Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
4 1984. OKTOBER Í37 SZOMBAT Színházi levél Megoldási kísérletek Szívesen emlegetjük: átmeneti korban élünk. A kifejezés azért is jó, mert egyszerre két dologra is alkalmas: megmagyaráz bizonyos jelenségekét, illetve felment bennünket a megmagyarázás alól. Attól függően, hogy mire akarjuk használni — vagy mi a kényelmesebb a számunkra. A művészetek felől nézve egy ilyen átmeneti kor nagyon kedvező időszak lehet. A nagy váltások, a nagy mozgások éles konfliktusokat termelhetnek, s különösen azok a műfajok, melyek nem pusztán leíró jellegűek, sokat profitálhatnak ezekből a konfliktusokból. A konfliktusok megjelenési formái persze roppant változatosait lehetnek. Mint ahogyan a megjelenítési formáik is. Friss példákért nem kell messzire mennünk, legalábbis a dráma területén; elég, ha f elmegyünk a Várszínházba, mondjuk két egymás utáni estén, s megnézzük áz évad két magyar újdonságát, Kertész Ákos Családi liáz manzárddal című darabját, melyet a színlap „keserves komédia" műfaji megjelöléssel lát el, s még alcímet is közöl: „— avagy egész évben karácsony", — illetve Sárospataky István Teakúra című kétrészes komédiáját. Mindkét darab ugyanabban a témakörben mozog: Kertészé egy, az átmeneti kor erkölcsi konfliktusaiból eredő morális-pszichológiai szituációt világít át, Sárospatakyé egy ugyanilyen hátterű, de szűkebb körben mozgó kettős drámát. Arról van szó, hogy a Családi ház manzárddal főhőse, bizonyos Burián Károly főművezető (és háztulajdonos) azt felismeri, hogy a családi morál bizonyos válságjeleket mutat; s émiatt váltöztát'rti kellene rajta, de azt már nem ismeri fel, hogy a változtatás útja nem a „házasság hármasban" felé vezet, — illetve, hogy ez a megoldás végül is nem old meg semmit, mert igaz, hogy egy feleség, egy házastárs nem magántulajdon, hanem önálló egyéniség,1 aki szabadon dönt önmaga felől, de az már nem igaz* hogy ez sem neki, sem a férjnek, sem a harmadiknak nem okoz feloldhatatlan konfliktusokat, legalábbis a köz- és magánerkölcs jelenlegi felfogása szerint. A másik darabnál meg: a Teakúra 'két nőalakja, a hatvanas, fegyelmezett, kifinomult és céltudatos Berta, valamint a negyvenes, szétszórt, elhanyagolt, kissé nyomott Bella egy lakásba összezárva, egymást gyötörve, marva azt keresi, hogyan élhetnének úgy, hogy fölébe is kerekednek a másiknak, meg alá is vetik magukat. A . társas együttélés libikókáján lengenek, föl s alá, de nem ismerik fel, hogy a libikóka nem állhat meg a holtponton, valamerre mindig billenni fog —, hacsak valami (valaki) erőszakosan meg nem állítja ezt a billegést. Már most azt mondhatjuk: e darabok tulajdonképpen megoldási kísérletnek tekinthetők. Kertész — aki egy két éve megjelent kitűnő kisregényt dramatizált; a Családi ház manzárddal nagy könyvsiker volt — arra tesz kísérletet, hogy megoldja a modern (közelebbről: a modern szocialista) család kétségtelenül felismerhető válságát, vagy legalábbis egyfajta megoldást javasoljon. Sárospataky azt próbálja megoldani, hogy az egymás mellett élésre kényszerült legkisebb egység, két ember tudjon úgy együtt egzisztálni, hogy abból ne örök ütközés- helyzetek alakuljanak ki, nr váljék pokollá ez a kényszerű együttélés. Ezek a szándékok mindkét darab esetében nagyon tiszteletre méltóak —. csak az a baj, hogy színpadi realizálásuk nem meggyőző. A Családi ház manzárddá' esetében ugyanis az a mélvp" elgondolkoztató szituáció melyben Burián a maga családi környezetében próbál kikí- .sérletezni egy másfajta, a jelen körülményeihez jobban illő morális magatartásformát, a színpadi változatban inkább csak egy közismert alaphelyzet, a felszarvazott férj — a kikapós feleség — a lelkifurdalásoktól gyötört szerető mulatságos — mulattató háromszögében mozog. Ha Burián megváltónak szánt eszméit le- hántjuk erről az alapképletről, akkor egy ügyes kézzel megírt, nem humortalan, de a helyzetek komikuma mögött semmi mélyebb tanulságot fel nem táró átlag vígjáték tmarad. Eltűnik itt az a társadalmi közeg és háttér, melyben Burián története a regényben megjelent; eltűnik az a finoman ironizáló írói kommentálás, melyre a regény alapult, s melyet valamiképp feltétlenül át kellett volna menteni a színpadi változatba is. Érzékelnünk kellene, hogy Burián „kísérlete" végül is azért fullad kudarcba, mert sem egyénileg, sem (főleg) társadalmilag nem hoz megoldást, még ha következetesen végig vinné is. Sárospataky darabja esetében a fenntartások még más gondokkal is társulnak. Itt ugyanis nemcsak arról kell szólni, hogy ennek a két nőnek a folyamatos egymást gyötrése végül is két párhuzamos monológgá alakul a színpadon, ■ és a pszichológiai indítékok, motiválások helyett gyakran csak egyszerű civako- dásokat, kiabálásokat, veszekedéseket kapunk —, hanem arról is, hogy túlságosan felis mérhetők a darab világirodai mi párhuzamai. Ibsen neve jut eszünkbe (s épp az a darabja, melyet pontosán a Várszínház is játszik: a Kísértetek, s benne, mint a Teakúrában Dodó, a szülők bűnét viselő gyermek, Osvald), meg Strindbergé, a Haláltánc írójáé, — sőt, hogy közelebbi példát említsünk, Edward Albee neve, s a Nem félünk a farl^astg],, egymást.,alr ve.boncoló házaspárja. Csakhogy a Teakúra letranszponálja ezeket a világirodalmi példatárakat egy főzelék- és mo- sogatórongv szagú környezetbe, melynek talán több köze lehet a mi jelenlegi világunk hoz —, de ahhoz sokkal érdé kesébben, sokkal hitelesebben kellene megindokolni Bella és Berta kibékíthetetlen ellentétének eredőit. S főleg: nem egy vízfejű hülyegyerek, Dodó action gratuit-jére bízni a megoldást. A rról van szó tehát, hogy ez a két dráma, az írói szándékok szerint, nagyon is izgalmas kérdéseket feszeget — de szándék és megvalósulás nincs összhangban, s ezen a rendezők se igen segíthetnek (Kertész darabját Szur- di Miklós, Sárospatakyét Sík Ferenc rendezte). Még leginkább a színészi alakítások sikerültek: A Teakúrában Lukács Margit (Berta) és Szemes Mari (Bella) brillíroz, nagy rutinná, fölényes mesterségbeli tudású színészekhez illően, a Családi ház manzárddal-ban pedig a mindig megbízható, stabil színvonalat képviselő Avar István (Burián), és a Nemzetiben új tag Esztergályos Cecília (Buriánné Erzsiké). Csak hát úgy tűnik: eny- nyi kevés. Ha ilyen fontos ügyekről akar szólni a két szerző, ahhoz gondosabb írói munka szükségeltetne. Takács István Egyéni pályázatok Tehetséges diákok kerestetnek Nem elég felfedezni AZ iskola és az ifjúsági mozgalom általában sok alkalmat kínált és kínál a tanulónak kiugró, legalábbis figyelemre méltó teljesítmények elérésére szellemi és fizikai jellegű tevékenységekben egyaránt. De mégsem és sosem eleget! Ezért örülhetünk mindig, ha ezek a formák tovább bővülnek, újabb területekre terjednek ki; hiszen ezáltal nő a valószínűsége a tehetségek időben történő felismerésének, illetve ezutáni gondozásának. Nos, az idei tanévben az országos méretű tehetségkutatás feladatát az egyéni pályázatok rendszere hivatott megvalósítani, elsősorban a 12-14 évesek számára. Igaz, ez a vetélkedőfajta már (kétéves múltra tekint vissza, mégis most válik általánossá, terjed ki minden gyerekre, hiszen korábban számos másfajta versenyen is indulhattak. Azóta megszűnt a tudományos-technikai úttörőszemle, amelyen háromtagú csapatok vetélkedtek több fordulóban. Tagadhatatlan, hogy népszerű volt ez a szemle jellegű vetélkedő, s számos pedagógiai haszonnal is járt. Egy problémát azonban kezdetétől fogva magában hordozott: a három pajtást nem terhelte azonosan, az eredményt egy, jobb esetben két tanuló garantálta. Nem vetjük el persze a közösségi (team-jellegű) tevékenységi formákat, csak jobbára meghagyjuk a mozgalom számára. A pályázati rendszer közelebb áll a hagyományos tanulmányi versenyekhez, mintegy kistestvére a középiskolákban rendszeresítetteknek. Kilenc témakör Az egyéni pályázaton részt vehet (iskolai szűrés nélkül!) minden hatodik, hetedik, nyolcadik osztályos tanuló, aki kedvet érez a meghirdetett Mi tagadás, mi, felnőttek gyakran büszkébben emlegetjük iskolai sikereinket, mint azokat, amiket meglett emberként érünk el. És nem véletlenül, mert úgy érezzük, hogy ilyenkor új erőre kap önbizalmunk, izmosodik önbecsülésünk, és bátrabban vágunk neki az újabb és újabb feladatoknak. Ha társaságban vagyunk, kevés jobb téma akad a gyermekkor történéseinek felidézésénél. Én voltam a legjobb szavaló, én meg a leggyorsabb futó, én a legkiválóbb matematikus, én megyei versenyt nyertem, és ifiválogatott lettem, én voltam a legnagyobb vagány — váltogatják egymást a nem kevéssé kiszínezett epizódok, történetek. S közben mindenki arca felderül, mindenkit kedély leng körül. f kilencféle témakör valamelyikében dolgozatot készíteni. Valószínűleg a témakörök még tovább bővülnek majd az évek során, ha erre igény lesz. Gondolom, az iskolákban már lázasan forgatják a részletes programot tartalmazó füzetet, amelyben szerepel, többek között az idegen nyelv, a matematika, a természet- és társadalomtudomány, a technika. Sokat segíthetnek a szülők is. Bátoríthatják az egyébként visszahúzódó termászetűeket, nyugodt körülményeket teremthetnek a tanuló elmélyült munkájához, de azzal is, hogy figyelnek, s érdeklődésükkel ajándékozzák meg gyermeküket. (A füzeteket a diákok ha- zavihették, tehát van módjuk a szülőknek is a konkrét segítségre, ha veszik a fáradságot hozzá). Az első forduló feladatai idő- és munkaigényesek, s ráadásul már csak másfél hónap van a dolgozat (album, modell) elkészítésére. November közepéig kell eljuttatni a Pest megyei Pedagógus Továbbképző Kabinetbe. Természetesen az is pályázhat, aki csak egy-egy feladatot vállal, de érdemes megpróbálkozni minél többel, hiszen akkor nagyobb a valószínűsége a továbbjutásnak. A befektetett energia többszörösen is megtérül. A közben szerzett ismeretek felhasználhatók a tanítási órákon, az iskolai, csapatszintű helyi vetélkedőkön, s nem utolsósorban azokon a beszélgetéseken, amelyekre a jobbak kapnak meghívást, s adhatnak számot élőszóban is felkészültségükről, rátermettségükről, bizonyítva a nyilvánosság előtt is, hogy a tanuló képes színvonalas, önálló munkára. A legeredményesebbek ekkor kapják meg a második forduló kérdéseit, feladatait. E?t február közepéig kell beküldeniük a kabinetbe. Ugyancsak a megyei verseny- bizottságok minősítik a pályamunkákat, s juttatják a legVers- és prózamondó verseny Irodalmi ízlésnevelés Hetedik alkalommal hirdette meg a SZOT a munkás- fiatalok vers- és prózamondó versenyét. A cél változatlanul a fiatalok irodalmi ízlésének, beszéd- és versmondó kultúrájának fejlesztése. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa üzemekben, vállalatoknál és szakmunkásképző intézetekben hirdette meg a versenyt. A jelentkezők zöme szakmunkástanuló. A megyei előselejtezőkön egy SZOT-díjas költő vagy író műveivel, és egy szabadon választott verssel indulhatnak a résztvevők. A megyei elődöntőiket két fordulóban rendezik meg. Az elsőre október 16-án, Budapesten az SZMT központi könyvtárában, a másodikra 18-án, Cegléden a művelődési központban kerül sor. A legjobbak a november 16-i döntőn mérik össze tudásukat. Ennek helye Vácott a DCM Ságvári Klubkönyvtára. A Családi ház manzárddal főszereplői: Esztergályos Cecilia és Avar István. Autósmozikban Nézőrekord Bezárta kapuit az ország két autósmozija. Az egyik Szentendrén, a. másik Dobáson működött. A Pest megyei Moziüzemi Vállalat közlése szerint, az idén minden eddiginél több, összesen 142 ezer vendégük volt. A szentendreibe, amelyben április 19- étől vetítettek, több mint 72 ezren, az Eö-ös út mellett fekvő, s április 25-én megnyitott dabasiba pedig hetvenezren váltottak jegyet. A tavasztól őszig tartó szezonban Szentendrén harminc, Dabason pedig harmincnyolc új film volt műsoron még az országos bemutató előtt. Az előadások többségén telt ház volt: egy-egy előadást átlagosan 370-en néztek. A legsikeresebb a King Kong, A piszkos tizenkettő, valamint a Kelly hősei volt. A két nagy autósmozin kívül népszerűek voltak a kisebb Pest megyei zsebmozik is. A Pest megyei Moziüzemi Vállalat jövő évi- tervei között szerepel mindkét autósmozi nézőtéri befogadóképességének növelése, valamint a vetítés technikai feltételeinek javítása. jobbakat Csillebércre az országos szaktáborba. Bátran javasoljuk a kisebbeknek, hogy vágjanak bele ők is. S ha előszörre nem sikerül, van módjuk a javításra, hiszen ezt a vetélkedőt minden esztendőben meghirdetik az országos szervek. Hogy a minősítés minél hitelesebb lehessen, egy-egy pályamunkát két zsűritag értékel egymástól függetlenül. Tudjuk, hogy az országos, táborban csak keveseknek jut hely, s hogy á fordulónkénti jutalmazás lehetőségei korlátozottak, mégis indulásra biztatunk mindenkit. Speciális szakkörök A megye vezetői azt tervezik, hogy o legjobb dolgozatot beküldőket megyei szaktáborba hívják meg. Az sem lenne kevés, ha pusztán csak ennyi valósulna meg a tervből. Elvégre maga az iskola is többet tehet a tehetségek gondozásáért. Ám messzebbre tekintünk: azt szeretnénk, ha megyénkben év közben is rendszeresen foglalkoztathatnánk — szakemberek közreműködésével — a vetélkedőn kitűnt tanulókat. A körzetközpontokban, a nagyobb településeken speciális szakköröket, klubokat működtetnének — elsősorban a művelődési házak s egyéb köz- művelődési intézmények, illetve a TIT bevonásával. A megyei versenybizottság titkára ezekben a napokban is járja felderítő útját városainkban. Most pedig nincs más hátra, csak a biztató szó mindenkihez. Nyitva a kapu, széles az országút, itt a nagy lehetőség. Gulyás Sándor szakfelügyelő Vadparadicsom Élő szemléltetés Teljes őszi pompájában várja látogatóit a budakeszi va- úaspark. Kellemes órákat tölthetnek a békés környezetben a kirándulók. De ennél sokkal többet is képes nyújtani az ötszáz hektáros park, ahol szarvasok, vaddisznók, őzek és muflonok élnek szabadon. Kiváló lehetőség ez, hogy iskolai osztályok, napközis csoportok ismerkedjenek itt a természettel. Akár környezet- ismeret-, akár élővilágórán hozzák el tanulóikat a nevelők, a látottak hasznos kiegészítői lehetnek a tankönyvek anyásának. A természettel való közvetlen kapcsolat sokkal többet ér a legpontosabb leírásnál, a legszebb képnél, vagy filmnél Is. Érdemes hát kihasználni egy rövid kirándulásra az őszi napsütést. Tudósklub. Az Ikerdetektí vek című amerikai filmmel párba állítva kapott helyet képernyőn a Tudósklub soros adása, amely ezúttal mező- gazdaságunk helyzetével fog lalkozott. Hogy a hangzatos elnevezésű história hány millió nézőt vonzott, egyelőre még nem tudni. Csupán csak sejteni lehet, hogy valamivel nyilván többet, mint az agrárszakemberek eszmecseréje, hiszen az amúgy is a két tes csatornán volt látható és hallható, s ezt az adást nem tudja fogni sok régebbi típusú készülék. Aki mégis a Tudósklub mellett voksolt, egyáltalán nem bánta meg. Annál kevésbé, mert sok olyasmit megtudhatott, aminek megismeréséhez csak hosszú stúdiumok után juthatott volna el. Az imponáló adatok egész sorát közölték. Örömmel nyugtázhattuk például, hogy másfél magyarországnyi _ népességnek, azaz 15 millió embernek elegendő élelmiszert állítanak elő évente határainkon belül. Általában jók a termésátlagok is, különösen kukoricából. A sikerek oka? Nos, elsősorban is jók a természeti adottságok, és ezeket jól használták ki a gépesítéssel, az új fajták bevezetésével és a kemikáliák használatával az utóbbi tizenöt évben. Hanem amikor ez a bűvös szó, hogy kemikáliák, elhangzott, igencsak megpezsdült az addigi higgadt hangvételű eszmecsere, s a gyorsan érkező nézői telefonhívások nyomán takaros kis vita alakult ki. Kellenek-e, s ha igen, ilyen nagy tömegben szükségesek-e azok a mindenféle termésgyarapító, gyompusztító vegyszerek, avagy célszerűbb lenne megóvni tőlük a természetet, és visszatérni a mostanság oly sokat emlegetett öngyógyító, vagyis . a vegyi anyagok kizárásával működtetett gazdálkodásához? A nyilván nagyon sokakat érdeklő válasz: a nagyüzemekben lehetetlen és értelmetlen dolog lenne lemondani a kemikáliák alkalmazásáról, hiszen csak velük és általuk érhetők el a mai, dicséretesen nagy hozamok. Az a bizonyos öngyógyító . módszer vagy rendszer legföljebb, ha a kiskertekben vezethető be, több-kevesebb sikerrel. Egyenes beszéd volt ez, aminthogy azt is kerek perec kimondták a vita résztvevői, miszerint a mezőgazdaság és az ipar eredményességét ösz- szevetni, e két ágazat között, afféle rangsort fölállítani egyelőre még igen nehéz, csaknem lehetetlen. Azárt van ez így, mert emitt is mások a mutatók, és amott is egy sajátos közgazdasági rendszer szerint mérnek, mérlegelnek, így aztán nem lehet — de nem is célszerű — képzeletbeli vagy valóságos díjakat osztogatni. Ajánlatosabb, ha mindegyik szektorban a többre és a jobbra törekednek, természetesen úgy, hogy a partneri igényeket is figyelembe veszik. Családi kör. Egy valóságos melodrámát láthattunk csütörtökön este a Családi kör felcíme alatt. Ellentétben e műsor korábbi darabjaival, amelyek didaktikusán sarkítottak, szándékoltan tételesek voltak — hadd ne kelljen az előfizetőnek túlságosan törnie a fejét —, ez az örökbefoga- dásos história homályosan indult, ködösen folytatódott, és csak a legvégére derült ki, hogy mit is akartak vele mondani. Még szerencse, hogy a kisgyermekkorban az igazi anyjától elszakadt és egy másik szerető, megértő — famíliában felcseperedett nagykamasz lelki bonyodalmainak megértéséhez szakértőt is szerződtettek dr. Vincze Mária gyermekorvos személyében. Tőle tudhattuk meg, hogy az ilyen befogadott apróságokkal akkor célszerű tudatni vér szerinti hovatartozásukat, amikor értelmük nyiladozni kezd, és úgymond. felfogják környezetüket. Ha ebben a korai időszakban szembesülnek a reájuk vonatkozó ténnyel, akkor azt még könnyen feldolgozzák, és későbbi éveikben nem okoz nekik gondot a más anyától való származás. Okos tanács. Fogadja meg, akire vonatkozik, és aki — meri... Akácz László
