Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-29 / 304. szám
PKST . 1984. bECEMBER 29., SZOMBAT 3 Koszorúzás!' ünnepség A MAE az agrarertelmiségert Több nemzetközi találkozó Hazánkban az agrárértelmiségiek száma az elmúlt években tovább nőtt és az idén már megközelítette az 50 ezret. A Magyar Agrártudományi Egyesület 1984-ben mintegy 3000 vitafórum, tapasztalat- csere, bemutató és kötetlen konzultáció szervezésével igyekezett hozzájárulni az agrárterületen dolgozó szakemberek tájékoztatásához, segítve a mind korszerűbb agrotechnoló- gia kialakítását és elterjesztését A rendezvények között számos rangos nemzetközi találkozó is volt. Mindezt egybevetve az idén az európai országok közül hazánkban rendezték a legtöbb agrár témájú világkongresszust, illetve nemzetközi tanácskozást. Ezeken több mint 2500 külföldi szakember vett részt. A szocialista országok közül elsőként nálunk rendeztek, szintén az idén agrár- és videofilmszemlét. Az egyesület külön programok keretében foglalkozott egy-egy réteg sajátos helyzetével. Az idén is megrendezték a női agrárszakemberek tapasztalatcseréjét; tájékoztatót szerveztek — a MÉM-rnel és a KISZ-szel közösen — a pályakezdő fiataloknak. Klubok, fórumok szervezésével, és pályázatok kiírásával igyekezett a szervezet mind élőbb kapcsolatot teremteni az egyetemek és főiskolák agrárszakos hallgatóival. Gavró Lajos, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcosa, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az oroszországi polgárháború kiemelkedő magyar katonai vezetője születésének 90. évfordulója alkalmából koszocúzá- si ünnepséget rendeztek pénteken Budaipesten, a Mező Imre úti temetőben. A munkásmozgalmi panteonban elhelyezett emléktáblájánál a Honvédelmi Minisztérium nevében Fazekas László vezérőrnagy és Paál György vezérőrnagy, a Magyar Ellenállóik, Antifasiszták Szövetsége képviseletében Tihanyi Sándor, az országos elnökség tagja és Szigetvári Miklós, az országos bizottság tagja helyezte el a megemlékezés virágait. Jó reggelt, itt a tej! Úttalan utakon döcög a fuvar » Püspökhatvanban, Magyarnándoron, Romhányban, | Ersckvadkcrten, Pomázon az Óbuda Tsz istállóiban, s £ több tucatnyi más településen 8500 nagy tögyű tarka ^ tehén munkálkodik nappal azon, hogy vagy egy ne| gycdnyi Pest megye, a volt váci és gödöllői járás, és ^ Nógrád megye déli településeinek lakói minden reggel í megkaphassák a semmi máshoz nem hasonlítható ízű 4 tejet, számos tejterméket. Le a kalappal előttük, mert f az utóbbi esztendőkben igazán derekasan ügyködnek, s ^ talán nem veszik sértésnek, ha most, a két ünnep között ^ mégsem csak az ő dicséretükről szólunk, hanem azoké- ^ ról is, akik technikai eszközökkel, munkával, szívósság- ^ gal, jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy mindenkihez j eljusson az éltető nedű. A tej ugyanis nagy utat jár be, míg a legkülönbözőbb formákban az asztalunkra kerül. Igaz, nem úgy utazik, mint harminc éve tette, amikora farkasordító hideg téli éjszakákon akár embermagasságú hótorlaszokon is keresztülverekedve magukat, szekerek, kivilágított szánok vitték a legközelebbi városba a legapróbb falvakból is az es- & fejőst,. Ma erre nincs szükség. Gazdaságokban hűtik a reggeli és az esti tejet. Hatalmas, 5—10 ezer literes tankerek gyomrában kerül a feldolgozó üzembe. Itt kényes procedúrákon esik át, tisztítjuk, tartósítják, csomagolják, s tulajdonképpen e ponttól kezdődik a mi beszámolónk. Valahol onnan, hogy két fiatalember Ráhel István és Simák István este 11-kor, amikor más lefekszik, készülődni kezd. Az előbbi beül a kocsijába, a város másik részén felveszi kocsikísérőjét, hogy éjfél előtt már a váci tejüzemben lehessenek. Azután kezdődik a rakodás a rámpán, s ezután indulhat a fuvar, a Simák—Rábel páros Gödöllőre, Veresegyházra, Erdőkertesre,- s néhány más kisebb településre. — Mi törjük az utat a reggeli forgalomnak —' mondja a gépkocsivezető —, a közútiakért felelős kollégák nálunk mindig később indulnak útnak. : ; ( Ki gondolta volna, lám egy tejszállító autó nyergébe is kell a kemény, bátor férfi. Piszkosul csúszik az út, kihaltak az utcák, vicsorognak a kutyák, az ember ilyenkor igazán magányos vándora az országú tnak. — Nincs olyan lakott pontja a környéknek, ahová ha rendelnek legalább húsz zacskó tejet, azt ki ne furikázná az autó. Pedig korántsem olcsó mulatság az ilyesmi. Pest megyében is akad olyan falu, ahová majd két forintba kerül a fuvar literenként, de mert az istállóból is be kell szállítani a feldolgozó üzembe, s ez is belekerül úgy ötven fillérbe, még magasabbak a költségek, s akkor még nem is beszéltünk a takarmányról, az istállóról, a tehenészek és a mi üzemi embereink munkájáról — hallom Tóth Miklóstól, a váci tejüzem főművezetőjétől. A tejesek azt mondják: túl olcsó a tej. Az ilyesmit nem szívesen hallom, mint ahogy azt a vélekedést sem fogadom el, hogy olcsósága miatt nincs is becsülete. Magam az ellenkezőjét tapasztalom. A tejet ugyanis kicsik és nagyok egyaránt becsülik, mint ahogy azokat is tisztelik, akiknek köze van a csuprot és kezet melengető, vagy éppen a torkot, gyomrot kellemesen hűsítő italhoz. Előbb említett barátaink, akik egyébként nem nagy tejivók, hasonló véleményen vannak. Van olyan üzlet, ahol kora reggel forró kávéval kínálják őket, ha beköszöntőnek: jó reggelt, itt a tej! Hajnalban indulnak útnak. Huszonöt autó nyergébe pattannak fel a legények. Ti kedves tehenek, hajnalban kelő istállómesterek, úttalan utakon csúszkáló gépkocsivezetők, vajat, túrót sajtot szállítók, ma reggel egy pohár tejjel koccintok az egészségetekre. Csulák András utógondozás címén gyakorta föl nem keresném. Mit csinál az ember? önmagát rehabilitálja. És még jó, ha olyan munkával, amely a társadalomnak is értékes, nem kizárólag a maga gyarapodásának eszköze. Üj rendelet született 1983. július 1-én a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról. E rendelet szándéka világos és nemes. Ám azokkal értek egyet, akik azt mondják: a munkaszervezés oldaláról megoldható esetekben is csupán úgy lenne végrehajtható, ha az érintett dolgozó régi bére és a rehabilitációs keresete között tartósan pótolni sikerülne a különbözeiét. Ennek megoldása már távolról sem egészségügyi hatáskör. Itt kellene közbelépni a Hioook- ratész által említett környezőknek s a külső viszonyoknak is. Az egészségügyi ellátás színvonalának emelése továbbra is fontos feladat. Javítani kell az alapellátást, a járóbetegek ellátását és a közegészségügyi tevékenységet. A szükséges korszerűsítéssel és a meglevő eszközök, berendezések jobb kihasználásával növeljük clz egészségügyi intézmények munkájának eredményességét, mérsékeljük az ellátás indokolatlan területi különbségeit — olvashatjuk az irányelvekben. Ez mind helyénvaló törekvés. Érdemes 'i zártban a saem-*!vi fo't'te’é'-r, vp,*ni p-*V P'”''atást. Van kT-nfcség k-:.,ctj o: vas és k"*"zr‘i orvos között 1« De nőm olyan mértékben, ahogyan azokban a vitákban tükröződni látszik, amelyek az úgynevezett szabad orvosválasztás körül folynak. Erről elöljáróban csak ennyit: Magyarországon állampolgári jogon bárki indoklás nélkül kérheti a területileg Illetékes rendelőintézet igazgatójától, hogy más orvosi körzetbe mehessen át. Oda, ahol az ott dolgozó körzeti orvos befogadó nyilatkozatban vállalja az ellátását. Az egészségügyi törvénynek ez a passzusa él, s igen jónak találom. Elsősorban azért, mert megszünteti a betegben a kiszolgáltatottság érzését, amikor nyitva hagyja a lehetőségét más orvos megválasztásának. Jó. azért, mert a beteg nem kényszerül ahhoz az orvoshoz fordulni, aki esetleg számára nem szimpatikus, akivel talán valamiféle nézeteltérése volt. Mert ilyen is előfordulhat. A fentiek tudatában én inkább így fogalmaznák: szabad orvos elhagyás — nem választás. Mondom, helyesnek tartom ezt az elvet. Ám úgy vélem, káros volna, ha nagyon szabadjára engednénk a gyakorlatban. Mire gondolok? Arra például, hogy beteg gyerme- két minden szülő a legrangosabb tudósnak elismert pro- fes?—vrhoz akarná vinni vizsgálatra. A törekvés természetesen emberileg érthető. De hová vezetne, ha ez így történne? Oda, hogy a professzor olyan betegtömeggel találná szembe magát, ame’vnek már töredékét sóm vo'ra kénes a-’on a - színvonalon e’’átni. e1,TzÁr ? AJszerű f kényszerülne cá'-öiteni, s nem érne rá többé arra, amire mint minden magasabban kvalifikált szakember hivatott: segíteni a bonyolult esetekben. Az alapellátás dolga kevésbé bonyolult esetek diagnosztizálása és gyógyítása. Manapság a definitiv vagy kompetens ellátást hangsúlyozzuk. Ez pedig csupán a területi elv alapján lehetséges. Ha jobban körüljárjuk a témát, láthatjuk: már most is több a beteg lehetősége a kelleténél. Ha megbetegszik, fordulhat lakóhelye szerinti, illetve a munkahelye szerinti körzeti orvosihoz, az üzemorvoshoz, vagy a nem beutalóköteles szakrendeléshez. Követhetetlenné válik. Ez azonban éppen gyógyítása szempontjából káros, hiszen annak az orvosnak, akitől segítséget vár, mindent tudnia kellene róla, a kórelőzményektől kezdve .a szociális helyzetéig. Inkább arra fordítsunk nagyobb figyelmet, ami szerint a beteg orvost választ. Mivel szakmai szempontból elbírálni nem tudja, külsőségekből ítél: udvariasság, kulturáltság, a beteg meghallgatása, kapcsolatteremtés módja és eredményessége stb. A cél az volna, hogy lehetőleg minden orvos — szakmai tudásán túl — a legmagasabb szinten feleljen meg ezeknek a külsődleges követelményeknek is. És fölösleges is lesz azon gondolkodni, miként lehetne bővíteni a szabad orvosválasztás már meglevő törvényes kereteit. Végezetül még valami, ami TK-atívap be'o'vázo'.ia m vd a bateg-’t re’p'i az er'5rzrt"Tzvi dolgozók közérzetét,' va'nmint az egészségügyi tevékenységet: A szabadság lángja Zsámhékra érkezett Múltat idézve, jövőbe nézve A zsámbéki ünnepség részvevőinek egy csoportja figyelmesen hallgatja az előadást. SzeiLz Anikó (balról) felköti a szalagot a kopjafára9 amelyet Dónusz Éva hozott. 5j A kívül-belül példásan rend- X be hozott zsámbéki művelődé- X si ház széksorainak mindegyi* X ke már az ünnepség megkez- X dése előtt jó húsz perccel fog- < lalt volt. Szinte egy gorabos- ^ tüt is nehéz lett volna leejte- ^ ni, hiszen akinek nem jutott ^ hely, az a terem végében, a fa- ^ lak mentén igyekezett önma- X gának helyet biztosítani. Pont- X ban három órakor csendült X fel a magyar, majd a szovjet x himnusz, ezt követően Nagy ä László Tűz című verse hang- g zott el, majd fölharsantak a ^ fanfárok, megperdültek a dc- ^ bök, s a szabadság lángját ^ szimbolizáló fáklyát a 192-es X számú váci úttörőcsapat képvi- y selöitől a zsámbéki pajtások X vették át, fogadalmat téve, X hogy a nemesmedvesieknek ® továbbítják majd. Sorsfordító napok A vendégeket, a megemlékezés résztvevőit Simon Imrévé, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte: az elnökségben helyet foglaló dr. Arató Andrást, a megyei pártbizottság titkárát, Balázs Gézánét, a megyei tanács elnökhelyettesét, Csapó Sándort, a budaörsi városi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkárát. Rabóczi Lászlót, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkárát, Bergman Erikát, a KISZ megyei bizottságának titkárát, a körzet párt- és tanácsi szerveinek vezetőit, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, s Bogdán Mihaj- lovics Gricisint, Mihail Nyi- kolajevics Smigát, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport tisztjeit. Ünnepi megemlékezést Hargitai Károly, a budaörsi városi jogú párt-végrehajtóbizottság tagja, a Zsámbéki Tanítóéi gyógyszerellátás. Számomra — és kollégáim számára is — teljességgel érthetetlen dolog a gyógyszer mint hiánycikk. Hogy nincs valamely autóalkatrész, papírzséokendő, harisnyanadrág, pamutzaknd stb. talán megszokható, megmagyarázható. Ám arra, hogy hetente hosszú listát küldenek a gyógyszertárak a hiányzó medicinákról, nem lehet semmiféle elfogadható magyarázat. Azt sem tudja az orvos elfogadni, hogy import alapanyagú gyógyszerek azért hiányoznak, mert nincs elég valutánk. A kormánynak is az az álláspontja, hogy a legalapvetőbb életmentő gyógyszerekre lenni kell pénznek. Miként nyugodhatnánk akkor bele abba, hoav tartósan hiányoznak nem import alapanyagú szerek is? Hiába gondoskodik szocialista társadalmunkban törvény arról. hogy bizonyos betegségek esetén a páciensek térítésmentesen jussanak gyógyszerhez, ha a patikák nem tudják kiszolgálni a betegeket, mert nincs miből. Szükséges pedig, hogy ne csak maga az orvos járuljon a szükségesek megtavésé’iez. hanem a beteg, a környezők, s a külső viszonyok is — mondja Hippokratész. Jussanak eszünkbe a szavai, amikor a kongresszusi irányelveket lapozgatva az egészségűével érintő passzusokról vitatkozunk. Dr. Vám33 Marietta körzeti orvos, az országgyűlés egészségű ; i és szociális bizottságának tagja A felavatott új egészségház. Hancsovszkl János felvételei képző Főiskola főigazgatója mondott. Emlékeztetett arra, hogy jeles napok köszöntöttek ránk. Battonya, az elsőként felszabadult magyar település, majd december 3-án a Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása Szegeden, a nemzet- gyűlés Debrecenben — mindmind oly állomásai a felszabadult Magyarország történelmének, melyre büszkén pillanthatunk vissza. A volt budai járás települései karácsony táján szabadultaik fel. Múltat idézett, ám a felszabadulás utáni országépítő munka részeként a szőkébb pátria sorsformáló napjaira is emlékeztetett. Arra, hogy Kiss Sándor húsz fővel alapította meg a helyi pártalapszerveze- tet, majd 1345-ben 487 család között 2387 hold földet osztottak ki. S e négy évtized a közös tanácsú nagyközség arculatát számottevően megváltoztatta. Egészségiiáz-avati A térség ipari üzemei jelentősek. így a PEMÜ solymári gyára után a zsámbéki. ahol 630-an félmilliárdos termelési érféket állítanak elő. S Zsámbék az oszág nagyközségei közül az egyetlen, mely főiskolát mondhat magáénak. S a születésnapot méltóképpen ünnepelték, a település gyarapításával, az egészséghál avatásával. Melyért köszönetét mondott a néphadsereg ka* toriéinak, a tényleges állományba tartozók közül is név szerint említve Hőbe Miklóst, Kiss Miklóst. Baranyai Attilát. s a Pest megyei Tanács Tervező Vállalat tervezői közül Rácz Máriát. Majd beszédében kör. vonalazta a település, a körzet jövőjét is, melyet látványosan alakít az a társadalmi ösz- szeíogás, amely a szocialista együttműködési és védnökség- vállalási szerződés nyomán kibontakozott. Kopjafss staféta Ezt követően Söregi Tibor, n KISZ zsámbéki nagyközségi bizottságának titkára emlékeztetett arra, hogy a szabadság lángja, a felszabadulási staféta kopjafája mekkora utat tett meg Pest megyében, A tizennégy körzetben ezer- kétszáz futó vitte, s tizenhétezren csatlakoztak hozzá a megtett út egy-egy szakaszán. Majd a zsámbéki—toki KISZ- esek képviselői is felkötötték szalagjaikat a tizennégy kopjafára. Az ünnepség az Intemacio- nálé hangjaival ért véget, majd helybeli együttesek adtak színvonalas műsort. V. E. ; • . : ■ >;; Tegnap volt negyven esztendeje, hogy Dunakeszit elérték a felszabadító szovjet csapatok. Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a Tanácsköztársaság útja men én lévő szov’et b vú em’ékműnci. Az MSEM.’? '.-■'•-p- vlse'ctében Rónai Árpid, a városi pártbizottság első titkára és Szigeti Sándorné titkár (képünkön) koszarűzott, a városi tanács és a HNF városi bizottsága nevében Villási László tanácselnök hely cites és Antal János, a HNF titkára hé’v? te el a megemlékezés virágai1. Xrencsényl Zoltán felvétet« üegya’efes emlékezés Dunakeszin
