Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. DECEMBER 31., HÉTFŐ Csendes, nyugodt éjszaka volt |p.v>.r'wrw(',gy)1 t Süt tesz 5n, ha véletlenül lenyel egy fém húszast? Természetesen azonnal orvoshoz lordul. Az pedig továbbküldi 6nt — mondjuk, a kerepestarcsai kórház sürgősségi felvételi részlegébe. Így történt ez néhány napja a nagykátal cukrásztanulóval, Rád- ler Andreával Is, aki gyomrában a zsebpénznyi summával magyarázza: — Ügy esett, hogy a bátyámat akartam megtréfálni, elvettem a pénzét és nem adtam vissza mind, egy húszast bekaptam. Hadakoztunk, közben lepottyantam az ágyról, és ijedtemben ,egy nagyot nyeltem ... A fiatal lány a sürgősségi felvételi részleg betege. Vizsgálják, röntgenfelvételeken ellenőrzik a pénzdarab útját testében. Péntek este van, hét óra. Megjön az éjszakás Kati nővér, Pataki Gáborné, s váltótársától, Serfőző Mártától átveszi a szolgálatot. Tudakolja, mi történt Andreával, s három társával. Tisztázódnak a teendők, s az, ki mit evett, milyen gyógyszert 'szedett, mi a vizsgálatok eredménye, hogyan érzik magukat a páciensek. Jöhetnek az újak. Kezdődik a szolgálat S lám, alig hét perc telik elf .pjáriü mentő érkezik. Jajgató asszonyt tolnak be hordágyon. Az ügyeletes orvos, dr. Molnár Éva alaposan megvizsgálja, pulzust tapint, meghallgatja légzését, szívét, vérnyomást mér. EKG-t készít. Az orvos, aki beküldte a beteget, szív- vagy érrendszeri panasszal indokolta a sürgős felvételt. Ám itt új gyanú születik. A jelek alapján — erre utal a korábbi ideggyógyászati lelet — pszichoszomatikus, azaz lelki eredetű testi panaszokról lehet szó. Ám hogy most valójában mi az ok, azt majd később, a megfigyelés után döntik el. Az asz- szony injekciót kap, s láthatóan megnyugodva elalszik. Egyszerre három beteg Tíz óráig csend honol a részlegen. Ekkor három beteget is hoznak a mentősök. A nyolchónapos kislány édesanyja sír, édesapja aggódik, igen rosszul van a kicsi. Sietve érkezik a gyermekosztály orvosa, hogy átvegye a kis beteget. A másik páciens tünetei sem megnyugtatóak; fullad, dagadt a lábai, minden jel szívelégtelenségre utal. Dr. Molnár Éva már küldi is a beteghordóval a belgyógyászati osztályra, hiszen a felvételi részlegen csak az maradhat, akinek állapota várhatóan rövid idő múltán javul, vagy az osztályra küldését megelőző diagnózishoz még további megfigyelésre van szükség. A harmadik beteg eszméletét vesztette. Kiderül, alig egy hete hagyta el a kórházat, ahol úgy találták: megártott neki az alkohol, vegetatív .panaszai miatt nem fogyaszthat szeszt. Részlet az ügyeletes gyógyító és a beteg párbeszédéből: — Ivott? — Csak egy decit. Névnap volt. — Elvonókúrán járt már? — Az meg mi??? Ágyba kerül ő is. hiszen mostani rosszulléte, függetlenül az októl, valódi. Aztán ismét csend. Beszélgetünk. Kati nővér elmondja: az előző éjszaka harminc-negyven percenként hozták a betegeket — szám szerint húszat —, volt közöttük gyomorron- tásos, visszérgyulladáisos, jöttek tüdő-, máj- és epehólyagpanasszal, magas vérnyomás • miatti rosszulléttel, s hajnali fél ötkor egyszerű fejfájással, aminek hátterében családi probléma húzódott. lassan pirkad már — Jó lenne most egy kis nyugalom — sóhajt a nővér, s még hozzáteszi : — Karácsony és újév között az szokott lenni. Molnár doktornő karácsonykor is ügyelt: — Már az első ünnepi vacsora, a sok étel. a bőven nyakait itóka XJalljátok-e, tizennégy ember ép- r1 pen kezdte szétverni a tanyát, amikor a Bojtos tsz-elnök hazaérkezett valahonnan. Na, az osztán fogott egy gereblyét, rájukment, hogy aszongya: naktök a tanyám kell? Nesztök! Azzal . agyba-főbe verte valamennyit. Nem is bírt mind elszaladni, azok most kórházban vannak. Szinte ma is hallom" anyai nagyapámnak ezt az izgalmas híradását a nagykőrösi határban lezajlott eseményekről. Negyedszázaddal később a munkásőrség Pest megyei parancsnokságán kitüntetést vett át Bojtos István, a nagykőrösi század parancsnoka. Akkor kérdeztem meg tőle, hiteles-e az a történet, amely édesapjáról 1956 végén közszájon forgott. — Hát, nem egészen így volt, de ha akkor apámnak puskája nincs, most aligha beszélgetnénk, itt — válaszúiba akkor a századparancsnok, majd szomorúan említette, hogy édesapját néhány héttel korábban temették. A történelemből jól tudjuk: a legendák jelentősége nem az, hogy a valósághoz híven adják elő az eseményeket; figyelmet azért érd .mel- nek, mert annak az embernek az egyéniségét tükrözik, akiről szólnak. Az elmúlt vasárnapok egyikén elmentem a Bojtos családhoz, s egy különös ember megrendítő és tanúl- ságos drámáját ismerhettem meg. özvegy Bojtos Józsefné így beszélt róla: — Amikor a szövetkezetét megalapították, majdnem kenyértörésre került köztünk a sor. Én nagyon ellene voltam, öt törzskönyvezett tehenünk volt akkor, már, két gyönyörű lovunk, új kocsink, s azt mind bevitte a tsz-be. Könyörögtem neki, hogy mielőtt belépnénk, legalább három tehenet adjunk el. De amit ő egyszer a fejébe vett... Mondom neki, nézd a gyerekeket: a Zsuzsi kétéves, az Ili hat, a Pista tizenegy, a Jóska tizenöt, azt akarod, hogy ők is éhezzenek? Nyakas kun volt, nem lehetett semmivel sem eltántorítani. A nyakas kun emlékére Tizenhárom család alakította meg a Petőfi Tsz-t 1955-ben. Mind úgy dolgozott azon az ötszáz holdon, mint a güzü. Termett is annyi uborkánk, krumplink, hogy azt sem tudta már némelyik, mit csináljon vele. Mit kerteljek, az uramnak lett igaza, jól éltünk a közösben. Volt olyan, aki a decemberi ünnepek táján, amikor életében először vágott disznót, majdnem sírva mondta nekünk: Józsi bácsi, magának köszönhetem, hogy nem éhezik a családom. A következő évben jött aztán a **• nagy felbolydulás. A nép két részre szakadt. Akik szét akarták hordani a tsz-t, bicskát vágtak az irodaasztalába és az udvaron fütykösökkel hadonásztak. A férjem azt mondta: ha elvisztek valamit a közösből, arról elismervényt kell adnotok. Az ellentábor üzengetett is, hogy éjjel megtámadnak bennünket. Mondom az egyik hírhozónak: Mancikám, ha mégegyszer ilyen üzenettel idejösisz, egybe agyonváglak, de még a sánta férjedet is. Márton László, Pásztor Dénes, Ondó Péter éjszakánként ott aludtak a kemence előtt, vigyáztak ránk. A gyerekek egy hétig utcai ruhában aludtak arra az esetre, ha menekülnünk kell. A férjem megmondta: vadászpuskám van nagyvadra, az első golyót az kapja, aki a családomra támad. Nem félt az soha senkitől, ezért féltettem én. Egyszer jött kifelé a tanyára, az M.-gyerekek lovaskocsival vágtában próbálták agyontapostátok Ledobta magát az árokba és' elmenekült. Máskor meg látom, jön kifelé R.. az ellenpárt egyik hangadója. Rögtön kirohantam a tanyából. Mikor odaérek, hallom, azt mondja R.: na, azt becsülöm benned, hogy elém mertél kerülni. Azt mondja erre az én párom: már Az orvot még igazit egyet a vezetéken, mielőtt bekapcsolná az EÜU-készüléket mért félnék én tőled, tán, mert abba a tányérba piszkolsz, amiből eddig ettél? Kés volt mindkettőjüknél, de jó, hogy idejében odaértem! | Később aztán a nagyszájúnk, a piszkolódók is jobb belátásra tértek. Volt olyan ellenség, aki 1959- ben azt mondta: belép a tsz-be, ha Bojtos bácsi teszi elé a belépési nyilatkozatot. El is ment hozzájuk, de egyébként mindentől visszahúzódott már. Nem jelentett fel senkit, de nem tudott senkinek megbocsátani. Mikor szó volt arról, hogy a Petőfi, az Arany, és a Béke tsz-eknek egyesülniük kell, azt mondta, olyan ez, mintha az első osztályos kislányának azt mondaná, holnaptól a nyolcadikba kell járnia. Az egyesülést követő évek eredménytelenségei őt látszottak igazolni, s az mégjobban összetörte, mintha tévedett volna. Jöttek hozzá a régi kommunisták, kérlelték. Szívesen fogadta őket, az egész napot végigpolitizáiták, de már nem vállalt semmit. A csirkenevelőben dolgoztunk együtt, mondhatom, szinte éjjel-nappal. Azt mondta egyszer a főkönyvelő, egymilliónégyszázezer forintos hasznot hajtottunk egy év alatt. Kerestünk is jól, ő azonban már csak a gyerekek sikereinek tudott örülni. Hojtos István századparancsnok , így látja: — Szegény jó édesapámnak 1956 volt a tragédiája. A megtévesztett emberek visszatérését a szövetkezetbe és a pártba nem tudta elfogadni. Nem akart bosszút állni, de az új idők követelményeit sem tudta elfogadni. El akarták küldeni elnökhelyettes-képző iskolára, nem ment. Tény, a négy elemije ellenére is olyan hatásos beszédeket tuis megviselte az embereket... Újév napján is hasonló lesz a helyzet. Ilyenkor az a jellemző, hogy a magukra maradt időseket, betegeket küldik be mentővei a körzeti orvosok,.................... .... • Az i Hetesek most alhatnák. Egész reggelig. A nővér vágya teljesült. Pirkad. Jönnek a takarítók, szolgálatot váltanak ez ápolónők, s megérkezik az osztályvezető, dr. Kovács András főorvos. Tőle tudjuk: éppen két 'esztendeje. 1982 decemberében alakult meg a kórház sürgősségi felvételi részlege, mely egyfajta szűrő. A sürgős jelzéssel bedőlt mondani, hogy a hivatásos szónokok is megirigyelhették volna. Mindenki feszülten hail gáttá, mert saját ügyét-baját soha nem említette, viszont az elnöktől a gyalogmunkásig mindenkinek megmondta a magáét. Korábban volt pártbizottság! tag, tanácstag, népi ülnök, munkásőr, a tsz összevonásától semmit sem vállalt. Pedig minden érdekelte. Ha Bűz László, Rétsági Oszlcár, Magyar László kijött hozzánk, késő estig tartott a politizálás a nagyvilág és az ország dolgairól. A Hazafias Népfront országos titkára éppúgy, mint a nagykőrösi közélet vezetői haláláig tisztelték. Mégis összetört emberként hunyta le a szemét 72 éves korában. özvegy Bojtos Istvánná kiegészíti: — Kilencéves korától volt cseléd. Mikor összekerültünk 1938-ban, fe- j lesbérlők lettünk a Póiya-tanyán. Lázongó típus volt, ezért sokat I szenvedett. Idegesnek csak akkor 1 nem láttam, ha a mások gondjá- ’ val-bajával küszködött. Élete utolsó évtizedében már csak annak tudott örülni, hogy a gyerekei folytatják, amit ö elkezdett. Három gyerekünk — Jóska, Pista, Ili — párttag, a fiúk megkapták a munkásőrségtől a tizenöt éves szolgálatért járó kitüntetést is. Szerencsére sűrűn kijöttek hozzánk a tanyára. rpavaly költöztem be ebbe a ház1 ba, amit az uram húsz évig épített, de ő egy percet sem lakott benne. Ezt is az én ellenkezésem dacára kezdte el a gyerekekkel. Most áldom érte. Mindennap úgy főzök, hogy ha bármelyik hazajön, jusson néki is. Jönnek is szinte naponta. Két lányom, két fiam, öt unokám. Én meg mint a kotlós, magam köré gyűjtöm őket. Gyakran megesik, hogy a gyerekek szájáról elhangzik boldogult férjem valamelyik mondása. Akkor úgy érezzük, itt van közöttünk. CSERI SÁNDOR utalt betegek megfigyelése, vizsgálata, a diagnózis felállítása, s a páciensek továbbirányítása a feladata. Havonta ötszáz beteg fordul meg a- részleg tizenkét ágyán, s átlagosan alig ,többr.(ttoint egyr, napig, ápolják őket. Az esetek egyharmadában nem bizonyul indokoltnak a sürgős kórházi felvétel. Ám a többieknél igen. Egy éjszaka véget ért. Egy. A há- rcimiszázhatvanhatbóL VASVARI G. PÄL A reggeli váltásig már üresen maradtak a betegszállító székek Trencsényi Zoltán felvétele! SÜflCöSSíGi scrmretvEitM Beteggel érkezett Ismét a mentő Sietősek a léptek, minden másodperc számit Készenlétben a fecskendő
