Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

1384. OKTOBER 27., SZOMBAT Ifjúsági parlament Vámasmikolán Egy varroda két gaztláfa Amit nem sikerült az elmúlt esztendőkben valóra váltani, azt két év alatt megtette a Váci Kötöttárugyár vámosmi- kolai telepének közössége. Az­az legyünk pontosak, a telep neve 1982 közepétől: Váci Kö­töttárugyár és Alagi Állami Tangazdaság konfekcióüzemi gazdasági társasága. Ez a vál­tozás is jelzi, hogy a kis var­roda, napjainkban meglehető­sen szokatlan módon, két gaz­dát is kapott. Ám a gt meg­alakulása mindenképpen hasz­nára vált az ott dolgozóknak, akiknek nagy többsége fiatal Amiben elsők A legutóbbi ifjúsági parla­menten Harmos Béla igazgató beszámolója bizonyára sok vo­násában hasonlított a más vál­lalatoknál, üzemeknél elhang­zottakhoz, ám néhány dolog­ban mégis új volt. Nagyon alapos és minden részletre kiterjedő elemzését adta az üzem fiataljai tevé­kenységének, másrészt tna még meglehetősen ritka dolog, hogy egy gazdasági vezető egy sze­mélyben vállalja a felelőssé­get, s olykor az önkritikát az elmulasztott feladatokért. Hár­mas Béla ezt tette: elmondta például, hogy minden erőfeszí­tés ellenére sem sikerül előre­lépni a bérek növelésében, pe­dig a varroda asszonyai, lá­nyai a Váci Kötöttárugyár töb­bi egységével összehasonlítva a legjobbak között vannak. Az egy főre jutó nyereségben és termelékenységben például ők vezetik a mezőnyt, a jövedel­mekben viszont — éppen az utolsók. Versenyre számítanak A kis kollektíva fejlődését nyugodtan jellemezhetjük gyorsnak és látványosnak. Amíg 1982-ben mindössze 55 millió forint árbevételt és 3,7 millió forint nyereséget értek el, addig az idén várhatóan erősen megközelítik a 100 mil­lió forintot, amiből mintegy 10 millió tiszta jövedelemre szá­mítanak. Az új működési formának, a gazdasági társaságnak számos előnyét élvezhetik az ottaniak. A kötöttárugyártói például minden dolgozó kétezer — ja­nuár 1-től már háromezer — forint értékben vásárolhatott 30 százalékos' kedvezménnyel termékeket. A tangazdaság vi­szont az igényeknek megfele­lően burgonyát, szőlőt, almát, kukoricát szállított a telep dolgozóinak, ugyancsak a piaci árnál olcsóbban. Az ifjúsági parlamenten azonban természetesen keve­sebb szó esett az eredmények­ről, annál több a gondokról, a továbblépés lehetőségeiről. A hozzászólók többsége pél­dául az ütemtelen szállításokat korholta, amelyeknek olyan következményei voltak, hogy egész műszakot kellett munka hiányában hazaküldeni, s a lemaradást hét végén, olykor éjszakai munkával pótolni. Emiatt a keresetek sem úgy alakultak, ahogy arra számí­tottak a fiatalok ... Aztán szó Sárguló őszi lomb H allgatom a vaddisznó röfögését, recsegnek az ágak, ahogy az állat utat tör magának a bozótban. Fut a nyúl, a kerítés mö­gött vadászok gyülekeznek élesre töltött fegyverrel, s mindjárt kezdődik a véres üldözés. Utána felhangzik az áldozatok áriája, majd terítékre kerül a zsákmány, szépen elrendezve. Ülök otthon a karosszékben, a vadászat zajait a Hobo- lemezről hallgatom sztereó­ban, nekem gépesítve me­sél az erdő. Mikor láttál vaddisznót? Kérdezem a lányomat, aki szemmel láthatóan bosszan­kodik, mert megzavartam, miközben teljes hangérő­vel szó: a Hobo. Némi gon­dolkodás után azért vála­szol, hogy egyszer, mikor az áilatkertben járt, úgy emlékszik, vaddisznó is volt ott, de ez most egy­általán nem érdekes. Régen sétáltunk már az erdőben, és alkalmi kirán­dulóknak amúgy sem ada­tik meg, hogy nagyobb vad kerüljön az útjukba. A hir­telen felbukkanó és épp­olyan gyorsan eltűnő nyúl látványa is ritka szerencse annak, aki értékelni tudja a csak a természetben fel­lelhető örömöket. De van madárcsicsergés, sárguló­pirosodó őszi lomb, és sok más szépség azok számá­ra, akik nem sajnálják az időt egy szabadban tölten­dő hétvégére. A természetbarátok gom­bászó túrára hívják az ér­deklődőket az Érd környé­ki erdőbe, mert jó valami különlegességgel kecsegte­tő program is, ha már el­indul az ember. Tatár- szentgyörgyön erdei torna­pályát építettek, csak az a kár, hogy kevesen ismerik a gyönyörű környezetben elterülő, mindenki számá­ra nyitott parkot. A Pilis nevezetes látnivalóinak le­írása minden hazai úti­könyvben szerepel, lehet válogatni a könnyebb és a nehezebb túrák között. Persze, másra is kell az idő. A jövedelmet kiegé­szítő különmunkák, a szombat-vasárnapra mara­dó nagytakarítás és mosás mellé nehéz beilleszteni egy „csak" kikapcsolódást jelentő programot. De hát­ha az is kamatozna a na­gyobb teherbírásban, a ke­vesebb betegállományban, a jobb közérzetben, a gye­rekek iskolai munkakedvé­ben? Egyik lakótelepi általá­nos iskola kisdiákjai dol­gozatot írtak arról, hogy mivel töltötték a hétvéget. Osztályzatot persze nem kaptak a fogalmazásukra, hiszen helyes vagy téves válaszok a témából ere­dően nem születhettek. Az osztályfőnök csak azt akar­ta felmérni, hogy a leírá­sok mennyire igazolják, vagy cáfolják a tanítási órákon szerzett tapasztala­tait. Ismét bebizonyosodott, hogy a szombat-vasárnapi program legtöbb helyen a tévé adásához kapcsolódik. A főműsort általában min­denki nézi, de sokan már délelőtt leülnek a készülék elé, és legfeljebb az ebéd idejére szakítják félbe a szórakozást. A nyári vakációról szó­ló, hasonló témájú dolgo­zatok rendszerint színeseb­bek, változatosabbak, több élményről tanúskodnak. Júliusban-augusztusban so­kan elutaznak nyaralni, olyankor vannak a táboro­zások, és persze strandolni is lehet. 'Az őszi hétvégek azonban csendesebbek, egyhangúbbak, és gyakran olyan családok is bezár­kóznak, akik nyári hétvé­geken eljártak otthonról. L akótelepeken ilyenkor látni a legtöbb célta­lanul mászkáló gyereket, aki unalmában nem tud magával mit kezdeni. A házfelügyelők panaszkod­nak, hogy a „komisz köly­kök” összefirkálják a fala­kat, felborítják a szemetes- edényeket, kicsúzlizzák a villanykörtéket. Ülök otthon, kicsit fázva és hallgatom az újabb Ho- bo-lemez keserű-gúnyos szövegét. Korán sötétedik, délután hat óra felé már úgy tűnik, hogy beestele­dett. Talán a jövő hét végén elmegyünk kirándulni. Gál Judit esett az elhasználódott gépek­ről is, amelyeken kiváló ex­portterméket varrni nagyon- nagyon nehéz. Pásztor Ilona blokkvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy az ő munka­körében dolgozók jövedelme nem haladja meg a közepesen teljesítő varrónők keresetét, s ezen a jövőben mindenképpen változtatni kell. Nagy örömmel fogadták a fiatalok Pásztor Imréné ta­nácselnök bejelentését is, amely szerint a letelepülni szándékozók olcsón juthatnak közművesített telekhez, sőt ar­ra is van lehetőség, hogy né- hányan az OTP-től kapott kedvezménnyel családi házat vásároljanak. Együttes erővel Az ifjúsági parlament részt­vevőinek egyöntetű véleménye az volt, hogy a jelenlegi gaz­dasági vezetés a lehetőségek­hez mérten megfelelően segíti az újonnan munkába állók be­illeszkedését, igyekszik javíta­ni a munkakörülményeken, s jó együttműködést alakított ki a KÍSZ-szervezettel is. S ez le­het a záloga annak, hogy az ifjúsági fórum mostani határo­zatait a jövőben együttes erő­feszítéssel megvalósítsák majd. F. Z. Felszántanák a piitrikfot Kagykúfa kornyékén A beilleszkedés alapja a munka Tudafult formálása szükséges A cigányság hedyzetével, társadalmi beilleszkedésük elősegítésével, körülményeik javításával folyamatosan kell foglalkozni, a velük való törődés nem lehet kam­pányfeladat. A segítség formája sem mindegy, hiszen nem adományokról van szó, hanem a felzárkózás lehe­tőségeinek megteremtéséről. A három legfontosabb: a tanulás, a lakás és a munkahely. Három szempont Hogy melyik előbbre való, annak eldöntése afféle tyúk­tojás vita. Hiszen megfelelő, emberi életvitelt biztosító la­kás kell ahhoz, hogy a gyer­mek mögött nyugodt családi háttér, álljon, mindezek felté­tele pedig a biztos megélhe­tést adó munka. Ám, a tanu­latlan, s ezért többnyire se­gédmunkásként alkalmazható szülők keresete nem mindig fedezi az otthonteremtés költ­ségeit, enél'kül pedig a gyer­mek tanulási feltételei és esé­lyei romlanak. Így fonódik össze a három szempont, oly­annyira, hogy egyik gond megoldása a másik nélkül aligha ér valamit. Tudják ezt Nagykátán ahol a vonzáskörzetben 18, la­iámás cipők Ceglédről Évente 25 ezer pár férficipőt gyártanak Cegléden, a Dél-Pest megyei Cipész Szövetkezet konfekciórészlegében. A valóban minőségi lábbeliket hagyományos technológiával és bőrtalp- pa! készítik. Képünkön: Lendvai István és Mile Lajos cipé­szek, alak sokadra agukkal csinálják a rámás lábbeliket. Hancsovszki János felvétele kokkal együtt csaknem két­ezerkétszáz cigány él. Farmos kivételével a körzetközpont­hoz tartozó valamennyi tele­pülésen vannak cigányok, de egyre kevesebben élnek put­rikban. Nyolc évvel ezelőtt még tizennyolc volt ezekből a minden higiéniai minimu­mot nélkülöző lakásokat tar­talmazó cigánysorokból, nap­jainkban már csak hat köz­ségben létezik, összesen tizen­egy telep. A vonzáskörzetben élő ci­gányságnak csaknem a fele munkaképes korú és 74 szá­zalékúik állandó, 8 százalék pedig időszakos munkát vál­lal. Ez utóbbiak közé elsősor­ban a nők tartoznak, örven­detes, hogy a munkavállalás üteme a férfiak körében fel­gyorsult. Az asszonyokat első­sorban a népes csalód akadá­lyozza az állandó munkában. Ennek ellenére a betakarítá­sok idején és a konzervgyári szezonban keresethez juthat­nak. Az alacsony iskolázottság miatt a férfiak többsége meg­reked a segédmunkánál, en­nek ellenére a Nagykáta kör­nyékén élő cigányok keresete igen nagy szóródást mutat, mert a nagyobb jövedelem re­ményében a férfiak szíveseb­ben dolgoznak teljesítmény­bérben. Segítenek a brigádok Az üzemi és munkahelyi kollektívák elfogadják és megbecsülik a rendszeresen dolgozó cigányokat A két nagykátai munkahelyen, a Telefongyárban és a Magyar— Koreai Barátság Tsz-ben is emelkedik a közülük kikerü­lő törzsgárdatagok száma, ök azok, akik építkeznek, nagy­részt saját erőből jutnak szép otthonhoz. Ehhez segítséget adnak a szocialista brigádok tagjai, akik védnökséget is vállalnak és segítik az új dol­gozókat a beilleszkedésben. A telepek felszámolását nagymértékben akadályozza a magas ingatlanár és az a tény, hogy e családok egy ré­sze nem hajtandó, vagy nem is képes vállalni a magas elő-, törlesztést, amely a lakáshoz jutáshoz elengedhetetlen. A maradi szemlélet, az igényte­lenség és az anyagi kilátásta- lanság miatt rendkívül nehéz a telepfelszámolás, és nagy veszélyt jelent a mái* elért eredményekre, hiszen megin­dulhat egy visszaáramlási fo­lyamat, a telep újratermelő­dése — esetleg egyetlen csa­ládi házban. A munkaviszonyban álló cigányok egy idő után otthon is igénylik a tisztaságot, ren­det és a magasabb higiéniai nívót. A telepről kikerülő csa­ládok életvitele nagy javu­lást mutat. Kevés az óvodás Évről évre emelkedik Nagy­kátán és környékén az óvo­dás cigánygyermekek száma, de még mindig kevés család él ezzel a lehetőséggel, amely pedig alapfeltétele az eredmé­nyes iskolakezdésnek. Rend­szeresen iskolába jár a cigány tanulók kilencven százaléka és napjainkban az öt évvel ez­előtti létszám kétszerese vég­zi el a nyolc általánost, és gyarapodik a továbbtanulók aránya is. Az átlagon felüli segítség ellenére sem érik el azonban az átlagos tanulmányi szin­tet. Sok esetben ennek az az oka, hogy szókincsük, beszéd- készségük szegényes. Erre ve­zethető vissza, hogy magas azoknak a cigánygyerekeknek az aránya, akik kisegítő osztá­lyokba járnak. A beilleszkedő családokra még hatnak a visszahúzó erők. A régi életforma és a szokások mellett ebben nagy szerep jut a környezetben élő előítéleteknek. Tehát ahhoz, hogy, a cigányság felzárkóz­hasson és valamennyien hasz­nos tagjaivá váljanak a tár­sadalomnak, nemcsak az 6 tu­datúk, nézeteik formálására van szükség. Ebbe a munkába beletartozik a társadalomban élő előítéletek, megkülönböz­tetésre való hajlam le/vetkezé- se is. M. K. Rutai szakembereket fogadtak a ÜÉÜ-isen Változni, naponta megújulni IFolytatás nz I- oldalról.) Csonka Endre, az ócsai Vö­rös Október Termelőszövet­kezetből jött a miniszteri fo­gadásra. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium falai közt ritkán látható em- bertömegen áttörve csak ne­hezen tudtam közelébe jutni. Másik két Pest megyei tár­sával, a dunavarsányi Petőfi Tsz ágazatvezető-helyettesé- vel. Miklós Gáborral és Czer- ván Györggyel, a tápiószent- mártoni Aranyszarvas Tsz fiatal közgazdászával tár­gyalták a számukra ritka ese­ményt. Mint lenni szokott, a fiatalok először megilletődöt- ten lépték át a „ház” küszö­bét, de látva a feléjük su­gárzó bizalmat, gyorsan fel­engedtek. A beszélgetés is eb­ben a közvetlen légkörben folytatódott. Bíznak bennem Hogy elégedettek-e jelenle­gi munkahelyükkel? Mindhár­man igennel válaszoltak és hozzátették azt is, hol szorít a cipő, hol kellene javítani. A meglepő az volt, hogy nem sa­ját sorsukat, beilleszkedésük körülményeit taglalták első­sorban, hanem inkább a mun­kára. a termelésre terelődött a beszélgetés. — Öcsán segítik a fiatalo­kat — magyarázza Csonka Endre, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen végzett gé­pészmérnök. — Nálunk nagy respektje van annak, aki nem­csak a száját járatja, hanem le is tesz valamit" az asztalra, legyen az öreg vagy fiatal. Azt nem mondom, hogy én már olyan sokat produkáltam, egy két megmozdulásomat vi­szont jónak ítélték főnökeim, és úgy érzem, bíznak bennem. — Milyen feladatot kapott? — Mindig a gépekért éltem, haltam. A rövid gyakornoki idő után a traktorüzem ve­zetője lettem. Nem könnyű feladatot kaptam, de annál szebbet. Meg kellett tanulnom úszni, vagyis az elméletben el- sajátítottakat a gyakorlatban alkalmazni. Úgy érzem, jó úton vagyok, és erről a jö­vőben sem szeretnék letérni. Hiszen az élettel együtt ne­künk is változni kell és min­dennap megújulni. Csak egy példát: évek óta cél, hogy minél kevesebb üzemanyagot fogyasszanak az erőgépek munka közben. Nem kis ered­ményeket értünk el ezen a té­ren. Viszont, ha úgy gondol­nánk, hogy most már karba tehetjük a kezünket, mert minden rendben, rövidesen bajok lennének. Én azt val­lom, hogy a legjobb szakem­ber sem juthat szakmája csú­csaira a munkahelyi gyakor­lat megszerzése és idegen nyelvtudás nélkül. Ezért szö­vetkezeti ténykedésem mel­lé egy angol nyelvtanfolya­mot is beiktattam és közép­fokú nyelvvizsgát tettem. Inkább kérek — Munkakörében mi a leg­nehezebb? — Nekem a munkaerőhiány okozza a legtöbb gondot. Ke­vés az ember, nehezebb a fegyelmezés, vigyázni kell ne­hogy megsértsek valakit, mert veszi a kalapját és odébbáll. Szerencsére munkatársaimmal sikerült megtalálni az össz­hangot. Inkább kérek, mint parancsolok és úgy látom ez a helyes út, mert a dolgozók készségesen teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Miklós Gábor a Kecskemé­ti Kertészeti Főiskola hallga­tója volt, most a szomszédos Dunaharasztiból jár át a du­navarsányi tsz-be dolgozni. — Szép, de nagyon nehéz pálya az öné. Ha ismét válasz­tani lehetne...? — Megint csak ezt válasz­tanám — vágja rá habozás nélkül a fiatalember. — Pedig most nagyon ne­héz idők járnak a kertészek­re — próbálom kizökkenteni. — Ez igaz — válaszolja. — Talán ha maszek lennék, le­het hogy kevesebbet kellene idegeskednem és többet keres­nék, mégis azt mondom, aki ad magára, a nagyüzemet választja. A 120 hektár gyü­mölcsös ápolása, amelynek egyik gazdája vagyok, nagyon szép feladat egy magamfaj­tának. Ráadásul a kezdő fize­tésem sem rossz, az alapom ötezer forint. — Eddig a termelésről volt szó, .a gazdálkodásban viszont egyre nagyobb szerepe van a közgazdasági tényezőknek — kapcsolódik a beszélgetésbe Czerván György, a tápiószent- mártoni tsz fiatal közgazdá­sza. — Tudatosan választot­tam ezt a pályát. A gazdaság ösztöndíjasaként folytattam tanulmányaimat a budapesti Marx Károly Közgazdasági Tudományegyetem agrársza­kán. Bár azt mondják, saját hazájában nem lehet próféta az ember, én szerencsémnek tartom, hogy visszakerülhet­tem a faluba. Mindig tanulva — Tervei? — Minél többet tudni. A jövő héten Visegrádra me­gyek továbbképzésre. A töb­bi? — teszi fel szinte önma­gának a kérdést. — Számító­gépet szeretnénk vásárolni, mert az nemcsak megkönnyí­ti, hanem hatékonyabbá is te­szi az üzem- és munkaszerve­zést. Béna Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents