Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

Mélyépítők Exportmunka, ismét itthon Két és fél évi tárgyalások után az idén augusztusban aláírták a tihanyi kemping területén létesülő üdülőfalu építési szerződéseit Az elhú­zódó előkészületek magyará­zata a nálunk szokatlan, úgy­szólván ismeretlen vegyes vál­lalati forma, amely részvény­társaságként működik. A rész­vénytársaságnak több külföl­di és magyar tagja van, köz­tük a gödöllői székhelyű Kö­zép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. A külföl­diek között dán és osztrák cé­gek találhatók. A KKMV-nek nem ez az első, itthon vég­zett exportmunkája. Koráb­ban a Vörös Csillag szálló építkezésért szereztek tapasz­talatokat. Űszómedencés, fedett te- niszcsarnokkal, mini golfpá­lyával és egyéb sportlétesít­ményekkel ellátott szálloda, több mint másfél száz külön­böző típusú dán ház, fogadó, szerviz, gyermekmegőrző, ját­szótér, parkoló készül az üdü­lőfaluban, amelynek munkái javában tartanak. A KKMV tervezi és építi a területen belüli közműveket, a vízvezetéket, a locsolóutat, a szenny- és csapadékvíz­csatornát, az elektromos ener­gia hálózatot, a távfűtést, a térvilágítást. A dánok alvál­lalkozójaként valamennyi ház alapozása, a terület parkosí­tása, az utak építése szintén a gödöllőiek feladata. A mun­kával az 53-as főépítésvezető­séget bízták meg, amelynek munkatársai az említett szál­lodánál is dolgoztak. A szerződések szerint a munka értéke meghaladja a száznegyvenmillió forintot. A megállapodások igen szigorú minőségi kikötéseket és ha­táridőket tartalmaznak. Ha ezektől eltérnek, jön a kötbér. A feladatokat két ütemben hajtják végre. Az első befeje­zési ideje a következő év jú­nius 30-a. Ez a tény, valamint az, hogy most nehéz hónapok következnek, a téli hidegek, a mélyépítőktől nagyon fe­gyelmezett, ütemes munkát kíván. Leállni csak akkor le­het, ha a hőmérsék’et tizenöt fok alá süllyed. A tihanyi munkások tíz napot dolgoz­nak egyfolytában, majd ötna­pos szünet következik. Megkezdték az építkezést a külföldiek is. A dánok a múlt hónap első, az osztrákok a második felében. Válasz interpellációkra Több helyen kátyúztak A gödöllői városi tanács szeptemberi ülésén a szoká­sosnál jóval több interpelláció hangzott el. A kérdések és vá­laszok egy részét keddi szá­munkban közöltük. Most a többiekre kerítünk sort. Szávai Tibor, 16-os válasz­tókerület, a János utca és a benzinkút körüli terület ká­tyúzását kérte. A munkát időközben elvégezték. Kocsár- di Lajos, 8-as vk, kérte a mű­szaki osztályt, hogy kötelezzék a gáztársaságokat az árkok visszatöltésére, továbbá az Is­kola téri élelmiszerbolt pénz­tárgépének megjavítását, mert a kiadott blokk nem olvasható. Az. első -kérdésre azt a választ adták, hogy az árkok beteme­tése a gáztársaságok feladata, s felhívták a Városgazdálko­dási Vállalat, mint lebonyolí­tónak figyelmét, hogy ellen­őrizzék annak megtörténtét. Az élelmiszerboltban ellenőrzést tartottak, s megállapították, a pénztárgép rossz, az üzletet üzemeltető- vállalat igazgató­ját felkertek a gép soron kívü­li megjavítására. Monori Minaiy, 14-es vk, a Munkácsy Mihaiy utca kátyú­zását kerte. A munkát okío- beröen eivegezten, az asziait- szonyegezest, az anyagi neiy- zettoi lUggoen, jövőre tervezne. Moíuut Janos el-es vk, az Erkel Ferenc isikoia udvarán ideiglenesen felállított két vil­lanyoszlop eltávolítását kérte. Az osziopoKat azóta lebontot­tak. Ur. üarabas Andor, 47-es vk, a Kossuth Lajos utcád tómbiutömu melletti nagy­mennyiségű föld elszállítását kerte. A válaszból kitűnik, a PAEV vállalta az elszállítást. Török Sándor, 32-es vk, nyil­vános telefont kért a Röges utcába. Itt is az érpár hiánya miatt nem lehet pillanatnyilag felállítani. Szabó László, 48-as vk, el­mondta, hogy balesetveszélyes nyílás van a Április 4., Balas­si Bálint utca találkozásánál. A Táncsics Mihály út. Totál Miklós utca sarkánál behajta­ni tilos táblát helyeztek el, a forgalom ideiglenes elterelése idejen, s azóta is ott van. A Toldi utcában a nagy jármű­vek megrongálták az úttestet, célszerű lenne megelőzni a to­vábbi károkat, amiket a tél okozhat. Végül megkérdezte, nem lehetne-e a délután 4 órakor közlekedő járatot, amely Gödöllőről Veresegy­házra tart, kitérővel közleked­tetni, érintve az Április 4. ut­cát. A műszaki osztály az inter- peilálót arról tájékoztatta, hogy a veszélyes nyílás meg­szüntetéséről gondoskodtak, a behajtani tilos táblát eltávo­lították, a kátyúzást elvégzik. A buszjáratra vonatkozóan azt válaszolták a volánosok, hogy a kérés teljesítésére az autóbusz-pályaudvar elkészül­te után kerülhet sor. Húszamé Prém Katalin, 45- ös vk, a Rét utca és a Blaha Lujza utca sarkára kért tele­font. Arról is érdeklődött, hogy mik a gázvezeték-építés feltételei a blahai területen. A Blaha Lujza utcai élelmi­szerbolt választékát is kifogá­solta. A telefon felállítása a postától függ. A gázvezetéket magántársaság építheti, aho­gyan a város m-*» részein is teszik. Az élelmiszerboltban tett ellenőrzésen megállapítot­ták, hogy a választék még a mindennapi cikkekből sem ki­elégítő. A hiányosságok meg­szüntetésére kérték a vállalat igazgatóját. Ebben a boltban egyébként van telefon, amit sürgős esetben használhatnak a lakók. Damásdiné Bocs Márta, 45-ös vk., a Táncsics Mihály út és kornyékének a buszhá­lózatba való bekapcsolását kérte. A Volán szerint a jára­tok sűrítésére nincs mód, il­letve ezt az igényt is a pálya­udvar elkészülte után tudják kielégíteni. Bencsik Árpád, 6-os vk., korábban kérte, hogy az Illés István utcában he­lyezzenek el sebességkorláto­zó táblát, az iskola előtt, a Dárda utcában fessenek fel zebrát. A sebességkorlátozás nem indokolt, az iskola előtt gyermekek veszélyt jelző táb­lát helyeznek el, ha jövőre el­készül a megkülönböztetett fényt adó lámoahe'v, akkor fe'festik a zebrát a Dráva ut­cában. L.LOI Szombati jegyzet! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 264. SZÄM 1984. NOVEMBER 10., SZOMBAT A nagy átszervezés után Jobban képzett szakigazgatók A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén az apparátus káderhelyzetével és munkakörülményeivel foglal kozott. Ennek előtte 1980-ban tárgyaltak erről, s a határo­zatban a következő feladato­kat adták akkor a testület vezetőinek: legyen nagyobb arányú a belső előléptetés, nö­vekedjen az apparátusban a felsőfokú végzettséggel ren­delkezők köre, kapjanak több megbízatást a fiatalok, a szakmai képesítés megszerve­zésére tervszerű beiskolázás történjen, az új felvételesek­nél vizsgálandó, mennyiben felelnek meg az államigaz­gatás sajátos követelményei­nek. Azóta, lezajlott az állam- igazgatásban egy nagy. át­szervezés. A végrehajtó bi­zottság az ebből adódó új és másfajta követelményeket is figyelembe vette, amikor ér­tékelte az elmúlt négy év fejleményeit. Megállapíthatta, hogy a tudatos . kádermunka eredményeként javult a dol­gozók állami és politikai is­kolai végzettsége. Egy kivé­telével az osztályvezetők vala­mennyien egyetemi vagy fő­iskolai végzettségűek. Az ügy­intézők közül negyvenhárom százalék felsőfoka képesítésű. Az apparátus csaknem ki­lencven százaléka van birto­kában annak a képesítésnek, amit az illető munkakörre előírtak. Fiatalok felsőfokúba Számottevően csökkent a politikai végzettséggel nem rendelkezők száma. Ez rész­ben annak is betudható, hogy az állami iskolai végzettséget politikai képesítésnek ismerik el. Most arra kell törekedni, hogy növeljék a középfokú politikai végzettségűek ará­nyát. A fiatalokat pedig fel­sőfokú intézményekbe kell beiskolázni. Az átszervezéskor a volt járási hivatal apparátusából, húszán kerültek a városi ta­nács állományába. Arra tö­rekedtek, hogy jól felkészült, az államigazgatásban jártas embereket vegyenek át. Ezek az emberek beilleszkedtek, felkészültségüket bizonyítja, hogy azóta ketten osztályve­zetők lettek. Speciális ismeret A beszámolási időszakban nemcsak jöttek, hanem men­tek is a tanácsból. A fluk­tuáció felgyorsult, a korábbi évi 6—8 százalékról 17—20-ra emelkedett. Többségük olyan helyre ment, ahol kisebb munkáért és felelősségért több a fizetésük. Olyanok is akad­tak, akik felső szervekhez ke­rültek, illetve másutt vezető­nek nevezték ki őket. S olya­nok is voltak, akik alkalmat­lanok voltak feladataik ellá­tására. Növelte a fluktuációt az a tény, hogy az államigazgatás korszerűsítése sok esetben többletteherrel jár, amit olya­nok, akik elkényelmesedtek, nem vállaltak. A dolgozók döntő többsége azonban igen. ök a megváltozott körülmé­nyek között napjainkban na­gyobb aktivitással látják el teendőiket. Sok fiatal került a gödöllői tanácsba. A 35 évén aluliak aránya eléri a 36 százalékot. Az apparátus vezetői úgy vélik, a velük való törődés, amely elsősorban a speciális ismeretek megszerzését segít­heti elő, rövid idő múlva érezteti majd hatását a mun­kában. Az eredmények sem homályosíthatják, el, hogy .to­vábbra is van munkaerőhiány, fél éve hattal, kilenccel van­nak kevesebben, mint kelle­ne. Ebből következik részben az is, hogy egyesek túlterhelt­ségre panaszkodnak. Ismeretes, hogy a gödöllői tanács nemrég a volt járási hivatal épületébe költözött, ahol a régi helyüknél sokkal kellemesebb körülmények kö­zött dolgozhatnak. De azt is tudjuk, hogy épül az új ta­nácsháza. ahol a korszerű szakigazgatási tevékenység alapjai teremtődnek meg. A ma nélkülözhetetlen eszközök, gének, berendezések beszerzé­sével. a szükségesnek mutat­kozó kisebb javítások elvég­zésével jobbíthatják mind a dolgozók, mind a hozzájuk forduló ügyfelek hangulatát. Olyasmiről is szó volt a végrehajtó bizottság elé ter­jesztett beszámolóban, amely inkább személyi feltételek címszó alá tartozik. Ponto­sabban azokról a viszonyok­ról, kapcsolatokról van szó, amelyek nagymértékben hoz­zájárulhatnak a színvonalas munkához. Ha megfelelőek, ha jók. Ilyenek például a de­mokratikus fórumok, ame­lyeknek működését jónak minősítették, noha akadnak osztályok, ahol az elvárható­nál kevesebb figyelmet for­dítanak rájuk. Az úgyneve- zett munkák ollekt íva-mozga- lom viszont stagnál, több szocialista brigád csak formá­lisan működik. Pályázati rendszer Azt nyilván a pozitívumok között kell számon tartanunk, hogy az anyagi, erkölcsi elis­meréseknél nőtt a demokra­tizmus szerepe. Mind na­gyobb hatáskört kapnak a közvetlen munkahelyi vezetők és a társadalmi szervezetek helyi csoportjai. Ennek is kö­szönhető, hogy az elismerés jobban kifejezi az elvégzett munkát és a felkészültséget. A demokratizmus szélesítését jelenti, egyebek között, a pá­lyázati rendszer bővítése. K. P. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: A hagyományok értékei, fo­tókiállítás, megtekinthető 10— 18 óráig. !HBÉaMoilMS«l Maximba. Szovjet ifjúsági film. Csak 4 órakor! A szenzáció áldozata. Szí­nes, szinkronizált amerikai film, 6 és 8 órakor! ffzm a restség miatt Voltak egyszer napszámosok is Szőlőm szüreteléséhez keres­tem segítséget. A rokonok, ba­rátok mind dolgoztak. Szom­baton és vasárnap saját mun­kájukat végzik, nem érnek rá, hogy nekem vagy másnak se­gítsenek. — Talán napszámos akad — mondta anyám, de ki­derült, hogy nincs már nap­számba járó szegény ember, vagy ha egy-kettő akad, azok megfizethetetlenek. Olyan viszonyok — Annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek — dohogták ismerőseim —, s ha megkap­ják mindazt, amit igényelnek, a munkájukban több a tessék- lássék motyogás, mint az ipar­kodás. — Aki a munkát szereti, az mára nem maradt napszámos­nak, annak állandó, tisztessé­ges munkahelye van —, mond­ta a falu jó ismerője, Dénes Sándor nyugdíjas tanácselnök. — A valamikori napszámos két keze munkájával kereste kenyerét, napról napra. Cél­szerű szegény embernek is ne­vezték — emlékezik Dénes Sándor —, mert mindenre vál­lalkozott, mindenre alkalmas volt. Nem a restsége vagy a lustasága miatt élt alkalmi munkából, hanem azért, mert olyanok voltak a gazdasági és társadalmi viszonyok, meg azért, mert aki földes szobá­ban látta meg a napvilágot, azt egész élete végéig tartó nyomorúságra szülte az anyja. Dénes Sándor megrajzolja az egykori napszámos egész évi tevékenységének naptárát, amikor elmondja, hogy a fal­vakban élő napszámosok ta­vasszal eljártak földet ásni, igyekeztek szőlőmunkát fogni. A szőlősgazdákhoz bejutni fő­nyereménynek számított, mert ott több fajta munka akadt: nyitás, metszés, gyümölcsfák tisztítása, nyesése, a levágott gallyak összedarabolása, ége­tése. E:ti harangszó Májusban füvet vágott és takarított a napszámos. Aki szerencsés és ügyesebb volt, az kőműves vagy ács mellé ment. Szalmatetejű házat fe­dett, kerítést csinált. Tapasz­tott, vályogot vert, téglát ra­kott, fát hasogatott, kutat ásott. Soknál az is gond volt, hogy a napi élelme meglegyen, ezért szívesen vállaltak mun­kát kosztos helyeken. Csakhát nem minden háznál főzték a napszámos kedvére. A nagy hús nélküli tálban tették bablevest az asztal közepére, s közösen kanalaz­tak belőle. A szemesnek több jutott, a szerényebb éhen ma­radt. Sok gazda igyekezett meghúzni a napot. Az esti ha­rangszót még a határban hal­lották, s amikor sötétedéskor a gazda portájára értek, még várni kellett a vacsorára. Tét­lenkedni nem volt szabad, ezért ellátták az állatokat, megvágták a szecskát, almoz- tek az istállóban. Az asszonyoknak is akadt munka. Ez volt az oka, hogy aki tudott, a maga kosztján ment napszámba. Kenyeret, szalonnát, hagymát ettek. A szalonna sokszor el is maradt. Nyáron több volt a munka, s magasabbra emelkedett a nap­számbér. Igyekezett is a sze­gény ember. Aratórészesnek állt, hogy megkeresse a télire- valót. összefogtak erre a mun­kára sógorok és komák. Aki részesként vágta a rendet, az nyolcadat vagy hetedet kapott, aki napszámban vállalta a munkát, az egy véka búzáért hajnali háromtól este tíz órá­ig dolgozott. Szüretkor pörkölt Kukoricatörés idején öreg és fiatal egyaránt dolgozott. Meg­tudtam, hogy az ilyenkor szo­kásos harmadolásnak megvolt a maga törvénye. A harmados az első vagy az utolsó rakás kukoricát lapos helyre rakta, hogy kevesebbnek látszódjék. A másik két csomó emelke- dettebb helyre került. A leg­több tulajdonos az osztozko­dáskor legalább egyszer be­dőlt a cseleknek. őszi napszámosmunka volt a répaszedés, tisztítás, verme- lés, aztán októberben kezdő­dött a szüret. Pénzt és egy vö­dör szőlőt, birkapörköltet kap­tak a munkások. A tyúkokkal együtt — Hogy . miből éltek? — kérdezi elgondolkodva Dénes Sándor szinte csak önmagától. — Talán ők.sem tudták. Át­átmentek a szomszédba, meg­kínálták egymást egy pipa dohánnyal, füstöltek, köpköd­tek. Kérdezgették egymást, hol, mit hallottak, hol lenne egy kis kereset. Déli harang­szókor elváltak. Egy kis rán­tott leves mindig került az asztalra, de megtette a sült krumpli is. Ebéd után újabb szomszédolás következett, s alkonyatkor, a tyúkokkal együtt lefeküdtek, hogy ne kelljen fűteni, világítani. Ma nincsenek a faluban szegény emberek, s nincsenek napszámosok sem. Nagyot for­dult a világ. — Nem is akár­merre — jegyzi meg beszélge­tőtársam —, hanem jó irány­ba. És van-e, aki sajnálja, hogy maga alá temette a nap­számost termő nyomorúságot? F. M. Sóvárgás Amikor annak idején Gödöllő volt a célállomás: azt hittem, egyszeri ese­mény a nosztalgiavonat, része a Keleti fennállásá­nak századik évfordulóját ünneplő rendezvényeknek. Noha már áKuor feuuezód- tek azok az egykor volt utazások, eszem ágaban sem volt a nyilvánosságot terhelni velük. A napok ban ismét hallottam < nosztalgiavonatról, amely ezúttal egy másik városba vette útjai. Felkaptam c fejem. 'Többről es masró' is van szó, mint egy pá­lyaudvar ünneplése. Igény mutatkozik a füstös von­tatta szerelvény iránt? Valami iránt, amitől má­sok a maga idejében ,sza baduini szerettek volna. A füst miatt is, ami hatalmas gomolyokban kavargóit a szerelvény elejétől a vé geíg, szénpor szentesedet csapva az ablakon kiha­jolok szemébe. A fojtó, kó- högtetö gázszagrói nem is beszélve. Mi is sóvárog­tunk akkoriban. Arról ál­modoztunk, hogy talán el jön az ideje, amikor bőr párnás üléseken utazha tunk, mint a másodosztá­lyon. De nem ez volt a legkel­lemetlenebb. Hanem a téli utazás marhavagonokban. Amelyeknek a közepén állt egy ütött-kopott széntüze­lésű kalyha, a legtöbbször azonban hideg volt, vagy ha nem, akkor inkább csak füstöt okádott. Lócák is voltak a marhapullman- ban, amelyeken bőven akadt hely, ki mert volna leülni a dermesztő hideg- oen. Így utaztunk a felszaba­dulás után még jó néhány évig, majd szép lassan ki­cserélték nemcsak a mar­havagonokat, hanem a régi fapadosokat is, megszűnt a harmadosztály, s ma bőr- üléses kocsikban utazha­tunk, amelyeket dízel- vagy villany mozdony von­tat. És eljött az az idő is, amikor a füstösök a nosz­talgia tárgyai. De még ezért sem kop­tattam volna, az írógépet. Történt azonban, hogy egy beszélgetésen a vegyszerek károsító hatásáról volt szó. S .ekkor azt mondta egy fiatalabb ember, hogy ré­gen ilyen gond nem volt. A földeket megkapálták, s legföljebb a verejték ju­tott a talajba, de az sem­mi kárt nem okozott. Nyug­tázhatjuk e szavakat örömmel is. Lám, itt van­nak az újabb emberek, akik minden érzelem nél­kül beszélnek a kapálásról, néha talán arra gondolva, vissza kellene térni hozzá, hogy a sok gyomirtó ne károsíthassa termékeny földjeinket. Kapálni nem nehéz. A kapa sem nehéz, nem kell túl mélyen a földbe vág­ni, s akkor könnyed moz­gással haladhatunk a gaz irtásában. Otthon, a kert­ben, ahol csak néhány 16 krumpli, paprika, paradi­csom, uborka nő. Egy vé­get nem érő kukoricaföld­ben mindjárt más. Egy da­rabig megy. Aztán kiegye­nesíti az ember a derekat, majd egyre többször. El­jön az idő, amikor meg­görbítve, felegyenesedve, az egyik lábat a kapa nye­lén nyugtatva is borzasz­tóan fáj. Az ember csak kapál, csak kapál, a kukoricasor pedig mintha megnyúlna mind sűrűbben emeljük meg fejünket, hát már so­sem ér véget?! Egyszer csak kijutunk. De ott a másik, a harmadik, a hu­szadik. A nap pedig süt. Délidőben elhúz a távol­ban egy vonat. Azt kíván­juk, legyen tíz kilométer hosszú, mert amíg nézzük, nem kell kapálni, noha a derekunk akkor is sajog. Így volt ez valahogy. El­múlt, szóba sem kellene hozni, hogy ha olykor nem találkoznánk ifjú sóvár- gókkal, akiknek mégiscsak el kell mondani róla vala­mit. Kör Pál ISSN 0133—iáit (OMÖUÓI Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents