Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1981 NOVEMBER 7., SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP 3 Történelmi szerepben ^ Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titká* ^ ra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója ^ alkalmából november 6-án a Kossuth rádióban és a teíe- í vízióban ünnepi beszédet mondott. A beszédet az alábbiak- v, ban ismertetjük, AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELMÉBEN új korszakot nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emléke­zünk, győzelmének 67. évfordulóján. November hetedike nem csupán a világ első szocialista állama, a Szovjet­unió nemzeti ünnepe. Ezen a napon a társadalmi hala­dás hívei szerte a világon tisztelettel adóznak az első győztes proletárforradalom emlékének. Ám az évforduló megünneplése az akkori sorsfordító napok történelmi je­lentőségének fényében sokkal többet jelent, mint meg­emlékezést. Az ünnep alkalmat ad máig ható tanulsá­gok ' felidézésére, a megtett út nemzetközi érvényű ta­pasztalatainak összegzésére és az október örökségéből következő mai tennivalóink megfogalmazására. Lenin a múlt század végén így fogalmazott: „Adja­tok nekünk egy forradalmárokból álló szervezetet, s ki­fordítjuk a sarkából Oroszországot.” A forradalom győ­zelmét követően, a megoldásra váró hatalmas feladatok­ról szólva egy ízben Nyekraszovnak, a nagy orosz költő­nek azokra a soraikra emlékeztetett, amelyekben egyaránt tükröződik a haza sorsa feletti fájdalom és a haza ere­jébe vetett szenvedélyes hit: „Te, ki szegény is vagy, ó be dúsgazdag vagy, te, ki hatalmas vagy, ó be erőtlen vagy — anyánk, Oroszország!” A bolsevikok eltökélt szándéka — hangoztatta Lenin —, hogy „bármi áron is elérjük azt, hogy Oroszország ne legyen többé szegény és erőtlen, hanem a szó igazi értelmében hatalmassá és gazdaggá váljék.” Az igazságos, emberhez méltó életet biztosító társadalom ígérete valóban mindaddig ismeret­len hajtóerőket, alkotókedvet szabadított fel, a történe­lemben példa nélkül állóan gyors fejlődést és átalakulást tett lehetővé. A szovjet emberekben elválaszthatatlanul összefonódott a haza szeretete és a formálódó szocialista rendszerrel való belső azonosulás. Ez a kettős kötődés biztosította a Szovjetunió fennmaradását az évtizedekig nyomasztó túlerőben levő ellenfél szorításában. Csakis a szocialista haza sorsa iránti mély elkötelezettséggel le­hetett elviselni az intervenció és a polgárháború, majd a hitlerista agresszió okozta mérhetetlen szenvedéseket, s ez tette lehetővé újból és újból az ország talpraállítá- sát. Ma a hatalmas teljesítményekre képes népgazdaság, a világviszonylatban is élenjáró tudományos eredmények sora, a haladó hagyományokat megőrző és továbbfejlesz­tő szocialista kultúra virágzása, az emberről való társa­dalmi gondoskodás mind magasabb foka bizonyítja, hogy milyen nagy erőt jelent, ha egy nép saját sorsá­nak, történelmének formálójává válilf. A VILÄG mai arculata elválaszthatatlan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének kisugárzá­sától, a Szovjetunió létrejöttének, fejlődésének és nem­zetközi tevékenységének hatásától. A Szovjetuniónak döntő szerepe volt a fasizmus világuralmi terveinek meghiúsításában, ami egyben az emberi szabadság és méltóság, az egyetemes kultúra értékeinek védelmét is jelentette. A fasizmus felett aratott győzelem teremtette meg a nemzetközi feltételeket ahhoz, hogy Kelet-Európa és Délkelét-Ázsia népeinek egész sora maga választhas­sa meg társadalmi fejlődésének irányát, világrendszerré válhasson a szocializmus. A Szovjetunió, a szocialista közösség léte, példája és konkrét támogatása jelentős szerepet játszott a gyarmati rendszer felbomlásában, több mint száz független ország megszületésében. Az emberiség most újra kritikus szakaszát éli törté­nelmének. Az imperializmus szélsőséges körei világ­uralmi terveik megvalósítása érdekében nyíltan katonai fölényre törekszenek, s a szocializmus, a haladás, a nemzeti függetlenség erőinek visszaszorítását, a társadal­mi fejlődés folyamatának feltartóztatását állítják nem­zetközi tevékenységük középpontjába. A fegyverkezési verseny fokozására és kiterjesztésére irányuló lépéseik­kel az emberi civilizáció fennmaradását teszik kockára. Október forradalmi örökségét váltja valóra a Szovjet­unió, a szocialista közösség azzal, hogy a mai feszült nemzetközi helyzetben erőfeszítéseit a világ békéjének megőrzésére, mindenekelőtt a fegyverkezés korlátozásá­ra, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján törté­nő rendezésére összpontosítja. A Szovjetunió, amely nemcsak példát mutatott a szocialista átalakuláshoz, de a fasizmus feletti győzelmével, majd az imperializmus katonai fölényének megtörésével világméretű tragédiá­tól mentette meg az emberiséget, most a békét garan­táló katonai egyensúly fenntartásával, a nemzetközi biz­tonság megszilárdítása érdekében tett kezdeményezései­vel vállal ismét történelmi jelentőségű szerepet. Hazánk felszabadítása teremtette meg a legalap­vetőbb feltételét annak, hogy népünk szabadon választ­hassa meg a társadalmi fejlődés útját. A Szovjetunió lé­te és ereje jelenti ma is biztonságunk, nemzeti szuvere­nitásunk és szocialista fejlődésünk legfőbb nemzetközi támaszát. Országainkat, pártjainkat, népeinket eltépheteüen szálak kötik össze. Kapcsolatainkat a kölcsönös megbe­csülés és bizalom, egymás adottságainak és tapasztala­tainak jó szándékú, figyelmes kezelése jellemzi. Interna­cionalista meggyőződésünk szerint cselekszünk, és népünk legalapvetőbb nemzeti érdekeit juttatjuk kifejezésre, amikor e barátság elmélyítésére, az élet minden terü­letére kiterjedő együttműködésünk továbbfejlesztésére törekszünk. Az 1917 októberében megkezdődött történel­mi fordulat általános törvényszerűségei a szocializmus eszméinek és gyakorlatának térnyerése nyomán ma a konkrét formák sokféleségében öltenek testet. Akkor va­gyunk igazán hűek és méltóak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom örökségéhez, ha marxizmus—leniniz- mus tanításait alkotó módon alkalmazva válaszoljuk meg a gazdasági-társadalmi fejlődés új kérdéseit. AZ ÜNNEP alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták, egész népünk nevében tisztelettel köszöntőm a Szovjet­unió Kommunista Pártját, a testvéri szovjet népet. Szív­ből kívánom, hogy töretlenül haladjanak tovább a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján, érjenek el újabb eredményeket országuk építésében, a szocializmus és a béke világméretű ügye javára. Irta: Barin kai Oszkárné ÖRÖK TANULSÁG Ezekben a napokban, amikor me- gyeszerte ünnepeljük a Nagy Októberi Forradalom G7. évfordulóját, egyben emlékezünk a 40 évvel ezelőtti sorsot formáló eseményekre; azokra az emlé­kezetes napokra, hetekre, amikor Pest- Piiis-Sclt-Kiskun vármegye déli terü­lete felszabadult. A szovjet hadsereg 2. ukrán front­jának egységei óriási küzdelmek, em­beri megpróbáltatások és súlyos vesz­teségek árán lépték ót október utolsó napjaiban Pest megye határát a román csapatok egységeivel együtt. Maliriovszkij marsall irányította a harcokat. Szegeden a 46. hadsereg harc­álláspontján erte Sztálin hívása, ott kapta meg a főhadiszállás azon direk­tíváját, amely elrendelte: „A 46. had­sereg és a 2. gárda gépesített hadtest erőivel október 29-én menjen át tá­madásba a Duna—Tisza közén, gön­gyölítse fel a Tisza nyugati partján ki­épített ellenség védelmét és biztosítsa ezzel a 7. gárdahadsereg átkelését a folyón. A továbbiakban a 4. gárda gé­pesített hadtest beérkezése után mér­jen megsemmisítő csapást a Budapestet védő ellenségre és menetből vegye bir­tokba a fővárost”. Történelmi lehetőség A megye községei és városai tartó­san kemény csaták színtereivé váltak. A szovjet hadsereg gyors, lendületes csapasokat mért a fasiszta német had­seregre, de azok minden erejüket ösz- szeszeöve megsokszorozták az ellenál­lást és akadályozták az előnyomulást. A magyar csapatok ekkorra már de- rnoraiizálódtak. A tisztek többsége kényszerből, kiúttalanságból, kisebb ré­sze pedig meggyőződésből még foly­tatta a harcot, kényszeríteni tudta er­re katonáit is. De a magyar csapatok többsége valójában már nem akart harcolni. A visszavonulásra kényszerí- tett német csapatok iszonyatos káro­kat okoztak. Kiforgatták nemzeti ér­tékeiből a megyét éppúgy, mint az egész országot. A mezőgazdaság súlyos Igaerőhiány- nyal küszködött. Az állatállomány, a gabona, a takarmány nagy részét el­vitték vagy elpusztították. A közuta­kat, vasúti síneket és hidakat megron­gálták, használhatatlanná tették. Meg­bénult a közlekedés, elnémultak a távírók és a telefonok. Hitelesített kár- jelentések szerint a megyében 522 ipari üzem vált működésképtelenné a nyersanyag-, fűtőanyaghiány, a bom­bázások miatt, illetve mert a berende­zések jó részét elhurcolták. Széthullott az államhatalom és karhatalom helyi szervezete, a káderállomány vezető ré­tegével együtt. Mélyponton állt az or­szág és Pest megye is. Akik átélték az akkori fájdalmasan nehéz, de mégis izzásban lévő őszi na­pokat, egy életre megtanulták, hogy ezt a történelmi lehetőséget a Nagy Október szülöttje, a Szovjetunió népei hozták számunkra. De az is örök ta­nulság marad, hogy a tömegek akara­ta, cselekvése nélkül nem lehetett vol­na új világot teremteni ebben a hazá­ban. Az első bizonytalan lépések rövid Idő alatt országutakká szélesedtek, és nagy sodrású forradalmi változásokat teremtettek a társadalomban és az egyéni sorsokban is. A csüggedt em­berek nagy részébe a reménység élte­tő ereje költözött. Ezért volt lehetséges, hogy a szabaddá válás ülésnapján már hozzálássanak az élet elemi feltételei­nek megteremtéséhez. Pest megye felszabadult területein — csakúgy, mint az országban — vi­haros gyorsasággal alakultak meg a különböze népi, nemzeti bizottságok, amejyek valójában az új demokratikus rend gerincét alkották. Nem rendelet­re jöttek létre, nem jogszabályok igaz­gatták őket, hanem az élet hívó sza­vára születtek meg. Elnevezésük is kü­lönböző volt. Abban voltak egyek, hogy öntevékenyen, az emberi képzelő- és teremtőerő leleményével láttak mun­kához. Megszervezték a közellátást, ki­nyittatták az üzleteket, az iskolákat, lefoglalták a megmaradt árukészlete­ket, közmunkát szerveztek. Egyszóval, nemcsak politikai, társadalmi szervek voltak, hanem államhatalmi, állam­igazgatási feladatokat is elláttak. Ebben a gyorsan érlelődő forradalmi átalakulásban meghatározó ereje volt a kommunista pártnak. Felkészülten, tudatosan vette kézbe az irányítást. Tudta, hogy mit akar, meg tudta fo­galmazni ennek a mélyponton lévő or­szágnak: „lesz magyar újjászületés”! Miközben az ország és benne Pest megye még fel nem szabadított terü­letein a háború viharos végnapjai tom­boltak — a Magyar Kommunista Párt 1944. november 30-án Szegeden már országos szintű, jövőt formáló prog­ramot hirdet meg. Ebben felhívja a Szociáldemokrata Pártot, a Nemzeti Parasztpártot és azokat a pártokat, amelyek korábban szembenálltak a fasizmussal, hogy vegyenek részt a Nemzeti Függetlenségi Front létrehozá­sában, az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakításában. Követeli, hogy föld­höz kell juttatni a falusi nincstelene­ket, és a szegényparasztokat, állami ellenőrzés alá kell vonni a nagyban­kokat. A bányákat, kőolajforrásokat pedig állami tulajdonba kell venni. Szükségesnek tartja a Programban ki­mondani a jó viszony megteremtését a szomszédos országokkal és az antifa­siszta koalícióban részt vevő Egyesült Államokkal, Angliával és a szabadsá­gunkat hozó Szovjetunióval. A megye községeiben és városaiban a felszabadulással egyidejűleg öntevé­kenyen szerveződtek és épültek ki a kommunista párt szervezetei. A fal­vakban összejött 10—20—50 ember, a munkásmozgalom régi, kipróbált har­cosai, volt illegális kommunisták, mun­kások, szegény parasztok, olyan hala­dó gondolkodású emberek, akik már a Horthy-uralom alatt is szimpatizál­tak a kommunista párttal. Cegléden például november 17-re hívták össze az alakuló gyűlést, ame­lyen 16-an vettek részt. Alapító tagok az alábbi elvtársak voltak: Németh Sándor párttitkár, Cseh József építő­munkás, aki Franciaország német meg­szállása után tért haza, Kovács Jó­zsef, Neuman Adám régi szervezett munkások, Bunyevácki József cipész­segéd, Pataki István vasutas, Szűcs Nándor borbély kisiparos, Zsadony Miklós szabómunkás, Szelepcsényi Im­re vasmunkás, aki a felszabadulás után egy ideig a város polgármestere, majd rendőrkapitánya volt. ök voltak az elsők, akiknek meghatározó szerepük volt abban, hogy Cegléd városában a kommunista párt zászlót bontson. Mindannyiunk örömére közülük még néhányan itt élnek közöttünk. Németh Sándor elvtárs a város első párttitkára is. Ereje, egészsége bár erősen megromlott, de hite, érdeklődé­se a párt, a szocializmus ügye és sze­retett városa iránt kiolthatni!an. Hétköznapi aprómunkák A pártszervezetek kiépítése nehéz körülmények között történt. Taglét­számuk még csekély volt. Mégis nagy erőt képviseltek, mert a legszervezet­tebbek voltak. Magas követelményeket áhítottak a belépni kívánókkal szem­ben. Alaposan mérlegelték az érintet­tek politikai múltját, helytállását, em­beri magatartását és vállalt ténykedé­sét Néha merev, túlzott követelmé­nyeket is támasztottak, ami esetenként értékes embereknél is késleltette a pártba kerülés lehetőségét. Későbbiek­ben, amikor létrejöttek a felsőbb párt- szervezetek és területi bizottságok, po­litikailag tisztázták és korrigálták eze­ket a túlbuzgó, téves megítéléseket. A pártszervezetek a lakóterületek döntő tényezői voltak. A lakosság fi­gyelme, érdeklődése kísérte ténykedé­süket, mert az emberek várták az el­igazító szót és a megoldásra váró tet­teket. A part aktivistái akkoriban na­gyon mostoha körülmények között, ele­mi feltételek hiányában dolgoztak. Hossz volt a közlekedés és gyenge volt a közbiztonság is. Szűkében voltak propagandaanyagoknak, még a Szabad Nép sem érkezett meg naponta. Lel­kesedésüket, tettrekészségüket ezek a nehézségek mégsem fogták vissza. Munkájuk erőssége volt, hogy kontak­tust teremtettek a lakossággal és vál­laltak a leghétköznapibb feladatokat, az aprómunkát is. Különösen érzé­kenyek és segítőek voltak az emberek mindennapi szociális gondjai iránt. Különösen magával ragadta az em­bereket az újjáépítésnek az a lendü­lete, amelyet a kommunista párt a fel­szabadított területeken indított. „Jó községpolitikát a falu népének” fogal­mazza meg a párt egyik jelszava. Jó példája ennek a politika megvalósu­lásának Pest megye egyik szociális új­jáépítési terve, amelynek egyik részle­te is bizonyítja az emberekről való gondoskodást. „A gazdasági újjáépítéssel egy idő­ben meg akarom kezdeni a legszüksé­gesebb társadalmi szükségletek kielégí­tését ... Azt akarom, hogy minden községben legyen egészségház, le kell egyszer végre küzdenünk az ősi ma­gyar betegséget, a tüdövészt. A dolgo­zók gyermekei a szülők munkaideje alatt nem maradhatnak felügyelet nél­kül, nekik napközi otthonra van szük­ségük... Általában a legnagyobb gon­dot fordítom az anya- és gyermekvéde­lemre ...” „Lakosságunk egészségének megóvása és fenntartása minden kö­rülmények között egyik legfontosabb célunk kell hogy legyen, mert újjáépí­tésben való részvételt, tehát több mun­kát, több termelést csak egészséges em­berektől kívánhatunk. Olyan társada­lomtól, mely tagjainak tekintélyes ré­szében beteges, nem várhatunk egész­séges közszellem kialakítását sem, mert ehhez sok-sok tanulás, ehhez pedig kitartó szorgalom és végtelen odaadás kell, amelyre beteg szervezet nem ké­pes ...” Sorsdöntő esemény 1944. december 24-én sorsdöntő ese­mény történik. Debrecenben a mun­kásság, a parasztság és a haladó értel­miség képviselőiből megalakul az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Helyet kap­nak benne a polgárság, az egyházak és a hitleristákkal szakító tisztikar kép­viselői is. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés kinyil­vánítja, hogy „kezébe veszi a gazdát­lanul maradt ország ügyeinek intézését, mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar szuverenitás birtokosa”. Elfo­gadta a Magyar Kommunista Párt ál­tal kidolgozott és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front által elfogadott és javasolt akcióprogramot. Ezzel az egyesült antifasiszta demok­ratikus és forradalmi erőkre támasz­kodva megteremtődött a magyar népi állam alapja. A tanácskozás másnap­ján, 1944. december 22-én pedig meg­választották Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormányát. Mindezzel 1944 végén, alkotmányosan is megkezdőd­heted Magyarország újjászületése. Az a nemzedék, amelynek tagjai cselekvő részesei voltak a felszabadu­lásnak és az azt követő társadalmi át­alakulásnak, szerencsés embereknek érezhetik magukat, mert úgy küzdhet- tek azokért a célokért, amelyeket 40 esztendővel ezelőtt meghirdettek, hogy azok meg is valósultak. Arn 43 l!ll*r «•«« 4»/»« »• V •••• NÉPLAP DSnOKOATIKUt NAPILAP ' i P »»■*•«. • - *■ Hadüzenet Németországnak Az Ideiglenes nemzeti kormány kiáltványa a magyar néphez * A «agyar nép knlrtffl tagra ctHA« ast • Mai« ki borát, ardjol a lUrdcasy- kanlBP Mrrfeytrií*#!. a puiumt »<t> érőié« aáiksl taőiiatt mtg c Ssorj-iaaM H *ii «raknia tataira* eflea. E* a kitara, aafytaa a upv kaira4k asfcearri rémiek Az ideiglenes kormány felhívása. Erdőst Agnes reprodukciója

Next

/
Thumbnails
Contents