Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-19 / 297. szám

1984. DECEMBER 19., SZERDA a Érdami vizsgálat kell Gyenge láncszem Nem feltétlenül hálás, ám annál nélkülözhetetlenebb a vállalati belső ellenőrök szere­pe. Sajnálatosan azonban — ahogyan azt politikai és gaz­dasági fórumok megállapítot­ták — az ellenőrzési rendsze­ren belül éppen o belső ellen­őrzés hatásfoka a leggyön­gébb. A kereskedelmi gazdál­kodó szervezetek igyekeznek mind színvonalasabban ellátni áruval a lakosságot, nem ér­nek el azonban kellő eredmé­nyeket a fogyasztói érdekek védelmében, a kereskedelmi etika javításában, noha joggal általános igény a társadalmat irritáló jelenségek feltárása és a következetes fellépés el­lenük. A bevezetőben azt mond­tuk, nem hálás szerepkör a belső ellenőröké. Éspedig nem csupán azért, mert visszássá­gokat, netán csalást kell ese­tenként fölfedezniük, hanem azért sem, mert nem kielégítő a függetlenített ellenőrök er­kölcsi-anyagi megbecsülése. Márpedig az új üzemeltetési formák bevezetésével a háló­zati ellenőrzés rutinfeladatai helyett mind nagyobb szerepe lesz az érdemi Vizsgálatok­nak. Nem elszigeteli; jelenség nálunk, hogy a munkával, fe­lelősséggel nem arányos — magyarán szólva kevés — fi­zetés ellensúlyozásaképpen a gazdasági vezetők elnézőbbek, nem támasztanak követelmé­nyeket. Erre találhatunk pél­dát a belső ellenőrzés helyze­tét vizsgálva is. Az elmúlt években számos határozat és irányelv jelent meg a függet­lenített ellenőrök nagyobb er­kölcsi és anyagi megbecsülé­séről. Némileg javult ugyan az összkép, de átütő változás nem történt, jóllehet, van le­hetőség vállalati hatáskörben az ellenőrök megfelelő dotálá­sára. Persze nemcsak javadal­mazni szükséges az ellenőrzé­si rendszer e kulcsembereit, akik csakis akkor érezhetik, hogy ..tevékenységüknek becsű-* lete yan, ha megállapításaik* és javaslataik nyomán intéz­kedésekre kerül sor; a rendel­kezések megszegőit, a fogyasz­tók megkárosítóit felelősségre vonják. Érvényesülnie kell an­nak az elvnek is, hogv az üz­letek vezetői felelősek az adott egységben dolgozók ma­gatartásáért. A vállalatvezetőknek segítő­társakat kell látniuk a belső ellenőrökben. Akik esvkánt segítik a fogyasztók érdekvé­delmét, és az eredményes gaz­dálkodást. Sz. T. A másik tizenkét óra Újsággal a hajnali utcákon A város fölött még a sötét­ség uralkodik, a néptelen ut­cákat és a tereket csak a hű­vös szél járja, no meg néhány korán kelt sofőr teherautójá­val. Az utak csúszósak, kitar­tó monotonsággal ónos eső szitál, öt óra felé jár az idő, de még messze a pirkadat; vasárnap lévén Gödöllő kivé­telesen későn ébredhet. Tucatnyi ember azonban már talpon van. A város különbö­ző — távolabbi és közelebbi — pontjairól igyekeznek szinte kivétel nélkül kerékpárral egyetlen épület felé, amelynek rácsos ablakaiból sápadt neon­fény szüremlik ki. A postahi­vatalban már várják a hajna­li járatot, mely zsák- és köteg- számra hozza a vasárnapi új­ságokat. Minden perc drága A kézbesítők tágas helyisé­gét keservesen melegíti be a nemrég begyújtott olajkályha. S míg a kávéfőzőből lassacskán kicsordul a nélkülözhetetlen serkentő, Antal József és Eszes József már türelmetlenül vár­ja a postakocsit; hiszen csú­szósak az utak, lehet, hogy so­kat késik a járat, s akkor ki tudja, mikor indulhatnak útra a hírlapkézbesítők. De szerencséjük van: nem sokkal ö*t óra után begördül az udvarra a zárt teherautó. S megkezdődik a lázas munka. Csorna Ibolya főellenőr irányí­tása mellett leemelik a plató­ról a súlyos postazsákokat és az irdatlan újságkötegeket, és szinte futólépésben cipelik be­felé. Mindenki siet: drágák a percek is, a postaautónak to­vább kell indulnia, hogy a kör­nyező községekbe is időben megérkezzék rákományával, á gödöllői“ J 'pBsf9s5TnaF!“~0e3íg' szálanként megolvasva szét kell még szortírozni a sok ezer újságot. Alkalmi koránkéi ők Némán peregnek a percek: felbontják a kötegeket, s fél­hangosan mormolva osztják szét a lapok tucatjait: egyes körzetnek negyven darab Nép- szabadság, húszon-egynéhány Népszava, tizen.valahány Ma­gyar Nemzet, több mint száz Pest megyei Hírlap... a szá­mozott polcokon egymás mej­ideiglenes fővárosban az or­szággyűlés, mert Budapest — akárcsak Győr, Szombathely, Sopron és az országnak na­gyobbik fele — a sarokba szo­rított patkányként védekező hitleristák és magyar cinko­saik kezén volt. és az új ma­gyar államiság megteremtésé­vel nem várhattak addig, amíg a szovjet csapatok az or­szág egész területéről kiverik a fasisztákat. A Szálasi-kor- mány, amely a nyugati határ­szélre, Sopron és Kőszeg tér­ségébe menekült Budapestről amelynek körülzárása éppen a debreceni Arany Bikában gyü­lekező képviselők érkezésének napjaiban indított a Börzsöny­ben a 2.. a Dunántúlon pedig a 3. ukrán front, Horthy ex- kormányzó „kinevezési okmá­nyával” legalizálta magát. Szálasi a magyar állam nevé­ben a Hitler melletti végső kitartásra kötelezte el az or­szágot. Ezért volt óriási jelen­tősége annak, hogy a felszaba­dított országrészekről össze­gyűlt igazi népképviselők az ország valódi hangját hallas­sák. És — bár sok, országszer­te ismert baloldali politikus Budapesten bujkált, tehát nem vehetett még akkor részt a munkában — az Ideiglenes Nemzetgyűlés nemcsak a már szabad országrészek nevében és országrészekhez szólt, ha­nem egész Magyarország népé­nek nevében nyilvánította ki a nemzet akaratát. Az első törvényjavaslat elő­adója, Balogh István szegedi alsóvárosi plébános volt, akit — mint valamennyi nem helyben lakó küldöttet — a szovjet hadsereg által rendel­kezésre bocsátott teherautón vittek képviselővé válasz­tása után Debrecenbe. A par­lamentek életében szokatlanul, szózat formájában kívánta az Ideiglenes Nemzetgyűlés még az Ideiglenes Kormány meg­alakítása előtt álláspontját le­szögezni: „Sorsunk nehéz, de hittel hisszük: lesz magyar új­jászületés!... Demokratikus Magyarországot akarunk! Nem szabad többé megismétlődnie, hogv a magyar népről megkér­dezése nélkül döntsenek olya­nok, akik egy emberöltő alatt két ízben kormányozták ösz- szeomláSba az országot. Ma­gyarország a nép országa le­gyen! Szabadságot, széles körű demokráciát biztosítunk a dol­gozó tömegeknek, hogy meg- védhessék érdekeiket és hal­lathassák szavukat az ország ügyeinek eldöntéséről.” A CTiízalot ~ a vita után* A SzOiaiOl amelyben e]ő. szőr szólalhattak meg negyed­század után kommunista kép­viselők — az Ideiglenes Nem­zetgyűlés egyhangú lelkesedés­sel, közfelkiáltással fogadta el. És már jócskán sötét volt, amikor a képviselők elindul­tak vissza szállásukra. A deb­receni főutcán ott világított a négy ívlámpa, amelyet az Ideiglenes Nemzetgyűlés ösz- szehívásának előestéjén állítot­tak helyre. Néplap, Debrecen, 1944. de­cember: ... Négy lámpa ra­gyog az éjszakában. Igen, szimbólum ez számunkra — gyönyörű jelkép: a fény, , a szabadság, munka és igazság biztató ígérete. (Pénteki számunkban foly­tatjuk) lé sorjáznak a kézbesítésre szánt hírlaphalmok. Még javában tart az osztás- porciózás, amikor betoppannak a hivatalba a legfrisebb hírlap- kézbesítők. Hidegtől kipirult arccal, esőtől nedves dzsekiben, sapkában lépnek be egymás után az ajtón, kezükben nagy méretű szatyrok, táskák. Kö­zöttük csak ketten-hárman egyenruhás postások, a többiek alkalmi kézbesítők, akik öt- venforintos órabérért cserébe lemondtak arról, hogy vasár­nap reggel tovább pihenjenek a meleg ágyban. Szabó Gábor például lassan két esztendeje minden szom­baton, vasárnap hajnali négy órakor kel, s hat óra tájban már Gödöllő utcáit járja ke­rékpárjával s degeszre tömött szatyraival. — Még egyetemista voltam — mondja, miközben elrendezi az előfizetőknek szánt sajtóter­mékeket—. amikor elvállaltam ezt a munkát. Jól jön hétvége­ként az a négy-ötszáz forint, általában 9—10 óra tájban be­fejezem a körutat. _ Pedig az egyik leghosszabb útvonalon jár: tizemhárom-ti- zennégy kilométeren át száll le és föl kerékpárjára, mire cím­listájának végére jutva a négy­száz darab újságot szétosztja. Fiatal ember, civilben külke­reskedelmi előadó. Cseh Gabriella, akivel szin­tén ezen a hajnalon találkoz­tam, még egyetemista. Százhat­van családi ház kapuja előtt áll meg a hétvégi reggeleken, Er- zsébet-parktól az Isaszegi ut­cán át az Ady Endre utcáig. — Két hónapja csinálom — vallja be —, de bizony nehéz megszokni a korai kelést, a hideget. Zseblámpával, biciklivel Egyáltalán meg lehet szok­ni? Legfeljebb elviselni lehet: esőben, szélben biciklin kari- kázni, s vinni a legfrissebb hí­reket, távoli városrészekbe, vagy még messzebbre, külte­rületi házak még alvó lakóihoz. De viszik; minden hajnalban tizenhat gödöllői ember neki­vág a még sötét utcáknak, s míg nem világosodik, zseblám­pával világítják meg a kapu­aljakat, házszámtáblákat. Uj­juk elgémberedik, mire reggel lesz, s elfogy táskájukban az újság. Ki Szárítópusztán, ki a valkói úton, más Besnyőn feje. zi be körútját, többnyire reggel 9 óra táján. S amikor ők leká­szálódnak végre kerékpárjuk­ról, akkor ébredezik a vasárna­pi város. S a házak levélszek­rényeiben vagy postaládáiban pedig már mindenütt mai új­ság várja az előfizetőket. Tamási István Réüstart a raktárból Ölszáz szánkó készül naponta az Iskolabútor és Sportszergyár jáncsházi gyárában. A négy különböző méretben készített sporteszközből hetvenezer kerül ki a gyárból. A bükkfából gyár­tott ródlik nemcsak a hazai üzletekbe kerülnek, hanem a bel­ga és holland boltokba is eljutnak Czika László felvétele ló a magyar—román választékoséra Kereskedelmi megállapodás Selmeci Lajosné és lurea Constantin miniszterhelyette­sek vezetésével Budapesten tartotta ülését a magyar—ro­mán belkereskedelmi állandó munkacsoport. Megállapítot­ták, hogy eredményesen fej­lődnek a két ország közötti belkereskedelmi kapcsolatok, és évről évre dinamikusan fej­lődik a magyar—román vá- Iasztékcsere-forgalom. A tár­gyalások végeztével kedden aláírták a jövő évi belkereske­delmi választék- és hátát menti árucsere-megállapodást. Fél évtized a gombai tsz pártmunkájában Fokozatosan léptünk előbbre Termelőszövetkezetünk párttagsága — hasonlóan más .alapszervezetek .tagjaihoz — J^áoiaiá -kereté­ben értékelte az elmúlt fél év­tized munkáját.' Az értékelés különböző .területeit figyelem­be véve kellő arányban fog­lalkoztunk *' gazdaságpolitiká­val. Azzal a területtel, amely­nek milyensége határozta meg az elmúlt időszak fejlődését. Ügy látjuk, az előttünk lévő évek tennivalói sem tartogat­nak ettől eltérő arányt. Megújulásra késztet A konkrét értékelést meg­előzően szóltunk egy-két je­lenségről, amely a mögöltünk lévő munkát nagymértékben befolyásolta. Arról a szabályo­zó változásról, amely évente állított új helyzet elé bennün­ket. Évente késztetett arra, hogy megújuljunk. Szükség volt erre talpon maradásunk érdekében — ezt kívánta szö­vetkezetünk jövője is. A közgazdasági tényezők szigorítása mellett meg kellett birkóznunk azon tényezővel is, melynek kedvező hatásait — előnyeit — nem tudtuk még maradéktalanul kihasz­nálni. A kedvezőtlen, káros kihatásait viszont nem tud­tuk mindenkor kivédeni — ez a tényező az időjárás, amely a nyitott műhellyel rendelke­ző mezőgazdaságra különös hatással van. Gazdaságunk tevékenységi körei jelentősen változtak az elmúlt öt év alatt. Az alapte­vékenység termelésszerkezete megfelelően igazodott a nép- gazdasági elvárásokhoz, helyi adottságainkhoz, illetve szö­vetkezetünk stabilizációját elő­irányzó célkitűzéshez. A ki­egészítő tevékenység terüle­tén, reméljük túl vagyunk az útkeresés időszakán és a meg­lévő ágazatok komplettírozá- sára, biztonságossá, tételére energiánkat. Szántóföldi növénytermesz­tésünk vetésszerkezete a fen­ti elvárásokon túl igazodik gépparkunkhoz, illetve a pia­ci igényekhez. Figyelembe vé­ve az értékelési időszakot, mindenkor meghatározóan já­rult hozzá gazdaságunk ered­ményéhez. A főágazaton belül tapasztalható az új agrotech­nikai módszerek bevezetésének igénye, a korszerű mezőgaz­dasági termelés alapjainak megteremtése. Fokozatos elő­relépés történt a növényvéde­lem és a talajvizsgálatokon alapuló műtrágya-felhasználás területén. Viszor->: nem sokat léptünk előre a meglévő szer­ves trágya üzemen belüli fel- használásában, illetve a képző­dő melléktermékek maradék­talan hasznosításánál. Vállalkozási formák Állattenyésztésünk szerepe, nagysága a tervidőszak elejé­hez viszonyítva — sajnos — fokozatosan csökkent. Ennek oka egyrészt az a közgazdasá­gi körülmény, amely az. állati termékek árainál országosan is tapasztalható. Másrészt bel­ső gondjainkból is adódik — a fejlesztés is azokra a terüle­tekre orientálódott, ahol a legbiztonságosabb és leggyor­sabb a befektetések megtérü­lése. A hullámvölgybe jutás­hoz döntő mértékben járult hozzá az üszőnevelési társulás megszüntetése. Ezzel szövet­kezetünk meglevő adottságai — rét, legelő, épületek — sincse­nek megnyugtatóan kihasznál­va. Ez összefüggésbe hozható a melléktermékek hasznosítá­sának mértékével, illetve a tápanyag-visszapótlással is.. Szőlő- és gyümölcstermesz­tésünk területén heterogén öt évet tudhatunk magunk mö­gött. Voltak időjárás okozta kiesések, vezetői hiányosságok, illetve munkaerőgondok. Je­lentős a változás a szociális feltételek biztosításánál, a be­takarítások gépesítésénél. A jövedelmezőség területén az idei esztendő volt az, amely sejteti a jövő lehetőségeit, il­letve igyekszik bizonyítani a korábbi évek kiadásainak megtérülését. Komoly felada­tot jelent a szükséges kézi munkaerő biztosítása. Ennek megoldása nélkül nem érez­hetjük biztonságban az ága­zatot. Tekintettel ültetvé­nyeink állapotára, korára — a jelentkező feladatok megol­dása mellett — az eredményes gazdálkodás jogos igényként fogalmazódott meg. A háztáji ágazat nem nagy múltra tekint vissza, ennek ellenére megszokottá vált a termelőszövetkezetben. Meg­van a helye és a feladata, a dolgozók igénylik_e tevékeny­ségi kör segítségét. A jelenlegi új vállalkozási formák, illetve az állattenyész­tési főágazat feltételei együtte­sen alkalmazva tartogatnak továbblépési lehetőséget. Az eddig felsorolt alaptevé­kenységi területek eredmé­nyességét nagymértékben be­folyásolták a műszaki feltéte­lek, a gépek és berendezések időbeni javítása. A műszaki -főágazat ■ -teruletéa-is -jelentés változások mentek végbe az elmúlt öt év alatt. A vezetőd állomány 50 százalékban ki­cserélődött, a dolgozói létszám jelentősen csökkent. A korábbi évek beruházása* a szervizüzem, még ma sem tölti be életre hívásának fő célját. Ezt befolyásolja a már említett létszámgond, illetve' a felszereltség is. Teljesítmé­nyük hullámzó volt, a kam­pánymunkákra általában jól felkészültek. Ezt a társfőága- zatok eredményei is bizonyít­ják. A jelenleg tapasztalható hiányosságok megszüntetése és tevékenységük biztonságos­sá tétele a jövő feladatait néz­ve nélkülözhetetlen. Széles skálán A kiegészítő tevékenység széles skálán mozog. Jól mű­ködő, közepes és veszteséges ágazatok is fellelhetők az el­múlt öt év alatt. A Budapes­ten kezdeményezett ipari te­vékenység működtetése, nem járt a várt eredménnyel, szin­te évente okozott kellemetlen meglepetést, amely meghatá­rozóan járult hozzá a terve­zett eredmény elmaradásához. Az e terület sorsával kapcso­latos döntésre1 1983 elején ke­rült sor, amikor az utolsó bu­dapesti tevékenységet is meg­szüntettük. Mindez nem járt veszteség nélkül, de a körülmé­nyek és a jövőn kért való cse­lekvés ezt a döntést igazolta, A kellemetlenségek mellett számos kedvező szervezés és tevékenység beindítására, mű­ködtetésére került sor. Ilyen az édesipari üzem, igaz az utóbbi időben eléggé ki van téve a piaci ingadozásoknak. A hosszabb távú nyereséges gaz­dálkodás érdekében már nap­jainkban is van tennivaló — különösen a keresetek alaku­lásánál, valamint a konyakos- meggy-gyártás eredményessé­génél. A faiizem hullámzó teljesít­ménye összefügg felszereltsé­gével, a termékgyártás lehető­ségeivel. Nagyobb odafigyelés és segítség mellett látunk elő- relépési lehetőséget az üzem területén. Milliókat jelenthet A bedolgozó ágazat nagy nyereséget termelő területe szövetkezetünknek. Bár, fiatal tevékenységnek tekinthető — hiszen az értékelési időszak­ban szerveződött —, ennek ellenére működtetése, ellenőr­zése megkülönböztetett figyel­met igényel. Ezt indokolja, feli építettsége és az a tény, hogy e tevékenységet szabályozó jogszabályok egy részét az élet túlhaladta. Ennek figyelembe­vétele a működtetők és az el­lenőrző felsőbb szervek részé­ről különbözők. Ezért sokszot egy-egy átfogó ellenőrzés so­rán derül fény a negatívu­mokra, amely akkor már a kol! aktívának százezreket, esetleg milliókat jelent. 'Tartózkodóbb véleményt mondhatunk legújabb tevé­kenységünk — a felületkezelő üzemünk — indításával, mű­ködtetésévéi kapcsolatban. A több mint másfél éves munka, a magas ráfordítási költségek megkülönböztetett' figyelmet, folyamatos és hatékony ellen­őrzést igényelnek. A jelenleg felgyülemlett feladatokat, ha másként nem, akkor operatív beavatkozással kell megolda­ni. Mindenekelőtt legfonto­sabb a szakmai-vezelói mun­ka stabilizálása, a jogszabá­lyok maradéktalan betartása, valamint a folyamatos szám- viteli-költségelemző munka ellenőrzésének segítése és biz­tosítása. Termelőszövetkezetünk eredményességét tekintve — a nehezedő gondok mellett is — fokozatosan előbbre léptünk. Szerény mértékű fejlesztésről adhattunk számot. Az ered­ménytől függően jutalmat, ki­egészítő részesedést,, prémiu­mot fizettünk. A legnagyobb változás szövetkezetünk ■ veze­tői. állományában következett be. E terület eddig is, a jövő-: ben is megkülönböztetett fi­gyelmet kíván, mert ezen mú­lik nagyobbrészt gazdaságunk sorsának további alakulása. Fefcőni a feladatokhoz Az elmúlt fél évtized során igyekeztünk a feladatokhoz felnőni, a gazdasági célok tel­jesítését segíteni. Tevékeny­ségünk végzésekor az érdemi munkára törekedtünk. Az év­közi értékeléseknél elsősorban a hibák, a gondok felvetésére, az építő jellegű, az előrelépést szolgáló állásfoglalásokra, vé­leménynyilvánításokra kon­centráltunk. Ügy véljük, ez a mentalitás a helyes napjainkban is. A to­vábblépés érdekében — külö­nösen egy ötéves ciklus érté­kelésénél — az ilyen magatar­tást várják el tőlünk, csak ez viheti e’őbbre szövetkezetünk közös ügyét. Racskó Károly párttitkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents