Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

iS fsg segíteni? Párbeszéd a nyugdíjasokkal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Új vállakózás Szolgáltatnak a szakcsoportok Hogyan segíthetik, hogyan segítik a mezőgazdasági, a fogyasztási és értékesítő szö- vétkezetek a kisüzemi ter­melést, a kisegítő tevékenysé­get? Mit tesznek, hogy ter­melői és a fogyasztási igénye­ket kielégítsék? Napjaink fontos kérdése ez. Űj vállal­kozási forma a szakcsoport, amely bár önálló feladat­körben, de a szövetkezetek kebelén belül működik. Legutóbb Cegléden a népi ellenőrzési bizottság tűzte napirendre a kérdés vizsgá­latát. Az utóbbi két és fél év tapasztalatait vették szám­ba, most az ősz elején hely­színi vizsgálatokkal egészí­tették ki azt, az összefog­laló jelentéshez. Értelmét látják A vizsgálatba bevonták az üzemeltető szövetkezetek bel­ső ellenőreit és ellenőrző bi­zottságait is. Kilenc szakcso­port tevékenységébe pillan­tottak be. Megállapították, hogy ez az új termelési forma ki­bontakozóban van. A tapasz­talatok, melyeknek birtoká­ban vannak, lehetővé teszik az érdekviszonyok további alakítását, a jogszabályok be­tartásának erősítését, a belső elszámolás és ellenőrzés fi­nomítását, valamint azt is, hogy a vállalkozásban részt vevők -és a szövetkezetek -egy— máshoz fűződő kapcsolatrend­szere változatos és mindkét- fél céljait szolgáló legyén. A vizsgált kilenc szakcso­portnak összesen 195 tagja van, közülük 70 személy fő- foglalkozásban végzi felada­tát. A szakcsoportok zöme ta­valy alakult, s a létszám legtöbbjüknél nőtt az indulás óta. Még nyereségesebben A tevékenység, lévén szol­gáltatás, többféle. Építőipari munkákat, javítást-szerelést, vasipari tevékenységet, szer­szám- és híradástechnikai munkát, bontó szolgáltató fel­adatkört vállalnak főként a szakcsoportok. Az eszközigé­nyes ágazatokban — mint a népi ellenőri vizsgálat is ki­mutatta — tapasztalható, hogy a jövedelemből fejlesztésre, szerszámok, gének vásárlásá­ra tartalékolnak. Két szakcsoport érdemeit említést, az ipari, építőipari, amely a jövedelme harminc százalékát és az Interszerviz, amely jövedelme tíz százalé­kát tartja meg e célra. A fejlesztési tartalékolás és a jövedelmeket illető terhek levonása után a részesedése­ket teljes egészében kifize­tik. A gazdálkodás eredmé­nyének felosztása szakcsopor­tonként eltérő, ám abban egy­ségesek, hogy az üzemeltető szövetkezeteknek vesztesé­gük nem volt a szakcsoport miatt. Az igazsághoz tartozik, hogy jelentősen fellendítő nyereséget sem hoztak még. A népi ellenőrzési bi­zottság vizsgálatában részt vevők számos olyan határo­zati javaslatot hoztak, amely­lyel segíteni szeretnék a szö­vetkezetekben működő ipari és szolgáltató szakcsoportok tevékenységét. Felvetették, hogy törődjenek többet az el­lenőrzésükkel, készítsék el a szövetkezetek az ellenőrzési ütemtervet, a vizsgálati prog­ramot, készüljön pontos jelen­tés, jegyzőkönyv. Szerezzenek érvényt annak, hogy az ala­pításkor meghatározott va­gyoni hozzájárulás teljes ösz- szegét minden érdekelt befi­zesse. Javasolták azt is, hogy tegyék rendszeressé az átte­kinthetőség és a kölcsönös érdek szolgálatában a szám­viteli és a pénzügyek, az ad­minisztráció és a gazdálko­dás átfogó ellenőrzését. Gyerekcipőben A szakcsoportok nem ren­delkeznek hagyománnyal, nagy múlttal, mondhatni gyerekci­pőben járnak még. Ám nem mindegy, hogy — jelképesen szólva, ám komolyan értve — hogyan tanulnak meg járni. E. Negyven éve történt ^ Jelenbe kiáltó képek sora Délidő. Kellemes illatok szál­lingóznak itt a ceglédi hely­őrségi művelődési központ kö­rül. Konyha s étterem van a földszinten, déli közétkeztetés­sel, nem csoda hát az illatár. Igen jó hírű a konyha. Az illatokról ítélve húsleves főtt az egyik óriás üstben, fok­hagymás sültszeletek párolog­nak a szeletelőasztalon a tál­ban, zsírban pirul sercegve a burgonya és a rántott szelet bundája. Evőeszközök csör- renése hallik ki az udvarra, amint hozzák-viszik, leteszik — ám egy szinttel följebb, az -emeleten már csend van. Hal­kan jár, akit felvisz a nagy­terembe az útja. A kapuban napok óta jó­kora tábla hirdette, hogy megnyílt a \ Negyven éve tör­tént című dokumentum-kiál­lítás a Munkásmozgalmi Mú­zeum anyagából. A náci nyilas rémuralom éveit mutatják a tablóképek, egykori hivatali papírok óriásra nagyított má­solatai, amelyek mellett nem mehet el közömbösen az em­ber, éppúgy, mint a képek előtt sem. A kiállítás minden­ki előtt nyitva állt. Jöttek is az érdeklődők. Iskolás gyere­kek csoportokban, pedagógus­kísérettel, aggastyánok és ere­jük teljében levő dolgos ceg­lédiek, akik rohanó napjaik néhány percét e látványnak akarták szentelni. A teremben a történelmet idézték a suttogások és a csön­dek. A lakkozott parketta hal­kan meg-megreccsent a cipő­talpak alatt: divatos új topá­nokban, sok focilabdát meg­szagolt orrú cipőkben, halk talpú vászon surranókban vo­nultak el a nézők a képekről visszanéző csoportok előtt. Lát­hattak arcokat a múltból: ar­cokat, amelyek történelmi sze­méllyé lett emberekét idéztek, az elsőket például, akik fegy­verrel fogadták a megszálló­kat, a hősök arcait, váz áruló­két, a háborús bűnösökét is, természetesen, és arcokat a tö­megből. Sok bejegyzés került a láto­gatók könyvébe és sok emlék tört fel a látogatók szívéből, kiváltképp a közép- és idő­sebb korúakéból, akik már negyven évvel ezelőtt is fel­érték ésszel az akkor történte­ket. — Történelmi lecke ez — mondta egy asszony, s a te­remben, ahol aznap majd’ megsültünk a hőségtől, bor- zongva fogta össze magán a kis kötöttkabátot, magához szorította csöpp fiát. — Gyerekek, mutatok vala­kit — suttogott egy kis srác, úgy hívta magával kis társait a terem egyik sarkába, kép­nézőbe. Fiatalember bajuszos arcképét nézte a kis csoport, ismerős vonásokat keresve, föl­fedezve: az egykori Békepárt titkáráét, Kádár Jánosét. Amint a néni fehér köpe­nyében átment a termen, már tudni lehetett, valami készül. Jelesül az estebéd. De nem is maradt ez sokáig ti­tok, mert mielőtt a néni be­fordult volna a konyhába, közhírré tette: >— Itt rögtön vacsora lesz. — Jó, jó — mondták ne­ki erre —, tudjuk. A magvas párbeszéd ko­rántsem arra szólította fel minap a Dózsa kollégiumban megtartott nyugdíjasfórum résztvevőit, hogy tessék ak­kor elfogyasztani egy tökfő­zeléket, inkább a közeli bú­csú jele volt. Meg azé, hogy akadt mondanivaló, nem kel­lett idejekorán szétszéledni. Hcgysn élnek? Pedig messze álltak attól, hoigy boldogom, egymás nya­kába boruljanak a különbö­ző állami és társadalmi szer­vek delegált képviselői és a lakótelepi öregek. Mi több, hamis lenne azt állítanunk, hogy ez a találkozó a kölcsö­nös megértés jegyében zaj­lott le. Óvatos fogalmazással inkább tájékozódó párbeszé­det mondanék. Olyasféle pár­beszéd, ami hagyott időt azon töprengeni, vajon mos­tanság ki, mi képviseli mél­tóképp az idősek sokszor ki­bogozhatatlan' ügyeit, érde­keit. Nem sorsdöntő kérdé­sekben, ellenkezőleg: az asz- fal'tszínű hétköznapokban, itt, a telepi betonon, amit velünk együtt taposnak. Cegléden immár több mint 8 és fél ezren érték el a nyugdíjkorhatárt. Azt mond­ják, korosodunk, hogy ag­gasztó mértékben. De ezen a tárgyszerű megállapításon nem lenne érdemes hajba kapni egy lakótelepi fóru­mon. Itt mindenkit az érde­kelt: miként? Azaz, hogy mi­ként korosodunk. Hogy idő­södő fejjel milyen az élet ügyes kezek díszítik Ismét hódít az egyedi, kézzel díszített bútor, a kolonial. A Sty­lus Faipari Kisszövetkezet fafaragó műhelyében Cegléden ügyes kezű fiatal faszobrászok készítik. Képünk előterében Tóth Zol­tán egy dohányzóasztal díszeit faragja Apáti-Tóth Sándor felvétele minősége? Így hát nemigen csodálkoztunk a számádatok gerj esztette közbeszóláson: — Ki az, aki segíteni fog az öregeken, ha az illetéke­sek csak most kezdenek el foglalkozni ezzel a kérdéssel? Jöjjenek el azok is a fórum­ra, akik a felvetett ügyek­ben dönteni tudnak! Kérések A városi tanács egészség- ügyi osztályának munkatársa elmondta, hogy bár koránt­sem mindenhatók, mégis megpróbálják a szociálpoliti­kai célokra rendelkezésre ál­ló évi 5 millió forintot meg­felelően felhasználni. Ezt még meg kell toldanunk a ceglédi vállalatok által nyúj­tott, hasonló nagyságú ösz- szeggel. Vagyis nem jellem­ző, hogy a termelő üzemek komiszul bánnának nyugdí­jasaikkal, De az sem igaz, hogy minden rendben lem,ne. Az anyagiak behatárolják a gondolkodás és a gondosko­dás lehetőségeit. Részletek. Farkas Józsefné rokkant- nyugdíjas, Kozma Sándor ut­ca: — Lakásunk beázik. Két esztendeje, egy hasonló fó­rumon. kértem, hogy szigetel­jék. Azóta sem történt sem­mi... Az öregeket gyakran becsapják az üzletekben ... Nagyon kellene egy hely a lakótelepen, ahol diabetikus ételeket lehet kapni... Hajnal István: — Évente 3—4 ezer forintot vagyok kénytelen gyógyszerre költe­ni. Tudnának-e valamilyen kedvezménnyel segíteni? Miszlai Margit, Kozma Sándor utca: — Fölemelték a lakbért, nem bírom, túl sok a kiadás. Ha tudok, dolgo­zom, de a betegség ebben gyakran megakadályoz ... Valamint: A lakosság 20 száéaléka itt él a telepen. Ehhez képest rossz a terület kereskedelmi ellátottsága ... A boltok árleszállítási ak­cióit mindenki helyesli. Csakhogy, mire a nyugdíja­sok odaérnek, már nincs áru. Mit lehetne tenni? stb. Együtt Még jó is — gondoltam magamban —, hogy ez a fó­rum nem érte el eredeti cél­ját. Mert azzal, hogy az el­telt két óra alatt segélyek­ről, szociális otthonról és hasonlókról oly kevés szó esett, mint amennyi, az idő­sek azt bizonyították, inkább együttműködésre, figyelemre vágynak, semmint gyorsan letudható alkalmi segélyre. Ügy, mint bármely más kor­osztály. Varga Sándor Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke október 3-án, szer­dán délelőtt 8-tól 12 óráig fo­gadóórákat tart a városházán, hivatali helyiségében. Régészeti tanulmány Ny CÁLÁrl o m ts erepei Az avar fejedelmi aranykincs A MÚZEUMOKBAN sokirá­nyú munka folyik, jóllehet a közönség elsősorban csak a kiállításokat látja. A közműve­lődést szolgáló tevékenység mellett széles körű tudományos élet bontakozhat ki, amely az adott település és környéke néprajzi, régészeti, történeti megismerését szolgálja. Meg­van a lehetőség minden mú­zeum számára, hogy munkatár­sai publikálják kutatásaik ta­pasztalatait, akár a szakmai folyóiratokban, akár önálló ki­advány formájában. A nagykőrösi Arany János Múzeum jól sáfárkodik ezzel a Lehetőséggel. Kismonográfiá­ja negyedik köteteként (szer­keszti dr. Novák László igaz­gató, aki az idei múzeumi hó­nap alkalmából a Művelődési Minisztérium nívódíját kapta) most jelent meg Simon László régész könyve Nagykőrös és környéke avar kori topográ­fiája címmel. A régész arra vállalkozott, hogy a város és környéke avar kori leleteit a teljesség igé­nyével feldolgozza. Itt teszi közzé az 1981-ben előkerült aranylelet, a nagykőrösi avar fejedelmi kard megtalálásával, származásával összefüggő té­nyeket és feltételezéseket. Való igaz, hogy a szerencse nagyban megkönnyítheti a ré­gész dolgát. Így volt ezzel Simon László is, midőn a múzeum­ban megjelentették a nagykő­rösi halastó partján talált aranykincset. A lelet bejelen­tői joggal kerültek bele a kö­tetbe, hiszen elismerés és kö­szönet illet mindenkit, aki ily ■módon támogatja a múzeum és a muzeológusok munkáját. Az olvasó fényképfelvételek­kel gazdagon illusztrált leírást kap a gyermek — feltehetően fejedelmi sarj — testméreté­hez igazodó, aranyból készült kardról, amelynek gazdagon díszített markolatfeje sokat el­árul a korabeli ötvöstudo­mányról. A keresztvasdísz és a függesztőfülek mind-mind fontos tárgyak a tudomány szempontjából. A színképelem­zés azt is kiderítette, hogy az aVar ötvösök alkalmazták az ón-ólom ötvözettel való úgy­nevezett lágy forrasztást. A fellelt töredékek alapján re­konstruálhatóvá vált a feje­delmi kard formája, mérete. Simon László más korabeli ötvöstárgyakkal összevetve próbálja elhelyezni az adott időszakban és társadalmi vi­szonyok között a nagykőrösi leletet, amely mindenképpen figyelemre méltó a tudomány szempontjából. A Nagykőrös környéki avar kori leletek tételes felsorolása egyfajta összegzést ad a mú­zeum birtokában levő anyag­ról és hasznos támpontul szol­gál a további kutatásokhoz. Megemlíti a többi között a ceglédi Nyúlfülehalom környé­kén előkerült avar cserepeket is, amelyek kézi korongon ké­szlett kerámiák. Nyársapáton a Gerje déli partján, az egy­kori Göbölyös-tanya közelében szarmata és avar kori cserepe­ket találtak. A SZERZŐ sajnálattal álla­pítja meg, hogy az eddig elő­került emlékanyag meglehető­sen kevés és szórványos, ezért a vizsgált terület avar kori történetének csupán a vázlata rajzolódik ki. A kollekció egy része közel áll az Árpád-kori kerámiához, ám ennek a prob­lémakörnek a megfejtése még a régészekre váró feladat. El­ső lépésként ennek a munká­nak kellett megszületnie ah­hoz, hogy folytatódhasson a kutatás. Tamasi Tamás ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hír lep) fífLEX napok a ceglédi méteráruboltban Szóda függöny, 150 cm széles, 299 Ft helyett 150>Ft Modern függöny, 310 cm széles, 182 Ft helyett 127 Ft Pomutjersey, 190 cm széles, 198 Ft helyett 139 Ft Férfiruhaszövet, 440 Ft helyett 264 Ft \ Suba foliszőnyeg, 60x180 cm-es, 3432 Ft helyett 1700 Ft A PRV ÉS ABÉTEX VÁRJA KEDVES VÁSÁRLÓIT "ZZ** i

Next

/
Thumbnails
Contents