Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-25 / 277. szám
4 1984. NOVEMBER 25., VASÄRNAP DIOFIGYELO ÉRDI LEVÉLTÁRBAN. Ifjúság, politika, kultúra, ez az alcíme az Ötödik sebesség című műsornak. Nem véletlenül idézzük a műsort meghatározó profilt. Hiszen van, amikor valamelyik elképzelés felé eltolódik a témaválasztás. Ezúttal sikerült az összeállítást készítő munkatársaknak — Sóskúti Mártának és Derűjén Erzsébetnek — az optimális arányt megtalálni, amikor a versenydolgozatok hasznáról faggatta Jónás István riporter a dunaföldvári gimnázium diákjait. A vallomásokból kibontakozott; a tanulók a kiírt pályázatot komolyan vették. A Németh László önképzőkör tagjai hetekig kutattak az érdi levéltárban, hogy Germanus Gyuláról készített dolgozatuk mind teljesebb legyen. Diákparlamentek zajlanak országszerte. Néhol minden különösebb vita nélkül, csendes szavazásokról érkeznek a hírek. Az Ötödik sebességből ezúttal megtudtuk: akadnak iskolák, ahol más szelek fúj- dogálnak. A budapesti Madách Gimnáziumban nem fogadták el a parlamentre előterjesztett beszámolót, mivel a javaslatok túlságosan semmitmondóak, általánosak voltak. A KISZ-tanácsadó tanár szerint nem készítették elő kellőképpen a szavazást. A rádióhallgató bizonyára nem értette: miért nem a valóságos okokból indul ki a pedagógus. Miért nem hiszi el, hogy valóban gondolkodó diákok elé egy semmitmondó intézkedési tervet tártak? A műsorvezető minden igyekezete ellenére egyhelyben to- porgott a megszólaltatott tan- nár. Éppen ezért nem tudjuk; a műsor összeállítói miért nem szólaltatták meg a legilletékesebbeket, a fiatalokat. Ha képesek voltak nemet mondani, bizonyára elmondták volna a nagy nyilvánosság előtt is véleményüket. Végül felemás érzelmekkel zárhattuk el a rádiót: hiszen csupán az érem egyik oldalát tárták fel számunkra! A vigasz csupán annyi: következő adásunkban a rádiósok visszatérnek a helyszínre. Reméljük, ezúttal teljes képet adva. TANAKODÓ. Fontos témát tűzött műsorára a_ Tanakodó. Az intézetben nevelkedő gyerekekről szólott a kerek egyórás riport. Győrffy Miklós műsorvezető — a lehetőségekhez képest — megpróbált teljes áttekintést adni a témáról. (Mindezek mellett megtartotta a műsor jellegzetes felépítését: szakemberek elemezték az eseményeket, különböző intézetek diákjai és tanárai vallottak mindennapjaikról). Tudjuk, nem köny- nyű a sorsa annak, aki valamilyen ok miatt kirekesztődik a családból. A riporter bizonyára céltudatosan tette fel nem egy esetben a kérdést: otthon-e vagy intézmény a nevelőotthon? A választ mindenki igyekezett lehetőleg megkerülni. Érthető, hiszen még a legbarátságosabb helyen sem tudják pótolni a szülői szeretet. Hátha még olyan „Laci bácsikkal” találkoznak a többségükben amúgy is nehezen kezelhető gyerekek, akiket mint az alkalmatlan nevelők példáit mutattak be. Természetesen hallhattunk önfeláldozó pedagógusokról, akik kitalálják neveltjeik gondolatait is. A műsor erénye: valóságos képet mutatott fel, mindenfajta fényezés nélkül. Erdős! Katalin Festmény lelet Tornyai-képek A képzőművészetben ritka eseménynek számít, hogy ismert alkotók művei évtizedek múltán nagy számban kerüljenek elő. Most viszont eddig ismeretlen Tornyai-festménye- ket találtak Budapesten egy Makarenko utcai lakás átépítésekor. Tornyai János a magyar festészet történetének egyik kiemelkedő alkotója volt. A harmincas évek végén hunyt el, s életművét a művészet- történet joggal hihette lezártnak. Még nem lehet tudni, hogy az előkerült 710 mű mennyire változtatja meg az értékelést Tornyairól, mert az anyag művészettörténeti, művészetkritikai feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. A megtalált munkák között vázlatok, ismert művek változatai és eredeti alkotások vannak. Szépen magyarul — szépen emberül Divatok a köznyelvben Öltözködésnek, hajviseletnek időről időre változik a divatja. Hol szépet, hol szokatlant hoz magával. Divatot a nyelvhasználat is teremt. Egyik-másik szó, kifejezés olyan felkapottá válhat, hogy szinte nem tud tőle szabadulni az ember: használja, mert másoktól hallotta, megtetszett neki, mert meglepő, újszerű volt. Csakhogy tetszés vagy nem tetszés jórészt ízlés dolga. S nyelvi ízlésünk is könnyen becsaphat bennünket. így aztán olyasmit kezdünk mind sűrűbben használni, ami legalábbis modoros, pongyola, nem illik mindenkihez, minden alkalomhoz. Észre sem vesszük, hogy közben a divat rabjaivá lettünk. Főleg értekezleteken, gyűléseken fordul elő, hogy valaki rendre ismétli a közismert tényeket, fölöslegesen magyarázkodik. Az efféle helyzet gyors feloldására, a közlés abbahagyására, befejeztetésére járja újabban két mesterkélt, bár nem ötlettelen szóhasználat: a „Hadd ne szorozzam!" (a beszélőtől) és a „Ne ragozzuk tovább!" (esetleg a hallgatóságból is valakitől közbevetőle*). Aki szoroz, az számtani műveletet végez. Egy számot többször vesz összeadanrióul. Aki ragoz, nyelvtani feladatot old meg. Felsoro'ia egv szó rágós alakjait. Példáinkban nyilván nem erről van szó. A szoroz és a ragoz új jelentéseket vett föl. Ez úgy történhetett, hogy a két ige egy-egy közös fontos jelentésmozzanata megerősödött, majd egymáshoz közeledett a nyilvánvaló dolgok szükségtelen ismételgetése értelmében. Mindkét esetben arról van szó, hogy amit mindenki tud, ami sokszor elhangzott már, azt ne ismételgessük unos-untalan. A nyelvhasználatban mindennapos jelenség a 6zavak jelentésváltozása. Csakhogy nem minden változás gazdagodás szükségszerűen. A szélsőségektől óvakodni kell. Példáinkban az eredeti, szakszói jelentéstől az új, zsargonszerű jelentés kicsit messzire szakadt. Egyszerűen kirí mind a hivatali nyelv, mind a köznapi társalgás stílusából. Használata egyelőre szűk körű, a nyelvszokás még nem szentesítette. Mintha csak a fellengzős divat terjesztené. Aki tudja, mennyi természetes és hagyományos megfelelője van. aligha él vele. De — valljuk be — nincs is szükség rá igazán! Azt ugyanis, hogy valamit szükségtelen ismételgetni, hogy nem kell tovább magyarázgatni, helyzettől függően nagyon sokféleképpen kifejezheti a magyar. Például: „Jó, tudjuk.” „Nem is kell folytatni." „Mindez természetes, világos.” „Fölösleges tovább feszegetni: „Ki ne tudná, mire gondolok?!" „Hagyjuk már!” „Ne hordjunk össze hetet-havat!” „De erről ennyi elég is.” Bokor József Ne építsünk derékig érő piramist Óriásoknak való, szép csokor Melocco Miklósnál Zsámbékon ® Ha megkeresnék és azt mondanák, hogy Melocco úr, vagy Melocco elvtárs csináljon nekünk ide és ide egy felszabadulási emlékművet.., — Nem keresnek meg. • De ha mégis? Elvállalná? — Azt hiszem, nem. Szeretném megőrizni művészi hitemet. Hiszen csináltam már én is felszabadulási emlékművet Edeiénynek: negyven nő táncol egy nagy fűz körül. Nem fogadták el. Azt mondták, ez nem felel meg egy felszabadulási emlékmű konvencióinak. Nem hiszek az alkalmi szobrászatban, s ezért mondanám száz megbízás közül kilencvenötre, hogy nem vállalom. Emiatt nem is rendelnek tőlem. Kétségtelen, minden művésznek joga van eldönteni, hogy vállal-e egy megredelést vagy sem. Igaz viszont az is, hogy a művészettörténetben szám(S példát találunk arra — a középkortól egészen napjainkig —, hogy festők, szobrászok, zeneszerzők remekműveket alkottak, még rendelésre is. Roskatag, de még ilyen állapotában is gyönyörű parasztház Zsámbék központjában. A hatalmas fekete kutya időnként hangos csaholással a kapunak ugrik, egy kisebb a nyomában lohol. Az udvaron öt méter magas gipszoszlop fehérük.' Az oszloptörzs ko- rinthoszi mintára készült, az oszlopfő azonban nem akan- tuszlevelekből, hanem hatalmas napraforgó virágokból bomlik ki. A ház Melocco Miklós szobrászművész műterme. A gipszoszlop pedig a falu új szovjet hősi emlékművének mintája. Április 4-én állítják föl a romtemplom mellett. — Ha elkészül addig. Mert gond van a pénzzel. Ennek az oszlopnak a kifaragása kétszázezer forint. Az alsó két elemet kőfaragók is elkészíthetik, de a tetejét mégiscsak szobrásznak kellene kialakítani. Nos, én azt már nem győzöm — bár a követ ingyen ideszállítják —, mert ameddig ezen dolgozom, addig nem keresek semmit. Meg nem is akarom azt a látszatot kelteni, hogy én ezt megnyergelem és azt mondom: társadalmi munkát csinálok és közben pénzt keresek vele. A baj tehát az, hogy a pénz hiányzik. Pontosabban van rá hatvan- vagy hetvenezer forint. Egy szépen, igényesen megcsinált fürdőszoba ára hibádzik. Ha ötmillió forintról lenne szó, megérteném, hogy nincs. De ez a pénz nem sok. Mégha járdára, vagy valami hasonlóra számítjuk is át', akkor som lehetne vele dicsekedni. A bánya december első felére ígérte a követ. Addigra a pénznek is meg kellene lenni, ha április 4-én föl akarjuk állítani az emlékművet. Ehhez a munkához egyszerűen idő kell. Három-négyezer óra, háromp erényi Imre kitűnő ismerője a la- * kókörnyezet kialakításának, a településfejlesztésnek, a városi éle' mód megtermelésének. Sok jó írást, kitűnő tanulmányokat, könyveket olvastunk tőle. A mostanit a Kossuth Kiadó adta közre a Távlatok sorozatban. Érdemes tanulmányozni ezt a karcsú kötetet, mert választ ad számos kérdésre, kételyeinkre és az urbanizációs problémákra. A szerző bevezetőjében hangsúlyozza, hogy napjainkban hatalmas társadalmi-gazdasági változások mennek végbe az egész világon. A népesség rohamosan gyarapszik, 25 év alatt — 1950 és 1975 között — 2,5 mi'liárdról négy- tnilliárdra növekedett, tehát hatvan százalékkal nőtt. A városi lakosság aránya pedig fél évszázad alatt megduplázódott. Az ipar és a népesség hata’mrs tömörülése, a nagyvárosi viszonyok kialakulása a környezet ökológiai egyen- ' súlyának megbomlásával jár. illetve a veszély? egyre jobban növekcd'k. Érthető tehát, ha keresik az utat, hogy miként lehetne ezt a folyamatot megszüntetni, legalábbis megállítani, lassítani. Perényi foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy milyen településhálózatot örököltünk a múltból, hogyan veti fel ez i prob'éma a mai tennivalóinkat. Ismert, hogy a múltban száz- és százezrek laktak komfort nélküli szoba-konyhás lakásokban, mezővárosi településeken. Ez utóbbi lassan felszámolódik, s.az egykori mezővárosok ipari vagy vegyes jellegű településekké váltak. Emellett új, tervszerűen és komp'exen épülő ipari városok jöttek létre. Kialakultak a reláció központjai: iidü'ővárosok és adu1 óközségek. Pest megyében mind- há-omra van pé’de. Azt hiszem: megyénkben nagyon időszerű lakókörnyezetünk vizsgálata, a tehetőségek felméLakókörnvezetünk Az adottságok és a lehetőségek rése, a jó tanácsok hasznosítása. Erre a célra nagyszerű Perényi ajánlásai, vizsgálódásai eredményeinek felhajsz- nálása. A továbbiakban a korszerű város és lakókörnyezet kialakulásával foglalkozik. Ismerteti a nyugati építészeti eredményeket, majd a modern városalakítás feltételeit. Hangsúlyozza, hogy meglévő településeinket tovább kell fejlesztenünk, újabb lakóhely-, munkahely-, pihenő- és üdülőhely-együtteseket kialakítanunk. A munka szféráját szerinte a nagy- és kisipari üzemek, a mezőgazdasági üzemek és kertművelés, továbbá a tömegközlekedéssel, a szolgáltatásokkal, az intézményellátással és egyéb települési infrastruktúrával kapcsolatos munkahelyek alkotják. Az ellátás szféráját a lakások, az intézmények, a közművek, a közüzemek, a közlekedés és a lakosság ellátását biztosító egyéb létesítmények, tehát a település szociális és műszaki infrastruktúrája jelenti együttesen. A pihenés-üdülés szféráját a zöld- és vízfelületek, a sport- és játszóterületek, a szórakoztató és művelődési intézmények, az üdülő- és pihenőlétesítmények, valamint a lakosság egyéb relációs lehetőségei képezik. Mindezt meg kell tervezni, kialakí tani a makrókörnyezeti kölcsönhatásokat. Kifejti véleményét a mikro-la- kókürnyezcli igényekkel kapcsolatban. Megrajzolja a lakóházakkal szemben támasztott városrendezési igényeket, az építési technika és technológia követelményeit, a lakóház környezetét. A mak- rö-lakókörnyezcttcl kapcsolatban elmondja, hogy szerinte fontos az alrendszerek (óvodák, bölcsődék, rendelők, gyógyszertárak, játszóterek, üzlet- helyiségek, művelődési ház, garázsok) megtervezése. A pihenési környezet megteremtése, a város, a lakótelepülés esti életének a kialakítása. Egy város ugyanis esti életet is él, nagy tömegek járják az utcákat, tereket, ezért a modern világítás kiépítése fontos dolog. Mindezt úgy kell megtervezni, kialakítani, hogy az nappal is összhangban legyen az utcaképpel. Végül Perényi Imre arról értekezik, hogy mi legyen a régibbi lakótelepek sorsa. Ha vannak olyan épületek és objektumok, amelyek történelmi, művészi értékűek, akkor azokat nem szabad lebontani, hanem az átépülő városrészbe kell bekapcsolni, beletervezni az új lakórészbe. S ha átépítésre vagy beépítésre kerülnek egyes területek, akkor vigyázni kell arra is, hogy a természetes környezet megmaradjon. Vagyis az adottságokat és lehetőségeket figyelembe kell vermi. Nem véletlenül adta a szerző könyve címének A lakó- környezet: adottságok és lehetősége k-et. A sokat vitatott témához, a korszerű lakóhelyek kialakításához járul hozzá a szerző okos, jól érvelő, tudományos alapokon nyugvó koncepciójával. Ezért is érdemes olvasgatni a kötet lapjait. Gáli Sándor négyezer nyugalmas, áhítatos óra. Na most, ha ezzel valakit megbízunk, az először kéri az előleget, hogy azalatt neki ne kelljen a gázszámla után szaladgálnia, hogy közben ne kelljen elvállalnia más, kicsi munkát. Na, hát ez a története ennek. ® Pontosabban a történet egyik fele. Valahogy megszületett az emlékmű ötlete is. — Az úgy volt, hogy amolyan városatya lettem azzal, hogy bekerültem a műemlékbarát körbe. Amikor egy-egy ilyen gyűlés összejön, állandóan kérdezgetik, hogy mit kéne tenni? Az embernek vannak ötletei. Például itt ez a romtemplom. Egy szerencsétlen helyre épített házzal már alaposan tönkretették a rálátást, a környezetet. S van mellette egy obeliszk Is, egy szovjet emlékmű. Ez nem alkalmas ide, mert rendkívül pici, meg szegényes. Én azt mondtam, hogy cseréljük ki. Legven méltóbb. Mondtam, hogy valamit kieszelek, és akkor azt társadalmi munkában megcsinálom. A mintát! @ Nem féltek attól, hogy a Melocco megint valami olyat produkál, amit nem lehet fölállítani? Volt már erre példa. .. — Általában nem a személyemet szokták elutasítani, hanem az elképzeléseimet. De már régóta rajzzal jelentkezem. Ez itt most elég simán ment. Csak annyit kérdeztek, hogy mdyen lesz? Vittem egy jó nagy rajzot, amire azt mondták, hogy szép és mehet. ® Szépnek valóban szép. De miért napraforgó? — Éppen azért, mert szép. Az az obeliszk például miért nem szép? Azért, mert ez a szó azt jelenti, hogy egy monolit kődarab, ami az égbe tör és imponálóan magas. Hogy ez egy törpe-obeüszk? Az már mis kérdés. Márpedig az ember ne építsen derékig érő piramisokat, mert a piramisnak szinte egyetlen szépsége, hogy nagy. Különben csak egy gúla lesz. És ki nem tud gúlát csinálni? Szóval nekem tetszik a napraforgó; gyönyörű. A napfelkelte és mindenféle keietről jövő dolog belefér. Lenyűgöző, amikor egymás mellett nő tíz-tizenöt szál és két és fél méter magasak. Óriásoknak való csokor. Amikor az ember beleszeret egy tárgyba, akkor arra gondol, hogy ez a tárgy — például egy virág — alkalmas arra is, hogy ünnepeljen vele valakit. Meg ahogy kezdenek a magok beérni, elrendeződni a napraforgóban, az olyan geometriai játék, hogy körzővel lehet szerkeszteni. Ez még plusz öröm. Ha meg lehet fogalmazni valamit geometriai nyelven, attól egy kőfaragó lelke fölvidul, mert garantálni tudja magának a szerkesztést. Az már csak később derült ki, hogy a napraforgó az orosz népköltészetben ugyanolyan méltóságteljes virág, mint a magyar népdalokban a rózsa, a viola. ★ A zegzugos parasztház egyik szobájában ülünk. Igazi műterem. Szinte harctéri állapotok mindenütt A zongorát hatalmas lepel védi a vastagon ülő portól, A tetején néhány kotta jelzi, hogy nemcsak disz. Szinte azonnal felhívja magára a figyelmet a környezetből kirívóan csillogó nikkelezett szamovár. A forró, illatos tea gyorsan meggyőz, hogy fontos funkciója van. Négy évvel ezelőtt telepedett ki Zsámbékra Melocco Miklós dolgozni. Azt beszélik, a nyugalmat kereste. Mégis, rövid idő alatt, a falu közéletének tevékeny alakja lett. — Én azt a bizonyos képzőművész közéletet nem szeretem Pesten. Az ember ott sokat fecseg, sokszor mond hirtelen könnyűt és nagyot. S a végén már azt sem tudja, hogy protezsált-e, vagy ő a Protektor. De praktikus oka is volt. hogy kiköltöztem. Egyszerűen nem tudtam alkalmas helyet találni, ahol dolgozhattam. Hol viselnék el Pesten, hogy ez a gipsz oszlop már a harmadik hónapja itt áll az udvaron? • De ettől még nem feltétlenül lesz lokálpatrióta. — Lokálpatrióta önvédelemből lesz az ember. Azt szeretném, ha a környezetem harmónikus lenne. Ezért akarom rendbe hozni ezt a házat, ezért szívügyem az emlékmű és ezért jó a műemlékbarát kör. Azt kívánom, hogy a falu olyan legyen, ahol jó élni. Ez a kör komoly dolog. Volt egy műemlék kápolna, ma már ki van tatarozva és fölvették a műemléki jegyzékre, akár a Szent Vendel-dombor- műves régi házat. Aztán az ember csinál kis dolgokat is; a kocsmáros barátomnak faragtam például egy cégért. Hát valahogy így működik a lokálpatrióta. Az emberek itt úgy gondolkodnak: annyi minden elpusztult ebben a faluban, mentsük, ami még menthető! ® Ezzel együtt megtalálta a nyugalmat itt Zsámbékon? — Azt meg. De azért bevallom — mondja hamiskás mosollyal —, én a tengerparton szeretnék élni egy nagy sziklán, egy magam csinálta skót-szecessziós kastélyban. Ott, ahol a Tisza a tengerbe ömlik, ami úgy van abszolút délen, hogy egy rövid hónapig azért legven havas idő is. De tréfán kívül, nagyon jól érzem magam Zsámbékon. S amit nem is gondoltam volna: nekem itt sok barátom van. akiket szeretek. M. Nagy Péter Novemberben Vendégművészek fellépései November végéig még több külföldi művész, illetve együttes vendégszerepel Budapesten, az Országos Filharmónia hangversenyein. Jeffrey Siegel egyesült államokbeli zongoraművész hazájában és Európában számos zenekarral és karmesterrel koncertezett már. November 27-én a Zeneakadémián Mozart a-moll rondóját és c-dúr szonátáját, Sámuel Barber szonátáját és Liszt három zongoraművét: a Benodiction-t, a Funerailles-t és a XIII. Magyar Rapszódiát szólaltatja meg. Az NDK Kultúra napjai alkalmából vendégszerepei * hazánkban a drezdai filharmonikusok zenekara. November 27-én az Erkel Színházban, november 29-én a Zeneakadémián lép pódiumra. A zenekar 1870-ben alakult, nevét 1915-ben vette fel. 1977 óta Herbert Kegel a vezető karnagya. Az együttes öt esztendővel ezelőtt mutatkozott be Budapesten. Most Siegfried Kurz, a drezdai állami operaház főigazgatója vezényletével ad hangversenyt. Az Erkel Színházban Schumann és Brahms, a Zeneakadémián Siegfried Matthus, Mozart és Beethoven egy-egy műve csendül fel előadásában. Ez utóbbi hangversenyen Hans-Detlef Ijöchner klarinétművész mű ködik közre.
