Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-25 / 277. szám
«TAT mif.i 1984. NOVEMBER 25.. VASÁRNAP Nagybörzsöny nagy gondjai Falu él a hegyek ölelésében Végigautózva a Dunakanyar bal partján a festői szépségű, különösen jellegzetes kis települések sora Szobnál véget ér. Az Ipoly mentén első látásra egyforma falvak váltják egymást. Azután hegynek fordul az út és alig néhány perces kapaszkodás után egy fennsíkra érve csodálatos látvány tárul elénk: völgy mentén, hegyek ölelésében kicsi falu húzódik meg. Első látásra kitűnik, más mint a többi település. Azután megismerve emlékeit, múltját, történetét, kiderül, hogy Nagybörzsöny lakói csodálatos értékeket tártak fel és őriznek tekintettel, szeretettel. A falu már az Árpád-korban lakott település volt, bizonyítják ezt az ez időből való templomok. Az itt lakó öregek a tipikus német-szász nyelvjárást beszélik, s a nemes hagyományokat őrzi a Páva-kör és a oiterazenekar. Az eddig leírtak egy idegen- forgalmi prospektus, vagy egy bédekker vendégcsalogatója is lehetett volna. Nagybörzsöny nemcsak a templomok, a bányásztörténeti gyűjtemény vagy a vízimalmok révén lehet turistaparadicsom, hanem az érintetlen utcák, a népi építészet használatban megőrzött házai, a gonddal és harmóniateremtési igénnyel készült új középületek is hagyománytiszteletről árulkodnak. Élni benne nehezebb — Csakhogy más ám benézni a parasztház kis ablakán, mint kinézni onnan — mondja Glázer László, Nagybörasöny tanácselnöke. — Nagyon szeretnénk megőrizni a műemlék jellegű házakat, de méltányolnunk kell a fiatalok törekvéseit, akik világos, levegős, modern lakásban szeretnék felnevelni a gyerekeiket. Éppen ezért nem akadályozhatjuk meg, hogy az apró kis ablakokat nagyobbra cseréljék, de ha minden utcában nem is — a legjellegzetesebb helyeken szeretnénk megtartani a hajdani stílust. Erre jó megoldásnak látszik az a folyamat, amely spontán Nagybörzsöny valamennyi köz- kútján ez a felirat. diódon indult meg, de a tanács is messzemenően támogatja. A parasztházak divatba jöttek. Pesti, váci, környékbeli jelentkezők vették meg nyaralónak. Ök éppen azt keresik kikapcsolódásnak, amitől a nagybörzsönyiek szabadulni akarnak. A megvásárolt házakat azután eredeti formájában újítják fel, sokan az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával Talán hasonló módon sikerül megőrizni a majd ezeresztendős pincesort is. A nagybörzsönyi kép mégsem ilyen rózsás, s a tanácsháza előtti közkútnál lezajlott beszélgetésből pillanatok alatt megtudtam, mi foglalkoztatja a falut. Néztem a kúton a táblát: nem ivóvíz. — Talán szomjas? — szólított meg egy fejkendős néni, jellegzetes svábos hanghordo- zássál húzva meg a szavakat -T-, mert akkor csak a bisztrót ajánlom. Sört igyon, vagy üdítőt. Mifelénk csak az iskolások, meg az óvodások isznak vizet, mert nekik Nagymarosról hozza a tojt. Víz —' kétezerért — Naponta kétezer forintba kerül a két gyermekintézménybe a vízszállítás — mondja a tanácselnök. — Az ásott kutakból és a nyolc közkifolyóból csak fertőzött víz jön. A vezetékes vízhálózat kiépítése mai árakon harmincöt millióba kerülne. A vízbázis megvan, egy kristálytiszta bőhozamú hegyi forrás. Lakossági erőből 20— 22 ezer forintos hozzájárulással összejönne négymillió, nem kevés ez, egy ezerhatvan lelket számláló településen. A gazdálkodó egységek hárommilliót adnának. Ez még mindig kevés, de a mi esetünkben igaz a mondás: kétszer ad, ki gyorsan ad. Ha néhány éven belül nem épül meg a vízhálózat, a nyolcadik ötéves tervben már legalább ötvenmilliót kellene áldozni rá. — A körzeti orvosi lakást és a rendelőt gomba támadta meg — meséli az előzményeket Glázer László. — A mentesítés hatszázezerbe került volna, s az épület nem is ért ennyit. Ezért eladtuk és most újat kellene emelni. A tervek elkészültek egy olyan egészségházra, ahol helyet kapna a gyermekrendelés is, amely jelenleg a tanácsházán van albérletben. A lakosság és az Ipolyvölgye Tsz több mint egymillió forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel. Az 1982-es tervek szerint hárommillióból elkészülhetett volna a rendelő és a lakás. Ma mindez már négy és félmillióba kerülne, erre azonban nincs anyagi fedezet. A tervek tehát visszakerülnek a fiókba, hogy évről évre milliókkal emelkedjenek a bennük foglalt számok. S bizonyosan ott is maradnak a papírok, amíg a három falu orvosa beéri a korszerűtlen pedagóguslakással, s nem keres más munkahelyet. De ha ez megtörténne, már bizonyára semmi pénz nem lenne sok, hogy orvost telepítsenek Le a faluban. Lovastúra, horgásztó El is érkeztünk a kistelepülések jellegzetes gondjaihoz. Ahhoz a fura tyúk—tojás vitához, amely az apró falvak népességmegtartó ereje körül folyik. Hiszen ezekre a kis közösségekre nem szívesen áldoz az Áfész, mert kicsi a vásárlóerő, nem szívesen indít járatot a Volán, mert ráfizetéses lenne. Viszont éppen az ellátási, közlekedési nehézségek miatt néptelenednek el az apró falvak. Nagybörzsöny naponta megvívja a harcát, s nem tartozik a haldokló helységek közé. Évtizedek óta először telkeket parcelláztak, hogy a fiatalok a műemléki falukép megbontása nélkül építhessenek kedvükre való házakat. Nagy terveket dédelgetnek a falu vezetői. S ezek nem is az álmok világába tartoznak, hanem a festői környezet adottságának kihasználására építenek. Gyönyörű útvonalon szerezhetnének lovastúrákat Sződről Nagybörzsönyig. Az érintetlen, szép Farkasvölgyben zártkerti telkeket lehetne parcellázni és a patak vizével táplált halastavat kialakítani, amely horgászparadicsom lehetne. Olyan üdülő, pihenőhely volna ez, ahol modern formában, de őrizni és fejleszteni lehetne a népi építészet hagyományait — sorolja elképzeléseit a tanácselnök. Fazsindelyes a bu'szváró Nagybörzsöny főterén. Mikor búcsúzunk a falutól, elmegyünk a pincesor mellett. Az egyik présház verandáján cserélik a tetőt, ide is szép fazsindely kerül. Nagybörzsönyben nemcsak a múzeum tárlóiban él a múlt... Móza Katalin A cím fölötti képünk: Egyre több parasztház ablakát cserélik ki. Trencsényi Zoltán felvételei A holt tikiba! élüt szeretnének teremteni Gazdára vár az úttörőtábor A vélemények eltérése nem számottevő Késő ősszel is megnyugtató, vonzó környezet a kis- kunlacházi Duna-part. Az öreg fasorok napsárga levelei régi nyarak melegét idézik, mielőtt megadnák magukat az enyészetnek. Az út kopott falú, régi nyaralók között kanyarog, sok évtizedes itt már a természet és az őt kedvelő ember együttélése. Hihetnénk, első pillantásra, hogy az utunkba akadó, vakolatlan, holt ablakszemeivel a víztükörbe meredő hatalmas épület is kiszolgálta már a reá mért időt. Udvarát magasan felverte a gyom, csupasz falai közt a dunai szél fütyörész. Ha közelebbről szemügyre vesszük, azonnal kiderül: ez a ház eltérő életutat járt be, mint körülötte pihenő társai. Csipkerózsika-álma nem zajos, vidám nyarak elmúltával köszöntött rá, s tavasszal nem éled majd újra tetszhalálából. Korábban foeoít rajta az átok. soha nem érhette meg, hogy falai között vendégeket fogadjon, már félig készen sorsára hagyták építői Magukra maradtak A nyár örömei, a természet szépsége iránt leginkább fogékony generáció, úttörők lehettek volna gazdái, élvezői a Ráckevei-Duna-ág varázsos szakaszán készülő tábornak. A munka azonban félbemaradt, s immár hat éve áll kihasználatlanul az épület. — Országos és nemzetközi úttörőtábornak szántuk ezt a területet — emlékezik a kezdetekre Kómár László, a kis- kunlacházi nagyközségi tanács elnöke. — A festői partszakasz megnyerte annak t idején az Országos Űtíörő Elnökség, s a megyei tanács illetékeseinek a tetszését. A kisajátítás, a telek biztosítása a mi feladatunk volt, s körülbelül egymillió forintos támogatással láttunk munkához. — A tervek szerint kétszár- nyú épület emelkedett volna a vízparton. Az egyik földszinti részben az étkező, konyha, kiszolgáló helyiségek, az emeleten szobák, mosdók. Ezt a szárnyat kezdtük először építeni, de még befejezése előtt kiderült, nincs biztosítva a további anyagi támogatás. Az úttörőelnökség közölte, pénz híján lemond a beruházásban való részvételéről, használjuk fel egyéb célokra az épületet. A gondosan rakott falak, egyenes tetőgerinc pontos munkáról tanúskodnak. Látszik, szívükön, viselték az építtetők. a tervek megvalósulását. A környék gazdasági egységei építőanyaggal, a tanács a falu fejlesztésére szánt összes felhasználásával járult hozzá a kivitelezéshez. A parti artézi kút. amely a táborozok vízszükségletét lett volna hivatott fedezni, most az üdülőterület egy részét latja eL — Evek teltek el várakozással — toiytatja a tanácselnök. — Hátha jobb idők jönnek, s befejezhetjük az elkezdett muni.-vat, s ha nem is országos. Legalább megyei létesítmény tenet a Duna-yarton. A fejlesztési források lassú apadása azonban már nem sok reménnyel kecsegtet. S közben a nagyközség is egyre több beruházást igényelne. Elhatároz^ tűk hát, értékesítjük a félig kész úttörőtábort, s a holt tőkéből befolyó pénz legalább lehetővé teszi, hogy a nagyközség legsürgősebb igényeit kielégítsük. Érdeklődő bőven akadt A jelenlegi gazdasági helyzet azonban nem kedvez ennek az elgondolásnak sem. A vállalatok nem vásárolhatnak üdülőt, s más gazdasági egységeknek is kevés a fedezetük mostanában hasonló létesítmények finanszírozására. Érdeklődő, persze, akadt bőven, Az Ika.rus-gyártól a Budapesti Honvéd Sportegyesületig, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsától a gazdasági munkaközösségekig sokan csóválták sajnálkozva a fejüket: sajnos, a szükséges összeget nem tudják biztosítani. A potenciális vásárlók között dr. Mihaleczky Vilmos, a Menedzser Vállalkozásszervező Kisszövetkezet elnöke is megtekintette a területet. — A beruházás befejezéséhez legalább hatvanmillió forintra lenne szükség, öttusaoktató központot lehetne kialakítani. mivel itt mind az öt sportág tűzéséhez megvannak Tanácstagi beszámolékon hangzott el Közös erővel minden könnyebb Isaszeg 59 választókörzetében is ezekben a hetekben tartják a tanácstagi beszámolókat. Községpolitikai feladatokról,- az új választójogi törvényről hallanak a résztvevők. Hozzáteszik a maguk észrevételeit, javaslatait, amelyek megvalósítását a tanácstól várják a község Lakói. A kis lakóközösségek apró-cseprő, mindennapos gondjai jegyzőkönyvbe kerülnek, s ha lesz pénz is, előbb-utóbb sor kerül a megoldásukra. Általában nincsenek nagy, teljesíthetetlen kívánságok, az emberek lassan-lassan megértőkké válnak, átlátják, hogy a tanács anyagi eszközei végesek. Két felújítás A legtöbb nehézséget az utak és — csatornahálózat hiányában — a vízelvezető árkok állapota okozza. A község 42 kilométeres belterületi úthálózatából mindössze 15 kilométert borít szilárd burkolat, a főbb útvonalakat. A 77 kilométer járdából30 a kiépített. A tanácsnak az idén csupán 200 méter járda építésébe futotta saját anyagi erejéből. A Hold utcában 400 méter bitumenes út készült, s az Árpád utcában bitumenes spric- celéssel javították a minőségét. E két felújítás 1,8 millió forintba került, s ezzel ki is merült az a keret, amelyet ilyen célokra költhetnek. Pedig nagyon sok utcára ráférne a sürgős javítás, amint az a tanácstagi beszámolókon elhangzottakból is kitűnik. Például az Esze Tamás, az Aulich és a Tompa Mihály utca lakói kértek útkarbantartást, a gödrök megszüntetését. A Csillag utcaiak megelégednének a földgyalúlással. A Tavaszmező és a Madách utcában — az utóbbiban legalább az óvodáig — kérték a járdát. Az Aulich utcában az ABC-áru- házhoz jutás miatt sürgették a gyalogjáró felújítását. Vízlevezető árkok Allergikus pont, mint említettük, a vízelvezető árkok állapota. Vannak, akik karbantartják a házuk előtt, s vannak, akik mit sem törődnek vele. Pedig a dimbes-dombos községben ezek jelentik az egyetlen lehetőséget a dombokról lefolyó csapadék ösz- szegyűjtésére. Akik ezt tudják és tesznek érte, néha túlzásba is viszik; olyan mélyre ássák az árkot, amely balesetveszélyt okoz. A szomszédok szóvá is tették ezt a tanácstagi beszámolókon. A szennyvízcsator hálózat megépítésére szükség lenne, ezt mindenki tudja, e! is hangzott ismét itt-ott a mostani beszámolókon. Volt. ahol úgy, hogy a tervbe vett gázvezeték-építéssel együtt csinálják meg. Ésszerűen hangzik, csakhogy a csatornahálózat — a biológiai derítővel együtt — többe kerülne, mint az egész tervezett gázprogram. Arról nem is beszélve, hogy a gáz ügye csupán tanulmány érv stádiumában és engedélyezése is csak folyamatban van. Kevesebb a panasz a közvilágításra. Érződik, hogy megkezdődött az elektromos hálózat rekonstrukciója, amelynek befejezése az év végére várható. A község utcáit, tereit több mint ezer lámpa világítja meg, ezeket nagy teljesítményű higanygőzlámpákra cseréli ki folyamatosan, ugyancsak az év végéig a Fővárosi Elektromos Művek gödöllői kirendeltsége. Nemcsak kérnek Meg kell mondani, hogy nemcsak kérni tudnak az isa- szegiek. Nagy részt vállalnak magukra településük fejlesztéséből. Tavaly 12 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a községben, az idén, az első félévben 6 millió forint értékűt. Az emlegetett gyalogjárók betonlapjait ki-ki maga rakta le a háza előtt, nem véletlenül féltik, ahol már megvan. (Nemcsak a Csillag utcaiak kérték: parancsolják le a járdákról a motorkerékpárosokat.) A most zajló tanácstagi beszámolókon is sok társadalmi munkát ajánl fel a lakosság. Egyebek között a vízlefolyó árkok rendbetételét, pihenőpark kialakítását vállalták, s egy újonnan megnyitott utcában a vízvezeték építéséhez, meg az épülő nyolc tantermes iskolához ajánlották fel az emberek ellenszolgáltatás nélküli segítségüket. K. E. a szükséges feltételek. A másik szárnyat is fel kellene építeni, hogy állandóan kihasználtak legyenek a sportpályák, létesítmények. A beruházás persze csak egész éves üzemeltetés, és színvonalas szolgáltatások mellett térülne meg. A szükséges összeg azonban nekünk sem áll rendelkezésünkre. Sok helyről kellene kölcsönöket felvennünk, hogy belevágjunk az üzletbe. Könnyebb lenne a helyzet, ha a tanács nem kérne 18 millió forint vételárat, hanem inkább társtulajdonosként befektetné ezt a tőkét, amely apránként, a bevételekből térülne meg a falu számára. Sürgősen tenni kel! Tóth József, a Pest megyei Üt tör ószövetség elnöke még mindig nem mondott le arról, hogy az eredeti rendeltetésének megfelelően kellene hasznosítani az épületet. — Az elmúlt évek során már sokféle felhasználásról esett szó. Ki kollégiumot, ki iskolát, nevelőintézetet képzelt a Duna-partra. Az épület beosztása, elrendezése azonban csak gyermeküdültetésre alkalmas, jelentős átalakításokat igényelne, ha bármi más tervet helyeznénk előtérbe. A helyi tanács által kért ősz- szeget azonban mi sem tudjuk kifizetni. Az építkezés befejezése megoldható lenne építőtáborok és társadalmi összefogás segítségével. Néhány év alatt központi úttörő vízi bázist hozhatnánk itt létre, amire — bár vízben bővelkedik a megye — még sehol sem nyílt lehetőségünk. S bár megértem, hogy a helyi tanács elsősorban a kiskunlacháziak érdekeit tartja szem előtt, a tábor 18 millióért való értékesítésével nem tudok egyetérteni. A megye fiatalságának egészséges fejlődése nem lehet alku tárgya, s színvonalas központi sporttábort, viszonylag olcsón, egyedül itt tudnánk kialakítaná. Mint kiderült, a vélemények eltérése nem számottevő. Kómár László és a kiskunlacházi tanács szintén a fiatalok egészséges fejlődését tartja szem előtt. — Idén is 128-an érettségiztek a helyi szakmunkásképző intézetben — mondja a tanácselnök. — S az iskolának nincs tornaterme. A 30 milliós beruházás tervei már évek óta készen állnak, csak nincs miből felépíteni. A helyhiány miatt sorvad a település nemrég még fejlett sportélete. Az ökölvívószakosztály feloszlott, edzőtermük helyén most a Kiskun étterem működik. A kardcsapatnak sincs gyakorlóhelyisége. Az NB I-es asztaliteniszezőink a művelődési házban edzenek. De a helyi ifjúság érdeke még egy nyolc tantermes iskola felépülése, s a 10 ezer lakosé, hogy legyen végre Kiskunlac- házán egy mozi. — Az évi bevételünk, a fejlesztésre szánható összegek minderre nem elegendőek. S a tábor értékesítése is csak a tornacsarnok építésének költségét fedezné — részben —, mégis előrelépést jelentene. A célunk elsősorban az, hogy a holt tőkéből hasznos értékét teremtsünk, s csak másodlagos. hogy kivel, milyen célra, és milyen formában kötünk üzletet. Ha az öttusaiskola megvalósítható, s általa pénzhez jutunk — ám legyen. De számunkra az a megoldás is megfelelő, ha a megyei tanács egyszerűen előbbre hozza a tornacsarnok-építés tervezett beruházását. Már ennek a közeli, kézzelfogható haszna jében is átadnánk a tábort a megyei úttörőszövetségnek. A lacháziak anyagiasnak tűnő hozzáállása nem abból fakad. hogy közömbösek a megye más községeiben élő gyermekek fejlődése iránt. Csupán úgy látják, elég volt hat esztendő várakozási idő. És sürgősen tenni kellene valamit, mielőtt még megró" -’annak a precízen épített f~ k. mert nem akadt új gazda n az épületnek. Márványi Ágnes
