Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

VÁCI biliig A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM 1984. OKTÓBER 11., SZERDA A vázórlókSzönség szoígáSafában Kevés és drága á gyümölcs A kereskedelmi társadal­mi ellenőrzés Vácott és von­záskörzetében is működik; 39 ellenőr tartozik a csoporthoz. Vezetőjük, Still Róbert követ­kezetesen, a vásárlók érde­keit szem előtt tartva irányít­ja a csoportot. Népi ellenőri bizottságban, fogyasztók ta­nácsában s másutt ad számot időnként tevékenységükről. Legutóbb a szakmaközi bi­zottságot tájékoztatta arról, hogy a kereskedelmi társadal­mi ellenőrök milyen tapaszta­latokat szereztek az áruellátás színvonaláról és a fogyasztói érdekvédelemről. Ellenőrök s piacon Napjainkban a vevők meg­fontolva vásárolnak: igénylik a jó minőségű és olcsó áru­kat. A differenciált igényeket csak az alapvető élelmezési cikkeknél tudták kielégíteni. Az előrejelzett Duna-lánc há­lózat még nem érte el a te­rületünket. A múlt év közepé­től számított 12 hónap alatt találkoztunk a társadalmi el­lenőrökkel piacon, élelmiszer­boltokban, bisztrókban, TÜ- ZSP-telepeken s másutt. Vá­con kívül 14 helységben gyűj­töttek tapasztalatokat, a töb­bi között Vácrátóton, Vácdu- leán, Rádon, Pencen, Verőce­maroson, Szobon. A tavalyi és az idei áruel­látásnál az ellenőri csoport szerint az a tapasztalat, hogy — kisebb-nagyobb zökkenő­ket nem számítva — meg­felel a fogyasztók igényeinek. Néhány időszakos és választé­ki hiány jelentkezett, s a fo­gyasztói magatartásban ész­revehető a fokozott takaré­kosság. A vendéglátóegységeknél vizsgálták a megfelelő osz­tályba sorolásnak a feltételeit. Az árfeltüntetés nem erős ol­dal egyik kereskedelmi for­mában sem (állami, szövetke­zeti, szerződéses, magán). Az iskolaszezon kezdetén panasz volt tavaly a füzetcsornagok- ra. A zöldség-gyümölcs ellá­tás tavaly is, idén is szinte kifogástalan volt a kiskeres­kedőknél — az állami és a szövetkezeti zöldség-gyümölcs kínálat sokszor kritikán alu­li; árai a magánkereskede­lem után kullognak. A két nagy bútorárusító egységnél Vácott már tapasz­talható a versengés a vevőért. A szobi bútorbolt kínálata nem éri el a két váci bolt mennyiségi készletét. A TÜ- ZÉP-telepen szembetűnő volt a falazóanyagok, egyes beton­termékek, tetőcserép idősza­kos hiánya. A rendszertelen szállítás a lakásfelszerelési tárgyaknál okozott gondot. Csempékből mindig volt meg­felelő választék. Lakástextí­liákból sem mutatkozott hiány. A közétkeztetés helyzete jó­nak mondható Vácott. Még mindig van ezen a területen kihasználatlan kapacitás. Több egység vizsgálata után megállapították, hogy a nagy­kereskedelem az írásos meg­rendelések 60—70 százalékát szállítja le, s a hiány későb­bi pótlására sem vállal köte­lezettséget. Az olcsóbb áruk megjelenése (például ba­romfiaprólék) nem a keres­lettől függ. Naplók Az ellenőri naplók bejegy­zéseit az SZMT, a NEB a rendőrséghez, a tanácshoz, vállalatokhoz továbbították. Still Róbert végül hangsú­lyozta, hogy a vállalatok min­den évben az erkölcsi elisme­rés mellett anyagi elismerés­ben is részesítik a kiemelkedő Idegenforgalmi szakcsoport A téma a műemlékvédelem Több mint egy éve működik városunkban az SZVT idegen- forgalmi szakcsoportja, amely havonta tartja üléseit az MTESZ székházában. A szak­csoport vezetője Szikora Já­nos, a Dunatours Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal váci kirendeltségének vezetője. Tagjai között találunk peda­gógusokat, népművelőket, nyugdíjasokat, akik idegen- vezetőként részt vesznek or­szágjáró túrákon és a városba térő idegeneknek bemutatják városunk értékeit, műemlé­keit. Az októberi ülés napirend­jét nagy érdeklődés előzte meg; a tagság teljes létszám­mal részt vett az összejövete­len, amelynek témája a város műemlékeinek védelme volt. Szikora János bevezetőjé­ben elmondta, hogy városunk a tizennegyedik helyet foglalja el a mű­emlékvárosok között, és ez igen előkelő hely a több mint száz magyar város táborában. Ez egyben megszabja felada­tainkat történelmi értékeink, műemlékeink védelmében. E téma legjobb ismerője és előadója Csőri Lajos, a vá­rosi tanács főmérnöke. Elő­adásában ismertette, hogy a műemlékeink állagmegóvása fontos helyet kap városunk­ban Az ország legszebb ba­rokk tereként emlegetett Már­cius 15. tér épületeit helyreál­lították és a közeljövőben a gyógyszertár is beköltözhet a helyreállított épületbe. Á Városgazdálkodási Vál­lalat tervszerűen, ötéves prog­ramban megjelölve tatarozza a műemlék épületeket, ame­lyeknek a legnagyobb része állami tulajdonban van. A szakcsoport tagjainak élénk vitája követte a beszá­molót. A hozzászólások, ötle­tek, javaslatok a város szépí­tését, műemlékeinek fokozott védelmét, féltését tükrözték. Szóba került, hogy a falikaros utcai lámpák sérültek, sok he­lyen hiányosak, pedig azok szerves tartozékai a városkép­nek. Kevés az épületekhez il­lő cégtábla, amelyek hangu­latilag hozzátartoznának az épületekhez, utcákhoz. Javas­latként hangzott el, hogy biztosan akadna egy-két szocialista brigád váro­sunkban, akik vállalnák a város felszabadulásának negyvenedik évfordulójára a lámpák pótlását, elké­szítését, mivel nincs hol megvásárolni ezeket. Ügyes kezű lakatosok, kisipa­rosok tudnának ebben segíte­ni, hiszen a Duna-part vas­rácsainak helyrehozása ide­jén volt már erre példa. Csóri Lajos válaszában ki­tért arra is, hogy az enge­dély nélkül lebontott műem­lék jellegű épületet, a reformá­tus lelkészlakot az eredeti formájában visszaállítják, de sajnos az Országos Műem­lékfelügyelőség az országos műemlékjegyzékből törölte az épületet, mivel az újra fel­építve már nem ugyanaz a ré­gi műemlék. Szívesen fogadják azoknak a brigádoknak a je­lentkezését, akik segíteni tud­nak a lámpák elkészítésében, a város szépítésében. Papp László társadalmi munkát végző el­lenőröket. A vita során szó esett a TÜZÉP-telepi fafűrészelésről, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatoknál a hajháló köte­lező viseléséről, a Duna-lánc- hálózatról és az árváltozások technikájáról. Akciók A Forte — munkásellátás keretében — nagy mennyisé­gű burgonyát és gyümölcsöt juttatott az idén is a Vám utcai üzem dolgozóinak. Papp Rezső Siker az NDií-han Fotók Potsdamkan Kétrészes, műnyomó papíron készült plakátot tartok a ke­zemben, rajta — az egyik ol­dalán — egy fényképezőgép „szeme” felett a felirat: Un­garische Fotografie — Kocsis — Török — Lehotka. Alul: lm Claudius Club von 2—23. szep­tember 1984. A másik részen a há-rom kiállító művész élet­rajza, két-két képével. A váci Dunakanyar Fotóklub három fotóművész tagjának potsdami kiállítási plakátja. Beszélgetőpartnerem Kocsis Inán, a Dunakanyar Fotók'.ub elnöke, az egyik kiállító mű­vész. — NDK-beli barátainkkal kötött megállapodásunk értel­mében mutatkoztunk be Pots- damban, az ottani művészklub galériájában. Személyesen is részt vettünk a kiállítás meg­nyitásán. Hatan utaztunk az NDK-ba, a megnyitóra. Ügy éreztük, sikerünk volt. Az NDK fotósainak körében nagy érdeklődést taoasztaltunk a mi experimentális, azaz kísér­letező fotográfiánk iránt. Ezt azért hangsúlyozom, mivel az ő fotóművészetüket nem jel­lemzi az experimen'taldzmus. — Mi jelentett újdonságot? — Lehotka László erősen absztrakt hatású, színes mak- rofotói, vagy Török László konceptuális fotósorozatai, arrjelyek nemrég a Módosulá­sok című fotóskötetben, a Magvető Kiadó gondozásában jelentek meg, szokatlanok az NDK-ban. Magam is úgy válo­gattam össze kiállított anyago­mat — egy nagyobb alkotói időszakot felölelő képanyagból —, hogy annak absztrakciós szintje harmonizáljon az ő anyagukkal. Főleg omamentá- lis kísérleteimmel szerepeltem. Egyebek mellett az új váci fe­dett uszodát díszítő murális fotografikámat is bemutattam. A kiállítás megnyitása után Lehotka László és Molnár Fe­renc színesdia-bemutatót tar­tott, majd a rendezők egy mű­vésztalálkozó keretében vitát rendeztek bemutatott anya­gunkról. P. R. A Tótkomiósi lakodalmas D’.ggel a deák- vári piacon. Kirakják az árut. Virág, gyümölcs, zöldségfélék ke­rülnek a standok­ra. Kinyitják a ki­főzde ablakát is, ahonnét csábító illatok szállnak, s ide vonzzák a la­kótelepet reggelen­ként körbe viz(it)- elő kutyafalkát. Jönnek, szag­lásznak, s a ma­guk módján így is ismerkednek, ud­varolnak a kutya­hölgyeknek. Az ételre ét a kutya­Úton, útfélen Falkók szerelemre egy­formán éhesen cserkészik be a környéket, illatje­let hagyva maguk után a fákon, a házak falán. Aztán követ­keznek az iskolá­ba tartó gyerekek. Megzsarolják a tízórais csomagju­kat, s főleg a ki­csiket ijesztik meg, pedig csak elemózsiát koldul­nak tőlük. Jönnek nyolcán is, tízen is. Se gazdájuk, se száj­kosaruk. Valakik által megunt, ki­csapott, egykor jobb napokat lá­tott bacilusgazdák kóborserege. JJallgattam egy hivatalos be­számolót, ami sze­rint ezeket az ebe­ket összeszedi a sintér, s valahová elszállítják őket. Hinném, ha lát­nám. De nem lá­tom, — K. — Szép ajándék, ssínss Üdvözlet Köszöntő szlovákul és magyarul Ihm először lámák ezen a vidéken Talpig fekete ruhában ér­kezik a menyasszony. Így in­dulnak a esküvőre, mert egy­kor így volt szokás a Békés megyei Tótkomlóson, ahol ma mintegy nyolcezer .ember él, s a lakosság fele szlovákul beszél. Járják a polkát, a sjas- kát, ropják a körtáncot, csár­dást táncolnak szlovákul hangzó nótákra. Kitűnő ko­reográfia, szép dallamkíséret, bőséggel áradó népi humor. Ez a táncjelenet már a műsor ki­lencedik száma, s most érez­hetjük igazán, hogy nem szok­ványosán összeállított folklór műsorról van szó, s ilyen ere­deti megjelenítésre leginkább a falun összekovácsolódott kollektívák képesek. Élő örökség A múlt hét végén három napig Pest megyében vendé­geskedett a Tótkomiósi Szlo­vák Népi Együttes. Pénteken Csőváron, szombat este Ácsán léptek fel nagy sikerrel. Az alföldi szlovákok szíves üd­vözletét hozták a környéken élő szlovák és magyar lakos­ságnak. Már az autóbusz megérke­zésekor tapasztaltuk azt, amit Tajsi Mihály, a tótkomiósi művelődési központ igazgatója is elmondott, hogy a vendégek élő örökségként beszélik nyel­vüket, ápolják és fejlesztik kulturális hagyományaikat. Mint az a műsorukból is ki­derül: együtt a magyart és a szlovákot, mert mindkettőt a magukénak tekintik. Két nép kultúrája a kincs, amivel gaz­dagabbak. Az idézett szép táncjelenet anyagának gyűj­tője Medvarszky Györgyné volt, az együttes alapítója a felszabadulás után, s amikor már hivatalosan is számon tar­tották ezt a művészeti cso­portot, 1949-et írtak. A művészeti vezető maga a Szocialista Kultúráért kitünte­tett igazgató, a táncegyüttes koreográfusa Szabó András, a citerazenekor vezetője István Pál. A népdalkört is az igaz­gató vezeti, aki arról is gon­doskodik, hogy folytatója le­gyen a nemes ügynek. Beszél­getésünkhöz is meghívja fiatal kolléganőjét. Szincsok Ilonát, akit utódjának tekint a nép­művelői, hagyományőrző pá­lyán. Kitüntetésekkel és sok-sok hazai ás szlovákiai vendégsze­repléssel dicskedhet az együt­tes is, és mint kiderül, nem először járnak ezen a vidéken. Szívesen jönnek, mert érzik, hogy szeretik őket, s Szincsok Ilona mondja: az alföldi em­bernek élmény a hegyvidék, különösen a Cserhát dimbes. dombos, erdőborította, valóban festői képe. Nőtt az igény A műsor előtt Halász Zol­tán, a Hazafias Népfront he­lyi bizottságának elnöke kö­szöntötte a vendégeket, majd dr. Alt Gyula, a Magyarorszá­gi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára szólt magyarul és szlovákul a kö­zönséghez. A találkozás lehe­tőségeivel élve egyebek kö­zött beszélt arról is, hogy a szövetség kongresszusa óta nőtt az igény a nemzetiségi nyelvoktatás iránt, felélénkült a szlovák nemzetiség kulturá­lis-közéleti tevékenysége. Nagy vonalakban ismertette a szövetség központjában folyó előkészületeket az ország fel­szabadulásának 40. évforduló­ja megünneplésére, az MSZMP XIII. kongresszusát megelőző időszakra. Méltatta a felszabadulás közelgő évfordulóját, s rá­mutatott arra, hogy ez a tör­ténelmi sorsforduló hozta meg népeink szabadságát, s terem­tette meg a mai nemzetiségi politika feltételeit. A jövő évi országgyűlési és tanácsi vá­lasztásokkal kapcsolatban dr. Alt Gyula azt emelte ki: el kell érni, hogy a választott testületekben a nemzetiségiek is megfelelően képviselve le­gyenek. A műsor az együttes vezetőjének magyar és szlo­vák nyelvű köszöntője után kezdődött. Dalok és táncok A Közép-Szlovákiában gyűj­tött sárosi polka után egy zempléni leánytánc követke­zett, majd felvételről kísért szlovák táncok, aztán egy ma­gyar népdalcsokor István Pálné szólóéneklésével, ame­lyet újabb szlovák tánc és a Trencsényi páros követett. Miután a népdalkor szlovák csokrát hallhattuk, s érezhet­tük azt a már-már csak emlé­keinkben élő hangulatot, ami­kor az emberek a mezőn da­loltak munka közben vagy es­te hazatérőben. A Tótkomiósi lakodalmas után ismét a népdalkor és Karkus Jánosné líraian szép szlovák szólója csendült fel. A Kalocsai páros után isméi színpadra lépő citerások hangszerén magyarul és szlo­vákul egyaránt énekelhető dalok pendültek, aztán a nép­dalkor szólistájaként Tuska Mihályné gyönyörködtette szép hangjával, hegyvidék' dallamokat idéző szép dalaiva' a közönséget. Végül a Tótkomiósi cigány- tánc következett és a vastaps Valaki azt mondta hangosan a nézőtéren: „Jöhetnének a télen is. Akkor mindenki ráér”. A szép színek is talát­István Pálné szólót éneke! Erdős! Agnes felvételei koztak ezen az estén. A cső­vári virágmintás blúzok, fel- kendők:, s a gazdag kelléktár­ral rendelkező együttes tag­jait szépítő jelmezek. Köztük talán legszebbként a nép • dalkör hímzett, élénk színű, virágos ruhái, derekukon is virágmintás szalagokkal. Ezek még szebben mutatták volna, ha több fényt kap "ti színpad. Nagyon hiányzott az ehhez szükséges reflektor. Az idős és fiatal csoporttagok lel­kesedése azonban pótolta a technikai feltételek hiányát. A csőváriak és acsaiak szép ajándékot, színes üdvözletét kaptak ismét Békés megyéből. Kovács T. István Fogadóórák Dr. Monori Balázs, a Vác, Városi Tanács végrehajtó bi­zottságának tagja, titkára ok­tóber 18-án (csütörtök) délután 14 órakor fogadóórát tart a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Somogyi László, a Vác Vá­rosi Tanács végrehajtó bizott­ságának tagja október 19-én (péntek) délután 14 órától fo­gadóórát tart a bélésárugyár- ban. Betörők az ABC-ben Csillagos ötös a tanboltnak A múlt hét végén, szom­batra virradó éjszaka betörők jártak Vácott, a Széchenyi ut­cai ABC-áruházban. A nagy forgalmú üzletet ezért csak később, délelőtt tudták meg­nyitni. A reggel odaérkező ve­vőket a másik, szombaton nyitva tartó ÉKV-üzletbe, a Lenin úti tanboltba irányítot­ták. A kis üzlet forgalma — ért­hetően — nem várt módon, ugrásszerűen megnövekedett. Az eladói gárda dicséretére mondva, állták a váratlan ost­romot. Udvariasan, tapintato­san tájékoztatták, irányították az üzlet beosztását nem isme­rő, alkalmi vevőket. Fáradhá- tatlanok voltak a több órás „csúcsforgalom” idején. Holnapi számunk tartalmából: Nem szél fújja a harasztot Szokatlan mennyiségben fogy a kristályvíz. Elterjedt a hír: ismét baj van az Ivóvízzel. Kiütést kapott a gyerek. Má­sok súlyos betegek lettek. Megduplázták a víz klórtar­talmát ... Utánajártunk, ml az Igazság? Nyilatkozott a DMRVV főmér­nöke, a KÖJÁL váci főorvo­sa, Doszpod Béla, a Pest me­gyei Tanács vb. építési és víz­ügyi osztályvezetője, főmérnök, és a Szönyi Tibor Kórház igaz­gatója. ISSN oiss-tm fvád Hírlap*

Next

/
Thumbnails
Contents