Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-02 / 283. szám

1984. DECEMBER 2., VASÄRNAP Műsorok, rendezvények Vizuális művészeti hónap A vizuális művészeti hónap eseményei közül kiemelkedik a XVI. budapesti amatőrfilm­szemle megnyitása december 12-én délután 5 órakor a Szak- szervezetek Fővárosi Művelő­dési Házában. Éreklődésre tarthat számot Vác felszaba­dulásának 40. évfordulója al­kalmából rendezett fotódoku­mentációs emlékkiállítás, amely december 7-től 30-ig te­kinthető meg a Madách Im­re művelődési központban. Ugyanitt láthatja a közönség december 12-től január 1-ig Varjasi Tamás bőrdíszműves iparművész munkáit. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár szervezi december 14-én délután 4 órára a városi nyugdíjasok napját, és decem­ber 15-én délelőtt 10 órára a C kategóriás néptáncoktatói tanfolyamot. Nem maradnak ki a vizuális művészeti hónap eseményeiből a gödöllőiek sem, december 11-én és 18-án művelődéstör­téneti játszóház lesz a Petőfi Sándor művelődési központ­ban, majd december 22-én 10 órától 4 óráig a társadalom- tudományi diákstúdió tagjai találkoznak. Együttesek az NDK-ból A legjobbak között Felelősség Az NDK kulturális napok alkalmából delegáció tar­tózkodott megyénkben. A Suhl, testvérmegyei tízfős együttes kedden Vecsésen, szerdán Pilisvórösvárott, csü­törtökön Nagykörösön mutatta be műsorát. A csoporttal könyvtáros szakemberek is ellátogattak hozzánk. A nagykőrösi műsor megkezdése előtt arra kértük Dieter Spiekert, a Suhl megyei tanács kulturális osztályának — közművelődésért felelős — helyettes vezetőjét, áld a delegáció élén állt, foglalja össze látogatásuk tapaszta­latait. jai üvegfúvó munkások — az ő közreműködésükkel készül­nek a világhírű karácsonyfa- díszek —. Lakatosois a dál- türingiai népművészet ápolá­sát vállalták. A Rennsteig va­dászkürtösei között tanulót, volt polgármestert, üvegfúvót találunk, s hangszereikkel va­dászatok hangulatát idézik nagy hűséggel, s ebből követ­kező sikerrel. Már az első szá­mok után megállapíthatta a közönség, joggal emlegetik az együtteseket szerte az NDK- ban a legjobbak között. Zúgó taps szólalt mag egy-egy szá­muk ‘élliaagzása'Titán,- s telje­sen érthetővé vált, hogy a pi- lisvörösvári koncertjükön együtt énekelt velük a nemze­tségiekből álló közönség. — Éreztük, hogy barátaink között vagyunk — mondta Klaus Apel tört magyarsággal a mik­rofonba. s a tapsvihar csak megerősíthette ebben. — Talán a legfontosabb, hogy meggyőződhettünk: a sokoldalú állami tevékenység­nek a kultúra a szerves részét alkotja. Alkalmam nyílt ta­nácselnökökkel beszélgetni, s meggyőződhettem arról, hogy mindegyikük felelősséggel be­szélt erről. A népi kultúra méltó helyet tölt be, és külön örömömre szolgált, hogy meg­ismerkedhettem a klubokban folyó élettel is. Ezekben — ta­pasztalataim szerint — jól tudják az egyéni érdeklődést közösségi rendezvényekké. öt­vözni. Többek között, a nagy­kőrösi példa is igazolja ezt. Kedvtelés Az Arany János Művelődési Központ színházterme adott otthont a Suhl megyei dele­gáció kulturális műsorának. Dr. Makai Katalin, a nagykő­rösi tanács művelődési osztály- vezetőjének köszöntő szavai után a Lauschataler népi együttes, valamint a Rennsteig vadászkürt fúvósegyüttes lé­pett a színpadira, Érdemes megjegyezni, hogy ők is a har­mincezernyi Suhl megyei ama­tőrmozgalom képviselői, a ze­nélést. éneklést kedvtelésből művelik. A Lauschataler tag­* Élmény A szórakozáson, kikapcsoló­dáson kívül a Suhl megyeiek műsorát hallgató közönség a zene élménye mellett azzal az érzéssel térhetett otthonába, bepillantást nyerhettek egy baráti ország lakóinak min­dennapjaiba ... Ballai Ottó A nevelés eszköze legyen Pedagógus kontra könyvtáros Pest megye egyik településén az iskola igazgatója meg­tiltotta, hogy tanulói a községi könyvtárat látogassák, mondván, ott mindenféle, nekik nem való kötet kerül­het a kezükbe. A helyzet nevetségességét csak fokozza, hogy a falu könyvtárosa egyben pedagógus is, s mindkét munkáját magas kitüntetéssel ismerték cl. Bármennyire kirívó és egyedi a példa, némiképp rá­világít az iskolák és a könyvtárak kapcsolatára. Nem véletlen, hogy éppen ezt a témát tűzték a gyermek- és ifjúsági könyvnapok megnyitóján megtartott szakmai tanácskozás napirendjére. Könyvtárosok vitatták meg — sajnos pedagógusok nélkül! — a lehetőségeket, a teendő­ket. Jól ismert, számtalanszor és sokféle formában deklarált alapigazságok — az előadó egyenesen közhelyeknek ne­vezte ezeket — hangzottak el arról, milyen szerepet tölthet be a könyv, a könyvtár a ne­velési-oktatási folyamatban. A lényeghez, nevezetesen ahhoz, hogy a szép és okos elvek miért nem valósulnak meg a gyakorlatban, alig-alig jutot­tak közelebb a vita résztvevői. A tények, a tapasztalatok arra utalnak, hogy a pedagó­gusok nem igénylik a biblioté­kák segítségét, bár a tanter­vek előírják a könyvtárhasz­nálati ismeretek oktatását. Mit is várnak tulajdonkép­pen a könyvtárosok? Azt, hogy a pedagógusok vigyék el a tanulókat a könyvtárba, esetleg kérjenek segítséget a könyvtárismereti órák leveze­téséhez, s hogy adjanak a diá­koknak olyan feladatokat, amelyek a könyvek, a könyv­tár használatával oldhatók meg. A siker kockázata S még valamit: annak meg­értését, hogy nem pusztán az olvasás megszerettetéséről van szó. A könyvekkel való kap­csolat meghatározó eleme az egész nevelési folyamatnak, a személyiség fejlődésének. Nem csak annyi a tét, hogy az is­kolából kikerülő fiatal olvas­ta-e, Arany, Petőfi verseit, Móricz novelláit, hogy képes-e kikeresni egy művet a betű­rendes katalógusból. Zsigmond-kori pénzlelet Háromezer-ötven darab, a XIV. század harmincas éveiben vert pénzérme került elő Veszprémben, egy építkezés során. A leletet megfelelő kezelés után a Nemzeti Múzeumban he­lyezik el Jövőkép, 2000 Mi lesz az ezredfordulón? E lérhető közelségbe került az ezredforduló. Tizenöt év múlva belépünk a kétezre­dik évbe. Még mi, az idősebb nemzedék is megérhetjük. Va­jon milyen lesz, mit hoz? Jog­gal foglalkoztatja az embere­ket a 2000. év, az írókat, az újságírókat, a tudósokat, s mindenkit, aki egy kicsit ér­deklődik a holnap iránt. Mos­tanában több könyv jelent meg, amely ezekkel a kérdé­sekkel foglalkozik, ebbe a vo­nulatba tartozik Weisel Iván kötete, amelyet a Kossuth Ki­adó adott közre, s amelynek Jövőkép, 2000 a címe. A szerző interjúsorozatot ké­szített neves tudósokkal, aka­démikusokkal, szakemberek­kel, s igyekezett választ kapni az olyan kérdésekre, mint: há­nyán leszünk az ezredfordulón, milyen lesz a világgazdaság? Hol fog tartani az űrkutatás, milyen lesz a kapcsolata az embernek a számítógépekkel? Lesz-e még egyáltalán falu? Mennyire fejlődik az ipar? És így tovább. Annál inkább érdekel ez bennünket, hiszen szemtanúi voltunk a XX. század látvá­nyos fejlődésének. Századunk­ban vált termelőerővé a villa­mos energia, fedezték fel az atomok világát. Űj anyagok jelentek meg, gondoljunk csali a különböző ötvözetekre, a műanyagok ezernyi fajtájára. Meghódítottuk az űrt. Számos járványt (tbc, lepra, vérbaj, stb.) leküzdöttünk. A kémia, a biotechnika, a számítástechni­ka ma már hétköznapi eszkö­zök a termelésben. Ugyanak­kor még sok mindent nem si­került elérnünk, például azt, hogy ne haljanak éhen az em­berek, ne legyenek természeti katasztrófák, háborúk. Az utóbbi években megsza­porodtak az előrejelzések, a prognózisok, a jóslatok. Ezt a könyvet nem lehet ebbe sorol­ni, hiszen Weisel Iván riport­alanyai nem foglalkoznak fu­turológiával, egy-egy szakága­zat, vagy terület irányítói, ku­tatói, s tapasztalataik alapján következtetnek a következő tíz-tizenöt évre. A megkérde­zett 19 ember őszintén tárja fel területe eredményeit és te­kint a jövőbe, illetve jelzi a várható lehetőségeket. Kiinger András például az emberiség növekedését tekinti át, azt vizsgálja, hogy mennyi­re gyorsan nő a lélekszám. Szerinte az ezredfordulón a Föld lakossága meghaladja a hatmilliárdot. Növekedni fog az átlagéletkor is, s eléri a 75 évet. Bora Gyula a környezeti ár­talmakról beszél, azt vizsgálja, hogy a növekvő szén, a kén­nek, az ólom-oxidoknak, a kü­lönböző poroknak, kormoknak, feldolgozóknak, vegyszereknek milyen hatásuk lesz az embe­riségre. Mi lesz ezen a terüle­ten 2000-ben? A vélemények megoszlanak. Egyesek szerint a természeti környezet tovább romlik, míg mások optimisták, s azt állítják, hogy a romlás megállapítható. Az egészség­ügy is sokat fejlődik a követ­kező 15 évben. Hutás Imre szerint bővülnek a műtéti el­járások, fejlődik a gyógyszer- ipar, gyorsan a biológia is. Kapolyi László akadémikus, ipari miniszter az energia- és ásványgazdálkodást tekinti át, megállapítja, hogy a szánhid- rogéntermelés az örök jég vi­lágától a tengerek mélyéig terjed, s van lehetőség kiakná­zásukra. Még a hazai kiterme­lés is növekszik, s az ezred­fordulóra újabb területeket tudnak bevonni a termelésbe. Láczai Szabó Tibor, az atom­energia és a világ energia­mérlegének a megvonáséra vállalkozott, míg Bognár Jó­zsef akadémikus azt vizsgálja, hogy a világgazdaság merre tart. Márton János pedig a világ élelmiszer-termelésének a ienetőségeiről értekezik. Mindegyik nyilatkozót lehe­tetlen' idézni, de megállapít­ható, hogy nagyon érdekesen, körültekintően Deszélnek a le­hetőségekről. A tizenkilenc in­terjúból együttesen kitetszik a jövőkép. Gondoljunk csak ar­ra, hogy a XIX. század legme- részebo gondolkodói, kutatói sem számítottak ilyen hatal­mas és gyors fejlődésre, mint aminek napjainkban is szám- tanúi vagyunk. A világ fejlő­dése a jövőben méginkább fel­gyorsul, elérhető közelségbe kerül például a magszintézis­sel nyert energia, a kiberne­tikus organizmusok megvaló­sulása. Lehet, hogy 2000-re már valóság lesz a mesterséges értelem, az időlassulás, az idő­észlelés erősítése. Lehet, hogy 2010-re, 2030-ra sikerül elérni, hogy a világűrben ásvány­kincseket termeljenek ki, hogy az elemeket át tudjuk alakí­tani, s kitenyésztik az értel­mes állatokat. p ersze, ez utóbbiak csak fel­* tételezések. Mégis nagyon ajánljuk a könyvet elolvasás­ra, mert nagyon sok mindent megtudunk belőle a következő tíz-tizenöt évre nemcsak a vi­lágról, hanem a hazai fejlő­désről, lehetőségekről is. Gáli Sándor S minthogy a nevelés egé­szének sikere forog kockán, éppen a két intézmény eltérő jellegéből fakadnak az új le­hetőségek. A tanácskozáson er- ről fontos megállapítások hangzottak el. Ugyanakkor az iskolától ér* demes ellesni a hosszabb pers­pektívában való gondolkodást, a tudatos nevelési koncepciók kidolgozásának mikéntjét és a különböző tevékenységek meg­szervezésének metodikáját. Prózai okok Ha a könyvtár és Iskola ilyen szellemben képes együtt­működni, akkor megvalósul­hat az elv: a könyvtár legyen műhely, a könyv pedig esz­köz a nevetési célok elérésé­ben. Persze korántsem csak az elvek föl nem ismerése képez akadályt. A kibontakozást sok­kal prózaibb okok is hátráltat­ják. Miközben a társadalom egyre magasabbra állítja a mércét az oktatással szemben, az meg mind kevésbé képes megfelelni az igényeknek. Ko­moly gondokkal küszködik még az alapkészségek megta­nításában is. Magyarul: na­gyon sok, az általános iskolá­ból kikerülő fiatal képtelen rendesen olvasni, számolni. Másrészt hiába írják elő a tantervek a könyvtárhaszná­lati ismeretek oktatását, ha erre a pedagógust sem készí­tik föl igazán főiskolai, egye­temi tanulmányai során. S végül nem szabad megfe­ledkezni a szülő felelősségéről sem. Ha ma valamiben a csa­lád partnere lehet az iskolá­nak, az éppen az, hogy köny­vet ad a gyerek kezébe. Ehhez nem kell megérteni a mate­matika és más tantárgyak ta­nításának új, a szülők többsé­gének ismeretlen, zavaros módszereit. Egymásra mutogatás Mindezeknek a vélemények­nek a többsége könyvtárosok szájából hangzott el. Bizonyá­ra a pedagógusok egy sor el­lenérvet sorolnának fölu ön­maguk mentségére. Ennek az egymásra mutogatásnak azon­ban sok értelme nincsen, kü­lönösen, ha nem egymásra ta­lálással végződik. Ezt egyébként olyan, jól be­vált gyakorlat is igazolja, mint a tanácskozásnak otthont adó halásztelki általános mű­velődési központé, ahol a könyv, a könyvtár szerves ré­sze az oktatási folyamatnak. Igaz, a feltételek, a tárgyi adottságok nem mindenütt ilyenek. A vitából azonban az szűrhető le, hogy ezek csak másodlagos tényezők. Sokkal inkább a szemléleten kell vál. toztatni. M. Nagy Péter A sült galamb visszarepült Az a bizonyos sült galamb, ami köztudottan az cmoereK szájába szokott repülni, ma­napság már ritka jószág, üe azért íel-íelbukaan. kegutóbb peiuaui megyena egyik közsé­gében — nevezetesen TÖkoión — tunt úgy, hogy a szájeitatá­ti on kivuá jóformán semmit sem keli cselekedni. Történt ugyanis, hogy há­rom festőművész ajánlkozott: szívesen rendeznének kiállítást műveikből a helyi kultúrott- honban. Az bizony, jó lenne, mondották a művelődési ház­ban, csakhogy ilyesmire nincs egy fillér sem. Nem baj, kö­zölték a művészek, ők majd gondoskodnak mindenről: zsű­rizett képeket hoznak, meg piaiatokat cs meghívókat, sót ez utóboiakat postázzák is, s a maguk költségére felkéruek egy művészettörténészt, publi­cistát a tárlat ünnepélyes meg­nyitására. Kell ennél több? Aliguia: a tököllek is elégedet­ten nyugtázták, hamarosan re­pül a sült galamb ... Aztán valami közbejött még­is. No, nem a művészek ré­széről, ők ugyanis rendre va­lóra váltották ígéreteiket: szét- küldték a meghívókat, közöl­vén a tárlatnyitás pontos ide­jét, s a kiállítást megnyitó ne­vét is. Sőt, a korábbi megbe­szélés értelmében, megérkeztek képeikkel a faluba, hogy be­rendezzék a termet. A művelődési házat azonban zárva találták. Senki nem tu­dott semmiről, s a póruljárt al­kotók kénytelen-kelletlen, hogy azt ne mondjuk, megszégyc- nülten hazaballagtak. Már csak egy dolguk maradt: közölni, akivel csak lehetett: a kiállí­tás elmarad. De hát mi is történt volta­képpen? Nos, semmi egyéb, mint hogy hirtelen elhatározták: rendbe kell hozni, ki kell fes­teni a kultúrház termeit, he­lyiségeit. A munkálatokhoz hozzá is láttak, a festőművé­szeket azonban már elfelejtet­ték értesíteni e váratlan ese­ményről. Utólag ugyan azzal mentegetőzött a ház vezetése, hogy nem tudták a kiállítók lakáscímét, s ezért maradt el tájékoztatásuk, ez azonban, valljuk be, alig hihető. S ha így is lenne: a tényen mit sem változtat: egy jó szándék me­gint elnyerte méltó bünteté­sét . •• (tamasi) A TlT-stúdióban Fotókiállítás Az UNESCO ökológia a gya­korlatban című színes, látvá­nyos fotókiállításának ad ott­hont december 3-tól a hónap végéig a TIT természettudo­mányi stúdió (Budapest XI. kér., Bocskai út 37.). A ren­dezvény ideje alatt a látoga­tók színes video- és audiovi­zuális műsorokat tekinthetnek meg. December 3-án, 10-én és 17-én, hétfői napokon délután fél három és fél öt órai kez­dettel a témához kapcsolódó zenés diaporáma-műsort mu­tatnak be az érdeklődőknek. A stúdió — előzetes bejelen­tés alapján — csoportoknak hétköznapokon szakvezetésről is gondoskodik. Részletes fel­világosítás a 669-084, illetve 667-622 telefonszámokon. Rádiófigyelő MUZSIKA GÖDÖLLŐN. Jó néhány esztendeje indította Czigány György műsorát, Já­ték és muzsika tíz percben címmel. Azóta bevonult az éle­tünkbe. Sokan tolonganak fél egykor az Astoria kirakata előtt, hogy legalább kívülről részesei legyenek az esemé­nyeknek. Mások nem halaszt­hatják el, hogy be ne kapcsol­ják a rádiót, végig ne drukkol­ják a tíz percet. Mindössze tíz perc — mégis mennyi infor­mációt közvetít! Bizonyára ebben rejlik népszerűsége, meg abban, hogy szeretünk játszva tanulni, s ez a felnőtt számára oly ritkán adatik meg. Ezen a héten — pénteken — Gödöllőre kirándultak a rádió­sok. A hangulatos Pálma cuk­rászdában csendült fel a jel­legzetes szignál. A mikrofon­nál dr. György József nyug­díjas várta a megoldásra váró feladványt. Aki kérdezett: Bo­ros Attila volt. Egymás után csendültek fel a zanerészletek. Strauss Császárkeringő je, We­ber Bűvös vadász című alkotá­sának nyitánya, Wagner Az is­tenek alkonya című zenemű­vének részletei. Gyors vála­szok a szurkolók gyűrűjében, s máris vihette a győztes a ju­talmát. A hallgatóktól pedig Bizet Gyöngyhalászok című operájának szép áriájával bú­csúzott Gigli, a híres olasz ope­raénekes. Tíz percre együtt drukkol a hallgatóság a résztvevővel. Ki- ki találgatja a megoldást. A sok-sok játék és muzsika per­cei az évek alatt összegyűltek: érdeklődést keltenek a zene- irodalom jelesei iránt. Ugyan­akkor szórakoztatva tanítanak, íme a bizonyság: rövid idő alatt, könnyed formában is le­het komoly ismeretekre szert tenni. A közművelődés szak­emberei és a rádiósok remélik; a felcsendülő zenerészletek nyomán a teljes művet is meghallgatják az érdeklődők. VUJICSICS EGYÜTTES. Saj­nos a késő esti órákban került sor a híres szentendrei együt­tes harmincperces műsorára. A hallgatók bizonyára nem bánták meg. hogy bekapcsol­ták készüléküket. A zenészek valóságos táncházhangulatot teremtettek a válogatással. Ba­ranyai ugrós, délszláv néptánc, bosnyák rezgős után felcsen­dültek a saját gyűjtésű szerb kólók A szentendrei népmű­vészet egy darabjával ismer­kedhettünk meg a Vujicsics együttes segítségével. Er. K. <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents