Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
4 MM YE/] 1984. OKTÓBER 20., SZOMBAT ZI N HÁZI LEVÉL m Orléans-i* Janka Mert hogyha pontosan fordítjuk George Bernard Shaw 1923- ban írt drámájának címét, akkor az angol Saint Joan: Szent Janka. És jobban is illik ez a Janka Shaw hősnőjéhez, mint a fenségesebb, komolyabb, felnőttesebb Johanna. Az ő hősnője ugyanis valóban csak egy egyszerű kis .parasztlány. A Vogézek vidékéről jön, s a Dauphinhoz, a trónörököshöz tart, hogy végre királlyá koronázza Reimsben, a székesegyházban, és hogy visszafoglalja az angoloktól Orléans-t meg az angolok megszállta többi francia földet. Jankának küldetése van: a Hangok szólnak vele, Szent Katalin, meg maga Isten is néha. És. ezek a hangok azt követelik tőle, hogy szabadítsa meg a francia földet az idegen megszállóktól, és nemzeti király jogara alatt egyesítse a franciákat. Tehát a leg józanabb és legnyilvánvalóbb célokra buzdítják: Olyan célokra, melyek egy élénk eszű, a maga egyszerű logikája szerint gondolkodó kis parasztlánynak is eszébe juthatnak. Csakhogy éppen a józan paraszti esze miatt tartják bolondnak, emiatt nevetik ki. Meg azért, mert nem veszik észre, hogy Jankában ez a józan okosság a sziklaszilárd hittel párosul. Shaw Jankája sokkal inkább ösztönös és naiv, mint képzelgő szent. És talán éppen az ösztönösség, a naivitás és a hit ereje teszi zsenivé. Mert Janka zseni. Olyan hadvezetési elveket talál ki és alkalmaz a maga laikus módján is, melyeket majd csak Napóleon alkalmaz újra. Nézeteiben, vagy inkább véleményeiben egyszerre van jelen egy korai nacionalizmus, a nyelv, a föld, a származás döntő fontosságának az a hirdetése, mely a nemzetté alakulás tényezői közé számít akkor, mikor ez a nemzet .fogalom még nem álakult ki — meg az a puritán, már a reformáció felé mutató vallásosság, mely az eretnekség fogalmát is kimeríti. Egyszerre utasítja el az egyház és a főnemesség hierarchiáját, s ugyanakkor magának abszolút tekintélyt követel. Tizen- nyolc-tizenkilenc esztendős korában, amikor már bevégezte két nagy feladatát, ön- tudatosabb, gőgösebb, rátar- tibb volt, mint akárhány király, főpap. Hitte és hirdette, hogy Isten általa inkább szól, mint a felkent egyházi fő- meitóságok által. Hitte és hirdette, hogy az ő feladata és képességei e feladatok végrehajtására fölülmúlják a királyok, a hadvezérek feladatait. Igazában véve királyi személyiség volt — de mivel csak egy szegény kis parasztlánynak született, nem válhatott belőle nagy uralkodó, hanem csak máglyahalált szenvedő lázadó, eretnek, boszorkány és -ontó varázsló. Tizenkilenc eves volt, amikor — 1431-ben — Rouen főterén megégették, mert ez volt a legjobb megoldás mindenki számára. Talán még neki magának is, mert hiszen a máglyahalála után huszonöt évvel rehabilitálták. azaz kijelentették, hogy bírái jogtalanul ítélték el, nem volt vétkes az ellene felhozott vádakban. (Holott a bírák a maguk szemnontiából tökéletesen helyesen jártak el, műhiba nem történt, és nem ■volt justizmord — csak hát éppen 1466-ban már más politikai szelek fújtak.) De Janka halála utáni karrierje ezzel még nem ért véget. 1904- ben, négyszázhatvanöt évvel a roueni máglya után. az egyház, amely megégettette, tiszteletreméltónak nyilvánította. 1909-ben boldoggá avatták. 192'0-ban szentté. Kicsiny, törékeny alakja jelkéopé nőtt, a francia hazafiság, a rettenthetetlen. harcos keresztény hit, a diadalmas, tiszta erkölcs jelképévé. De azért, amikor Shaw drámájának Utójátékában, az álomjelenetben Janka megjelenik a Dauphin előtt, akit ő koronázott VII. Károly királlyá, és odasereglik köréjük a múlt töb bi alakja is — Cauchon püspök, a reimsi érsek, az Ink- vizítor, Dunois, a kiváló katona, a korlátolt, agresszív angol pap, Stogumber atya. s a többiek —, a Szűz kérdésére, hogy nem lenne-e jó, ha visszatérne, mint szent, s újra cselekedne nagy tetteit, mindenki riadtan tiltakozik. Jobb, ha Janka csak lovasszobor Rouen főterén. Ha élő alakban jelenne meg ismét, esetleg újra csak meg kellene égetni. . A Szent Johanna csaknem hatvan év múltán is remek darab, és remek előadás lehetőségét kínálja. Annak idején, amikor nálunk bemutatták, a Szüzet Bajor Gizi játszotta — a korabeli kritikák szerint nem túl sikerültén, mert az ő színészi stílusa és alkata nem nagyon egyezett ezzel a kis Jankával. Majd csak Bulla Elma viszi igazán sikerre Shaw darabját, és a szerepet, 1936-ban. Emlékezetes előadása volt 1967-ben a' Madách Színházban, a címszerepben Psota Irénnel, s utoljára 1975-ben, a Vígszínházban, Johannaként, Kútvölgyi Erzsivel. Azóta a Szent Johanna nem szerepelt budapesti színpadon, sőt, vidékin sem. Nem tudni, miért. Talán, mert nem voltak megfelelő színésznők Johanna szerepére? Ez nem valószínű. A hosszú szünetet most a Józsefvárosi Színház törte meg. Eizonyára azért is, mert talált egy ideális Johannát, a színházhoz tavaly Kecskemétről felszerződött Varga Kata személyében. Ennek, a fiatal színésznőnek pontosan olyan az alkata, mint a Shaw elképzelte Jankának. Janka — és nem Johanna.’ Alacsony, vékonyka, de nem törékeny, hanem az a karcsú erőteljes- ság van meg benne,-mint ami a parasztlányokban. És óriási hit árad belőle. Okossága a nyílt eszű parasztlány okossága, logikája a — mint mondani szoktuk —, józan paraszti ész logikája, egyszerűsége a színlelést nem tanult, arra képtelen emberek lefegyverző és zavarba hozó nyíltsága is egyben —, de a hite az több, mint amit ez az egyszerű vidéki lány jelent. 1 zt a Jankát a belső izzás, a rendíthetetlen hit a Hangokban, a maga igazában, küldetésében, ez a szelíd, de tántoríthatatlan megszállottság emeli szentté, mártírrá, Szent Johannává. Jankát nem téveszti össze Schiller Az orléans-i szűz-ének romantikus és a végén nem is rút máglyahalált, hanem a csatában hősi, harcos halált haló Johannájával; nem a hogyan játsszunk könnyes szemű tragikus hősnőt című főiskolai helyzetgyakorlatot adja elő (az egész előadásban egyszer sírja el magát, akkor is a tehetetlensége miatt érzett dühében). Ez a Janka- megfogalmazás nyilván a rendező, Giricz Mátyás egyetértésével jött létre —, de mindenesetre olyan színészi munka, melyet érdemes és jó észrevenni. Takács István E A ranysárga leveleket ker- get a szél. A bágyadt napsugár bearanyozza a Gál- ga völgyét. A dombtetőkről fel-felbukkanó falvakat keretbe vonja az ég kékje. Az őszi színek és illatok kiragadják mindennapjaiból az utazót, a természettel való találkozás ősiségét élheti át az erre járó. A Galga mentiek az első pillanattól befogadják az idegent. Ösztöneikben a vendéglátás kedvessége. Éneklik dalaikat, megmutatják sokszoknyás hímzett viseletűket, szívesen mesélnek egykori lakóházaikról, életükről. A falumúzeumokban kincsként őrzik hajdani használati eszközeiket. — Magam is ilyen házban laktam valamikor — mutat körbe Mayer Józsefné Galga- mácsán. — Akkor még nem gondoltam, hogy néhány évtized múlva csak mutatóban marad ezekből —, mai házépítőik tanulhatnának abból, mennyire célszerűen terveztek elődeik. A berendezést a faluból hordták össze. A falakon Vanlcóné Dudás Juli képei láthatók. Az ő emlékére rendeztük be a nyári konyhát, nem is olyan régen. Tessék csak megnézni a sok szép tányért — hív az udvarról beljebb Ecker Dániel Ikla- don. — Ebben a német nemzetiségű községben ilyen volt a századelőn egy kisgazda portája. Táj cs kultúra — Mindennek megvolt a maga jelentése — magyarázza L apu Istvánná Zsámbokon, miközben kihúzza a sublót ruhásfiókját. — A főkötőik, a kendők színe és hímzése sok mindent elárul viselőjéről. Legalább az ünnepi ruhájukat eltették az asszonyok. Most örüihek, hogy a lakodalmasra? felvehetik. Galgamácsa, Iklad, Aszód, Túra, Zsámbok. A Galga menti települések nemcsak őrzik, hanem felfényesítik emlékeiket; szeretnék megmutatni másoknak is népművészeti értékeiket. A falumúzeumok őrzői szíves szóval fogadták a hozzájuk érkező népművelőket, idegenforgalmi szakembereket. Az ötödik Galga menti találkozó szervezői pedig abban a reményben hívták együttgondolkodásra a két terület értőit, hogy hírül adják ország-világnak a vidék szépségeit. — A Galga-vidéken felélesztették a hajdani szokásokat — mondja Kovák Lászióné, a népművészeti találkozó szervező bizottságának vezetője.— ötévenként tartjuk meg ezt a rendezvénysorozatot. Tulajdonképpen ezen a szakmai megbeszélésen felhívjuk a bennünket segíteni tudók figyelmét a jövő esztendő elején kezdődő eseményekre. Bemutatjuk a tájat és kultúráját. A vidék népművészeti értékeinek keretbe foglalása, bemutatása bizonyára sokakat érdekel. A közművelődés és az idegenforgalom közös munkájaként mind többen ismerkedhetnek meg oly féltett értékeinkkel. Varga Katalin a színmű egyik jelenetében Hol a Galga lassú andalgással hempelyeg Híradás országnak, világnak A bagi táncosok bemutatója Járják a zsámboki lakodalmast Régi tárgyak a régi házban Trencsényi Zoltán felvételei sait. Talán az sem utolsó; az elmúlt esztendőkben nyolc vendéglőt hoztunk helyre, Ezekben az éttermekben is felléphetnének az együttesek. Gödöllő, Galgamácsa, Iklad, Aszód, Túra, Zsámbok és sorolhatnánk az útvonal állomásait. A dimbes-dombos táj, a népművészeti értékek megtekintése után Petőfi szavaival búcsúzhatunk: Üdvözöllek — Elkészült a csaknem egész esztendős program kulturális ajánlata — sorolja a kínálatot Kecskés József, a gödöllői művelődési központ igazgatója. — a környék módszertani központjaként támogatjuk a községek elképzeléseit. Februárban országos agrárfilmszemle nyitja a sort. Ezt követi majd a hagyományőrző együttesek nyolcadik országos találkozója. A szakmai bemutatókon kívül megnyitjuk A rovásírás története című kiállítást. Lesz íónetanítás, népi ételeket készíthetnek a résztvevők. Népművészek vezetésével kézműves foglalkozások, sportjátékok, vetélkedők, vásárok színesítik a napokat. Mindezekhez nyári bentlakásos táborok, tanfolyamok kapcsolódnak. Határok nélkül Néhány évtizede a kultúra és az idegenforgalom tárgykörét meglehetősen éles határvonallal választották szét. A közművelődés területén munkálkodók attól féltették a művészeteket, hogy vásári portékává alacsonyodnak. Az idegenforgalom pedig, úgymond pénze után futva, elfogadta a gyengébb produkciókat, avagy kihagyta számításából a kulturális programokat. _— A Galga menti körút is bizonyság; a két terület egymást erősítheti — vélekedik dr. Jenkei László, a Dunatours hivatalvezetője. — A turistáknak az eddigieknél jóval többet kívánunk nyújtani. Ehhez feltétlenül hozzátartozik a táj kultúrájának bemutatása is. A Galga-vidék a népművészetek gazdag tárháza, a falumúzeumokban felelevenedik a múlt, az amatőr együttesek éneke, tánca az eredetet idézi. Jövő esztendei programjainkban már úticélként szerepel e vidék. Úgy érzem, egymásra lel a népművelők és az idegenforgalom szándéka: magas színvonalon szeretnénk értékeket közvetíteni. Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy az ide érkező utazó jól érezze magát. Költői üdvözlet — Mi sem maradunk ki a sorból — tájékoztat Varga László, a Galgavidéke Áfész igazgatóságának elnöke. — Keressük a partnereket elkép- \zeléseinkhez. Évente félmillió forinttal támogatjuk a környék kulturális megmozduláNemcs Nagy. A Kritika a-' mű folyóirat legújabb — a, nyomdagépek alól éppen hogy' kikerült — számában az iskolák állapotával is foglalkoznak, és az egyik e témához kapcsolódó írás illusztrációjaként egy tantermi faliújság képét adták közre. Ez a kiszögezett tábla egy olyan úttörő őrsé, amely névadójául jelenkori költészetünk egyik kiváló képviselőjét, Nemes Nagy Ágnest választotta. Nem tudni, hogy a jeles poéta tudomást szerzett-e korábban arról, hogy egy ilyen megtiszteltetés érte, de ha az említett újság a kezébe kerül, bizonyára elégedetten nyugtázza majd, hogy már pályájának delelőjén kis olvasóinak egy csoportja keresztmamául szemelte ki. Tegyük hozzá nagy sebesen, hogyha valaki, hát ő igazán megérdemli ezt a tisztességet. Nem kisebb okból, mint azért, hogy vérbeli tehetség, és ezt a vele született adományát példás következetességgel, a maga megszabta útról sohasem letérve érlelte, tökéletesítette. Akik a budapesti művészeti hetek keretében neki szentelt televíziós műsort végignézték, azok a milliók is meggyőződhettek e szépszavú poéta és e nyíltszavúan karakteres ember szellemi értékeinek nagyságáról. Egyrészt úgy, hogy a felhangzó művei gyönyörködtették, illetőleg késztették elmélyülésre a publikumot, másrészt meg úgv. hogy val- lomásos erejű megnyilatkozásai rajzoltak róla egy pompás portrét. Különösen ez az utóbbi jellemfestés sikeredett egészen kiválóra, hiszen Nemes Nagy Ágnes tanítani való artikulációval és logikai rendszerezettséggel beszéli anyanyelvűnket. Választékos mondatfűzései lenyűgöznek, gyönyörködtetnek. A szavak úgy peregnek tova ajkairól, hogy lehetetlen nem figyelni reájuk. (Bizony, igencsak ráférne a kamerák és a mikrofonok világában foglalkoztatott tele- kommunikátorokra, ha éppen messze bérctetökről / Szent helyek, / Hol a Galga lassú andalgással / Hempelyeg. . - - .. ...I... . Erdősi Katalia? ő tartana egy szabadegyetemet a szépen és az értelmesen szólás művészetéről.) Dicséretére a műsorvezető Czigány Györgynek, ezúttal — talán mert őt is megbabonázta ez a minden irányú felkészültség — készségesen hagyta, hogy a maguk törvényei szerint fussanak azok a kellőképpen nem díjazható mondatok, s így minden szükségesét megtudhattunk a kedves vendégről. Fölfedte rímkereséssel eltöltött ifjúságát éppen úgy, mint felnőtté— és igazi költővé — érésének kemény, kudarcos esztendeit. Nevezetesen azokat az éveket, amikor igen kevéssé volt kelendő áru az ő lírája, amikor jobbára csak az asztalfióknak dolgozhatott. Igazában ezekben a hallgátá- sos időkben érett azzá, akit ma olvasói — és immár nézői, hallgatói — olyannyira szeretnek, tisztelnek, és aki azokban az őrsnevet választó kisiskolásokban megtestesít egy életideált. Cscrnas. Nemes Nagy Ágnes portréműsorában Csernus Mariann is közreműködött. Hasonlóan a költőhöz ő is a fölkészültség igen magas fokán szólaltatta meg a reá kiosztott verseket. Mégpedig azzal a sajnálatos szokatlansággal, hogy emlékezetből szavalt. Míg másik két kollégája a papírlapokból szinte fel sem pillantva csak úgy elolvasgatta a sorokat, addig ő nyíltan a kamerákba nézve közvetített heves érzést és magvas gondolatot. Amíg ezeket a most dicsért pillanatokat élvezhettük, bizonyára kiben-kiben felötlött: miért nem lehet másokat is rászorítani arra. hogyha versmondásra szól a megbízatás, hát az tényleg mondás, és ne rossz diákok módjára történő puskázás leeven. Kevés csúnyább látvány van ugyanis annál, hogy az okkal vagy ok nélkül népszerű színművészek minden restelkedés nélkül, csak úgy kibetűzik az elébük tett passzusokat... Akácz László ■Tv-FIGYELŐM
