — Az aztán egyáltalán nem halt meg. Tudomásom szerint a legjobb egészségnek örvend. Éppen arról van szó, hogy kinevezik, a javaslattevő az imént képességeit, érdemeit, rátermettségét ecsetelte. Ismeretlen értekezőtársam tovább egy szót sem szól. Nem szolgáit magyarázattal, miért tette fel a kérdésiét, de sejtem. , Z. iszik. Ezt egy ismerős közli. Tudom, válaszolom ugyanolyan szenvtelen hangon. Z. most már nagyon iszik. Tudom, hagyom helyben. Ennek nem lesz jó vége. Ezt is nyugtázom. Erre: cinikus vagy. Én? Miért én vagyok cinikus? Z. ráadásul nő. Tudjuk persze, hogy manapság ezen a téren is kezdenek lassan felzárkózni a gyengébbnek mondott nem némely tagjai a férfiak mögé. Olykor-olykor lepipálva őket. Jobban megközelítve az igazságot: lepiálva. Nőről van szó, családanyáról, szenvtelen válaszaim így föltehetően még cinikusabbnak minősülnek. Z. öt vagy nyolc éve még nem ivott. Hacsak nem volt zugivó. Nyilvános helyen legfeljebb megnyalta a pohár szélét. Mert azt illik. Pohárszélnyalással kezdődött, s eljutott a kemény alkoholizálásig. Én hozzászoktunk a követelményekhez. Igaz, hogy sokkal többet kell szaladozni az áruért, mint korábban, de ezzel a vevőknek jobb kínálatot tudunik nyújtani. Nekünk például az ország összes cipőgyárával kapcsolatunk van. Az áru mintegy harminc százalékát kistermelőktől vesszük. Tavaly nem is volt hiány semmiből, szinte minden korosztálynak jó vásárlási feltételeket teremtettünk. Ezt bizonyítja az is, hogy az osztály dolgozóinak vevőforgalma tizenhét százalékkal volt több 1984-ben, mint az azt megelőző évben. Surányi János Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): január 15-től 16-ig, csak délután fél 4 órakor a Hiúz a vadászösvényen című színes, szinkronizált szovjet természetfilmet vetítik — Délután fél 6 és este fél 8 árakor a Gyilkos bolygó című amerikai bűnügyi filmet játsz- szák, III. helyáron. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): január 16-án délután 5 és este 7 órakor az Utószinkron című színes szovjet filmet mutatják be. Rendezte: Hja Averbah, főszereplője: Natalja Szajkó. egyszer sem mondtam neki, hogy mi az, maga moslékot iszik, amikor kólát- vagy málnát vagy narancs- szörpöt hörpölgetett. Ismeretlen kérdezőm azon az értekezleten szintén nem volt cinikus, amikor a holtakat emlegette. Pedig biztos vagyok benne, ő ugyanúgy tudta, mint én, hogy a főasztal túloldalán éiő ember1 nagyszerűségét sorolgatják. Valaha azt mondták., halottról vagy jót, vagy semmit. Ezt mám így lehetne átalakítana: hivatalban lévőről vagy jót, vagy semmit. Amíg megy a cégnek, jönnek az eredmények, addig elnézik a súlyosabb hibákat is. Kemény hangot használ a vezető? Nagy dolog, az eredményeket nézzük. Megkerüli a demokratikus fórumokat? Jobb volna, ha minden utat szabályosan végigjárna, a vállalat meg csődbe menne? Nem kell kétségbeesni, hallottam efféle fejtegetésemre az oktatást: csak a gyengék nem maradnak talpon, ök nem tudnak megállni a határnál, amikor ivásról van szó, ők lesznek keményekből durvák a munkatársakkal szemben. Sajnálhatod őket, de há'. mit tegyünk, gyengébbek mindig voltak. Ezek pedig előbb-utóbb kiszóródnak a rostán. Nem valami meggyőző érvelés. Addig egyetérthetünk, hogy vannak gyengébbek és erősebbek. Az is igaz, hogy az erősek többet kibírnak, mint a gyengék. A gyengék azonban ellenállóbbá tehetők, ha a ? A Vöröskereszt Pest meggyei végrehajtó bizottságáénak közelmúltban megtar- é tott ülése háromórásra é nyúlt. Nem véletlenül. A é napirenden ugyanis annak ^ a közvéleménykutatásnak ^ tapasztalatai szerepeltek, í amely vizsgálta: hogyan í ítéli meg a lakosság a kór- | házi ellátást, a gyógyító é munkát. A felmérést a hu- é manitárius szervezet megyei é vezetősége kezdeményezte, é Titkárától, Aranyosi Lász- é lótól kérdeztük: — Milyen é céllal? — Az volt az elképzelésünk, hogy az adatok birtokában képet alkotunk: a megye kórházainak mai állapota miként hat a betegek közérzetére. Köztudott az is, hogy Pest megye hatalmas összegeket fordított az elmúlt másfél évtizedben a fekvőbeteg intézmények építésére, fejlesztésére.' Érdekes ezzel összevetni, hogy a valóságban miként hasznosulnak az erőfeszítések. 0 Mi volt a vizsgálat módszere? — A megye öt kórháza — a ceglédi, a kerepestarcsai, a váci, a budapesti Semmelweis és a törökbálinti tüdőkórház — öt-ötszáz betegének küldtünk kérdőíveket, olyanoknak, akiket ez év májusában, júniusában kezeltek. Névtelen válaszokat vártunk. Sok tekintetben kellemes csalódást okozott az eredmény. A megkérdezettek negyven százaléka válaszolt a határidőn belül, ez négyszerese a hasonló jellegű főhatósági kérdőívekre felelők arányának. Ez a tény tükrözi a Vöröskereszt iránti bizalmat. A választ adók 15 százaléka nevét és címét is megadta. Száznegyvenegyen pedig egyéb megjegyzéseket is tettek, zömmel az orvosokat, nővéreket dicsérték — név szerint. ® Mit állapítottak meg az ér* tékeléskor? — Kezdjük a két leglényegesebbel, természetesen a betegek szempontjaival. Az első: milyennek ítéli kórházi ellátását, gyógykezelését? Örömmel mondom, a megkérdezettek 64—78 százaléka (kórházanként más és más az arány) elégedettségének adott hangot, a többiek nem, vagy véleményük nem minősített. A másik fontos kérdés: milyennek tartják a bánásmódot? Az egésznehezebb helyzetben segítik őket. Illetve, ha nem kényszerítik bele őket nehéz helyzetekbe. Mondjuk, nem erőszakolják rájuk az ivást. Mondjuk, szólnak nekik, menet közben, hogy pajtás, vigyázz, most megy a vállalatnak, de éppen ezért nem kell durváskod- ni, éppen ezért kell működtetni a demokratikus fórumokat, jöhetnek nehezebb évek, s akkor milyen jó lesz tanácsot kérni a többitől. Ne hidd, hogy a mostani sikereknek csak a te zsenialitásod a magyarázata. Az emberiség néhány ezer éves történelmében még egyetlen személy sem született, aki hibátlan lett volna, akinek csak erényei, okos meglátásai, tévedhetetlen ítéletei Lettek volna. Ebből nagy biztonsággal következtethetünk arra, hogy ma sincs. Bizonyára ezért is jutottak arra az eredményre, hogy jobb a kollektív bölcsességben bízni. Amit túlontúl sokszor hangoztatnak, s a szükségesnél ritkábban követnek. SZÜKSÉGTELEN, a bájolgás, annál inkább kell az udvariasság. Nyílt légkör, ezt is hangoztatják eleget. Nyílt légkört, érde- sebb viszonyokat. Olyan légkört, olyan viszonyokat, amelyekben mindig elmondható az erény és a hiba. Az erény, hogy ' az egyén a segítségünkkel fejlessze, a hiba, hogy ugyancsak velünk, a közösséggel együtt nyesegesse, tompítsa, megszüntesse. K. P. ségügyi dolgozók munkájával, hozzáállásával elégedett volt a feleletet adók 73—88 százaléka, a többiek véleménye közömbös vagy negatív. Érdemes azonban megjegyezni, -hogy a kedvezőtlen minősítést adók kilenctizedé az ápolónők magatartásában talált kivetnivalót, s ezúton is kérték, az osztályvezető főorvosok legyenek szigorúbbak, teremtsenek nagyobb fegyelmet... 9 Hogyan vélekedtek az emberek a gyógyítás színvonaláról? — Figyelmeztető jel, hogy a megkérdezettek harmada-ne- gyede elégedetlen ezzel. A kifogások között első helyen szerepelt, hogy nem a kért vagy várt kezelést, orvosságot kapták. Ezen kívül sokallják a kivizsgálási időt, mely néha nem is egy hét, s ezalatt gyógykezelésük szünetel. Említették még egyes esetekben a kórházi koszt gyenge minőségét, azt, hogy hidegen tálalják, s hogy nem találtak megfelelő körülményeket kulturált elfogyasztásához. A tisztaságra, a higiénés viszonyokra vonatkozó kérdésre 50—80 százalék felelt úgy: jónak tartja. Ám elgondolkodtató, hogy egy viszonylag új kórházban miért vélik többen a folyosót, a termeket kétes tisztaságúnak, mint a rekonstrukció alatt álló Semmelweis kórházban ... • Mi a betegek véleménye, anyagiasak-e a gyógyítók? S akik megjárták a kórházat, adtak-e hálapénzt? — Az előbbit firtató kérdésre 8—22 százalék válaszolt igennel. Nagy tehát a szóródás, s még nagyobb a második ügyben: hálapénzzel is megköszönte az orvosok, nővérek munkáját (vagy megkísérelte ezt), a választ adók 21—42 százaléka, a többiek erre a kérdésre egyértelmű nem feleletet adtak. 9 Kérem, minősítse az eredményt ! — Nos, mi rosszabbra számítottunk, kiváltképp a közelmúlt nyilvános vitái után, melyek az egészségüggyel foglalkoztak. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy az öt gyógyintézetben dolgozóknak okuk van a megnyugvásra. Tény, hogy minden jó eredmény ellenére is hatékonyabbá, színvonalasabbá tehető a kórházi ellátás. Az anyagi és szellemi eszközökkel egyaránt lehetne a lakosság nagyobb megelégedésére gazdálkodni, hogy még többen legyenek akik kellemes érzésekkel távoznak a kórházból. Sok hasznosítható, gyakorlatias észrevétel érkezett, kitapinthatok a csomópontok, ahol egy-egy kórház változtathat a mai gyakorlaton, s ahol változtatnia kell. 0 Azzal kezdtük, hosszúra nyúlt a vita. Miért? — Nem azért, mert az öt kórház vezetői nem fogadták el észrevételeinket. Sőt, kifejezetten örültek annak, hogy visszajelzést kapnak a gyógyintézetek munkájáról. Hiszen mindenki javát — orvosét, nővérét, betegét Is — szolgálja egy ilyesfajta tükörbe tekintés. Inkább azért volt ilyen hosz- szas az eszmecsere, mert együtt kerestük a leggyengébb pontokat. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy bár megtaláltuk ezeket — közismert, hogy a kórházak nővérei kevesen vannak, rendkívül nagy teher hárul rájuk, s takarítót sem lelnek könnyen — e gondok országosak, megoldásuk nem a megye kórházain áll vagy bukik. Az iránt pedig nem maradt kétségünk: amiben e kórházak javíthatják a feltételeiket, javítani is szándékoznak. Vasvári G. Pál Az első, magyar nyelven Ritka felfedezés Az Országos Műszaki Múzeum gondozásában, Karlo- vits Károly utószavával — többszörösen is váci vonatkozásokkal — megjelent egy érdekes kis reprint kötet. Címe: Daguerre képei, a kötet alján: Német után közli: dr. Zimmermann Jakab. Dr. Zimmermann Jakabnak városunk szülöttének személyét eddig valahogy elkerülte helytörténészeink érdeklődése. Jó pár éve, hogy régi könyvek szenvedélyes gyűjtőjeként egy váci ház padlásán kutatva, egy már elhalt, másik szenvedélyes könyvgyűjtő hagyatékában akadtam rá a Magyar írók című életrajzgyűjtemény első (megj. 1856) és második (megj. 1858) kötetére. Végigböngészve a két köteteit, abban — meglepődésemre — számtalan váci vonatkozású adatra találtam. Itt bukkantam először Zimmermann Jakab nevére, s mivel nemcsak a váci von atisozások érdekelnek, de hivatásomnál fogva a fotográfia történetére vonatkozó adatok is, számomra igazán ritka felfedezésnek tűnt, almikor mindkettőt egy személyben sikerült megtalálnom. Zimmermann Jakab 1808. február 8-án született Vácott. Középtanodai tanulmányait is itt, szülővárosában végezte. 1924-ben belépve a piarista rendbe Privigyén tölti két újonei évét, ahol a második évben már a nyelvészeti osztályban tanít. Innen Tatára kerülve elemi iskolában kap állást, majd Kolozsvárra kerülve 1829-ben a pesti egyetem bölcsészeti karán szerez diplomát. Ezután a hittudományokkal való foglalkozás tölti ki újabb két évét, melyet Nyitrán és Szentgyörgyön tölt el. 1832-ben már Budán a kegyesrendi gimnáziumban találjuk, ahol három évig nyelvészetet, négy évig pedig szónoklatot oktat. Ezután kerül Bécsbe, ahol a Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára. Tudjuk, hogy Daguerre (és Niepce) találmányát 1839. január 7-én jelentette be Aragon a Francia Tudományos Akadémián és 1840-ben (!) Bécsben az akkor 32 éves fiatal tanár könyvet jelentet meg magyar nyelven Daguerre találmányáról: a fényképezésről. Nemcsak ámulattal tölti el a „csoda”, hogy a valóság képe jelenik meg egy jódgőzzel kezelt, ezüstözött lemezen, hanem ösztönös fogékonyságával megérzi ennek kultúrtörténeti jelentőségét is Lefordítja magyar nyelvre a dagerrotípia készítésének módját és egy 27 szövegoldalas, 6 képtáblából ál jó kis könyvecskében, hozzáférhetővé teszi azt a magyar érdeklődők számára, s ezzel egyik elindítójává váiik a magyar fényképezés történetének. Szándékáról így ír a könyv előszavában: „Ki saját szemeivel láthatta, s’ kezeivel tapinthatta Daguerré’ bámulatos találmányát, mind nekem, a ’bécsi tudományok’ egyetemében, vala szerencsém kitett fényképeit láthatni és tapinthatni; elegendően meggyőződhetik e’ kevésre terjedő munka’ értékéről. — E’ találmány már Európa-szerte ismeretes, minek készítése’ módját útmutatásul azokkal kívántam honi nyelvünkön, minthogy ezen még nem létezik, közien!, kik azt vagy utánozni, vagy mikép történik az, tudni óhajtják. Reményiem ezt a' t. közönség méltányolandja”. A most megjelent hasonmás kiadás egyéb váci vonatkozásai az eredetihez mindenben hasonlítani szándékozó nyomdai kivite’ezést, a Vácott működő Pest megyei Nyomda vállalta magára. Továbbá, hogy a kis kötet abból az alkalomból leient meg, hogy Vácott december 8-án megnyílt a Fotótechnikai Történeti Múzeum, amikor is a megnyitón részt vevők hozzájuthattak e kis könyv számozott példányaihoz. Kocsis Iván ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Érdesebb viszonyokat
