Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

Mindenki továbbjutott Rövidesen befejeződik a Galga menti találkozóra készülő cso­portok műsorának előzsürizése. Legutóbb Szadán mérettek meg az együttesek. A bírálók úgy találták, valamennyien megér­demlik, hogy a következő fordulóba jussanak. Felvételünkön az iskolások betleheme« játékának egy részlete látható. Udvarnak! István felvétele Két műszakban Puffancs, kalács, pogácsa Az ünnepek első szakasza után itt á második! Sem a ka­rácsony, sem a szilveszter alatt nem hiányozhat aszta­lunkról a kenyér. Ezért most egy pékségbe látogattunk el, hogy érdeklődjünk az ott dol­gozók munkájáról, termékeik­ről. Gödöllőn három sütöde van. A Vadász utcai kenyérgyár, a Dózsa György úti sütőüzem és a Dregonya utcai. Most az utóbbira voltunk kíváncsiak. Egy időben sok volt a panasz erre a pékségre, s már úgy né­zett ki a dolog, hogy megszün­tetik. a több mint fél évszáza­dos múltra visszatekintő üze­met. Az első világháború után Melhoffer József pékmester alapította az egységet. Az el­telt évtizedek alatt sokszor át­építették, korszerűsítette’-. 1975 óta dolgozik a Dregonya • utcában a gyöngyösi születésű Patócs László. Az új esztendő­ben lesz ötven éve, hogy elkö­telezte magát e mesterség iránt. Jelenleg tizenheten sütik a kenyeret, közülük kilencen nők,..A legtöbbjük negyven év. alatti. Két műszakban dolgoz­nak. Az esti hat órakor kez­dődik. A két dagasztó, Balogh András és Maler Dezső lép elsőnek munkába. Reggel négykor pedig szállításra szá­molják a friss ropogós pék­árut. Több mint húszféle süte­mény kerül innen a boltokba Egy nap termése: hatszázöt­ven darab finom fonott ka­lács, negyed-, fél- és egykiló­sokból, százhúsz kakaós, ha­sonló tömeggel, kétezerhétszáz tepertős, kétezer krumplis po­gácsa, százötven puffancs, há- rcmezerhatszáz csiga, ezer tú­rós, ötszáz izestáska, hatszáz búrkifli, ugyanannyi lekváros- bukta, hétszáz sósstangli. Ezen kívül két és fél mázsa kenyér, kétszáz darab zsemlecipó sült ki a kemencékben. Kora reggel hat gépkocsi indul útjára, hogy GoddilOn kívül Erdőkertes, v eresegyhaz, Szada, Kerepesuxresa, Mogyo­ród kózségexoe is szaluidon a sütöde finomságaiból. Sőt, egy kisebb mennyiség még Pestre is utazik. A tervezett é$ átla­gos számoktól eltérések is le­hetségesek, ha valamilyen ren­dezvényre külön kérnek tőlük árut. Gyakori rendelő az egye­bem. Nem ritka, hogy kétezer ropogós pogácsát kérnek. Karácsonyra nem volt pa­naszuk, remélik, hogy a szil­veszter és az újév óráit is gondtalanul tölthetik a vevők, ami a pékárukat illeti. Ottj ár­iunkkor az egyik'kemence au- tomatikája rendetlenkedett, már várták a szerelőt. A pékszakma ma nem tarto­zik a legkeresettebbek köze. A Dregonya utcában mégis jól megvarrnak. Az arukiadók kö­zött kialakult a törzsgárda, s van két kiváló dolgozó kitün­tetettjük isi Valamennyien mar az ünnepek utáni naposra is gondolnak, tudják, hogy az iskolásoknak véget ér a min­dig rövid szünet, s újra várják a diákok a reggeli és tízórai süteményeket. Az üzemből elégedetten tá­voztam, de annál lehangolóbb, hogy a szomszédos szakbolt zárva tart betegség miatt. Rég­óta így van, s nem tudni, med­dig lesz még így. Jó, volna he­lyettes, mért sokan szívesen vásárolnának a pékség mellett a még meleg kenyérből, friss áruból. Cs. J. 9JLÓ1 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1984. DECEMBER 30., VASÁRNAP Beszámoló taggyűlések után A hibákat leküzdve a jövő felé A Ganz Árammérőgyár pártbizottságának titkárától az alapszervezeti. beszámoló taggyűlések előtt, az iránt ér­deklődünk, mit vár ezektől a fontos tanácskozásoktól. Sződi Sándor arra számított, hogy a gyár és a kisebb kol­lektívák helyzetének reális ér­tékelését adják, kritikusak és a fő feladatokra összpontosí- tók lesznek. A beszámoló tag­gyűlések után ismét felkeres­tük a párttitkárt, (Megkérdez­ni, beváltak-e a számításai. Nem egyetlen mondattal vá­laszolt, hanem összegezte a tizenegy alapszervezet szám­adásának tapasztalataik ami­nek végeredménye: a Ganz Árammérőgyárban a párttag­ság tisztában van • a jelennel, értékeli az eredményeket, lát­ja a problémákat, keresi az utat a jövő sikerei felé. Volt mivel A kívülállónak talán meg­lepő, hogy egyáltalán szót ér­demel a tény: valamennyi be­számolót a meghirdetett idő­ben, határozatképes részvétel­lel tartottak meg. A párttit­kár azonban arra is emlék­szik, hogy év közben bizony a vezetőségeknek néha meg kellett izzadnia, míg összehoz­ták a határozatképes taggyű­lést. S ez még akkor sem örömteli, ha' tudjuk, sokszor éppen a munkahelyi elfoglalt­ság akadályozott sokakat a részvételben. "Az” év végi zárszámadáso­kon a tagság harminc száza­léka nyilvánított véleményt. Ezt a tényt fenntartás nélkül pozitívnak értékeli Sződi Sán­dor. Miként azt is, hogy a be­számolók vitára serkentők voltak, összeállítói, megfogal­mazói nem a lekerekítésre tö­rekedtek, mintegy azt sugallva ehhez már nem lehet hozzá­tenni semmit. Az eszmecseréken bebizo­nyosodott, a tagságnak volt mivel kiegészíteni áz összege­zéseket, voltak javaslatai, el­képzelései a műhely, osztály, illetve az egész üzem tevé­kenységének javítására. Az általánosítható tanulsá­gok közül kettőre hívta fel a figyelmet Szedi Sándor. Az egyik a munkahelyi, illetve alapszervezeti kollektívák tenniakarása. A másik a fo­lyamatosság. Rögzítették pél­dául, hogy termékeik minősé­ge nem olyan, hogy sokkal többet értékesíthetnének az igényes külföldi piacon. Utá­na azonban nem tárták szét a karjukat, hanem arról gon­dolkoztak, hogyan lehetne a minőséget javítani. Tisztább mozgalom Az üzemben a nyáron pá­lyázatot írtak ki, amiben ar­ra kértek mindenkit, adjon ötletet, javaslatot a hogyan tovább kérdésének a megvá­laszolására. Mint a pályáza­toknak általában, ennek is volt határideje, ami azóta le is telt. Az alapszervezetek tagsága mégsem gondolta, hogy a határidő lejártával be lehet ezt a tevékenységet fe­jezni. A zárszámadásokon újabb javaslatok hangzottak el, s megbizonyosodhattak ar­ról, ezek a közösségek a meg­újulást nem kötik dátumhoz. Annak állandónak kell lennie. Sződi Sándor forgatta fel­jegyzéseit, kutatgatott emlé­kezetében, mit is érdemes fel­idézni a szélesebb nyilvános­ság előtt, mindenről úgysem szólhatunk. Mielőtt a szocia­lista _brigádmozgalomról be­szélt, egy kis szünetet' tar­tott. Talán arra gondolt, hogy erről mér annyi mindent mondtak. Ezúttal sem valami merőben újat közölt, de jel­lemzőt. Jellemzőt arra, hogy nincsenek egyszer és minden­korra lezárt kérdések. A be­számolókon a mozgalom tisz­taságát firtatták, kiemelve, a brigádok tevékenységét job­ban, vagyis szigorúbban kel­lene értékelni. Hangoztatták azt is, hogy a társadalmi mun­ka valóban önzetlen tegyen, a hivatalos munkaidőn túli te­vékenység. A pártoktatást, valószínű­leg az Árammérőgyárban sem Csúszás után vess bukfencet! Hó nélkül is lehet szánkózni Bagón néhány perccel min­dig Korábuan megy le a nap, mint a kalendáriumból kiol­vassuk. Így van ez szilveszter­kor is, és bár mi mar rá sem hederítünk, hosszabb idő telis, el az óév utolsó napsugarától az új évet köszöntő eisö fé­nyig, mint máshol, ezen a földrajzi szélességen. Jól néz­nénk ki e sajátosság nélkül! Akkor például nem hívhatná­nak magukkal szánkózni az utcabeli gyerekek a falu nyu­gati horizontját' lezáró domb­ra. Kéz- és lábtörés Másodszorra persze már rá­jövök arra, hogy ez egy nagy csel. Mármint az, hogy men­jek velük. Amikor kötélnek állok -— és így volt ez a nyá­ron a patakparti, sétára hívás­kor — már úgy kéredzkednek el szüleiktől, hogy elmehet- nek-e velem ... Persze nem kell mindenkinek rám hivat­koznia, de azt hiszem, így- is akadt egy fiúcska, aki egysze­rűen elszökött otthonról. A Nagy-Tatárülés'es a Hat­hegy alján egy elszánt síző su­han el mellettünk, botok nél­kül. Érdeklődnünk egy haza- tartó . szánkóstól sikerül: — Az egyesen már csak fű van! — jelenti ki. — És a línia milyen? — kérdezzük tovább. — Ott egyszer-kétszer lejöt­tem, jól csúszik a hó. Ezek a rövid mondatok az idegeneknek úgy hangzanak, mint szóbeli rejtvények. Mi az áz egyes, és mi az a línia? Az egyes — és társai, a kettes, va­lamint a hármas — a Tatára ülés lejtőjén található pályák nevei'. A legfelsőbb szakasz a legkeskenyebb, enyhébb Idő­ben nem más, mint egy föld­út. Az elnevezések korosztály­ról korosztályra öröklődnek. De ne vágjunk a történések elé! Mi a líniát választjuk. Társaim még nem is látták ezt a Hathegy erdejébe vágott ösvényt. Egykor itt próbálkoz­tunk a síelés első leckéinek el­sajátításával. Sikereink több­nyire kimerültek az afölött ér­zett örömünkben, hogy a bu­kásokat kéz- és lábtörés nél­kül megúsztuk. Cl cm a célban Ez a keskeny lejtő még szá­non ülve sem túl barátságos. De remekül csúszik rajta sporteszközünk, még ha néha ki is siklatja kereketien szeke­rünket egy-egy fatönk. Gubik Laci természetesen legjobban a cél szépségét fokozó ugrajtó- nak örül. s boldogsága akkor teljesedik ki, amikor még az­után is talál egy röpítő terep- szakaszt és ennek folytán fe- jenállva fejezi be futamát. Né­hány leszánkózás után maga­sabbra helyezzük a rajtot és a hóba írjuk egy bottal, hogy: Malomi szánkópálya. Tekin­tettel arra, hogy a Malom ut­cából jöttünk. Gyorsan esteledik és amikor utoljára húzzuk fel a ródli- kat a pálya tetejére, nem eresz­kedünk le rajtuk. Egy vadcsa­páson átsietürk a Tatárülésre. Olyan pályát találunk, melyé­nek még én sem tudom a ne­vét. Ami a línián a rajt, az itt az út fele. Följebb sietünk hát. Bartók Tibi megkérdezi: — Milyen magas lehet ez a domb? ^ — Úgy kétszáznyolcvan- kétszázkilencven méter. — Akkor már valóban hegy... Par perc múlva száguldva zúdulunk alá. Ez sem elég! Menjünk még el a hármasi'a is! — kérlelnek a srácok és ki tudna ellenállni? Odaérünk. Nem mindennapi látvány fo­gad. Félpercenként robog le egy ródii a dombtetőről és az utasok mit sem törődnek azzal, hogy itt már hó sincs, csak a jeges fű. Mire megfogalmazó­dik bennem a kérdés, egy vas­szánján felénk száguldó isme­rősöm csaíakiáltását hallom. Kertbe repült — Ganga! — szólok Bratko- vits Attilára. — Hát itt hó nélkül is lehet szánkózni? Válasz helyett: — Várj meg, amíg visszajö­vök! — és már rohan is felfe­lé. A lejtő egyik oldalán nincs nagy kifutási lehetőség. Árok, majd kerítés zárja le a havas sportok szerelmeseinek szín­padát. Felidézve magam előtt látom azokat a pillanatokat, amikor szánok és sílécek tör­tek össze a kerítésnek csapód­va. Sőt itt már legenda, hogy egyszer valaki berepült a Vö­rösmarty utca egyik házának kertjébe is. Egy cseresznyefa ágain lógott, alatta pedig meg­termett német juhászkutya ugatott. A tél bolondjai Mi ebből a tanulság? Min­den alkalommal mérgesen hallgatom a híradást arról, hogy hány centiméteres a hó a Lomnici-csúcson. Harminc- negyven-ötven? Síelésre alkal­matlan. Nem is lesz az soha­sem a tűhegynyi sziklacsúcs, a tátrai pályák sokkal lejjebb kezdődnek. Inkább azokról tu­dósítanának! Ám öröm az ürömben: a bagi dombokon inár ötcentis hóban is lehet szánkózni, sőt hó nélkül is. Csak akarni kell. Hazafelé csúszkálunk. Pró­bát teszek, vajon mennyire bolondultak bele a télbe a gyerekek. Az a legény — mondom —, aki csxiszás után bukfencet vet! Több se kell Lacinak és Tibinek. Vetnek egy tucatot. Balázs Gusztáv először, egyhangúnak minősí­tették, legalábbis a hagyo­mányosabb formáját, a szemi­náriumot. A vitafórumokat kedvezőbben ítélték meg. Eb­ből több kellene. A pártfe­gyelemmel kapcsolatosan ér­demes megemlíteni, hogy töb bek vélemény« szex-int a tag­gyűlésről való távolmaradást gyakran túl könnyen tudomá­sul veszik. > Korábbi beszélgetésünk al­kalmával Sződi Sándor el­mondta, az alapszervezetek vezetőségeit arra biztatták, elsősorban saját dolgaikkal, t.ehát a műhellyel, osztállyal törődjenek. Erről az újabb beszélgetésen nem ejtettünk szót. Mégis úgy véljük, a párttitkár is elégedett lehet az arányokkal, mert nem említette külön ő sem. A sze- melgetésből kitetszik, a ki­sebb és nagyobb egységet nem nagyon lehet szétválasz tani, az egyikről szólva t másikról is beszélünk. Mind a kettővel Ezt javítva a másik is ered ményesebben működhet. A ki­sebb kollektívák pedig a nagy részei, ezért is törődnek mind a kettővel. K. P Pécel Vetélkedő Pécel felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkal­mából a nagyközségi KISZ- szervezetek kétlépcsős, igen jól sikerült vetélkedőt rendez­tek. A gimnázium és a szak­iskola nagyon komoly munká­val tette színvonalasabbá a történelmi tárgyú szellemi tor­nát. A döntőben nyolc csapat vett részt, három-négy fővel. Az első helyezett a Pécel—I.sa- szegi Áfész gárdája lett, a má­sodik és a harmadik helyet a gimnázium tanulói szerezték meg. A döntőbe kerültek még a pedagógus-alapszervezet, a szakiskolai alapszervezet és a kórházi alapszervezet _ csapa­tai is. A vetélkedőn részt vett még a gimnázium és a szakis­kola két tanulója, novellák­kal. Szekeres Erzsébet kiállítása Szekeres Erzsébet gödöllői textilművész munkáiból ren­deznek kiállítást a főváros VII. kerületében. Az erzsébet­városi műhely kiállítótermé­ben január 4-én délután 5 óra­kor nyitja meg a tartatot Ke­rékgyártó István művészettör­ténész. közreműködik Marosi Júlia népdalénekes. A kiállítás január 26-ig lesz nyitva. A nap programja December 30-án. Domony, művelődési ház: Nyitott ház. Sport és játék gyerekeknek, 15 órakor. Mini diszkó, 18 órakor. December 31-én. Gödöllő, művelődési ház: Szilveszter, 20 órától más­nap hajnali 4-ig. A program­ból: diszkóbár, szalonzene, tár­sastáncok tanítása, casino, ru­lett, póker, capitali, éjszakai mozi, tombola, újévi malacsor­solás. Körzeti labdarúgó-bajnokság Nem mind arany, ami sárga Ügy hittük, hogy a tavaszig már nem változik a sorrend a körzeti labdarúgó-bajnokság mezőnyében. A szövetségi ösz- szejövetelen megtörtént az idény értékelése, sokan el­mondták véleményüket Pa­rázs viták alakultak ki, végül a résztvevők csendben távoz­tak. Jött a pihenő és a postás, aki hozta a 19. számú hivata­los közlönyt, melynek tartalma karácsonyi meglepetésként hat. A galgahévízi sportegyesület elnöke; Katona József felül­vizsgálati kérelmet nyújtott be panaszlevél formájában a vá­rosi tanács művelődési és sportosztályára. A sportfel­ügyelő részletesen kivizsgálta az ügyet. A feltárt bizonyítékok alap­ján és a versenykiírás idevo­natkozó fejezetei szerint meg­állapította, hogy az előző dön­tések a hévíziekkel kapcsolat­ban nem helytállóak, mivel nem vettek minden bizonyíté­kot figyelembe, sőt a verseny- kiírás harmadik fejezetét jog­talanul .megváltoztatták. Az új elnökségi határozat a következőképp fest: Kiss Ti­bor galgahévízi játékos az el­ső sárga lapját augusztus 5-én kapta, a másodikat szeptember 2-án. Szeptember 9-én nem játszott. Szeptember 23-án kapta a harmadik sárga lapos figyelmeztetést. Szeptember 30-án kiállították, a fegyelmi bizottság megdorgálta. Októ­ber 6-án kapta a negyedik sár­ga lapját. Ezek után két mér­kőzésen nem szerepelt, ezért azok az egyesületek, melyek óvtak a Galgahévíz ellen, el­vesztették az óvásukat. A val- kói, túrái, mogyoródi klubok­nak be kell fizetniük az óvá­si díjat. A Valkó—Galgahévíz mér­kőzést 1-1, a Mogyoród—Gal­gahévíz találkozót 2-2, a Gal­gahévíz—Túra mérkőzést 2-1- gyel hagyta jóvá az elnökség. Ezek voltak a pályán elért eredmények. Galgahévíz visz- szakapja a fellebbezési díját. Mindehhez csupán annyi megjegyzést, hogy furcsa fo­galmai lehetnek a sportsze­rűségről annak a futballistá­nak, akinek szerepléseit ilyen színes pillanatok kísérik mér­kőzésről mérkőzésre! A módosított őszi végeredmény: 1. Aszód 2. K.-tarcsa 3. Túra 4. Hévizgy. 5. Erdőkertes 6. GEAC 7. GEAC n. 8. Mogyoród 9. Isaszeg 10. Galgahévíz XI. Domony 12. Zsámbok 13. valkó 11. Galgagyörk 13 10 3 13 9 3 13 10 1 13 8 2 13 7 — 13 6 2 13 6 1 13 5 2 13 5 2 13 3 5 13 5 1 13 5 — 13 13 50:10 23 1 31: 8 21 2 24: 9 21 5 25:16 14 6 33:32 14 5 21:25 H 6 25:29 13 6 23:22 13 8 22:24 12 5 21:21 11 7 9:15 11 8 25:28 10 1 2 10 13:34 4 1 — 12 9:58 2 Cs. J. December 30-án. Hat gézengúz. Színes, pia- gyarul beszélő amerikai ka­landfilm. 4, 6 ég 8 órakor. Hétfő, kedd. szerda: Az egyiptomi utas. Színes, magyarul beszélő, francia kri­mi. Il-es helyáron. 4, 6 és 8 órakor. ÜGYELET Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, • Nagytarcsán, Pé- celen, Szadán. Veresegyházon, Vácegresen december 30-án reggel 8 órától január 2-án reggel 8 óráig dr. Szőke Fe­renc. Gödöllő, Stromfeld sé­tány 16. Telefon: 10—209. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Vaj­kon, Váckisújfaluban, Vác- szentlászlón. Versegen, Zsám- bokon dr Varró Imre, Túra, Ságvári Endre utca 68. Az ügyeleti napokon végzen­dő exportszállításoknál mind­két állatorvos'igénybe vehető. issN ntJ-iwt tasdmisi hm»p>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents