Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. OKTOBER 13.. SZOMBAT 3 a DECT 11 Ff VEI Till AFC Ili TEE 9 SZÁZEZREK MINDENNAPJAIRA A PEST MEGYEI TANACS ULESE . ÖSSKHMKOlI összefogás A Jóváhagyott napirend menetét követő tudósítás olvasható lapunk első oldalán a Pest megyei Tanács pénteken tartott üléséről. Amint az összefoglalóból kitűnik, a megye lakosságának képviselői szervezeti, személyi ügyekben hozott döntéseken túl megtárgyalták és elfogadták a megye hosszú távú vízgazdálkodás-fejlesztési koncepcióját, amely az 1981—2000 közötti időszakra jelöli meg a jelenlegi állapotokra támaszkodva a követhető fejlesztési irányokat a vízellátásban, a szennyvíztisztításban, csatornázásban, a fürdők korszerűsítésében, a felszíni vízrendezésben. Az alább következő beszámolóban az írásos előterjesztés, a szóbeli kiegészítés és a vitában elhangzottak témák köré csoportosított ismertetését adjuk. AZ ELLÁTÁS EGYRE FONTOSABB ELEME JÓ ALAPOKRA TÁMASZKODVA AMI A VÍZHEZ KAPCSOLÓDIK Nyaranta sok helyen a vízfelhasználás korlátozása, települések egy csoportján az ivóvíz elszennyeződése, az egyre több gondot okozó szennyvíz, mind-mind figyelmeztető jel arra, hogy akárcsak a világ bármely táján és országosan, úgy a megyében is a közművek, közszolgáltatások e részterepén tetemes feszültségek halmozódtak fel és joggal foglalkoztatják a közvéleményt. Érthető és indokolt volt tehát, hogy egy korábbi, hasonló koncepció felülvizsgálatával — hangzott el a megyei tanács ülésén —, az érintett szervek, hatóságok széles körének bevonásával, új fejlesztési terv készüljön el. DINAMIKUS MINIT A most megtárgyalt és elfogadott koncepciót sokrétű elemzés, egyeztetés előzte meg, az összeállítók — a megyei tanács végrehajtó bizottsága építési és vízügyi osztálya és a Kö- zepdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság — hatóságok, vállalatok, intézmények seregével működtek együtt, korábban elkészült dokumentumok, tervek, programok sokaságára támaszkodtak szembetűnő a haladás a több emeletes lakások kialakításéra szolgáló területeken. Mindezek és a nem említett, de ide tartozó tények hatására a hatodik ötéves terv végére, azaz 1985- re a megye százharminckét településének közműves vízellátásával a területek közötti aránytalanságok tovább mérséklődnek. Sajnálatosan még mindig akad feszültség így is, Érden, Nagykörösön és Dabas térségében elmaradnak a megyei átlagtól az ellátottságot jelző mutatók. örvendetesen gazdag lista erősíti a tapasztalatot a haladásról, hiszen az 1981 és 1985 közötti években olyan vízművek, vízrendszerek épültek, épülnek meg, mint például a Tököl— Szigetszentmiklós kistérségi, a Kemence—Bernecebaráti, a Perőcsény— Tésa körzeti, a Nagykovácsi községi, a Valkó—Vácszentlászló körzeti, a Tápiószentmárton, a Szentmártonká- ta, a Piliscsaba községi vízmű. Jelentős fejlesztések valósultak meg a többi között a Galga menti regionális rendszerben, Cegléd, Nagykőrös, Dunakeszi városokban, Budaörsön, az Érd térségi alapközműveknél. Figyelmeztető ugyanakkor, hogy az egyedi víznyerőhelyek fokozatos elmítás óta a mennyiség növekedett, s ami még nagyobb baj, nőtt annak a szennyvíznek a mennyisége, amely minden beavatkozás, tisztítás nélkül a talajba szivárog. A témával összefüggésben a megyei tanács képet kapott a fürdőellátásról is, meglehetősen szomorúan véve tudomásul az egy évtized alatt kényszerűen megszüntetett hét strandfürdőről szóló híradást. Igaz, ami a mesterséges vízfelületű fürdőknél veszteség akadt, azt némileg ellensúlyozta a természetes vízfelületű strandfürdők számának egy évtized alatti 11-ről huszonhétre történő bővülése. Mindez azonban — többször szóba került a napirend tárgyalásakor — nem egyenlő az igények kielégítésével, mert a jelenlegi befogadóképességnek — különösen a Dunakanyarban — a sokszorosára lenne szükség! Egyszeri befogadóképessége ezeknek a strandoknak 28 ezer fő, azaz könnyen kiszámítható, mekkora a távolság az igények és a tényleges lehetőségek között, ám a tanácsoknak nincsen — erre sincsen — pénze a fejlesztésre, bővítésre, hiszen a korszerűsítéseket is csak különböző szervek támogatásával lehetett megoldarii. Ennek tudatában, ha nem is örvendetes, de elfogadható a fejlesztések szerény mértéke. A jövő esztendő végéig Gödön, Százhalombattán és Albertirsán könyvelhető el új mesterséges fürdő átadása. A természetes vízfelületű strandoknál a víz minősége nem tesz lehetővé különösebb fejlesztést, bővítést. Sokfajta gond, baj forrása az ún. felszíni vízrendezésben- felhalmozódott adósság. A kiépített vízelvezetés 1970-ben harmincszázalékos színvonalat ért el a megye településein. A negyedik és az ötödik ötéves tervben a költségvetési pénzek felhasználásával a tanácsi kezelésben levő csatornák hossza 476 kilométerrel növekedett — megközelítve a 2700 kilométeres hosszúságot —, ami már negyvenszázalékos vízelvezetést tesz lehetővé. Ez ugyan haladás, de — nem övezte csend a tanácsülésen — a nem kellő kiépítettség hiányában 1980-ig csapadékos időszakban gyakoriak voltak a belvízelöntések Gödön, Nagykátán, Cegléden, Budakeszin, de esetenként a megye további nyolcvan településén ...! LEVEZETŐ FŐVONAL A hatodik ötéves tervben éppen: ezért az ún. levezető fővonalak újabb szakaszainak kiépítése adta a meghatározó teendők csoportját. Ide tartozik Cegléden a G-jelű rendszer, Gödöllőn a Rákos-patak, Nagykőrösön a Körös-ér, Nagykátán a Kérektói-mellékág és a lakótelepi rész fő vízelvezetési vonalainak a meg-, illetve továbbépítése. A jövő év végén még mindig hatvan olyan települése lesz a megyének, ahol vízkár veszélyével kell számolni, kritikus helyzet áll fent a többi között a Hosszúréti pataknál és mellékágainál, a csömöri, a mogyoródi pataknál, más vízfolyásoknál. FELELŐSSÉGET VISELVE A HOLNAPÉRT Ennek köszönhetően sikerült elérni — amint azt a testületi ülés megállapította —, hogy a fejlesztési koncepció a légutóbbi egy évtized tapasztalataiból kiindulva az ezredfordulóig jelölje, meg a települések vízgazdálkodásának feladatait, alapot adva a középtávú tervezéshez. A program figyelembe veszi a népesség és a lakásállomány várható alakulását. a hidrogeológiai adottságokat — ezzel összefüggésben az űn. vízbeszerzési lehetőségeket —, a közművekkel kielégíthető igényeket, a víz- és környezetvédelem követelményeit és nem utolsósorban a településfejlesztés céljait. Ami roppant fontos: az eddig elért eredmények viszonylag megfelelő alapot kínálnak a további haladáshoz. Jelentős és dinamikus fejlődés ment végbe — mutatott rá a szót kérők egyike — a megye közműves vízellátásában a legutóbbi évtizedben. Amiben nagy szerepe volt a lakossági hozzájárulásokkal bővült pénzügyi lehetőségeknek. Ebben az időszakban alakult ki a megye hosz- szú távú ellátását meghatározó ún. kistérségi és regionális vízellátó rendszerek alapja, elsősorban a Duna kavicsteraszára telepített művekkel, a síkvidéki területen a rétegvizeket felhozó mélyfúrású kutakkal, valamint a fővárosi vízellátó rendszerhez való kapcsolatokkal. Amíg 1970-ben a lakosság vízzel Való ellátottsága lényegesen alatta maradt az országos átlagnak és távol állt a szükségletektől is, addig 1990-ra a közműves vizet igénybe vevők aránya a megye teljes lakosságán belül hatvanhét százalékra emelkedett. Ezzel a megye elérte a hasonló közigazgatási területek ellátottsági színvonalát. Érdemes emlékeztetni rá: akkor, 1970-ben különösen rossz volt a helyzet a megye sok területén, így Nagykőrösön, Százhalombattán, Gödöllőn, s bár erős eltérések voltak az egyes területrészek ellátottságában, elfogadhatónak csak a szentendrei, a váci és a Budaörs térségi állapotokat lehetett tartani. A fejlődést jól érzékelteti — és rzt a szót kérők közül többen aláhúzták —, hogy a víztermelő képesség az 1970. évi napi 73,5 ezer köbméterről 1980-ra 207 ezer köbméterre növekedett. LÉTEZŐ FESZÜLTSÉG Nagy szerepe volt a változásokban a térségi és regionális rendszerek mellett az egyre több önálló település vízmű építésének, különösen szennyeződése következtében a közegészségügyileg veszélyeztetett települések száma növekszik. Ezért azután, bár a hatodik ötéves tervben, 1985. végéig, kilenc helyen valósul meg a részleges ellátást tjeremtő vízmű, várhatóan még mindig tizennégy községben kell **- a csecsemők részére — a palackos rendszert fenntartani. A jövő esztendő végére a víztermelő képesség 263 ezer köbméterre nő, ennek ellenére sem számolhatnak az érintettek — és ez a téma tárgyalásakor megkülönböztetett figyelmet élvezett — a gondok teljes megszűnésével. Szárazabb nyári Időszakokban — főként a hétvégi telkek, házak benépesülése, illetve a lo- csolási többletfogyasztás következtében — vízhiánnyal kell számolni továbbra is a megye néhány területén, így Érd térségében, a Duna bal és jobb parti üdülőhelyein. Érzékelteti az ellentmondásos helyzetet, hogy míg nyáron sok helyen a víztermelő berendezések kihasználtsága százszázalékos, addig az éves átlag csupán 55—60 százalék között van. FIGYELMEZTETŐ JEL Mindössze kilenc településen volt a megyében 1970-ben közmű rendszerű szennyvízcsatorna. Mind akkor, mind 1980-ban a megyei helyzet sokkal rosszabb az átlagosnál, az országosnál és lényeges változásra a következő esztendőkben sem lehet számítani, bár a haladás nem lebecsülendő. Amíg 1970-ben a lakásoknak csupán a három százaléka kapcsolódott a közművek e fajtájához, addig 1985 végére ez az arány tizenhárom százalék lesz, a városokban pedig 36 százalék. Nyomatékos figyelmeztetés ugyanakkor — és ez a felszólalásokban erőteljesen hangot kapott, bár korántsem azonos előjellel —, hogy o vízellátás és a csatornázottság közötti eltérés változatlanul növekszik. Eredményként könyvelhető el az a minőségi változás, amely a szennyvizek mechanikai és biológiai tisztítása arányaiban végbemegy 1985 végéig. így elérhető, hogy 1985-ben az elvezetett szennyvizeknek csak a tizenöt százaléka lesz nem kellő módon tisztított, míg 1980-ban ez a szám negyven százalék volt, megyei átlagban, mert területenként érthetően nagyok az eltérések. Mind a helyzet jellemzésére, mind a feladatok sürgősségének érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy 1980-ban naponta átlagosan 145 ezer köbméter települési szennyvíz keletkezett a megyében. Ezen utolsó száAz 1985-ig terjedő időszak fejlesztési eredményeit mérlegelve alakult ki a koncepció az ezredfordulóig. A hidrogeológiai szakvélemények szerint 2000-ben is a megye vízellátásának fő forrása a Duna parti szűrésű része, valamint a rétegvíz marad. Fokozatosah növékszik — az érintett szervek közötti egyeztetés megtörtént a koncepció kidolgozásakor — a főváros vízmüvétől, valamint a szomszédos megyék — Fejér, Komárom — regionális rendszereitől átvett vízmennyiség is.-1 - • . . MAJDNEM TELJES Érzékletessé teszi mind a feladatokat, mind a gyarapodó igényeket az a számadat, hogy 2000-ben a megye teljes víztermelő képessége 460— 500 ezer köbméter, lesz naponta, ezen belül a fővárostól tervek szerint átvett mennyiség 150—160 ezer köbmétert tesz ki. Az elképzelések szerint két regionális rendszer és huszonhét település kapcsolódik majd Budapest hálózatához. Amint a koncepció kidolgozói megállapították — és ennek nagy visszahangja volt a felszólalások során — az ezredfordulón a települések vízellátása teljes körben megoldható lesz. A fogyasztásban észlelhető és természetesnek vehető ingadozások kiegyenlítését szolgálja a tárolóterek 145 ezer köbméterre történő bővítése. Mindezeknek és a nem említett tényezőknek a hatására a század, végére a megye lakosságának 90—98 százaléka részesülhet közműves ellátásban. Ha most azt nézzük, a lakásoknak milyen hányadát öleli fel ez az adat, akkor azt láthatjuk, az otthonoknak 60—65 százalékában lesz a falakon belül e nélkülözhetetlen szolgáltatás, a városokban ez az arány 85 százalék körül alakulhat, míg az agglomerációs övezetben Várhatóan 75 százalékot ér el. A vízművek ki- használtsági foka 65—70 százalékra emelkedik, az egy lakosra számított felhasznált vízmennyiség pedig napi 200—210 liter lesz. Fontos mozzanat, hogy a területi aránytalanságok kiegyenlítődésével járnak a fejlesztések. Ha nagy horderejű, váratlan tényezők nem szólnak közbe, akkor 1990-ig a megyében 152-re növekszik a közműves vízellátásban részesülő települések csoportja. Sokaknak jó hír: az évtized végére a közegészségügyileg veszélyeztetett községek ellátása megoldódik. Annak érdekében, hogy a következő évtizedekre is legyen elegendő jó ivóvize utódainknak, megkezdődik az ún. hirdogeoló- giai védőterületek kialakítása. A megye alföldi településein — például Cegléd, Nagykőrös, Dabas, Nagykáta, Monor, de idetartozik ilyen értelemben Gödöllő is — a vízellátás alapja továbbra is a védett rétegvíz marad. Újdonság, hogy külön ipari vízellátó. rendszer megteremtésével iehet számolni Vácott és Százhalombattán.' EZ A REÁLIS CÉL Fontos kapocs az, előbbiekhez — és a megyei terület ennek megkülönböztetett figyelmet szentelt — a csatornázás, a szennyvíztisztítás helyzetének változtatása, bár — és ezt őszintén tükrözte a téma tárgyalása — javulásról és nem teljes megoldásról lehet csak szólni. Az ezredfordulóig, a most elfogadott koncepció szerint a megye nyolcvan - négy településén lesz közüzemi szennyvízcsatorna és -tisztítás. A lakásállománynak minimálisan a harminc százaléka használja e közművet, az agglomerációs övezetben valamivel magasabb lesz ennél az arány, a jelenlegi nyolc városban pedig átlagosan 55 százalékos ellátottsággal kalkulálnak a tervezők. Az erőfeszítések, a jelentős anyagi kiadások ellenére is szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy — ugyan ez nem csekélység — a vízellátottság és a csatornázás közötti viszony nem romlik tovább, de nem is javul. A század végén a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek a hatvan százaléka részesülhet biológiai tisztításban, húsz százaléknál mezőgazda- sági hasznosítást •— Nagykőrösön és Cegléden — ír elő a terv, további húsz százaléknál pedig csak a minimumot, a mechanikai tisztítást lehet megoldani. Jelzi a távoli jövőt sem könnyűvé tevő gondokat, hogy a csatornázatlan területeken az ezredfordulón napi 100 ezer köbméter szennyvíz kerül a talajba, s új feladat lesz — amint azt a felszólalók egyike hangoztatta — a tisztítóművekben keletkező. víztelenített szennyvíziszap elhelyezésének, esetleg mezőgazda- sági hasznosításának megnyugtató megoldása. A fejlesztés első lépcsője természetesen 1990-ig vezet, akkor a csatornával való ellátottság a megyében 18—20 százalékosnak ígérkezik, több település — így Diósd, Göd, Kiskunlacháza, Leányfalu — gondja a szomszédos csatornaművekhez való kapcsolódással oldódik meg. Lényeges lépés lesz Budaörs és Törökbálint közös szennyvíztisztító műveinél az áteresztőképesség kétszeresére növelése. A koncepció részletesen foglalkozik a megyében meglehetősen sok kritikát kiváltó szippantottszennyvíz-elhelyezéssel, az Itt szükséges fejlesztésekkel. Szerteágazó hatásai vannak a megnövekedett szabad időnek, s e hatások egyik eleme például, hogy 200(í*re a megyében huszonöt településen kerülhet sor új strandfürdők kialakítására. Ezeknek egyidejű befogadóképessége 55 ezer főre tehető. A munká nagyságát világítja meg, hogy körülbelül 3Ó0 hektárnyi területet kell igénybe tenni a fürdők számára’, s a műszaki, közegészség- ügyi feltételeknek eléget téve, ötven kút fúrására lesz a tervek szerint szükség. Á koncepció a többi között Cegléden, Gödöllőn, Dunakeszin, Szigetszentmiklóson, Gödön tervezi. új fürdő megteremtését, bővítéseket pedig a Dunakanyarban, Ráckevén Tóalmáson, Nagykőrösön. Családok sokaságának mindennapjait érinti a koncepciónak az a része, amely a felszíni vízrendezéssel foglalkozik. A tervek szerint olyan folyamatos fejlesztést kell megvalósítani, aminek következtében a víz-, kárral veszélyeztetett településeken a veszélyhelyzet megszűnik; A rendezés, illetve a fejlesztés több mint száz települést érint a század végéig. Ennek keretében a városokban 150, a községekben 755 kilométer hosz- szúságban kell új vízelvezető hálózati vonalakat kiépíteni. Ha ez megtörténik, akkor az állami, illetve a tanácsi kezelésű fő vízlevezető vonalak lehetővé teszik a belvizek károkozás nélküli befogadását és elvezetését. Ezzel párhuzamosan természetesen a meglevő rendszerek folyamatos karbantartásáról is gondoskodni szükséges. HELYI ERŐFORRÁS A megyei tanács, elfogadva a hosszú távú tervet, határozatban jelölte meg azokat a teendőket, amelyek a tanácsokra, a szakigazgatás érintett szerveire 1'árulnak. Rendkívüli fontosságot tulajdonít a testület annak, hogy a helyi tanácsok, középtávú terveik készítésekor támaszkodjanak a helyi erőforrásokra és kezdeményezésekre, éljenek a jövőben is a koordináció, a társulati forma kínálta előnyökkel. A határozat tételesen megjelöli a fejlesztések fő irányait és csomópontjait, kérve e nagy fontosságú ügyhöz a társadalmi szervezetek támogatását. M. O.
