Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-19 / 297. szám
’ß' ívta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM 1984. DECEMBER 19., SZERDA A MÁV állta a több milliós számlát Szivacsgödör akrobatáknak Néhány napja, hogy lényegesen javultak a Ceglédi VSE sportolóinak edzési lehetőségei. Amellett, hogy a városi tornacsarnok a korábbi magállapodás alapján továbbra is rendelkezésükre áll, újra igénybe vehetik az átépítés miatt több mint egy évig zárva tartó CVSE-sportcsarnokot. Siirbek játszott — Nagyon vártuk ezt a pillanatot, hiszen így a szakosztályok edzésszámának növelésére alkalmunk nyílik, ami a mai követelmények szerint elengedhetetlen — mondja az egyesület elnöke, Magyar László, miközben büszkén mutatja, mi is készült el az év során. Aki a munkálatok közbon sem járt a létesítményben, azt minden bizonnyal kellemes meglepetés éri. Mielőtt sorba járnánk a termeket, edzőhelyiségeket, csak annyit: akik már látták teljes pompájában az asztalitenisz- termet, kivétel nélkül állítják, ehhez fogható az országban másik nincs. Talán nem is volt véletlen *z a döntés, hogy a esarn átadását s az ÉTTU Kupa asztalitenisz-mérkőzést egy napon tartják. Az pedig külön szerencse — no nem a CVSE játékosaié, hanem az eseményt megtekintő érdeklődőké —, hogy az összecsapáson a vendégek csapatában a jugoszláv világklasszis, Surbek is szerepelt. A CVSE-sportcsarnokba négy ajtón lehet bejutni. A versenyzőké a hátsó szárnyon van, amely a kialakított négy öltözőbe vezet. Itt megfelelő számú zuhanyozót, mosdót szereltek fél. A sportolók innen juthanak el a csarnok valamennyi helyiségébe. A nézőket változatlanul a park felőli bejárat várja. Az előcsarnokban a látogató két emléktáblával találkozik. Egyik az 1969. évi megnyitás tényét, a másik pedig a mostani átépítést örökíti meg. Az emeletre, az asztalitenisz-terembe lépcsőn lehet feljutni. A szemközti oldalon hatalmas üvegfal, mely mögött otthonra lelt a stúdió, és ez a sajtó helye Is. Az új parketta csillog-villog, a játékosok szerint nem is csúszik. A nagytermet a körbefutó lambéria teszi még barátságosabbá. A tervek szerint itt kilenc játékasztal, adogatóasztal és adogatógép elhelyezésére lesz lehetőség. Arra, hogy az átguruló labdák minél kevesebb zavart okozzanak, a szövetség által támogatásként kapott elválasztó paravánokat használják. Ezután a Damjanich utca felől mindkét ajtót használják. Az egyik az irodákhoz visz, melyeket szintén felújítottak. Az előző években zárva tartott bejáraton keresztül lehet majd eljutni egy kis előtérből a kondícióterembe és a klubhelyiségbe. A hangulatosra tervezett klubot minden bizonnyal szívesen látogatják majd az egyesület sportolói. Nagy szükség is volt már erre, mert az itteni találkozások erősíthetik a pályákon kialakult sportbarátságot. Nehézatléták he!;e A földszinten a legnagyobb teret természetesen a nehézatlétikai edzőterem tölti ki. A műanyag burkolat itt egy szándékosan kialakított gödröt is takar. Nyitható fedéllel látták el, s hulladékszivaccsal töltötték meg. Ezzel a sportakrobaták hozzájutottak a régen várt szivacsgödörhöz, melynek hasznát elsősorban az ugrásoknál, az új elemek tanulásánál látják. A nehézatlétikai terem falára körben — a cselgáncsozók, az ökölvívók és a sportakrobaták tartják itt majd edzéseiket — bordásfal került. íhbkija a posta Kereskedőből kézbesítő Kádas Lajos postai kézbesítő 3 és fél évtizedet töltött e! a kereskedelemben. Szakmája többszörös kiváló dolgozója lett, s megjárta az országot a ceglédi Gyugyi Antal rőfös boltjából indulva, nemegyszer vezetői beosztásban. Dolgozott Ceglédberce- Icn, a fővárosban a Vörösmarty téren, a Lottó Áruházban, a Röltexnél, később a ceglédi áruházban osztályvezető lett. Végül is a pályától a neki nem megfelelő szerződés, illetve szerződéses kereskedés miatt vált meg. A postához 1981-ben került mindjárt mint gyakornok kézbesíiő... De innen talán hadd mondja ő maga: — Helybeli születésű vagyok, 52 éves. Éppen december 7-én jubiláltam a mostani körzetemben, ugyanis egy éré járok oda kézbesíteni. S 7 -én a magyar sajtó napja alkalmából rendezett ünnepségen kaotam meg a Pest megyei Hírlap terjesztésében elért eredményeimért a Hírlapkiadó Vallalat elismerő oklevelét és pénzjutalmat — mondja — a lehető legtermészetesebb hangon Kádas Lajos, ám nem tudja eltitkolni, hogy büszke erre a meglepően hamar jött kitüntetésre. Szerény, de magabiztos embernek látszik. — Mint kereskedő állandóan talpaltam a pult belső oldalán, akkor is, amikor vezető voltam, s bizony sokszor kellett betegállományba mennem a fájós lábaim miatt. Amióta postás vagyok, nincs panasz a lábaimra, pedig sokat kerékpározok, négy emeletet is megjárok, olykor csak 26 forint miatt. Nem azt mondom, hogy nem fáradok el estére, de bírom, sőt, nagyon szeretem a munkámat — jelenti ki határozottan, érezni hangján, hogy őszintén gondolja, amit mond, s el lehet hinni neki azt is, hogy 5—10 napos szabadsága alatt sem tudja megállni, hogy egyszer- kétszer be ne menjen munkahelyére, a ceglédi I-es postahivatalba. Hamar hiányoz* nak neki a megszokott, megszeretett ügyfelek. Szépen halad a postai értékcikkek, és különböző kiadványok értékesítésével is Kádas Lajos, eldicsekedett vele, hogv eddig 90 Kincses Kalendáriumot, 60 Nők Lapját, valamint 20—20 Ludas és Füles évkönyvet adott el, karácsonyi levelezőlapból vagy 500-at. Tulajdonképpen hobbija a posta, így mással nem is foglalkozik, mint otthon a kertes családi ház rendben tartásával, s némi ültetgetéssel, kertészkedéssel. Feleségéről elmondja, hogy a városi bíróságon dolgozik immáron 30 éve, s mint irodavezető kapott jó munkája elismeréseként a napokban miniszteri dicséretet. Csak ennyit mondott férjének, amikor az megmutatta neki az elismerő oklevelet: „Mi az, utolértél?” S mindketten örültek egymás sikerének. .. Aszódi László Antal A munkák generálkivitelezője a Ceglédi Építőipari Szövetkezet volt. Nagyon jó munkát végeztek, csakúgy, mint az építkezésen dolgozó más vállalatok, üzemek is. A több millió forintra rúgó számlát a MÁV állja. Jövőre... ? Amint hallottuk, a beruházó elégedett a munkákkal, s még arról is esett szó, hogy jövőre talán sor kerülhet az impozáns épület homlokzatának újjávarázsolására is. U. L. Zuhanás ellen Ebben az évben történt, András napján, 9 óra 10 perckor. Egy idős hölgy, 58—60 esztendős lehetett, mint a liszteszsák, mikor eldől, akkorát zuhant a ceglédi piactéren. A sógorommal segítettük fel a hölgyet. Az eladók közölték velünk, hogy már többször volt hasonló eset. Jó lenne, ha az arra illetékesek alaposan megvizsgálnák a piac burkolatát, amj sok helyen rossz, hiányos, felújításra szorul. A megromlott utakon gödrök, esős időben tócsák keletkeznek. A súlyosabb balesetek elkerülése érdekében helyes volna a burkolati hiányosságokat -minél-előbb -megszüntetni. Berkes János Táncsics u. 89. Ki kerüljön az élre? Mikor a vállalat állást hirdet Már azt sem fogadták kirobbanó lelkesedéssel, hogy két évvel ezelőtt az Ipari Minisztérium személyzeti munkával foglalkozó szakemberei javasolták: adják át a vállalatok igazgatóhelyetteseinek kinevezési hatáskörét az illetékes vezérigazgatóknak, igazgatóknak. Adják át, két okból is. Egyrészt, mert a minisztérium személyzeti apparátusa képtelen a mintegy 900 fős vezetői garnitúra mozgatására és utánpótlására; másrészt, mert a helyettesek — néhány ritka kivételtől eltekintve — amúgy is az első számú vezetők javaslatára kerülnek új beosztásukba. Végül is a kormánynak kellett dönteni e javaslatokról, sőt külön határozatot kellett hoznia, amelynek értelmében a korábbi 900 helyett mindössze 300 vezetői beosztás maradt a minisztérium hatáskörében. Amikor pedig nagy hirtelen — szinte robbanásszerűen — elterjedt a pályázatok révén történő vezetőkiválasztási módszer, a minden új megoldást már csak szokásból is ellenzők tábora jó ideig szóhoz sem jutott a döbbenettől. Már javában jelentek meg a pályázati hirdetmények, amikor a legmerevebbek részéről is csak annyi ellenvetésre futotta. hogy „ ... hát már a vezetőket is az utcáról vesszük fel?!..." Nos. nem az utcáról. Tessék csak elolvasni egy-egy pályázati hirdetményt, ami többnyire alapos részletességgel taglalja, hogy a jelentkezőknek mennyi minden feltételnek és kívánalomnak kell eleget, tenniük. És ne tessék elfelejteni: egy-egy pályázati hirdetmény megjelentetése után valóságos telefonáradat kezdődik: a közvetlenül, vagy a közvetve érdekeltek próbálják kideríteni az illetékes intézményeknél, hogy kik pályáztak eddig, esetenként még azt is, hogy kiknek milyen esélyeik lehetnek a meghirdetet^ 'állások elnyerésére. ..... E 'telefonhívások mögött persze gyakorta a végső kiváIdeje jó útra térni Fotóriporterünk egy álló órán át várakozott kitartóan és dideregve, míg lencsevégre tudta kapni a fenti jelenetet. Igaz, hogy a Széchenyi úton addig is imbolyogtaik fel s alá a biciklisták, de eszük ágában sem volt jó útra térni, azaz a számukra nemrégiben átadott kerékpárúton hajtani. Pedig mióta a Kozma Sándor utcától a Béke térig nyúló keskeny Apáti-Tóth Sándor felvétele betoncsík elkészült, ez nem hogy lehetősége, de a KRESZ- ben megfogalmazott kötelessége a kétkerekűvel kariká- zöknak. Persze a kerékpárút közlekedésbeli újdonságnak számít Cegléden, s nyilván időbe telik, amíg megszokottá, ismerőssé válik. Ám túl soká nem habozhatunk. Januártól a pénzünk bánja. lasztást motiváló szándékok is, meghúzódnak, ám úgy látszik, hogy a benyújtott pályázatok elbírálásánál mégis az dönt. hogy ki mennyire felel meg a meghirdetett feltételeknek. Egyébként a pályázati rendszer új jelenség ugyan, de nem új lehetőség, mert éppen tízéves. Csak éppen mellőzték e lehetőséget az ágazati minisztériumokban, mert mereven ragaszkodtak az öt évre szóló káderfejlesztési és -utánpótlási terveikhez. Azért legyünk belátóak: ha egyszer hosszú-hosszú éveken át — a központi kívánalmaknak eleget téve — „felülről” vezérelték a vezetői életutakat. s a vezetőgárda összetételét, akkor az ezzel merőben ellentétes — és sokkal demokratikusabb — kiválasztási gyakorlat ugyan miért aratna egyik napról a másikra osztatlan elismerést? Ha egyszer már az is csoda volt. hogy valamelyik vállalatnál sikerült „keresztülvinni” a saját nevelésű igazgatójelölt beiktatását', akkor miért ütközzünk meg az új vezetőikiválasztási gyakorlat ellenzőinek érvein? Az elvileg tíz éve, gyakorlatilag azonban mindössze másfél éve működő pályázati rendszer legelső tapasztalatai is pozitívak. A vezetők körében máris érzékelhető bizonyos mértékű — s a korábbi évekhez képest nem lebecsülendő — mobilitás. A tervezett igazgatócserék 60—70 százalékát pályázatok útján bonyolították le az Ipari Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál, méeoe- dig a lehető legdemokratikusabb módszerek alkalmazásával. E tagadhatatlanul kedvező káderkiválasztási motívumok mellett elgondolkoztató jelenségek is megfigyelhetők: mindenekelőtt a pályázatokat elbíráló bizottságok biztonsági törekvései. A fiatalokkal szemben inkább az idősebbeket részesítik előnyben. A jelek szerint azok is kevesebb reménynyel pályázhatnak, akik túl alacsonyról indulnak. A vezetői hierarchiában két vagy három lépcsőfok hirtelen történő átugrása még a pályázati rendszerben is nehezen elképzelhető: főosztályvezető ne pályázzon vezérigazgatói beosztásba, mert reményei csekélyek ... Talán ezért is feltűnően kevés a pályázó például a gyárigazgatók körében, ami arra utal, hogy ők többnyire végrehajtó — jobbára a vállalati központból programozott — emberek. Nagy gond ez, mert ily módon mozdíthatatlan az úgynevezett vállalati második vonal... A legújabb hír, s a legfrissebb fejlemény: választással került igazgató az egyik vállalat élére. Az eseményt pedig így kommentálta egy vezér- igazgató: minden ilyen vezetőkiválasztási módszer csakis üdvözlendő, mert minden gyengéjével és hibájával együtt sokkal célszerűbb az eddig alkalmazott módszereknél. Viszont: egyetlen — még a legdemokratikusabb színezetű — kiválasztási módszer sem vezethet sehova, ha nem változik a vállalatgazdálkodás környezete... V. Cs. ,i Fiüantás a gyermekkertre Hol kell még csiszolni? Mieden jelentkezőt felvesznek . A. gyerekeket .egy „ cseppet sem zavarja szemerkélő eső, vidáman hancúroznak az udvaron. Óvodások. A játékot csak néha kell megszakítaniuk, hogy részt vegyenek egy- egy foglalkozáson. Ezek a kötött programok azonban már hasonlítanak az. iskola tanóráihoz. Cegléden tíz tanácsi és két vállalati óvoda működik. Az óvodás korúak közül az ötévesek mind járnak is. A kisebbek közül sokan nem jönnek, pedig jöhetnének, mert az óvodák minden jelentkezőt fel tudnak venni. Ezért az óvónők megkeresik az óvodás korú kicsinyek szüleit, javasolva a felvételt. A cél, hogy a gyerekek minél hamarabb közösségbe kerüljenek, mert az iskolára való felkészítés eredményességét is segítik, ha mielőbb bekapcsolódnak a foglalkozásokba. Különösen fontos ez a cigány, illetve a veszélyeztetett gyerekeknél, akiknek családi körülményei miatt semmiképp sem elegendő, ha csak a kötelező egy évig járnak óvodába az első osztály előtt. Az apróságok napi 2—3 foglalkozáson vesznek részt. Éneket. környezetet, ábrázolást, matematikát, irodalmat tanulnak, és van testnevelés is. A foglalkozások játékos formában zajlanak. A hangsúly a játékosságon van, hiszen itt még nem oktathatnak iskolai szinten. Rendszeresen viszik a gyerekeket könyvtárba, moziba, bábelőadásra, gyakran hallgatnak zenét. Ezek amellett, hogv kielégítik fokozott érdeklődésüket, segítenek abban. horv megismerkedjenek a viselkedési szokásokkal, amelyek megkönnyíthetik az iskolai beilleszkedést is.' Az óvónők folyamatosan figyelemmel kísérik a kicsik fejlődését, hogy még időben felhívhassák a szülök figyelmét az esetleges problémákra. Szükség esetén a nevelési tanácsadó segítségét kérhetik. Itt pszichológusok vizsgálják meg a gyerekeket, és a vizsgálatok eredményétől függően javaslatot tesznek a legmegfelelőbb iskolai elhelyezésre. A tapasztalat az, hogy a gyerekek nem értelmileg, inkább fegyelmezettség tekintetében iskolaéretlenek. A tanítónők minden év májusában ellátogatnak az óvo•dába a leen&ő elsősökhöz, és ha szükséges, tanácsot adnak; hol kell még csiszolni a gyerekek viselkedésén, mit kell még feltétlenül megtanulniuk. Az iskolai év elején pedig az óvónők nézik meg, hogy hogyan sikerült a beilleszkedés az iskolai életbe. A magas követelmények szükségessé teszik a továbbképzést, ezért minden évben 25 óvónő látogat mintaórákai: játék, irodalom, ünnepségek, egészséges életre nevelés tárgykörben. Az elméleti tudnivalókat az itt szerzett gyakorlati tapasztalatokkal egészítik ki. Az óvónők egyébként mind szakképzettek, azok is, akik a gyesre távozókat helyettesítik. Mindezek könnyítik, a szakmai munkát. Kőszegi Éva Iparista Ki mit tud ? Jazzbaiett és Gaeíhe-vers A Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézetben december 8-án az országos diáknapok keretében iskolai Ki mit tud?-ot rendeztek. A tanulók izgatottan készültek a versenyre. Nagyon élvezetes műsomzámokat lehetett látni és hallani A zsűrinek igazán nehéz dolga volt, de végül is hosszas tanácskozás után a következő tanulókat és csoportokat díjazta. Két 6. helyezett lett, az egyik a harmadikos varrónők tréfás jelenete, a másik Zsikla Mária, aki gitárki- sérettel énekelt. 5. helyezett lett Bende Irén egy Csokonai- verssel. A 4. helyezést Papp Zoltán elsős bútorasztalos kapta, aki egy kabarétréfát adott elő. A 3. helyezést ugyancsak ketten kapták meg, Ternován Piroska, aki clterán játszott és Fehér József, aki saját költeményét szavalta. 2. lett az elsős varrónők jazzbaiett produkciója. Az első helyezést kapta Varga Mária másodikos fadr ásztanuló, aki Goethe- verset szavalt, övé az egyhetes jutalomüdülés. Remecz Andrea tanuló ISSN 0133—2604 (Ceglédi Hfrlftp)
