Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

A környezetszépítésnál is fontosabb Idejében indul az áru Megtalálják, hol lehet még keresni... la kelt racial írősszta! mellett 'i Gödöllőn számos olyan cég, intézmény van, amely J országnyi vagy éppen országrésznyi tennivalókat Iát el. ^ Egyikük-másikuk jelentős exportot teljesít napjainkban ^ Is. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy mit vállaltak, s ^ miképpen haladnak a hazánk felszabadulása 40. évfor- ^ dulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére fo- í. lyó szocialista munkaversenyben. A nagykőrösi vasútállomá­son járó idegenek — lehetnek a legkritikusabb bírálók — gyakorta megjegyzik: elvétve találni ilyen mindig tiszta, vi­rágokkal teleültetett, kellemes benyomást nyújtó munkahe­lyet. Mintha a síneknek kéne bizonygatni, hogy nem köztéri parkban, hanem vasúton va­gyunk. Az utasok elismerése önma­gában szép kitüntetés, de eh­hez hosszú évek óta, így az idei vasutasnapon is párosult egy hivatalos oklevél, amely az Élenjáró szolgálati hely cí­mén dicséri minden itt dolgo­zó munkáját. Ezt elérni persze a környezetszépítésnél is fon­tosabb szempontok teljesítése alapján lehetett, s e követel­ményeket a sietős utasok már jóval kevésbé ismerik. A forgalom éves alakulása, annak minősége szól pedig legékesebben a vasutasok mindennapi tevékenységéről. Hogy mi minden múlik raj­tuk, azt a látszólag befolyá­solhatatlan tényező, az utas- forgalom pozitív változása is igazolja. Hogyan? A kulturált utasellátásnak, az iskoláknak, vállalatoknak felajánlott ked­vezményeknek most is meg­volt a hatásuk, a drágának ki­kiáltott vasúti közlekedés itt 5 százalékkal emelkedett idén. Ez a tendencia a teherfu­varozás esetében is érvénye­sül, jóllehet az nagykőrösi viszonylatban függ az évjára­toktól, lévén a konzervgyár a helyi vasút legjelentősebb szállíttatója, és egyben a vá­ros legnagyobb szovjet expor­tőre is. Azért érdemes ezt hangsúlyoznunk, mivel a Nagykőrösön megrakott teher­vagonok, legyenek azokban zöldség- vagy húskonzervek, vagy a Gépgyártó és Szolgál­tató Ipari Szövetkezet kon­zervipari berendezései leg­alább 80—85 százalékban a zá­honyi vasútállomás felé tar­tanak. Biztonságosan A szállítás hagyományos módjait egyre inkább a mo­dern konténeres megoldás váltja fel, a konzervipari ter­mékek meg szinte teljes egészében egységcsomagolva, irányvonatokban indulnak út­nak, megteremtve ezzel a gyors be- és kirakodást, a biztonságosabb szállítást, Az idén több mint 100 ezer tonna áru elfuvarozását ter­vezték be, az eddigi teljesít­ménnyel Rostás Tibor állo­másfőnök is elégedett, ugyanis napjainkig eme tetemes meny- nyiség 90—95 százaléka már rendben útra kelt. — Az év folyamán a kon­tingenseknek megfelelően tudtuk a szállításokat végre­hajtani, az előző évekhez ké­pest e téren jelentős javulás­ról beszélhetünk. Számunkra — éppen az említett nagy mennyiségre való tekintettel — különösen fontos, hogy a Szovjetunió felé irányuló áru­tömeget idejében, maradékta­lanul kiszállíthassuk. A kor­szerűsödő szállítási technika ezt nagyban elősegíti. Minden aggodalom nélkül elmondha­tom, hogy az év végéig telje­sülnek terveink. Megalapozottan — Kollektívánk mindig ma­ximálisan eleget tesz az állo­más céljainak teljesüléséért, most is egy emberként kap­csolódtak a szocialista ver­senymozgalomba. Felszabadu­lásunk 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére felemelt szinten vállalták azt a produktumot, amit a 84-es esztendőben már magunkénak mondhatunk. Az eddigiek alapján bízunk ben­ne, hogy e sikeres esztendőt még eredményesebb fogja kö­vetni. A ceglédi helyőrségi mű­velődési központ épületét nemrég festették. Példásan kellemes színeket kapott, for­más a homlokzata is. Persze emellett jó néhány példa iga­zolja, hogy külalakbeli be­csein túl belvilágának vonzt ereje is emelkedik. Csöndes, ám határozott ez a térhódítás, egy idő óta karaktere és sú­lya is van. A nyitány 1979-re tehető, mert az addig fegyve­res erők klubja néven ismert intézmény ekkor lépett elő művelődési központtá. Bár a helyőrségi művelődé­si központ dolga igencsak összetett, elsődlegesen mégis arra hivatott, hogy a főfog­lalkozású katonák, valamint családtagjaik és barátaik szá­mára minél változatosabb le­hetőségeket teremtsen a sza­badidő eltöltéséhez- Ámde, mint azt Szigeti Sándor alez­redes, az intézmény vezetője mondja: — Ha jobban meggondolom, munkánknak legalább ötven százaléka kötődik valamilyen formában a polgári lakosság életéhez. Kétségtelenül, nyi­tott a művelődési központ. Ezt könnyedén alátámaszt­hatják azok a civilek (lehet­nek úgy tízezren évente), akik már vendégeskedtek falai kö­zött. Mondjuk, a műsoros es­tek látogatói, az itt székelő sakkszakosztály nagyobbik há­nyada, a honvédelmi nevelők klubját alkotó pedagógusok... Leginkább rokonszenves tö­rekvésüket mégis azok az ese­mények jelzik, amelyeken műtárgyakat tesznek köz­szemlére. Nem kapkodva, úgy tűnik, szerencsés arányérzék­Fővezefék Erdőkertesen idén mintegy három kilométer hosszan fek­tetik az ivóvíz vezetékét. Ké­pünkön a Duna menti Regio­nális Víztársulat dunakeszi főigazgatóságának szakembe­rei dolgoznak. kel válogatva tálalják egymás után a városhoz valamely fo­nallal fűződő, vagy csupán­csak színvonalas képzőművé­szeti kiállításokat. A nem kevesek számára élvezhétő ér­tékek felmutatása jellemzi a helyőrségi művelődési köz­pont művészetpolitikai mun­káját. S a rendszeresség, amit ez idő szerint más ceglédi in­tézmények nem tudnak pótol­ni. Modor hivatalos titulusa ugyan nagyközség, hangulata azonban hamisítatlan kisváro­sé. Akik szeretik és ragasz­kodnak hozzá, azoknak érzel­meiben ott van a kopott sü­tőüzemből hajnalban felszál­ló, a közeli lakótömbökre rá­terülő friss kenyérillat, a For­rás áruház nagy üvegportáljai mellett a piacra kis virágos­kocsiját toló öregasszony, a Fészek vendéglőből minden ajtónyitáskor kiszökő pörkölt­szag, s a bíróság döngő, súlyos nagykapuja ... A központ folyton változik — ki emlékszik már a mosta­ni dísztéren hajdanán állo­másozó M ÁV AU T-buszokra, az apró csemegeboltra, ahol az üzletek közül elsőként villant a kék neon, s a fényképészek üzletének két kinagyított, mo­solygó gyerekarcára...? Sok minden más lett, s változás várható megint, de mint kide­rült: a kisvárosi jelleget, han­gulatot szeretnék továbbra is megőrizni. Nemrégiben zajlott az úgynevezett programalakító tanácskozás, amelyen a nagy­község helyi vezetőin kívül meghívottak is részt vettek: a megyei kereskedelmi vállala­toka körzeti áfészek vezetői, az OTP megyei igazgatója, a yionori Nemzeti Bank képvise­lője, a Vendéglátóipart Válla­lat — egyszóval mindazok, akik beruházóként számítás­ba jöhetnek a községközpont részletes rendezési tervének megvalósításában. A tanács felkérésére a ter­vezők elkészítették a helyi el­képzeléseken alapuló tervet: hogyan is nézzen majd ki a szanálások után a központnak a Mátyás király utcától a Pe­tőfi utcáig terjedő része? Ami konkrét, mert a Nem­zeti Bank komoly beruházó­ként jelentkezett: a volt 61-es önkiszolgáló bolt helyén épül az új bankszékház. Stílusában az új épület illeszkedik majd a régi tanácsházáéhoz, azonos lesz például a párkánymagas­ság. Maga a bank az emeleti részre kerül, földszintjén pe­dig — ez egyelőre 90 száza­lékban látszik biztosnak — bútoráruház kap helyet, ele­gáns bemutatóteremmel. Beépítésre kerül a sarok­— Vállalatunknál csaknem száztíz szocialista brigád tett felajánlást, hogy a helyi, a budapesti, a Fejér megyei, a marcali, a balassagyarmati, a váci, a diósjenői, a budaörsi és a martfűi munkahelyeken tartják a határidőket és a ter­melési költségeket 5 millió fo­rinttal csökkentik — mondta Nyerges György, a Közép-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. — Ám miután év közben el­nyertük a tihanyi üdülőfalu kivitelezésének munkáit, ami alapjában véve exporttevé­kenységnek számít, az érintett építésvezetőségek brigádjai ezzel kapcsolatosan különfel- ajánlást is tettek. Több mun­kahelyünk van Budapesten, s például Budaörsön és Kispesten ugyancsak részt veszünk a la­kásépítési programokban, szo­cialista brigádjaink eredmé­nyessége itt is jó. Ugyancsak gödöllői székhe­lyű a Humán Oltóanyagter­melő és Kutatóintézet, amely­nek azonban Kőbányán is van telephelye, a fővárosi részlegben huszonhárom, Gö­döllőn huszonegy szocialista brigádjuk van. Az utóbbiak­ban mintegy kétszáznyolcvan, nagyrészt fiatal — fizikai és adminisztratív — állományú dolgozó az idén újabb rekord­ra készül, s ez nagyban érinti épület folytatásában a régi üzletsor helye is, pontosab­ban: felújítani kívánják a ré­gi épületeket, ha olyan szak­értői vélemény születik, hogy a földszint új emeletet bír el. A vállalatok meghívott kép­viselői jövőbeni anyagi lehe­tőségeiket — az esetleges új szabályozókat — nem isme­rik, nem is tudtak érdemben nyilatkozni, beruházók lesz­nek-e majd, ez a kérdés azon­ban a Víí. ötéves terv során mindenképpen eldől, hiszen az építésnek, a munkának ad­digra meg kell kezdődnie. A bank épületének alapo­zása már jövőre indul — s követi majd az elképzelések megvalósításának sora: tár lesz a mozi körül, tükörképe­ként a szemben levőnek, s sé­tálóutca válik a hisztériás for­galmú Petőfi utcából. Koblencz Zsuzsa a munkaversenyhez kapcsoló­dó sikerüket: — Intézetünk 1984-ben 53 millió forint árbevételt terve­zett — tájékoztat Mravik Ta­más, az oldattermelő osztály művezetője, aki egyúttal a szakszervezeti bizottság mun- kaverseny-felelőse. — Először úgy gondolta mindenki, hogy a tavalyi negyvenötmillióhoz képest ez merész vállalkozás. Aztán még pontosabban fel­mértük lehetőségeinket, ösz­tönzött erre a felszabadulási és a kongresszusi munkaver­seny. Közben az érdeklődés is nagyobb lett termékeink iránt külföldön, főképpen a tőkés piacon, így azután a 78 millió forintos exportot céloztuk meg. — S hol tartanak? — Már most látható, hogy a felajánlások eredményeként is, elérhető ez a rekord. Per­sze sok munkával jár, van ebbén szombati és hét végi műszakja számos szocialista brigádunknak. Különben két brigádunk, amelyek közül a Komplex kétszer, a Tisztaság pedig egyszer volt a vállalat kiváló brigádja, különversenyt vív egymással. A Komplex a minőség-ellenőrzéssel, a Tisz­taság pedig az oldattermclés segítésével foglalkozik. Jel­lemző nálunk az is, hogy az adminisztrációban dolgozó szo­cialista brigádok a munka­versenyben vállalt feladatai­kat fizikai munkakörben tel­jesítik. Fehér István Fildisáizif fűtött kesniüc® A földgázzal fűtött kemencékben talán még a sütemények is szebben sülnek meg a l'cst megyei Vcndéglátóipari Vállalat monori cukrászüzem ében. A villamos áramról történt átállás mindenesetre jelentés megtakarítást tesz lehetővé. Molnár Ti­bor, az öt gázfűtésű kemence egyikéből szedi ki a kész linzer- tésztákat > - v V Sí v Hancsovszki János felvétele A Volán 1-cs számú Vállalat ceglédi üzemigazgatósága nagy gondot fordít jármüvei fagyasztásának csökkentésére. Korszerű diagnosztikai berendezésekkel felszerelt üzemanyagbemérő mű­helyükben két műszakban dolgoznak. Felvételünkön: Kaczur Imre fogyasztásmérő Kiss János gépkocsivezető ZIL-jet ellen­őrzi Apáti-Tóth Sándor felvétele TJ a nem ismerném Ba- kos Sámuelt, el sem hinném, hogy nyugdíjas. Bár igaz, a mozgása kicsit mackósnak tűnik, a lépé­seit éppúgy megfontolni látszik, mint a cselekede­teit és azt is, amit ki­mond. Talán ezért is res­pektálták öt mindig oda­fent a hegyoldalban, ahol először a DCM kőbányája feltárásán dolgozott az 1. sz. Mélyépítő Vállalatnál, segédvájárként, aztán a DCM-nél, mint kőfejtő cso­portvezető, fúrás. Később pedig, ahogy tel­tek az évek, az izmot, szí­vei erősen próbára tevő munkát a Földgép Válla­latnál kazánfűtő szakmára cserélte. Azt is a Naszály oldalán álló munkásszállá­son. Megmaradt hegyen já­ró embernek, mert amint egyszer meg is mondta: ez emlékezteti őt a szülőföld­jére, a székelyek lakta vi­dékre. A többit nem tette hozzá, mert ami volt, arról ritkán beszél. Tűnődöm ismét, s megint az idő múlásán, , amely történelemmé változik, s az egyes ember cselekedetei azok jelentőségétől függően egy-egy lapjai, bekezdései, vagy betűi az élet nagy könyvének. Gondolom, hogy Bakos Sámuel ezt sem mérlegelte. Sem most, sem régebben. Munkája mellett volt még egynéhány szép, ön­ként vállalt feladata, öt kérte meg a szakszervezeti bizottság, ha a munkahe­lyen javítani kellett a szer­vezettséget. Öt kértem meg én is, amikor a mun­kásszálláson iskolát, isme­retterjesztő előadást szer­veztünk. könyvtárat alapí­tottunk. hogy ébresztgesse az igényeket, szervezze a közönséget. Tette szó nél­kül. köszönetét sem várva, s amit ilyenformán ka­pott tőlem, azt mindig vi­szonozta is- Kölcsönös tisz­telet ébredt bennünk, s ez nem múlt el a csaknem negyedszázad alatt sem. AJcárhol találkozunk, kezet szorítunk. Nem hallottam arról, hogy valaha is az érde­meire hivatkozott volna. Tudtam, hogy a munkahe­lyein mindig megbecsülték, ha alkalom adódott, ki is tüntették. De hogy Bakos Sámuel a Minisztertanács­tól 1974-ben megkapta vol­na a Partizán-emlékérmet, később az Elnöki Tanácstól a Felszabadulási, Jubileu­mi Emlékérmet, arról köz­tünk sohasem esett szó. Pedig megkapta. Ennyi idő után a véletlen műve csak, hogy megtudom róla: Zuglóban az emlékezetes „Kiska”-dlakülatok egykori tagjaként harcolt a fasisz­ták ellen. Egyenruhában menteit üldözötteket, hiú­sított meg fasiszta szándé­kokat. De hát most is ha­rapófogóval lehet kihúzni belőle a szót. ha erről kér­dezek. Amit nem kérdezek, arról ö sem beszél. O omániában is a fasiz- mus ellen harcolt. Onnan szökött Magyaror­szágra. Zuglóban érte meg a felszabadulást. Kovács T. István Mikiay Jenő A katonák és a művelődés Szívesen látott vendégek Varga Sándor Felújítják a régi épületeket Marad a kisvárosi jelleg á kegyei járó ember Csökkentik a HL étvágyát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents