Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-11 / 239. szám

4 1984. OKTOBER 11., CSÜTÖRTÖK murr: m J ^ ■•....';. . ^ ix« A párt könyvkereskedői vagyunk Új otthonban — új lehetőségek Űj lakásba költözni öröm: a korszerűbb felszerelés, a tága­sabb tér régi elképzelések megvalósítását teszi lehetővé. De mit jelent ez egy könyvkiadó életében? A Kossuth Könyv­kiadó Pest megyei kirendeltségének dolgozói a közelmúltban vehették birtokba új otthonukat Budapesten, az Alpáry Gyu­la utcában, a Bazilika szomszédságában. Pusztán több négy­zetméteren rendezkedhettek be, vagy hoz valami változást munkájukban is a költözködés? — Erről beszélgettünk Torma Pállal, a kirendeltség vezetőjével. O Aki ismeri munkájukat, egy újdonságot azonnal észre­vesz: eddig nem volt saját könyvesboltjuk, úgymond, ut­cán át nem árusítottak. Most pedig kirakatuk van, bárki betérhet és vásárolhat. — Ez egy szerencsésnek mondható kötelezettség ered­ménye. Belvárosi üzlethelyi­séget raktárnak használni nem szabad, csak úgy költöz­hettünk ide, ha üzletet is nyitunk. Ezzel lényegében bővültek szolgáltatásaink, no­ha elsődleges feladatunk to­vábbra is az, hogy az alap­szervezeti terjesztők közre­működésével jussanak el könyveink az olvasókhoz. Az új helyiség ezt a munkát rendkívüli mértékben meg­könnyíti. Képzelje el, eddig egy szoba-konyhás lakásban tároltunk egymillió 200 ezer forint értékű könyvet! Most 160 négyzetméterünk ván. Azelőtt nem is nagyon mer­tük biztatni 1200 terjesztőn­ket, hogy jöjjenek és szemé­lyesen válogassanak a kíná­latból, hiszen kupacokban tor- nyosodtak a könyvek. A jö­vőben viszont éopen ezt sze­retnénk e’érni. Itt tágas pol­cokon, téma szerint csoporto­sítva tudjuk bemutatni a tel­jes választékot. Reméljük, ter­jesztőink mind nagyobb számban élnek majd a lehe­tőséggel. © Nyilván nem ez a rende­lés egyetlen esetleges módja? — Természetesen nem. To­vábbra is küldünk mutat­ványpéldányt a friss kiadvá­nyokból és megkapják a megszokott, negyedévenként megjelenő, annotált jegyzé­künket is, a megrendelőlap­pal. O A Kossuth az egyetlen kiadó hazánkban, amely ön­álló terjesztői hálózattal ren­delkezik. Ez eltér a nálunk szokásos gyakorlattól? — Igen, a mi kereskedelmi tevékenységünk sajátos. A párt könyvkereskedői va­gyunk. Ennek a terjesztési formának a hagyományai az illegalitás idejére nyúlnak vissza. Ma már sokan irigyel­nek bennünket ezért a háló­zatért. Kiadványainknak több mint kilencven százalékát ma­gunk adjuk el. Kirendeltsé­günk forgalma évente hat és fél millió forint. © Kelendők-e a Kossuth könyvei? Mennyire van nehéz dolguk a terjesztőknek? — Elsősorban rajtuk áll vagy bukik, hogy kiadvá­Kezdeményezések a közművelődésben Népművelők pályázata A Népművelődési Intézet, a Népművelés című folyóirat a Magyar Népművelők Egyesü­lete támogatásával a gödöllői művelődési központ 1985. ja­nuár 17. és február 17. között Űj kezdeményezések és vál­lalkozások a közművelődésben címmel kiállítást, ankétot ren­dez és módszertani füzetet ad ki. A rendezvény célja, hogy módszertani jelleggel bemu­tassa a művelődési központok és otthonok újításait a tartal­mi munkában (pl. specializá- ció), új kezdeményezéseit, szolgáltatásait és vállalkozá­sait. Érzékeltesse a gazdálko­dás, szervezés és működés rendjében történt, máshol is hasznosítható változtatásokat. Láttassa az adott intézmény­ben be nem vált. de másutt kipróbálásra érdemes ötlete­ket. javaslatokat. Be kell kül­deni: az intézmény bemuta­tásra javasolt újításának, kez- demánvezásének rövid leírását (fél-két gépelt oldal), úgy, hogy az a módszertani füzet kéziratának is számíthasson. Beküldési határidő: november 15. (3 példányban). A beérkezett anyagokból szakmai bizottság választja ki Szokat a leírásokat, amelyek a módszertani füzetbe kerfil?>''k. illetve amelyeket a kiállítás­ra javasolnak. Erről december 1-ig értesítik az érdekelteket. A kiállításra, a módszertani füzetbe érkező legjobb, ter­jesztésre vagy megvalósításra érdemes kezdeményezésekén ötletdíjakat adnak ki, illetve lehetőség szerint segítik to­vábbfejlesztésüket, propagálá­sukat. Minden anyagot, leírást a gödöllői művelődési köz­pontba kell beküldeni (2100 Gödöllő, Szabadság út 6.). nyaink eljutnak-e az olvasók­hoz. Semmi esetre sincsenek könnyű helyzetben. Bár az igény egyre nő az emberek­ben: tudni, mi történik a vi­lágban, milyen hazánk gazda­sági, társadalmi helyzete. Márpedig könyveink megbíz­hatóak, politikailag megalapo­zottak. Erre a kiadó nagyon kényes. S rendszeres olva­sóink tudják ezt. © A különböző szakmai könyvnapok sorában előkelő helyet foglal el a politikái könyveké. Ha jól tudom, el­sőként rendeztek ilyet, 24 év­vel ezelőtt, s az ideinek külö­nös jelentősége lesz. — Valóban. Hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója egyben, a Kossuth Kiadó negyvenedik születésnapja is. Rendezvényeink ezért szoro­san kötődnek majd a felsza­badulási ünnepségekhez. A Pest megyei megnyitó meg­előzi az országosat: október 31-én rendezzük meg Jászka- rajenőn, szőkébb hazánk el­sőként felszabadult települé­sén. A megemlékezéseket sze­retnénk a könyv ünnepévé is tenni; minél több olvasóhoz eljuttatni kiadványainkat. • Kirukkolnak néhány új­donsággal is? — Természetesen. Terjesz­tőink már megkapták a poli­tikai könyvnapokra megjele­nő művek listáját. Csak né­hány példa: aktualitása miatt érdekes A magyar parasztság második sorsfordulója, vagy Az 1945. évi nemzetgyűlési választások című mű. Repre­zentatív, szép kiadvány lesz A magyar munkásmozgalom ké­peskönyve, de az újdonságok közé tartozik az Etikai kis­lexikon is. M. N. P. A képen: a tágas új boltban és raktárban kényelmesen válogat­hatnak a terjesztők és a betérő vásárlók. Erdős! Ágnes felvétele Tíz esztendő Kincskereső Jubileumi számot ve­hetnek kézbe az olvasók — 10 éve, 1974 októberében jelent meg az országossá vált Kincskereső első szá­ma. Tízesztendős munka áll a szerkesztőség tagjai mögött, de célkitűzésük változatlan: érdekes, szép, izgalmas olvasmányokkal nevelik a könyv szereteté- re fiatal olvasóikat. A kü­lönös gonddal szerkesztett októberi szám is ezt a célt szolgálja. Weöres Sándor, Nagy László, Szilágyi Do­mokos, Veress Miklós, Sze­pesi Attila, Kiss Dénes, Ke­rék Imre és Tandori De­zső e számban közölt ver­sei nemcsak mai líránk gazdagságáról vallanak, hanem a szerkesztői szán­dékról is, hogy e gazdag­ságból minél többet nyújt­sanak a versek világával most ismerkedő tizenéve­seknek. A világirodalom egy-egy szép lírai alkotása is helyet kap minden szám­ban, ezúttal Georg Trakl: Magányos ősz és Iván Dracsnak a szám élére he­lyezett Ballada a nyitott gyerekszemekről című ver­se. A Világjáró Magyarok sorozatban Benyovszky Mó­ric madagaszkári kaland­jaiból ad ízelítőt Rónasze­gi Miklós írása. Annus József: Békebeli csaták cí­mű regényének — a folyó­irat ez évi folytatásosának — második része az öt­venes évek gyerekéletét mutatja be hitelesen és ér­dekesen. Állattörténeteket is találhatunk az októberi számban: Tersánszky Józsi Jenő és Tóth Béla a ku­tyahűségről írt, Áprily La­jos: Egy jnokány ló című novellája egy ló okosságát mutatja be — mindhárom írást áthatja az állatoknak, az ember hűséges társainak szerétété. Az ünnepi ‘ szám nem lenne teljes, ha nem "közölne válogatást az ifjú toliforgatók műveiből is: a nyolcadikos Tóth Béla, a hatodikos Nagy Gábor és két régi szerzőnk, a kö­zépiskolás Kövessy Zsolt és a már egvétemista Szemők Árpád írásai vallanak a szerkesztőség tehetséggon­dozó munkájának eredmé­nyeiről. Kovács Lajos pa­ródiái (Fordított lap), a Nevető irodalomóra kü­lönkiadásaként görbe tükröt tartanak a lap rovatai, kedvelt sorozatai elé. Az októberi szám rajzait Würtz Adám, Csala Ká­roly és Barcánfalvi Ferenc készítette. U zerszám- és f egyver­^ forgatáshoz szokott kezükbe most tollat vesz­nek az idős emberek százai, hogy papírra vessék emlé­keiket. Többségük bizo­nyára nem nagyon örül en­nek a feladatnak, de a pa­rancsnok kérésére, erkölcsi kötelességből, aki képes rá, megteszi. Üzenetet kell hagyniuk az utókor számá­ra. Azok helyett is, akik velük együtt küzdöttek a nehéz időkben, de ma már örök álmukat alusszák. Az alapító munkásőrök azok, akik most még Írás­ban is, élőszóban is el­mondhatják: hogyan és milyen körülmények közei t fogtak fegyvert az ellenfor­radalom szennyes áradatá­nak feltartóztatására: mi­ként készültek fel esküvel vállalt feladatuk megoldá­sára; hányszor és hány­szor adtak példát ember­ségből, ha munkatársaik megsegítésére volt szük­ség; hogyan bontakoztak ki közösségükben az őket kö­vető nemzedékek tagjainak legjobb tulajdonságai. Történelmet formáltak, s most történelmet írnak, hi­teles történelmet. Mivel a jó ügy mellé szegődtek már akkor, amikor időle­gesen sokak számára a hamis is jónak tudta mu­KRONIKAK tatni magát, visszaemléke­zéseikben tetteiket nem kell szépítgetniük, hiszen azokat éppen hamisítás nélküli bemutatásuk teszi széppé. Ä ráckevei parancsnok például talán éppen ezért hárítja el azt a javaslatot, hogy a közeli vállalatoknál dolgozó üzemi újságírók segíthetnének az emlékek lejegyzésében. Nem stílus­bravúrokra, hanem a vala­ha n megtörténtek valóság­hű leírására vah mosi szükség. A szárnyaló kép­zelet helyett a tények a fontosak — mondja a pa­rancsnok, s hozzáteszi, hogy az egységkrónika aztán majd nyelvezetével és kép­anyagával is igényes lesz, de a minden részletében hiteles egvéni visszaemlé­kezésekből épül föl. Gödöllőn nem egészen ezt a módszert alkalmaz­zák. Az egységparancsnok itt azt vallja, hogy sokszor azoknak az embereknek az emlékei a legfontosabbak, akiknek az emlékidézés már nehézkesen megy. Szá­mos olvan egykori munkás- őr kötődik ugyanis a zászló­aljhoz, aki arról beszél­hetne, hogy 1956 végón azoknak a társadalmi vív­mányoknak keltek a védel­mére, amelyek létrejöttéért ők már a felszabadulás előtt is harcoltak. Arról be­szélhetnek — s nem írhat­nak, mert életkoruk miatt a betűvetésre már nemigen­vállalkozhatnak —, s hogy beszéljenek is, s ne hall­gassanak a sokat tett em­ber szerénységével, azt az itteni parancsnokok kellő emberi tapintattal elősegí­tik, Magnókészülékkel ke­resik fel az idős harcos­társakat. s egy-egy közis­mert helyi esemény felidé­zésével adnak ösztönzést a személyes élmények elmon­dásához. A ceglédi egységnél a szervezési csoportvezető — aki maga is alapító mun­kásőr — egy krónikaíró csoport élén gondosko­dik arról, hogy az egyre szaporodó visszaemlékezé­sek tényanyaga egységes egésszé álljon össze. iyi iként a példák is mu- tátják, a módszerek különbözőek; de a cél azo­nos: olyan kis helyi tör­ténelemkönyvek íródjanak, amelyek a fegyveres küz­delmet is vállaló munkás­emberek emlékét megóvják a feledéstől. Cseri Sándor ■Heti eilmtegyzetb Szentivánéji szexkomédia Jelenet a Szentivánéji szexkomédia című filmbúi: Woody Allen és Mia farrow Woody Allen új filmje kerül most a mozikba — de a né­zők egy kicsit úgy fogják érez­ni, mintha már látták volna ezt a filmet, vagy legalábbis néhány részletét. Nem azért, mintha a népszerű szerző lus­ta lett volna vadonatúj szto­rit kitalálni, hanem azért, mert Woody Allen tulajdon­képpen minden új filmjében ugyanannak a filmnek egy új fejezetét csinálja meg. Ez a folyamatos film rövi­den arról szól, hogy egy mai amerikai értelmiségi, aki ízig- vérig nagyvárosi lény, s tör­ténetesen filmrendező, meg­próbálja megérteni és rendbe tenni maga körül ä világot, és e világban önmagát — de ezek a kísérletek sorra kudarcba fulladnak, bár mellesleg rop­pant mulatságosak. Egy férfi­szépségnek a legrosszabb in­dulattal sem nevezhető, szem­üveges, vörös hajú, kopaszodó, kripli fizikumú, félszeg, gátlá­sos, komplexusokkal teli kis emberke ténfereg a New York-i, közelebbről a manhat­tani utcákon, néhány barátjá- vhriSőhR'éht összejön valami lyikük lakásában, vagy egy tu­catberendezésű, tucatszínvo­nalú csehóban, és szövegelnek, okosan és szellemesen, gunyo­rosan és szkeptikusan. Kibe­szélik egymásnak a maguk és a többiek komplexusait, sze­xuális gátlásaikat és más ba­jukat. És közben semmi nem változik; a gátlások marad­nak, az életidegenség marad, a saját levükben forgó figurák maradnak. És marad a rideg, értetlen, félelmeket keltő vi­lág, ami körülveszi ezeket az önmagukkal tökéletesen elfog­lalt embereket. Az új film, a Szentivánéji szexkomédia látszólag más vizekre evez, hiszen nem a mai Manhattan a cselekmény színhelye, hanem egy idillien csendes, varázslatosan szép vidéki nyaraló egy titkokkal teli erdő mellett —, 1905-ben, a békebeli béke édeni idejé­ben. Csakhogy ezen a bukoli- kus örömöket kínáló tájon, ebben a nyaralóban olyan ér­telmiségiek jönnek össze, aki­ken csak a ruhaviselet nyolc évtizeddel ezelőtti, mert a vi­selkedésük, a komplexusaik, a szorongásaik, a megoldatlan szexuális életük pontosai, olyan, mintha 1984-ben élné­nek, egy a jelenben játszódó Woody Allen filmben. Maga Allen mi mást is játszhatna, mint egy évekkel korábban kihagyott szexuális alkalom miatt gátlásossá vált férjet, aki bogaras feltalálói mániá- bah éli ki magát. Felesége p kielégítetlenség miatt frigiddé vált (vagy a frígidsége miatt kielégítetlenül maradt?) értel­miségi feleség. Egyik barátja egy szexmániás orvos, akinek a barátnője egy gátlástalan, majdnem nimfomániás ápoló­nő. Másik barátja egy erősen korosodó professzor, aki éppen azt a szexuálisan roppant vonzó, izgalmas nőt fogja el­venni feleségül, akivel And- rew-nak (ez Allen filmbeli név«).-annak -idején nem-jött, össze. Ez a társaság gyűlik össze egy víkendre, és ebben a beltenyészetben próbálja ki-ki megoldani a maga prob­lémáit. Aztán a túl vehemens professzorral épp a szép ápo­lónővel való szerelmeskedés közben végez a szívroham, Andrew-nak pedig talán el­múlnak a gátlásai a feleségé? vei szemben, s a felesége is túl­esik a frigiditáson (az orvos- barát segítségével), és talán- talán egy kicsit jobban a he­lyére zökken a világ, az embe­ri kapcsolatok, a vonzalmak és az érzelmek. (Vagy nem.) A varázslatosan szép erdő, melyet Gordon Willis kamerá­ja az impresszionista festők pasztellrajzainak lágy színei­vel ábrázol, talán segít felol­dani valamit ezeknek a kín-1 lódó gátlásos amerikai értel­miségieknek a görcseiből. Ez is valami. Karate lengyel módra Rendkívül érdekes, nagyon jól megcsinált filmet takar a szerencsétlen, félrevezető cím. Wojciech Wójcik rendező — talán nem tudatosan, de még­is szuggesztíven — azt a vo­nalat követi, amelynek karak­terisztikus filmjei közt Roman Polanski Kés a vízben vagy Andrzej Wajda Éjszakai vo­nat című munkái találhatók, tehát a társadalmi konfliktu­sokra visszavezethető feszült­ségeken alapuló lélektani filmdrámákét. Wójcik filmjének hőse egy mai fiatal festő, Piotr. (A film 1982-ben készült.) Piotr tulaj­donképpen az örök bizonyítási vágy áldozata: meg akarja mutatni, hogy ő a legjobb, vagy legalábbis a legtöbbet kereső festő, neki van a leg­szebb felesége, ő a legerősebb (mert versenyszerűen karaté- zik), s ő rendelkezik a legerő­sebb önfegyelemmel. Mindent meg akar szerezni az élettől, ami szerinte a legjobb, a leg­több — s eközben rideg, ér­zéketlen, önző, számító, ke­gyetlen emberré válik. Ami­kor aztán egy munkája — egy kis templom freskójának meg­festése — a Mazuri-tavak vi­dékére szólítja (a Kés a víz­ben helyszínel), találkozik egy börtönviselt, agresszív fickó­val, aki pontosan ugyanúgy meg akar szerezni mindent az élettől, és éppúgy nem tűr ve- télytársat, mint ő. Világos, hogy ez a két ember szembe­kerül egymással, és nyilván­való, hogy a másokkal szem­beni közönyig önfegyelmezett Piotr éppen ezzel a vidéki dúvad Románná! szemben veszti el a hidegvérét: egy zaklatás- és provokáció-soro­zat végén, mikor a nehéz fiú Piotr feleségét akarja meg­szerezni, a karate-bajnok egyetlen ütéssel megöli Ro­mánt. Öt viszont Roman nagy­bátyja lövi le. így semmisül meg két, a társadalomra, a többiekre különböző módon veszélyes, de legalább annyira önveszélyes ember — és két folyta thatatlan életvitel. Nem nehéz ebben a nagyon keményen, pontosan, kitűnő feszültségteremtő erővel meg­csinált filmben a történet jel­képes tartalmait észrevenni, Wójcik egy fiatal értelmiségi nemzedék ön- és közveszélyes erkölcsi és társadalmi maga­tartásformáira mutat rá, de azt is érezteti, hogy a tragé­diában a társadalom alacsony toleranciaszintjének is szere­pe van. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents