Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

1984. NOVEMBER 17., SZOMBAT ^fórfqp Témája a fórum előkészítése Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kulturális fórumának szakér­tői értekezletét november 21. és december 5. között rende- y k meg Budapesten, a Hilton szállóban. A fórum végrehaj­tó titkárságának vezetője, hermán József akadémikus, pénteken sajtótájékoztatón is­mertette az előkészületeket a nemzetközi sajtóklubban.- A szakértői értekezleten döntenek a napirenddel, il­letve a különböző szervezeti kérdésekkel kapcsolatos ügyekben, foglalkoznak a megrendezéssel általában és érintenek egyes tartalmi fel­adatokat. Az előzetes jelentke­zések alapján a madridi záró- dokumentumot aláíró 33 euró­pai ország s az Egyesült Ál­lamok és Kanada mintegy 120 delegátussal képviselteti ma­git a tanácskozáson. A kül­döttségeket többnyire diplo­maták vezetik, de a tagok kö­zött helyet kap számos kultu­rális szakember is. Az érte­kezlet előkészületei a teljes eljárási egyenlőség szellemé-' ben folynak. Módosul a tanácsi pénzforrások szerkezete Pénteken a Parlament­ben Papp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala elnökének vezetésével értekezletet tartottak a fővárosi és me­gyei tanácselnökök. Az eszmecserén a résztvevők először tájékoztatót hall­gattak meg a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfej­lesztéséből adódó tanácsi % feladatokról, majd a Ma- ^ gyár Hírlap tanácsokat se- ^ gítő tevékenységével, a na- ^ pilap törekvéseivel ismer- « kedtek meg. Az értekezlet első napirendi pontjának témakörében Hoós János, az Országos Tervhiva­tal államtitkára és Madarast Attila, pénzügyminisztériumi államtitkár adott tájékozta­tást a tanácselnököknek. Elő­adásaikban körvonalazták a tanácsi tervezés fejlesztésének fő irányait, érintették a terü­let- és településfejlesztés, va­lamint a gazdálkodás terve­zésének integrálásával kapcso­latos kérdéseket. A tájékozta­tókban szó esett a pénzügyi szabályozás változásairól. A tanácsi pénzforrások szerkeze­tének módosulásáról, a törvé­nyességi felügyelet tanácsi feladatairól. Az államtitkárok elemezték az 1984-es gazdasá­gi tervek megvalósításának helyzetét, s az idei tervek végrehajtásán alapuló 1985-ös elképzeléseket. A népgazdasá­gi prognózisokkal összefüg­gésben a tanácsi tervezésről szólva rámutattak, hogy a ta­nácsokhoz tartozó területek folyamatos fejlesztésének pénzügyi feltételei jövőre is meglesznek, ennek megfele­lően az 1985-re kialakított terv lehetővé teszi az ötéves prog­ramok teljesítését. Megkülön­böztetett figyelmet szenteltek a tanácsok és a területükön működő vállalatok kapcsola­tát érintő űj kérdéseknek, a piacfelügyeleti tevékenység té­makörének, az ár-, jövedelem- és keresetszabályozási rend­szernek. Sikeiiiil a termékszerkezet-váltós Kedvezően alakúit a kereslet A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára előrelátható­lag 11 százalékkal teljesíti túl az idén termelési terveit. A növekmény nagyobbik része abból származik, hogy több és jobb minőségű híradás- és vi­lágítástechnikai terméket ad­tak él, mint korábban. Az eredményeik mintegy egyhar- rrad részének pedig az a for­rása, hogy kedvezően alakult a kereslet a kohászati cikkek iránt, elsősorban a színesfé­meket lehetett drágábban ér- tékesiteni. Több éves, tudatos fejlesz­téssel alapozták meg termék- szeiTtezet-váltásukat — tájé­koztatott Fedor Károly üzem- gazdasági osztályvezető. Űj termékeik szigorúbb műszaki előírásoknak is megfelelnek, s élettartamuk is hosszabb. Ezért mind belföldön, mind külföldön, kedvező áron ad­hatók el. Tavaly év végén fejeződött be például a porkohászati mágneseiket (ív- és hangszóró­mágnesek) gyártó üzem re­konstrukciója. A felújítás mintegy 60 millió forintba ke­rült, s a felét az üzem már az idén megtermelte. Holott a termék felfutásának idején még nem dolgoztak teljes ka­pacitással. Ezt a termékcso­portját úgy vezetik be a piac­ra, hogy biztosan és gazdasá­gosan értékesíthessék huzamo­sabb ideig. lés mikéntje is vitát váltott ki. Mert elegendő-e például csak a fővárosban preferálni á munkaerőhiányos ágazato­kat, egyebek közt a kereske­delmet és a sütőipart? Nem. Ila az övezetben nem tesszük ugyanezt, nem leszünk képe­sek még ilyen arányban sem működtetni a kisebb boltjain­kat, nem találunk péket a kenyérgyárakba. Nehéz ma bölcsnek lenni abban, hogy mit és hogyan csináljunk holnap. Nem lehet Csak a tárgyi feltételek olda­láról közelíteni a dolgokhoz, meg kell teremteni az ideoló­giai adottságokat is, ha moz­gósítani akarjuk az országot távlati céljaink elérésének ér­dekében — hangsúlyozta Raf- fay Béla ráckevei, illetve Ropp István gödöllői tanács­elnök. Csatlakozva dr. Olajos Mihálynak ahhoz az észrevé­teléhez, hogy a jelenleg vita­tott koncepcióban foglaltakat nem szabad kőbe vésetteknek tekinteni. Az országgyűlés elé terjesztendő tervezetnek olyannak kell lennie, amely mindenkor képes lesz befo­gadni s tükrözni a valós köz­gazdaság viszonyokat. A hosszú távú országos fej­lesztési koncepció szövegének sorai közül szeretnénk kiol­vasni a jövőnket — mondotta Kocsis Jánosné nagykőrösi ta­nácselnök. Mert nem könnyű azoknak a városoknak sem, amelyek évszázados múltat, örökséget cipelnek. S nem könnyű azoknak a délebbre eső nagy- és kisközségeknek sem, amelyek távolabb van­nak a fővárostól, ám lakossá­guk fele mégis budapesti munkahelyen dolgozik — ez derült ki Turcsek Ferenc (al- bertirsai) országgyűlési képvi­selő hozzászólásából. Mind­ketten fontosnak tartották azt, ami az érintett tervezetben is nagy hangsúlyt kapott: a települések népességmegtartó erejének növelését. Csatlako­zott hozzájuk Akantisz Mar­cell nagykátai tanácselnök, aláhúzva: hazánkban nincse­nek elsőrendű (fővárosi és nagyvárosi), meg másodrendű (falusi, tanyai) állampolgá­rok. S ez világosan kiderül a fejlesztési koncepcióból is. A közel egyformá életkörül­mények megteremtésének mi­kéntje, mikorja csak, ami vi­tatott. Az ezredfordulóig min­denesetre kötelező, amennyi­ben a jelenleg kézben tartott koncepciónak érvényt szerez majd az országgyűlés, jövő tavasszal. A jövőt magunk alakítjuk, magunknak — amint Tarjányi Béláné is mondta, Dunaha- raszti országgyűlési képviselő­je. Amikor tehát azt firtatjuk, hogy meglesz-e a célokhoz az anyagi forrás is, saját erőn­ket ugyanúgy latba kell vet­nünk, mint a népgazdaságét. S mivel ez a három koncep­ció az ezredfordulóig érvé­nyes, többet kellene foglalkoz­nia a fiatalokkal, főleg az egészséges életmódra nevelés tárgyi feltételeinek megte­remtésével. Magunk termeljük meg Szót kért a vitában — mintegy annak lezárásaként — Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára is. Elismerően szólt arról, hogy a jelenlevő veze­tők mielőtt eljöttek erre az eszmecserére, megfelelő kon­zultációt folytattak lakókör­nyezetükben, s érzékenyen reagáltak mindenre, ami az adott térség jövőjét érinti. Hangsúlyozta, hogy a koncep­ciókban megfogalmozott stra­tégia reális alapokon nyug­szik, ám az, hogy a megvaló­sítás során milyen tényleges feltételek lesznek, az rajtunk múlik elsősorban. Ezek a ter­vezetek szervesen illeszkednek az országos gazdasági fejlesz­tési programhoz. Ha azt vég­rehajtjuk, akkor magunk ter­meljük meg a terület- és te­lepülésfejlesztési feladatok valóra váltásához szükséges anyagi forrásokat. A vitában elhangzottakat Bánfalvi Barnabás, a megyei tanács tervosztályának vezető­je foglalta össze. Az eszme­cserét Rabóczy László, a Ha­zafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára vezette. Bálint Ibolya A kistranszformátorokat gyártó gépsorokon 50 száza­lékkal növelték a termelést. Természetesen ezek a transz­formátorok korábbi termékeik továbbfejlesztett változatai, régi és újabb felhasználóik igényeihez igazodva. A fénycsőfojtók technológiá­jában több olyan műszaki megoldást vezettek be, ame­lyek révén kevesebb anyagot és energiát használnak fel. Az igen drága dinamó- és réz­huzalok mennyiségét csökken­tették a termékekben, s rá­adásul az új típus kevesebb áramot fogyaszt. S még sorol­hatnánk,, a példákat. A fonto­sabb azonban az, hogy mind­ezek nyomán kevesebb anyag felhasználásával, csökkenő lét­szám mellett is növekedett a vállalat árbevétele és nyeresé­ge. A termelés hatékonyságát a fejlesztésen kívül belső, szer­vezési intézkedésekkel is emelték. Például éssszerűsítet- ték az üzemek munkáját, vál­lalati gazdasági munkaiközös­ségeket hoztak létre. Ám hogy a kezdeti sikereknek folytatá­sa is legyen, a HAGY-nak igen sok problémát kell még megoldania. Az elavult gép­park felújítása, a célgépek be­szerzése még várat magára. Mindenesetre a termékszerke­zet korszerűsítése állandó fel­adat. A kevésbé gazdaságos gyártmányok — mint például a maglapok — termeléséről lemondanak, szövetkezeteknek adják át, hogy az így felsza­badult berendezéseken és munkaerővel is új termékei­ket gyárthassák. El. E. Sajót bevételből fedezik a pluszköltségeket Meghitt hangulat másodosztályon A Dunakanyart, a Börzsönyt, a Pilist vagy eppen a Kácke- vei-Dunát alaposan ismerők évtizedek óta háborognak amiatt, hogy bár környezetük kiválóan alKalmas kikapcsoló­dásra, pihenésre, turizmusra, mégis kevés a közösségi pi­henőhöz. Pedig az előreiátóak már régen figyelmeztettek ar­ra, hogy elóob-utóbb túlzsú­folt lesz a Balaton, jól lenne máshova építkezni. Jóslatuk bevált, mint ahogyan beigazo­lódott az az állítás is, hogy a szintén kedvelt Dunakanyar­ban a leginkább alkalmas te­rületek elfogynak, hétvégi tel­kek vagy hasonló célra (bár illegálisan) használt, úgyneve­zett zártkertek lesznek belő­lük. Egyetért ezzel Bányai János, a Szakszervezetek Országos Tanácsa üdültetési és szana­tóriumi főigazgatóságának osz­tályvezető-helyettese is. Az el­múlt húsz évben elsősorban a Balaton és a gyógyfürdők mellett épültek új üdülők. Ez utóbbi törekvést csak helye­selni lehet, az előbbiről vi­szont már kár vitatkozni. A kormány és a szakszervezetek vezetői ugyanis már eldöntöt­ték, hogy a nagy tó mellett már nem emelnek újabb SZOT-üdülőket. Hiú reménye­ket táplálnak viszont azok, akik azt hiszik, hogy most a mi területeink felé fordul a figyelem. A VII. ötéves terv­ben ugyanis nincs szó arról, hogy akár a Dunakanyar, akár a hegyek kapnak ilyen közös­ségi létesítményt. Továbbra is a gyógyhelyek élveznek el­sőbbséget. A magyarázat ért­hető. Az országban egymil- lióan szorulnak rendszeresen fürdőkúrára, s a SZOT éven­te csak 110 ezer jogosultat tud beutalni. Hosszabb távú prog­ramjaikban azonban szerepel az erdei, hegyi üdülőhálózat fejlesztése, s bízhatunk ben­ne, hogy akkor a Börzsöny és a Pilis egy-egy szebb pontjára is terveznek szakszervezeti üdülőházat. Ha lesz szabad telek Feltéve persze, ha lesz hová építkezni. A tapasztalatok sze­rint eddig ugyanis semmilyen jogszabállyal, rendelkezési tervvel nem sikerült útját áll­ni e területek felparcellázásá­nak. A jövő tehát nem kecsegtet túl sok reménnyel, de nem di­csekedhetünk a jelenlegi álla­pottal sem. Pest megyében csak a Dunakanyarban van felnőttek és családok számára alkalmas SZOT-üdülő, Tóal­máson pedig egy gyerekeket fogadó épület. Leányfalun 2, Visegrádon, Dömösön, Nagy­maroson, Zebegényben egy- egy működik. Valamennyi második-harmadik kategóriás, azaz a mai követelményeket már korántsem elégítik ki, hi­szen a szobákban nincs zuha­nyozó, fürdő, s van még több­ágyas, közös hálóhelyiség is. Csupán egyetlen kivétel akad. A leányfalui Panoráma üdülőt a hetvenes években korszerű­Texiből a számítógépbe í ,...: 4 vt' v; i «**•'■* ■ sítették, így léphetett maga­sabb osztályba. Ha azon kesergünk, hogy népszerű vidékeink alig-alig tartoznak a kedvezményes, or­szágos üdülőhálózatba, azt sem hallgathatjuk el, hogy számuk nemcsak hogy nem nőtt, hanem csökkent az el­múlt esztendőkben. Visegrá­don három éve két épületet engedett át a SZOT szociális otthon céljára, s hasonló sors­ra jutott az egyetlen verőce­marosi pihenőhely is. Bányai János szerint nem érdemesek sajnálatra, valamennyi kis be­fogadóképességű, elavult ház volt. A megállapítással vitába lehet szállni, de aligha érde­mes. A jelenlegi helyzet alig­ha változtatható, s való igaz, hogy új funkciójukban is hasznos célt szolgálnak. Olcsóbb, mint otthon örvendezhetünk viszont azon, hogy SZOT-üdülőink iránt nagy az érdeklődés. Ki­használtságuk 100 százalékos, télen is telt házzal működnek. Országosan. Ennek egyik oka nyilvánvalóan a még mindig meglepően alacsony árban és a szolgáltatások viszonylag magas színvonalában keresen­dő. A Pest megyében nem ta­lálható luxus kategóriájú üdü­lőkben nyáron napi 80, elő- és utószezonban 58 forintot kell személyenként fizetni. Az első osztályú lányfalul elhe­lyezés 75, illetve 53 forint. S a mi üdülőink többségét kite­vő másod-, illetve harmadosz­tályú házakban 40—60, Illetve 30—36 forint a térítés, amire joggal mondhatjuk: olcsóbb, mint otthon. Köztudomású, hogy a ked­vezményes üdültetés állami támogatása összegszerűen nem nőtt, sőt relatív mértékben csökkent is az elmúlt évek­ben. Az olcsó árakat úgy si­került megőrizni, hogy az üdülők ma már tetemes, nye­reséget is tartalmazó saját bevételre tesznek szert. Ha van üres szobájuk, olyan ven­dégeket is fogadnak, akik el­látásuk teljes költségeit fede­zik, de alkalomadtán elvállal­ják esküvők, egyéb hivatalos vagy családi jellegű ebédek, vacsorák lebonyolítását. Érde­mes megjegyezni, hogy ezzel a szolgáltatással a jelentkezők is jól járnak, hiszen még mindig összehasonlíthatatlanul keve­sebb pénzt kell kiadniuk, mintha szállodába, étterembe mennének. (Jó tudni, aki szakszervezeti üdülőben keres átmeneti szállást, ne felejtse otthon tagkönyvét.) A szerve­zett dolgozók ugyanis alkal­mi vendégként is több mint 50 százalékos kedvezményt kap­nak.) Balatont Dunakanyarért Visszatérve eredeti témánk­ra, a beutaltak térítése azért olyan alacsony, mert a teljes költségek csupán (es átlago­san) 24 százalékát kell kifi­zetniük. Még mindig 46 száza­lék az állami támogatás, s a» üdülők saját gazdálkodási be­vétele 30 százalékot tesz ki. Ebből az összegből futja — az étkezésen és a szálláson kí­vül — a különböző programod szervezésére is. Az ilyen hasznos, s nemcsak időmúíató rendezvényekről a legkisebb üdülőben is gondoskodnak. Pest megyében például eszter­gomi és visegrádi kirándulá­sokat szerveznek, s valóban rangos művészeket is meghív­nak a vendégek szórakoztatá­sára. Telente az elsősorban nyugdíjas beutaltak ezenkívül TIT-előadásokat hallgatnak, részt vesznek táncos rendezvé­nyeken, látogathatják a leteti könyvtárakat is. A tóalmás! gyermeküdülőben pedig orvo­si ellátásban, az iskolaév ide­jén szervezett oktatásban ré­szesülnek a gyerekek. S van még valamilyen, a sok száz személyes hipermo­dern üdülőkben utánozhatat­lan sajátossága a Pest megyei SZOT-üdülőknek, amelyekről eddig nem esett szó. S ez nem más, mint a családias légkör, a baráti hangulat. Ez az oka, hogy az alacsonyabb komfort- fokozat ellenére is oly sokan szeretnének ide szerezni be­utalót. Az ilyen beutalójegyek meg­szerzésére a jelenlegi elosztá­si rendszerben egyelőre elég csekély a remény. Az ország 220 üdülőházának beutalóit ugyan arányosan osztják el a szakmai szakszérvezetek kö­zött, de a legjobb szándék mellett sem érhető el, hogy minden alapszervezethez jus­son zebegényi, nagymarosi vagy leányfalui jegy. Ezen egyelőre legfeljebb csereberé­vel lehet segíteni. Néhány év múlva azonban a SZOT szá­mítóközponttal segíti a be­utalók ésszerű elosztását. S akkor, aki akarja, már a siker reményében mondhatja: Bala­tont adok Dunakanyarért. Csulák András Készülnek az MMT számítógéprendszer egységei, a mágnes­lemez adattároló berendezések, a flopyk a Texelektro Ipari Szö­vetkezet budaörsi üzemében. Ezekből a tőkés importot helyet­tesítő berendezésekből 200 darabot készítenek. Képünkön Se­bestyén Ambrusné betanított műszerész a másféle számítógé­pekhez is használható berendezést szereli. Hancsovszkl János felvétele A huszonnegyedik órában Törökbálint a képernyőn Nem hinné az ember, ha nem látta volna tegnap es­te a televízió második csa­tornáján késő este a Buda­pest kertjében címmel su­gárzott filmet, hogy a szük­ség milyen leleményes megoldásokra kényszeríti a törökbálinti háziasszonyo­kat. A Müller Magda által készített műsor — amely egy négy adásból álló soro­zat második darabja — döb­benetes képsorokkal mu­tatta be az egyik helybeli édesanya módszerét. Ennek az volt a lényege, hogy az automata mosógépből kifo­lyó, többé-kevésbé szennye­zett mosóporos vizet a ki­sebb gépbe vezeti, újra fel­használja, s csak azután kerül a piszkos lé — az udvarra. Azért nem az emésztőbe, vagy a szik­kasztóba, mert akkor a tá­roló hamar megtelik, s a helybeli szippantások, mint az egyik szereplő megje­gyezte, csak egy kis mellé­kes ígéretére hajlandók gyorsan dolgozni. A filmben megszólalók azonban a rendszeresen jelentkező vízhiányon kí­vül felemlegették még a nemrég épült lakótelep szomszédságában nyitott szeméttelepet is, amelynek bűze sokszor elviselhetet­len a környékbeliek számá­ra. Szó volt az■ ellátásról is, hiszen valóban tarthatatlan állapot, hogy szombaton és hétfőn mindössze egy kis boltocska tartson nyitva. De tágítsuk a kört: amiről a törökbálintiak beszéltek, azt a szaknyelv az infra­struktúra hiányosságainak nevezi. S ezzel mindjárt á gondok gyökerénél va­gyunk, hiszen megyénk e települése most már tizen­kétezer embernek ad ott­hont, s a munkaképes la­kosság nyolcvan százaléka a fővárosban dolgozik. Ám Budapest kertje, munkások ezreinek otthona végül is minden gondjával-bajávai magára marad, hiszen a megyei támogatás legfel­jebb a jelenlegi helyzet fenntartására elegendő. S a megoldás? A film­ben szereplőktől hallott pa­naszok — elrohad a pelen­ka, a vízben lévő vas elszí­nezi a textíliákat, vízhiány esetén sokan a fővárosi ro­konokhoz járnak mosni, s még folytathatnánk — egy­re sürgetőbbé teszik az ed­dig elmaradt és nagyon várt intézkedéseket. Reméljük, hogy nem­sokára a kormány asztalá­ra kerülő, s Budapest agg­lomerációjával foglalkozó javaslat elfogadása után ezekre is sor kerül. Müller Magda filmje a végső dön­téshez szolgált jó adalékul. (furuez)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents