Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1984. DECEMBER 30., VASÁRNAP KöröSfekintébken, következetesen Helyben Járásból lépést váltani Lázas munka folyik ezekben a napokban is a mezö- i gazdasági üzemekben. Az elmúlt gazdasági év eredmé- } nyelnek értékelésén túl, már a január 1-én életbelépő új $ szabályozók elemzése, hatásainak felmérése is foglalkoz- £ tatja a vezetőket. Óhatatlanul szükséges ilyenkor a több $ évre visszatekintő összehasonlítás. S ettől hol vidámak, ^ hol. szomorúak lesznek. Gyalog a hafcíüféren át Szép hangjáról sokfelé ismerik — Finoman fogalmazok, ha azt mondom, szakembereink, tagjaink nem örülnek, hogy 1981 volt az utolsó jó évünk — mondta a napokban kicsit re- zignáltan dr. Farkas Sándor, a monon Kossuth Tsz elnöke. Igaa érvágás A körzetközpont közös gaz­dasága valóban nerti dicseked­het a tavalyi; tavaly előtti eredményeivel. Értek el rész­sikereket, a dolgozók többsége becsületes munkát végzett, de gyakran érezték — szegény embert az ág is húzza — a köz­mondás igazát is. Tagjai, al- . kalmazottai, és természetesen a felettes szervek js többet várnak azonban ettől a szö­vetkezettől a helyben járásnál. A múlt évet a Kossuth Tsz alacsony — 942 ezer forintos — mérlegeredménnyel zárta, • igaz az aszálykár negatív ha­tása 10,5 millió forint volt. Er­ről a szintről bizony nehéz lett volna repülőrajttal indulni 1984-ben, hiszen a pénzügyi szabályozók változása, bizo­nyos közterhek növekedése, áremelkedések még tovább ne­hezítették' a helyzetüket. A- vezetőgárda ezért visszafogott fejlesztési és beruházási, ugyanakkor feszített termelési1 tervet készített. Bővítették az ipari és szolgáltatási tevé­kenységük körét, jelentős át­szervezést hajtottak végre.. Tavasszal még biztatóan in­dultak a dolgok. A határszem- te biztató tapasztalatokkal fe­jeződött be, a különböző nö­vényi kultúrák jó közepes ter­mést ígértek. Ezt azonban ké­sőbb csak a kenyérgabonák hozama váltotta be. A téli ki­fagyás ellenére a búza, a várt 4.2 tonna helyett 4,9-et adott hektáronként, a rozs 2,3 he­lyett 3.7 tonnát. A kukorica, a burgonya, a napraforgó meg­A jó munkahelyi közérzet biztosításának' egyik eleme, hogy a vezetők segítsék a dolgozók közművelődését, a művészeti területeken való el­igazodásukat. Az ecseri Rá­kosmezeje Tsz-ben szép ered­mények születtek már ezen a téren. Néhány példa ennek igazolására: Gábor Éva gyöm- rői szobrászművész előadás- sorozatot tartott a képzőművé­szet fejlődéséről. A szövet­kezetben rendszeresen áru­sítanak könyveket, az idén például 100 ezer forint értékű irodalmi alkotás talált gazdá­Goaibán, Bényén és KávánT dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz ka­pitány u. 62., telefon: 70.), Mo- noron, Monori-erdőn. Csévha- raszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Monoron,. a rendelőintézetben), Maglódon és Écscren: dr. Pápes Tibor (Maglód). Pilisen és Nyáregy­házán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.). Sülysápon, Űri- bán és Mendén: dr. Papp Ágos­ton (Sülysáp), Üllőn: dr. Ley- rer Lóránt, Vecsésen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelő­ben, Bajcsy-Zs. u. 68.). sínylette az aszályt, illetve a rossz csapadékeloszlást. A sző­lő úgyszintén, bár az utóbbi­nál a legnagyobb kiesést a ta­paszt fagykár idézte elő. A vártnál kisebb termés miatti árbevétel-kiesés a szövetkezet szakemberei szerint 17,2 mil­lió forint, s ennek csak kisebb részét térítette meg az Állami Biztosító. Ez a szó igazi értelmében ér­vágást jelent a közös gazdaság számára, mert az említett ága­zatok meghatározóak a szövet­kezetben. Az alaptevékenység többi területén., körülbelül a tervek valósultak meg. Szerény eredmény Igaz viszont az is, hogy a monori Kossuth Tsz üzemi termelési értékének több mint felét — ISO millió forintból, 97 milliót — az alaptevékenysé­gen kívüli üzemek adják. Ide tartozik az alapokhoz azért még kapcsolódó húsfeldolgo­zás, értékesítés, háztáji állat- és terményfelvásárlás, de az ipari, építőipari és szolgáltató ágazatok . is. Némi bizonyta­lanság ütán most úgy tűnik, ezek —■ egy kivételével — tel­jesítik a tervüket, de így sem tudják pótolni a már emlí­tett mértékű kiesést. A gazdaság vezetői — dr. Farkas Sándor szavai szerint — ebből máris levonták a kö­vetkeztetést: valamennyi tevé­kenységi formájuk eredmény­es költségelemzését azon­nal és folyamatosan meg kell kezdeniük, hogy a szük­séges szelekciót mihamarabb megkezdhessék. Az előzetes adatokból, ugyanis az derül ki, hogy bár a tsz összes árbevé­tele a kiesések ellenére 11 szá­zalékkal nő, az önköltségek ennél is jobban, 20 százalékkal emelkedtek. Ennek következ­tében a tervezett üzemi ered­ra. Áprilisban író—olvasó ta­lálkozó keretében Bérkesi András SZOT-díjas íróval ta­lálkozhattak a tsz-beli iroda­lomkedvelők. A közös gaz­daság központjában rendsze­ressé váltak a képzőművészeti kiállítások, amelyeken a be­mutatott darabokat meg lehet vásárolni. Ebben az esztendő­ben a Szőnyi István alkotó­közösség tagjainak alkotá­saiból 150 ezer forint értékű művet vettek még a szövet­kezetbeliek. Egyre több tsz­dolgozó jár színházba, a kö­zönségszervezők jóvoltából. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­norón a főtéri, Veesésem a Já­nos utcai. Fogorvosi ügyelet: vasárnap 7-től 14-ig Monoron, a rende­lőintézetben, egyéb időpontban, tehát vasárnap délután, vala­mint hétfőn és kedden egész nap Budapesten, a VIII. kerü­letben, a Szentkirályi utcai szakrendelőben. Ügyeletes állatorvos: dr. Csajbók Ferenc, Monor, Kistói u. 12., telefon: 543. Beteg állatok bejelentése: reggel 8-tól 13 óráig Monoron a főtéri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. meny — 53 millió forint — 10 millió forinttal lesz kevesebb. A különböző kötelező beszá­mítások, valamint az elha- laszthatatlan hiteltörlesztés során azonban az elszámolás alapjául szolgáló nyereség 1 millió 869 ezer forint körül lesz. A várható mérlegeredmény lehetővé teszi a tsz kötele­zettségeinek teljesítését, de nyereségtartalék, év végi ré­szesedési alap képzésére nem ad lehetőséget. Ismét szerény eredménnyel zárja tehát az évet a monori Kossuth Tsz, amelynek vezetői ennek elle­nére bíznak a jobb — 1985. évi — folytatásban. Politikai feladat Terveikről, feladataikról a monori városi jogú nagyközsé­gi végrehajtó bizottságnak is számot adtak. A testület mél­tányolta a szakemberek, a kö­zösség erőfeszítéseit, rossz adottságaikat, de a hozzászó­lók leszögezték: körültekin­tőbben kell válogatni a külön­böző alaptevékenységen kívüli ágazatok között, szigorúbban ellenőrizni tevékenységüket. Nem törvényszerű ugyanis, hogy a sok kezdeményezés, kí­sérletezés sok kudarccal is végződjön. Reális programot, célravezető kiutat kell talál­niuk jelenlegi helyzetükből — elope. A termelési, terveket a monori Kossuth Tsz a politikái feladatok rangjára kell emel­ni. A helyben járást csak így követheti lépésváltás. Vereszki János Csak egy gépkocsivezető volt a sok közül, aki tette a dolgát a legjobb tudása szerint. Az autó szerelmesének vallotta magát, mindig a kocsi közelé­ben lehetett ot látni. Az autó ott parkolt a monori pártbi­zottság előtt, ő meg tisztogatta, csinosította, amíg el nem in­dult a városkörzet valamelyik községébe. Szolgálatkész, sze­rény embernek ismerték, is­merhették őt mindenütt. Ti­zenöt évvel ezelőtt, 1969-ben került az akkori járási pártbi­zottságra, s 15 évet töltött el ott gépkocsivezetőként. Mindig lehetett rá számítani, sohasem Mészáros Jánosné (Bakos Ilona), a mendei pávakör szó­lóénekese, mindig szívesen ment Gyömrőre, ha meghív­ták valamilyen rendezvényre. Hol az együttessel, hol magá­ban lépett föl a színpadra, legutóbb a ^szakszervezetek szakmaközi bizottsága nyug­díjas csoportjának összejöve­telén. Akkor is óriási sikere volt, ismét belopta magái a közönség szívébe. Felkeres­tük őt mendei otthonában, hogy ismerős környezetében mesélhessen életéről, s arról, hogyan lett az együttes tagja? Egyszerű, alacsony meriy- nyezetű, de szépen berende­zett, sok tarka hímzéssei díszített lakásán, miután meg­ismerkedtünk családjával is, így mesélt életéről, hobbijá­ról: — Mendén születtem, 58 éves vagyok... Nyolcán - vol­tunk testvérek, s éppen ezért a családnak minden fillérre szüksége volt, hát nekem is elég hamar dolgoznom kel­lett. Nyolcéves koromban az akkori Állami Erdészet cse­metekertjében gyomláltam nyaranta a hozzám hasonló korú gyerekekkel együtt 20 filléres napszámért, majd ké­sőbb, nagyobbacska koromban már 80 fillérért. Tizenhárom éves koromban kivettek az iskolából, és 70 pár arató kö­zött marokszedő voltam édes­apám, a harmadik kaszás mellett. Édesanyám mindig nagyon iparkodott elkészíteni az ebédet, hogy majd jön se­gíteni, de én büszke voltam, nem engedtem, hogy oda áll­jon helyettem a tarlóra... Az idei karácsony első nap­ja az igazi tél igen csekély jelét adta, a hó hiányzott. Így az ősz folyamán épített mono­ri teniszpálya ismét benépe­sülhetett fanatikus sportkedve­lőkkel. Az ünnep kellős kö­zepén a nemrégiben megala­kított monori teniszszak osztály késett el a munkahelyéről. Né­hány hónapja gyógyíthatatlan betegség lett úrrá rajta. Attól, hogy nem dolgozhatott, még betegebb lett. Türelemmel vi­selte heteken, hónapokon ke­resztül a fájdalmakat, amely­hez kitartása, erős akarata is kevésnek bizonyult. Az ünnep után — 49 éves korában — hunyt el. Váczi Lászlót, a monori vá­rosi jogú nagyközségi pártbi­zottság gépkocsivezetőjét szom­baton mély részvét mellett bú­csúztatták a monori temető­ben. — Aztán 15 éves koromban a Magyar Királyi Dohánybe­váltóba kerültem. Munka­könyv még nem kellett, hát nyugodtan hozzátehettem egy évet a valódi koromhoz, már csak “azért is, mert eléggé fejlett kislány voltam. Ott is ért a front, már olyan for­mán, hogy egy héttel Mende felszabadulása előtt hazaküld­tek minket. Aztán jött a hír, hogy cipőt, zsírt és gyertyát osztanak a dohánybeváltóban, mert akkor már régen nem kaptunk mást fizetés helyett. Én és még két mendei lány az utcánkból, akik oda jár­tunk dolgozni, felmentünk Pestre vonattal a kis ado­mányért, de bizony nem kap­tunk semmit. — Visszafelé már nem jött vonat, de egy katonai teher­autó éppen .indult Maglódra, hát föikapaszkodtunk rá. Ám Rákos és Rákoshegy között, a régi vámnál elromlott az au­tó. Gyalog mentünk esőben, nagy hidegben Rákos vasútál­lomásra, ahol már minden ki volt fosztva, fölforgatva, le­szaggatták a németek a sze­maforokat, feltépték a síne­ket, amikor visszavonultak. Hideg volt a váróterem, fa- gyoskodtunk, féltünk, a men­dei Takács Kató néni hango­san sínt, hogy bárcsak még egyszer meleg ágyban alud­hatna! Aztán éjjel fél tizenkettőkor végre Indult egy vonat, de csak Maglódig ment, mert Mende már hadszíntér volt. Én és a két másik mendei lány, két magyar katona biz­tatására és kíséretükben el­néhány ■ tagja hódolt e szép. üdítő sportnak. A pályaépítéshez az év jú­liusában fogtak hozzá Koszto­lányi György vezetésével a fi- nomburkolat és a pályafelfes­tés után kezdődött az igazi munka. Mindenki megmozdult, aki szereti a sportot, kis megtor­panásokkal sikerült egy tettre- kész csapatot kialakítani, ne­ki is láttak a munkának, jó ütemben haladtak. A lányok drótkefézték a kerítésoszlopo­kat, a fiúk méretre vágták és a feszítőhuzal helyeit fúrták meg. Ezt követte a rozsdama­rózás, alapozás és festés. Az anyagbeszerzés Horváth Fe­renc feladata volt, de a mun­kaszervezés és irányítás is az ő kezében futott össze. Szóval a nyár végén tizen- egynéhányan (Szántóné Tóth Csilla), Szántó Tibor, Pausch János, Horváth Ferenc, Zimá- nyi Rózsa, Gazdag Éva, Szöőr Levente, Rágyánszki Pál. To­pár Sándorné, Topor Sándor, Bán Sándor, Bacsa István, Kacsándi Zoltán, Burányi György, Halápi Károly, dr. Il­la nicz György) minden hétvé­gen és délutánonként a tenisz­pálya építésével voltak elfog­lalva, ez számokban kifejezve azt jelenti, 288 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek. Köszönet illeti a segítő vál­lalatok — a Monori Építők Ipari Szövetkezete, a katonák, a DÉMÁSZ, az erdőgazdaság, a DUTÉP, a Kefe- és Játék­gyár, a városi jogú nagyközsé­gi tanács vezetőit. Voltak nehéz pillanatok is, amikor már mindenki fáradt volt, de vidámságukat Topor- né, Tünde mindig biztosította, s elmaradhatatlan volt a mun­ka utáni beszélgetés a pálya melletti büfében, ahol a kö­vetkező feladatokat is beosz­tották, Mindenki nagyon elfáradt a végére, de azt hiszem, érdemes volt dolgozni a létesítményért, amely az ő kezük munkáját dicséri. Már a jövőt szövöge­tik, amikor egy jól megvilá­gított pályáról beszélgetnek és álmodnak. Es megint a számok tükré­ben: a pálya 1 millió 200 ezer forintot ér. A munka nemcsak a mozgás utáni vágyukat elé­gítette ki, emberi barátságok is szövődtek, amely erőt adott a nehéz feladat megoldásához. Nagy Zsuzsanna indultunk a sínek mentén ha­zafelé, úton nem mehettünk, mert a nemetek aláaknázták. Gyömrőre érve láttuk, hogy mind a két vasútállomást ki­fosztották, széttépett iratokat söpört a szél. Senkivel sem találkoztunk. Sötét volt, de tovább indultunk Mende felé, közben fejünk feiett süvítet­tek a lövedékek. — Végre elértünk a cseme­tekerthez, ott már nem me­hettünk a sínek között, mert alá volt aknázva a töltés, a bekötő úton, ami a mai 31-es közlekedési útra vitt, fel volt robbantva az Alsó-Tápió pa­tak hídja. Derékig gázoltunk a vízben, úgy kerültük meg a hídromot. Mégjobban fáztunk és féltünk. Amikor a biliéi kastélyhoz értünk, messziről nagy tüzet láttunk, s meg- szaporáztuk lépteinket, mert arra számítottam, hogy ott orosz katonák főznek, s bizto­san kapunk valami meleget. Nem tábori konyha füstjét láttuk, hanem egy kilőtt tank égett. Hajnali 3 óra volt, mire ha­zaérkeztünk az utcánkba. Há­zunktól nem messze a zsidó temetőben már szovjet előőr­sök voltak, akkor 1944. no­vember 13-át írtunk. Másnap már szovjet tiszteket szállá­soltak be hozzánk, nagyon rendesek voltak, tényleg úgy viselkedtek, mint akik segí­teni jöttek. — Hogy kezdődött az élet Mendén a felszabadulás után? — Munkához láttunk. Ami­kor már szabad volt Buda­pest, újból a dohánygyárban dolgoztam, majd férjhez men­tem 47-ben, 51-ben megszül­tem a fiamat, s egyelőre ott­hon maradtam, de dolgoztunk azokon a földeken, amik va­lamikor a hercegéi voltak. A férjem beteg lett, egyedül dolgoztam a krumpliföldön, hat-hét helyre is besegítet­tem, hogy azok is visszajöjje­nek segíteni felszedni a krumplit. Amikor a fiam ipa­ri tanuló lett, újra elmentem dolgozni Pestre, s onnan men­tem nyugdíjba. 1967-ben megalakult a pá­vakor Tréfák Istvánná veze­tésével, valósággal ő indítot­ta el a kulturális életet Men­dén. Sokfelé jártunk táncolni, énekelni, nagy sikereink vol­tak, díjakat kaptunk Kiskő­rösön, Nagykatán, de ezekről inkább az együttes vezetőjét kellene kérdezni, én nem em­lékszem annyira az évszá­mokra, hogy mikor hol vol­tunk ... Egyelőre itt fejeztük be a régi dolgokról a beszélgetést Mészáros Jánosáéval. Készült ő is az együttessel Budapest­re, ahol a hírek szerint föl­vette műsorukat a televízió. Aszódi László Antal Fiatalok Az ecseri Rákosmezeje Tsz­hez a főváros XVII. kerületén túl Ecser, Maglód, Gyömrö földterületei tartoznak. A szö­vetkezetben több mint 300 30 éven aluli fiatal dolgozik, kö­zülük kilencen egyetemi, fő­iskolai végzettséggel rendel­keznek. Több mint ötven 30 éven aluli rendelkezik érettségivel, a szakmunkások aránya 50 százalék. A legtöbben az ipa­ri üzemekben dolgoznak, több­ségük helytáll a mindennapi munkában, tagja valamelyik szocialista kollektívának. FIGYELEM! január 1-től belgyógyászati szakorvosi magánrendelésem megindítom. Várakozásmentes szakvizsgálat, legmodernebb műszerekkel (EKG, keringésvizsgálat, vércukor, stb.) vizsgálatok a helyszínen. Előzetes bejelentkezés telefonon vagy személyesen. Rendelés: kedden és csütörtökön 17-től 19 óráig, Dr. Klein László belgyógyász szakorvos, Gyömrö, Eötvös u. 34. (Széchenyi sarok), telefon: 201. •(ISSN 0133—2651 (Monori HírUW Külső megrendelőknek is Saját gyártmányaikon kívOl más vállalatoknak is végeznek különféle forgácsolást a vecsési Ferroelektrika Ipari Szövet­kezet maglódi részlegében. Képünkön Szever János egy fék­dobot esztergál a csúcsesztergagépen. Hancsovszki János felvétele Művészek a szövetkezetben • • In memóriám Elhunyt Váczi László A fehér sport szerelmesei Barátságok szövődtek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents