Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

f*rsr Wove, 1984. NOVEMBER 17., SZOMBAT Színházi levél A hatalom körforgása Bizonyára a vé­letlen hozta így, de a budapesti szín­házak műsorán je- jelenleg három olyan dráma is ta­lálható, mely az angol közép­kor történelmének eseményeit, figuráit viszi színre. Ebből ket­tő régebbi bemutató, egy még félig új. Annyiban is közösek, hogy szerzőjük Shakespeare — illetve, az új bemutatóban, az avoni bárd művét alapul véve, az átdolgozó a jeles svájci drá­maszerző, Friedrich Dürren­matt. A szóban forgó darabok: 1.. Ríchárd (Vígszínház), III. Richárd (József Attila Szín­ház és a János király (Várszín­ház — ez az új bemutató, mely csak félig az, hiszen e drámát a főiskolán körülbelül egy éve rendezte meg vizsga­előadásként Kerényi Imre, aki a Várszínház bemutatójának is rendezője. Külön érdekesség, hogy a két Richárd-dráma a nagy Shakespeare-ciklus, a Rózsák háborúja történetét feldolgozó királydrámák sorának — leg­alábbis a történeti Időrend sze­rinti — kezdetét és végét mu­tatja be. A János király meg azt a periódust ábrázolja, mely- időben ugyan majd’ kétszáz évvel megelőzi a II. Richárd cselekményének idejét (János 1199—1216 között uralkodott), de mégis szorosan összefügg a későbbi eseményekkel, hiszen sok minden, ami a Rózsák há­borújához, a York és a Lan­caster ház véres viszályához vezetett, már itt, a Plantage- net-házból származó János, és az ugyanebből a házból eredő királyi hercegek és más leszár­mazottak — például I. (Orosz­lánszívű) Richárd, a legjele­sebb Plantagenet-király faty- tyúja közötti hatalmi vetélke­désben felbukkant. Ez a János egyébként a Földnélküli jelzőt kapta az. utókortól, mivel az uralkodása alatti feudális anarchia, a ha­talmas birtokokkal és hatalmas befolyással rendelkező bárók kiskirálykodása, meg a bonyo­lult külpolitikai manőverek miatt a király mind angliai, mind pedig külföldi, elsősor­ban franciaországi birtokainak nagy részét elvesztette. S az ő nevéhez fűződik egy másik igen nevezetes esemény is: 1215. június 15-én kénytelen volt aláírni a Magna Charta bibériaiam (Nagy Szabadság­levél) elnevezésű okmányt, mely lényegében véve nem a királyi jogoknak, hanem a feu­dális bárók és az egyházna- gyok kiváltságainak és előjo­gainak a rögzítése. A János király nem tartozik a legjelen­tősebb Shakes­peare-művek sorá­ba. Még a királydrámák közt is csak a második vonalban tartják számon. Természetesen ebben sem sokat érdeklik a történelmi tények Shakes- peare-t, mint ahogyan megle­hetősen szabadon kezeli e té­nyeket még a leghíresebb ki­rálydrámában, a III. Richárd- ban is. De nem is ez a lényeg, hanem amit a kitűnő, lengyel származású Shakespeare-ku- tató, Jan Kott állapít meg a királydrámákról: valamennyi­ben tulajdonképpen ugyanarról van szó: a hatalom körforgá­sáról. Megismerkedünk egy királlyal, aki a dráma során hatalomra kerül, vagy már ha­talmon van, majd ezt a ha­talmat fokozatosan elveszíti, s a dráma végén fellép az új ki­rály, akinél azonban már többnyire mutatkoznak a ké­sőbbi hatalomvesztés okai is. A hatalom tehát valósággal meg- őrli a hatalomra kerülőt; a trónt először mindenki a vá­gyak netovábbjának látja, majd amikor beleül (vagy amikor már benne ül), rá kell döbbennie, hogy ez a trón vesztőhely. S ez így forog megállás nélkül; minden új király végigmegy ezen a fo­lyamaton. Az a János király variáció azonban, mely a Várszínház színpadán most megjelenik, csak alapvonásaiban emlékez­tet Shakespeare művére. Dür­renmatt azt írja a drámához fűzött megjegyzéseiben, hogy 6 is, miként Shakespeare, bizo­nyos értelemben csak nyers­anyagként kezelte az előd (itt: Shakespeare) művét. „A dra­matizált krónika példázattá alakult át: a politika komédiá­jává, egy bizonyos politika ko­médiájává” — írja. A játékban ez (erős leegyszerűsítéssel szól­va) úgy jelenik meg, hogy Já­nos és a francia király, Fü- löp, hatalmi vetélkedésüket, dinasztiaharcukat úgy vívják meg, mint valami barátságos sportmérkőzést. Miközben mindkét oldalon katonák ezrei pusztulnak el, s mindkét király szemrebbenés nélkül végezteti ki a másik családtagjait, roko­nait, ők barátságosan társalog­nak, rokoni kapcsolatot építe­nek ki egy érdekházasság ré­vén, érdekük szerint szembe- szállnak vagy behódolnak a pápa szintén hatalmi indítta­tású, s egyáltalán nem a val­lás parancsából fakadó követe­léseinek, vagy cselt vetnek egy­másnak, hazudnak és esküt szegnek, a legkisebb lelkifur­dalás nélkül. Hogy János a já­ték végén meghal, az nem eb­ből az ellentétből fakad; egyik leghűbbnek tudott embere mérgezi meg. Az pedig, aki eb­ben a szinte áttekinthetetlenül kusza világban, ebben a gátlá­sokat, erkölcsöket és humánu­mot nem ismerő politikai cir­kuszban megpróbál az ész és a tisztesség szavára hallgatni (Faulconbridge, a Fattyú, Oroszlánszívű Richárd termé­szetes fia) magára marad, és még örülhet, hogy ép bőrrel megússza. Kerényi rendezése ezt a — Jan Kott szavaival — Nagy Mechanizmus körforgást egy remeik ötlettel tudatosítja. A játék úgy kezdődik, hogy két fickó felmossa a játékteret, majd e térre beül János ki rály, s közben fent, egy bás­tya tetején, kivégeznek három embert. Az áldozatok fejét há rom nemes kosarakban hozza le a király elé. A darab végén pedig, a már halott János ki­rályt eltakarítja ugyanaz a két fidkó. Közben a bástyán újabb három embert végeznek ki s ezek azonosak a darab eleji három nemessel. Az ő fejüket három újabb férfi hozza; öl­tözékük azonos a lefejezett ne­mesek öltözésével. A Nagy Mechanizmus őröl tovább. N emcsak a két vég­pont ilyen pontosan 1 megkomponált azon­ban. Az egész elő­adás rendkívül kidolgozott, minden ízében átgondolt, és — ami a legfontosabb vonása — végig megőrzi azt a gunyoros, ironikus, néhol majdnem az abszurdba hajló játékstílust, mely híven követi a dürren- matti szándékokat. Meglepetés három frissen végzett fiatal .színész teljesítménye. Ck vizs­gaelőadási szerepeiket tartot­ták meg: Hirtling István mint János király, Funtek Frigyes mint Faulconbridge, Mácsai Fái mint kígyósimaságú Pem­broke gróf érett és teljes alakí­tást nyújt. Kitűnően illeszke­dik ebbe a játékstílusba Fülöp Zsigmond francia királya, Ke­rekes József f. h. Dauphinja, Nagy Zoltán bíboros érseke. Tartalmas, igazi színház ez; a fővárosi színiévad eddigi leg­teljesebb színházi élménye. Takács István ­Vetekszik a fővárosival Régi és új kiegészíti egymást Szerteágazó, sokféle szempontból értékelhető probléma manapság a szabad idő hasznos eltöltése. Áfásként közelíti meg a klasszikus mű­vészeti ágakat, a tudományokat közvetítő tanár, másként a népműve­lő. A sportbarátok a szabad levegőt, a mozgást tartják az egyedül üdvözítő kikapcsolódásnak, sorolhatnánk hosszan még az elkötelezett jóakarók ajánlatait, ha nem kellene számolnunk ázzál, hogy a meg­térítendők többsége némileg eitérő nézeteket vall a szabad idő hasz­nos eltöltésének mikéntjéről, önismétlésbe bocsátkoznánk, ha hosz- szan elemeznénk most a Pest megj'e oly sok településén megfigyel­hető ingázó élei Torma időigényességét, vagy a háztáji, a kert és gyü­mölcsös művelésének, az állattartásnak mind a társadalom, mind a gazdálkodó számára egyértelmű hasznosságát. Ezek kézzelfogható eredményével bizony csak akkor konkurálhatnak a kultúra vidéki központjai, a művelődési házak, ha jó érzékkel kitapintják, miféle programokkal vívhatják ki az emberek érdeklődését, mivel vonhat­ják el őket egv időre a megszokott és egyébként hasznos szabadidős foglalatosságoktól. Hiába, más az idő értéke városon, és más falun. Míg az előbbi lakói, a betonfalak szorításából, akár unalomüzéskén» is elsétálnak a közeli moziig a hétvégeken, addig a családi ház, a kert mindig bőven ad tennivalót, hogy ne legyen tétlenségre kárhoz­tatva a gazda. tóink, a hivatásos katonák nem töltik meg a háromszáz személyes színháztermet, így szükségünk van a vendég né­zőkre. A nagyrendezvények bevétele még így is csak a ráfordításnak mintegy nyolc­van százalékát fedezi. Igyek­szünk minden igénynek eleget tenni, a heti két filmvetítésen kívül például filmklubot is szerveztünk, amelyet elsősor­ban a fiatalok látogatnak. Üj kezdeményezésünk a rock­butik, ahol óriási kínálatból válogathatnak a tinédzserek, és tetszés szerint átvehetik magnóra kedvenc számaikat. Az egész körzetnek Másfél éve már, hogy ki­vételesen szerencsés helyzetet mondhatnak magukénak a tá- piószecsőiek. Az új, helyőrsé­gi művelődési központ átadá­sával immár két intézmény verseng a helybeliek ke­gyeiért, annál is inkább, mert gazdasági szabályozók ma már nem teszik lehetővé, hogy bevétel nélkül gazdál­kodhasson egy művelődési ház. Kiss Károlyné, a nagyköz­ségi tanács vb-titkára arról beszélt, hogyan fogadta a fa­lu az új szórakozási, kulturá­lódási lehetőséget, milyen együttműködést sikerült ki­alakítani a művelődési köz­ponttal. — Nemcsak a helybeliek, hanem a nagykátai körzet életében is fontos szerepet játszik a helyőrségi művelő­dési központ, az egész kör­nyék látogatja rendezvényei­ket. Nem véletlen, hiszen az épület színvonala, felszerelt­sége vetekszik bármelyik ki­sebb fővárosi színházéval. Produkcióik is olyanok, ame­lyekért eddig Budapestre kel­lett utazni, hiszen egyetlen községi művelődési ház szín­pada sem volt alkalmas fo­gadásukra. Számos más területen is élvezzük az új intézmény elő­nyeit. Most ismerhettük meg, milyen kellemes egy jól sike­rült színházi este után ké­nyelmesen és olcsón megva­csorázni a saját fenntartású éttermükben. S a gyermek- műsorok, tanfolyamok, az is­kolás korúak új élményei kö­zé tartoznak. Legutóbb pél dául űszótanfolyamot szer­vezett a művelődési központ — természetesen elsősorban a tiszti lakótelepen élő gyer­mekeknek. Az autóbuszra azonban jóval több gyermek felfér, mint ahányan onnan jelentkeztek. így a szecsői is­kolások közül is sokan részt vehettek az úszásoktatáson, amelynek megszervezését és költségeit a tanács nem tud­ta volna vállalni. Filmklub és rock butik Az újdonság varázsa más fél év alatt már megkopott ugyan, de a látogatottság, az érdeklődés mind a mai napig nem csökkent. Hogy miért, arról Ankáné Sándor Judit, a helyőrségi művelődési köz­pont közművelődési előadója tájékoztatott. — A kezdeti érdeklődést sikerült megtartanunk azzal, hogy időben felmértük, mi­lyen műfajú és stílusú elő­adásokat tart a közönség si keresnek. Állandó látoga­Sajátos profil Walter János, a régi, Dam­janich művelődési ház igaz­gatójának hangjában azonban némi keserűség érződik. Nem véletlen, hiszen az ő színpa­dukon bizony nem férne el az 53 szereplős Háry János előadás, s nem rekesztheti ki a mozielőadásokról a füttyö- gető, tökmagot rágó nevelet­leneket. — Tény, hogy lényegesen mostohább feltételek között dolgozunk, mint helyőrségi kollégáink. Az persze nagyon jó, hogy jelenlétükkel erősítik a nagyközség kulturális éle­tét, mert a mi látogatottsá­gunk, bevételünk sem csök­kent a művelődési központ átadása óta. A technikai fel­tételek következtében a mi profilunk más; elsősorban szakkörökkel, kiscsoportos foglalkozásokkal kötjük le az érdeklődőket. Nálunk műkö­dik a majd száztagú népi együttes, s bár éttermünk nincs, lakodalmakat azért gyakran tartanak öreg fa­laink között. Ha minden igaz, még idén elkészül a kondi­cionáló termünk, amely ismét új lehetőségeket teremt, ta­vaszra pedig a szabadtéri színpad. Ezután zöld utat kap­nak a nyáresti programok. Az új tehát — izgalmas, vonzó, a régi —, a hagyomá­nyos. S ha mindkettő — saját feltételei között —. felelősség­gel, lelkiismeretesen tölti be feladatát, azon csak a lakos­ság nyerhet. Márványi Agnes Kiállítás D unavarsányban Egy kicsit a holnap A község felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából tárlat nyílt a tanácsházán he­lyi alkotók műveiből. Duna- varsány térségének kiemelke­dő festője a nem régen elhunyt Kiss László, aki Bene Géza tanítványa volt még abból az időből, amikor e nagy festőnk Dunavarsányban járt és innen is gyűjtött motívumokat. Kiss László rajzírása benső­séges, és komoly felkészültsé­ge révén tellett erejéből nagy méretű pannóra is, amely egy­úttal kordokumentum 1955- ből. A cím jellemző: Kultúr- agitációs brigád köszöntése kiváló gazdánál. Nemcsak a méret nagysága imponáló, ha­nem az áramló tömeg rajzi megoldása — katonák, parasz­tok. népviseletbe öltözött me­nyecskék nyüzsögnek a felüle­ten. Pontos a környezetábrá­zolás is, kukoricaíüzér lóg a ház falán, s mintegy a kép kö­zéppontja az úttörő; egy kicsit a holnap. E még csak fel sem fedezett mű . nyártól a duna- varsányi tanácsháza. díszter­mében lelte meg végső ottho­nát — érdekes epizódjaként az 50-es évek magyar képző művészetének. Táblaképei kö­zül a Petőfi-portré, két szent endrei táj, a dunavarsányi részletek és egy váci utcakép keltenek méltó figyelmet. Ké­pei mellett különösen érdekes Rácz Albertné Merczel Kata­lin tányérokra, korsókra fes­tett virágmotívumai és tájai, visszatükrözik kerti élményeit, ragaszkodását az évszakok pa­zar színözönéhez. Gobelinok, hímzések között kelt figyelmet ifj. Losonci Miklós képsoroza­ta elképzelt tájakról és látott őzekről, vaddisznóról, rókáról. Kár, hogv állatfaragásait nem állította ki. A pedagógus A tanulók kisikálva, ráncbaszedve, ünneplésre készen, vonulnak be a tor­naterembe. Szépek a lá­nyok a matrózbluzban, a fiúk kissé feszengenék a fehér ingben, öltönyben. Az igazgatóhelyettesek job­bára a bordásfalat támo­gatják, állva. Tán, hogy a kellő pillanatban jól belát­hassák. a most mindenkép­pen fényes termet, megre- gulázhassák az esetleges rendbontót. Főleg az idősebb, akinek kew.ény tartását, egyenes derekát magánéletének sú­lyos tragédiája sem tudta megroppantam. Született pedagógus, kapcsolata ta­nítványaival föltétlenül ba­ráti. Szaktárgyainak sze­relmese, s nem akárho­gyan tanítja a fizikát, ké­miát. Tekintélye nagy, tisztelik és szeretik. Társ­nője, a másik helyettes, ügyesen lavíroz a gyakran fölvetődő konfliktusok kö- r zött, híres föltétien jóindu­latáról. A hajdani kitűnő sportember-igazgatóval így hármasban kormányozzák a sajkát, mely sokszor fel­billenni látszik, hánykoló­dik, de sohasem merül el. A nesz elül, most a „diri” beszél. Kezében nem zizzennek unalmat rejtege­tő papírlapok; úgy szól a sokasághoz, mint egyetlen­hez a folyosón, két óra kö­zött. Varázsa a személyes­ség, s mert nyilvánvalóan rögtönöz — a hitelesség. Keveset beszél, aztán a szemüvege után nyúl, pa­pírról diákok nevét olvas­sa, jutalmat, kitüntetést ad át, megöleli a gyerekeket, melegen gratulál. Hetek óta betegen jár az iskolába, szó szerint, alig áll a lábán. Ha kérdezik, miért nem fekszik ágyba, a szokásos érvekkel vála- szol. Majd a diákparlament után, majd ha lezajlott a nevelési értekezlet, előbb még el kell intéznem... f Azt hiszem, ezek kifo­gások. Utálja a betegsé­gét, nem is hiszi el, hogy beteg. Szeret az iskolában lenni. Beszélgetni a gye rekekkel, egy-két kolléga­nővel. Szobája, irodája sem mindig az övé. Egy csapat növendék tanyázik benne, szerepet tanulnak, verset mondanak. Elősze­retettel ülnek be székébe íróasztala mögé. A fiókban aprósütemény maradvá­nyai. A gyerekek elcsipe getik. Még sosem keres te... Herman Éva Tv-FIGYELŐ! Jelenet az előadásból KihÖnÖS házasság. Onedinék — végleg, avagy ismét csak egy időre? — elköszöntek, és megjelentek helyettük a sok­kal közelebbről ismerős Dőry báróék, ezek a Mikszáth Kál­mán regényében kedélyeskedő, dínomdánomozó, majd, mint tudjuk, férjfogóvá züllő úri népek. Ellentétben a híres brit hajós vállalkozóval, aki­ről csak bizonyos ellenőrizhe­tetlen források jelzik, misze­rint több mint ötven epizód­ban harsogott és nyerészke­dett, Dőry uramékról biztosan tudhatjuk, hogy négyszer tűnnek fel, majd mondanak búcsút a képernyőn. Hogy amikor majd a záró traktus után feltápászkodunk a karosszékekből, hogy s mint vélekedünk Zsurzs Éváéknak erről a legújabb vállalkozásá­ról? Nos, ezt így előre még nem tudni. Az első fejezet megtekintése után azonban már sejteni lehet, hogy ez a magyar filmsorozat aligha fog olyan mély nyomokat hagyni az előfizetőkben, mint ama 1951-ben forgatott Különös há­zasság, amelynek rögzítését a legendásan jól filmszakember, a hatások tudora, Keleti Már­ton vezette. Föltehetőleg éppen azért lesz kevésbé felkavaró, gyön­gébb taszitású és vonzású, amit éppen erényeként jelöltek meg az átszabók ennek a kép­folyamnak: az anekdotikussá- ga miatt. Mert míg ama más­fél órás ős-Házasság csak a legkiélezettebb helyzeteket so­rakoztatta fel, addig emez a mostani, már a nyitányában is igen terjengősnek, lassú fo­lyásúnak mutatkozott. Akárha magán a regényen andalod- nánk el, oly kényelmesen kö­vetik egymást ebben az új­módi változatban a mozzana­tok. Egy szó mint száz: a le­gendás Ej, ráérünk arra még! szelleme látszik lebegni ezen az egész jókora vállalkozáson. S hogy Pató Pál gondolko­dás- és viselkedésmódja ke­rült szóba, érdemes visszaka- nyadorni ismét Onedinékhez, akiket lehetett szeretni vagy nem szeretni, de akik valósá­gos telekommunikációs mág­nesként vonzották a szemet. Javarészt éppen azért, mert remek dramaturgiai adagolás­ban mondták, játszották el a magukét. Baines kapitányék ugyanis mindig csak annyit és úgy tüsténkedtek, ameny- nyi a soros hatás kiváltásához föltétlenül szükség volt. Jo­nathan Alwyn rendező bizony nem engedélyezett semmiféle üresjáratot, amikor a néző úgy érzi, magától fotografál a szereplőikre rögzített kamera. A hozzáértés és szigor közis­mert eredménye: a világsi­ker. Elizabeth persze nem Dőry Mariska, de a publikum, amely sorsuk alakulására kí­váncsi, mégiscsak ugyanaz. Ezt a körülményi bizony il­letlenség — noha szokás — figyelmen kívül hagyni... Ciäiühi kiír. Ahogyan dr. Ranschburg Jenő pszichológus elköszönt a Családi körtől, ez a közkedvelt familiáris maga­zin elvesztette önmagát. Amíg az említett lélekbúvár fejte­gette előttünk a nyilvánva­lóan sarkított élethelyzetek alakulását, a szereplők — hadd fogalmazzunk ide illően — motivációit, addig valóban egy fő műsoridőbe illő főmű­sor volt ez a hogyan éljek, mit cselekedjem-játék. Újab­ban azonban kevés örömün­ket lelhetjük csak Kelemen Endre vállalkozásaiban. Legutóbb, amikor a kis Adám érkezése körül csaptak össze az érzelem- és indulat­hullámok, szinte előre tud­hattuk, hogy milyen szenten­ciákkal szembesülünk. Olyas­mikkel, hogy egy bizonyos életkorban a nőknek gyer­mekre van szükségük; hogy a fiatal férjek életében is nagy a baba megérkezésével járó változás; s hogy a nagyma­mák jobban teszik, ha csak akkor mennek segíteni, ha tényleg szükség van rájuk. Ennyi és nem több volt a lecke. Nagyjában-egészében szintén ilyen iskolásán, taní­tó bácsisan előadva. Ez pe­dig, valljuk be, a Ranschburg- féle fejtegetésekhez képest igen kevés. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents