Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
19*1 NOVEMBER 7.. SZEEDA P E ST M E G Y EI H Í R L A P 7 A jelennek mesél ä múlt Vajon mi a hazaszeretet? Sok minden. Egyebek között az is, hogy őrizzük, ápoljuk a múlt emlékeit, hagyományait, hogy utódainknak továbbadjuk mindazt, ami ezen a kicsiny föld- darabon szebbé varázsolta az elődök életét, hétköznapjait. Lehet ez olyasmi, amiről csak a könyvekből tudunk, a régiek írásaiból, amelynek tárgyi nyomai olyan büszkévé tesznek bennünket, mint a visegrádi ásatások során föltárt kincsek. Lehet közelebbi idők tanúja, miközben más korok hangulatát idézi, mint például az ácsai templom és tájház. A múlt, a magyar nép egykori élete, a parasztasszonyok munkával ötvözött szórakozása csak azért ismeretes ma oly részletességgel, mert ápoljuk hagyományainkat, mert például Galgamácsán még ma is működik a fonó, s miközben munkában kérgesedéit asszonykezek sodorják a fonalat, fölcsendülnek a régi dalok, megelevenednek a népi mondák, balladák. A gép segítségével gyerekjáték az egyébként bonyolult Ingatlannyllván tartás Mikroelektronika, komputer, személyi számítógép. E fogalmak tartalma többségünk szemében a csodák birodalmába tartozik. Látjuk a televízióban, olvassuk az újságban, mire képes a komputertechnika és Őszintén csodáljuk gyermekeinket, akik értik, vagy hamarosan érteni fogják a számítógépek működési elvét, kezelését, programozását. — Napjaink átlagembere ma még annyira nem ismeri ezt a rendszert, a komputerek alkalmazását, hogy elképzelni sem tudja hol mindenütt lehetne hasznosítani — mondja Bognár Lajos, a Solymári nagyközségi Tanács elnöke, amikor elfordul a kis tévékészülék monitorától, és leveszi kezét a klaviatúráról. — Ugyanakkor nagyon sok hibás nézet él a személyi számítógépekkel kapcsolatban. Az egyik legkárosabb az, amely szerint ezeknek a gépeknek a bevezetése munkaerőt takarít meg. Ez valóban igaz, csakhogy nem egy csapásra. S ha egy gazdálkodó egység mindezek reményében személyi számítógépet vásárol, nagy csalódás érheti, hiszen évek telhetnek el, mire az okos kis masinákat feltöltik adattal. Ott tudják — itt nem S hogy miért egy nagyközségi tanács elnökét faggatom egy olyan technikainak tűnő kérdésről, mint a számítógép alkalmazása az államigazgatásban ? Elsősorban azért, mert Pest megyében jelenleg Solymár az egyetlen község, ahol a tanács személyi számítógépet vásárolt az adattárolás és szolgáltatás megkönnyítésére. — A megyében évekkel ezelőtt néhány területen áttértek az elektronikus adatfeldolgozásra. Először az adó- nyilvántartást, majd a pénzügyi gazdálkodás könyvelését vitték gépre — mondja a tanácselnök, visszaemlékezve arra, hogy mikor vetődött fel a személyi számítógép megvásárlásának a gondolata. — Ez az áttérés a községi tanácsoknál rengeteg többletmunkát okozott és meglehetős értetlenséggel találkozott. Erre volt is némi ok, hiszen azzal, hogy a községből elkerültek az adatok, az a furcsa helyzet állt elő, hogy helyben nem tudták X. Y. helybeli kisiparos adóhátralékát, de a megyei tanácsnál igen. Tehát ahhoz, hogy a településeken zökkenőmentesen menjen a munka, kétszeresen meg kell dolgozni az adóügyi előadóknak és házi használatra is könyvelni az adatokat. Amikór láttam, hogy mennyit dolgoznak, akkor gondoltam először egy kis számítógép megvásárlására. Elsősorban az adónyilvántartás megkönnyítésére gondoltam akkor. ErdSsl Agnes felvétele A Commodore személyi számítógép nem kis feltűnést keltett a solymári tanácson. Annál is inkább, mert megvásárlásakor, az év elején, a tanácselnökön kívül senki sem értett a kezeléséhez. Bognár Lajos szakmája elektroműszerész, szenvedélye pedig az elektronika, igy rövid idő alatt programokat is készített a számítógéphez. Az első, gépre vitt munka mégsem az adóügy lett. — Rájöttünk, hogy ez az eddigi kétszeres helyett, háromszoros munkát jelentene az ügyintézőknek, hiszen a gépbe is be kellene táplálni az információkat. Ezért az első programot a népességnyiU vántartás adataira építve készítettem el. Ez egy olyan személyi adatszolgáltatási rendszer, amely pillanatok alatt képes kigyűjteni a legkülönfélébb tudnivalókat. Prognosztizálni lehet ötéves tervekre előre az iskolás gyermekek számát, kigyűjteni a sorköteles fiatalokat, a nyugdíjasokat és így tovább. Lemezen a nyilvántartás — Három programot szerkesztettem eddig, ezeket, ha meg akartuk volna venni, darabja negyvenezer forintba kerül — mondja Bognár Lajos. — A személyi számítógépünk összesen százhúszezer forint volt. A programok révén tehát már megtérült az ára. Sorolja az ország más megyéiben szerzett tapasztalatait, irigykedve meséli, hogy mennyivel előttünk járnak máshol a személyi számítógépek felhasználásában. Ugyanakkor elgondolkodtató az, hogy milyen bürokratikus, ésszerűtlen intézkedések, rendeletek gátolják a korszerű adatfeldolgozás terjedését a közigazgatásban. — Az egyik vidéken megrendezett eszmecserére elvittem a három általam készített programot. Ott más megyék közigazgatási szakembereivel el tudtam volna cserélni ezeket más programokért. Mindketten jól jártunk volna, ám ezt így nem lehet, ezeket csak megvásárolhatjuk egymástól, mégpedig igen borsos áron. Így azután marad az egyéni fejlesztés és az értelmetlenül párhuzamos munka. Leülünk a képernyő elé, és a gyakorlatban nézzük meg, mit is tud a gép, például az ingatlannyilvántartásban. A tanácselnök lenyomja a billentyűket és a képernyőn másodpercek alatt megjelenik a bekopogott utca és házszám alatti telek helyrajzi és telekkönyvi száma, a társtulajdonos neve, a telken álló épület nagysága, a kiadott engedély száma. Áttörés Solymáron? Tanácselnök a számítógépnél Cserélni nem leket, esek vásárolni — Belső statisztikák készítése egy ilyen gép segítségével gyerekjátékká válik, mint ahogy leegyszerűsödik az ingatlannyilvántartás is. Nem csodaszer Górandó leket a {hagyomány Kulcsszó számára: a brigád REGÖS GÉZÁVAL először alig fél éve, egy szakszervezeti tanácskozáson, a szocialista brigádvezetők eszmecseréjén találkoztam. Mérges volt. A csúszópénzek miatt, mert a többség becsületes munkával keresi kenyerét, s őket bosszantja az ügyeskedés, a pulit alatti kereskedés. És azért, mert sokan a köny- nyebb, gyorsabb gyarapodás lehetőségét felismerve, otthagyják a munkát, azt, amit korábban hivatásuknak tartottak. Hozzátette: az ő munkahelyén, brigádjában is gond ez. Életében alighanem kulcsszó a brigád. Pályája összefonódott az általa vezetett kollektíváéval. Halásztelken termelőszövetkezeti tag volt és mozigépész. A párt küldte tanulni, Csepelen lett galvanizáló, 1957 óta a Pestvidéki Gépgyárban dolgozik. Az ellenforradalom után agitálta az embereket, legyenek a szak- szervezet tagjai, s ő bábáskodott az első munkabrigád születésénél. Heten kezdték. November. 7. előestéjén alakult meg a többnemzetiségű közösség, névadóul az évfordulót választották. Az első lépések nem voltak könnyűek. A maiakhoz képest semmitmondó vállalásokkal s szinte segítség nélkül kezdték a mozgalmat, okkal érezhették gazdátlannak magukat, hiszen az illetékesek eleinte egymásnak adták át a feladatot, hogy támogassák, értékeljék a brigádokat. Előkerül a napló, immár a hatodik a sorban, lapjain megörökítették a fényes s a borús perceket. Vállalások, feladatok, gratuláló levelek, jegyzőkönyvek, fényképek. Közülük is a leggyakrabban a Zsuzsit ábrázoló ötlik szembe. Négy éven át patronálták a Fóti Gyermekvárosban nevelkedő kislányt, segítették — nem is kis summával — őt a ballagáskor, most már női szabónak tanul. — Ügy gondoltuk, pártfogoljuk, mert szülőnek lenni nehezebb, mint végigdolgozni néhány kommunista műszakot — emlékezik Regős Géza, s továbblatfoz a május 1-i felvonulás képeihez. Akad itt még híradás a brigádtagok közös kirándulásairól, a házépítésekről, a társadalmi munkáról, s az igaziról, a galvanizálásról. — Szép hivatás a miénk. Idehoznak egy rozsdás alkatrészt, s csillog-villog, amikor kikerül tőlünk. De a sav, a lúg ártalmas az egészségre. Talán ez az oka annak, hogy országosan is hiányszakmának számít a miénk. A brigád fénykorában, 1980-ban még tizennégyen "voltunk, ma már csak öten — így Regős Géza. — S mi történt a többiekkel? SOK VOLT nálunk a törzs- gárdatag, jó néhányan nyugdíjba mentek. Iskola is a brigád, segítettük egymást a tanulásban, akadtak, akik előbbre léptek. Mások a több pénzért hagyták itt a gyárat. Tudjuk, amikor megalakult a mi közösségünk, a mezőgazdaságból rendre jöttek az emberek. Most, hogy megerősödtek a termelőszövetkezetek s megalakultak a gazdasági munkaközösségek, a gyár már nem versenyezhet velük. Az itteni öt-hatezer forintos fizetésnél többet kínálnak, néha 8—10 ezret is. Akik maradtunk, egy kivétellel a bri- ád alapító tagjai vagyunk, gy lehetséges: az átlagos életkorunk 48—50 év. Ez még nem lenne baj, de az már igen, hogy nem jönnek hozzánk fiatalok, nincs utánpótlás. — Vajon miért? — Talán, mert hiába jó a közösség, ha a vállalati bérgazdálkodásom nem változtathatunk. Meg azért sem, mert az egészségre ártalmas mun-, kakor sehol sem vonzó. Ezen az is segítene, ha leszállítanák a nyugdíjkorhatárt. A November 7. szocialista brigád történetéről mindent tud Regős Géza. Sorolja a dátumokat, mikor kapták a zöldkoszorús jelvényt, mikor az ezüstöt, s mikor lett közösségük a vállalat kiváló brigádja. Egy levelet is mutat, az ipari miniszter gratulál az ágazati kiváló címhez, amit eredményes munkájukkal elértek. A brigadéros büszke erre is — mint minden közös sikerre. Ügy véli, akik ma Is a helyükön vannak, a törzsgár- datagok, az egykori nagyobb kollektívának is kemény magját jelentették. Most, hogy kevesebben lettek, a feladat pedig nem kisebb, megbirkóznak vele, de nem könnyen. Túlóra. Olykor szombati műszak az ár. A brigád tartja magát, várja, hogy jöjjenek az újak. BORÜLÁTÁS? Ugyan már... Csak változtatni kell egyet s mást, úgy kell alakítani a körülményeket, hogy a szakma, a gyár, az üzem is ide vonzz a a fiatalokat. Hiszen a többivel nem lenne gond, a brigád is képes arra, amire egy vállalati vagy más gazdasági munkaközösség. A hagyományai, a múltja adják erre a garanciát... Vasvári G. Pál Solymáron is megtették az első lépéseket, hogy a misztikum világából a munkaeszközök sorába kerüljön a számítógép. A napokban telefonon kerestem a tanács végrehajtó bizottságának titkárát, majd mivel nem tudták adni, soroltam néhány ügyintéző nevét. Mikor egyikük sem volt elérhető, kissé ingerülten kérdeztem: — Szabadságon van a tanács? — Nem. Számitógépes tanfolyamon. Csakhogy nem egy csapásra, hiszen a programot nem elég elkészíteni, a sok ezernyi adatot be kell táplálni a gépbe. Ez hosszú hónapokig tartó aprólékos, manuális munkát jelent. — Örömmel mondhatom, hogy a megyei tanács nem tekinti a mi számítógépünket afféle púpnak a hátán — mondja az elnök. — Január elsejétől körülbelül egyéves időtartamra felvehetünk egy adatrögzítőt. A körzetben és a megyétől is megkapunk minden támogatást, ennek ellenére sokszor úgy érzem, hogy afféle hóbortos, megszállott emberkének tartanak. Mindez nem is zavarna, de éppen ez a megítélés akadályozza a személyi számítógépek elterjedését a községi tanácsoknál. Amíg ez nem változik, csak ott lesz gép, ahol akad egy-egy hasonlóan hóbortos ember. Nem is olyan régen még megmosolyogták azokat, akik népviseletben jártak, a mai lányok viszont már egyre többen ismerik föl ennek szépségét. Nem ritka a matyó, vagy kalocsai esküvő, s szűkebb pátriánk kislányai is szívesen és gyakorta öltik magukra nagyanyáik ünneplőjét, kiváltképp a Galga mentén. őrizzük a múltat, de őrizzük a jelent Is. Táncban, zené- Az Ácsai templom és tájhás ben, hagyományokban, hogy a ma értékei ugyanígy megmaradjanak egy majdani nemzedéknek, ahogyan a mi számunkra lesz napról napra élőbbé, maibbá mindaz, amit egy nemzet hagyományainak nevezünk. K5. 7n. Tény, hogy más megyék évekkel előttünk járnak. Miskolcon például a számítógépes feldolgozás eredményeként megszüntették az iktatószámozást, a kaposváriak az intézmények teljes pénzügyi gazdálkodását vitték gépre. Fújják a régi nótát Ásatás Vise; radon Megnyugodtam. Móza Katalin Galgamácsai asszonyok a (ónéban Kislányok nagyanyáik viseletében
