Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
«VT < w:uo 1984. NOVEMBER 3., SZOMBAT Ahol otthonira lellek Magányos esztendők után Sokáig időzik ezen az őszön nálunk :a kései verőfény. Mintha, a szeszélyes nyár okozta kellemetlenségeket akarná jóvátenni. A Gsepel-sziget déli csücskében másodszor virít az ibolya, s néhány megrésze- gült ot'gonabokor ismét virágot nevelt. Szemléletváltozás A dabasi szociális otthon kertjében is életet, örömet terem. a: hosszú vénasszonyok nyara. Sárgán, fehéren virít a fűszeres illatú krizantém, s a padokról jókedvűen hunyorognák a fény felé az otthont lakó nénikék. Csendesen pergő napjaikat már nem édesítené zajos esemény. De megszépíti életüket az ajándék meleg, régi nyarak emlékeit idézi bennük a zsongó, gazdag ősz. Száz idős asszony választotta régi otthona helyett a szociális otthon közös termeit lakóhelyül. Többségüket a szétszéledt család helyét betöltő magány késztette erre az elhatározásra. Katona János- né, az otthon igazgatója vala- mennyiük körülményeit jól ismeri. — Nincs a lakóink között senki, akit rendszeresen ne látogatnának. Távol élő gyermekek, testvérek, szomszédok, barátok jönnek; élők, tartalmasak a külső kapcsolataik. Olyan is kevés akad, akit a megélhetési gondok, az állandó jövedelem hiánya késztetett a beköltözésre. A mindennapok nyomasztó magányán azonban nem tud enyhíteni áz alkalmi látogató, s a mind terhesebbé, nehezebbé váló házimunka is meghaladja már sokuk erejét. Újabban egyre többen belátják az otthon előnyeit. Gyakran a faluban élő idős asszonyok az utcán szólítanak meg, s mondják/ _ elfáradtak már, _ itt az ideje, ‘hogy -köztünk éljenek! Kérik, adjuk meg a szükséges felvilágosítást, hogy a hivatalos eljáráshoz hozzákezdhessenek. Változó világot élünk. S lassan, a közhiedelemmel ellentétben, úgy látszik, változik az öregek véleménye, hozzáállása is. Néhány évvel ezelőtt, amikor egymás után alakultak megyeszerte az idős korúak napközi otthonai, sokan tartózkodással viseltettek — a rászorulók közül is — az új intézményekkel szemben. Néhol a család szégyenének vélték, ha a nagyszülők a közös asztalt választották volna az otthoni helyett. Másutt attól tartottak, a kis ház, a kert árából kell majd a gondoskodást fedezniük. A fenntartásokat a gyakorlat oszlatta el. S a szemléletváltozásról a dabasi szociális otthon lakói is tanúbizonyságot tettek. Hgyeicm, szeretet — Minket is váratlanul ért a kezdeményezés. Egymás után hárman döntöttek úgy, hogy megtakarított pénzüket, egyikük pedig a házát, végrendeletében a szociális otthonra hagyja. Elhatározásuknak okát neon nehéz kideríteni. Dr. Fogéi Sándorné, Kata néni budapesti lakásának árát adta az otthonnak. — A fájdalmat, hogy a népes családból egyedül maradtam, csak az itteniek szerete- te segít elviselni. Hálásak vagyunk az ellátásért, gondoskodásért is, de a figyelem, a szeretet a legfontosabb. Ha ebből a pénzűől, akin keil, tudnak segíteni, már jobb helyre nem is adhattam volna. Kubik Lászlóné, örzse néni hosszú éveket töltött magányosan. A házi szociális gondozás nem segített az egyedüllét óráiban. — Tíz évig egyedül keltem, egyedül. feküdtem. Itt mindennel ellátnak, gondoskodnak rólam, s segítünk egymásnak is. Aki gyengébben van, azt támogatjuk, s tudjuk, ha már nem bírjuk, nekünk is lesz kire támaszkodnunk. Én még jól vagyok, orvossággal nem élek, van még öröme számomra az életnek. Szeretem a napfényt, a meleget, a finom ételeket — híz’ tam is öt kilót, mióta itt vagyok. Kint már nem vár senki, a testvéreimre nem számíthatok, ők sincsenek jobb állapotban, mint én. Látogatnak rendszeresen, jóban vagyunk, de ellátni se én nem tudnám őket, se ők engem. Amikor beköltöztem, megkapták az őket megillető részt, a házat oda hagyom, ahol ilyen jó ellátásban részesítenek. Hátha segíteni tudnak vele valakinek. Feri bácsi tv-je — Czene Feri bácsi ajánlatát először nem is akartuk elfogadni — mondja az igazgatónő. — ö az öregek napközi otthonának látogatója, egészséges, jó erőben van, mondtam neki, ne költse ránk a megtakarított pénzét. Ha örömet akar szerezni a többieknek, vegyen az ÖNÖ-nak egy színes tévét, s a többit hagyja csak bent az OTP-ben. Azóta az öregek napközi otthonában Feri bácsi tévéjét nézik. S hogy méltó helyre kerüljön a drága holmi, gazdagon hímzett térítőt is vásárolt alá az ajándékozó. A megmaradt, nem csekély ösz- szeget, 75 ezer forintot a már megkötött szerződés értelmében a szociális otthonnak ajándékozta. — Van ugyan három öcsém, tartom is velük a kapcsolatot, de csak magányosan élek, magamnak kellett eddig mindenről gondoskodni. Egy éve járok be ide, s a társaságon, szórakozáson kívül megoldást találtam még a hét végi étkezésre is. Ez lett az otthonom, ahová tartozom, s azt hiszem, természetes, hogy az ember oda költekezik, ahol él. Jó érzés, hogy az ajándékból máris mindenki részesült. Búcsúzóban már a vénasszonyok nyara, elszórta már az idei verőfényt a természet tékozló kegye. De a dabasi szociális otthon lakói számára nemcsak a távoli égitest sugározza a meleget. Biztosan számíthatnak a támaszt, erőt adó közösségre, mely feloldja nemcsak a tál ridegségét, hanem az öregség magányát is. Márványi Ágnes Zártkerli telkek árusítása Sokan építkeznek Pátyon Élénk forgalmat bonyolítanak le a pátyi és a környékbeli községekben levő építőanyag-telepek. Az ok egyszerű és örvendetes: tavaly a tanács által értékesített, családi ház építésére alkalmas telkeken megkezdődtek, illetve javában tartanak az építkezések. Hatvan telket parcelláztak, ezekre három éven belül építési kötelezettség van érvényben. Az ország különböző pontjairól érkezett telektulajdonosoknak mintegy fele már belevágott a munkálatokba. . A közeljövőben hasonlp jellegű területek értékesítését nem tervezik, mért a tanácsnak nincsenek további felosztható parcellái. Égető szükség lenne pedig újabb bevételekre, hiszen a lélekszám folyamatosan nő. egyidejűleg a közellátási feladatok is mind több ■pénzt emésztenek fel. Csak a követelmények alatti fogorvosi és körzeti orvosi rendelők méltó környezetbe való összeköltöztetése kétmillió forintba kerül. A még hiányzó 500 ezer forintot a rövidesen árusításra kerülő zártkerti telkek árának egy részéből .kívánják biztosítani. Miért gazdag a Szutter család? Alacsony, jellegzetes kis parasztházban élnek Szutter Lö- rándék Taksonyban, a Petőfi Sándor utcában. Aki útba igazított, azt mondta, a légrendezettebb kertet keressem, akkor rájuk találok. Valóban, a porta környéke szépen gondozott, a használt autógumi belsejében színes virágok nyílnak, a kert hátsó fertálya is példás rendben. Zellet Emília, a nyolc gyermek vékony, törékeny édesanyja fogad és vezet a kis házba. Tágas konyhába lépünk, az előtérben terjedelmes sarokpad, nagy asztallal. — így sem férünk oda mindannyian — mondja mosolyogva a fiatalasszony —, a pici. más időpontban eszik, én pedig rendszerint kiszolgálom a családot és csak utána tudom bekapni az ennivalót. S hogy mi kerül az asztalra? Egy szerény vacsorához például két kiló kenyér, egy kalács, nyolc zsömle, fél kiló párizsi, tíz-tizenöt deka vaj, három-négy liter tej. Ebből egyébként naponta hat liter fogy. A vasárnapi asztalra húsból legalább másfél-két kiló, csirkéből minimum három kell. A háziasszony — aki bűvészként osztja be a pénzt — a baromfiból jobban tud gazdálkodni. Ebből sült és rántott csirke kerül a tányérba, de még leves is. Évenként jöttek A nyolc csemetéből most csak három van otthon. Emese a járókában elmélyülten játszik, az első osztályos AttUát és az ötéves Gábort először kislánynak nézem, hiszen mindkettőjük fején fehér pelenkából kötött kendő van. Kiderül, hogy mumpszosak, Az anyuka kérésemre elsorolja a többi gyermek nevét is. Elsőként született 1972-ben Annamária, majd egv évre rá Tamás, a következő évben pedig Cecília. Itt néhány éves szünet következett, az édesanya visszament dolgozni Budapestre és mivel a kislányt nem vették fel a bölcsődébe Taksonyban, az édesapa hordta naponta a fővárosi bölcsibe. Az édesanya állandó éjszakai műszakot vállalt. Attila születésekor — 1977- ben — újra otthon maradt, öt éve megszületett Gábor, 1980- ban Balázs, 81-ben Noémi, tavaly nyáron pedig Emese. Ha már az adatoknál tartunk, gyors számítás következik a családi jövedelemről. Az édesapa, aki művezető a fővárosban, minden hónapban 9600 forintot tesz le az asztalra a családi pótlékkal együtt. Az édesanya eddig két gyermek után kapta a gyest, de mivel Noémi novemberben hároméves lesz, a jövő hónapban már csak ezerkétszáz forintot hoz a postás. A nyolc gyermek közül négy után (?) kapnak rendszeres nevelési segélyt, kétezer-kétszázhetven forintot. Vagyis a tíztagú családban az egy főre jutó jövedelem, alig haladja meg az ezer- háromszáz forintot. A kiadás rovatba kerül a három óvodás gyermek ebédtérítése, összesen hatszázötvennégy forint. Az iskolások napközidíja azért nem terheli a költségvetést, mert be sem íratták őket, bevallottan anyagi megfontolásból. Míg az édesanyával beszélgetünk, lopva karbepillantok a szobában. Az alacsony kis helyiségben minden ragyog a tisztaságtól, a Legón és Match- boxokon kívül — amivel a fiúk játszanak — semmi holmi nincs elöl. A másik szobában, amelynek apró ablakai az utcára nyílnak, a falak mentén ágyak sorakoznak. Középen szekrényekkel kettéválasztották a lakrészt, így külön kuckóhoz jutott a nagyfiú. Fürdő — víz nélkül Több éves albérleti élet után vettük meg ezt a házat és költöztünk ide Dunaharasztiból— Minőségi ECer Gt Nem sssdasisr - de hasznos A KISZ KB. a Medicor Művek, a Rábatext és a Tungsram Rt. Minőségi Kör Gazdasági Társaság néven közös céget alapított a közelmúltban, az Ipari Minisztérium épületében. Az erről szóló társasági szerződést az ifjúsági szövetség központi bizottságának gazdaságpolitikai titkára, és a vállalatok vezérigazgatói írták alá Fejti Györgynek, a minőségi körök elterjesztéséért évek óta tevékenykedő KISZ KB első titkárának, valamint a társulás létrehozásán bábáskodó ipari tárca államtitkárának jelenlétében. Nem mindennapos eset, hogy egy gt megalakulását a felső vezetők ilyen kitüntető figyelemmel kísérik nyomon. Vajon miért az illusztris névsor? Mi is az g minőségi kör szervezési eljárás, amelynek elterjesztése érdekében a gt megalakult? Külföldön kezdték Ki építi a legmagasabb tornyot, 6 darab kartonlapból, mindössze egy olló segédeszközként való felhasználásával, mégpedig úgy, hogy a torony megbírjon egy vonalzót? A feladatot tíz vállalat képviselőiből álló alkalmi csoportoknak adták alig több mint egy éve, Fonyódon. A verseny zárójaként az elfogulatlan bíráló bizottság Tóth Miklósné főenergetikust, Tárnái Péterné szervezési osztályvezetőt és Káló László gépésztechnikust nyilvánította győztesnek. Mind a hárman a pécsi székhelyű Baranya megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat dolgozói. Az általuk készített torony nem volt szép (volt nála szebb bőven), nem az örökkévalóságnak készült (akadt nála stabilabb), de mindezek nem számítottak a sorrend eldöntésében. Más szavakkal; a pécsiek a torony építésé közben kínálkozó lehetőségeket a leginkább célirányosan és a leginkább gyorsan értékelték, gyorsan realizálták, s nem fecsérelték el idejüket a másod- és harmadrendű részletekre. Ez a műnka öncélú játéknak tetszik, pedig nem az, hanem egy nagyon is komoly teszt. Igazságát valószínűsíti az, hogy a pécsiek voltak azok, akik odahaza a leggyorsabban alkalmazták a Fonyódon szerzett új ismereteket. Az említett tíz vállalat képviselői ugyanis nem üdülésként töltöttek el több napot a Balaton partján, hanem tanultak. Azt tanulták meg alapfokon, mik azok a minőségi körök, amelyek Japánban úgyszólván minden vállalatnál a termelés fontos tényezői, amelyekét az USA- ban és Nyugat-Európában hódító minőségjavító sejteknek neveznek. Mit kell tenni itt, Magyarországon, a saját vállalatunknál azért, hogy e körök megszerveződhessenek, majd elterjedhessenek? A tíz vállalat akcióját lényegében a KISZ KB kezdeményezte és szervezte meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával. Ezzel egy kísérletsorozat kezdődött, annak megtapasztalása céljából, hogy vajon az eredetileg Amerikában kidolgozott, de hódító útjára Japánból indult eljárás a sajátságos magyar viszonyok között hoz-e eredményeket? Ssját recept Igen sok vélemény elhangzott már a minőségi körökről világszerte. Pat Thoru, wes- tingshouse-i műszerész például a következőket nyilatkozta róla az amerikai New York Timesban: „A minőségi kör adott nekem első ízben esélyt arra a 13 év alatt, amit itt dolgoztam, hogy igazából kinyilvánítsam saját véleményemet és tudassam a vezetőséggel, hogy engem mint munkást mi bánt, illetve mi zavar. S hogy mit kell tenni egy olyan állapot elérése érdekében, ami a vállalatnak is jó, meg nekem is." Az amerikai műszerész e véleményt akár a magyar tapasztalatok alapján is megfogalmazhatta volna. Lássuk rá a példát, Pécsről! A hús- feldolgozó üzem töltőgépeit lábpedállal működtették a munkások. A műszak előrehaladtával az emberek mindinkább elfáradtak, idegesek lettek. A megoldást a vállalat egyik minőségi köre találta meg, mindenki örömére: a lábpedál helyett combpedált alkalmaztak. Felmerül a kérdés, a szükséges változtatásra miért nem került sor eddig? „Panaszok eddig is voltak — magyarázta Tárnái Péterné —, de úgy látszik, azokat nem ismerte a vállalatvezetés. A minőségi kör pedig magukból a munkásakból szerveződik. Ök meg odafigyelnek saját gondjaikra.” Káló László szavai: „Az ember hamar beletörődik az apró bosszúságokba. Szívesen venné, ha felszámolnák azokat, de nem tudja, hogy jobbító javaslatával hova menjen. Ha mégis megy valahova, úgy gyakran ráförmednek, mondván, nem restell ilyen pitiáner problémával zavarog- ni? A minőségi körök egyik legfontosabb feladatának azt érzem, hogy az éppen ilyen, úgymond pitiáner problémákat vegye észre és tegyen javaslatot a megoldásukra.” Az elmondottakból kitetszik: a minőségi körök tagjai általában egy helyen dolgoznak és azonos munkát végeznek. Rendszeresen tanácskoznak egymással. E megber széléseken feltárják, hogy milyen tényezők akadályozzák, hátráltatják a munkájukat, különösen a jobb minőség elérését. E diagnózist követően megállapodnak a konkrét gyógyjavallatokban, s kö-í zös erővel végrehajtják az elhatározásukat. Legyen érdekelt Aki egy kicsit utánagondol, rájön, volt már kezdeményezés Magyarországon, amely hasonló célokat tűzött maga elé. Ilyen volt például a Dolgozz hibátlanul, vagy — ahogy rövidítették — a DH-mód- szer. Erre emlékezve mondotta Németh László, a Mátra- vidéki Fémművek vezérigazgatója: „A DH-módszer a kezdeti időszakban sikereket ért el. De befulladt. Szerintem azért, ri)ert bizonyos értelemben mozgalmat kívántak belőle csinálni. Tudomásul kell vennünk, hogy nálunk a dolgozó szívesen vállal többlet- munkát, de csak akkor, ha abból neki is származik anyagi és erkölcsi előnye.” Szilágyi Antal, a KISZ KB osztályvezetője így nyilatkozott a Minőségi Kör Gt megalakulását követően az Ipari Minisztériumban: „Közismert, a minőségjavítás a magyar népgazdaság kulcskérdése. A minőségi kör szervezési eljárás nem csodamódszer, amely minden gondot megold. De azoknál a vállalatoknál, ahol a minőségszabályozási rendszer alapjai jók, segíthet a munkavégzés színvonalának emelésében. Nagyon fontos, hogy elterjesztése ne kampányszerűen történjék. Okulva a korábbi évtizedek kedvezőtlen tapasztalataiból, ma már tudjuk, hogy mit kell tennünk, és mit nem szabad megtennünk. A Minőségi Kör Gt éppen e tapasztalatok figyelembevételével szervezi a munkáját. Ezért bízhatunk a sikerben.” Mónus Miklós mondja az asszony. — Részletre fizettük ki a százhetvenezer forintot, de már arra sem maradt pénzünk, hogy az utcáról bevezessük a vizet. A padlás- feljáróban kialakítottunk egy fürdőszobát. Kád, mosdó, minden van, még emésztőnk is, csak a víz hiányzik. Mindig akad valami, ami megelőzi ezt a kiadást. Most például a tü- zeiőbeszerzés. Tizennégy-tl- zenöt ezer forint lesz ebben az évben is. Fűteni pedig kell, sőt -még jobban mint az kellemes volna, hiszen a kis ház falai lehelik maguKból a nedvességet. A levegő dohos, a szekrény háta penészedik. Meghatva hallgatom a fiatalasszonyt, aki nem panaszkodik, inkább büszke arra. hogy mindent megad a gyerekeknek. Hogy a Legó arát kétforintosként gyűjtötték össze ő és az iskolások? Lényeg, hogy megkapták. Egy ideje esténként a Tévé Maci helyett az anyuka mesél, mert elromlott a televízió. Karácsony előtt aligha telik egy ilyen váratlan kiadásra. Természetes tehát a kérdés, soha nem bánta meg, hogy egy-két gyerek helyett ennyit, vállait? — Sokszor éreztem, hogy nem bírom tovább — mondja csöndesen, maga elé. — Nem is a fizikai munkában, a vízhordásban, mosásban, takarításban fáradok el. Inkább a beosztásban, hogy mindenre jusson pénz, ne szoruljunk segítségre. De nekem minden elkeseredésre a legjobb orvosság, ha a gyerekeimre nézek. Arra gondolok, miért idegeskedem? Miért nem annak örü7 lök, hogy a gyerekeim szépek és egészségesek, hogy szeretik egymást és a szüleiket. Mert nekem nagyon jó gyerekeim vannak, nem követelőznek, mindenben segítenek nekem. Például a henteshez sose járok, az a nagyok feladata, szinte minden bevásárlást ők intéznek. A kicsik söprögetnek, port törölnek, rendben tartják az udvart. Év elején az iskola ifjúságvédelmi felelősétől — nem én kerestem meg — ígéretet kaptam, hogy eljönnek hozzánk családlátogatásra. Azóta sem jött senki. Nálunk még a tanácstól sem voltak, igaz, én sem kérek semmit. Kéretlenül is Attila csöndesen mellémül és lapozgatja a kis Lego-kataló- gust. — Mit szeretnél karácsonyra? — Villanyvonatot kértem volna — mondja szinte mentegetőzve —, anyukától tudom, hogy az nagyon sok pénz. De egy ilyet, nagyon szeretnék egy ilyet — mutat a füzetben az egyik dobozra. — Bár, ha egyszer elmehetnénk együtt nyaralni, én még ezt is odaadnám. Szutterékat nem szólják meg a faluban. Bizonyára azért, mert tudják, hogy minden nehézségük ellenére példásan élnek. Mert rendszerint gyanakodva nézünk a sok- gyermekes családokra. Vallási okokra gondolunk, s nem ritka az ennél sokkal rosszindula- túbb vélemény sem. Szutter Lorándék szegény emberek. Hogy miért írtam a címben azt, hogy gazdagok? Mert hiszem, hogy azok. Szeretetheti, megértésben, gyöngédségben sokkal több jut a négy kisfiúnak és a négy lánynak, mint sok kacsalábon forgó házban, jólétben élő gyereknek. Attila osztályába bekerült egy tizenegy éves kislány. aki most jár először iskolába. A tanács megvásárolta neki a tanszereket, táskát, könyveket. Attiláról talán nem is tudják, rászorulna ilyen segítségre, mert nem látszik rajta, hogy hét testvére van. A taksonyi tanács elnöke, Nyeste István bevallotta, hogy alig ismeri a Szutter család ügyét. Mert őlr szerények, csendesek, nem kérnek semmit. Ígéretet tett arra, hogy figyelnek majd — kéretlenül is — a nyolc gyermeket nevelő családra. Bizonyosak vagyunk ebben. A taksonyi üzemek, szövetkezetek dolgozói már sokszor bizonyították áldozatkészségüket. Hiszem, hogy segíteni fognak most is. Móza Katalin
