Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-05 / 285. szám
*KST J/Hir 1984. DECEMBER 5., SZERDA Az MTA székházában ENSZ-társaság közgyűlése A Magyar ENSZ-társaság, december 10-én tartja közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia Roosevelt téri székházában. A társadalmi alapokon működő szervezet ötévenként hívja össze legmagasabb fórumát, a közgyűlést. A tanácskozáson értékelik az elmúlt időszak munkáját, ösz- szegzik a tapasztalatokat, és kijelölik a soron következő feladatokat. Megválasztják az új intéző bizottságot, valamint a társaság vezető tisztségviselőit. A közgyűlés jelentőségét fokozza az is: 1985- ben lesz 40 éve, hogy megalakult a világszervezet, és hazánkat éppen 30 éve vették ■fel az ENSZ tagjainak sorába. Ezek az évfordulók megfelelő alkalmat teremtenek az ENSZ világpolitikában betöltött szerepének értékelésére és jövőjének beható vizsgálatára. Ennek vizsgálata annál is inkább szükséges, mert az utóbbi időben egyre több kritikai támadás érte a világszervezetet, és gyakorta felvetik a kérdést: az ENSZ mennyiben képes eleget tenni alapvető céljának, annak, hogy őrködjön a nemzetközi béke és biztonság felett. A Magyar ENSZ-társaság amely a WFUNA keretében fejti ki tevékenységét, fontos szerepet vállalt az ENSZ-ről kialakult kedvezőtlen vélemények okainak feltárásában, és a világszervezet tevékenysége hatékonyságát előmozdító javaslatok kidolgozásában. Országos konferencia Kollégiumi helyzet A KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsa és a Művelődési Minisztérium december 8—9-én rendezi meg a IV. országos kollégiumi konferenciát. A konferencia résztvevői kicserélik tapasztalataikat arról, milyen szerepe, jelentősége van az önkormányzatnak a diákotthoni kollégiumi élet irányításában, szervezésében, milyen jogosítványokkal rendelkeznek a diákok, s ezek hogyan érvényesülnek a gyakorlatban, milyen a kollégisták kapcsolata a nevelő közösséggel. Megvizsgálják az iskolai KISZ-bizöttságok és a diáktanácsok kapcsolatának helyzetét, választ keresnek arra a kérdésre, egyenrangú-e az iskolában és a kollégiumban végzett közösségi tevékenység. „Doígozni mindenütt kell” A teljesen hibátlant veszik át Sűrűn olvassuk, halljuk: milyen szigorúak az exportkövetelmények, hogy különösen a tőkés piacon tartósan bennmaradni csakis kifogástalan minőségű termékkel lehet. Manapság mindenki egy kicsit közgazdász — állítják sokan. Van is ebben valami, gondolom, miközben Tóth Györgynével, a Dunakeszi Konzervgyár betanított munkásával beszélgetek, aki meglehet nem fogalmaz szaknyelven, ám naponta szembesül a fenti tétellel, nevezetesen a szigorú követelményekkel. Kényes vevők Jókora csarnok a konzervgyár csomagoló- és készáruraktára. Egyik sarkában befőt- tesüvegek hada, mellett hajladozik Tóthné,.Címkézi, csomagolja, az üvegeket, amelyekben feszes húsú, harapni való őszibarack sárgállik. Kicsit meglepődöm. Az automaták korában kézi címkézés?! — Igen kényesek a vevőink —. világosít fel a filigrán múnkásasszony, aki azonban korántsem gyenge. Hegy is bírna akkor naponta több száz üveget megmozgatni. — Svédországba tart ez a befőtt, s csak a teljesen hibátlant veszik át. A címke pedig svéd, s mérete hosszabb mint amit mi használunk, ezért nem boldogul vele az automata. De nem is lehet csak úgy egyszerűen rátenni, előbb alaposan körbe kell nézni, nincs-e folt, akár pöttynyi a gyümölcsön, vagy valami üveahiba. Ha van, máris teszem félre... Harmincnégy éve — Bizony nem. Hisz normában dolgozunk, nyolc óra alatt 100 kartont kell megtöltenünk, 12—12 üveggel mindegyiket. Ha pedig sok a selejt, nem telnek a dobozok, méltatlankodik Tóth Györgyné. Joggal lehet kritikus, nem vár el többet mástól, mint amit magától is megkövetel: pontos, lelkiismeretes munkát. Harmincnégy éve már, hogy az akkor tizennégy éves kislány átlépte a Dunakeszi Konzervgyár kapuját. Az első időben munkakönyv nélkül, szerződéssel foglalkoztatták, majd később állandóra. ,,Nem is láttam még a munkakönyvemet’’ — mondja nevetve. A vállalat váltotta ki számára, s azóta is ott pihen a munkaügyön. Most már alighanem a nyugdíjazásig. Nemcsak maga a gyár, hanem azon belül a munkakör sem változott a több, mint három évtized alatt. — Mehettem volna pedig más helyekre is, nemegyszer felkínálták. Még csoportvezetést is. Nem mentem, valahogy kötődöm ide. Igaz, volt, hogy valamiért megmérgesedtem; elmegyek, gondoltam első haragomban, aztán csak maradtam. Nem hagyom itt a régieket! Dolgozni mindenütt kell és bosszúság is akad máshol is. Kajirli négykor Hát így. Ilyen egyszerűen. És ez a hűség szorgalommal párosult. Ezt igazolja az igazgatói dicséret, a két Kiváló dolgozó kitüntetés, s most november 7. alkalmából a miniszter által adományozott Kiváló munkáért elismerő cím. — Nagyon örültem ennek — mosolyodik el Tóth Györgyné. A jelvény mellett az új színes tévé is arra emlékeztet: megbecsülik a munkámat, azt is, amit a Kongresszus nevű szocialista brigádban végzek. A brigádunk egyébként, amelynek kezdettől a tagja vagyok, a vállalat kiválója. Ott vagyunk minden kommunista műszakon, ünnepségen. Aminthogy ott, ha túlórázni kell. És ez gyakran megesik. Igaz, az érte kapott pénzre is szükség van, mert itt a cso- magolóban nem kimagasló a kereset; 3000—3200 forint. A túlmunkával hozzájön még kétezer. És van helye a forintnak: bútor, rádió, a kisebbik lánynak magnó lesz belőle, vagy éppen ajándék az unokáknak. S mivel telik a szabad idő? Leginkább pihenéssel, televíziózással, mert az ébresztés rádió munkanapokon hajnali négykor kapcsol be... Szigethi Teréz Pe’íőfi partizánbi'igád Emlékezés a harcokra A legendás hírű Petőfi Sándor partizánbrigádra emlékeztek kedden a dél-baranyai Csá- nyoszrón, ahol negyven évvel ezelőtt a harcok tüzében megszületett az antifasiszta egység. A többnyire vajdasági és baranyai magyarokból alakult, több mint 700 tagú partizánbrigád ötágú csillaggal díszített piros-fehér-zöld zászló alatt küzdött a fasiszták ellen. Parancsnoka a spanyol polgár- háború bátor harcosa, a később hősi halált halt Kiss Ferenc volt. A háború utolsó szakaszában mintegy kétezer kilométeres utat tett meg a csapat folytonos harcban az ellenséggel, mígnem a Bolmány- nál vívott véres ütközetben gyakorlatilag megsemmisült. A céltél vissza a rajthoz Nehéz lett az üres kosár Magyarázatnak igaz, mentségnek elfogadhatatlan Vígjátéki alaphelyzet: a versenyző összecserélte a célszalagot a rajtvonallal. A termelés azonban nélkülözi a bohózatokban helyén való köny- nyedséget. A termelésben a feje tetejére állított tervezési, cselekvési logikának nehezen felmérhetők a következményei. A hogyan gondja Megvalósult, két-három esztendeje rendeltetésüknek átadott beruházások működési tapasztalatait elemezve, elgondolkoztató következtetésekre juthatunk. A legfontosabbak egyike: az eredeti fejlesztési célt el nem ért — azaz a beruházási alapokmányokban megjelölt feladatot nem teljesítő — befektetések kétharmadánál, négyötödénél a döntést hozók elmulasztották a feltételek — a hogyan érhető el a cél — elemezését. Nem vették figyelembe a rendelkezésre álló, valamint a megteremthető pénzügyi források reális nagyságát, a technológia energia- és anyagigényességének jellemzőit, az értékesítés várható körét. Csupán a cél látszott fontosnak, legyen meg ez és ez a beruházás, ám mivel nem voltak tisztában a feltételekkel, magát az eredményt sem érhették el. Akként cselekedtek, mint a futó, ha úgy vág neki a megteendő távnak, hogy nem tudja, az most száz, nyolcszáz vagy éppen ötezer méter. S kézenfekvő: ahogy a futó felkészülése ahhoz igazodik, milyen távon kíván majd rajthoz állni a versenyen, a termelésben sem lehet eltekinteni a start és a cél közötti távolság felmérésétől, s attól, ennek megtételéhez mekkora erő kell. Sajnálatosan gyakori fpégis a,, fqrdítotf .sprrspd,. A megyében az idén, a beruházási források szűkülése ellenére, valójában csupán a kereskedelemben és a vízgazdálkodásban észlelhettük a fejlesztési ráfordítások jelentősebb csökkenését. Ami annyit tesz, hogy az anyagi ágak két fő területén, az iparban és a mezőgazdaságban — némi visszafogás persze ott is érvényesült — nem okvetlen a beruházásokat szolgáló anyagi Sziklába vájt pincerendszer Nem rosszabb a sokéves átlagnál A késő őszi nap bágyadt sugarai meg-megcsillannak a gúlába rakott borosüvegeken a Pest megyei Pincegazdaság budafoki központi telcoén. Ehhez a pincéhez hasonlót nem láttam még életemben. Az idegen nehezen ismeri ki magát, a sziklába vájt labirintusokban. Mészkőbánya volt Eltévedéstől mégsem kell tartanom, mert kalauzom Ker- kuska Péter, a felvásárlási osztály vezetője jól ismeri a legrejtettebb járatokat is. — Budafokon végeztem a Borászati Középiskolát, ide jártunk gyakorlatra, de bizony eleinte én is alig ismertem ki magamat a pincében. Alul, felül, oldalt minden irányban mennek a vágatok, ahogy a mészkövet bányászták itt valamikor a fővárosi építkezésekhez. Tulajdonképpen nem is bor tárolására készültek ezek a pincék. Az emberek csak később jöttek rá, hogy milyen jól használható az elhagyott bánya, a sokak által kedvelt nedű erjesztésére, tárolására. — Milyen volt az idei must? — Megyei viszonylatban elfogadható, cukorfoka 14—15 fokos, megfelel a sokéves átlagnak. Ebből ugyan nem lehet minőségi bort készíteni, de jó asztalit, azt igen. És mi jobbára ez utóbbit palackozzuk a Márka üdítő italok, a Márka vermutok több fajtája mellett. Ha valamelyik gazdaságból gyengébb minőségű szőlő érkezik, mustsűrítménnyel javítjuk a borokat. Természetes, a kényszerű helyzet különböző intézkedéseket igényel, hogy azokat az üzemeket se érje jelentős veszteség, ahol nem érett be a termés. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az eddigi 14 mustcukorfokot 12.5-re szállította le, mint az asztali kategória alsó határát és lehetőséget kaptunk, hogy a szőlő levét hazai vagy import mustsűrítménnyel javítsuk. Ez azonban többlet- költséget jelent, amit állami támogatással fedezünk. Kevés a termés — Sikerült felvásárolni a szükséges mennyiséget? — E téren voltak a legnagyobb gondjaink. A késői érés, az alacsony cukorfok, a szokásosnál nagyobb mérvű rothadással párosult, ráadásul egyre zsugorodik a szőlőtermő terület is Pest megyében. A kiesést más megyéből ellensúlyoztuk. Az idén hétezer tonna szőlő feldolgozása szerepel terveinkben, ebből több mint kettőezerhatszáz tonnát saját célgazdaságainkban termeltünk meg. A többit a velünk szerződött mezőgazdasági nagyüzemektől és a háztáji gazdaságoktól vettük át. Feldolgozása hét helyen — Hernádon, lnárcson, Nagykátán. Tápió- szelén, Dömsödön, Jászberényben és Tatán — történik. — Ütemesen érkezett a szőlő? — A gazdaságok a szerződésben foglaltak szerint szállították a termést. Most jobban örültünk volna egy kis torlódásnak, ifiért bizony ezt a nyugodt szüretet a kedvezőtlen időjárás miatti alacsony termésátlagok eredményezték. Reméljük, hogy minden rendben zajlik, és karácsonykor már újbort fogyaszthatnak a vásárlók. Márka üdítő italból is lesz elegendő, amiből több ezer palackot töltünk meg évente. Jég is károsította Az Örkényi homokon — mondja Mizser József, a helyi Béke Tsz elnöke — a tavaszon a fagy vitte el a zsenge hajtásokat. aztán meg a jég verte meg két ízben is a száz hektáros ültetvényt. A termést, amelynek mennyisége elmaradt a tavalyitól, a Pest megyei Pincegazdaság hernádi telepére szállították. Szerencsére gépi szállítóeszköz hiánya nem akadályozta a munkát, gyorsan végeztek az 1983-as felmérésnek csak egyharmadát adó szőlőtőkék leszüretelésével. Utam következő állomásán, az Albertirsa—Dánszentmiklós Miesurin Termelőszövetkezetben Kovács Mihály elnökhelyettes tájékoztatott: — A termés többségéből, 1200 tonnából mustsűrítmény készült. — Ennyire jó volt a szőlő minősége? — Nem különösebben, 13—16 között váltakozott a must cukorfoka, ami végül is megfelelő. És tény hogy a szőlősgazdák tőlünk is várták a segítséget. Hiszen az idén mindenhol nagy szükség volt a mustsűrítményre. A minőségi borszőlő fajtákból viszont minőségi bort készítünk. Bóna Zoltán fedezettel, sokkal inkább a megvalósítás hogyanjával van még mindig gond. Ennek a hogyannak a fontosságát akkor érzékelhetjük igazán, ha tudjuk, a megyében száz felett van a jelentősebb ipari fejlesztések, korszerűsítések, rekonstrukciós jellegű beruházások száma, azaz a holnap szemszögéből nézve döntő a jelentősége annak, mi történik ma ezen a területen. Szemléletessé teszi a termelőhelyek felelősségét a beruházási feladatok végrehajtásában egyetlen adat. A megyében 1983-ban elköltött ilyen célú minden száz forintból hetvenöt forint sorsa felett a vállalatok, a szövetkezetek határoztak saját jogkörükben ...! Ez az utóbb említett részesedés a gyakorlatban 9,5 milliárd forinttal egyenlő, azaz akkora összeggel, amekkorát egyetlen korábbi évben sem könyvelhettek el hatáskörükbe tartozóként a gazdálkodók. Mindezek ismeretében bizonyára már érthető, miért tulajdonítunk rendkívüli fontosságot az észszerű rendnek, azaz, hogy a rajttól a célig vezessen az útirány, s ne fordítva, ésszerűtlenül legyen ez, a céltól visz- szafelé. Vahmi kialakul Mielőtt mondandónk félreérthető lenne, leírjuk: természetes, mert a dolgok logikája követeli úgy, hogy először magát a célt kell meghatározni, legyen az fejlesztés, már zajló termelés, értékesítés, bármi más részlet a cég teljes tevékenységén belül. Az így meghatározott — és lehetőség szerint minél pontosabban megjelölt — céllal szükséges azután összevetni, milyen szellemi, dologi tényezők állnak máris rendelkezésre, met lyek azok, amelyek folyamatosan megteremthetők, s mi az, ami pótolhatatlanul hiányzik. Ez utóbbiak miatt azután — vállalatok és szövetkezetek viszonylag széles körénél szerzett tapasztalataink szerint például ilyen tényező a kellően képzett szellemi, fizikai munkaerő hiánya, a megfelelő alapanyag — módosítandó a cél, egészen addig téve ezt cél és elérése lehetőségének viszonyában, míg létre nem jön az ésszerű kompromisz- szum. S akkor, de csakis akkor, dördüljön el a startpisztoly, kezdődjék a végrehajtás, összpontosuljon erre minden erő, s ha így történik, az eredmény sem lehet kétséges. Kétségessé akkor válik az eredmény, amikor úgy zajlik le a rajt, hogy valójában senki sem tudja, mi módon lehet célba érnie az útnak indulóknak, csupán annyi a jelszó, a „taktikai” utasítás: gyerünk, gyerünk, majd kialakul. S valami tényleg kialakul menet közben — hosszú időn át gyakorlatilag erre támaszkodtak mind a beruházások, mind a másfajta termelési lépések —, de ez a valami sokszor már alig hasonlít ahhoz, ami lehetett, kellett volna, hogy legyen, ami leginkább egyezik az össztársadalmi érdekeltséget szolgáló eredeti elképzelésekkel. Az elvontan hangzót megfoghatóvá téve: a megyében — és ez már a legutóbbi években végbement javulás tükrözője! — az ipari beruházásoknak csupán a negyven százaléka, a mezőgazdasági fejlesztéseknek a fele jár az eredetileg tervezett vagy annál nagyobb hozamokkal. A céltól a rajtig visszafelé igyekvés furcsa módszere persze nem a vállalatok sajátja, hódított és hódít ez a gyakorlat az irányítás átfogóbb köreiben is, nem mentes tőle a társadalmi szervezetek munkastílusa sem. Mondhatjuk: így szoktuk meg. Ami magyarázatnak igaz. mentségnek viszont elfogadhatatlan, mivel az erőteljesen megváltozott gazdasági — kül- és belpiaci — környezetben a fordított irányú menetelésre egész egyszerűen nincs mentség. Az előbb azt állítottuk, így szoktuk meg a cselekvés — a gondolkodás — sorrendjét, a miértre azonban nem feleltünk. Azért történik így, mert a társadalmi közgondolkodás éppúgy, mint a hivatalos értékítélet, lényegében csak egy valamit fogadott el teljesítménynek, sikernek, haladásnak, s ez a naturálisán megfogható több — az új beruházás, a kibocsátott termékek mennyiségének folytonos gyarapítása stb. — volt. Ennek következtében azután kialakult az a magatartás, amely nem a hogyannal — a kiadások és a hozamok viszonyával, a költségek, ráfordítások ésszerű mértékével “ bíbelődött, hanem csakis a végeredménnyel, még akkor is, ha ez a végeredmény a teljes elszámoláskor a társadalmi pénztárba egyetlen fillért sem hozott. A megyében a tartós pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatok, szövetkezetek egy tetemes részénél e nehézségeket éppen az üres kosár súlya okozta; a rosszul sikerült, a tervezetteket mesz- sze nem teljesítő, elérő beruházás. Nehéz szakítani a megszokottal, ezt bizonyítják napjaink is, amikor a termelőhelyeken egyszerre dolgoznak a jövő évi terv kialakításán és a hetedik ötéves terv főbb irányainak előzetes körvonalazásán. Tagadhatatlan, sokat fáradoznak, nagy szellemi energiákat ölnek bele a munkába, ám olykor változatlanul úgy, hogy a céltól akarnak elindulni, mellőzve a rajtvonal kötöttségeit. Erre vezethető vissza például — amit eléggé széles körben tapasztalhatni — a külkereskedelmi értékesítés szélőségesen optimista, illetve pesszimista megítélése, a gyártás- és gyártmányfejlesztés állóeszköz-igényességének változatlan nagysága, s az .szintén, hogy a kelleténél kevesebb figyelem jut a többféle bekövetkezhető helyzetre számító tervváltozatok készítésére. Kezdve önmagunkkal Látszatra a céltól a rajtig igyekvés nem más, mint gondolkodásmód, ez azonban gazdasági — gazdálkodási — magatartásban ölt testet, válik gyakorlati hatóerővé. Ez a hatóerő ma már — mert volt időszak, amikor a másfajta környezetben előre vitt — nem lendítője, hanem éppen visszafogója a haladásnak, s a megfelelő források pazarló fölhasználásának, elaprózódásának, a lehetségesnél kisebb kamatoknak az eredője. Elég ok arra, hogy elítéljük, ám vigyázzunk: az elítéléssel még nem változtattuk meg! S megváltoztatása azért nehéz, mert lényegében mindenütt és mindannyiunkban ott él a célnak a feltételektől elválasztott elsődlegessége, azaz az űj gondolkodásmód térhódításához legelőször is önmagunkkal kell szembenéznünk; a saját gyakorlatunkból száműzve a céltól a rajtvonalhoz igyekvést, a saját gyakorlatunkban megteremtve rajt és cél logikai rendjét. M. O. Hároméves program Falvak ellátása A falvak lakosságának ellátásában meghatározó szerepet töltenek be a fogyasztási szövetkezetek — hangzott el a HNF szövetkezetpolitikai albizottságának ülésén, amelyen áttekintették, miként vezethetnék be a kisebb településeken is napjaink korszerű kereskedelmi módszereit. A lakosság jogos óhaja, hogy helyben szerezhesse be a legfontosabb' közszükségleti cikkeket A fogyasztási szövetkezetek ezeknek az igényeknek a kielégítésére hároméves programot kezdeményeztek, amelv révén számottevően bővül majd a kereskedelmi hálózat és iobb körülmények fogadják majd a vevőket Miként szélesíthetnék az iparcikkek választéki®
