Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-25 / 251. szám
4 1984. OKTÓBER 25., CSÜTÖRTÖK Meiningen művészete Az ember és a táj lírája Szovjet kiállítás Tudományos könyvek A múzeumi hónapban különleges élmény várja a váciakat és a városba látogatókat. A testvérváros, az NDK- be'li Meiningen mutatkozik be művészetével a görög templomban. Mindez része Past és Suhl megye több esztendős kapcsolatának. A két tájegység képviselői — és ezen belül az egyes települések — arra szövetkeztek, hogy közelítsék az egymástól meglehetősen távol élőket. A gazdasági, politikai, mindennapi lét megismerésén túl a művészetek segítségével egy-egy város kulturális értékeivel találkozhat a nagyközönség. Váci művészek nemegyszer jártak Meiningenben, bemutatkoztak alkotásaikkal. Mindezek viszonzásaképpen most a meiningeni állami múzeumok képzőművészeti anyagából tekinthetjük meg a válogatást, amelynek megnyitóján Rudolf Fűnk igazgatóhelyettes mondott ünnepi beszédet. A jelentős anyag a tizennyolcadik század végétől napjainkig mutatja be a művészettörténeti szempontból hírneves vidéket. Meiningen városát — amelynek neve 982-ben szerepel első ízben a krónikákban — évszázadok során neves tudósok é* művészek választották álAmikor hosszú sorok kígyóznak a színházak jegyirodái előtt, s a jobb darabokra alig lehet bejutni, akkor a Nemzeti Színház lelkesítő kezdeményezésekkel áll elő. A közönségszervezők munkáját megkönnyítendő, s nem utolsósorban a nézők javát akarván, javítják a propagandát, bővítik szolgáltatásaikat. Ezentúl minden hónap elején egy központi napilapban, a Népszavában közük a Nemzeti Színház és a Várszínház következő havi programját. A jegyvásárlás egyszerűsítése érdekében a vidéki igénylők minden hónap másodika és hetedike között elővásárlási lehetőséget kapnak. További kedvezmény, hogy akár telefonon is meg lehet rendelni a belépőket a színház szervezési osztályán. Kívánságra utánvéttel küldik el a jegyeket a címzettekhez. A színház azoknak is a kedvében jár, akik csak ritkán töltik meg a nézőteret: ezentúl nyugdíjasoknak külön előadásokat szerveznek. A Nemzeti Színház a nyugdíjasokért elnevezésű akció keretében novembertől minden hón_. - ban egyszer csak őket várják. Vasárnap délelőttönként a legnépszerűbb darabokat tűzik műsorra. Ízelítő a Nemzeti Színház és a Várszínház kínálatából: Molnár Ferenc: Olympia; Gerhart Hauptmann: Naplemente előtt; Lolah Bel- lon: Csütörtöki hölgyek; J Murrel—G. Wilson: Sarah, avagy a languszta sikolya. Az sem mellékes, hogy ezekre az előadásokra majdnem hetven százalékkal olcsóbban adják a landó vagy ideiglenes lakóhelyül. Nem csoda, hiszen az NDK délnyugati felén fekvő település természeti szépségei idilli környezetet kínálnak. Így aztán a napjainkban huszonhétezer lakosú járási székhely Suhl megye jelentős művészeti és kulturális központja. Hírnevet szerzett magának a meiningeni színház, a zeneiskola, a Baumbach-ház (Suhl megye íróközpentia), a zeneiskola és természetesen a múzeum. Mielőtt a múzeum gazdag anyagáról szólanánk, érdemes felemlíteni azt a kulturális légkört, amelyben azok létrejöttek. A költők közül Friedrich Schiller, Jean Paul és L. Bechstein alkotott a városban. A zeneszerzők közül Max Reger, Johannes Brahms és Franz von Billow nevét jegyzik a városkalauzok, hogy csak a legismertebbeket emlegessék. Az első, igazán figyelemre érdemes képzőművészeti alkotások a tizennyolcadik század második feléből származnak. Így aztán nyugodtan mondhatjuk, hogy a meiningeni múzeum gyűjteményének javát hozta el a váci kiállításra. Az egykori szászország-meiningeni hercegség központjának világát jegyeket. A földszinti helyekre egységesen tizenöt, az erkélyre pedig tíz forintért lehet beülni. K. L. Mintha egy Koszta Józseíképről lépett volna elénk. Pirospozsgás és mindig mosolygós. Az első pillanattól nyitott szívvel fogadja a hozzá érkező vendéget. Nagy beszédű, mint az asszonyok általában. De nem fecsérli feleslegesen a szót. Egyszerre szeretne mindent elmondani és megmutatni: hogyan éltek régen és ma. — Gyerekkoromban magam is ilyen házban laktam — mutat a fehérre meszelt házra Kovács Kárólyné, amikor belépünk az albertirsai falumúzeum kiskapuján. — Nézzenek szét. itt mindennek megvan a helye. Több generáció élt egymás mellett, ki-ki tudta a maga dolgát, a maga feladatát. • Visszaemlékezik, képzeletben megtelik élettel a konyha, a szoba, az udvar. Meséli a történeteket, milyen volt a falu, amikor ö még kisgyerek volt. A bőgatyás férfiak, a sokszoknyás asszonyok a húszas évektől kezdték elhagyni viseletűket. A sublótok mélvén mégis megőrizték ruhájukat, régi eszközeiket. Nem véletlenül kereste meg azotükrözi vissza az anyag egy része. A históriák színházhercegnek nevezik II. Györgyöt, aki a tizennyolcadik század fordulóján európai hírűvé vi- rágoztatta a meiningeni udvari színházat. E tevékenységének úgymond melléktermékei voltak a képzőművészeti alkotások. Hiszen — a gyakorta a mecénás rajzolta tájképek, természettanulmányok — tulajdonképpen díszletterveknek készültek. Mivel a kiállítás ebből is ad ízelítőt. így a testvérmúzsák találkozásának lehetünk szemtanúi a görög templomban. Igazán á huszadik század első felében pezsdül meg az alkotók élete Meiningenben. A szabadfoglalkozásúak közül id. Hans Hattop és Manfred Hausmann nevét jegyzik. A kor jellegzetessége: a megbízók számára készített portré- festészet. A kiállítás rendezői ügyeltek arra, hogy érzékeltessék a meiningeni légkört. Festészet, grafika, fémszobrászat, textil- művészet modem darabjai jelzik a műfajok széles skáláját. Mintegy érzékelhetjük: a történelem során soha ilyen széles skálája nem volt a képző- művészetnek a városban, mint napjainkban. A több generáció együttélése jelenti a stílusok, a kísérletező kedv színességét. Er. K, Yincze Lajos kiállítása Lengyel kultúra Vincze Lajos festőművész huszonhárom — a lengyel- magyar történelmi kapcsolatok alakulását idéző — grafikájából nyílt tárlat szerdán Budapesten a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ Nagymező utcai kiállító- termében. A Lengyelek Magyarországon című tárlat tollrajzain a középkortól napjainkig követhető nyomon a történelem. A művész többek között emléket állít az 1843-as forradalom és szabadságharc lengyel hőseinek: Bem és Dembinszky tábornok portréi mellett az ismeretlen lengyel kapitány Isaszegen álló emlékművét is megrajzolta, s lengyel katona- vi seletekkel is megismerteti a látogatókat. Egyik grafikája a Magyar Tanácsköztársaság idején hazánkban harcolt lengyel zászlóalj küzdelmét idézi. A kiállítás két hétig tekinthető meg. kát, akik tehettek a helyi értékek megőrzéséért. A termelőszövetkezet néhány esztendeje megvásárolta a falumúzeumnak alkalmas házat. A község lakói, a termelőszövetkezeti tagok közül csaknem mindenki hozott valamit. így tudják bemutatni, hogyan is éltek a századforduló táján nagyapáik. Mesélnek az évszázadok Albertin ez a címe Kovács Kárólyné krónikájának. Utánanézett a történelmi adatoknak és ezt ötvözte saját emlékeivel. — Megírtam azt is, hogyan lettem tsz-tag. Mai szemmel már nemigen értjük, miért ragaszkodtunk annyira a régihez. Valóban életmódváltozáson esett át a falu. A termelőszövetkezet megalakulásakor először a szőlészetben dolgozott majd hat esztendeig fejőnő volt. Azután a raktárban talált magának munkát. Most úgy érzi, megtalálta az igazán neki való tevékenységet: áruirányító. Állandóan úton van. A termelőszövetkezet hat boltját nem könnyű úgy ellátni, ott minden legyen. A nőtanács, a szövetkezet, a helyi politikai és társadalmi Fr. W. Ilirt: Augusztus hónap képe Csak nyugdíjasoknak Olcsóbban a színházba Mesélnek az évszázadok Albertirsán Az életmódváltozás krónikása Tudományos témájú szovjet könyvekből kiállítás nyílt szerdán Budapesten, á Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az Akadémia Kiadó és Nyomda, valamint a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat által szervezett tárlaton a Szovjetunió és a Kazah SZSZK tudományos akadémiájának azonos nevű Nauka könyvkiadója mutatkozik be a magyar érdeklődőknek. Hazai György akadémikus, az Akadémiai Kiadó és Nyc.n- da főigazgatója a megnyitójában elmondotta: hazánkban első alkalommal látható kazah tudományos könyvekből összeállított tárlat, amely viszonzása a magyarországi akadémiai könyvkiadást bemutató, ez év szeptemberében megrendezett Alma Ata-i kiállításnak. A mintegy hatszáz könyv és folyóirat képet ad a baráti országban végzett társadalom- és természettudományi kutatások legfrissebb eredményeiről. Vlagyimir Aperján, a moszkvai Nauka főszerkesztője a kiadó tevékenységéről elmondotta, hogy a magvar t.estvérintézményhez hasonlóan a tudományok teljes körét felöleli. Évente mintegy két és fél ezer kiadványt jelentetnek meg szovjet szerzőktől, s a kiadó harminc sorozatot gondoz. A Kazah SZSZK kiadója évente háromszázféle kötetet ad ki, a társadalomtudományi témájú kötetek 90 százaléka kazah nyelven jelenik meg. Z aki Ahmetov, a Kazah SZSZK tudományos akadémiájának alelnöke az MTA-val való jövőbeni együttműködés lehetőségei között említette tudományos munkák közös kiadását is. A szovjet könyvek kiállítása október 29-ig tekinthető meg. Ösztöndíj pályázat A művelődési miniszter a pályakezdő fiatal zeneszerzők, zenetudósok, zenekritikusok számára „Kodály Zoltán zenei ösztöndíjat” létesít. Az ösztöndíj célja, hogy tehetséges fiatal zeneszerzőknek, zenetudósoknak, zenekritikusoknak segítséget nyújtson a pályakezdéshez, kedvező feltételeket teremtsen a magas színvonalú, szocialista szellemiségű alkotótevékenységhez. A pályázni kívánók részletes felvilágosítást találnak a Művelődési Közlöny október 1-én megjelent 18. számában. szervek és sorolhatnánk, mi mindenbe bekapcsolódik. Mert ilyen alkat: érdekli, mi történik szűkebb környezetében. Folyton arra figyel, mivel segíthet. Az már csak ráadás, hogy a helytörténeti bizottság titkára. Szavaiból úgy tűnik: fontosnak tartja az emberi kapcsolatokat. Emlegeti a ju- niálist. a fonóbált, amikor a falu apraja-nagyja együtt volt. A régi szokások felelevenítése alkalmat adott arra, hogy egymást jobban megismerjék. A közös munka mellett a mulatság is fontos része az emberéletnek. Népművelők, könyvtárosok a segítőtársai. Ily módon találkozik a termelőszövetkezet és a helyi közművelődés elképzelése. Elárulja azt is. hogy öröklődött a gyűjtőmunka-szeretete. Lánya népművelő. Hol ő segítette a diplomamunka megírásánál, máskor gyereke biztatta: kezdjen hozzá a krónikához! Ahogyan nyitja a pitvarajtót, mintha egy Koszta-képet látnánk. Kovács Károlyné tekintete mindig mosolygós. Lehet is öröme, ha az eltelt esztendőkre gondol. Erdősi Katalin bHeti FILMTEGYZETB Vassza Inna Csurikova, a Vassza címszereplője Maxim Gorkij két változatban írta meg a i/assza Zselez- nova című drámáját. Az első variáció 1910-ből való, s azt még abban az évben be is mutatták Pétervárott. A másodikat huszonöt évvel később, 1935-ben fejezte be, s 193tí-ban játszotta először a kijevi Vörös Hadsereg Színháza Le- ningrádban, egy vendégjáték alkalmából. A két variáció dátuma elég beszédes: Gorkij 1935-ben „átigazította” a darabot, bizonyos kívánságoknak megfelelően... Miért érdekes ez? Azért, mert az új, kétrészes szovjet film, a Vassza, az 1910-es változaton alapul, de azt is elég rugalmasan kezeli a forgatókönyvet is jegyző rendező, Gleb Panfilov. De talán nem is különösebben érdekes a gorkiji variációkról elmélkedni, hiszen a film főcíme is így fogalmaz: „Maxim Gorkij Vassza Zse- leznova című színműve nyomán ...” S ha ebből kiindulva vizsgáljuk a filmet, azt kell mondanunk: ez a „nyomán” lényegében nem jelent mást, mint hogy Panfilov kitágítja Gorkij mondanivalóját, kitágítja a dráma belső világát, cselekményének körét, s nem csupán egy Volga menti kereskedőváros keménykezű kereskedőasszonyáról és családjáról szól a filmben, hanem arról a módos kereskedőrétegről, melynek legjobbjai a századelő Oroszországában nemcsak kizsákmányoltak, hanem adott esetben a modern művészeteket is támogatták, a modern technikának is hívei voltak, s ily módon nem vitatható el tőlük bizonyos haladó vonás sem. Vassza ebben a filmben azzal is meglepi a nézőt, hogy — eltérően a színpadi Vasz- száktól — nagyon fiatal. Pedig hát már Gorkij is azt írta róla a szokásos egymondatos figurajellemzéseiben : „Negyvenkét éves, de fiatalabbnak látszik.” Hogy miképp lett mégis ebből a fiatalos nőből korosodó tragikák szerepálma, nem tudni. Talán mert maga a karakter érettebb a valódi koránál. Mindenesetre Panfilov arra az Inna Csurikovára bízta a film Vasszáját, aki valóban „fiatalabbnak látszik”. Ez egyúttal arra is jó volt, hogy könnyebben meg- érthetővé tegye ennek a zaklatott családú nőnek a törekvéseit. Ez a Vassza ugyanis, bár kemény üzletasszony, mégsem csak a pénzszerzés megszállottja. Valami furcsa matriarchális vonás van benne: széthulló, szétzüllö családA szenzáci Se szeri, se száma a rámenős, ügyes, élelmes, mindig mindent kiszimatoló, felderítő, a szenzációkon frissiben rajta levő, s azokat feltűnően tá'.aió újságíró-, riporter- vagy újabban tévériporter-hősöknek az amerikai (és nem amerikai) filmekben. A skála a Kína- szindróma tévériporternőjétől a tévésorozat Mike Andrásáig terjed. Ebben a divatban több mítosz egyesül: a független, önálló, senkitől sem befolyásolt nagyhatalomnak kikiáltott nyugati sajtó mítosza; az igazság bajnokának szerepében tündöklő magányos hős újságíró mítosza meg a „minját akarja összetartani, férje, bátyja súlyos botrányait akarja eUussolni — s közben minden jó törekvése visszájára fordul. Családjából senkiben nem bízhat meg, bizalmasa viszont Anna, a házvezetőnő, a riadtság, félénkség álarca mögött kíméletlenül és kegyetlenül törekszik Vassza vagyonának és családbeii pozíciójának a megszerzésére az asszony halála után. Vassza nagy tévedése, hogy bármilyen éles eszű és éles szemű üzletasszony, végül is nem ismeri fel azt a cselekvési formát, s azokat a személyeket, melyektől a család jövőjének biztosítása, egyáltalán, e jövő megalkotása függ. Innen ered az a konfliktus, mely Vassza és menye, a forradalmi tevékenységet folytató Kachel között van. (Ez különben a darab második variációjából átvett motívum.) Vassza nem érez rá Rachel igazára — s é tévedésének súlyát a film azzal is növeli, hogy a cselekményt a gorkiji 1910-ből előre hozza 1913-ra, a háború előtti utolsó békeévre, mely, mint Ismeretes, az orosz kapitalizmus csúcspontja, s az oroszországi munkásmozgalmak nagy éve is volt egyben. Panfilov, miközben árnyaltabbá teszi Gorkij rajzát Vasz- száról és családjáról, s a korról, melyben ezek az emberek éltek, sajátos kettősségekkel is dolgozik a filmben. Az egyik ilyen alapvető kettősség, hogy Vassza házában rend, csend, fegyelem uralkodik, de e felszín mögött ott feszül a visszataszító bűnök egész sora. A rendkívül gondosan megtervezett enteriőrök, a századelő orosz szecessziójának stilárisan pontos felidézése — tehát egy korszerű keretek közt zajló élet — meg az e kulisszák mögötti züllöttség, erkölcstelenség: mélyen bevilágítanak annak a kornak az igazi lényegébe. Hatalmas, széles ívű, olykor lassú hömpölygésú (szándékosan visszafogott tempójú) film a Vassza, melyben a családi dráma mögé odavetül egy osztály és egy társadalom drámája is, anélkül, hogy Panfilov egyetlen percre is didaktikus akarna lenni. Érzékeltet viszont valamit abból a szituációból, mely az I. világháború előtti Oroszország politikai, gazdasági és társadalmi körülményeit jellemezte — s ez már nem csupán Gorkij nézőpontját jelenti, hanem a jelen visszapillantását, s talán a kortársaknál összetettebb megértését is Vassza s a Vasszák sorsát illetően. 6 áldozata dent a közönség információ- éhségének gyors és felelősségteljes, hiteles kielégítéséért” jelszó mítosza. Egyik sem igaz; a sajtó nem független és nem is mindig olyan nagy hatalom, az újságíró nem mind sztárriporter, és a közönséget nem informálják, hanem manipulálják, ha az kell. Mindez a kiváló amerikai rendező, Sydney Pollack ú;i filmjéből is kiderül, ha nem is feltéflenül ez a szándéka. (A filmet egyébként csak a rámenős újságírónőt a’akíló Sally Field és a szenzáció áldozata. Paul Newman játékáért érdemes meenézni.) Takács István
