Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

1981. OKTÓBER 14., VASÁRNAP 0*^ 5 Ä piacon nemcsak konténert keresnek A Vád Hajógyár áj kínálata A Magyar Hajó- és Daru- gyár váci gyáregységében az ezerszámra készülő konténe­rek mellett eltörpül más ter­mékek gyártása. Emiatt oly­kor kedvezőtlen helyzetbe ke­rült a gyár, s a nyereség szinte az utolsó percekig bi­zonytalan maradt. Sokszor el­hangzott a kérdés; helyes-e valamely termék gyártását el­kezdeni? Hiszen így túlságo­san ki vannak szolgáltatva a piac változásának. A kérdésre a választ az idő adta meg. A hajógyár termelésének na­gyobb részét továbbra is a konténergyártás foglalja el, de kapacitásuk jelentős ■ százalé­kában már más termékek is készülnek, mint például a kooperációs dartfégységek, vagy az alumínium radiátor. Napelemmel További lépéseket tettek a termékek bővítésére. Folya­matos piackutatással felmér­ték az igényeket, s egyre újabb, korszerűbb árukat kí­nálnak kereskedelmi part­nereiknek. Fejlesztési munkájukat di­cséri az a napelemes halsza­porító állomás, amelynek pro­totípusát Szarvason helyezték üzembe. Ugyanis nemrég ne­vezetes eseménynek adott ott­hont az alföldi város. Itt volt a FAO — Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének — konferenciá­ja. A világ élelmezési gond­jaival foglalkozó szakemberek körében nagy érdeklődést vál­tott ki a napelemes halszapo­rító állomás. Mint azt Takács Imrétől, a Hajógyár igazgatójától meg­tudtuk, elsősorban a fejlődő országok képviselői körében részesült kedvező fogadtatás­ban a korszerű technológia. Komolyan érdeklődött az ál­lomás iránt a római FAO- képviselő és a Szovjetunió is — Tudnunk kell azonban, hogy mi nemcsak kulcsrakész épületet ajánlunk, hanem hal­tenyésztési technológiát is — folytatta az igazgató. — A Szarvasi Haltenyésztési Kuta­tó Intézet dolgozta ki a te­nyésztési technológiát. Mun­katársai betanítják a beren­dezések működését külföldi partnereknek. Az állomás két hónaponként 15—25 millió pontyivadék keltetésére és előnevelésére alkalmas. Egyes déli országok étkezési szoká­sainak megfelelően tervez­zük az állomás továbbfejlesz­tését rák és osztriga szaporí­tására. A halszaporító állomás ma­kettjét, egy összeszerelést is­mertető film kíséretével, be­mutatjuk Lisszabonban a halászati és haltenyésztési be­rendezések kiállításán. Ter­mészetesen — az előzetes ér­deklődés láttán — bízunk a sikerben és várjuk a megren­deléseket — mondta Takács Imre. Természeti erők Néhány szót érdemes szólni arról is, hogyan jött létre ez a korszerű termék. Az MTESZ Megosztott gondok Csúszkáié felelősség M agyarország' legnagyobb . szélessége kelet—nyur gáti irányban 528, észak- déliben 288 kilométer. A civilizáció mai fejlettségi fokán ezek nem távolságok. Sem akkor, ha látni akar­juk az ország másik végén élő ismerősünket, barátun­kat, sem akkor, ha történe­tesen csak beszélni szeret­nénk vele. A Dunántúl egyik déli pontján, csak úgy, kísérletképpen bedob­tam egy utcai fülkében a telefonkészülékbe egy. hú­szast, tárcsáztam a gödöl­lői szerkesztőséget. Elsőre nem sikerült, másodszorra igen. Ügy beszéltem kollé­gáimmal, mintha néhány méterre lettek volna csak. Nagy dolog, mondhatja va­laki, amikor Amerikába is lehet távbeszélni. Említésre sem érdemes. Valóban. Va­lóban? Néhány hete ez még lehetetlen lett volna. — Lelkesedünk, lelkese­dünk? — kérdezte gödöllői ismerősöm, akinek elmond­tam a fentieket. Korántsem lelkesedve, —r Maga is olyan, folytatta, mint egy­némely vezető? Ha végre- valahára elkészül valami, nyomban elfelejtik a meg­előző tortúrákat, a határ­időcsúszásokat, a meddő hadakozásokat a kivitele­zőkkel, a siránkozásokat, az egymásra mutogatásokat. Ismerősömnek nem ma- gyarázgattam semmit. Ne­hogy azt higgye, miatta fordítom meg a folytatást. A cincogó hang megszóla­lása után, amely a telefo­nálás idejének végét jelez­te, az öröm mellett, vagy után az jutott eszembe, hogy milyen gyötrelmesen teltek azok az évek, ami­dőn Gödöllőn csak álmo­doztak a normális távbe­szélésről. Mennyi tárgyalás, kérés, érvelés, s mily sok lelemény kellett ahhoz, hogy az idén működésbe lépjenek a konténeres köz­pontok, Ha va’aki például arra gondolt, hogy az or­szágos postáskonferencia itteni ülésezése és a köz­pont átadása között össze­függés van. az nem járt rc°^z n* Ama Gödöllőtől távoli fül­ke mellett aztán eszembe jutott a Dózsa György út. Vajon kész lesz-e, mire visszatérek? Visszaemlé­keztem rá,, a nyár közepén az arra hivatottak már ter­vezgették az átadási cere­móniát. S amikor tamásr kodtam, mosolyogva intet­tek le, mondván: a vállalat megígérte. Nagy baj persze nem lehet, hiszen az erede­tileg tervezett határidőről még most is elválaszt né­hány hét. Hogy az előreho­zottat nem sikerült tartani? Ez még mindig a jobbik eset. Másoknak hányszor nem sikerült a kétszer-há- romszor is módosított hosz- szabbítást tartani?! A hiszékenységről azon­ban vannak még élmé­nyeim. A megrendelők, úgy látszik, a siker óhajtása folytán gyakran egyszerűen nem veszik tudomásul a té­nyeket. Amikor annak ide­jén a készülő művelődési központban jártunk, ugyan­ezt tapasztaltam. A munka állásából, a készültségi fok­ból a legjáratlanabb ember előtt is nyilvánvaló lehe­tett, az épületet az ígért időre képtelenség befejez­ni. Amikor a párt városi végrehajtó bizottságának egy-két tagja csóválta a fe­jét, mások majdnem meg­sértődtek. Ne legyetek már ilyenek, nem látjátok, ezek most olyan tempóban haj­tanak, hogy nem lehet baj. Baj nem lehet, csak a ha­táridőt módosították még kétszer. Ó vatosságot említettünk az imént. A szakér­tőktől persze mást várunk. Szakszerű tervezést, szak­szerű kivitelezést, s pontos, teljesíthető határidőket. Gondoljanak arra, hogy a különböző testületekben rmodig akad olyan, aki na­gyon jó emlékezetű, s nem kevés olyan, aki feljegvzi a dátumokat. S ha nem is ké­ri számon azokat minden lehetséges alkalomma', az nem jelenti, hogy elfelej­tette őket. Csúszkálnak a határidők, mondogatják. Nem inkább a felelősség? Kör Pál keretén belül működik az Energia Tudományos Egyesü­let amely a másodlagos és megújuló energia hasznosítá­sát kutatja. Ilyen a szél, a napsugárzás és a biogáz. Jó ideje már annak, hogy a szak­emberek kiötlötték a napkol­lektort, amely vízmelegítésre is kiválóan alkalmas. — Hol használnak sok me­leg vizet? — A halszaporításhoz bizo­nyos állandó hőmérsékletű víz szükséges. Kapcsolatba ke­rültek a Szarvasi Haltenyész­tési Kutató Intézettel, akik vállalták a tenyésztési tech­nológia kidolgozását. Az épü­let műszaki terveinek elké­szítésében nagyon sokat segí­tett társadalmi munkában Mladek Ferenc, építészmérnök és Szarnék Lajos beruházási osztályvezető. De ahhoz, hogy a papírra rajzolt elképzelé­sekből, álmokból valóság lett, egy szerencsés „találkozás­nak” köszönhető. Az Ener­gia Tudományos Egyesület el­nöke Takács Imre, a Hajó­gyár igazgatója, aki felkarol­ta a jó ötletet, s a műszaki fejlesztési költségvetésből a gyár szakemberei elkészítették a prototípust. — Mi történik akk9r, ha hosszabb ideig nem süt a nap — kérdezem Soós Ferenc főkonstruktőrt? — Erre egy kicsit bőveb­ben válaszolok. Hogy is néz ki az állomás? Képzeljünk el négy konténert, egymástól bi­zonyos távolságra elhelyez­ve, amelyek tulajdonképpen tartóoszlopokként szerepelnek, mert rájuk épül napkollekto­rokból a tető. Az alattuk lévő térben helyezzük el a halsza­porításához szükséges beren­dezéseket, az anyahaltartó, ik- rázíató, keltetőkádakat. A konténerek pedig szociális helyiség, laboratórium, raktár céljait szolgálják,' itt helyezik el a vízszűrőberendezést és a kazánt > Kiváltság szerint Az állomás nagy előnye — a jelentős energiamegtakarítá­son kívül — hogy könnyen szállítható és gyorsan össze­szerelhető. Amíg egy hagyományos tég­laépület tető alá hozása hóna­pokat, éveket vesz igénybe, addig mi egy-két nap alatt üzembe helyezzük az épületet. A variálható panelek lehető­vé teszik azt is, hogy a vá­sárló különleges kívánságait teljesíthessük. Tovább dolgozunk még az épületen, hogy a modul rendszert fenntartva, még egyszerűbb legyen az összesze­relése; 2—3 hét alatt fel le hessen építeni, és kisebb ka pacitású állomást is létre tud­junk hozni, még nagyobb vá­lasztékot kínálva a piacon. Dénes János Redőny­szekrény Nemcsak az az előnye, hogy esz­tétikus, olcsó, kí- vül-belül vakol­ható, hanem az iis, hogy szakember segítsége sem szükséges á besze­reléshez annak a polisztirolból, ha­bosított eljárással készülj hőszigetelt redőnyszekrény­nek, melyet a soly­mári Pevdi ké­szít. A képünkön látható gépsoron egy műszakban 1939 méternyi (kí­vánságra méretre vágható) redőny- szekrényt állítanák elő. falára cs szerviz ftudja Csak éppen a lényeg veszett el f Mondandómat azzal is kezdhetném: volt egyszer '< egy vállalkozási csoport. A j; meséken ugyanis utólag á már mit sem lehet vál- j tozfaíni, de többnyire ta- £ núlságcsak. Közös leányvállalat Vállalkozás. Oly sokszor mondjuk ki, írjuk le manap­ság, hogy időközben teljesen elfeledkezünk arról, a vállal­kozás kockázattal is jár. Az 1977-ben kiadott Közigazdasá­gi Kislexikonban például még hiába keresem a kifeje­zést, csupán a vállalkozó címszó alatt találok olyan magyarázatot, hogy mit tar­tott róla a polgári közgazda­ságtan. S öt-hat évvel később egy- re-másra jelennek meg a vállalkozásról, annak külön- bé-ő formáiról szóló jó és rosszabb tanulmányaié. A Mechanikai Művekben né­hány fiatal még az 1982-ben megjelent vállalkozási tör­vény előtt szorgalmazta: hoz­zanak létre a Wagner nyu­gatnémet céggel egy közös leányvállalatot, amelynek a festékszórásban a festés tech­nológiájának kulcsrakész át­adása lenne a feladata, A Mechanikai Művek ugyanis ebben az időben kezdte el gyártani és forgalmazni egy nyugati licenc alapján a Szovjetunióval közösen gyár­tott festékszóró berendezé­seit, s a Wagnerben nagy felkészültségű partnerre ta­láltak volna. A vevő megmondja, mit szeretne befesteni, a leány- vállalat pedig megtervezte, legyártotta és kivitelezte vol­na számára a megfelelő festő- berendezéseket. Hozzá a tech­nológiát, s mindazt ami még kell: az elszívó berendezést, a konvejor-ipályát, a festő­fülkét, az állványokat. Ma­gyarországon ma még csak Ka ad vonalat Jelfogó sávokat mérnek Ikertelefonokhoz készülnek azok a jelfogó sávok, amelyeknek bemérését mutatja felvételünk. A Texelektro Szövetkezet bu­daörsi üzemének új terméke javítja az előfizetők telefonálási lehetőségeit Erdőst Agnes felvételei egyetlen nagyobb vállalat, a Hajtóművek és Festőberen­dezések Gyára vállalja festés­technológia eladását, ám csak nagyban. S azok a kisebb és közepes vállalatok, amelyek nem akarnak, de nem is tudnak százezreket, milliókat költeni egyetlen munkafo­lyamatra, igényükkel csak külföldi vállalathoz fordul­hatnak. Azaz, ma már nem min­den esetben. Bár a Mechani­kai Művek és a Wagner-cég között, mintegy másfél évig húzódtak a leányvállalat ala­pításáról a tárgyalások, nem lett belőle semmi. A Mecha­nikai Művek berkein belül azonban született 1981-ben egy vállalkozási csoport. A vezetője Gerő Péter lett, aki ma a COLORPLAN gmk tagja. — Kétfajta festékszóró li~ cencét vette meg a Mechani­kai Művek és a három. éV alatt szinte egyáltalán nem fejlesztették tovább. A gépek eladásához komoly vevőszol­gálatra is szükség lett vol­na, és főleg döntési szabad­ságra. Végül is tömören úgy foglalható össze a csoport ak­kori helyzete; hiányoztak a feltételek a munkához. A csoportból gmk lett így azután, különböző sze­mélyi konfliktusokkal a fel­színen, a csoport tagjai ki­léptek a vállalattól, és tavaly januárban OLIRPLAN néven önállósultak. A Mechanikai Műveken belül azonban ma is működik egy vállalkozási csoport. Más emberekkel, és sajnos sokkal kevesebb vizet zavarnak, mint amennyit za­varhatnának. — A Mechanikai Művek vállalkozási csoportja, az ere­deti célkitűzéseknek megfe­lelően festőüzemeket telepít — tájékoztat Várbíró József, a festőüzem vezetője, aki nem tagja, hanem felettese a csoportnak. A Mechanika Művek vevő- szolgálatát tárcsázom. — Jó napot kívánok! X. Y. vagyok, érdeklődni szeretnék, hogy az önök vállalatánál van-e lehetőség festési tech­nológia megrendelésére? — Miről van szó? — Hamutartókat szeretnénk befestetni és tanácsra lenne szükségünk, hogy milyen módszerrel és milyen beren­dezéssel lenne a legcélsze­rűbb? — Várjon, megkérdezek va­lakit. — Talán hívja fel a szer­vizünket, ott javítják a fes­tékszóró berendezéseket. — De én úgy hallottam, hogy valamilyen vállalkozási csoport... — Majd a szerviz meg­mondja. — Letette. — Sajnálom — fűzi a hal­lottakhoz Demeter Ferenc, a vállalkozási csoport vezetője —, hogy a vevőszolgálat nem tud rólunk. Ám az az igaz­ság, nem is nagyon reklá­mozzuk magunkat, egyelőre van elég megrendelésünk. A Iakíkfestéstől a porszó­rásig, a diszpenziós festéstől az elektrosztatikus bevonásig, vállalnak üzemtelepítést, be­tanítást, üzembe helyezést. Most szállítanak például Ku­bába egy nagy beruházáshoz nordó-fes'tő berendezéseket. — Hazánkban mindössze két konkurrensünk van, a HAFE, amely nem igazán ve- téiytárs. hiszen más méretek­ben dolgozik, és a COLOR­PLAN. Velük van együttmű­ködési szerződésünk, igaz in­kább csak névleges. A vállalkozási csoport há­rom, plusz két emberből áll. Hárman foglalkoznak ugyanis ténylegesen a vállalkozással, de a csoporthoz tartozók még egy fejlesztő szakember _ és egy műszaki rajzoló is. Eves forgalmuk maximum 2—3 millió forint! A Mechanikai Művek árbevételében száza­lékban szinte ki sem mutat­ható. Elvileg komplexen Jóval több lehetne, ha. I Ám ha-val folytatni a gon­dolatot már csak azért sem érdemes, mert időközben a vállalati vezetőség is kicse­rélődött, az, amelyik elodáz­ta a leányvállalat létrehozá­sát. — A megrendeléseket tni fogadjuk, a szerződéseket ' is magunk kötjük meg, de az adminisztratív elszámolást természetesen a vállalaton keresztül bonyolítják. — Több az igény, mint amit el tudunk vállalni — mondja Demeter Ferenc. — De csak a kisebb témákkal foglalkozhatunk, a nagyob­bak pedig kikerülnek az or­szágból, mivel hazai vállalko­zó nem akad. Talán, ha töb­ben lennénk! Létszámunk azonban jelenleg adott. Eddig tart a mese. A CO­LORPLAN immár teljesen függetlenül a Mechanikai Művektől, öt talpraesett, hoz­záértő szakemberből áll. Hogv többet keresnek-e, mint amit a vállalatnál kaptak volna? Meglehet — feleli Gerő Pé­ter —, de állítia, hogy nem ezért jöttek el. Hanem a dön­tési szabadságért. Azért, hogy valóban vállalkozhassanak. Elvileg bérmunkára és festék­szóró berendezések gyártásá­ra is adhatnák fejüket, de a gyakorlatban csak tervez­nek és a szórás technológiá­ját adják el. S legfeljebb ajánlanak a vevőnek egy má­sik céget — így menedzselik a Wagner berendezéseit is —, ahol a vevő a gépet is meg­veheti. A komplex szolgálta­tás — kevésbé komplex. Nem az a vállalkozási cso­portnál sem. Bérmunkát ugyanis ők sem vállalnak, s a kiegészítőket — a festőka­bint, a konveior-pályát —, sem ők adják. Az elv; egyszerű. A fizet­ség az egész rendszerért jár, tehát akkor járok jól, ha ol­csóbban adom a lényeget, oéldául magát a festékszóró berendezést, s ezáltal szén pénzt kereshetek a kiegészí­tőkkel. A megvalósítás? Né­ha olyan rögös úton jár. hogy éppen csak a lényeg vész el. A valódi vállalkozás. Egy percig sem akarom azt állí­tani, hogy a gmk vagy a cso­port tagjai nem tesznek meg mindent a maguk posztján, de egyedül, kevesen vannak. Eller Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents