Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-11 / 290. szám
/ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA fVl XXVI. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1984. DECEMBER 11., KEDD Figyelmes, gondos kiválasztás Emberekkel foglalkozó emberek A pilisi nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának irányítása alá nem kevesebb, mint 11 intézmény tartozik. Többek között a három általános iskola, az összevont óvodák, a művelődési ház, a könyvtár, az egészségügyi intézmények, továbbá az öregek napközi otthona. A közelmúltban megtartott testületi ülésen az intézmények személyzeti és kádermunkájáról hangzott el jelentés. Zsűfdt óvadék A tanácsi intézmények létszáma az elmúlt időszakban kisebb hiányoktól eltekintve teljesnek mondható. Az intézmények dolgozóinak szakmai, politikai képzettsége jó, az utóbbi években az újabb beiskolázások és tanfolyamok révén tovább fejlődött. A legtöbben az oktatási intézményekből tanulnak tovább főiskolákon, il'etve egyetemeken. A tömegpolitikai oktatásba is bekapcsolódtak a pedagógusok, az elméleti konferenciákon vettek részt Monoron. Ezen túlmenően az iskolai továbbképzésekre is rendszeresen eljárnak a tanárok, tanítók. Egyre többen szereznek felső-, illetve középfokú politikai végzettséget. Az oktatási intézmények túlzsúfoltak, a pilisi 1. számú és a nyárenyhäzi általános iskolában két műszakos a tanítás. Ugyanez vonatkozik az óvodákra is. néhány intézményben 140—145 százalékos a'kihasználtság. Kevés az ingázó bejáró dolgozó a tanácsi intézményekben, a többsén pilisi, illetve nyáregyházi. Mindez azt jelenti, hogv lakásheivzetük megnyugtató. A pedagógusok 67 százalékának saját lakása van, 22 százalékuk a szülőknél lakik, s csak 11 százalékuk él szolgálati lakásban. A saját lakással nem rendelkezők közül is énről évre többen fognak hozzá családiház-épí- téshez, amelyet a tanács építési telek biztosításával segít. Ugyancsak jó az egészségügyi és művelődési dolgozók lakás- helyzete. Bspótcít lemaradás Az intézmények dolgozóinak bérezése a megadott határokon belül általában közepesnek mondható. A pedagógusok között szeptember 1-én 49 ezer 350" forint bértömeg szétosztására került sor, a 111 pedagógus egyenként — átlagosan — 445 forint béremelésben részesült. Különös figyelmet fordított a tanács az intézményekben dolgozó fizikai állományúak béremelésére, elsősorban a központi konyha dolgozói kaptak nagyobb összegeket. A bérrendezéseknél, jutalmazásoknál a döntések meghozatala előtt az intézményvezetők minden esetben kikérik az illetékes pártszervezet és szakszervezet véleményét. A személyzeti és kádermun- kát a vezetők rendszeresen ellátják, méghozzá egyre magasabb színvonalon. A személyi anyagok tárolását, kezelését — a tanács segítségével — az előírásoknak megfelelően végzik. A munkakönyvek és nyilvántartások vezetésénél is fejlődés mutatkozik, a lemaradásokat folyamatosan pótolják. A vezeták felelőssége összességében megállapítható, hogy a tanács intézményeinél folyó személyzeti és kádermunka megfelel az elvárásoknak. Az intézményvezetők kellő gondot fordítanak a káderek kiválasztására, szakmai, politikai fejlődésük biztosítására. G. J. Igényes a megrendelő Uzseka Ilona és Borbás Imréné a VISZÉK sülysápl telepén dolgozik, ahol a korszerű V 180 típusú védőgázas hegesztő- készülékeket állítják össze. Az NSZK-beli megrendelő rendkívül igényes, ezért minden munkafázisra nagyon oda kell figyelni. A sülysápi telepről az idén összesen 180 ilyen készüléket exportálnak. Nehéz helyzetben cs fecyássat Hordóban őrzött hírnév, rang Az idei ősz nem volt sikeres éve a szőlőtermelőknek. A késői kitavaszodás, a tetemes fagykárok, a helyenként nagy vámot szedő jégverés, a kevés napsütés és a szeptember végi esők alaposan meg- csappantották a tőkék hozamát. Ráadásul a fürtök érettsége sem olyan, mint tavaly, így közepes mennyiségű és minőségű termés került a hordókba. De nemcsak emiatt fáj a szölogazdák feje. Aggasztja o«et az is, hogy a világon mind nagyobb mértékű a bor- túlterrneies. Tavaiy peidaui öl) millió hektoliter bor nem talált vevőre. Hová vezet ez? Hazán« a bortermelő országok világranglistáján a 12. helyet foglalja el, exportban az ötödikek vagyunk. Az évi 6—6,5 millió hektoliter bor felét külföldön adjuk el, mégpedig egyre nehezebben. A túltermelést elsősorban a tudomány fejlődése eredményezte. Az utóbbi években — a hetvenes évek közepétől — új fajtákat vontak be a termesztésbe, korszerűsítették a metszési-művelési eljárásokat, tudományos alapokra helyezték a tápanyag-utánpótlást. Mindez megszüntette, pontosabban mérsékelte a termésingadozást. S miközben nőtt, egyre nőtt a megtermelt bor mennyisége, a fogyasztás jelentősen visszaesett. A telített piaci helyzetben csa« a minőség javuasa, a meglévő gyengesége« ieiszá- mo.asa segnnei. baj nos, szoio- termesziesúnk hatékonyságában, a termelés biztonsagában igen nagy elteresen la- pasztaUiaitólk. Az elhanyagolt, tunemanyos ültetvényeken i— 6 tonnát termeinek, a fiatal, gondozott szoio« viszont la— Za tonnával fizetnek. A hivatalos, a tudomány által javasolt művelési mod is sűrűn változott: oiyxor nem a szakmai megfontolás, hanem az erogepek méretéhez való kényszerű alkalmazkodás volt a perdöntő. aeien.eg mintegy 30 jelen- tőseob borászati üzemünk van, ezek technikai felszereltsége es technológiai színvonala eltérő. Egy-egy kiemelkedő vál- lalattói eltekintve (Hungaro- vin, Tokaj-hegy aljai Állami Gazdaság Borkombinát, Bala- tonboglár), elmaradnak a nemzetközi színvonaltól. A hazai feldolgozó kapacitás összhangban van a megtermelt szőlő mennyiségével, a technikai színvonal, a területi elhelyezkedés azonban nem kielégítő. A feldolgozó gépek majdnem 60 százaléka elavuit, pedig korszerűsítésük nélkül elképzelhetetlen a gyors szüret és a minőség javítása. A tárolókapacitás sem elegendő: egy-egy közepes termést hozó évben több száz ezer hektoliter bort kell szükségtárolókban elhelyezni, ami költségnövekedéssel jár, és olykor veszélyezteti a bor állagát is. A becslések szerint, mintegy 1,5—2 millió hektoliter tárolótérre van még szükség, aminek megépítése csak három-négy év alatt oldható meg. A palackozó kapacitás jelenleg óránként 1320 hektoliter. Ez elegendő, de a gépek nagy része alkalmatlan a minden igényt kielégítő, stabil borok töltésére. Ezért az elkövetkezendő években indokoltnak látszik öt-tíz palackozó rekonstrukciója. A mostani külpiaci versenyben különös jelentősége van az áruk megjelenésének. Sajnos, a magyar termékek nem a legtetszetősebbek, vonatkozik ez a borokra is. A háttéripar fejletlensége miatt kevés a formás palack, az igényes kivitelű címke és csomagolóanyag. A reklámra sem költenek eleget az üzemek, a kereskedők, s ezért nehéz betörni egy-egy ország piacára. A Monimpex Külkereskedelmi Vállalat most az Egyesült Államokban szeretne piacot hódítani, mégpedig a tőkeerős Pepsi Cola és a Coca Cola cégek segítségével, melyek vállalják a magyar borok menedzselését. Nehezíti a borászat helyzetét. hogy a készletgazdálkodás — szakmai szempontból —, nem kielégítő. A fejlett borászattal rendelkező országokban az átmenő óborkészlet meghaladja az évi termés 50 Akikre! keveset beszélünk A megőrzött bizalom titkairól Könnyű szívvel indulok erre a beszélgetésre. Oláh j Gyula ugyanis az az ember, akinek mindig van monda- nivalója, de amit elmond, abból egyetlen mondat sem $ súlytalan. Füsföl a hidegben a lélegzetem, míg végig- ff ballagok a monori Deák Ferenc utca elején, s vendéglá- ^ tóim konyhája különösen melegnek és barátságosnak ff tűnik. Zörög a mikulászacskók piros celofánja, csoma- j. golják az unokák ajándékait. Hányszor és hányféleképpen találkoztunk mi már! Volt, hogy csurgó esőben jártuk körbe a monori sportpályát, Oláh Gyula a vandalizmus nyomaira akarta felhívni a közfigyelmet, dühösen érvelt az igenis lehetséges védekezés mellett. Aztán a tanácsüléseken, ahol sosem marad szótlan szemlélő, legutóbb például három témában is interpellált. Az egyik — bekerültek a kenyerek a Forrás áruház élelmiszerpultjai mögé, nem lökdösheti, böködheti seregnyi vásárló — máris a helyén van, elégedett bóloga- tással nyugtázza. A vasárnapok híreit ő hozza rendszeresen a szerkesztőségbe, s ő az, aki a Monori Sportegyesület birkózószakosztályának eseményeiről is hírt ad. jsa ŰÜÜ Monori vagyok, itt születtem. Hogyne érdekelne mindaz, ami nálunk történik! — mondja, és ebben a két mondatban ott a feltétlen ragaszkodás a szülőhelyhez, még meg is erősíti: — El nem mennék innen lakni, semmi pénzért. Minden ideköt. Jó érzés, ha úton-út- félen rámiköszönnek, s ha én is köszönhetek, mert bőven van kinek. A múltkoriban például egy csapat fiatal lány mondta, „csókolom, Gyuszi bácsi!’’, s mert bizonytalanul köszöntem vissza, megkérdezték: nem tetszik ismerni? Hát én vagyok Z. lánya! Ohó, hát úgy már igen! Jóízűt mosolyog. Nem a szokványos udvariasság mondatja velem, színigaz, hogy nem látszik rajta a kora. Het- venhárom év sem volt képes meghajlítani szálegyenes tartását, letörni az energiáját, amiből annyi mindenre futja, hogy ezt a beszélgetést is napokig egyeztettük: hétfőn nem ér rá, kedden sem, mit szóilnék a jövő héthez? — Az apám mellett inas- kodtam, kitanultam a kádár mesterséget. 1931-ben már kádársegéd voltam, de éppen abban az időszakban ez a szakma nem volt életképes, mást kellett keresnem. A közszázalékát. Nálunk a pénzügyi szabályozás csak 20—30 százalékos készlet kialakítását teszi lehetővé, emiatt az üzemek elesnek a borok érték- növelésének lehetőségétől. Súlyosbítja a helyzetet a szőlő- termelés jövedelmezőségének ingadozása is. A veszteséges időszak után az 1982-es év kiugróan kedvező volt, de az utóbbi években a termelési költségek növekedési üteme meghaladja az árbevétel ösz- szegét. Az idén a gyenge mustok feljavításának kérdése foglalkoztatja leginkább a termelőket. A hazai borászatnak 5—6 ezer tonna mustsűrítményre van szüksége, amit a tejipar, a konzervipar, néhány állami gazdaság és termelő- szövetkezet elkészít. Csakhogy — tamáskodnak a szakemberek —, rossz alapanyagból, nem lehet jót csinálni, s félő, hogy egyes üzemek, kistermelők hoppon maradnak. Éppen ezért többen más alapú sűrítmény fölhasználását kérelmezik, mondván, így tudnák legolcsóbban, legköny- nyebben megoldani a minőségjavítást A MÉM illetékesei — a következet es minőségvédelem érdekében — nem támogatják ezt a megoldást s továbbra is a mustsűrítmény mellett törnek lándzsát. Az biztos: a tavalyi szigorító intézkedések — a szüret időpontjának késleltetése, a hatósági ellenőrzés szigorítása — mind-mind ■ a versenyképesség fokozását szolgálta. Mert boraink csak ezzel az igényességgel őrizhetik meg elért rangjukat, pozíciójukat itthon és a világban. Cs. J. ségházára kerültem, s a legkülönbözőbb beosztásokban dolgoztam, hogy úgy mondjam, alulról felfelé. Kézbesítőként kezdtem, majd az adócsoportnál kaptam reszortot, később a közellátási csoport ! vezetője lettem. 1952. június I 30-ig dolgoztam a községnél, i akkor egészségügyi okok miatt abba kellett hagynom. Hogy őszinte legyek: azokban az időkben én úgy kikészültem idegileg, hogy az orvos azt mondta: keressek valami más foglalkozást, mert ennek így nem lesz jó vége. Hát kerestem. Csakhogy aki egyszer is a közvetlen közelébe került a tanácsnak, ahol a szülőhely gondjaival, terveivel, ezerféle intéznivalójával foglalatoskodnak, aki megtanult nagyobb közösségben gondolkodni, az igen nehezen lenne képes visz- szahúzódni egyéni örömei és sérelmei közé. Így volt ezzel Oláh Gyula is, ezért vállalta az első tanácsi választások alkalmával a tanácstagi megbízatást, s ezért csinálja azóta is, végig minden cikluson. Nem lehet véletlen a bizalom sem, amely minden vá- lásztáskor Oláh Gyulára szavaz. Hogyan lehet kiérdemelni? Talán azzal, hogy nem volt olyan tanácsülés, ahol ne kért volna szót, s mindig olyan ügyekben, mely nagyobb közösségeket érint. „Érdemeit” viszont igen kelletlenül sorolja, hiszen az, hogy jó néhány dolgot sikerült kijárni, elintézni, azt tisztségéből eredő kötelességének érzi. S a hobbi is „közösségi”. 1934-ben kapcsolódott be a Hálás szívvé! mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, testvéreknek, jó szomszédoknak és Ismerősöknek, akik a szeretett férj, édesapa, nagyapa, id. Lltsauer József temetésén Ülsportéletbe, 1936-ban már vezetőségi tagja volt a Monori Sportegyesületnek, vezetője a birkózószakosztálynak, s szerelmese a focinak. — Párszor ugyan gondoltam már rá, hogy sportvezetői tisztemmel felhagyok, de nem megy. Nagyon szeretem a fiatalokat és olyan szívmelengető érzés, hogy ez nem viszonzatlan. Hiszen a régiek is visszajárnak, meglátogatnak. A mi neveltünk Szőnyi Jancsi, aki ma az FTC edzője, de ha Monoron jár, mindig megáll a kocsijával a házam előtt.., Oláh Gyula, aki kádármesterként indult felnőtt életének, majd a község ügyeivel folytatta, hogy végül is a volt Monori Vasipari Szövetkezet raktárosaként menjen nyugdíjba, ma sem pihen. Dolgozni jár vissza régi szövetkezetébe, amelynek ma már Szer- vomechanika Kisszövetkezet a neve, elnöke pedig az a Bokros István, aki akkor kezdte ipari tanulóként, amikor Oláh Gyula raktáros leibt. És nemcsak dolgozni: most szervezi a részvételt azon a pályázaton, amelyet hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára hirdettek meg, s amelynek keretén belül a szövetkezet fejlődését, életét szeretnék bemutatni. És tagja a Hazafias Népfront honismereti körének, örömmel mutatja most már könyvformába öntött kutatásaikat, s szomorúan mondja: tíz évvel ezelőtt még jóval több szellemi értéket átmenthettek volna... ÍIÜÜ Sokáig beszélgetünk, szóba kerülnek a jövő esztendei tanácsi választások is. Kibukik belőlem a kérdés, önkéntelenül: — Ha megválasztják, vállalná vajon a tanácstagságot még egy cikluson át? Azt válaszolja: — Nem tudnék én erről lemondani. lön részt vettek, sírjára köszörűt, virágot helyeztek és utolsó útjára elkísérték. A gyászoló család. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) K. Zs. Jegyzet Hol a tömeg a sportban? N e hamarkodjuk el a feleletet erre a kérdésre! Ne mondjuk azt, hogy sehol, hiszen az olimpia jegyében immár másodjára megrendezett ötpróbán minden eddiginél többen vettek részt. Nem bizonyult elegendőnek az a tréningruha-mennyiség, amelyet az öt próbát sikerrel teljesítőknek szántak. Igen nagy volt azoknak a száma is. akik egyik vagy másik sportágban indultak csak el. de nem teljesítették mind az öt próbát. Mintegy tizenöt-húszezer embert mozgósított ez a kétéves tömegsportakció- sorozat. Az első budapesti maratonii tömegfutás is rekord induló létszámot hozott De azt se mondjuk: itt van már a tömegsport Kánaánja. Hiszen a New York-i maratoni futáson évről évre harmincezer indulóból sorsolják ki azt a tizenötezret, aki egyáltalán elindulhat. S ez csak egy alkalom tömegsportra (is), ezenkívül van még a Los Angeles-i, bostoni, s ki tudja még, hány maratoni verseny, hasonló számú résztvevővel. Jó, jó, az Egyesült Államok nagyobb lélekszámú ország. Mi jellemző tehát a helyzetre? — Mondjuk azt: biztatő. Biztató, mert egyre többen kezdik felismerni a testmozgás nélkülözhetetlenségét, s azt, hogy annak legegyszerűbb formája a futás, mert a láb — Peterdl Pál szállóigévé vált mondása szerint — mindig kéznél van. Biztató, mert a januárban induló legújabb tömegsport-vetélkedőnek már a kiírása is a korábbinál nagyabb érdeklődést vált ily. Az eredeti követelmények megmaradnak, hiszen bebizonyosodott, ezrek és tízezrek képesek teljesíteni őket. Több ezren úszták át a Balatont, kerülték meg a Szentendrei-szigetet, valamilyen vízi alkalmatossággal. vagy tettek ezzel egyenértékű vízi túrát, futottak le 28 kilométert (a nők tizennégyet), kerékpároztak százat (a nők hatva- nat), s népszerű volt a téli 30 kilométeres csúcstúra is a hegyekben. De hogy még többen vehessenek részt az akcióban — s hogy a résztvevők fokozatosan nőhessenek fel a keményebb próbákhoz —, bevezetik jövőre a pontrendszert A résztvevők a fél távokat is teljesíthetik, erre egy pontot kapnak, míg a teljes távra kettőt. így, aki „csak” a fél- távokat teszi meg, de mindegyik alkalommal indul a tíz közül, ugyanúgy hozzájuthat a nemzeti színekkel díszített melegítőruhához. mint aki ötször tette meg a teljes távokat. Az is növelheti a résztvevők számát, hogy az idősebbek és fiatalabbak a „női” követelmények teljesítésével is eleget tesznek a kiírásnak. M indezek azt jelentik. hogy a tömegsportmozgalmunk jó úton jár. Ezt az utat egyengeti a nemrég született sportpolitikai döntés, amely szerint megkülönböztetett figyelemmel kell részeltetni a tömegsportot, s létre kell hozni azokat a társadalmi szerveket, amelyek feladata lesz a tömegsport fellendítése. Gőz József 4
