Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Kiállítás A fővárossal határos Buda­keszi nagyközség művelődési házában az utóbbi időben több sikeres kiállítás volt A láto­gatók szívesen emlékeznek vissza azokra, amelyek újat, Bizonyára sokan vagyunk, akiknek életében, sorsának alakulásában meghatározó volt egy-egy nevelője, tanára. Jómagam is így vagyok. Nem keresek különleges alkalmat, hiszen messze még a pedagó­gusnap és messze már a tan­évkezdés. Mégis, a tanévnyitó ünnepség óta egyre gyakrab­ban j-ut eszembe volt általános iskolai osztályfőnököm, neve­lőm és tanárom, Valentini László, aki több mint fél év­százada okítja és neveli a Pá­tion felnövekvő gyermekeket. Talán akkor kezdődött, ami­kor egy alkalommal „Kívánok, tanár úr!” köszönéssel üdvö­zöltem. Magához hívott, és azt mondta: „Én is neked ugyan­azt, fiam!”. — Vagy talán ak­kor, amikor nagy pedagógiai tapintattal, önnön példáján ta­nított az egészséges öltözködés és életmód, a mindig emberhez méltó viselkedés elemi szabá­lyaira. Néhány évvel ezelőtt nyug­díjba vonult — súlyos betegség kötötte ágyhoz —, de az idei tanévkezdéskor ismét ott lát­hattuk a munkára felsorakozó pedagógusok népes, de mégsem teljes táborában. A szükség szólította ismét a katedrára, és ő örömmel engedett a csá­bításnak. Volt tanítványai — nagyszülők, szülők — kísér­ték a nebulóikat a tanévnyitó ünnepségre, és meghatódva, elszorult torokkal fogadták az igazgató őt köszöntő szavait. A hajdani néptanító szeré­nyen szorongva fogadta a szűnni nem akaró tapsot. Év­tizedeken át oroszt és testne­velést tanított. Munka mellett maradandó élményt nyújtot­tak. Emlékezetem szerint azonban önálló kerámia-kiál­lítás még soha nem volt a nagyközségben. Most Dávid Éva keramikus- művész mutatkozik be, nagy műgonddal készített, szép, íz­léses alkotásaival. A fiatal mű­vésznek ez az első bemutatko­zása, és ezután nagy figye’em­folyamatosan képezte magát, felnőtt fejjel végezte el a Testnevelési Főiskolát. Ha ta­lálkozunk. nem a szokványos- „Hogy vagy?”-ban merül ki érdeklődése, ő ezt komolyan, választ váróan kérdezi. S jól­esik beszélni gondjaimról, tud­va, hogy problémáimra is lesz okos, útmutató, eligazító sza­va. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel ugyanilyen lelkiismeretesen foglalkozott, hanem szinte valamennyi ta­nítványával. Nem ismer rossz diákot. Humanitása, gyermek- és emberszeretete. a minden em­bernek kijáró méltóság tiszte­lete örök példamutatás szá­momra. Ezért szeretném az éretlen sihederként megkezdett mondatot most befejezni: Kí­vánok, tanár úr ... hosszú, boldog életet, és mindegyik volt diákja nevében köszönöm a segítséget, jó szót és bizta­tást. Wiedermann Gábor Páty ★ Révay Lajosné, szeretett Gizi nénink 71 éves korában, szentemberben ismét a kated­rára állt. ötvenegy éve, 1933- ban. pedagóguscsalád gyerme­keként szerezte meg tanítónői diplomáját ■ Sopronban. 1948- ban került a dunakeszi 2. sz. iskolához, ahol azóta is tanít Tavaly kapta meg aranydiolo- máját. Az idén elkezdte az 51. évét a pedagóguspályán. Rési tanítványai nevében kívánunk jó egészséget és sok örömet további munkájához. Solvmosi László Dunakeszi mel kísérjük további útját. Örömünkre szolgál ez a kiál­lítás ezért is, mert a művész — nem riadva vissza attól, hogy nem fővárosi vagy váro­si kiállítóteremben mutatja be munkásságát — vállalta a vi­déki bemutatkozást. Dicsérjük ezt a lépését, és reméljük, hogy a kerámiaművészetnek és a művészetért rajongóknak is öröme telik további munkás­ságában. Köszönet a nagyköz­ségi művelődési háznak, amiért ezzel a kiállítással örömet szerzett. Padányi Lajos Budakeszi Közelharc Visszatérő eset történt októ­ber 9-én, kedden reggel 7.20 órakor a biatorbágyá Vasút ut­cai autóbusz-megállónál. Leg­alább tizenöten akartunk fel­szállni az Etyekről érkező já­ratra. de végül minden birkó­zótudományom ellenére ötöd- magammal csak integethettem a tovafüstcigő busz után. Mi­vel a következő kocsi pontosan egy óra múlva érkezett, felte­hetően valamennyi pórul járt elkésett a munkahelyéről. A forgalomirányító hölgyet — nem először! — hiába kérlel­tük. hogy a tartalék autóbuszt állítsa be, ezúttal is hajthatat­lan maradt. Kérdésem és ké­résem az lenne: vizsgálják meg az illetékesek, valóban jo­gos-e a kérésünk a járatok csúcsidei sűrítését illetően! Mivel a válasz egyértelmű igen lesz. kérjük, a tartalék- busz menetrend szerinti mű­ködtetését. György Anna Biatorbágy, Tavasz u. 15. Kisgaléria Budaörsön kisgaléria nyílt a Jókai Mór Művelődési Házban. A galéria első vendége Gy. Vad Erzsébet festőművésznő, akinek kiállítását október 13- ig tekinthetik meg az érdek­lődők. Ezután 100 év magyar életképei címmel október 16. és november 8. között tizenöt festő munkált állítják ki a művelődési házban. A budaörsi amatőr képző­művészek baráti köre együtt­működési szerződést kötött a Nemzeti Galériával, amelynek értelmében mintegy 20—25 te­hetséges alkotót patronál a ga­léria vezetősége. Grósz Péter Budaörs * Érdemes Ebben a rovatban ritkán esik szó Szentendréről, legfel­jebb, ha valami gond van. Én most szeretném bemutatni a város egy kevéssé ismert, a Rózsa és a Kőzúzó utca, a Vas­úti villasor és a Római teme­tő utca által közrezárt részét. Ez a nyárfákkal, fűzfákkal övezett, gondozott kertekkel tarkított, szép környék megér egy kiadós sétát. A Kőzúzó utcai sporttelep aszfaltozott és salakos pályáival, kiváló lehe­tőséget nyújt a sportolni vá­gyóknak. Átellenben található az MHSZ szentendrei központ­ja, ahol modellező-, rádiós- és lövészszakkörök klubszobái várják a technikai sportok iránt érdeklődőket, Tovább sétálva megtekinthetők a kő­zúzó malom épületének ma már műemlékszámba menő marad­ványai, s a kerámiaüzem. ahol a Borsodi házaspár remekmívű alkotásai születnek. Lucskai Erzsébet Szentendre Nyugdíjas utazók Helyesnek tartom, hogy a Postabontásban rámutatnak a sajnos, mindenütt fellelhető hibákra, de úgy gondolom, hogy a jó, a követendő pél­dáknak is érdemes hangot ad­ni. A MÁV és a Saturnus Tou­rist üdülést szervezett a ro­mán tengerpartra. Ezúton sze­retnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik számunkra — kispénzű nyugdíjasok részé­Ismét a katedrán A címzett nem azonos Egy útfelbontás — tanulságokkal A nagyon gyorsan terjeszke­dő Érden a Dárius kincse birtokában sem lehetne pénz­zel győzni a szertefutó, mind újabb utcák járdáinak, útbur­kolatának megépítését, kar­bantartását. Érthetően nagy a becse a rendbe tett útnak. S ha bárki kárt tesz benne, ma­gasra csap a lakosság tulajdo­nosi haragja. Elképzelhetetlen viszonyok „Kérjük a tisztelt szerkesz­tőséget, járjon közre, hogy az utunkat hozzák rendbe. Az elektromos művek a nyáron kábelfektetés miatt utunkat teljes szélességében átvágta, de a helyreállítást nem végez­te el. Emlékeztetésül közöl­jük, hogy ez év tavaszán nagy harcok árán végre kő alapú, járható utat kaptunk. Abban az időben a Pest megyei Hír­lap is írt az útgondjainkról. S alighogy megoldódott, egy ha­nyag munka miatt kezdődött minden elölről.” Az Éva utcaiak — mint ez Eszes János által lakótársai nevében is írott levélből kitű­nik — nem először harcolnak járható útért. Ennék több éves a története. Az utca az esztendők óta épülő lakótelep szélébe torkollik. Aki ismeri az építési területen meg a környezeté­ben lévő utak állapotát, annak van fogalma, mekkora tűrőké­pességet kíván az ott élőktől. Történetesen éppen az Éva utcán át hordják-viszik kez- ' ettől az építőanyagot a be­tonkeverő üzem és az építke- z's között. Az első kivitelező, a Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat a saját érdeké­ben betonlapokkal fedte le az útfelületet, ám mikor 1982 ta­vaszán átadta a munka foly­tatását a Győr megyei Építő­ipari Vállalatnak, elvitte az úttestet is. A két vállalat ugyanis nem tudott megegyez­ni az árban, ezért a Pest me­gyeiek felszedték a betonlapo­kat. Az ezeknek készített mély útágyban közlekedtek a győ­ri építők nehéz, megrakott gépjárművei. Elképzelhetet­len útviszonyok teremtődtek. Végre két év múltán az építők is belátták a helyzet tarthatatlanságát, mert már a saját szállítóeszközeik sem tudtak megbirkózni a kátyúk­kal. Űj utakat kezdtek keres­ni a szomszédos utcákban, vi­harokat kavarva ott is. Hat­százezer forintért kő alapú, úgynevezett szórt utat csináltat­tak az Éva utcában. (Jóllehet, akkor már a városi pártbizott­ságon és a tanácson is ügy lett a dologból!). Az ideiglenes út láthatóan jól bírja a nagy igénybevételt. Csupán torkola­tában jelzi kátyú, földhányás, sárnyom, hogy a kábelfektetők alaposan helyben hagyták az Éva utcát. Jogos harag A kötelező, gondos helyreál­lítást elmulasztották és június óta bizony tovább romlott az út állapota a tessék-lássék be­töltött árok körül. Annyira hevenyészve csinálták, hogy a további töltögetést már a lakók végezték az elmúlt hó­napok alatt, ami mit sem ér, mert kőalan híján újra meg újra kiverődik a járművek aiatt. Ráadásul a szétdúlt és a földhányással eltorlaszolt vizesárok miatt a lakótelep­ről a lejtős utcába lezúduló csapadékvíz a kertekbe folyik. Ennyit Eszes János és szom­szédai újfen-t felizzott harag­jának okairól, amelynek jo­gosságát senki sem vitatja. Természetesen a levél tar­talmáról tájékoztattuk a vá­rosi tanács elnökhelyettesét,' dr. Nagy Margitot és a mű­szaki osztály helyettes vezető­jét, Horváth Imrét. A beveze­tőkben említettekre tekintet­tel is felháborítónak tartották a munkának ilyen gondatlan elvégzését. Csak éppen az ut­cabeliek haragjának címzettje nem azonos... A munkát nem a Fővárosi Elektromos Müvek végezte, amint ezt megtudtuk az érdi kirendeltség vezetőjé­től. A lakótelepi építkezést lebonyolító Pest megyei Beru­házási Vállalat illetékesétől, Alexi Lászlótól kaptuk a fel­világosítást, hogy egy termelő- szövetkezet égisze alatt mű­ködő gazdasági társulást bíz­tak meg a kivitelezéssel. — A felsővezetők tartóosz­lopa veszélyes közelségbe ke­rült a felépült lakóházhoz és gátolta a további építkezést is — mondta Alexi László, akit a helyszínre kértünk. — A vezetéket ezért földkábelbe kellett helyezni. A munka sür­gős volt, kivitelezőt pedig ne­hezen találtunk, örültünk, amikor ez a gt elvállalta. Ok­tóber 5-én. a műszaki átadá­son — amely egyébként külön­böző okokból meghiúsult —, figyelmeztettük a képviselőjü­ket, hogy az útit állítsák helyre. Közölte, ők ilyesmivel nem foglalkoznak, az árkolást Is valaki szívességből csinálta nekik. Kérdésünkre, hogy a szerző­désben egyáltalán kötelezték-e az út helyreállítására a kivite­lezőt, Alexi László a nem­leges válaszát azzal indokol­ta, hogy ez természetes: aki bont, az helyre is állít. Ez igaz, de itt a példa rá, hogy nem is annyira természetes. Arra Is hivatkozott a beruházási vál­lalat munkatársa, hogy a szerződés aláírása elhúzódott az anyagi fedezet hiánya miatt, e nélkül' kezdett a munkához a társaság. Csak re­méljük, hogy nem dicséretükre mondta, mert nyilvánvalóan így is megérte nekik. A szí- vességmunkára hivatkozást is keményen megkérdőjelezhet­nénk annak ismeretében, mennyit vágtak zsebre o két­ségkívül nehéz fizikai föld­munkákra a vállalkozók. Eljárás indul De mindezek olyan részlet- kérdések már. amelyeket tisz­tázni lesz alkalom azon a sza­bálysértési eljáráson, amit a városi tanács műszaki osztá­lya — a helyreállítás azonna­li elrendelésével egy időben — kezdeményez a beruházási vállalattal szemben. Mint ki­derült. az osztály tudomása és engedélye nélkül bontották fel az utat, márpedig ez szabály­talan. A szabálytalanság to­vábbi szabálytalanságot szül. mint alkalmunk volt ebben az esetben is tapasztalni. Ugyan­is az engedélyben pontosan előírják, hogyan és mikorra kell az eredeti állaootot helyreál­lítani, s ezt ellenőrzik. Így aligha hagvhatta volna o*t a kivitelező ügy a munkaterüle­tet, ahogy otthagyta, s amely üggyé dagasztott egy olyan szinte mindennapos eseményt, mint egy út felbontása. Kádár Edit re — megszervezték ezt a fe­lejthetetlen hatnapos üdülést. Bíró Józsefné V erőcemaros Mendei szüret Régen is igy volt, mint ezen a vasárnapon. A mendei szü­ret résztvevői a Petőfi Sándor Művelődési Háztól indultak: öt lovas kocsi, három csikós, egy feldíszített teherautóval az élen. Végigjárták a Dózsa György utat, majd visszafor­dultak a Fő úton. A felvonu­láson szép, hagyományos öltö­zetükben ott voltak a pávakör tagjai, és a kis pávások, aki­ket egyre többet láttunk a falu megmozdulásain. Szép és dicséretes volt ez a hagyományélesztő mendei szü­ret. Kővári József Budapest Hartyáni mozaik A minap Váchartyánban jár­tam, és több érdekes hírt hal­lottam. így például azt. hogy a művelődési házban gépírótan- folyamot szerveznek, és hely­ben tanulhatnak autóvezetést is a község lakói. Ha lesz ele­gendő érdeklődő, indítanak angol és német nyelvtanfolya­mokat is, például az újjászer­vezett ifjúsági klub tagjainak. ★ A posta hálózatépítő részle­ge a napokban fejezte be a ve­zeték kiépítését Vácdukán és Váchartyánban. A munkálato­kat tovább folytatják Vácrátó­ton, s ha minden a tervek sze­rint halad, e három községet is hamarosan bekapcsolhatják a Crossbar-rendszerbe. ★ A helyi művelődési ház rend­szeresen helyt ad tárlatoknak, a környékben élő művészek kiállításainak. Legutóbb Ta­mási János festőművész kiállí­tása arajott megérdemelt si­kert. ★ Sajnos, időről időre még mindig kísért a háború. A kö­zelmúltban — földmunkák so­rán — a község közelében ve­szélyes aknavetőlőszert talál­tak, amit a kivitelezők és a helyi tanács gyors intézkedése nyomán rövid időn belül ha­tástalanítottak a tűzszerészek. Ez is arra figyelmeztet: le­gyünk óvatosak! Szabó László Szödliget Felvételre keresünk közgazdászt, vegyészmérnököt, építészmérnököt vagy -technikust legalább ötéves gyakorlattal. Fizetés: a végzettségtől és a gyakorlattól függően, megállapodás szerint Jelentkezni lehet, önéletrajzzal, személyesen is: a Forte Fotokémiai Ipar Vállalat személyzeti osztályán Vác, Vám u. 3. 2601 Telefon: (27) 10-133, 129-es mellék. Nagy értékű és nagy teljesítményű papírgyártó gépsorokhoz, korszerű félautomata és automata gépeinkhez felveszünk lakatos, vi Hánysz erelő, műszerész és forgácsoló szakmunkásokat (akiket papírgyártó szakmára átképezünk). férfi betanított és ssgédmunkásokat gépmunkára betanítunk. Munkaidő: folyamatos munkarend, 40 órás munkahét, minden hat nap után két szabad nap, ezen felül évenként 13 többlet szabadnap. Jó kereseti lehetőség, szakmunkásoknak havonként 7000-9000 Ft, betanított és segédmunkásoknak havonként 5500-7000 Ft. Szociális és kulturális juttatások. Utazási hozzájárulás, kedvezményes étkezés (ebéd), férfiaknak munkásszállás. Az albérletben lakóknak havonként 370 Ft hozzájárulási díjat fizetünk. Jelentkezni lehet személyesen: a Papíripara VáiSaiat Budafoki Papírgyárának munkaügyi osztályán Budapest XXII., Gyár u. 15. 1222

Next

/
Thumbnails
Contents