Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-29 / 304. szám

mr MEGYE. 1984. DECEMBER 20., SZOMBAT Színházi levél Berlinből, Krakkóból Megélénkült a színházi vendég­látás az évad első ; felében, s éz igen örvendetes dolog. Lehet, hogy ez most egy rendezvénysorozat­nak, a szocialista országok kul­turális életét bemutató napok­nak, heteknek köszönhető, de ha így van, még szerencsésebb az alkalom, mert a nemzeti .kultúrák bemutatkozásában természetes módon és szerve­sein kap helyet a színház is. A vendégszereplő színházak nem csupán az, egyes pro­dukciókat hozzak el, ha­nem egy színházművészeti tra­díciót is, meg egy jelenlegi, élő gyakorlatot is. A korábban már külön méltatott moszkvai Művész Színház például nem csupán három kitűnő előadást prezentált, hanem épp a Mű­vész Színházban és e színház révén élő, sok évtizedes szín­játszási tradíciókat is, a legen­dás Sztanyiszlavszkij és Nye- mirovics—Dancsenko korszak, a legendás Csehov-előadások hagyományait is. Gyakorlati­lag tehát azt a forrást is meg­mutatta, amelyből a modern orosz és szovjet színjátszás mint az egyik legfontosabb kútfőből táplálkozott. S meg­mutatta azt is, mik a jelen eredményei. Hasonló híradást jelentett a szófiai 199 Színház és a brnóí Divadlo na provázku (Színház a ’kötélen) vendégjátéka is. Előbbi a mái bolgár drámairo­dalom műveivel ismertetett meg bennünket, két egyfelvo- násossal, melyekben a jelen bol­gár életet mutatták be, egy- egy élesen átvilágított metszet­ben. (Az egyik művet, mely­nek címe Szerelmem, színház, már játssza a Thalia Színház). Az utóbbi meg annak a világ­szerte elismert és csodált cseh­szlovák pantomimiskolának a hírét hozta el, melynek csak egyik irányzatát képviseli a nálunk is jól ismert Fialka — mivel a brnóiak egészen más­fajta, hallatlanul komplex és mélyen filozofikus, ugyanakkor frenetikusán mulatságos pan­tomimstílust képviselnek. Érdekes volt látni, mint vé­lekednek a máról, s benne az emberről ezek az előadások. Tanulságos volt megtapasztal­ni, mennyi kitűnő színész, hány invenciózus rendező dol­gozik ezekben az országokban, s közöttük olyanok is, akiket nem kapott szárnyára a nem­zetközi hírnév. A legutóbbi két vendégjáték színházai az NDK fővárosából, Berlinből, és a lengyel nagy­városból, Krakkóból érkeztek. Mind tradíciójukban, mind stílusukban igén messze áll­nak egymástól — előadásaik megtekintése talán éppen ezért voit igen érdekes élmény. A berlini Theater im Palast, közkedvelt névrövidítéssel a TiP, a legújabb berlini színház: 1978 áprilisában nyitotta meg kapuit, s nem. is akárhol: a ber­lini modern Köztársasági Pa­lotában. ' E palotában viszont nincs, színházterem (mint aho­gyan van a moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában). így hát a TiP a palota lépcső­házának egy sajátosan kiala­kítható, nézőtérnek és színpad­nak berendezhető, variálható térformájú részén működik. A széksorok helye, a nézőtér alakja, elrendezése éppúgy hozzáigazítható az egyes dara­bok előadási követelményei­hez, mint a játéktér. A lépcső- ház, illetve előtér egyik hatal­mas, két emelet magas üvegfa­la elé néha körfüggönyt húz­nak háttérként, néha meg ép­pen hogy széthúzzák. a füg­gönyt, s a modern Berlin esli fényéi szolgálnak háttérül és díszletül. Modern adottságú színház ez, s modern a játék­stílus is, amit képvisel. Nyo­mot hagyott ezen az a kemény realizmus, mely a német szín­házat éppúgy jellemezte, mint az expresszionista megoldások, s nyomot hagyott, természete­sen Brecht is. Mivel a TiP-nsk nincs saját társulata, hanem a mi Játékszínünkhöz hasonlóan egy-egy előadásra hoz létre rendezői és színészi csapatot, s csak a vezetője, a kiváló Brecht-énekesnő, színész és rendező Vera Oelschlegel az ottani főfoglalkozású művész, a TiP-nek módja van a legjobb színészekkel és rendezőkkel dolgozni, s így tulajdonképpen kipróbálhat mindenféle szín­házat, mindenféle stílust. A krakkóiak ezzel szemben egy nagy tradíció folytatói, egy régi művészeti műhely eredményeinek letéteménye­sei és továbbfejlesztői. A Slowacki Színház akkor ala­kult, illetve épült fel — 1903- ban —, amikor Krakkó még az Osztrák—Magyar Monarchiá­hoz tartozott. De itt is, akár csak a hasonlóképp a monar­chiához tartozó Prágában vagy Zágrábban, igen erőteljesen kifejlődött egy sajátosan nem­zeti hangvételű, irányultságú művészeti élet. Nem csak a színház világában, hanem az irodalomban, a képzőművésze­tekben is Krakkó a lengyel kultúra fellegvárának számí­tott a századelőn. A Slowacki Színháznál sakkal régibb Stary Teatr hagyományai is, meg a krakkói drámaírók — elsősor­ban Stanislaw Wyspianski — friss munkái is arra ösztönöz­ték az új színház művészeit, hogy főként a kartárs lengyel színműirodalom, valamint az addig színpadot nem kapott nagy lengyel romantikus drá- maköltő triász — Mickiewicz', Slowacki, Krasinski — hatal­mas műveit játsszák, azokat ismertessék meg a lengyel pub­likummal. De a Slowacki Szín­ház mutatta be először lengyel nyelven Madách Tragédiáját, s ott volt számos Csehov-, Gor­kij-., Strindberg-, Hauptmann- dráma lengyelországi ősbemu­tatója is. A krakkóiak utóbbi évtize- ** dekben kialakított műso­ra és játékstílusa hű ezekhez a hagyományokhoz...A Jjat.almas, ■ittérétű, látomásos, költői nyel­vű romantikus drámákhoz itt munkáltak ki egy látványos, gazdag esaköztárú úgynevezett költői realizmust. Számos klasszikus értékű mű újraér­telmezése, sőt, felfedezése fű­ződik a nevükhöz. A nagyon széles színképű lengyel színhá­zi életben ezzel képviselnek sajátos, egyéni arculatot. Ám egyetlen klasszikus vagy ro­mantikus mű előadásában sem, hiányzik náluk az adott mű­nek a jelenhez való kapcsoló­dását megmutató törekvés. E nagy drámákban is a jelenkor kérdéseire keresnek választ. Ettől modern, amit csinálnak, ez teszi őket izgalmasan gon­dolatgazdag színházzá. Jó példa volt erre a vendégjátékuk elő­adása, Krasinski 1836-ból va­ló Irydion című drámája is, mely a római kori témában is az 1830-as évek lengyel való­ságának kérdéseit feszegette —, de áthallásai a jelennek is szóltak. Üdvözlendők ezek a vendég­játékok, mert általuk többet tudunk meg egymásról, s így jobban megérthetjük egymást. Takács István Önállóbban dönthet a tanár Disputa az adminisztrációról A tanév elején nagy sajtó­visszhangja volt annak a mi­niszteri rendeletnek, amely a pedagógusokra háruló admi­nisztrációs terheket szándéko­zik csökkenteni. Most, hogy. néhány hónap eltelt, számba- vehetjük, mi változott. A da- basi gimnázium és 1. számú általános iskola igazgatóival, tanáraival ültünk le a témáról beszélgetni. Elvetettük a sulykot? — A nevelők érdeklődéssel várták, hogy a dokumentum megjelenjen, mondja dr. Kren- kó József, a Táncsics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatója, de az elgondolásokkal nem min­den esetben értünk egyet. A hx.ngsúly néha másodrendű kérdésekre került. Az óraváz­lat például exponált téma, ho­lott ez nem volt kulcsproblé­ma eddig sem. A pedagógus­nak elemi kötelessége, hogy felkészüljön az órára, megter­vezze, melyik anyagrészt mi­ként dolgozza fel. Ez továbbra is munkája lényege. A vázlat­írás csak egy mozzanata a felkészülésnek. Az új elgondo­lás épp azok alá ad lovat, akik a vázlatírást összetévesztik a felkészüléssel. — Ez a pont, folytatja Kili- csányi Tamás, az általános is­kola igazgatója, a legkevésbé átgondolt rész. Az alapvető cél az volt, hogy a felesleges mun­kát csökkentsék, azt, ami lé­nyegében nem tartozik a tanár munkájához. Az óra tervezése viszont nem mellőzhető, tehát a rendelkezés céljával ellenté­tes, hogy ez bekerült. Közel harminc éve tanítok, de ma se mernék bemenni úgy az órá­ra, hogy nem gondoltam át, mit kell elvégeznem. Több irá­nyú tevékenységet irányítunk, és ha ezt valamilyen formá­ban nem tesszük meg, a szín- vonal látja kárát. — A másik vitatott cikkely, hogy a gyerekek személyiség­lapját nem szükséges kitölte­ni. — A formanyomtatvány minden rubrikáját teleími va­lóban nehézkes és fölösleges, vélekedik dr. Krenkó József. A tanár persze továbbra sem mentesül a feladat alól. hogy figyelemmel kísérje a diák fej­lődését. Ha képes az összes lé­nyeges változást észben tarta­ni. szerencsés. Van a kérdésnek egv másik oldala is: az iskoláktól gyak­ran kérnek információt, de az alapvető, minden állampolgár­ról kijáró adatokkal nem tu­dunk szolgálni akkor, ha sem­miféle támpontunk nincs, ha a gyerek osztályfőnöke például nyugdíjba ment, vagy már máshol dolgozik. Érdemes volna fontolóra venni azt a megoldást, hogy a tanárok saját elgondolásaik alapján készítsenek lényegi értékelést, és ha a diák befe­jezte tanulmányait, ez az ösz- szegző feljegyzés kerüljön át az intézmény dokumentációjá­ba. — Ügy vélem, a rendelet utasítása abból a szempontból előnyös — viszi .tovább a gon­dolatot Kilicsányi Tamás —, hogy nem kívánja megszabni, hogy a tanárok milyen szem­pontok szerint értékeljék a ta­nulók fejlődését. Egy felké­szült pedagógus ezzel amúgy is tisztában van. Kétségtelen, hogy ha az ember nem akar a jellemzés készítésekor impro­vizálni, valamilyen támpontra szuKsege van. — Ha valaki négy évig osz­tályfőnök — mondja Pataki Kálmánná —, nyolcadikban személyiséglap nélkül is tud véleményt mondani. Az arányok változtak — Gyakran hallani, hogy a pedagógusok terhelése csök­kent, ugyanakkor ennek ará­nyában nőtt az iskolatitkárok és igazgatóhelyettesek munká­ja. — Feladatkörünk valóban évről évre bővül — válaszol­ja Girai István igazgatóhe­lyettes. — Eddig a személyi igazolványokhoz szükséges for­manyomtatványokat az osz­tályfőnökök segítségével töl­tötték ki. most 50-60 tanuló­nak egyedül csinálom. Minden iskolának komoly ügyiratfor­galma van. Ezt az általános adminisztrációt kellene csök­kenteni, vagy az adatfeldolgo­zást gépesíteni, számítógépre vinni, mert emberi energiával győzni képtelenség. Évente statisztikai jelentést kérnek tőlünk. Huszonöt éve két lap ból állt, ma tízből. Ha a pe­dagógus fizetését száz forint' tál emelik, öt példányban ké­rik elkészíteni az átsorolási dokumentumot. A GAMESZ- nak minden esetben tételes megrendelő jegyzéket küldünk A pár ezer forintos ellátmány­nyal is tetemes a papírmunka. Külön jegyzékkel ellátva ké­rik a vonatjegyek, bérletek el­számolását, és sorolhatnám. Minden jegy leadása előtt da­rabonként ellenőriznem kell, hogy egyezik-e a dátum, az Honfoglaláskori sír Múzeumban helyezték el Egyedülálló látványossággal gazdagodik a kecskeméti Ka­tona József Múzeum: földdel együtt kiemelték a lelőhelyé­ről és a múzeumba szállítottak egy honfoglaláskori sírt, amelyre a Bács-Kiskun megyei Kunadacs határában bukkan­tak az újonnan nyitandó teime­Jelenet a krakkói Slowacki Színház Irydion előadásából tő területrendezése során. A környék már többször felkel­tette a régészek érdeklődését, mert a település korábbi teme­tőjében egyaránt találtak fele­teket a neolitikum, a korai bronzkor, az avarkor és a honfoglalás idejéből. Ez mind azt bizonyította, hogy . a terü­let már az ősidőktől fogva la­kott volt. A múzeum gyűjteményét gyarapító honfoglaláskori sírt a bulldózerek hozták a felszínre, így a földdel együtt való ki­emelése viszonylag egyszerű volt, annak ellenére, hogy összsúlya csaknem elérte a há­rom tonnát. A lelet — éppen a súlya miatt — egy évet várt arra, hogy a múzeumban e1- helyezhessák, és folytathassák a konzerválását, előtte ugyanis meg kellett erősíteni az épü­let födémrendszerét. Ez a munka most befejeződött, s a régészek hozzáfoghattak a sír feldolgozásához. A honfoglaláskor] „közvi­tézt” az akkori szokásoknak megfelelően temették el: lábá­hoz helyezték lovának kopo­nyáját és csontjait, a lószer­számokat; a harcost felöltöz­tették legszebb ruhájába, an­nak díszéivé] együtt s melléje temették íját, tegzét, ételáldo­zatként pedig birkahúst ka- nott. Mindezek maradványai a teljes helyreállítás után a kecs­keméti múzeum új állandó ki­állításán lesznek iáthatók egy év múlva. összeg a valódival. Az utóbbi két-három évben mindent új­ra kellett tanulnunk. A költ­ségvetési szervek gazdálkodá­sához készített útmutató alap­ján számolhatunk csak el. Ezek után, gondolom, fölösle­ges mondanom, hogy a peda­gógiai tevékenységre egy igaz­gatóhelyettesnek mennyi ide­je marad. Pedig a nyolcadi­kos történelem tanításához naprakészen illik ismerni a politikai eseményeket. Hogy a gyerekek kérdéseire megfele­lő alapossággal válaszolni tud­jon, naponta föl kell lapoznia a folyóiratokat, a HVG-t, a Magyarországot. Jó segítség­nek tartom, hogy gyakorló pe­dagógusok egyre több tan­tárgyhoz írnak megbízható szakismerettel tantervet. Az önbecsülésről — Nekünk, napköziseknek — kapcsolódik a beszélgetésbe Seregély Béláné —, könnyebb­séget jelent, hogy az ebédnyil­vántartást egy kolléga végzi, térítés fejében. — A teljesebb kép kedvéért tennék hozzá az elhangzottak­hoz valamit — mondja Pataki Kálmánná. — Nekünk, taná­roknak jó érzés volt átélni, hogy végre ránk, a gondjaink­ra is figyelnek. Ha mindent nem is tudnak levenni a vál- lunkról, de legalább megpró­bálnak humánus intézkedések­kel segíteni, hiszen amúgy is sok problémával kell szembe­néznünk. A rendelkezés köz­vetett értékét abban látom, hogy véget vet annak, hogy a tanárt mindenki rángathatja és ha áttételesen is. de visz- szaadja a tanárok önbizalmát. Nagy Emőke Derkovits-ösztöndíj Pályázati felhívás Pályázatot hirdetett a Művelő­dési Minisztérium és a Magyar Képző« és Iparművészek Szövetsé­ge a Derkovits Gyula-ösztöndíjra. Ennek célja, hogy támogassa a tehetséges és már önálló művészi tevékenységet folytató fiatal mű­vészeket. Derkovits Gyula-ösztöndíjra pá­lyázhat minden olyan 35. életévét még be nem töltött képzőművész, aki a főiskolai tanulmányai után ónálló művészi alkotómunkát vég­zett. Kivételes esetben olyan alko­tó is megkaphatja az ösztöndíjat, akinek nincs főiskolai végzettsége. Az ösztöndíj összege három évi időtartamra havi 5000 forint. A díj odaítéléséről a művelődési mi­niszter dönt. A Művelődési Mi­nisztérium, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, vala­mint a Képzőművészeti Főiskola képviselőiből alakult bizottság dolgozza ki az ösztöndíj odaítélé­sére vonatkozó javaslatokat, és fi­gyelemmel kíséri az ösztöndíjasok munkáját. A bizotts4g tagjait a művelődési miniszter nevezi ki. A művészek ösztöndíjuk időtar­tama alatt konkrét feladatot kap­hatnak a képző- és iparművészeti lektorátustói, a Művelődési Mi­nisztérium képzőművészeti osztá­lyától és á Derkovits-ösztöndíj bi­zottságától. Az alkotóknak önálló kiállítások rendezésére, valamint csoportom kiállításokon történő részvételre is lehetőségük van. A pályázati {feltételek között szere­pel, hogy az ösztöndíj idején a művészeknek marxista továbbkép­zésben kell részt venniük. Ae évenként megrendezett munkabe­mutatókon az ösztöndíjbizottság értékeli tevékenységüket, s a leg­kiválóbb eredményt felmutatók egy évig az ösztöndíj összegén fe­lül 1009 forint értékű nívódíjat kaphatnak. A pályázati kérelemhez mellé­kelni kell a pályázó eddigi mű­vészi munkásságának részletes is­mertetését, önéletrajzot, a főisko­lai végzettséget igazoló irat fotó­kópiáját, az ösztöndíj időtartamá­ra vonatkozó művészi cél megje­lölését, a szakmai, az ideológiai továbbképzés programját és a mű­vészi munkásságot dokumentáló négy-öt alkotást. A pályázati kérelmeket a Műve­lődési Minisztérium képzőművé­szeti osztályára postán kell eljut­tatni 1985. január 31-ig (1884 Buda­pest, Pf. 1.). A műveket 1985. feb­ruár 11—13-ig 9—16 óra között vár­ják az Ernst Múzeumban (Buda­pest VI., Nagymező utca 8.), Tv-figyelő' Karácson}. Szándékosan vagy véletlenül történt-e így — fnindenesetre elmondhat­juk hogy a mostani karácsony televíziós programja nem úgy állt össze, mint a kötelező ol­vasmányok listája. Népsze­rűén fogalmazva: meglehető­sen laza volt; ennek megfele­lően aki akarta nézte, aki vi­szont csak belepislogott, an­nak sem kellett perlekedni önmagával, hogy kényelmes­sége vagy a vendégfogadás kö­telessége miatt valami szenzá­cióról lemaradt. Peregtek, peregtek tehát a képek, és az irdatlan hosszú­ságú *dásfo1yamból ki-ki azt a néhány órányi látnivalót vá­laszthatta ki, amelyiknek a cí­me személyes ízlésének meg­felelt. Mensáros. Afelől azonban nem lehet kétség, hogy a Mes­tersége.' színész című sorozat legutóbbi vendégét, jelenkori színjátszásunk méltán népsze­rű alakját, Mensáros Lászlót, igen sokan meghallgatták, ami­kor az ő szűk egy órányi val­lomása tűnt fel a képernyőn. Máskor is és másutt is nyi­latkozott már életútjáról, teát- rista hitvallásáról ez a — hadd mondjuk így, mert dicsérjük, s nem sértjük véle — nagy komédiás, de ahogyan most föltárta emberi és művészi önmagát, az egyszerűen le­nyűgöző volt. Barátjának, Görgey Gábor írónak a dicséretesen vissza­fogott, Vitray Tamás módjára csak ritkán, de akkor szüksé­gesen föltett kérdéseire vála­szolva elmondta mindazt, ami kedves és tehetséges lényéhez tartozik. ■ Közölte, egyebek között, hogy a színész az a színpadon meg a film- és a televíziós stúdiókban legyen színész, és ne — amint azt sokan elvár­nák — utcai sé.ái, bevásárlá­sai közben. Kérte, sőt követel­te a neki és minden pályatár­sának kijáró tapintatot, amely­ben e szakma, azaz hogy hi­vatás gyakorlóit nem mindig részesítik. Szóba került aztán az idő­södés, a lelki megérés kérdé­se is. Nos, hallhattuk, aki tő­le és kollégáitól ezt a folya­matot elvárná, annak bizony csalódnia kell, mert a színjá­tékösi ’ pálya' — szegény-’Öze " Lajos találta ki ezt a foglalko­zási megnevezést — egyálta­lán nem olyan, hogy abban meg lehet öregedni. Aki esté­ről estére más alakjába bújik bele, más karakterét veszi fel, az csak gyermeki lelkülettel pörgetheti le sorsa fonalát: meglett férfiként és még az­után is örök diák marad. Hogy miért csak játszik és soha nem rendez Mensáros? A most emlegetett kérdezz-fe- lelekben természetesen ez a tudakolózás is elhangzott. Reá pedig a szintén nagyon őszin­te válasz, miszerint önisme­rete, képességeinek fölmérése szerint ő erre a dirigálásra nem tartja magát alkalmas­nak. Vidéki színész korában imvan me<>D’-óbá,kozott kollé­gáinak irányításával, de aztán barm-- rá’ött, hogy ez nem ne­ki való. Ö csak arra alkalmas, hogy szövegeket mond ion, s í-v szerezzen kedvelőinek örömet. Nyilatkozata — túlzás, nem túlzás — az üpnépnaoi adá­sok egyik legszebb ajándéka vo’h Világsláger zengi már a nevét — Mister Rubik, Rubik, Rubik... — ám Ru­bik Ernő, a bűvös kocka aty­ja, éles eszű föltaiálója meg­maradt olyan szerény tanár­nak, mint amilyen a csavar­gató készülék kiötlése előtt voit. Kitetszett ez új televíziós so­rozatának, a hogyan műkö­dik? című vállalkozásnak a legelső adásából is, amely a golyóstollat, ezt a jellegzete­sen huszadik századi és ma már világszerte használt író­eszközt mutatta be. Dacára a rövid műsoridő­nek, egész kis művelődés- és technikatörténeti előadást ke­rekített ki erről a fából vas­karika egyszerűségű betű- meg ábravetőről. Mondta is, mu­tatta is, hogy a kicsi golyócska hogyan gördíti a papírra a kö­zepesen folyékony pasztái, amely massza legújabban már nemcsak függőleges tartásnál, ' hanem egészen megdöntve is tökéletes nyomot hagy. Okos, érdekes kis műsornak ígérke­zik ez a Hogyan működik? Jo­gos várakozással fogadhatjuk a még hátralevő Öt folytatását. Altácz László

Next

/
Thumbnails
Contents