Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

A felnőttek társadalma a minta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. Évfolyam, 257. szám i984. november i., csütörtök A NQSZF évfordulóján Nagygyűlések, koszorúzások A fiúk az apáktól tanulnak Kétszeresen is ünneplésre készülünk Monoron és kör­nyékén. Negyven évvel ezelőtt ezekben az őszi napokban ér­tek ide a Vörös Hadsereg ka­tonái, errefelé is megkezdőd­tek a főváros felszabadítását szolgáló harcok. A szovjet előőrsök egyre több település­ről űzték ki a német utóvédet. A katonák között biztos akadtak olyan veteránok is, akik szemtanúi, netán részesei voltak az 1917-es Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­nak. Fiaik az ő örökségükkel felvértezve szálltak szembe, s arattak győzelmet a fasizmus felett. ★ A NOSZF 67. évfordulója előtt tisztelgő megemlékezések már november 2-án megkez­dődnek Vasadon, ahol — mint tegnap közöltük — a csévha- rasztiakkal együtt azon a na­pon ünnepük felszabadulásuk 40. évfordulóját is. A nagy­gyűlés 14 órakor a klubkönyv­tárban kezdődik, ünnepi be­szédet mond Varga Jenő, az MSZMP városi jogú nagyköz­ségi bizottságának politikai munkatársa. Ugyancsak pén­teken 15 órakor Maglódon megkoszorúzzák az 1956-os el­lenforradalom hős helyi áldo­zatának, Bata Ferencnek a sírját. ★ A sülysápi ünnepséget no­vember 5-én 16 órakor a mű­A legnagyobb szenzációt akkor keltette a csapat, ami­kor augusztus 20-án a helyi sportrendezvényen átvehette a kupát. Tizenöt csapat nevezett és ebből a sok indulóból ők bír­ták legjobban fizikailag és idegileg a harcot, mert szó szerint nagy csata dúlt néha a pályán. Az elődöntőbe jutá­sért 7 métereseket rúgtak, a döntőbe jutásért megint a 7 méteresek döntöttek a javuk­ra. A csapat neve: Kossuth 103 Club. Tagjai mind a Kos­suth iskolába jártak és 1983— 6'i-ben már együtt rúgták a labdát az iskola színeit kép­viselve, járási versenyeken. A gyermekkori barátságokat á‘mentették, így a kispályás bajnokság indulásakor újra együtt volt a csapat. A baj­nokság időszakában a csapat- építés volt a fontos, bár már ekkor lehetett látni, a csapat lassan „beérik”. Augusztus 20-án nehéz sorsolást fogtak ki, de sikerült minden akadályt leküzdeni és a döntőben a velődési házban tartják. A megemlékezés szónoka Tóth Istvánná, a nagyközségi párt- bizottság titkára lesz. Gyom­ron, szintén hétfőn, 17 órakor a helyi hősi emlékműnél ren­deznek koszorúzási ünnepsé­get és nagygyűlést. Beszédet mond Tóthné Fiel Marian, az MSZMP monvri városi jogú nagyközségi bizottságának tit­kára. ★ A többi városkörzet! meg­emlékezésre november 6-án kerül sor. A központi ünnep­ség Pilisen lesz 15.30-tól a művelődési házban. A nagy­gyűlés szónoka ott dr. Szászik Károly, az MSZMP monori városi jogú nagyközségi bi­zottságának első titkára lesz. A politikai, társadalmi és tö­megszervezetek, gazdasági egységek képviselői délelőtt 10 órakor koszorúzzák meg a felszabadító harcokban elesett szovjet katonák sírjait Gombán ugyancsak a mű­velődési ház, illetve annak kertjében felállított emlékmű előtti park lesz a helyszíne a koszorúzásnak és a megemlé­kezésnek. Beszédet mond Racskó Károly, a községi párt­vezetőség titkára. Maglódon a szovjet hősi emlékműnél 13 órakor kezdődik a koszorúzás, az ünnepi nagygyűlést, ame­lyen Fodor Sándor, a nagy­községi pártbizottság titkára beszél, 14 órakor a művelő­kispályás bajnok, a D. G. T. S. volt az ellenfél. Nagyszerű csapatmunkával, önfeláldozó szerelésekkel és önzetlenségükkel nyerték meg a kupát és nagyon boldog volt a csapat. A mérkőzések után tovább­ra is együtt maradt a baráti kör és a Kossuth utcai öregek klubjában értékelik ki egy- egy mérkőzés eredményeit. A mostani bajnoksághoz is sok sikert kívánhatunk a lel­kes kis csapatnak. Nagy Zsuzsanna Mai labdarúgás Megyei II. osztály, A-cso- port: Gyömrő—Bugyi, Sorok­sár, VOSE-pálya, 13 óra, ve­zeti: Toldi (partjelző: Lázár, Túri). Az első fordulóban le­játszott Gyömrő—Bugyi 0-3-as mérkőzést a gyömrőiek — bí­rói műhiba miatt — megóv­ták. A szövetség többszöri tár­gyalás után újrajátszást ren­delt el semleges pályán. Lel­kes játékkal pontszerzésben reménykednek a gyömrőiek. dési házban tartják. Az üllői szovjet hősi emlékműnél 14 órakor rendezik meg a meg­emlékezést, amelynek szónoka dr. Leyrer Lóránt, a nagyköz­ségi pártbizottság tagja lesz. A monoriak szintén a helyi szovjet hősi emlékműnél gyü­lekeznek majd, hogy 14 óra­kor elhelyezzék a kegyelet ko­szorúit, s meghallgassák Skri- bek Józsefnek, az MSZMP vá­rosi jogú nagyközségi bizott­sága titkárának megemléke­zését. Vecsésen 13 órakor a falusi, 13.45-kor az Andrási üti te­metőben levő sírokat koszo­rúzzák meg, majd a művelő­dési központban 15 órakor kezdődő nagygyűlésen Csányi János tanácselnök mond be­szédet. ★ Mendén és Ecseren egyfor­mán 17 órakor kezdődik a megemlékezés a helyi műve­lődési házakban. Az előbbi te­lepülésen Bukovics Béláné, a HNF helyi bizottságának el­nöke, a főváros szomszédságá­ban levő kisközségben Valek Károlyné, a helyi pártvezető­ség tagja lesz az ünnepség szónoka. A szabadon termő gomba­fajok már az ókorban is ízle­tes, különleges fogásként sze­repeltek az ember táplálko­zásaiban. Japánban és Kíná­ban mintegy 2000 éve ter­mesztik az úgynevezett siita- kegombát, amelyet orvosság­ként is használnak. A gombák mesterséges termesztése Euró­pában jóval később terjedt el, az első adatok a XVII. szá­zadból valók. A csiperketermesztés ősha­zája Franciaország. A csiperke — feltehetően — a trágyakaz­lakon, a melegágyakban való gyakori megjelenésének kö­szönheti felfedezését, a mes­terséges termesztés megkezdé­sét. a kezdeti, jelentősebb mé­Kései virágokat fakaszt a szelíd ősz a szélvédett árok­partokon. Csalóka azonban a nap, fénye van csupán, tüzét, erejét elpazarolta a nyári ká­nikulában. A hajnal hidege bizony csíp, mint a pattogó ostorszíj, a dűlőuta'k kátyúi­ban azonban már nagyot zök­ken a pótkocsi, sietős a dol­ga, mögötte ugyanis a másik, s maholnap itt a didergős no­vember. Sorol a búza A Hosszúberekben már zöl­den sorol a búza. Elővetemé- nye, a sárgarépa, finoman szeletelve szárított állapot­ban a raktárakba került, talán Kanadában már árusítják is. Persze a vecsési Ferihegy Tsz, a rendszergazda, a jö­vedelmező termesztés techno­lógiájának kidolgozója, meg­valósítója még nem ülhet öl­be tett kézzel, hiszen Üllőn az országút mellett akkora táb­la várja a betakarítást, szélét- hosszát a szem nem bírja be­mérni. Még a jótorkú kiáltás sem hallik el odáig. — Pedig mindössze kétszáz hektárt vetett a közös gazda­A tömbház udvarára ös­vény keskenységű beton bejá­rók vezetnek. A körben ma­gasodó épületek minden ab­laka egy-egy szem, de ki fi­gyel oda, mi történik az al­kalmi garázsokkal, kocsikkal, kőkockákkal és hulladékkal telepettyezett téren? Álmosan nyújtózkodik a szürke délután, amikor vala­honnan egy kis csapat vará- zsolódilk elő hirtelen: hét szép szál gimnazista fiú és egy szőke kislány, táskákkal, isko­laköpenyben, s nézem az ab­lakból, amint egyikük előszed a földrajz- és matematika­könyvek mellől egy elegáns, sötét palackot. Cigaretta is kerül, pöfékelnek, a palack kézről kézre és szájról száj­ra jár. Lemegyek hozzájuk — mon­dom magamnak, és a lépcsőn meg kell állnom, hogy lehig­gadjak. Hiszen nem ég a ház. Csak arról van szó, hogy egy csapat tizenéves iszik és do­hányzik egy számukra vad­idegen udvaron, száz ablak szeme előtt, háborítatlanul. Hogy ehhez nekem, a felnőtt­nek közöm van. az kétségtelen — de mit lehet ilyenkor mon­dani? Néznek rám, nyugodtan és értetlenül. Egyik fiú a gallér­jáig elpirul, az ügy tehát még­sem teljesen reménytelen, a beszélgetés azonban egyoldalú: én kérdezek, ők pedig hang nélkül pakolják össze a kilen­gés kellékeit, a vermutospa- lack ismét a táska mélyére kerül, s percek alatt kiürül az udvar. Ha ezt így megírom, festek egy képet a gimnazistákról, mely szelíd ugyan, de mégis­csak adalék a széles körben terjedő véleményhez: a tizen­évesek isznak, dohányoznak. retű csiperketermesztés a Pá­rizs környéki kőbányákban folyt. A XIX. század közepén jutott el a gombatermesztés Angliába, ahol először a szabadban, majd üvegházak­ban folytatták. Később — spe­ciálisan erre a célra — ter­mesztőházakat építettek. A csiperke termesztés az 1900-as évek elején Európában is meghonosodott. Hazánkban a gombater­mesztést először melegágyak­ban, földbevájt kunyhókban végezték. Hamarosan a Buda­pest környéki kőbányák tár­náit foglalták el a gombater­mesztők: 1900-ban már körül­belül 20 ezer négyzetméteren termesztettek gombát. ság az előző évek 300 hektár­jával szemben — tájékoztat Bogyó István, az ágazat gaz­dája, a legrégibb szakember, aki már a jogelőd Zöldmező­ben kezdte megteremteni Ve­csésen a nagyüzemi zöldség- termesztés jövedelmező alap­jait. Hatszáz vagon termés vár betakarításra, ennek 50 száza­lékát szárítmányként értékesí­ti a közös gazdaság. A visszajelzések szerint elé­gedettek a partnerek az észa­ki és a nyugati államok­ban, de ahogy már szó esett róla, eljut az értékes termék Kanadába is. A határokon belül azonban még maradiak az étkezési szo­kások, a háziasszonyok ide­genkednek a konyhakész áru­tól, a Compack nagyvállalat alig néhány mázsa rendelésé­vel bővíti ajánlható áruvá­lasztékát. Kiment a divatból A deréknyomorító ásogatás helyett ma már a betakarítást a gépek végzik, némi kézi munkaerőre azonban még mindig szükség van. A gép­szabadosak, nem ismernek til­tást, szórják a pénzt, züllenek. a takarítónők nem győzik összeszedni az üres üvegeket a tantermekben, egyes kirán­dulások orgiává fajulnak — és így tovább. De hát ez így nem igaz. Ak­kor sem igaz, ha éppen útban a gimnáziumba hallom mind­járt a másik történetet, ám­bár ezt már monori általános iskola utolsó éveseiről. Mesé­li az anyuka, hogy fia igen rosszul érezte magát a tanul­mányi kiránduláson, kilógott a sorból, mert sem a lányok iránt nem érdeklődik még, sem a pálinkát nem szereti, de a kollektív ..idétlenkedést’’ a kirándulást vezető tanárnő azzal summázta: aztán otthon erről egy szót se! jjjjjj Szentgyörgyi Istvánnak, a gimnázium igazgatójának me­sélem el mindkét históriát, megtoldva a kérdéssel: az irá­nyító, a nevelő szemével ho­gyan látja, milyenek hát diák­jaik? — Egy iskolát soha nem az ötszáz, teljesen normálisan és egészségesen élő tanulójáról ítél meg a közvélemény, ha­nem arról a harminc-negyven fős társaságról, amely más­képpen viselkedik. Azért mon­dom ezeket a számokat, mert nálunk hozzávetőlegesen ez lehet az arány. Érdemes azonban kicsit mé­lyebbre ásni a dolgokban. Van, ugye a rendtartás, amelynek az előírásait be kell tartani. Előírja például azt, hogy az iskola területén tilos dohányozni — és ezzel én nem értek egyet. Ugyanis nem az iskola, miatt kell eltiltani a diákot a cigarettától, hanem mert fejlődő szervezete szá­mára a nikotin súlyos méreg. Van értelme igazgatói figyel­meztetést adni a folyosó sar­kában rágyújtó gyereknek, ha a kapu előtt, a járdán már fe- lelősségrevonás nélkül pöfé­kelhet? Vannak elsőseink, akik szülői engedéllyel, rend­szeresen dohányoznak, s azt is tudjuk, hogy nem egy család­nál magától értetődik, ha a gyerek részt vesz az ebéd utá­ni koccintgatásban. — Az osztályfőnöki órákon foglalkoznunk kell — meg is tesszük, rendszeresen — ezek­kel a kérdésekkel. Az élet azonban a tanítással homlok- egyenest ellenkező példákkal szolgál. Nem véletlen, hogy a tizenévesek a szórakozás ter­mészetes velejárójának tekin­tik az alkalmat: csak akkor jó a buli, ha ital van. Hiszen ezt vallja a felnőtt társada­lom. Ez a minta. — őszintén szólva nem szí­vesen teregetem ki a módsze­reinket, de ha már kérdezte. park nemzetközi. Két dán, két angol és egy NDK-bóí származó sárgarépa-betakarí- tó gépnek segít a szorgalmas tsz-tagokon kívül a honvédség is. És majd az éhes varjú­sereg, kiveri bizony még a mélyre leszántott gyökereket is. A nagy tapasztalatokkal bíró szakember elmondja, hogy annak idején a ked­venc, az aranysárga néven is­mert répafajta már „kiment a divatból”, elvesztette nagy nemzetközi hírnevét, sokkal bővebben termő, értékesebb beltartalmú, a szélsőségeket is jobban tűrő fajtákat ismert meg az egyre igényesebbé váló és folyton újat kereső élelmiszerpiac. ' Teli a kocsi És azok is, akik a gépek után ellepik a területet és zsákszámra böngészik az el­hagyott termést. Megtelik a gépkocsisor csomagtartója, a kerékpárok is inogva egyen­súlyoznak a súlyos teher alatt Persze a kétforintos kilón­kénti ár kifizetése után. Kiss Sándor elmondom: igen, tartunk raz­ziákat. Pedig ez nemcsak a diákok előtt népszerűtlen, a pedagógusok legalább annyi­ra ellenérzésekkel viseltetnek iránta. De még szükség van rá. Bezárjuk az iskola vala­mennyi kapuját, egy van nyit­va, ahol a diákok bejönnek, s mindenki saját kezűleg rak ki a táskájából minden magával hozott holmit. Cigarettát bi­zony sokat találunk. Ital vi­szont az utóbbi egy-két év­ben nem akadt. Ez persze le­het véletlen is. De ha más­képp lenne, csodálkozhat­nánk-e rajta? Diákjaink 70 százaléka ingázó. És mit lát­nak a monori vasútállomá­son? (Tudom. Mindenki tudja. Az utasok nagy hányada beözön­lik a bisztróba, a lókocsmába.) — A november 28-ra terve­zett szülői értekezletek előtt minden osztályból tíz szülőt egy órával korábbra hívunk be, filmet vetítünk a dohány­zás káros hatásáról, az alko­hol okozta ártalmakról, s ké­résünkre a Belügyminiszté­rium küld előadót, aki a nar­kotikumokról, a „narkósokról” beszél. Utóbbival kapcsolatban szerencsére évekkel ezelőtt volt utoljára gondunk, akkor is egyetlen diákunk került az iskola környékén ólálkodók hálójába, sajnos, ha jól tu­dom, felnőttként is benne ra­gadt. ÜHü ... s amíg a vendéglátóegy­ségekben tálcán kapja a ti­zenéves a „felest”, amíg a ven­dégvárás elképzelhetetlen ita­lok garmadája nélkül... — s lehetne sorolni. Mindez ko­rántsem új dolog. Példálózni is szeretünk, leginkább általá­nosítva, hiszen úgy könnyebb. Mindezenközben, érvényes a sokat emlegetett mondás is: az apáknak olyan fiaik van­nak, amilyeneket megérde­melnek ... Koblencz Zsuzsa Jegyzet Vízben épjük a lépcsőt. Nem egészen úgy, ahogyan Fenyő Miki a nótában, ha­nem sokkal kevésbé vidá­man, s a nyaktörés némi veszélyével. A Forrás Áru­ház emeletére felkanyar­gó lépcsősort ugyanis nem tudni miért, de akkor ön- tögetik le habos vízzel, és Söprik nagy szorgalommal, amikor a vásárlók le s fel közlekednek. Tocsogunk, fröcskölünk, fröcsköl a takarítónő söp­rűje is. Annyira, hogy lent a kirakatüvegeket szépen ki is dekorálja. De még ha csak azt... A lenti kis ka­nyarban ugyanis babako­csik állnak, a szennyes lé foltokat hagy a takarón. Meg a gyereken. Mesélik, hogy a múltkoriban az, emeletet tekintette valaki illemhelynek, s a ... hogy is fogalmazzam szalonké­pesen. .., szóval az ott ha­gyott halmot is leöntéssel próbálták eltávolítani. S lent akkor is gyerekkocsik álltak. gazán dicséretes, hogy a Forrást nem hagy­ják térdig koszban. De bokáig vízben sem kelle­mes. Ha valahogyan más módszerrel, esetleg más időzítéssel lehetne bonyo­lítani a takarítást, köszö­nettel vennénk. K. Zs. Útlezárás A monori városi jogú nagy­községi tanács MÜTEF osztá­lyától kaptuk a tájékoztatást, hogy ma — november 1-én — megkezdik a Monort a vásár­tér felől a Monori-erdővel összekötő földút sóderrel való burkolását, e'észen a benzin­kúthoz vezető átjáróig. A költségvetési üzem embe­rei és gépei előreláthatóan egy hét alatt végeznek a munká­val. erre az időre az említett utat a forgalom elől elzárják. (ISSN UI*—2651 (Monori Hírlap) A Kétméteresek döntöttek A Kossuth 103 Club csapata. Álló sor balról jobbra: ifj. Go­dina József, ifj. Szabó Sándor, Szűcs Miklós, Bukai Attila. Guggolnak: ifj. Dvorákovics László, Szőke László, Dodog Sán­dor, Hadrik László, Kovács László. Játszott még: Bajkai István, Kovács Béla Orvosság is lehet Somba módra nő a gomba Emberek, gépek a Ssafctrban Már csípős a bájnál hidege

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents