Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

1984. OKTOBER 28., VASÁRNAP J*E»T MEGY Ei Hajrá nélkül a PÁÉV-nál Karácsonykor költözködés Mint már hírt adtunk róla, a Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói a kongresszusi és felszabadulási mynkaversenyben felajánlot­ták, hogy Dunakeszin 64 olyan lakást, amelynek egyébként csak jövőre kellett volna 'el­készülnie, még az idén, a ka­rácsonyi ünnepek eló'tt átad­ják a lakóknak. A 64 család minden bizonnyal nagy öiröm- mel fogadta a hírt. De ha­sonló módon nyugodtak lehet­nek a többi otthon tulajdono­sai is, hiszen az ő lakásaik is tervszerűen készülnek. Vácott például 40. Gödöllőn 90, össze­sen 194 lakás készül még el az idén. A PÁÉV arra is ígéretet tett,' hogy munkájuk jó mi­nőségű lesz, s ha akad, is ki­fogásolni való, azt, gyorsan, hercehurca nélkül megjavít­ják. Természetesen nemcsak la­kásokat épít a vállalat. Sziget- szentmiklóson. áruház készül, a kereskedők és az építők egy­aránt azt szeretnék, ha már a nagy karácsonyi forgalom előtt meg lehetne nyitni. Eh­hez azonban precíz szervezés- ■ re, a PÁÉV és a berendezése­ket szerelő cégek kiváló össz­hangjára van szükség, hiszen amíg az egyik helyen eset­leg még festenek, az eladó­tér másik szegletében már a bútorokat állítják a helyükre. Közeledik két másik be­ruházás átadási határideje is. A Gyógyért gödöllői raktárá­nak és a Gyógyszerkutató In­tézet kisállattartó telepének szintén ez év utolsó hónapjá­ban kell elkészülnie. Cs. A. Javuló kozeHáfús Ha érdekeltek a nyereségben '/ A Dunakanyar áruellátá- sát több Áfész, illetve ke- ^ reskedelmi vállalat közö- £ sen végzi, de a pilisi fal- ^ vak, illetve a Szentendrei- £ sziget kis településeinek mindennapos élelmiszer- ; szállításáért a szentendrei í Áfész a felelős. S ez nagy felelősség, hiszen túl azon, hogy a helyi lako­sok ellátásáról kell gondos­kodni, a sziget és a pilisi hegység kedvelt üdülőhely, turisztikai, idegenforgalmi cél­pont. Így nyáridőben, kirán­dulószezonban az állandó la­kosságnál jóval több ember igényeit kell kiszolgálni. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére a szentendrei Áfész igyekszik is eleget tenni en­nek. Sorban újítják fel a A felújított kaitélyresi dísze a községnek — Nem szerveztünk semmi­féle látványos megnyitóünnep­séget — mondja a telefonba Hernádi Karoly, a biatorbágyi tanács elnöke. — A diákok esendőén birtokba vették a üvgeket. Jöjjön el hozzánk, nézzö meg az iskolát! Eszembe jutnak az alig hét hónappal ezelőtt látottak. A télvíz idején tető és födém nélkül égnek meredező falak, a kitépett elektromos vezeté­kek, a megvakított ablakok. Az egész látvány inkább bar­bár bombatámadás képét idéz­te fel, és nem egy felújítás alatt álló műemlékét. f.Wreáező fcíak A' biatorbágyi, szép, klasszi­cista kastély nem iskola cél­jára épült, nemesi kúria volt. Á szükség hozta, hogy végül is évtizedeken át szolgálta az oktatást. Csakhogy időközben alaposan megérett a felújítás­ra. Amikor még ezt gazdasá­gosan el lehetett volna végez­ni, akkoriban újat építeni egy­szerűbben ment. Ám a re­konstrukció elodázhatatlanná vált és tavaly elkészült egy költségvetés, amely bizony ala­posan felborzolta a kedélye­ket Biatorbágyon. A végösz- szeg ugyanis tizenhatmillióról szólt. A tanácstagság berzen­kedett elfogadni a felújítást, hiszen — mint mondták — ennyiből már egy új iskola építéséhez is hozzá lehet kez­deni. A vita azonban úgyszól­ván eszmei volt, hiszen a nagyközségi tanácsnak a szük­séges pénz ' negyede sem áll rendelkezésre. Közben az is kiderült, hogy a költségvetés elévült, s napi áron csaknem a tervezett kétszeresébe kerül majd a munka, amely tavaly mégis kezdődött, oly módon, hogy egyrészt az egész iskolá­ban leverték a falak alsó ré­szén a vakolatot, hogy be- injekciózágsal leszigeteljék a falat, majd az utcai termeket kiürítették, ezeknek a rendbe­hozása volt a felújítás első szakasza. A biatorbágyiak vá­gódva figyelték a munka állá­sát. Így kell fogalmaznunk, mart míg a felforgatott,' őst* romlott várra emlékeztető épületben folyt a tanítás, a munka szinte állt. A tanácstagok lépteit közbe tavaly decemberben és köve­telték, hogy az építők számol­jának be a tanácsülésnek. Ak­koriban még az is szóba ke­rült, hogy új kivitelező után néznek. Csakhogy ez legalább egy évvel visszavetette volna a munkát. ÁÍIsndó esiresíssre Az ócsai Vörös Október Tsz végül kapukon belül cserélte a kivitelezőt, az egyik építőrész­legtől egy másik vette át a munkát és minden bizonnyal az állandó eszmecsere — amely a tsz elnöke és a buda­örsi körzetközpont tanácselnö­ke között folyt ez ügyben — is hozzájárult ahhoz, hogy a fel­újítás első szakasza tanév ele­jére befejeződött. A szépen elkészített épület­rész még jobban kiemeli, •mennyire rossz állapotban van a többi szárny. A négy át­adott tanteremben folyik a ta­nítás, csendben duruzsolnak az olajkályhák, de az apró sze­mekből álló ablakokat nyitva kell tartani, mert még szárad­nak a falak. így is párás az üveg. A parkettás osztályok­ban papucsban ülnek a nebu­lók, az utcai cipőkből hataL- mas kupacokat látni az ajtók előtt. Ezek a gyerekek szerencsés­nek mondhatók a többiekhez képest, akik egyelőre még á levert falú termekben, a huza­tos ablakok mellett ülve tanul­nak. Űjabb épületszárnyat zár­tak le, ez lesz a felújítás kö­vetkező része. A tsz Is rendezze — Itt már nem kell kicse­rélni a tetőszerkezetet, így bi­zonyára nem jelent majd annyi gondot, mint az előző munka — magyarázza a ta­nácselnök. — Ügy tűnik, az építők is jobban szívükön vi­selik az iskola sorsát. Mert nagyon nehéz feladat felújí­tás közben tanítani. Erről győz meg az, amit lá­tok és Gádor Ferenc igazga­tóhelyettes is: — A gyerekek örülnek a felfordulásnak, mert rendsze­rint nyernek néhány percet az órából, a költözködések miatt. Ka elkezdődik a felújítás má­sodik szakasza, akkor el le­szünk vágva az átépített épü­letszárnytól. Ennek ellenére szívesen vállaljuk a keltemet lenségeket, ha ez az ára an­nak, hogy jobb körülmények közé kerüljünk. A műemlék kastélyt nem­csak az általános iskola „lak­ja”. Az egyik szárnyban a Zsámbéki Medence Tsz üzeme és raktára működik. Ennek az épületrésznek az állapota si­ralmas. Remélhetőleg, mire a kastély megfiatalodik — né­hány esztendőbe bizonyosan beletelik —, megoldást találnak az üzemi szárny rendbehoza­talára is. Móza Katalin meglévő bolthálózatot, még­pedig oly módon, hogy a leg­több helyen fejlesztik is az üzletet. Ahol lehetőség van, ott növelik a helyiségek alap­területét, új hűtőket állítanak be. Ebben az esztendőben adták át a dunabogdányi ABC-áru- házat, amely a felújítás után kétszáz négyzetméteren, meg­növekedett hűtőkapacitással fogadja a vásárlókat. A Szö­vetkezetek Országos Tanácsa a kistelepülések áruellátásá­nak javítása érdekében anya­gi támogatást nyújt az Áfé- szeknek az üzlethálózat fel­újítására, fejlesztésére. • Ebből a keretből készül a kisoroszi élelmiszerbolt is. Az üzlet alapterületét a szom­szédos italboltéval növelik, s hogy a vendéglátó egység is megmaradjon, az Áfész meg­vásárolta a régi orvosi rende­lőt. Ennek helyén lesz az új italbolt, csakhogy itt már me­leg egytálételeket lehet majd kapni. Így az új vendéglő a faluban élő sok idős ember ellátásán is segít majd. Ugyancsak a SZŐ VOSZ tá­mogatásával újítják fel a kö­zeljövőben a pócsmegyeri élel­miszerboltot. Tahitótfalun jö­vőre a TÜZÉP-telep rekonst­rukciójára kerül sor. A hegyi községek közül Csobánkán 'újították fel a bisztrót. Az eddig elsősorban italt árusító egység korszerű vendéglátó hellyé vált, ahol íz­letes, meleg ételhez juthatnak a helybeliek és a turisták is. Pilisszántón közel kétmillió forintos költséggel — hason­lóan a csobánkaihoz —, fel­újították az italboltot. A munkálatok a befejezéshez közelednek. A szentendrei Áfész évente közel egymillió forintot for­dít a hűtőkapacitás fejleszté­sére, így minden üzletben van hűtőpult, mirelit áru. A kis­települések ellátásának javí­tása érdékében egy újabb hű­tőkocsit vásárolnak, amely­hez százötvenezer forinttal a szentendrei Városi Tanács is hozzájárul. Az Áfész szinte valamennyi vendéglátó helyét szerződéses üzemelésbe adta, és az első tapasztalatok igen kedvezőek. Javult a kiszolgálás színvo­nala, és az eddiginél jobban igazodnak a vendéglők, az éttermek a vendégek igényei­hez. Az idén január 1-től négy nagy forgalmú élelmi­szerüzletben bevezették a nyereségérdekeltségi rend­szert. Ügy tűnik, a dolgozók fokozottabb érdekeltsége be­vált, ezért 1985-től újabb nyolc üzletben térnek át erre a bérezési formára. M. U. Már az idei repcéből készült étolajat palackozzák a győri növényolajgy árban Maiusz Károly felvétele Estmssnos A mezőgazdasági üzemek és az építőipar régi gondja, hogy a hidraulikus berendezések tömi tő elemei a használat so­rán gyorsan elkopnak. Ez nemcsak a gépeket teszi hasz­nálhatatlanná, hanem az el­folyó drága olaj szennyezi a környezetet és balesetet is okoz. A hidraulika cseréje sokba kerül. Az alkatrészek beszerzése is gondot jelent. Ezen segít az Economos elne­vezésű tömítőkészlet, amely- lyel bármely berendezés üzemképessé tehető egy-két óra alatt olcsón. Receptek íafra és fontra Emeletes torta, cukros kalap •f A fenyőfák húsz év alatt £ emberma,gasságúra nőttek a ^ kertben, A. ház és környe- £ zete olyan, mintha a tulaj- í donos mindig itt élt volna, \ pedig Csaszlovszky Elemér csak két évtizede költözött Tápiószelére. Mégis min- ^ denki ismeri a nyugdíjas ^ mesterszakácsot, aki az j; ÁFÉSZ öt községet ellátó ^ cukrászüzemének vezetője ^ volt, és miután odakerült, £ rövid idő alatt tízszeresére £ növekedett az üzlet íorgal- é ma. Csodálok, ínyencek A fogyókúra és a karcsúság divatja sem csorbította a mes­ter tekintélyét, akinek, reme­kei nemcsak ízletesek, hanem látványnak is szépek, érdeke­sek. Most már esek a barátok, a rokonok számára dolgozik otthon, de mivel hét végén jártam nála, láthattam néhány alkotását. A griljáijsból készült köny­vecskét, egy Iskolás gyerek kapja, dísz? lesz a születésnapi uzsonnának. Az emeletes cso­koládétorta esküvői csemege, a nyugdíjas cukrász egyik büsz­kesége. Sokan megcsodálták már ezt a kis modellt, még Az épület eredetileg nemesi kúria von Erdős! Agnes felvételei külföldre is jutott belőle. Egy ínyenc Londonba vitte, szé- - pen becsomagolva — "de“ olyan • érdeklődő is akadt, aki beült a mester konyhájába, hogy el­lesse a fogásait. Csaszlovszky Elemér nem félti a műhelytitkokat, mert aki némi bepillantást kap, lát­ja, hogy nagyon kemény, ne­héz munkával készülnek a habkönnyű édességek. A cuk­rot 120 Celsius-fokra kell he­víteni, mert csak akkor for­málható jól, és vérhólyagos lesz az ember keze, amíg so­dorja a forró masszát. Nézegetem a falon függő fényképeket, ezek dokumen­tumok nevezetes versenyekről. Az ötvösmunkának tűnő sze­lencét például csokoládéból mintázta annak idején, az élethű szalmakalapot pedig cu­korból. Ennek a■darabnak az elkészítéséért kapta meg a há­zigazda tizenöt évvel ezelőtt a mesterszakács címet. Százéves leírás Hogyan készült a mester­munka? Hatvanöt Celsius-fok­ra kellett felfűteni a szoba le­vegőjét, hogy fonhatok legye­nek a finom cukorszálak, és a mester miközben dolgozott, el­fogyasztott két liter kávét meg öt liter ásványvizet. Ma már, hatvanhat évesen ilyesmire nem vállalkozhat. Hosszú ideig beteg volt, még a nyugdíjaskor elérése előtt leszázalékolták, de megszál­lottja a szakmájának, és nem képes teljesen abbahagyni, amit egész életében művelt. A család száz éve foglalko­zik cukrászattal. Csaszlovszky Elemér régi, kézzel írt recep­teket mutat, melyekben még latra és fontra adták meg az elkészítéshez szükséges alap­anyagok mennyiségét. Olykor ma is használja ezeket a le­írásokat, régen elfelejtett bon­bonokat, minyonokat varázsol az asztalra A pilfónatnak készül ■ Szomorúan említi, hogy a finom kézművesség egyre ke­vésbé jellemzője a szakmának, de megérti, hogy a mai fiata­lok már nem akarnak hatvan­fokos hőségben szobrászkodni az édességekkel. Ám a nyug­díjas cukrász szerint csak így szabad dolgozni; embert pró­báló, erőt nem kímélő aka­rattal és ambícióval akkor is. ha a pillanatnak készül a mes­termunka. Kicsit sajnálja, hogy három gyereke közül egyik sem lett cukrász. Gál Judit Ötnspos elmaradás Diósáén Nyakukon a batáridő Október utolsó hetében mintegy ötnapos lemaradást kell még a diósdi Gördülő- csapágy Gyárban behozniuk. Ám egész éve« munkájuk alapján úgy tűnik, sikeresen teljesítik idei célkitűzéseiket. NégymilMókétszázezer csap­ágy gyártását tervezte a gyáregység, ennyiből tudják mind a hazai, mind külföldi vevőik igényeit kielégíteni. Az persze, hogy év végére elké- szülnek-e vele vagy sem, még vajmi keveset jelent, náluk ugyanis minden negyedévben lezárul és újrakezdődik egy- egy termelési időszak, tőkés partnereik számára pedig ha­vonta szállítanak, határidő­re. Kell-e tehát a dolgozóknak az év végén a szokásosnál na­gyobb tempóra számítaniuk? Tulajdonképpen nem, hiszen náluk az intenzív munka év közben sem ismeretlen. Csak így tudtak például a napok­ban időben útjára indítani Amerikába négyszázézer csap­ágyat, s ahhoz, hogy a követ­kező 150 ezer darab is elké­szüljön a hónap végéig szom­baton és vasárnap is dolgoz­ni fog a szerelde. December 24-ig tehát nem tervezne^ lazítást sem. A két ünnep között azonban már csak a karbantartóknak kell naponta munkába indulniuk; és azokon a területeken, ahol addigra sem tudják befejezni a termelést, csökkentett lét­számban foglalkoztatják majd az embereket. EL E. füegfiotsiMk a kastély Az egész faiu figyeli a munkát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents