Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
1981. NOVEMBER 18., VASÄRNAP Nap melegíti a vizet Energiagazdálkodás Pénteken Szentendrén, a megyei Művelődési Központban tartotta meg soron következő ülését a Pest megyei Energiagazdálkodási Bizottság. Kallós József, a bizottság titkára tájékoztatta a jelenlevőket az operatív csoport munkájáról. Rendkívül érdekes, napjaink energiagazdálkodásának legaktuálisabb problémáiról szóltak az előadók. Forrai Sándor, az Energiagazdálkodási Bizottság tagja például a napenergia hasznosításáról, jelentőségéről számolt be, és hogy ez mennyire nem utópia, arról a résztvevők személyesen is meggyőződhettek. Az ülés előtt ugyanis Pomázon, a munkaterápiás intézetben egy szociális melegvíz-elválasz- tó rendszer építését tekintették meg. Az ülés vendégei, Sz. Nagy János, a tiszaföldvári Építő- és Vasipari Szövetkezet elnöke és Demecs József fővállalkozásvezető arról számoltak be, hogy a pomázin kívül még öt SOLARFOR-rendsze- rű napenergia-hasznosító berendezést telepített szövetkezetük Pest megyében. A villamos hőtároló kályhák üzemeltetésének problémáiról tartott előadást Balázs Szilárd, a bizottság tagja. Az év elején megjelent rendelet hatására — miszerint az új fogyasztóknak hálózati hozzájárulást kell fizetniük — az idén csökkent a jelentkezők száma megyénkben. Tugonyi András, a Budapest környéki TÜZÉP kereskedelmi igazgatóhelyettese a lakossági tüzelőanyag-ellátásról, a téli felkészülésről tájékoztatta a bizottságot. El. E Nyolc alcipszervezef beszámoló taggyűlése az ISG-ben Ezernél több véleményre építve A budaörsi központú Ipari Szerelvény- és Gépgyárban — mely a klasszikus vasas üzemek közé számít —, ugyancsak beszámoló taggyűlésekre készülnek. Mégpedig nyolc alapszervezetben adnak számot a kommunisták öt év munkájáról, november 20-án és 22-én. Ahogy az ISG háza táján mondogatják: tehát kedd, csütörtök. S azt már nem teszik hozzá, hogy az alapszervezetek életében oly döntő eseményen a sor, mint a beszámolás. Nem is kell az itt dolgozók, a párttagok előtt ezt különösebben hangsúlyozni, hiszen az előkészületek, a készülődés erre a jeles eseményre még tavaly megkezdődött. Politikai párbeszéd Tavaly? Igen, akkor, amikor a budaörsi gyár háromszáztizenhét párttagja — a dolgozók összlétszámának a 20,4 százaléka —, politikai párbeszédet kezdett a párton- kívüliekkel. A budaörsi gyár ezerötszáz embere közül, ezer- háromszázzal beszélgettek a párttagok. Konkrét gazdaság- politikai kérdésekről — tehát nem pusztán gazdaságiakról! — éppúgy, mint arról a sajátos helyzetről, melyben az ISG tevékenykedik. Ennek a feladatnak minden kommunista pártmegbízatásként tett eleget. S hogy mi volt a haszna? A kérdés címzettje Boros Pál, az ISG pártbizottságának titkára. — Felbecsülhetetlen. Mert ma is abból élünk! Ezek a beszélgetések fellendítették, megpezsdítették gyáron belül a politikai életet. Hasznos politikai párbeszéddé váltak. S a pártcsoportok, az alapszervezetek, majd a vállalati pártbizottság hasznosította ezeknek a beszélgetéseknek a tapasztalatait, ahol kellett. Mert ilyen lépés megtétele után alapvető, s döntő, hogy az intézkedésekben, egy-egy akut probléma megoldásában visszaköszönjön az, amit a pártonkívüli a párttagnak megfogalmazott, szóvá tett. Óriási hálóterv Maholnap taggyűlés. Nyolc alapszervezetben. Mi az, amit az eredmények között könyvelhetnek el az alapszervezetek? — A kovácsolt és szerelvényáru gyárban (ahonnan hat évvel ezelőtt Boros Pál indult), például azt tették mérlegre: helyesen fogalmaz- ták-e meg öt évvel ezelőtt legfontosabb tennivalóikat? Menet közben sikerült-e igazodniuk az élet diktálta követelményekhez. A Központ I-es alapszervezet például, a nyolcvanas évek elején, olyan kérdésekkel foglalkozott, melyek a vállalat egészét érintették. Persze, ez akkor érthető, mármint a miértre adott válasz, ha tudjuk: a központban, a vezérigazgatóságon dolgozókat fogja össze az alapszervezet. Mára eljutottak oda, hogy a főosztályok, osztályok vagy csoportok tevékenységét elemezzék, ne a vállalat egészéét, amikor a hatékonyságról, a gazdaságosságról van szó. Munkájuk, s minden bizonnyal a számvetésük is azt tükrözi majd: a maguk sajátos helyzetével, körülményeivel foglalkoznak. A mennyeizettől majd a Erősödő népi-nemzeti egységben losonczi Pál válogatott beszédei, cikkei Egy év híján negyedszázadot fog át Losonczi Pál Erősödő népinemzeti egység, békés egymás mellett élés című könyve, amely a Kossuth Kiadónál a napokban jelent meg. A szerző négy évtizede tevékenykedik a közéletben. Előbb a föicímüvesszövetkezeti mozgalomban dolgozott, majd megválasztották a barcsi Vörös Csillag Tsz elnökévé. Irányításával vált országos hírűvé a Somogy megyei tsz-gazdaság. 1960- ban földművelésügyi miniszterré nevezték ki, 1967 óta pedig az Elnöki Tanács elnöke, később pártunk Politikai Bizottságának is tagja lett. Könyve első részében a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a falu felemelkedésével foglalkozik. Otthonosan mozog e témában. Mondanivalóját széleslátás, az egész társadalomért való felelősség jellemzi. A második rész alapgondolata a népi-nemzeti egység szolgálata, valamint a közös politikai célokért való szüntelen küzdelem. A harmadik részből a kíUpolKikus Losonczi Pált ismerhetjük meg. Egy közösségben Az 1960-ban Keszthelyen, a Georgikon-napokon elhangzott nagy hatású beszédében Losonczi Pál felölelte a mezőgazdaság egész felszabadulás utáni helyzetét; értékelte azt. hogy milyenek voltak a földbirtok- viszonyok. hogyan valósult meg a földreform, s miként indult útjára hazánkban a termelőszövetkezeti mozgalom. Elemezte fejlődésünk egyes szakaszait, a cikcakkpoliti- kát. amely főleg a mezőgazdaságot sújtotta. Ismert, hogy az ellenforradalom visszavetette a tsz-mozgalmat. majd az MSZMP helyes agrár- és szövetkezeti politikájának következtében 1958-ra megértek a feltételek a mezőgazdaság teljes szocialista átalakítására. A mezőgazdaság fejlődésének útját elemezve megállapította, hogy o mezőgazdaságban mélyreható változások következtek be, a félfeudális földesúri nagybirtok helyét szocialista nagyüzemek foglalták el, s ezzel megteremtődött a mezőgazdasági termelőerők jelentős arányú fejlődésének feltételei. További írásaiban és beszédeiben is sokoldalúan foglalkozik az egész magyar mező- gazdaság helyzetével. 1965-ben az országgyűlésen elhangzott beszédében kiállt a mezőgazdasági szaktudás megszerzésének szükségessége mellett. A többi között ígv érvelt: jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre a korszerű és állandóan növekvő termelés összes műszaki és anvaai fe'tételei. A? azonban egyértelműen megál- laoítható. hoev a meglevő lehetősének jobb kihasználásának legfőbb tartaléka a hozzáértés. a szaktudás. Kielégítése szakoktatási intézményeink bővítését, korszerűsítését teszi szükségessé — fogalmazta meg a közvéleményben élő gondolatokat. Egy másik írásában a munkások és a parasztok közös érdeke mellett szállt síkra, hangoztatva. hogy e két osztálynak egyaránt érdeke a mező- gazdaság fejlesztése, maid az Egy közösségben — egy célért című művében az egész falu egységbe kovácsolása mellett érvelt, s 1978-ban már arról beszélt, hogy a parasztság a mezőgazdasági termelőszövetkezetek három évtizede bizonyította. hogy jó útra lépett, de nem szabad megállnia, hanem versenyeznie kell. versenyeznie önmagával, a világgá!, a világpiaccal. Következetes pcÜiika Ütünk a szocializmus teljes felépítéséhez vezet, fogalmazta meg kötete második részében. Hitet tesz az MSZMP politikája mellett, amely következetesen állandó, megőrzi állandóságát. igazodva a konkrét helyzethez, az időszerű feladatokhoz. Tántoríthatatlanul ragaszkodunk tehát utunkhoz. amely a szocializmus teljes felépítéséhez vezet, de sohasem állunk meg egy helyen, újabb és újabb lépéseket kell tennünk a célunk felé. nem sietve, nem lekésve, mindig megfontoltan és határozottan — mondja másutt, és kiáll a népfrontpolitika megvalósítása mellett. Vissza-visszatér a munkás-paraszt szövetség kérdéséhez. amelynek erőssége és tartóssága a fejlődés alapja. Ugyanakkor a szocialista nemzeti egység megteremtése, a nemzeti összefogás híve. Az egység, amely átfogia a szocializmust építő társadalmat, nem magától lett. és nem önmagáért van. A különböző gondolkodású és beállítottságú társadalmi csoportok megtanultak együtt cselekedni a hazáért és népünkért. Az idén májusban egy aktíván a gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése mellett érvelve hangoztatta, hogy a reform nélkül nem tartanánk ott, ahol ■ ma tartunk. Ezért mondjuk joggal, hogy erre alapozva tovább lehet és tovább is kell lépni. Hitvallásunk a béke Losonczi Pál, mint a Magyar Népköztársaság államfője, sok országiban megfordult, s mindig a béke, a békés egymás mellett élés eszméjéért emelt szót. Egyik beszédében hosszan fejtegette, hogy az ő nemzedékének — amely átélte a világ- történelem legpusztítóbb világháborúját. amely látta emberi életeket gyilkos fegyvereikkel kioltani, látta percek, másodpercek alatt megsemmisülni azt. amit az ember századok alatt alkotott — nem lehet más célja, mint a béke megvédése. A mi nemzedékünknek a romokból kellett újjáépíteni az országot, a mi nemzedékünk ült tárgyalóasztalhoz is, amikor megnyílt a lehetőség az első lépés megtételére azon a hosszú és nehéz úton, amely végül is a hidegháborútól elvezetett Helsinkiig. A magyar külpolitika célja a béke megőrzése. De nemcsak nekünk, hanem valamennyi szocializmust építő népnek alapvető érdeke a világbéke. az enyhülési folyamat vívmányainak védelme és továbbfei- lesztése. A Szovjetunió a haladás fő ereje, amelynek megvan minden eszköze, hogy visz- szaverjen mindenféle imneria- lista próbálkozást, és biztosítsa a békét. Magyarország számára biztonságot jelent, hogv maga mögött tudhatja a szocialista országokat és a hatalmas Szovjetuniót. A kötet nagy erénye, hogv az összegyűjtött cikekkből és beszédekből nemcsak egv felelős politikus pályaképe bontakozik ki. hanem 25 év történelme is. Gáli Sándor földig ér az az óriásira méretezett hálóterv, mely a párt- bizottság titkára szobájának falán van, áttekintést adva arról, hol tart az ISG a 620 milliós nagyberuházás — mely a porkohászati gyárban a keményfém előállításához kapcsolódik —. megvalósításával. Filctoilas pótlólagos feliratok a hálóterven: KÉSZ, KÉSZ. — Igen — mondja a párt- bizottság titkára —, a KF II. beruházás 1981 óta feladatot jelent számunkra. Mégpedig azt: a párt helyi szervezetei, tagjai sajátos eszközeikkel, miként tudják, tudták a beruházás mielőbbi befejezését elősegíteni. Például a létszám megtakarítását, feltöltését akkor, amikor pluszpénz, az nincs!. De a CNC-gépekhez megfelelő szakemberek kellettek. Sikerült sok fiatalt hozni, s megtartani olyanokat, akik számítógépekkel, programozóként dolgoztak. Pénz nélkül, a szakmai tudásukra, hiúságukra építve. S ha már a pénznél tartunk. A szerelvényüzemi párt- alapszervezet jelezte, hogy évek óta eltérés, feszültség mutatkozik a bérezésben. Különféle formákat alkalmaztak, az ok ez volt. Az alapszervezet, s a koordináló szerepkört betöltő pártszervezet titkára, az üzemi szakszervezeti bizottság, a vszb, a gazdasági vezetéssel eljutott oda, hogy ezt a kérdést megoldja. Sikerült egységesíteni a bérezést, kilenc alkalmazott formából mára öt maradt. Nem egyen- lősdit teremtve — munka szerint elosztva! Nem gubóznak be A pártonkívüliekkel a párttagok beszélgettek. S a párttagokkal ki beszélget? — Aki kérte, igényelte, azzal. egyénileg beszélgettek. De a. tagság egyetértésével, döntő többségének véleménye alapján, a pártcsoportok adták a beszélgetés keretét. Egy pártcsoporton belül együtt vitatták meg, mi az, ami foglalkoztatja, választ kíván, vagy éppen sérelmes a pártcsoport tagjainak. S amit ebben a körben megfogalmaztak, az hangzik majd el a beszámolóban, illetve arra épül az ötéves munka értékelése. Nem rejti ez magában azt a veszélyt, hogy kevesen szólnak hozzá a taggyűlésen? Nem! A munkásember, különösen a vasasok nem gubóznak be. Van véleményük, azt megfogalmazzák, elmondják, saját üzemükben pedig tudják azt is: milyen módszerekkel, hogyan lehet és kell a munkát szervezni, a teljesítményeket növelni. Varga Edit A HÉT HÍRE TERVÁRNYÉK 9 Kiállítás nyílt a fővárosban az értékelemzés gyakorlati alkalmazásáról. 9 Kecskemét adott otthont az országos közlekedésbiztonsági filmhétnek. 0 Debrecen volt a helyszíne a zenei nevelés és a zeneoktatás kérdéseiről rendezett országos konferenciának. # A hét híre az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia rendezésében kétnapos tanácskozás témájául szolgált a népgazdasági tervezés módszertanának továbbfejlesztése. ' Példák, tapasztalatok serege tanúskodik róla, mekkora kockázatot vállalnak azok, akik megpróbálják a holnapot vallatóra fogni, milyen lesz, azaz programot készítenek, terveznek. Mégis, a tervezés egyre alapvetőbb része életünknek, hiszen nem nélkülözhetjük, legyen szó akár a család, akár egy munkahely, a népgazdaság holnapjáról. A tervezők körében világszerte klasszikus intelemmé lett az a kísérlet, amelyet az NSZK-beli Giessenben lévő nemzetközi kutatási központban folytattak le. Számítógépen történő modellezéssel egy képzeletbeli fejlődő ország gondjainak megoldása volt a cél. Tizenkét különböző szakterület képviselői láttak munkához. Mindenki szinte tökéletes tervet készített a maga területén. A végeredmény mégis katasztrofálisnak bizonyult. Az ültetvények vámszedőit, az apró rágcsálókat és a majmokat vegyszerekkel szinte teljesen kiirtották. Erre fel a leopárdok, elvesztve eddigi táplálékukat, a nyájakat, a marhacsordákat vették célba. Lelőtték a leopárdokat. Akkor viszont a kis emlősök a legelőkön elettek mindent a nyájak, a marhacsordák elől... A kísérletezők „tökéletesen” dolgoztak, ám a hatások láncolatát mérték csak fel, és nem a hatások többszörösen kapcsolódó hálózatát. Amint a szakma mondja, vonalban gondolkoztak, és nem vonalak hálózatában. Hazai példát? A harmadik ötéves terv — 1966—1970 —, előirányzata szerint, az építőipari termelés 24—28 százalékos növelése volt a cél, a tényleges eredmény viszont 62 százalék lett. És ezt akkor dinamizmusként méltatták, nem úgy, mint a tervezés súlyosan elmarasztaló kritikáját, a terv többi részeként szereplő programok felbontóját. Ennek megfelelő lelkesedéssel a következő időszakra — 1971—1975 —, az építőipari termelés 41—43 százalékos emelkedését látták lehetségesnek az érintettek, azután a valóságban sikerült teljesíteni 28 százalékot... A kormány 1947. június 11-1 határozatával hozta létre az Országos Tervhivatalt — elnöke Vajda Imre, főtitkára Éerei Andor —, a koalíciós pártok képviselőit magába foglaló Országos Tervgazdasági Tanácsot. Ez utóbbi vezetője maga a miniszterelnök, Diny- nyés Lajos lett. A hároméves terv végrehajtása 1947. augusztus elsején kezdődött, az első ötéves tervé 1950. januárjában. Lenyűgöző eredmények és súlyos hibák keverednek a tervek végrehajtásának következményeként. A hároméves terv céljai között szerepelt az is, hogy — amint azt a Magyar Kommunista Párt augusztusi ceglédi választási gyűlésén a szónok nagy taps közepette kijelentette — az 1947. évi egy főre jutó hat kg-os cukorfogyasztást 1949. végére, 15 kg-ra növelje. (Ma 36 kg., egészségtelenül sok!) A terv külön fejezete volt a faluvillamositás. Illő ünnepélyességgel közölték azután az országgal 1948. december 30-án, hogy kigyúlt a villany a hároméves terv keretében villamosított 250. faluban is, Váchartyánban... Igen, akkor így terveztek. Így lehetett, sok tekintetben így kellett tervezni. Sikerek árnyékában azonban ott voltak a kudarcok Is, az 1950. januárjában megkezdett első ötéves terv irrealitásaira vetett fényt, hogy 1951. áprilisában ismét bevezették — 1949. szeptember elsejétől szűnt meg — a kenyérjegyet... Távol van már? Tanulságul szolgál! Ezt mutatja az MSZMP Központi Bizottsága 1984. április 17-i állásfoglalása — a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól —, amikor kimondja: „A változó körülmények között is biztosítani kell a különböző időtartamra szóló tervek egymásba kapcsolódását, realitását, megalapozottságát, meg kell őrizni a terv nyitottságát”. Jelentős lépéseknek kell történniük a jövőben a tervezésben való társadalmi részvétel erősítésére, a szakmai megalapozottság fokozására, a tervezés tudományos eszköztárának — pl. a matematikai modellezésnek —, a fejlesztésére. A terv persze nem cél, eszköz csupán, ám jó eszköznek kell lennie, hogy a jó célok elérhetőek legyenek. Mészáros Ottó Legyen a program megfoghatóbb Bentavölgye: ifjúsági parlament Rövid közjáték vezette be az érdi Bentavölgye Tsz ifjúsági parlamentjét: a kultúrterem színpadáról néhány perc alatt lehordták az előre odakészltett asztalt, székeket, s a közös gazdaság vezetői a fiatalok között foglaltak helyet. Talán jelképesnek is tekinthető ez a hirtelen költözködés, hiszen eddig sem választotta el semmiféle szakadék a fiatalokat az idősebbektöí, a vezetőket a beosztottaktól. Dékány István, a termelő- szövetkezet elnöke közvetlen hangú beszámolójában elmondotta; sikerült megoldani a legutóbbi parlamenten fölvetett problémák zömét: javították a húsipari dolgozók szociális körülményeit, a korábbinál több fiatal kapott lakás- építési hozzájárulást, növekedett a szakmai, politikai képzettségük, megnyugtatóan rendeződött a veszélyes vegyszerek tárolása és a műszaki színvonal is emelkedett. A jövő ifjúságpolitikai feladatait ezeknek az eredményeknek a továbbfejlesztésében jelölte meg. Majd részletesen szólt a gazdálkodás feltételeiről, hiszen a szövetkezet és az ott dolgozó fiatalok jövője is attól függ, miként tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Hiányosságként könyvelhető el azonban, hogy a közgazda- sági témák meiiett aránytalanul kevés szó esett a fiatalokról, s hogy a fórum elé került anyagot előzetesen nem ismertették meg résztvevőivel. A beszámoló általánosságai nem ingerelték vitára a jelenlevőket, s csak elvétve kerültek terítékre az ifjúság sajátos gondjai. Csupán Páyer Ferenc főmérnök beszélt arról, miként élnek, dolgoznak egyáltalán. Elmondta, hogy a szövetkezet szervezeti fölépítéséből és a munka jellegéből fakadóan nem alakultak ifjúsági brigádok, de a kollektívák tagságának a harmada közülük kerül ki. Tisztességes munkájukért sokan kaptak jutalmat, kitüntetést, dicséretet. Balázs Ildikó jogtanácsos tanulságos esetet mesélt el: nemrégiben jelenlegi fizetésének másfélszeresét kínálták egy másik munkahelyen, mégsem ment el. A jó közösség, az izgalmas feladatok tartották itt. A passzivitás ezután sem oldódott. A csöndet megtörő Hirt Erika, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársa joggal tette szóvá, hogy konkrétabban kellene megvitatni a fiatalok dolgait, hogy a beszámoló és az intézkedési terv nélkülözi a legalapvetőbb információkat, adatokat, egyebek között a határidők és a felelősök megnevezését, s hogy a jelenlevők nem képviselik az egész szövetkezet fiatalságát. A szövetkezet vezetői a rövid vitát összefoglalva több érdekes tudnivalóval egészítették ki a beszámolót, megerősítve azt, ami eddig is nyilvánvaló volt: a Bentavölgye Tsz-ben számítanak a fiatalokra, segítik őket. A parlament végül is azzal fogadta e! a beszámolót és az intézkedési tervet, hogy abban kapjon helyet a tsz Leninvárosban és Budapesten dolgozó fiataljainak véleménye is. Mindkét helyszínen két héten belül meg kell tartani a parlamenteket. K. L. >
