Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

4 19S1. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP Munkalátogatáson a miniszterhelyettes T ot-gy ű j temény Október elsején Pedagógiánk jelenéről \ Zengő orgonaszó tölti be a termet. A nézőtér szék- $ sorai jóformán üresek, mindössze néhányon ülnek a he- í lyeken. A váci zeneiskola egyik növendékének bemuta­tó tője, Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettesnek szól, >j aki pénteken Pest megye és Vác város oktatási helyze- * tével ismerkedett. Bár nem mondta ki senki, mégsem le­jt hét véletlen, hogy éppen Vácra, ebbe a több mint kilenc- $ száz éves városba látogatott, hiszen az mindig is neveze- J tes volt pedagógusairól, iskoláiról, diákjairól, zenei és í kulturális életéről. Kertelés nélkül A megye és a város illeté­kes vezetői őszintén, minden kertelés nélkül tájékoztatták a miniszterhelyettest örömeink mellett gondjainkról, s eré­nyeink mellett hibáinkról is. A legerősebb reflektorfény­ben manapság az általános is­kolai oktatás áll, azon belül elsősorban az alsó tagozatos tanítás. Megyénkben jelenleg negyvenhat korrekciós osz­tály működik s meglehetősen korai a gyerekek áttelepítése. A jól működő nevelési tanács­adók szűrőmunkájának ered­ményeként viszonylag sok ne­buló marad az óvodákban s kezdi korosztályánál később a tanulást. Szűkebb pátriánk pedagó­gusai szívesen vesznek részt az új kísérletekben. Minden olyan didaktikai, metodikai kezdeményezést megvizsgálnak a gyakorlatban, amely jónak ígérkezik. S teszik az iskolák mindezt amellett, hogy igen magas a képesítés nélküliek aránya. Az új tanterv a kezdőknek okozza a legtöbb problémát, mert nem mutatja meg, ho­gyan lehet a lemaradó tanu­lókat fölzárkóztatni. Ily mó­don meglehetősen nehéz a pe­dagógusok fölkészülését segí­teni. Talán mindez egyszerűbb lenne, ha a módszer mellett az eszközöket is biztosítanák számukra. Eszköz és módszer Úttörő kezdeményezés, hogy megyénkben megszüntették a közös tanulószobát, helyette korrepetálják az arra rászoru­lókat, s a felsőfokú iskolába pályázókat pedig ingyenesen tudják fölkészíteni a felvételi­re. Erre a két, igen fontos fel­adatra egyébként nem lenne lehetőség. Országos viszonylatban is büszkék lehetünk nemzetiségi nyelvoktatásunkra, hiszen minden negyedik, nemzetiségi nyelvet tanuló általános isko­lás diák a megyében él. A mi­niszterhelyettes közbevetett kérdésére, hogy vajon tovább tudjuk-e ezt vinni középfokon, azt a választ kapta, hogy a középiskolákban — egyelőre németből — emelt szintű cso­portokat indítanak, a többi Politikai könyvek Technika és társadalom A szocialista társadalmat építők számára mondhat-e ma újat Marx és Engels? Bizo­nyára igen. Hiszen az alapiok lerakása a marxi elmélet sze­rint történt. S napjainkban, amikor a tudomány gyakorla­ti eredményei, a technika vív­mányai sokkal nagyobb mér­tékben, szélesebb körűen és közvetlenebbül érintik az em­bert, mint bánmikor korábban, érdekes lehet számukra a klasszikusok mondásai, elvi fejtegetései erről a témáról. A Kari Marx és Friedrich En­gels Technika és társadalom című, a Kossuth Kiadónál most megjelent könyv ezt a té­mát dolgozza fel. A kötethez dr. Papp Sándor írt értő előszót Ebben felhívja a figyelmet, hogy a két klasz- szikus, a marxista tudomány megteremtője milyen sokol­dalúan foglalkozott ezzel a té­mával, mennyire fontosnak tartották, hogy a tudomány, a technika és a társadalom ösz- szefüggéseit elemezzék, s be­lőle évszázadokra szóló ta­nulságokat vonjanak le. Marx már A filozófia nyomorúsága című művében ismertette a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseire vonatkozó el­képzeléseit, s hangsúlyozta, hogy „a társadalmi viszonyok szorosan összefüggnek a ter­melőerőkkel. Üj termelőerők megszerzésével az emberek megváltoztatják termelési módjukat, és a termelési mód­nak. létfenntartásuk módjának megváltoztatásával megváltoz­tatják valamennyi társadalmi viszonyukat.” Később közös művekben, A német ideológiában szintén megmutatják, hogy milyen ősz. szefüggései vannak a termelő­erők és a munkamegosztás kö­zött. Az ipari forradalom ide­jén a polgári közgazdászok csak a technikai fejlődés tem­póját érzékelték, míg Marxék a társadalmi következménye­ket is vizsgálták. A termelőerők mai rohamos fejlődése szintén újjászüli a technika mítoszait. Sokan van­nak olyanok, akik azt állítják, hogy a technika az emberiség bajainak fő forrása. Mások pe­dig csak a technikai fejlődés­től várják az emberiség vala­mennyi problémájának megol­dását. A társadalomtudomány íeladata ezzel kapcsolatban ma is kettős: egyrészt fel kell tárnia a termelőerők fejlődé­sének relatív elmaradottságát, ebből adódó feszültségeket, el­lentmondásokat, s segítenie kell a termelőerők gyorsabb fejlődését lehetővé tevő ter-t melési viszonyok kialakítását, másrészt ki kell tapintania a technikai fejlődés emberre- társadalomra káros hatásait, s olyan viszonyokat és technikai megoldásokat kell ösztönöznie, amelyekkel a negatív hatások megfékezhetők. Marx és Engels tanítása te­hát ma is időszerű, éppen ezért érdemes olvasgatni ezt a köny­vet, amely a munkáról és a munkafolyamatról mondja el véleményét éppen a marxi fel­fogás alapján. Egyben vizsgál­ja a termelést, az általános vonásokat, a termelésnek az emberre gyakorolt hatását, az elosztás, a csere, a fogyasztás szerepét, valamint a termelés társadalmasításának a proble­matikáját. A továbbiakban a könyv a technika és a terme­lésnek a hajtóerőit veszi számba, elemzi a szükségletet, az uralkodó osztályok szükség­leteit, majd a termelési viszo­nyok hatását a technika fejlő­désére. A munkamegosztás, a gépi berendezés és a munkaterme­lékenység formáit is leírja a kötet, éppenséggel a marxi el­mélet alapján vizsgálja, hogy melyek az általános vonások, milyen a szerepük az iparban, a mezőgazdaságban és hatá­suk a fejlődésre. Sorra veszi a technika és a termelés sze­repét a különböző társadal­makban, így az östársadalom- ban, a rabszolgaságban, a feu­dalizmusban, majd a kapita­lizmusban. Végül a szocializ­musban betöltött szerepét elemzi. Megállapítja, hogy a szocializmusban a társadalom tagjai társulnak a termelőerők közös és tervszerű kiaknázá­sára, a termelés nagyfokú ki­terjesztésére, arra, hogy min­denki szükségletei szerint ré­szesüljön a javakból. A Forrás sorozatban megje­lent, klasszikusokat bemutató könyv így válik napjainkban is időszerűvé, hiszen a terme­lés és a technika, valamint a társadalom vizsgálata elenged­hetetlenül szükséges, hogy a fejlődést elő tudjuk segíteni. , Gáli Sándor • //• / //I jovojerol nyelvet pedig szakköri keret­ben tanítják. A nemzetiségi nyelvet egyébként a szakmun­kásképzőkben is oktatják a fiataloknak. A nyelvi képzés országos gondjai természetesen a mi oktatási intézményeinkben szintén megmutatkoznak. A jó szándék megvan, de ez ke­vés. Jó lenne a nemzetiségi nyelveket oktatni az óvónő­képzőben, a kereskedelmi, a vendéglátóipari és a közgazda- sági iskolákban is. Nem az az érdekes, hogy sok, vagy kevés gyerek jár-e a nyelvi szakkör­be. Még akkor is érdemes ez­zel foglalkozni, ha csak két diák igényli. Az általános isko­lákban még nincs mód a má­sodik nyelv oktatására, mert nincs elegendő nyelvtanár. Az orosszal kapcsolatban alsó fokon hasonló gondok vannak, mint az ugyanitt be­vezethető fakultációnál: sok a két műszakos, vagy annak a határán álló iskolánk — min­den ötödik váltott munkarend­ben dolgozik —, s így nem tudnak csoportot bontani. Ezért ahol visszalépést jelente­ne, ott nem vezetik be a fa­kultációt. Hasznos kezdemé­nyezés például a ceglédi, ahol a teljes fakultáció az üzemek­re épül. Nagy szerepet Vállal ebben a honvédség is. Gazsó Ferenc apró részle­tekbe menően érdeklődött a megyei pedagógustovábbkép- zésről, a pedagógiai pályázatok számáról, az újító tanárokról. A hagyomány kötelez Vác vezetői röviden ismer­tették városuk iskolai ellátott­ságának helyzetét. Vácnak köztudottan tradíciói vannak a középfokú oktatásban. 1986 szeptemberére készül el az egészségügyi szakközépiskola és dédelgetett tervük, hogy a hetedik ötévé» tervben egy .ze-., nei szakközépiskolát alakítsa­nak ki. Ezt indokolja a város zenei múltja, muzsikával ösz- szeforrt hétköznapjai. A miniszterhelyettes alapo­san tájékozódott. Megteltintet­te a volt járási hivatal épüle­tét, ahol megyénk óvónőképzőt szeretne létesíteni, járt az új könyvtárban, a zeneiskolában és a Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskolában. Elbeszél­getett a város középfokú ok­tatási intézményeinek igazga­tóival. Kérdései számos olyan pontot érintettek, amelyekkel már foglalkozik a miniszté­rium, előkészítve a későbbi szabályozásukat. A jó hangulatú munkaláto­gatás nélkülözött minden pro­tokollt és formalitást. Pedagó­gusok beszélgettek egymás kö­zött, megvitatva minden, a jö­vő nemzedékének nevelésével s a nevelés feltételeivel kap­csolatos fontos gondot, sürgető tennivalót. Körmendi Zsuzsa Méltó otthon Űj látnivalóval gazdagodott a nevezetes Múzeum utca Pé­csett: megnyílt Amerigo Tot műveinek állandó kiállítása. A Káptalan utca 2. számú épü­let — a város legrégibb lakó­háza — adott végleges és mél­tó otthont a szobrászművész alkotásainak. Ebben az épü­letben van a Zsolnay-gyűj te­mény is. A kiállítás megnyitása al­kalmából Kornidesz Mihály, a Magyar Televízió elnöke mél­tatta a most 75 éves világhírű mester művészi munkásságát. A Fehérvárcsurgón született Tóth Imre 1937 óta Rómában él, s Amerigo Tot néven nem- zetközí] elismerést szerzett műveivel, magának, szülőházé jának egyaránt. Pécshez régi, szoros szakmai és baráti kap­csolatok fűzik. A most megnyílt kiállításon látható — többek között — a fő művei közé tartozó „Ka­vicsasszonyok” négy darabból álló ciklusa, a „Csurgói ma­donna” pirogránit példánya, a vatikáni magyar kápolna szá­mára alkotott dombormű má­solata és azok a figurális ke­rámialapok, amelyeket a Zsolnay-gyárban készített. Zenei világnap A z idén tizedik alkalommal rendezik meg a zenei vi­lágnapot. Az UNESCO nem­zetközi zenei tanácsa 1975-ben avatta október elsejét zenei világnappá. Mi, magyarok, akik a muzsikában mindig örömöt és boldogságot talál­tunk és lelünk, azóta is példa­mutató lelkesedéssel sorako­zunk fel azok közé, akik a han­gokban az összekötést, az egyetértést érzékelik, s nem azt, ami egyik népet a másik­tól elválasztja. A zenével mi nemcsak a múlthoz kötődünk, hanem — miként Dimitrij Sosztakovics említette egyszer — a jövőbe verünk hidat, ö mondta el azt is szilárd meg­győződéssel, hogy „a muzsika korunkban is teljesíti nemes hivatását, az embereket ko­runk leghaladóbb és legna­gyobb eszméinek, elsősorban a békének és a népek barátsá­ga gondolatának jegyében kö­zel hozza és egyes'íti.” Az ünnepet megelőzően, de az ünnep napján is számos hangversenyt tartanak. Ma­gyarországon a világnap a vo­kális zene örömét fejezi ki, a muzsikával foglalkozó és a legtermészetesebb emberi hangszeren, a saját hangján megszólaló ember ünnepét. Sosztakovics hét esztendővel Szünet nélkül a Petőfi adó Áttekinthetőbb műsorrend Holnaptól megváltozik a rá­dió műsorszerkezete: az új, célja szerint áttekinthetőbb műsorrend elsősorban a prog­ramok informatív és szolgálta­tó tevékenységét javítja, elő­segíti új műsorok születésit, a fáradok felfrissítését, és ' to­vább „tisztítja” három párhu­zamos rádióprogram profilját. Az új műsorszerkezet meg­valósít egy régi rádiós tervet is: a Petőéi adó immár éjsza­kai szünet nélkül, 24 órán át sugároz műsort, s éjíé’íől haj­nalig címmel zenével és hí­rekkel szolgál hallgatóinak. Bővül a hírszolgáltatás: a Kossuth adón ezután reggel 1-tól minden páros, a Petőfin minden páratlan órában lesz­nek hírek, az utóbbin délben német, orosz és angol nyel­vűek is. Hétköznap délelőttönként háromórás műsorblokkal je­lentkezik zenés-információs- szolgáltató „Napközben”. Az új, vasárnap délelőtti kulturá­lis magazinnak Gondolat — Jel a címe; a közművelődési fórum egyaránt szól színház­ról,- filmről; képzőművészetről, irodalomról, zenéről. Szombat délelőttönként „Ismét a javá­ból!” címmel a legsikerültebb­nek ítélt korábbi műsorokból sugároznak. A vasárnap dél­utáni Poptarisznya immár 4 órás programja zenés sport­os közlekedési témákat is mű­sorra tűz. Rendszeressé válik a hétköznap délutáni egyórás gyermek-, valamint ifjúsági műsor. ezelőtt azt kívánta, hogy „hozzon a muzsika boldogsá­got az emberiségnek, gazda­gítsa szellemi életét, segítsen az emberiségnek a szenvedés könnyebb elviselésében, s a földi élet örömének aktívabb és teljesebb átérésében.” Szombaton este Gödöllőn csendült fel az emberi hang, a népzenei hangverseny köz­reműködőinek ajkáról, de hangszerek is megszólaltak, reprezentálva a muzsika egy­ségét. Ma este Szentendrén a Clemencic Consort és a Bak­fark Bálint Lanttrió ad kon­certet osztrák és iráni közre­működőkkel. Hétfőn este pe­dig Vácott bemutaitkozik az újjászervezett szimfonikus ze­nekar, újabb példáját adva a város zeneszeretetének. A zenei világnapon ismét bebizonyíthatjuk, mennyire tudunk örülni az életnek, sa­ját erőnkből és mások jóaka­ratából miként és hogyan le­hetünk boldogok. Persze, eh­hez nyugalomra van szükség. A világhírű hegedűművész, Yehudi Menuhin az első ren­dezvénykor azt óhajtotta: „Jó lenne, ha a zenei világnapon egy-két percet a csendnek szentelnének mindenütt a vi­lágon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélye­désnek. A zenének a zaj anti- iézisének kellene lennie, még­is sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fog­jon fel... Azt szeretném, ha a csendnek e perceit követően az utcákon, minden gyárban, otthonban, koncertteremben és operaházban megszólalna a zene.” a is érvényesek Menuhin szavai, miként 1975-ben. Éppen ezért érdemes elgon­dolkodni mondatain. S közben magunkban dúdolhatunk egy dallamot: akár a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt, akár Beethoven Örömódáját, akár Kodály Berzsenyi soraira írt, Forr a világ Í-;. című kó­rusművét. Ha mindezt gyak­rabban tesszük, akkor remél­hetően nemcsak magunkra hatunk, hanem másokra is, s akkor talán kevesebbet ideges­kedik a világ. Ennek a remé­nyében kezdjük és fejezzük be a zenei világnapot; hogy ál­talunk is épüljön és gyarapod­jon lelkiekben az emberiség. M. Zs.' M Rádiófigyelő mm AMIRŐL A VILÁG VITAT­KOZIK. Külpolitikai témájú összeállításokról ritkán szok­tunk megemlékezni. Minden bizonnyal azért az igazságta­lan mellőzés, mert ezek a mű­sorok sokkal közelebb állnak a hír és az írott sajtóban is gyakori kommentár műfajá­hoz, mint a már elfogadott do­Az üveg művésze Szakács Miklós parádi üvegműves művész három évtizede je­gyezte el magát az üvegcsiszolással. Kézügyesség, alkotókész­ség, harmóniaérzék, s nem utolsósorban nagy türelem kell ah­hoz, hogy az ólomkristályoUba álmodott minták nemcsak szé­pek, hanem művészi értékűek is legyenek. Szakács Miklós si­keresen szerepelt a hazai és a külföldi kiállításokon, öregbít­ve e palócok lakta táj emberei szakmai tudásának jó hírét kumentumriport kategóriához, vagy az irodalomhoz. De sza­bad-e felróni a rádiónak azt, hogy keresi, s egyre inkább megtalálja saját kifejezésmód­ját, stílusát, formáját? A rá­dió éppen azért lehet a XX. század oly jellemző kifejező eszköze, mert pillanatok alatt képes legyőzni időt és távol­ságot, az eseményekkel egy időben tudósít, véleményt for­mál, orientál. Még inkább helytelen a hall­gatás, ha olyan igazán rádió­szerű műsorról van szó, mint a Szécsi Éva szerkesztette nemzetközi kerekasztal, ami­kor a rádió külföldi tudósítói olyan témáról számolnak be, melyek nálunk is az érdeklő­dés középpontjában állnak. Ilyen volt a legutóbbi közve­títés is, amikor a tanügyi re­form kapcsán a nemzetközi ta­pasztalatokról számolt be Li- povec Iván Bonnból, Baranyai Ilona Moszkvából, Ónodi György Párizsból és László József Varsóból. A műsor iránti növekvő ér­deklődés magyarázatát bizo­nyára maguk a rádiósok is elemzik, s talán ők is arra a megállapításra jutnak, hogy a siker oka alapvetően hét do­logban keresendő. Lenyűgö­ző az alaphelyzet is: egymás­tól több ezer kilométerre, más- más környezetben élő, mégis a mi szemünkkel látó újságírók beszélgetnek. S ami nem ke­vésbé fontos: olyan témákról van szó, amelyek bár csak köz­vetve érintik a „nagy” politi­kát, mégis sokszor többet árul­nak el egy-egy országról, mint a legjobb hírszolgáltatás. MIT ÜZEN A RÁDIÓ? Nem hiszem, hogy akad olyan hall­gatónk, aki ne ismerné Keré­nyi Mária és dr. Szegő Tamás műsorát. Oka ennek természe­tesen, hogy egy sokéves, he­tente jelentkező sorozatról van szó, de legalább ennyire az is, hogy jó néhány, már-már do­kumentumriport erejű össze­állítás született a beküldött pa­naszos levelek nyomán. Ezek közé az emlékezetes műsorok közé kell most már sorolnunk a legutóbbit is, amely az egri gyermekváros igazgatójának alaptalan meg- hurcolásáról, a szocialista de­mokrácia körmönfont kijátszá-, sáról szól, vállalva annak fe­lelősségét is, hogy kimondva vagy kimondatlanul a Heves megyei Tanács vezető tisztség- viselőjének eljárásával szem­ben nyilvánítanak ellenvéle­ményt. Minden ilyen esetben elgon­dolkozik az ember, szabad-e a rádiónak, a sajtónak munka­helyi vitákban, a különböző szintű hatóságok eljárásait megkérdőjelezve magára vál­lalnia a döntőbíró szerepét. Hiszen az ilyen beavatkozás kétséget támaszthat afelől is, hogy jogrendszerünk jól mű­ködik-e. De ha előfordul tör­vénysértés, hivatali basásko- dás, emberi mulasztás, ha rés támad a társadalmi ellenőrzés demokratikus szervezetében, minden olyan fórum, amelyik segít kijavítani a hibát, csak hasznára van a közösségnek. A baj nem abból támad, ha társadalmunk fejlődésének rit­ka visszásságairól sokan sze­reznek tudomást, hanem ab­ból, ha azoknak nyilvános kontrollja híján bocsánatos bűnnek minősülnek, vagy ép­pen büntetlenül elkövethetek, megismételhetők e vétségek. Cs. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents