Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. DECEMBER 1., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 7 alán sohasem volt ilyen időszerű a gyermekkönyvhét, mint az idén, vagy az elmúlt években. Mind gyakoribb gondunk, hogy nem tudnak olvasni gyermekeink, hogy részben a televízió „jóvoltából”, részben a tanítás módszertani hibái miatt egyre kevesebben és mind ritkábban hódol az ifjú- ság az olvasás gyönyörűségének. A december 3. és 9. között sorra kerülő eseménysorozat célja az, hogy megteremtse a kapcsolatot a gyerekek, a fiatalok és a könyv között, s elmélyítse a rendszeresen olvasók barátságát az irodalommal, felhívja a figyelmet az új kiadványokra, megtanítsa a fiatal olvasókat a könyv helyes használatára. A nemzetközi gyermekév nyitányaként, 1978-ban rendezték meg hazánkban először az országos gyermekkönyvhetet. Most íze- Ütőként, kicsinyeknek és nagyobbaknak való könyvekből válogattuk össze oldalunkat, azt remélve, hogy ötleteket tudunk adni a szülőknek olyan müvek megvásárlására, amelyek talán fölkeltik az érdeklődést és segítenek visszatalálni a betűhöz, az irodalom semmivel sem pótolható élményéhez. Ebbén segíti őket a szép köteteken kívül a. számos vetélkedő, író—-olvasó találkozó, rendhagyó irodalomóra. Az elmúlt hat év gazdag tapasztalatai azt bizonyítják, hogy sikerült nemes hagyományt teremteni a gyermekkönyvhétnek, s nem fenyegeti kifáradás veszélye az Olvasómozgalom decemberre időzített csúcsidejét. Jean Pousselöt: Két mese A kavicsok megtesznek minden tőlük telhetőt Ha megpillantasz valahol egy (lefektet kapott, lerobbant csigát, ne avatkozz a dolgába. Magától is ki tud kecmeregni a bajból. Esetleg felbosszantanád, felháborítanád vagy talán — ez is előfordulhat — megbetegedne — a te hibádból.... Ugyanezt a tanácsot tudnám adni a csillagokkal kapcsolatban is. Ha felfedezel egyet, amelyik nincs megszokott helyén, az égi rekeszekben, nyugtasd meg magadat ázzál, hogy biztosan megvan az oka rá. Azt'se tanácsolom neked, hogypü- föld-noszogasd a patakot: hadd A szárnyas menyhal-állat regéje (Osztják rege) folyjon gyorsabban; hiszen úgyis mindent megtesz, ami tőle telik. Jaj, majdnem elfelejtettem: a kavicsok is megtesznek minden tőlük telhetőt, mielőtt elnyeli őket a betonkeverő gép. Tehát őket se rúg- dosd a cipőd orrával, még ha finoman, gyöngéden rúgnál is beié- jük... Mindenki valaki Ha találkozol egy fával az utcán, köszönj neki előre; ne várd meg, amíg ő köszön neked. Olyan szóra- kozottak a fák. Ha idősnek látszik, mondd neki ásít, hogy bácsi. Mindenképp szólítsd a nevén: Tölgyfa bácsi. Nyírfa bácsi. Fenyő bácsi, Hársfa bácsi... Meglátod, hálás lesz érte. Ha át akar menni az utca túloldalára, kísérd át. Még nem szoktak hozzá a fák ehhez a nagy autóforgalomhoz. Ugyanúgy bánj a virágokkal, a madarakkal, a halakkal: legjobb, ha a családi nevükön szólítod őket. Mert mindenki valaki! Ha nagyon kedves akarsz lenni, a vadrózsát is Rózsa néninek hívd csak, az emberek ugyanis gyakran megfeledkeznek arról, hogy őt Is megilleti ez a név. Áprily Lajos versei■ Költöző madár Ázott mezőkről száll az őszi szag. Hol jársz le már, gyönyörű gyurgyalag? Lobogva kéklő déli ég alatt arany sugár villantja tolladat. Cinkék Az ablakomra jár a völgy fölött eledelért a vígan surranó raj. A repülésük százszor összeköt túl minden tavaszt szomjazó bokorral. Tél Mínusz 6 fok. Orozva jött s korán. A tarajosra cifrázott sarat megedzi a fások keréknyomán. Deres-fehér a puszta hangyaboly. A völgy ezer hangjából egy maradt: az ú, a sziklafalban fenn van egy odú, abból kiált egy társtalan bagoly. Okarina-hang, mély és szomorú. A hűségesek Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el, nem mond búcsút a nyár felhőivel. Ha hóviharral ránkszakad telünk, a völgyben itt borzonganak velünk. Pákolitz István versei; Pénzverő Közelest van Pécel, jártam ott elégszer, éppen hetvenhétszer: a rossz pénz nem vész el. Elmegyek Pellérdre az új Pénzverdébe; Ablakosvendég A lila-kék alkony-égen délre-húz a vadliba-ék. A házeresz — holdújuitán — jégcsap-kecskeSzakállt ereszt. Hóember Uermelln-szőr a prémbnnda, viseli, míg meg nem unja; dérütötte krumpliorra ködronggyal kisubickolva; okuláré ugyan minek, szeme gombja tojásbrikett; pipája vadgesztenyéből: ha leszerződtetnek, nagy munkába kezdek. Nem ezüst-aranyból, verem a pénzt vasból, hogy csak kicsit kopjon, s bóttig el ne fogyjon. Hajnaionta gatyásgalamb pütykörészik ablakomban. Karácsonykor csipegethet foszlós fonott kalácsomból. melegedik melegétől; jobb kezében hólapáí van, fűzfasöprű a baljában; hógolyóval ha dobálják, meg se rándítja a vállát; vakviiágba menne legott, de a lába odafagyott. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK SZEMELVÉNYEI ÁPRILY LAJOS: FEGYVERTELEN VADASZ, PÁKOLITZ ISTVÁN! BAGOLYTROMBITA, AZ ALOMTÜNDÉREK CÍMŰ MESEGYŰJTEMÉNY, S A FINNUGOR-SZAMOJÉD REGÉK ÉS MONDÁK CIMU, GYERMEKÉK SZAMARA KÉSZÜLT KÖTETEKBŐL, A VERSES ILLUSZTRÁCIÓK PEDIG BEKÜL ÜAI MAGDOLNA—FÉNYI TIBOR—KISS ANNAi MAKTÜNDEREK, CSUTKANEPEK CIMÜ KÖNYVÉBŐL VALÓK. Szoknyavirágok Világos lobbanással elhullott rég a mák. Kinyílt az crdőszélen a sötét gyolcsvirág. Csúnyácska gubótündér Nem múlik el a világ, csak a lebbenő virág. Gubótündér lesz a mák, főkötőt terem az ág. Vipacslány Az anyám is tudja, nagyanyám is tudta: lányok ülnek a vetésben, fejükön a szoknya. emberek ért a halat és sütve, főzve, szárítva, füstölve fogyasztják. Ez hát a szárnyas menyhal-állat regéje. Csepregi Márts (ordítása a szárnyas menyhal-állat minden gaztettét. Rávésték, egy táblára, s él- ; határozták, hogy megkérik a Napot és a Holdat, ítéljenek ők. így aztán a hét város hét vénje hét napon át imádkozott, büntetést kérvén á szárnyas menyhal-állat fejére. A hét város hét vénje hét napon át hordta az ajándékot, hétszer áldoztak, hét oszlopot állítottak különböző ennivalókkal. Ugyanígy egymás után hét éjszaka Imádkoztak a Holdhoz, hogy büntesse meg az álnok menyhal-állatot. A hét város hét vénje egymás után hét éjszaka hét áldozatot mutatott be a Hold-öregnek, hét oszlopot állítottak különböző ételekkel és édes italokkal. Felkutatták a szárnyas menyhal- állatot, Nap és Hold elé állították, hogy ítéljenek fölötte. Egyik oldalán Nap fegyveres Őre állt, a másik oldalán pedig.-Hold-fegyveres őre,, vigyázott rá. Nap megvizsgálta a hét város hét vényének táblára rótt panaszát, és így szólt: — Ezen az írott táblán elősarolta- tik a szárnyas menyhal-állat minden vétke. Első bűne, hogy megtámadta a nyenyec utazót, és rénjei- vel együtt felfalta. Második bűne, hogy megtámadta az osztják favágót, és röptében bekapta. Harmadik bűne. hogy megtámadta az öreg pópát, akit szintén elnyelt. Ki látta ezeket a bűnöket? Hold átnézte a hét város hét vénjének táblájára rótt panaszát, és így szólt: — Én tanúskodom a szárnyas menyhal-állat éllen. Bűntettei ismeretesek előttem. Magam láttam, amikor megtámadta a rénhajtó nyenye- cet és rénjével együtt föifalca. Máskor kora reggel, napkeltekor egy osztják faluból fát vágni indult az erdőre egy osztják. Szárnyas menyhal-állat megtámadta és fölfalta. Egyszer napnyugtakor pedig egy nagy város fölött repülve, megtámadott egy szerit életű öreg pópát, és megette. Ezek a gaztettek nem kerülték el figyelmemet. Mindezeket itt és most vizsgáljuk meg, s a gonosz meny- hal-áliat álnokságainak erejét törjük meg, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő többé. Ha gaztetteit büntetlenül hagyjuk, idővel minden gyönyörűséges élőlényt elpusztít a földön. Büntessük meg! — Helyes — mondotta Nap — büntessük meg. Én azt találtam ki, hogy változtassuk halacskává, folyami menyha’lá. Mivel embereket pusztított, legyen az eledelük, halásszák az emberek. így legyen. Nap ,és Hold a következő parancsot adta az őröknek: — ■ Vágjátok le a szárnyas menyhal-állat szárnyait,, és tépjetek ki . hét tollat a farkából. Dobjátok az Ob torkolatánál a Jeges-tengerbe. Ott szaporodjon, és éljen a négy folyamokban, folyócskákban és a mellékfolyókban. Az emberek húzó- és meri- tőhálóval, horgokkal és vársákkal fogják halászni. A parancsnak megfelelően a szárnyas állatot folyami menyhallá változtatták. Mindmáig halásszák az Ez igen-igen régen történt, őseinknek mesélték még az akkori öregek, hogy sok tízezer év eltelt, talán még annál is több, mig a földön megjelentek az első állatok és madarak. Ügy mondják az öregek, hogy ez még akkor volt, amikor az állatok értették az emberi nyelvet, amikor a medve az Erdei Öreg, még rokonságban volt az osztiákokkal, áraikor a Szaparjah nemzetségben még szívesen látott vendég volt a mackó. Hát, ezekben az ősrégi időkben az állatok és a madarak között a szárnyas menyhal-állat volt a legfélelmetesebb. A többi szárnyas állattól abban különbözött, hogy nemcsak repült az égen, mint a madár, hanem vízre szállva úszott, mint a tengeri halak, a szárazföldön meg futott, mint az erdei vadak. '■EgysZef 'a stáftíyas 'tnenyhál-áTlat az égen röpülve észrevette, hogy a széles, mocsaras tundrán valaki öt- rénes szánon utazik. Egy északi nye- r.vec. A szánja új, látszik, frissen vágott cirbolyából készült. Acélhégyű hétölos rénhajó rúdját meg mam- mutagyarból csinálták. A szárnyas menyhal-állat így gondolkozott: ' „Es mi lenne, ha megenném ezt az utazó nyenyecet?” S abban a pillanatban rácsapott az utasra, s'zá- nostul-rénestül felfalta. így jóllakván . aludni tért. Három nap. három éjjel aludt egyfolytában. Aztán új» bo! felszállt, repült a sziklás hegyek és völgyek’ fölött, a mezők, a halas folyók és tavak fölött. Egyik reggel messze keleten az erdő szélén egy síelő turistát vett észre. Amikor jobban szemügyre vette, látta. hogy egy osztják favágó. Az övére" fejsze volt akasztva. Kesztyűje csillogott a napfényben, felső részét valódi ezüstfonálból szőtték. Sílé- C2í, úgy látszott, egyéves nyírfából voltak, talpára fókabőrt ragasztottak. Siklott az osztják az erdőben és félve tekingetett a rettentő vadra. A szárnyas menyhal-állat fölötte körözött, és igy morfondírozott: „És mi lenne, ha megenném ezt a sí talpas! 1” Ezzel az álnok gondolattal lecsapott, s még röptében lenyelte az osztjákot, akár a sirály a halacskát. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, továbbrepült. Hosszan, vagy röviden repült, míg * egyszer, egy város fölött szállva, lepillantott. Látta, hogy valaki ott megy, mendegél a város szélen. Jobban szemügyre vete. látta, hogy ez meg egy öreg pópa, mellén nagy czüstkereszttel. A szárnyas menyhal- állat ott körözött fölötte, és arra gondolt, hogy meg kéne enni a pópát Ezzel az aljas gondolattal lecsapott, és úgy bekapta a szegény pópát, mint a tengeri sirály a halacskát. Szőrös- tül-bőröstüi-keresztül lenyelte, majd íovábbröpült. Természetesen a város népe is látta a szárnyas menyhal-állatnak ezt a gonosztettét. Alázattal és panasz- szal fordultak a hét város hét vényéhez, kérvén, hogy szabadítsák meg ókét a gonosz menyhal-állat tói. összegyűlt a hét város hét vénje. Elősorolták és meghányták-vetették
