Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-18 / 271. szám

Beruházás és létszám Furcsa ellentmondás: az iparvállalatok egyfelől állau dósul t — s mái-már kivéd hetetlen következményekkel együtijáró —, munkaerőhiány miatt keseregnek, másfelől jó' részt olyan beruházásokat szorgalmaznak, amelyeknél nem szempont a munkaerő- takarékosság, ameiyeknez újabb és újabb emberek kel­lenek. S a legíurcsáob, hogy a beruházások nyomán meg­indult termelőmunka létszám- szükségletét többnyire kielegi tik a vállalatok, mégpedig a meglévő létszám bizonyos mértékű átcsoportosításával. Akkor most, hogy is van ez? Nincs elegendő új mun­kavállaló, minden egyes em­berért valóságos közelharc fo­lyik a munkaerőpiacon. Jó, fogadjuk el. A Munkaügyi Kutatóintézet által végzett vizsgálat sze' rint, a vállalatok inkább a termékválaszték-bővítő beru­házásokat részesítik előnyben remélve, hogy ily módon az exportjukat is növelhetik, mert kifejezetten létszámta­karékosságra koncentráló be­ruházásokra, aligha kapnának bankhitelt. Ezt is fogadjuk el. De ha egyszer a beruházá si gyakorlatban nem — vagy csak sokad rangú —, szempont a létszámtakarékosság, ám az ilyen beruházások létszámfe dezete mégiscsak megoldható, akkor vajon mit kezdjünk az általános munkaerőhiány miatti sirámokkal? Ha a beruházások előkészí­tésénél nem kérik ki a helyi­leg illetékes munkaügyi szak­emberek véleményét, akkor ez vajon nem arra utal-e, hogy maguk az adott vállalati ve­zetők is tisztában vannak azzal, hogy belső létszámtar- taiékaik viszonylag könnye­dén mozgósíthatók? Hiszen senki nem hallott még olyan vállalati beruházásról, amely végül is a megfelelő számú szakembergárda hiánya miatt bukott volna meg. Akkor mostanság, hogy is állunk azzal a sokat emlege­tett — és a vállalati vezetők által sokat vitatott —, belső létszámtartalékkal? S ha ne­tán mégiscsak létezik ez a belső tartalék, akkor mi in­dokolja a hovatovább ka­tasztrofálisnak minősített munkaerőhiány miatti pa­naszáradatot? Az elhatározott és végre­hajtott beruházásoknál, való­ban sokadik szempont a lét­szám, az emberi munkaerő. Az említett vizsgálat szerint, harminc vállalati beruházás közül, mindössze 14 esetben készítettek részletes, munka­ügyi, munkaerő-gazdálkodási tervet, öt esetben csak nagy­vonalú becslésekre szorítkoz­tak, és tizenegy esetben föl sem merült a kérdés, hogy kik dolgoznak majd az új gépek mellett, az új műhely­ben, az új gyárrészlegben. Máris megfogalmazódhat az ellenérv: igei} ám, de a mo­dernebb gépek beállításával, a korszerűbb technika, techno­lógia meghonosításával pár­huzamosan, megszüntethetek az elavult munkahelyek, s az ott dolgozók átképezhetek, be­taníthatok. Tehát máris adva van az új technikát működ­tető szakembersereg. Csakhogy ez sem jellemző. A viszonylag korszerűbb tech­nika többnyire úgy jelenik meg a vállalatoknál, hogy mellette változatlanul ott a régi, az elavult, az alacsony termelékenységű munkahely, az alacsony, képzettségű szak-' emberekkel, és a népes ki­szolgáló személyzettel. Vegyük ehhez még hozzá, hogy az ál­lami vállalatok oly’ jelenték­telen bérszínvonal-különbség­gel dolgoznak, hogy egymás­tól nemigen csábíthatnak munkaerőt. Egyetlen vállalat sem képes a kilépő és a belé­pő dolgozók arányát számot­tevően az utóbbiak javára bil­lenteni, mert egyetlen vállalat nem ígérhet az átlaghoz ké­pest jóval kedvezőbb bér- és kereseti lehetőségeket. Vagyis, végképp nem ma­rad más hátra, mint az új munkahelyeket jelentő beru- názások. új létszámszükségle­tét házon belül kielégíteni. Ezt a vállalatok többnyire meg­oldják, annak ellenére, hogy a megkérdezett 30 vállalati szakember közül, 23 úgy vé­lekedett, hogy az új beruhá­zások munkaerő-ellátottságát a jelenleg érvényes bérszabá­lyozás jottányit sem befolyá­solja. Magyarán: új és kor­szerűbb, nagyobb termelé­kenységű, sok új ismeretet kívánó munkahelyen dolgozni nem — vagy nem sokkal — jövedelmezőbb vállalkozás Éppen azért nem, mert az új technika mellett, ott él és mű­ködik a régi is. Ha az új technikával dolgozók, kezdet­ben valamicskével magasabb bért is kapnak, a nivellálási törekvések értelmében, előbb- utóbb a régi műhelyekben dolgozók bérét, keresetét is „feltornázzák”, .mert őket is tartani akarják... És itt kezdődnek az igazi bonyodalmak. Vannak, akik belső átcsoportosítások révén működtetik a korszerű és drá­gán vásárolt új technikát, ám előbb-utóbb majdnem min­denütt az tapasztalható, hogy a korszerű technikát megho nősítő beruházás nem hozza meg a kívánatos termelé­kenységi eredményt. Következésképpen az új berendezésekkel felszerelt, új munkahelyeken is előbb-utóbb munkaerőhiánnyal kell szem­benézni, mert ugyan mi ösz­tönözze az ott dolgozó embe­reket az átlagnál sokkal pre­cízebb és lényegesen nagyobb intenzitású munkára? Lenne persze még utánpótlási for­rás, ha fokozatosan felszámol­nák az elavult gépparkot, az ott dolgozókat folyamato­san átcsoportosítanák, de egy ponton túl ez már lehetetlen­ség: csakis munkaerőt meg­takarító fejlesztésekre, beru­házásokra manapság nem ad pénzt a bank. A kör ezzel bezárult. Ma­radnak a legfontosabb — mindenki által jól ismert, ám az általános mozdulatlanság­ban, még csak nem is nagyon kommentált — tanúlságok Először: olyan beruházáspoli­tika segítené sokkal jobban a hatékony . foglalkoztatást, amely nem annyira az új munkahelyek létesítésére, ha­nem a meglevők nagyarányú korszerűsítésére koncentrál. Másodszor: ha mégis az új munkahely létrehozása a — gazdasági szabályozók által is diktált —, cél, akkor elenged­hetetlen feladat az elavult gyártókapacitás visszafejlesz­tése, megszüntetése, aminek viszont eszközrendszere és módszertana, a mai napig is ismeretlen, mert kidolgozat­lan. S ha minderre nincs re­mény — megfelelő gazdálko­dási feltételek híján —, ak­kor bizony kétszer is meg­fontolandó a drágán vásárolt gépek és berendezések üzem­be helyezése, az ilyesfajta be­ruházások célja, értelme és gyakorlata. Még akkor is, ha e beruházások engedélyezése, pénzügyi feltételeinek megte­remtése manapság a minden más gazdálkodási racionaliz­must megfellebbező export- bővítés reményében történik. Mert hatékony és valóban jövedelmező exportmunka nem létezik hatékony és való­ban racionális beruházáspoli­tika nélkül; ez utóbbi pedig elképzelhetetlen a munkaerő­vel való racionális gazdálko­dás nélkül. V. Cs. NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HfRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM 1984. NOVEMBER 18., VASÁRNAP Klllöstosen sikeres év Embert próbáló feladatok A napokban tartják a mun- kásőrszakasz-gyűléseket. Ezek egyikéről kérdeztük most Kaj- tár István szakaszparancsno­kot. — Ezeknek a szakaszgyűlé­seknek elsődleges célja az éves munka értékelése, de sok szó esik az előbbrelépés lehetőségéről, távlati felada­tokról is. így legcélszerűbb feleleveníteni a szakasz életé­nek néhány jelentősebb epi­zódját. Hármas egyeztetés — Az idei kiképzési év ke­mény feladat elé állította a század állományát. Nehéz, embert próbáló feladatokat kellett végrehajtanunk. Talán különösen nehéz volt ez a mi szakaszunknál, nem könnyű átállni az új parancsnok veze­tési módszereire még akkor sem, ha ő korábban a szakasz tagja volt. Ennek fényében értékelhető különösen sikeresnek az évünk és lehetünk jogosan büszkék eredményeinkre. Az összeszokottság, a kollektív szellem átsegítette a szakaszt az akadályokon, s fegyelme­zett, összeforrott alegység ké­pét mutatta minden feladat végrehajtása közben. — A fegyelmi helyzet jó, sőt az átlagosnál jobb, nem tör­tént szabálysértés az évben. Ehhez tartozik a megjelenési arány is, ez jelentős parancs­noki munka, hiszen előre kel­lett a kiképzési időpontokat egyeztetni, az értesítésekéi megoldani, egyszóval jó tájé­kozódással lehetett ezt végre­hajtani. — Annál is inkább így van ez, mert csak a megjelentek­kel együtt lehet értékelhető eredményt elérni bármilyen kiképzési feladat végrehajtá­sában, és bizony a munkás­őröknek hármas egyeztetésre van szükségük, a magánéle­tükben, a munkahely köve­telményrendszerével, valamint a munkásőrséggel. Az össze­hangolt egyeztetés józan mér­legelést, fegyelmezett, ki­egyensúlyozott családi hátte­re igényel. A szakasz kapcsolata — A szakasz ebben az év­ben csaknem hétezer órát fordított munkásőri teendőkre. Exportra készítik a velőt Szerencsés Időpontban ér­keztem a konzervgyár IV-es üzemének félkészrészlegéhez, Bekö Antal csoportvezető ép­pen az időszakos házi leltárt fejezte be munkatársaival. Máris megtudtam tehát, hogy e pillanatban ezer tonna gyü­mölcsvelő pihen a beton- és alumínium tartályokban. Zö­mében alma, sárgabarack, körte, némi kékszilva és őszi­barack várja, hogy a tél folya­mán vegyes és finom ízeket főzzenek belőlük. Máskor ennek duplája vagy még annál is több szokott lenni, csupán almából és őszibarackból 600 tonnával kevesebb velőzni való érke­zett az üzembe. A betárolt készlettel tehát okosan kell gazdálkodni, a téli foglalkoz­tatás érdekében meggondolan­dó, mennyit adnak el belőle külföldre. Pedig a velő kere­sett cikk némely országban, szerencsére az exportot most sem kellett teljesen befagyasz­tani, az NDK részére sárga- és őszibarackból együttesen 300 tonnát töltöttek be mű­anyag hordókba, de Olaszor­szág, Ausztria és az NSZK is vásárolt 20, 100, illetve 60 ton­na mennyiségben a friss sár­gabarackvelőből. — Az exportáru előkészíté­se mindig különös gonddal történik, a szárazanyag-tar­talma például 10,{5 százaléknál nem lehet kevesebb, és még egy sor kitétel van, amit fon­tos betartanunk. Körülbelül 120 tonna velő kiszerelése vár még ránk idén, ami ugyancsak tőkés piacra fog kerülni — tájékoztat a cso­portvezető. — Embereink most ennek passzírozását, töltését végzik, emellett a tárolótér folya­matos karbantartását is meg­kezdtük, a félkészáru kezelé­sén túl ez tartozik a legfon­tosabb téli munkák közé. Sajnos eredendő hátrány, amin talán sohasem lehet változtatni, hogy javarészt télviz idején is a szabadban dolgozunk. Tavasszal jelentő­sen lecsökkentettük a régi, el­avult beton tárolótér nagysá­gát, az elbontott ciszternák helyébe alumínium tartályo­dat helyeztünk, ezek haszná­latba vételével sokat könnyí­tettünk az emberek munkáján. My. J. Ez azt jelenti, hogy egy em­berre átlagosan majdnem 290 óra jut. — Hasonlóan az elmúlt kép­zési évhez, az idén is össze­vonáson vettünk részt. A má­jusi eső annak idején nem nekünk dolgozott, ám belát­tuk, hogy akkor a népgazda­ságnak nagyobb szüksége volt rá. A hangulatunk ennek ellenére jó volt, s a gyakor­lat elérte célját, a szakasz személyi állománya közelebb került egymáshoz, a végrehaj­tott közös feladatok során ösz- szekovácsolódott. — Bár voltak szervezési problémák, amelyeket meg­szüntetve még jobb eredmé­nyeket lehet majd a jövőben elérni. A rajparancsnokok jó felkészültségükről tettek tanú- bizonyságot, s az egyik tájé­kozódási feladat eredménye bebizonyította; minden raj ké­pes önálló, komoly feladat végrehajtására. — A kiképzési terv elsajá­tításának fényes bizonyítéka a szeptemberi karhatalmi har­cászat végrehajtása volt. Lel­kes, nagyon jó hozzáállású szakasz hajtotta végre a fel­adatokat, a kiértesítés vég­rehajtása gyors volt, a pon­tos megjelenés pedig minta­szerű. — A lőgyakorlatot megfele­lően teljesítette a szakasz. Amin változtatni kell — le­hetőség szerint — az az, hogy a vezénylésnek megfelelően kell a szolgálatellátást megol­dani. Fontos ez az egyenletes terhelés kialakítása miatt. A szervezési problémákra több energiát kell fektetnünk. — A bázismunkahelyek ve­zetőivel a szakasz kapcsolata jó. A feladatokról folyamato­san tájékoztatva vannak, a vezetők pedig mindenben tá­mogatják munkásőreinket. BUS£, tíztől Az útelterelésckkel kapcso­latban, mint azt tegnapi szá­munkban közöltük, a buszok újra az eredeti útvonalakon közlekedhetnek a cégied—kecs­keméti járaton. Mint azt megtudtuk, hétfőn, a kora reggeli órákban még a régi helyeken lesznek a meg­állók, és délelőtt 10 órától ke­rülnek azúk áthelyezésre. Im?ékesf Az Arany János Társaság november 20-án, 16 órai kez­dettel emlékestet rendez a művelődési központ I. emeleti klubtermében. Ennek prog­ramjában Váczy Ferencre, maid Cyóni Gézára emlékez­nek. Minden érdeklődőt várnak. Igazi tekintély — A szakaszparancsnok ho­gyan értékeli a munkásőrök megbecsülését, erkölcsi elis­merését? — Tulajdonképpen kitől várjuk ezt? Ha a már említett hármas követelménynek a munkásőr eleget tesz — már­pedig eleget tesz —, akkor az erkölcsi elismerés máris adott. S a jelenlegi helyzet­ben ez úgy érzem, elegendő, hiszen így elismeri a család, elismeri a munkahely, elis­meri a saját szervezete is a benne dolgozó tevékenységét. Igazi tekintélyt éppen ezek együttese ad az acélszürke egyenruhát viselőnek. B. O. Kézilabda - több szinten Dabasi Tsz SE—Nk. Kinizsi 16-12 (7-4). Nagykőrösiek: Sípos — Lá­zár (4), Vilcsák (1), Kerny (2), Budai (2), Tóth F. (1), Mocsai (2); csere: Hájas. Az idegen­ben vívott férfi kézilabda Ma­gyar Népköztársasági Kupa- mérkőzés egyben a körösiek utolsó idei szabadtéri játéka is volt. Erősen tartalékosak vol­tak a kimizsisek és a gödrös, tócsás pálya is a pályaválasz­tóknak kedvezett, amit jól ki­használtak. A megyei középiskolás ve­télkedő keretében kettős talál­kozóra került sor a Toldi-pá- lyán. A középiskolás női kupa viadalon: Pilisvörösvári Gimnázium— Nk. Toldi 10-8 (5-4) Szoros játék után most is az ellenfél nyert és továbbjutott a legjobb három közé. Góldo­bók: Győr (5), Bóbis (2) és Et- lényi (1). A diák fiú bajnokságban: Nk. Toldi DSK—Ceglédi Szak­munkásképző 21-18 (11-8) Jó mérkőzésen jó játékkal győztek a helyiek és ezzel ve­retlenül zárták az őszi, sza­badtéri fordulót. Gólok: Csá- nyi (8), Pusztai (5), Gyárfás (4), Hriagyel (2), Gajdácsi és Farkas (1—1). A Petőfi iskola létesítmé­nyeiben villámtorna keretében került sor az 1984/85-ös tanévi úttörő-olimpia körzeti leány kézilabda-vetélkedőjének őszi mérkőzéseire, 2X10 perces já­tékidejű találkozókkal. Javuló színvonallal reális sorrend született, de a döntő különbsé­gét befolyásolta, hogy a rákó- czisok gólzsákja sérülés miatt nem játszhatott. Hétfői sportműsor Kosárlabda Kecskemét: KSC öregfiúk— Nk. Kinizsi ifi és Kecskeméti MFSC—Nk. Kinizsi II., felnőtt férfi megyei bajnoki mérkő­zés. S. Z. Piaci jefesités A hét végén nagy hetipiac volt, kisebb forgalom mellett. A baromfipiacon a csirkéből és a hízott baromfiból sokat árultak. A petrezselyemgyökér olcsóbb lett, tyúktojást keveset árultak. A háztáji szemestermény- piacon a búza literje 5—5,50, az árpa 6, a morzsolt kukori­ca 7, a napraforgómag 12—15, az apró burgonya 3 forint volt. A gyümölcs- és zöldségpia­con a csemegeszőlő 18—20, az alma 10—16, a körte 20—24, a gesztenye 36, a naspolya 25, a burgonya 5,50—6, a fehér ká­poszta 5—ő, a kelkáposzta 6, a karfiol 20—30, a savanyú káposzta 18—20, a sárgarépa 6—10, a gyökér 10—20, a vö­röshagyma 10—12, a fokhagy­ma 40, a zöldpaprika kilója 20—30, darabja 2—3, a sóska 16, fejtett bab 70, szárazbab 50—60, a zöldség csomója 6—8, retek 6. a paradicsom 20. a sült tök 6—10, a nyers süt- nivaló tök kilója 6—8 forin­tért kelt. A baromfipiacon a tyúk párja 200—25Ó, a csirke párja 90—180, a pulyka párja 500— 550, a lúd 380—440, gyöngy­tyúk párja 150—160, hízott lúd és kacsa kilója 60—65, a tyúktojás darabja 3 forint volt. Színház A kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban délelőtt 10 órakor. Csalóka Péter. A szolnoki Szigligeti Szín­házban délután 3 órakor, Homburg hercege.- Hétfői műsor A kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban este 7 órakor, Nyitott ablak. CB, más hullámhosszról Állj meg, idő! Ily csön­des nyugalomban, meghitt hangulatban rég váltották egymást a percek otthonom falai közt. Az aligfényben szinte lángol a vázában a szál piros gerbera. Halk zene árad a szobában, Ra­vi Shankar a vendégem, az indiai szitárművész. No, nem személyesen. Baráz­dált lemez fényes, fekete korongja forog a lemezját­szón. Ám egyszeribe, honnan, honnan nem, idegen to­lakszik a szobába. A szitár és a tábla hangözönébe, teljesen érthetően, nem hindi, bengáli, vagy angol nyelven, hanem magyarul beleszól valaki: — Kopj ki a vonalból, mással beszélek. Majd néhány ütemmel később: — Szevasz, haver, mi új­ság? Zavarják a hullámo­dat? Na, folytasd, mi lett az eredmény? Az eredmény az lett, hogy megtörik a varázs. India, Ravi, szitár? — Már késő este sincsen nyugta az embernek! Gondolatban sok sikert és kellemes vé­telt kívánhat az új és leg­újabb CB-rádiósnak, mert­hogy ők lépnek a vonalba. Rádióműsorba éppúgy be­lekotyognak, kérésve egy­mást hangcsápjaikkal, ott rezegnek a tv-műsorában, lassan már a vízcsapból is a hangjuk folyik. Helyzeti előnnyel, no és CB-vel ren­delkeznek. Betolakodnak a lakásba, mit nekik zárt ajtó, be­tonfal, vagy emeletek ma­gasa, mit nekik mások meghitt családi közössége, netán meditáló hangulata. Még a kiáltó csendbe is bele tudnak szólni: — Mizujs, Feri, jól vagy­tok, vétel! Technikás csendháborí­tók. Igaz, nem oly nagy- hangúak, mint némely erő­sítőkkel megáldott diszkós, aki félreértelmezve Kodály Zoltán mondását, hogy „Legyen a zene minden­kié”! — ellátja zenei él­ménnyel a lakónegyedet. Csak egyszerű CB-sek, akik úgy látszik, nem ismerik a rájuk vonatkozó szabályt. Vagy pénzükből egyelőre csak a CB-készülékre fu­totta, nem a „hangparti- zánkodást” kiküszöbölő ap­ró műszaki tartozékokra. Tulajdonképpen nem haragszom rájuk. Számta­lanszor segítettek már épp a meglévő CB-rádiójukkal egy s más esetben, men­tősöknek, rendőrségnek, tűzoltóknak, családoknak. De.... Késő este van, a ma­gam örömét szolgáló zenét a szomszédokra való te­kintettel nem erősíthetem fel — minek is. Szitkozód­va sziszegem, amit az imént hallottam: — Kopj ki a vonalból, mással beszélek! A szitár hangját hallga­tom. Hallgatnám.,. E. K. »SN 013J-3708 (Nagykörös! Hírlap

Next

/
Thumbnails
Contents