Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1984. DECEMBER 1.. SZOMBAT

Színházi levél

Lizsé-emlékdal

’ Lizsé — így, a liget szó

játékosan franciásra csavart kiejtésével em- , legették sokan a szá- | zadeiőn a Városligetet

___________I Pesten és Budán. Hogy

ki csinált a ligetből lizsét? Talán Heltai Jenő. Talán Molnár Ferenc. •Talán Szép Ernő. Vagy valaki más. Nem is nagyon lényeges, ki. Inkább maga a tény érdekes: úgy szerette a pest-budai nép ezt a Ligetet, hogy becézte, tréfálkozott vele. mint valami közeli ismerőssel.

S az is volt a Liget: közeli ismerős. Fái alatt találkák zajlottak, szerelmek születtek és szakítások történtek, itt tette első. félénk kísérleteit a jégen talpon maradásra a ser- dültebb és serdületlenebb ifjúság, itt andaloghatott a csónakázótavon a széreLmespár, miközben a nem éppen az oxfordi regatta győztes nyolcasának vezérevezőse szintjén lapátoló lovag idegen fülek hallótávolán kívül tehetett vallomást szíve hölgyénél?. Lovag? Csak erősen átvitt értelemben mint ahogyan a hölgy kifejezés sem mindig volt megfelelő a csónakázó fehérszemélyekre. Itt voltak a kiskocsmák, itt működtek a mutatványosbódék. Itt lehetett fürdőbe járni, itt nyílt alkalom a félreesőbb padokon a különféle szerencsejátékok és a szerelmi gyakorlatok művelésére, itt működött a pesti humorral Mautner szállónak nevezett intézmény, azaz a lakás nélküliek éjjeli menedékhelye, a padra vetett ágy, derékaljul és takaróul kiolvasott újságokkal. A Liget kanyargás sétaösvényein gyerekkocsikat tologattak a kismamák és a dadák, nörszök felügyeltek á nagyobbacska gyermekekre — míg a mama esetleg a Liget egy másik részén sietett légyottra a nyalka huszárfőhadnagy- gyál vagy a fess bankfiúval —, esetleg a rojtos kézelőjű. de lobogó hajú éá lángoló szivű ifjú poétával, öregedésüket tudomásul venni nem óhajtó, deres fejű gavallérok várták itt az üde virágáfflstányokat. a kis! táncosnőket, segédszinésznöket. akik a Liget valamelyik színkörébe, nyári színházába tartottak próbára, vagy előadásról jöttek. Katonabanda szólt a fák alatt, a monarchia hadseregének különböző egyenruhái oldalán pörgött-rimgott a sok vidéki szoknya, vitéz urak és cselédlányok Hétvégi kimenőjének vágyott célja volt egy délután a Ligetben, s miközben zajlott az élet az öreg fák alatt, még senki sem gondolt a háborúra,

Igen, ez volt — ez is volt a Liget. És még sok minden egyéb. Története nagyon rég kezdődött, még a tatárjárás idején. Mocsaras, zsom- békos terület volt itt. s ebbe az ingoványba csalogatta 1241-ben a Pest városéból kitört magyar lovascsapatot Batu kán előőrse. Mikor a tatárok el takarodtak, IV. Béla a Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten) levő apácakolostornak adományozta az akkor Ökördűlőnek nevezett területet. Később. 1298-tól. ide hívták ö3z- sze Szent György napjára az ország- gyűléseket. Még később Mátyás király vadaskertje lett a közben némiképp rendezett, lecsapolt terület. Itt állomásozott Dózsa György, a parasztfelkelés vezére 1514-ben. Ide jártak gyakorlatozni a Pestet megszállva tartó törökök. Az itteni tóban halásztak a pesti polgárok, s ide jötték nyári kirándulásokra. Különösen akkor lett népszerű a Liget — amit akkor még persze nem hívtak Ligetnek —, amikor I. Lipót Itírálv a pesti városi tanácsnak ajándékozta a területet, s a tanács nekilátott, hogy az elvadult, erdős, ligetes, zsombékos. homokos területet rendbe szedje. Fűzfákat ültettek, majd eperfákat, csatornázták a területet, s ide települtek az első vendéglők, szórakozóhelyek is. Az 1808- ban megalakult Szépítő Bizottmány további terveket készített és valósított meg az akkor Városerdőnek nevezett terület rendezésére és hasznosítására. József nádor platánfákat telepíttet ide. később rendbe hozzák a tó környékét, korcsolyázó- és csónakázótóvá építik ki. megépülnek a nagv létesítmények: a Széchenyi fürdő, s a már korábbi Iparcsarnok mellé 1896-ban a Vajdahunyad vára, a millennium ünnepségévé. Ekkor települnek ide a mutatványos- bódék, a cirkuszok, a nyári színházak, a híressé vált vendéglők, s az Állatkert és a hatalmassá terebélyesedő vurstli. A Liget Pest — főleg Pest — olcsó szórakozóhelyévé alakul, különösen azután, hogy kiépül ide a földalatti, s megépül a Sugár út, a mai Népköztársaság útja, s végében a Hősök tere.

Krónika, mondom, s ez szó szerint

is érthető, hiszen a Ligetnek terjedelmes irodalma van, a reformkor- tói a századfordulón és a Nyugat korszakán át máig. Versek, daioü. novellák, regények, színdarabok játszódnak itt, vagy részben itt. Itt élt Molnár Ferenc hőse. Liliom, itt lett szerelmes Tóth Manci, Szép Ernő Lila akác című darabjának hősnője ide jártak Krúdy Gyula szépasszonyai randevúzni a Vörös postakocsi. az Őszi versenyek, s még megannyi könyve, elbeszélése lapjairól; itt működtek a nyári színházak és az Erzsébetvárosi Színház; a Barokaldi meg a Beketow cirkusz; kabarék, zenés szórakozóhelyek sorakoztak. A Ligetnek szerelmesei is voltak, nemcsak a szerelmesek jártak ide.

És van sok szerelmese most is. Az egyik Kazimir Károly, akj ide telepítette annak idején a Körszin- házat, s mint ilyen, a régi Ligeti színidirektorok utódjának is számít. De régi ligeti srácnak is, hiszen az ő gyerekkora it itt telt. S ha mindezek után (és az amúgy is divatos nosztalgia jegyében) egy színházi produkcióban felidézi a régi városligeti élményeket, s magát a régi Városligetet is, azon nincs mit csodálkozni. A műsor, melynek Volt egyszer egy Városliget címet adott, valóban ilyen Liget (lizsé)-idéző; dal egy ma már nem látható Liget emlékére. A szerkesztő-összeállító Szilágyi György a Liget nagy ismerője és krónikása, a Ligetről szóló irodalom, s a Liget legendájának jó ismerője. Ezt a laza, még az időrend kereteit sem mindig pontosan megtartó összeállítást úgy rakta egybe, hogy lehetőleg mindenről szó essék banne, ami a régi Ligetre emlékeztet; dalok, cirkuszi számok, bohócok, jelenetek, kabaré- szkeccsek. a későbbi időkből ligeti zenés darabok és operettek részletei hangzanak el, játszódnak le előttünk, miközben felvonul a Liget sok híressége is, Barokaldi úrtól Jancsi bohócig, és több irodalmi hőse is, éjükön a halhatatlan Liliommal. S niint záró poén, megjelenik maga Kazimir Károly is. aki Kazimir Károlyt alakítja, és még egy szomorkás dalt is előad arról, hogy már 5 sem a régi.

A

Thália Színház igazán mindent igyekszik megtenni ennek a műsornak a sikeréért. Vogel Eric látványos színpadképei és szellemes jelmezei, a korabeli dalokból, számokból Hadai Győző által összeállított zene, a bejátszott régi híradó- és filmrészletek, a közreműködők — elsősorban Voith Ági, Gálvölgyj János, Rátonyi Róbert, Hacser Józsa, Buss Gyula, Balogh Erika, Incze László, Forgács Péter és Mikó István — színes, ötletes, pergő játéka, igazán dicsárhetők. De valahogy mégis kevés mindez. S a hiányérzet oka elsősorban az összeállítás esetlegessége és szervetlensége. Csak a második rész Erdélyi Mihály-blokkja képez megkomponált egységet, a többi: egymásra következő számok, jelenetek, dalok, táncok egyvelege, tetszés szerinti mennyiségben és sorrendben. És színvonal tekintetében is nagyok az ingadozások; egészen sü- letlen viccektől kitűnő jelenetekig minden megtalálható. Az emlékdal a Lizséért így bizony elég falsul szól • időnként. Kár, mert a Liget nosztal- gia-lágében is tiszta intonálási érdemelne.

TAKÁCS ISTVÁN

Sok jó kőid kis helyen is clíér

Művelődés házon kívíll

Tavaszi folytatás

gyünk. Munkaidőnk java részét kölcsönzéssel töltjük, de mondanom sém kell, hogy sokkál többre vágyunk. Mindenesetre a mostani körülmények között jó, ha valamelyest rendet teremthetünk magunk körül. Helyben olvasásról nem is beszélhetünk. Szakképzett fiatalokkal dolgozom együtt, de nemigen várhatom el. hogy a mostoha körülmények között sokáig megmaradjanak.

A gödi művelődési ház, ha valamikor ismét megnyitja kapuit, a gondoknak csupán egy részét oldja meg. Jó lenne már most gondolkodni azon, hogy miképpen lehetne a három részbő! álló településen mindenki számára hozzáférhetővé tenni a könyvtárat és a közművelődés más formáit.

ERDÖSI KATALIN

Széchényi Könyvtár

Zárás, költözés

Az Országos Széchényi Könyvtárnak a Múzeum körút 14—16, szám alatti épületében működő folyóirat- és híriapolvasó termei december 23- án zárják be kapuikat. Ezt követően csak jövő év áprilisában állnak újra az olvasók rendelkezésére a könyvtár várbéli új épületében. A különgyűjtemények átköltöztetése megkezdődött, ezért egyes külön, gyűjtemények már nem látogathatók, másokat a költözés sorrendjében zárnak be. E gyűjtemények kivételes hozzáférhetőségéről a 143- 794-es telefonszámon lehet tájékozódni.

A költözködés a tervek szerint márciusra befejeződik, s az Országos Széchényi Könyvtár 1985 áprilisában nyitja meg kSpuit újra a közönség előtt. A korszerű, új olvasótermekben 700 olvasó egyidejű, az eddiginél jóvad- gyorsabb - kiszolgálásáig ..leaz mód az épületet behálózó automatikus könyvszállító berendezés, a tele-' lift, valamint a mintegy 70 ezer kötetes szabadpolcos állomány segítségével.

V-FIGYELO

Incze József, Balogh Erika és Forgács Péter • Volt egyszer egy Városliget egyik

jelenetéhen.

Maga az egymásra lelési helyzet tehát igencsak -olyannak mutatkozott, hogy így minősíthettük: ismerős. A jól kipróbált keretben bemutatott játék pedig nem volt annyira eredeti, annyira újdonság-ízű, hogy magával tudta volna ragadni a szemlélőt. Sok egyedinek tetsző kín és öncsalatás mellett bizony közhely értékű feleselések is becsúsztak ebbe a szövegbe, amelyet még a ké; nagyöh ambiciózus színész, Kiss Mari meg Koncz Gábor sem tudott kellőképpen hitelessé hevíteni.

így aztán Gelmannak ez a privát szférákba történt kalandozása csak felében-harmadában nyerhette el szépszámú hívének a tetszését. Persze nagyobb aggodalomra nincsen ok, hiszen ereje teljében lévő szerző ő, és írhat még e tárgykörben ibolyát, mint volt a maga műfajában A prémium.

Látogatóban. Heltai András, ez a

kiváló külpolitikai tudósító és kommentátor, aki mellesleg egy olyan televíziós személyiség is, hogy egy vállalkozóbb szellemű állomás sztárriportereként kamatoztatná képességéit, időről időre azzal is megpróbálkozik, hogy vezetői közéleti személyiségeinket egy kissé magánemberként is bemutathassa. Vendégeskedett már dr. Markója Imre igazságügyminiszternél, dr. Hetényi István pénzügyminiszternél; s most legutóbb dr. Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének az otthonába látogatott el. Ez a társaLkodás megintcsak azt bizonyította, hogy egy ilyen egyedülállóan felelősségteljes poszt betöltőjével is lehet oldott hangvételben eszmét cserélni. Mégpedig úgy. hogy magáról a bankári szakmáról is kiderül sok fontos dolog, meg az is bemutatja privát önmagát, aki a pénz- forgalrrjazást kormányozza. Nyilván azért sikerült ez az elnöki portré olyan intelligensen szordinósra, mer: Heltai remekül ráhangolódott a házigazda visszafogott megnyilatkozási stílusára, s így, mint mondani szokás, közös hullámhosszon kommunikáltak. Bárha főállású televíziósaink mindegyikében meglenne ez a bizonyos, újabban nagyon sókat emlegetett empátia...

AKÄCZ LÁSZLÓ

A pad. Alekszandr Gelman neve akkor keltette fel a magyar televízió nézőinek érdeklődését, amikor néháhy esztendeje A prémium című művének televíziós változatát nálunk is bemutatták. Ez a mű — máig emlékezhetünk rá — arról szólt, hogy egy brigád, bizonyos munkahelyi visszásságok miatti tiltakozásul, egyöntetűen megtagadja a prémium felvételét. Az említett mondandó is érdekes volt, de még- inkább frissnek mutatkozott a fiatal szovjet író által megütött hang. Gelman — más, újabb műveit is megismerve — mondhatni, túlnőtt önmagán, és egy kissé fogalomként kezdték emlegetni.

Ilyen előzményeket követően nyilván nagyon sokan megkettőzött érdeklődéssel várták A pad című darabjának átiratát, amely mű a közéleti mondandó helyett az intimebb lelki kavargásokat mutatja be, s mint ilyen, újdonságnak számít az ő életművében.

Nos, mondjuk meg őszintén, ennek a parkban álldogáló pihenőhelynek a két elfoglalója, az egyaránt házasságának, érzelmi életének válságában gyötrődő nő és férfi nem mutatkozott olyannak, hogy kettőjükre rámondhatnánk: ilyen konfliktushordozókat még nem láttunk. Valahonnan — és nem csupán a mindenki által átélt magán-hétköznapokból, hanem korábban látott filmekből, színdarabokból — bizony ismerősöknek tűntek ők. Azzal is, ahogyan nagy vágányán összeismerkedtek, és azzal is, ahogyan csetepatézva, civakodva kitárulkoztak, és elsírták egymásnak szinte minden bújukat, bánatukat. Némi tűnődés után még az is eszébe juthat az előfizetőnek, aki mellesleg színházba is jár, meg könyveket is olvas, hogy az efféle szituációk főképpen a mi századfordulón megszületett új magyar irodalmunkban voltak kedveltek. Akkor, amikor oly nagy divatja volt a Ligetnek—hadd mondjuk stílusosan így is: a lizsének, mint erről a Színházi levélben ír a szerző —, ahol szintén padok vártáik az arra ballagókat, és ahol hasonlóképpen zajlottak le a gyengébb meg az erősebb nem képviselői közötti ismerkedések.

Egy esztendeje még tárva-nyitva volt a kapu. A gödiek be-be- pillantottak a művelődési házba. Mindenki azt remélte, történik valami, s néhány hónap vagy esztendő múlva — gondolták — ismét lesz hová betcrni. Most beköszönt a tél, de nem sok változott. Hacsak az nem; időközben gondosan bekerítették az udvart. A művelődési ház sokkal előbb megérett a felújításra, mint ahogyan hozzáláttak. Ameddig csak lehetett — amíg életveszélyessé nem vált —, megpróbálták elodázni az építkezést. Elkészült a kilencmillió forintos költségvetés. (Ez az összeg valószínűleg évről évre növekedni fog.j A tanácsi keretből esztendőnként hatszázezer forint jut a munkálatokra. A helyi termelőszövetkezet szívesen segítene, de nem olyan időket cl, hogy művelődési házat építsen. Mi több, meg a közös fenntartásra szóló kötelezettségének is alig-alig tud eleget tenni. A megyei költségvetésből sem jut a gödieknek.

nek a barát-munkatársak. Eestékes vödrök társaságában arról esik szó. mire lenne igény? Leginkább az idősebbek és a fiatalok vágynak az ösz- szejöveteiekre. Igaz, a klub. máskor valamelyik iskola, vagy a termelő- szövetkezet nyújt menedéket számukra. Mégis jó lenne már egy állandó. megszokott hely.

— A társintézetek szívesen segítenek — mondja Dudás László, a termelőszövetkezet oktatási osztályvezetője. — Gyakran összeülünk, megbeszéljük, a jelen körülmények között mire vagyunk együtt képesek. Még keli mondanom, nem sókra jutunk. Gödön nagyok a távolságok, még ha a központban lenne egy igazán korszerű ház. akkor is maradna fehér folt

Polc, polc hátán

A könyvtár szőkébb pátriánk községi bibliotékái közül a legnagyobb állománnyal rendelkezik — a legkisebb aiapterületen. Polc, polc hátán. Alig lehet az Ady-klub másik szárnyában közlekedni az állványok között. Pedig a negyvennégyezer könyv java konténerben van, az iskolában. Másik része — a művelődési házból költözött át — az állomás várótermében kapott ideiglenes helyet. A gyerekkönyvtár a helyén maradt, de nem lehet fűteni.

— Tizennyolc esztendeje vagyok itt kftríyvtárps- ^-—kezdi Osamda ••Miklós- né, a bibliotéka vezetője. — lit születtem, itt élek. Örülök, ha megszólítanak az utcán: milyen újdonság érkezett? A magányos idősek eljönnek beszélgetni. Most hárman vaMikes Máriát, a gödi tanácselnököt egyre többen állítják még az utcán, s kérdezgetik: nem lenne-e célszerűbb a régi toldozgatása helyett újat emelni?

— Több mint két évtizede naponta az épület előtt jövök el. hiszen a közelben lakom. Az idősebbek még tudják; valamikor ez volt a híres Bicikli csárda. Három évtizede ezt szemelték ki a község vezetői: itt legyen h kultúra otthona. Lehet vitatkozni: szerencsés Volt-e a választás? Mindenesetre megmenekült a lebontástól egy jellegzetes, régi, szép ház. Göd amúgy is olyan szegény műemlékekben! Igaz, hogy a hajdani vendéglő nem nevezhető annak, de hangulata van. őrzi múltunk egy darabját.

Még a tavasszal tettek-vettek né- hányan a ház körül. Ott van az építkezési anyag. Az ősszel.' még sok mindenre jutott volna iidö. Mégis, már hónapok óta nem mozdítanak semmit sem.-----A termelőszövetkezét építési

sz

akemberei nagy erővel, . kezdtek a ' munkához. Olyannyira, hogy gyorsan ' elfogyott az idei pénz. így . kénytele-! nék voltak máshová menni. Kívülről nemigen látszik, de néhány fontos dolgot megoldottak. így az életveszélyes tetőrészt megerősítették. Tavasz- szal ismét hozzákezdenek. Azt, hogy, mikor készül el. ne. kérdezzék... „

Élet az Ady^kluhban

Budapest közelsége, az állandó autóbusz- és vonatjárafók mégsem zárják el a gödieket a szórakozástól, a színháztól. A főváros gyűrűjében élőik a megmondhatóit otthon szeretnék mindennapjaik kultúráját' meglelni. Egészen más az, ha Budapestre' mennek színházba, mintha olyan eseményen vesznek részt, ahol együtt vannak az ismerősök. Nem beszélve arról: nincs egy nagyterem, ahol ä község apraja-nagyja összejöhetne. Nem tudják, hol3 tartsák a falugyűléseket, az iskolai évnyitókat, a gyerekszínjátszók bemutatkozását. A szakkörök, klubok szétszórtan működnek. Ilyen körülmények közepette nem csoda, ha egymást váltják a népművelők. A főiskola padjaiból éppen a ház bezárásakor érkezett' Jámbor Gyula.

— Még most is. reménykedem, hogy lesz segítség — tér vissza gondolatban egykori b.eszélgetésühkre. — A feleségem miatt jöttein jde esztendeje. mert ő idevaló, kezdetben ismerkedtem. Most tervezgetek. Azért nem telnek tétlenül a napjaim. Néhány lelkes fiatallal ki meszeltük, kicsit kipofoztuk az Ady-kluböt. Ebben a klubkönyvtárszerű épületben most már össze lehet jönni, de ez természetesen nem oldja meg a község művelődésének gondját.

Miközben beszélgetünk," megérkez-