Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
1984. OKTÓBER 4., CSÜTÖRTÖK wvr JHUÍ Man 3 Egy fura ki mii tud sissivsdo a^uya a vcw Megtanulják, azután elfelejtik Az Aibsrtlrsa—Dánszentmiklós Micsurin Tsz-ben előállított őszibarack velőből jut az NDK-ba Is Csökkenthető a technológiai selejt Fajtaválasztékra van szükség Lehetőségek a gyümölcstermelés megújulásához J A panaszok nem mai keletűek. A mezőgazdasági ^ nagyüzemek gyümölcsöseinek többsége alig íizeti visz- 6 sza a ráfordításokat. Sok az elavult, korszerűtlen ültet- í vény, sokszor pedig a munkaerőhiány következtében 6 marad a fán a gyümölcs. Vagy pedig azért, mert a fel- ^ vásárlási árak nem fedeznék a betakarítás költségeit. ^ Vannak, ahol az elődöket okolják, mert nem válogatták ^ jól össze a fajtákat. Emiatt van baj a minőséggel, gond í a piaci értékesítéssel. Egységes recept E gondok feloldása nem megy egyik napról a másikra, mégis van kiút. Ha nehézségek árán is a kátyúból a partosabb részekre terelhető a gyümölcstermesztési ágazat szekere.. Jiojéy hogy an, .mi lappén, érré próbálták választ’ keresni az Álbertirsa—Dánszentmiklós Micsurin Termelőszövetkezetben megtartott örszágos tanácskozáson. Egységes receptet, tanácsot természetesen' nem ajánlhattak a résztvevőknek. Az összejövetel mégsem volt hiábavaló, mert a szakemberek lépésről lépésre feltárták azokat az ellentmondásokat, amelyek ma a hazai gyümölcstermesztés jellemzői. A kilábalás lehetőségei is megfogalmazódtak, amiből a helyi viszonyok ismeretében mindenki azt választja, ami a . legmegfelelőbb. Egy dologban valamennyien egyetértettek, éspedig abban, hogy vissza kell állítani az ágazat jövedelmezőségét. Ellenkező esetben nemcsak a kivitellel, hanem a belső ellátással is gondok lehetnek. Pest megyében az V. ötéves terv és a VI. ötéves terv eddig eltelt időszaka alatt intenzív telepítési programot valósítottak meg a gazdaságok. Ugyanakkor mintegy 20 százalékkal csökkent a nagyüzemi gyümölcstermő terület, ami 11 ezer hektár. Ebből 9 ezer hektár a termő és 2 és fél ezer hektáron vezették be a csepegtető öntözést. A terület- csökkenést a termésátlagok 40 százalékos növekedése ellensúlyozta. Mindez jórészt a megyében található dánszentmiklósi—bernecebaráti—törökbálinti gyümölcstermelési rendszereknek is köszönhető. És természetesen annak, hogy megszűnt az utóbbi időben nehezen értékesíthető alma egyeduralma. Helyette csonthéjas és bogyós gyümölcsűeket telepítettek a gazdaságok a területek 60 százalékán. Igáz. az országosnál kedvezőbb kénét mutat a megyei gyümölcstermesztés, mégis akad tenniva’ó bőven. A nyereséges gazdaságok mellett sok helyen veszteségesen termelnek. Ezeken a helyeken a jövőben megvizsgál’ák. mí'von alternatívái vannak a gyü- mö’cstermesztésnek. és aszerint cselekednek. Több a meggy Á gyümölcstermő terület 1970 óta fokozatosan csökken országosan. Almát körtét 25, szilvát 28, kajszit 59 százalékkal kisebb területen termelik napjainkban. Ugyanezen időszak alatt 70 százalékkal nőtt a meggy ültetvény. Nagyobb őszibarack-telepítés az 1963— 64-es esztendőben volt utoljára. Ezeket egy-két éven belül ki kell vágni, pótlásuk azonban a magas költségek, miatt szirite' líhétetteh.' 1Ézt támasztja alá, hogy az 1981—83-as időszakra országosan tervezett 11 hektáros új telepítésnek csak 53,6 százaléka valósult meg. Ebből mindössze 129 hektáron telepítettek almát 1983-ban, amikor csaknem 12 ezer hektár került fűrész alá. Magyarázata egyszerű. Amíg 1979-ben 540 forint nyereséget hozott egy tonna alma, 1983- ban már több mint 100 forint veszteséget könyvelhettek el a gazdaságok. A múlt évben is sok gond volt az alma értékesítésével. Ugyanakkor a termelési eszközök árának emelkedése, a munkabérek növekedése is rontotta az ágazat jövedelmezőségét. Mégis talán az emberi gondatlanság okozta a legnagyobb károkat. A szüret idejére bevont külső munkaerő nem érdekelt az alma gondos szedésében. Ezért az országosan megtermett több mint egymillió tonnának alig 50 százalékát lehetett a piacon értékesíteni. Ez kihatott az exportra is, amelyben 40 ezer tonnás lemaradás mutatkozott. A változtatásra tehát égetően szükség van. A diákmunkaerőt és a katonákat is érdekeltté kell tenni a szüretben. mert csak így érhető el a technológiai selejt csökkentése. Például ha a leszedett alma 70 százalékát tudnák értékesíteni a gazdaságok, már nyereséges lehetne az ágazat. Mindemellett szükség van más intézkedésre jgy a ter_ hét jelentő ültetvényektől meg kell szabadulni és helyette úiat telepíteni. Új fajtákkal A körültekintés e téren sem nélkülözhető. Vigyázni kell, hogy a gazdaságok vezetői ne a ló túlsó oldalán találják magukat. Vagyis ne akarjanak az üzemek olyan szupertelepítéseket megvalósítani, amelyek meghaladjál erejüket. A piaci előrejelzések szerint a kajszi- és az őszibarack pénzes növénnyé válhat a jövőben. Növekszik a kereslet a szilva és más csonthéjasok iránt is. Mindehhez kiemelt állami támogatásra és a tárolók bővítésére van szükség. A számítások szerint már 150 ezer tonnás tárolóhálózat országos kiépítése sokat enyhítene a gondokon. Lehetővé tenné, hogy a szüret idején túl, a téli és a kora tavaszi időszakban magasabb áron értékesítsék a gyümölcsöt a gazdaságok. Az Álbertirsa—Dánszentmiklós Micsurin Termelőszövetkezet azon nagyüzemek sorában tartozik, melyek a legtöbbet tették a hazai gyümölcstermesztés fellendítése érdekében. Zökkenők természetesen ebben a mezőgazda- sági nagyüzemben is akadnak. Rájuk is hatnak a közgazda- sági és piaci viszonyok. Módszereiket mégis érdemes tanulmányozni. Hiszen 360 hekr tár , almaültetvényükből ma már csak tíz hektár a hagyományos telepítésű. A régen közkedvelt, de a tárolást nehezen tűrő jonatán arányát 8 százalék alá csökkentették. Helyette korszerű almafajtákat termesztenék. Mintegy 2 méter körülire mérsékelték a fák magasságát- is, ami lehetővé teszi a földről való szedést. A korábbi .optimális 20 napos szüretidőt a duplájára emelték az új fajták révén. Így valamelyest sikerült a termelési költségeket is csökkenteni. A gazdaságban évente 20— 22 ezer tonna gyümölcsöt takarítanak be. Ebből öt-hat ezer tonnát hűtőházban tárolnak, három-négy ezer tonnát a mélyhűtőben helyeznek el. A léüzembe kerül 8—10 ezer tonna termés, a többit friss áruként értékesítik a hazai és külföldi piacokon. Béna Zoltán Nem szokatlanságában, ritkaságában, hanem képtelenségében meghökkentő a pillanatkép: a pult mögött álló hölgy nem tudja bekapcsolni a magnetofont, Vörösödik, kapkod, már-már dühösen néz a vevőre, aki miatt ilyen helyzetbe került, ám éppen tőle kapja a segítséget. A véletlenül hozzáértő vásárló adta tanács után — a szalag megfeszítése helyezi üzembe a készüléket — a gép működni kezd. Nem erre gondolt Működni kezd; legalábbis szól. Minden további kérdésre — frekvenciaátvitelre, torzítási szintre, feszültségkimenetre és így tovább —, ami a működés mikéntjét illeti, a hölgy csak a vállát húzza, jelezve, fogalma sincsen ezekről. Biztos benne van a kezelési utasításban — csillapítja a türelmét veszteni látszó vevőt, ám a felszólításra, hogy nosza akkor, ide azt a könyvecskét, szinte már rossz viccként hangzik a válasz: amikor fizet, a pénztárnál kapja meg a jótállási jeggyel, az összes többi papírral együtt a kezelési utasítást is. A miértre felháborodott hangú a válasz: ugyan, hát máskülönben ellopnák...! A kezelési utasítást... Amiből végre valamit megtudhatna a vásárló, mire is adja ki a pénzét, s amit a — nem hazai — gyártó ingyen ad az érdeklődőknek bármely kiállításon, bemutatón. Kivétel erősítené a • szabályt? Azaz, akadhat ilyen eset, de elvétve? Sajnos, a napi tapasztalatok arról győzik meg a vevőt, hogy a hazai gyártók és a kereskedők kevés gondot fordítanak az áru ismeretére és megismertetésére, még mindig arra a régi beidegződésre hagyatkozva, hogy viszi, nem viszi — eszi, nem eszi — úgysem kap mást. Való igaz, gyakran a vásárló a puszta ténynek is örül, rálelt olyasmire, amiről régóta hall, amit hosszú ideje keres, s most ott van előtte, megveheti. Fizet, viszi, s olykor otthon döbben rá, valójában nem erre, nem ilyesmire gondolt. örvendetes az új, korszerűbb árucikkek kínálatának évek óta tartó bővülése, sokkal kevésbé örvendetes, hogy az áruismeret még mindig valahol ott tanyázik, ahol húsz vagy harminc esztendeje, nem véve tudomást róla: nap^ jainkban csupán a vegyes iparcikkekből több, mint ötvenezer termék kering a gyártás, a forgalmazás gyakran egyenetlen pályáin. Idevágó okos megállapítás: „Az ilyen hatalm-as terméktömeg bemutatása intenzív és szakszerű hálózatfejlesztést, az üzletek szakosítását, a kereskedelmi dolgozók állandó továbbképzését is megköveteli. Fejlődésünk mai szakaszában többnyire már nemcsak arról van szó, hogy a kereskedelem az alapvető termékekből biztosítsa a szükséges mennyiséget, hanem arról, hogy a vásárló az adott cikkcsoporton belül konkrétan azt találja meg az üzletben, amit éppen keres.” Az idézett szavak 1978. március 23-án az országgyűlésen hangzottak el, a miniszteri indoklásban a belkereskedelmi törvény előterjesztésekor, azaz több, mint hat esztendeje, de tiszta lelkiismerettel aligha állíthatná bárki is, azóta lényegesen változott a helyzet. Amit jól érzékeltet, hogy a megyében az idei falugyűlések legtöbbet emlegetett — bírált — témái között a második helyen állt — az un. kommunális ellátás után — a kereskedelem és a szolgáltatás. Ami még akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk: az állampolgári fórumokon sok olyasmit is a kereskedelem nyakába varrnak, amiről nem tehet, amiért a gyártó kárhoztatható. Az idén, az év első három hónapjában a megye kiskereskedelmi hálózata több, mint 9.2 milliárd forint értékű forgalmat bonyolított le, minden eddiginél nagyobbat az év első negyedét nézve. Vitathatatlan: a vevőnek a legtermészetesebb joga, hogy előzetesen megtudhassa, valójában mit vásárol. Ennek a jognak az elismerése például azoknak a miniszteri rendelkezéseknek a sora, amelyek előírják: a termékek forgalomba hozásakor milyen tanúsítványokat, használati utasításokat — szaknyelven úgy jelölik: forgalmazási kellékeket — mellékeljenek az áruhoz a gyártók. a kereskedők. Ennek tu- datában-válík igazán meghökkentővé az a tény, hogy a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézethez a megyéből előzetes vizsgálatra beküldött új termékek ötödé nélkülözte ezeket a forgalmazási kellékeket, hat hónap tapasztalataira hagyatkozva. Megolvadt foglalat Eloszlatva a félreértést: a gyártó hasznában, a kereskedelem árrésében, az eladó fizetésében benne van az áruismeret kötelezettsége, a megismertetés feladata. Senki sem szívességet tesz tehát a vevőnek, ha tisztában van azzal, amit tudnia kell, az áru legfőbb jellemzőivel, sőt olykor csupán annyival, mi maga az áru. Megtörténik, még ez utóbbi is hiányzik, ezért viszi haza a vásárló — a kereskedelmi felügyelethez érkező, illetve a vásárlók könyvébe beírt panaszokból említünk — az importált paradicsomos halat olajosként, a borotvahabot krémként, a szőnyegtisztítót légfrissítőként... Ami bosszúság ugyan, de anyagilag nem nagy kár. Az azonban már aligha kicsiség, amikor a megolvadó foglalat rövidzárlatot okoz, sötétbe borítva az egész lakóházat, amikor három, nem különösebben testes vendég alatt összeomlik a kárpitozott kanapé un. állványszerkezete és így tovább, így tovább. Valaki valamit mulaszt — hol a használati utasítás, élkészíttetését, hol világos megfogalmazását, melléklését a z áruhoz, esetleg csupán any- nyit, hogy nem figyelmeztette a legfontosabbakra a vevőt —, s bosszúságok, viták, reklamációk, olykor munkaórák százait fölemésztő ügyek származnak a látszatra semmiség mulasztásból. A vevő fut a pénze után. de még ilyenkor sem tapasztalja a készséget mindenkor a hiba feledteté- sére, sőt megtörténik, a bolondját járatják vele, tőle kérve számon azt, ami gyártó és eladó lelkén szárad: az áru ismeretét és az ennek megfelelő fölhasználást. Előre fizetve Senkinek sem jó helyzet ez, ám mégsem a belátás, a gesztus gyakorlásának szükségességét véljük hangsúlyozan- dónak, hanem azt: az érintettek teljesítsék kötelességeiket, megfizetett feladatukat! Nem agitációra van igény — volt belőle elég — a vevő szemszögéből nézve, hanem szoros elszámoltatásra, ellenőrzésre, olyan érdekeltségi rendszerre, ösztönzési módszerekre, amelyek egyértelművé teszik a vásárló jogait úgy, mint a másik fél kötelességeit. Körülbelül kétszázezer árueik- fcet vásárol rendszeresen, illetve időközönként a lakosság, amiben természetesen a burgonyás kenyér éppúgy benne ^yan, mint a cipő, a zongora, a családi ház gázkazánja. A termékek jellegéből következik ismeretük, megismertetésük különböző foka, van, amiről elég annyit tudni, hogy meddig tart a szavatossági ideje, s van olyan is, aminél testes könyvecske foglalja magába a műszaki, használati jellemzőket. A különbségek belátása azonban nem egyenlő annak elfogadásával, hogy a vevő egy fura kit mit tud szenvedő alanya legyen, s a maga kárán jöjjön rá arra, amit anvag- és áruismeretnek nevezünk, s ami az ipari, a kereskedelmi szakképzésben önálló tantárgy. Ott még foglalkoznak vele; talán csak azért, hogy legyen mit elfelejteni ... ?! Mészáros Ottó Rendhagyó gyűlés a békéért K ét és fél hét múlva valameny- nyiünket érintő, korunk legégetőbb problémájáról, a béke ügyéről tanácskoznak egy reprezentatív budapesti fórumon: a kétnapos X. békekonferencián. Az értekezlet előkészületei már hónapok óta tartanak: a hazai békemozgalomban munkálkodó tíz- és százezrek, társadalmi munkások választották meg azt a 800 küldöttet, akik részt vesznek majd a nagy horderejű eseményen, amely iránt világszerte is érdeklődés nyilvánul meg. Ezt tükrözi, hogy külföldi vendégek egész sora kíséri majd a helyszínen figyelemmel ezt a tanácskozást, amely megvonja a IX. magyar békekongresszus óta eltelt hat esztendő mozgalmi munkájának mérlegét és •orogramot ad a további évek békemozgalmi tevékenységéhez. Ennek méltó előkészítésébe kapcsolódik be egy mai Pest megyei esemény, amelyre Gödöllőn kerül sor. Az Agrártudományi Egyetem sportcsarnoka és az előtte fekvő terület ma délután és kora este a város és a körzet fiataljainak, lakosságának békevágyát, békeakaratát kifejező megmozdulás színhelye lesz. Záróaktus és nyitány lesz egyúttal ez a nagygyűlés. Záróeseménye annak a nagy sikerű őszi szolidaritási akciónak, amellyel Pest megyében csakúgy, mint az ország többi részében gyűlések, megmozdulások egész során tettek hitet amellett, hogy készek cselekedni is azért, hogy alkotómunkánk —, amely valamennyiünk érdekeit szolgálja — békében és biztonságban folytatódjon. De nyitány is lesz ez egyúttal. Hiszen a gödöllői ifjúsági nagygyűlésre a szervezők meghívták az országos konferenciára delegált 36 küldöttet is. E 36 delegátus számára is akarnak adni útravalót. El akarják mondani, hogy mit várnak tőlük az országos konferencia tiszteletet parancsoló, reprezentatív fórumán, a X. békekonferencián. A fiatal nemzedék nevében — amely ngm élt á» szerencsére egyetlen háborút sem, c a világégés rémségeit csak könyvekből, filmekből, apái szemtanúi elbe szélése nyomán ismerheti — arra kívánnak mandátumot adni a küldötteknek, hogy tegyék még haté konyábbá a magyar békemozgalmai Azt óhajtják, hogy e 36 küldött tegyen meg mindent képviseletükben is, hogy hazánkban tovább erősödjön a békemunka politikai tartalma, szélesedjen a mozgalom társadalmi bázisa, váljanak még kiterjedettebbé nemzetközi kapcsolatai és szolgálja még erőteljesebben hazánk bel- és külpolitikai törekvéseinek megvalósítását, fokozza népünk ^politikai aktivitását, a béke védelméért érzett felelősségét, valamint sikeresen járuljon hozzá a szocialista nemzeti egység erősítéséhez. Hosszú évek programja lesz ez, s ezért beszélhetünk a gödöllői esemény nyomán egyfajta nyitányról is. R endhagyónak neveztük ezt a megmozdulást. Valóban joggal illik erre ez a meghatározás, hiszen a tervek szerint a gyűlésnek nem lesz szónoka. így kívánnak módot adni arra, hogy minél többen fejthessék ki, mindenfajta formai megkötöttség nélkül, véleményüket, s adjanak hangot békeakaratuknak, amelynek kifejezésére annyira szükség van a jelenlegi bonyolult és veszélyes nemzetközi helyzetben. Bizonyos, hogy a gödöllői ifjúsági gyűlés hozzájárul majo a X. béke- konferencia méltó előkészítéséhez és az a 36 küldött, aki részt vesz ezen az eseményen, magabiztosan tolmá- "solhatja az országos tanácskozásnak: Pest megye fiataljai, lelkes aktivistái készek a maguk részéről vállalni azokat a feladatokat, ame- hieket békénk és biztonságunk megőrzése parancsolólag megköv'oi. A. I.
