Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-11 / 290. szám
Napirenden: a napirend TANÁCSÜLÉSRE készülve, a tudósító átböngészi a napirendeket, s gondolatban már. előre elkészíti a megjelenő cikk vázlatát. Eközben természetesén megpróbál súlypontozni — azaz, a sok fontos gondolat közül is —, a legfontosabbakat eltalálni. S miután így felkészülve beül a városatyák közé, akkor jön rá — mint most, a legutóbbi tanácsülésén —, hogy a sokszor citált mondásnak van igaza, amely szerint a valóság mindig érdekesebb holmi fikciónál — jelen esetben, egy látszólag érdektelenségre számító napirend fölött nyílik a legérdekesebb vita, amely azonban már jóval messzebb mutat, s érvényességi köre is tágabb. Látatlanban ugyan ki tartana érdekesnek egy munkatervet véleményező napirendi pontot? Pedig itt forrósodott fel a hangulat, s csaptak össze érvek ellenérvekkel. Idézzük az eseményeket sorjában. Dr. Toros László vetette fel; sok ugyan a kőtelező napirend, ám ő mint tanácstag, szívesen látná, ha a végrehajtó bizottsági üléseken szereplő témák közül néhányat még tanácsülés elé vinnének. Rögtön sorolta is: a DÉMÁSZ tevékenysége, a Takarékszövetkezet munkája vagy az Arany János Múzeum művelődésben elfoglalt helye méltán érdemelne közfigyelmet, akár még harmadik napirendi pontként is. Pintérné dr. Torma Mária, a végrehajtó bizottság titkára arra mutatott rá: az érvényben lévő rendeletek, törvények között bizonyos témákat valóban kötelező tárgyalni. így azokból elhagyni nem lehet, így csakis mint további napirendi pontok felvétele jöhet szóba. Négy helyett így is ötször üléseznék. NEM SZOKÁS ÍRNI ilyen belső, látszólag formai s ügyrendi vitáról, érvekről. Csípő Balázs, a HNF városi titkára ugyanis egészen egyszerűen csak az alig határozatképes testületre mutatott: hiszen ma is négy napirend van, még csak a másodiknál tartunk, s lám, ennyien máris hiányoznak. Mi lenne, ha további témák kerülnének tanácsülés elé? Kétségtelen, ez igaz, pontosabban, ez is igaz. Lehet, hogy ezen alkalomkor szerepet játszott a Mikulás is, lévén az ő napján eme alkalom, ám korántsem egyedüli az eset, hogy hiányosak a padsorok. B. Szűcs István javaslata is megszívlelendő volt. Tény, hogy jobb lenne az alaposabb tájékozottság, ám a hiányzás is az. A megoldás — vélte — újabb összejövetel, így egyegy tanácsülés ideje lerövidülhetne, s minden szempontból kielégítő megoldás jöhetne létre. Káló József tanácselnök-helyettes végül amolyan kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, s ezt fogadta el a testület. Eszerint nem beszámolót, hanem tájékoztatót adnak majd az érintett témákról, s így az idő sem ját szik szerepet, lévén, hogy ezt csak elfogadni kell, másrészt javul a tájékozottság is. KÉTSÉGTELEN, jelen esetben jól szavazott a tanács — vagy éppen nem —, tehetik hozzá most odahaza, ezeket a sorokat olvasva. Ám itt elvágva a fonalat, még mindig féloldalasnak tartanám az érvelést. • Kezdjük az úgynevezett kötelező napirendekkel. Ezek — látszólag — unalmasak. Sőt, például a költségvetési tételekre gondolva, az ember azzal a gyanúperrel is élhet, vajon képes-e eligazodni a milliók, az ilyen meg olyan tételek között? Azaz, valóban számít-e szava, jóváhagyása? Hiszen a szakember játszi könnyedséggel védheti meg az alaposan kidekázott forintokat, mondván, ezredgrammra helye van minden huncut fillérnek ... Ám az ellenkezőjére is akad példa bőven, egy- egy okos javaslat még fontosabb területnek szavaztatott elsőbbséget, s lett megvalósított terv például járdaépítésben, csatornázásban, vagy más téren is. ÁM AZ IS IGAZ, még a szabad, tehát „helyből” érdekesebb napirendekhez is jóformán ugyanazok szólnak hozzá, s van — nem is egy — olyan tanácstag, akinek cikluson keresztül senki sem hallotta a szavát, netán közülük kerülnek ki az első napirendesek is, az elnevezéssel is mutatva, pusztán a jelenléti ívet aláírni mentek el a tanácsülésre. Az öt tanácsülés egy évben, az alkalmankénti három órával számolva tizenöt órát tesz ki. Vagyis egy*-egy tanácstag ebben a formában ennyit kell, hogy városáért, szűkebb körzetéért áldozzon. Sok ez? Vagy tán kevés? Erre nehéz a válasz, hiszen a kevesebbet szólók is felhozhatják: alapos, szakemberek által százszor átrágott anyaghoz mi újat tudnak ők hozzátenni? Annyi azonban mindenképp idekívánkozik: jövőre tanácstagi választások is lesznek, mindenütt kötelező kettős jelöléssel, s a települések is az eddigieknél jóval szélesebb körben dönthetnek helyben. Ehhez viszont aktív, a lakosság érdekeit valóban képviselő tanácstagokra van szükségünk. ŐRÖSI ma A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XXVIII. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1984. DECEMBER 11., KEDD A GT nehéz napjai Mégis nyereséges évet zárnak Évszakonként változó a bedolgozók teljesítménye Éppen harmadik éve tevékenykedik a nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezet azon Gazdasági Társulása, amelyikről most szó lesz. Mint minden friss kezdeményezésnek, ennek is megvoltak s megvannak a napi gondjai, s olyan feladatai, amiket csak hosszabb távon lehet megoldani. Ezzel a megállapítással arra a megelőr ző két esztendőre célzunk, amikor a felkészülés, a beruházás, a szervezés, a kapcsolatok kialakítása túlságosan nagy feladat volt az akkori vezetésnek. 1984. január 16. óta új igazgatója van a GT-nek Locskai Lajos személyében. Első kérdésünk magától kínálkozott: Kete’u’s tartott — Mit tudott felmutatni az új vezetés nyolc-kilenc hónap alatt? — Nem lesz veszteségünk, bár a tervek, amikor átvettem a GT-t, túlságosan feszítettek, irreálisak voltak. Azt nem is tudjuk teljesíteni, csak mintegy 80 százalékban, mégis nyereségesen fogjuk zárni az évet. Az eredeti terv 9 millió forintos árbevételt irányzott elő. a 6 és fél millió így is meglesz! — jelentette ki határozottan Locskai Lajos, majd az előzményekről szólt részletesebben, hogy a jelen helyzetet jobban megérthessük. — A létesítményi beruházás nem oldódott meg idejében, így a már meglevő műszaki és technikai eszközöket sem tudtuk használni. A Gál-kastély- ban a GT szabászata és varrodája csak áprilisban lett kési, a régi helyről, a Hunyadi utcából csak akkor tudtunk átköltözni. A költözés és a gépek üzembe helyezése további heteket vett igénybe, s így csak májusban indulhatott meg a termelés a Gál-kastély- ban, közben már folyamatosan el kellett látni a bedolgozói hálózatot munkával. A bedolgozók átvevő telephelye a Rákóczi úton van, ott kapják a szabványokat és az alapanyagot is — emlékeztetett a kezdet nehézségeire az igazgató, s közben átváltott a jelenre: Csak annyit — Ma már ott tartunk, hogy 1 ezer és 1 ezer 500 közötti darabszámban gyártunk többféle köntöst, blúzt és munkaruhát, ágynemű-garniitúrából pedig 4—500-at. Tervezzük, hogy az ágynemű-garnitúrákból 2 ezer darabot gyártunk, reméljük, hogy meg is tudunk birkózni a feladattal. — Kik a GT partnerei? — A Munkaruházati, a Pest megyei Nagykereskedelmi és a szombathelyi Ruházati Kereskedelmi Vállalat, az Uránia, valamint az Aranypók Üzlet- hálózat — sorolta Locskai Lajos, s közben külön felhívta arra a sajátosságra a figyelmet, hogy a partnerekkel nem a szokásos módon jó a kap' csolat, itt többről van szó. Ugyanis bármekkora many- nyiséget átvennének késztermékeikből, de a GT, a jelenlegi lehetőségeit jól ismerve, csak annyit vállal, amennyit biztosan teljesíteni is tud. A Gál-kastélyban levő szalag 25 embernek adhatna munkát, de ott csak 8 dolgozik ma még. összesen legalább 20 szakképzett varrónőt lennének képesek foglalkoztatni. És a GT-re is jellemző az, ami minden bedolgozói hálózattal rendelkező munkahelyre, hogy évszakonként változó a bedől gozók teljesítmény^. Legtöbbet ősztől tavaszig teljesítenek ! bedolgozók, tavasszal és nyá ron legfeljebb az egyharmadát. Nyilván azért van ez így, mert a háztáji munkák idején kevesebbet foglalkoznak a varrással. Ezt is figyelembe kell venni a tervek elkészítésénél. Kccsér, Nyársapát A következő negyedév tervei éppen e sajátosságok miatt látszanak teljesíthetőknek, ezért srófolhatták magasra, 2 millió 600 ezer forintra a leendő árbevételt. Egyébként a csaknem 50 bedolgozó többsége nagykőrösi, csak néhá- nyan járnak be a városba munkáért Kocsérról, Nyársapáiról és máshonnan, ám valószínű, hogyha őjc találnak a lakóhelyükön is munkalehetőséget, akkor kilépnek a GT- ből. Éppen ezért lenne szükséges a Gál-ka6télyban üzemelő szalag lehetséges kapacitását teljes egészében kihasználni, feltölteni állandó gárdával. Aszódi László Antal Így kell? A napokban a Hősök tere mellett bottal járó szomorú idős asszonnyal találkoztam. Szóba elegyedtem vele, és megkérdeztem: — Hol jár erre? — Meglátogattam az uram emlékművét. Itt van fölírva a neve a hősök szobrára. 1916 őszén halt meg fronton. De nagyon szomorú vagyok. Itt ez a szobor, rajta 1011 halott neve. A táblákon firkálás, van, amelyik majdnem kidől, hát így keli ennek kinézni? Az idős asszonyt igyekeztem megnyugtatni, de nehezen ment, mert meggyőződtem róla, sajnos, jogos a panasza. K. L. ★ (Tavaly már közöltünk e témában cikket, s akkor azt a választ kaptuk, van pénzügyi fedezet a rendbetételre. Azóta eltelt egy év... — A szerk.) Nők akadémiája A nagykőrösi lányok, asz- szonyok körében kedvelt sorozat keretében, ezúttal december 12-án, szerdán este 6 órakor, az Arany János Művelődési Központban, a 300 éve születtek címmel Barna Elek és Barna Elekné zenetanárok tartanak előadást. wm M.mmm A kicsi kocsi újra száguld. Színes, szinkronizált amerikai vígjáték. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdiómoziban Balfácán. Színes, szinkronizált francia filmbohózat, fél 6-kor. A forint nem varázsszer MEGHÖKKENTŐ, sőt hihetetlen, de igaz: kétszáz esztendeje hazánkban a népességnek csupán a tizennégy százaléka érte1 meg élete hatvanadik életévét! Aminek társadalmi, gazdasági — és azon belül táplálkozási, egészségügyi — okai egyaránt voltak. Ma ez az arány nyolcvannégy százalék körül alakul, aminek szintén az előbbiekhez hasonló a magyarázata. E következmények egyike: 1975-ben a nettó nemzeti termelés 6,4, tavaly 9,4 százalékának felelt meg a nyugdijak összege. (1983-ban 75 milliárd forintot fizettek ki ilyen címen.) Az emelkedés magyarázata egyrészt a nyugdíjasok táborának növekedése — napjainkban 2,2 millió fő felett —, másrészt az átlagos nyugdíj összegének — a havi átlagnyugdíj 1980-ban 2267, 1983-ban 2849 forintot tett ki — gyarapodása. Ami akkor is igaz, ha tudjuk — megelőzendő az érintett olvasó jogos közbevetését —, hogy minden száz nyugdíjasból hatvanegyen havi 2500 forintnál kisebb ellátmányt kaptak az idén, az év eleji állapotok szerint. Pénz, pénz, pénz... ? A nyugdíjkorhatár nem más, mint egy adminisztratív elhatározás, amint a hatvanadik életévtől számított idős korú megjelölés sem több demográfiai hagyománynál. Idős és idős emberek fizikai, szellemi állapota, környezetük tárgyi és pszichikai összetevői között hatalmasak a különbségek! A gerontológia, azaz az öregedéssel foglalkozó tudomány egyik alapköve az a megállapítás, hogy a fizikai és a szellemi képességek megtartásában, a lelki bajok, a betegségek megelőzésében az idős korban levők számára semmi mással nem helyettesíthető, ezért legfontosabb tényező az otthoni, családi környezet. Sokaknak azonban csak lenne a legfontosabb ... Mert vagy ténylegesen is magányosak, vagy azzá teszi őket a családjuk: gyermekük, gyermekeik, hozzátartozóik, s erre az utóbbira aligha fogalmazható meg elfogadható nign tséu MENNYI MINDEN keveredik kavarog, villan fel fénylőn és tűnik el a homályban, abban a címszóiban az élet lexikonában, amire azt mondjuk. nyugdíjas, nyugdíjasévek. Mennyi végleges vélemény, milyen sok érzékenység, rengeteg félreértés, seregnyi félremagyarázás: a nyugdíjast a dolgozók tartják el, ő csak a postást várja, semmit nem kell tennie a pénzéért, velük vannak tele az orvosi rendelők, a közlekedési eszközök, mert persze, ők ráérnek, hiszen semmi dolguk nincsen... S a másik oldal, nincs kellő megbecsülés, a nyugdíj a kevésnél is kevesebbre elég, gorombák a fiatalabbak, türelmetlenek velük az üzletben, az orvosi rendelőben, a hivatalban, ritkán nyitja rájuk bárki az ajtót... Való és hamis, vélt és igaz roppant kényes elegyülésének tevői, tanúi vagyunk — voltunk, leszünk —, ám el ne feledjük, változó szereposztásban ! Mert kire-kire mindegyik szerepből jut. volt eltartott gyerek, azután kereső, lesz nyugdíjas, aki korántsem eltartott, hiszen megdolgozott járandóságaiért. PONTOSAN ennek a szükségszerű és elkerülhetetlen szerepváltozásnak a felismerése — és természetesen érvényesítése az intézkedésekben, a cselekedetekben — az. ami átalakítja a közvélekedést, ám e felismerés lassan formálódik, holott a sokasodó feladatok sürgetik. Érzékelteti a társadalom számára seregnyi teendőt tartalmazó folyamat felerősödését. hogy amíg 1950-ben száz produktív korúra — 15 és 59 év közöttire — 18 öreg korú jutott, 1980-ban ez 28-ra emelkedett. és a szakemberek számítása szerint 2000-ben harmincegy lesz... ! Más megközelítésből nézve: nyugdíjas, járadékos volt a népesség 2,8 százaléka 1949-ben, az idén január elsején pedig 20,7 százalék! Ne szépítsük a valóságot: kell, nagyon kell a több pénz — a termelésben létrehozott új érték — ahhoz, hogy amit a pihenni tértek aktív korukban tőkeként megteremtettek, annak kamataiból kellően részesedhessenek. Mégis, azt ne higgyük, a forint varázsszer, megold minden gondot. Ismét egy példát: a Központi Statisztikai Hivatal által lefolytatott elemző vizsgálat kimutatta, hogy az idősek tetemes része egészségi állapotát sokkal rosszabbnak tartja, mint amilyen az — az orvosi megállapítás szerint — a valóságiban. A magyarázat lelki eredetű okokra vezeti vissza e magatartást, márpedig ilyen okokban — a család közömbösségén, a környezet türelmetlenségén — aligha változtatna bármit is a több forint. Az 1983-ban saját jogon nyugdíjba kerültek átlagos havi ellátmánya 3791 forintot ért el a munkások és alkalmazottak, 2850 forintot a termelőszövetkezeti tagok esetében. Figyelmeztető folyamat ugyanakkor a postás hozta pénz reálértékének a csökkenése. Az 1980-ban megállapított 3000 forint nyugdíj tényleges értéke 1983-ban már csupán 92,3, a négyezer forintos járandóságé 90,1 százalék volt. Az évenkénti automatikus emelés tehát nem képes ellensúlyozni az árszínvonal növekedése okozta veszteséget. HOMÉROSZ azt tartotta: „sok baj közt a halandó gyorsan öregszik”. S mert az átlagos életkor folyamatosan növekszik, azt kell hinnünk, kevesebb baj öregít bennünket, mint valamikori elődeinket. Valójában nem a baj kevesebb, hanem az erő több, a szellemi, anyagi erő. melyekkel a társadalom, a család, az egyén szembeszállhat a bajok sáskahadával. Az idősek sorsával, tiszteletével, helyzetével minden társadalom önmagáról vall. erkölcseiről állít ki bizonyítványt V. T. Tanácstagi beszámolók A városi tanács vb-titkársá- ga értesíti a lakosságot, hogy december 14-éu, pénteken 6 órakor Szabó Mihály a 42-es választókerület tanácstagja a Volán 21-es Vállalat Zsíros dűlő 4. szám alatt levő telepén tartja tanácstagi beszámolóját. December 17-én, hétfőn délután 5 órakor Bencsik Géza, a 14-es és Antal László, a 18-as választókerület tanácstagja a Konzervgyár I-es telepének bemutatótermében; Farkas József, a 22-es és Nyíri Lajos, a 23-as választókerület tanácstagja pedig a Kossuth L. 2. szám alatti iskolában tanácstagi beszámolót tart. Török Béla: Országos ifi birkózóbajnok Városunkban a Toldi-sport- csarnokban 44 sportegyesület 229 fiatal birkózója három szőnyegen, két napon keresztül küzdött a serdülő kötöttfogású egyéni bajnokság országos döntőjében. Az összecsapások zöme színvonalas volt és helyenként óriási szurkolás folyt. A népes és erős mezőnyben a Nk. Kinizsi tíz sportolót indított. A körösi fiúk kitettek magukért: Török Béla országos bajnokságot nyert, további kettő dobogón és még egy az első négy között végzett, az egyesület így 18 olimpiai pontot szerzett és ez nagyon sokat jelent majd az év végi rangsorolásnál. Ványt István szakosztályvezető, Sárosi Béla, Sárosi Tibor, és Susán István edzők jó, kollektív munkája külön dicséretet érdemel. A tíz súlycsoportból hétben szerepeltek kimizsisek, a következő módon. A 42 kilogrammos súlycsoportban (19 induló volt): az energikus Nagy János 6 győzelemmel és 1 vereséggel harmadik lett, Takács Jánosnak 2—2 győzelme és veresége volt. 49 kg (24-en voltak): a dinamikus Török Béla mind a hét ellenfelét kétvállra fektette és országos győztes lett. 53 kg (28): Péli Lászlónak 2—2 győzelme és veresége volit. Farkas Zoltán kétszer birkózott. 57 kg (25): a jő erőben levő Farkas Tamás hatszor győzött és egy döntetlen, s vereség után harmadik lett, Petrák József kétszer mérkőzött. 62 kg (24): Tóthpál Lászlónak 2 tusgyőzelem és 2 vereség nem volt elég a legjobb 6 közé jutásra. 67 kg (27): Kása Ambrusnak 2—2 győzelme és veresége volt. 78 kg (22): az erős fiúk között Fehér Tibor 4 győzelem és 2 vereség után a negyed'k helyen végzet* A jól sikerült, nagyszabású viadalon a körösi Török Béla a legtöbb tusgyőzelmet elérő különdíját is megkapta. Pintér László, a Magyar Birkózó Szövetség főtitkára pedig oklevelet adott át a birkózósportot támogató Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójának: Deák Györgynek. A súlycsoportonként! 7—5— 4—3—2—1-es pontozással 20 portkör versenyzői szereztek pontot. Az élcsoport a következő: 1. Ferencvárosi TC (Bp.) 40; 2. Csepel SC (Bp.) 30; 2. Diósgyőri VTK 22; 4. Nk. Kinizsi 18; 5. Bp. Honvéd 17; 6. Újpesti Dózsa (Bp.) 14; 7. Budapesti VSC 13: 8. Vasas (Bp.) 13; 9. Szegedi VSE 11; 10. Tatabányai Bányász 9; 11. Abo- nyi Tsz SK 6: 12—14. Bp. Spartacus, Ceglédi VSE és Kunszentmiklósi SE 5—5 ponttal. Tekézők Tekézőink közül az NB inasok a temetőhegyi tekecsarnokban, a megyeiek pedig idegenben, kettős csapatbajnoki találkozón szerepeltek. Az NB Ill-ban: Nk. Mészáros Tsz SK—Battonvai Szövetkezeti SE 5:3 (2197-2116 fa). Nk.: Kasza 376 (1), Szabó T. 335, Lóczv 402 (1), Kovács 368 (1), Szabó B. 355. Tóth F. 361. A múlt évi 6. helyezett 44 fás előnyét a hajrában a Lóczy— Tóth F. kettős fordította meg, s az összfa döntött. A megyei bajnokságban, Szánk! Olajbányász B.— Mészáros Tsz SK B 5:1 (1550-133 fa), a vendéglátók jobbak voltak, égvén! pontfosó: Fekete (366). Nk. Mészáros Tsz SK ifi—Szánk! Olajbányász ifi 3:1 (723-629), esvéni pontfogó: Kasza (385). S. Z. Figyelem! Az ATI nagykörös! iskolája személygépkocsi-, motorkerékpár- és segédmotor-kerék- párvezetői tanfolvamot indít december li-én. Jelentkezés: az újságárusnál. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap)
