Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

társulati küldöttgyűlés Újabb kutakat fúrnak A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat által üze­meltetett Galgavölgyi Regio­nális Víz- és Csatornamű Tár­sulat megtartotta idei küldött- gyűlését. A tanácskozás első részében Skotnyár Ferencné, a társulat elnöke ismertette a megjelentekkel a társulat alapszabályaiban meghatáro­zott beruházási feladatok ala­kulását, s azok pénzügyi vetü- leteit. Elégedetten állapította meg, hogy a közkifolyók létesítési feladatának eleget tettek, s a hatáskörükbe tartozó települé­seken a lakosság nyolcvan százaléka számára biztosítot­ták az ivóvíz bekötésének feltételeit. A gyarapodást a rendszer főbb adatainak változása is tükrözi: az aszódi és a túrái vízbázisból kiindulva 34 kilo­méter hosszú gerincvezeték és 145 kilométeres elosztóhálózat üzemel, amely a tervezettet ti­zennégy százalékkal haladja meg. Nyolc medencében és három víztoronyban összesen 3700 köbméter vizet tudnak tárolni. A vízhálózat eddig nyolc községben épült ki: Aszódon, Kartalon, Ikladon, Domonyban, Bagón, Galgahévizen, Héviz- györkön és Túrán. Valkón és Vácszentlászlón folyik a víz­mű építése. Kivitelezője a vácszentlászlói Zöldmező Ter­melőszövetkezet. A munkála- tok során az előző két eszten­dőben felállítottak két vízgöm­böt és csaknem tizenkét kilo­méter hosszú nyomóvezetéket fektettek le, amelyek értéke meghaladta a tízmillió forin­tot. Ez év végéig Valkón nyolc, Vácszentlászlón tizenkét kilo­méterre növelik a vezetékek hosszát, de a csőhálózat sze relvényezésével egyidejűleg természetesen elkészülnek szükséges aknák és tűzcsapok is. E beruházások — benne egy-egy kút megfúrása, s Vác­szentlászlón öt út alatti átfú­rás; kettő a Fő úton, kettő a Tavasz, egy pedig a Kossuth utcában — előreláthatólag ti­zenöt és fél millió forintot emésztenek fel. Ennek két­harmadát hitel felvételével teremtik elő, míg a harmadik harmad a megyei és a helyi tanács támogatásából, illetve érdekeltségi hozzájárulásából származik. Skotnyár Ferencné beszá­molóját követően Raffai György, az ellenőrző bizottság munkájáról tájékoztatta az ér­dekelt községek küldötteit, majd Király Lászlőné a tár­sulat pénzügyi helyzetét, el­számolását ismertette. A küldöttgyűlés újjáválasz­totta az ellenőrző és az intéző bizottságot, s további fontos kérdésben, a társulat érdekelt­ségi területének kiterjesztésé­ben kellett döntenie, felvétel­re jelentkezett ugyanis Galga- mácsa a hozzá tartozó társ­községekkel, Vácegressel és Váckisújfaluval, valamint Verseg. A társulást a küldöttek jó­váhagyták, határozatba foglal­ták, ezáltal a Galgavölgye Re­gionális Víz- és Csatornamű Társulat érdekeltségi területe négy újabb településsel gya­rapodott. Távoli vidék vándorai ■> ".wnsm Hosszú az út, mit megtettek ma már. A megfáradt vándorok­nak, ezúttal kerékpárosoknak szellemi felfrissülést nyújt Aszódon a Petőfijínúzeum, melyet szerencsére elkerült a za­jos főút. Az elgyötört testet pedig az épület előtt elhelyezett padokon végigfeküdve lehet pihentetni. Felvételünk kedvéért a két fiatalember a hajdani Iskola lépcsőjére ült. Sudhues Ulrich és Vollénbrökcr Knut az NSZK-ból, Köln mellől. Oel- déből érkeztek Magyarországra. Münsterben tanulnak. Ulrich üzemgazdásznak, Knut orvosnak. Budapestről vonattal utaz­na]^ haza, poggyászkocsiba adva s» keréknárokat Balázs Gusztáv felvétele a Szombati jegyzet a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Tartozás a múltnak A befejezhetetlen kiállítás Következik a várostörténet! bcmulató Ha múzeumról hallunk, ak­kor elsősorban letűnt korok világára gondolunk. Gödöllő ebben is különöset nyújt. A helytörténeti gyűjtemény ké­szülő új állandó kiállítása — többek között éppen ettől re­mélik azt, hogy ez a közműve­lődési intézmény is megkapja a múzeum címet — a jelen időről készül. A város és kör­nyéke növény- és állatvilágát mutatja be, a velük való gaz­dálkodást, az abból következő természet- és környezetvédelmi feladatokat. Makett Talán attól tartanak rende­zői, hogy ez a jelen holnap már a múlté lesz? — Mint vadászterület a kö­zépkortól ismert a táj az or­szágban — kezdi ismertetését Polónyi Péter, a helytörténe­ti gyűjtemény vezetője. — Ki­állításunkkal tehát tartozunk a táj múltjának. Megrendezé­sének gondolata a hely szelle­méből fakad. Hiszen jórészt ez az, ami Gödöllőt Gödöllővé teszi. Ez a település határese­tet képvisel,- itt a régi gazdag­ságból még sok fellelhető, vi­szont a természetet fenyegető erők mezsgyéjén is fekszik szőkébb hazánk. — Másik feladatunk feltárni a táj kínálatát a kiállítással. Mit tud Gödöllő határa, vagy belterületének sok parkja nyújtani az itt élőknek, vagy az ide kíváncsiskodóknak? Ügy érzem, ebben is jelentősek az adósságaink. Ezért is szeret­nénk elkészíteni a táj makett­jét, s megjelölni rajta a jelzett turistautakat. Vadászat, halászat- Nagyon is gyakorlati ok a harmadik:, a felhívás a táj védelmére. Remélem, hogy az itteni látnivalók erre készte­tik az illetékeseket és a laikus természetrajongókat. A helytörténeti gyűjtemény vezetője úgy vélekedik, hogy ez a kiállítás nem lesz kész, befejezett munka azzal, hogy megnyílik. A leendő múzeum körzeti központja szeretne len­ni az ismeretterjesztés e terü­letének. A gyűjtemény szom­szédságában működő moziban természetfilmeket vetítenek majd. Másodállásban dolgozó biológia-földrajz szakos tanár segítségével rendhagyó órák helyszíne lesz a kiállítás. Nyári iskolás táboroknak adhat ott­hont Gödöllő, az agrárcentrum, melyhez szorosan kapcsolódik mindaz, ami most a gyűjte­ményben készül. A kiállítás ötlete minden­esetre máris 'cselekvésre ösz­tönzött sok szervet, szerveze­tet. Ez például anyagi támoga­tásban is megnyilvánult. Az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal 260 ezer, a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium vadá­szati és halászati valamint fel­ügyeleti főosztálya 200—200 ezer forinttal segítette a kiál­lítás megvalósulását. A Pest megyei Tanács is ennyi pénzt adott, s hasonló hozzájárulás várható a Budapesti Erdőfel­ügyelőségtől is. Megmozdultak a közelebbi hivatalok, vállalatok is. A Bu- davidéki Erdő- és Vadgazda­ság az állatok kilövését, a kiál­lítóhelyiség berendezésének önköltséges elkészítését vállal­ta. A városi' tanács a villany­és fűtésszerelési munka elvég­zéséről gondoskodott. A Ganz Árammérőgyár a villamos há­lózatot korszerűsítette, a szak­munkásképző intézet kőműves és villanyszerelő tanulói is se­gédkeztek. Egy rész Az Agrártudományi Egyetem munkatársai tervezték meg az audiovizuális rendszert, lekto­rálták a kiállítás szövegköny­vét, állították össze a honos növények, állatok listáját. A szakmai kivitelezést a Termé­szettudományi és a Mezőgaz­dasági Múzeum gárdája segí­tette, dr. Mahunka Sándor és Kotlár Károly vezetésével. — A kiállítás a lokálpatrio­tizmus nagy műve is — foly­tatja Polónyi Péter. — A va­lahogy Gödöllőhöz kötődő köz­életi személyiségek is sokat segítettek, például Király Pál, az Erdészeti Szövetség főtitká­ra. A Hazafias Népfront váro­si bizottsága, a szakmaközi bi­zottság is mozgósított embere­ket fizikai munkára. A takarí­tásban, üvegezésben több tu­cat, különböző foglalkozású társadalmi munkás vett részt. December 12-én, a megnyitó napján, úgy érezhetik a hely- történeti gyűjtemény munka­társai, hogy megtették az út nagy részét a múzeummá vá­láshoz. A következő feladat a várostörténeti kiállítás megva­lósítása lesz. Balázs Gusztáv A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Népzenei hangverseny a ze­nei világnap alkalmából, a Kó­rusok Országos Tanácsa és a művelődési központ közös ren­dezésében, 18 órakor. A korona a legújabb kutatá­ARÁNY. A gödöllői vegyes kar külföldi utazásának előes­téjén legalább egy órácskát acsorogtunk az aluljáró egyik lépcsőjén a karnaggyal. Miről is beszéltünk volna, ha nem a kórusról. A karvezető tele volt panasszal. Egyebek között a la­pot is bírálta, mert szerinte a szükségesnél kevesebbet fog­lalkozunk velük, szerepléseik­kel, sikereikkel, terveikkel, a város kulturális életében el­foglalt helyükkel. Ezzel a hely­ivel sincsenek megelégedve különben, mert.úgy érzik, más értékeket a közvélemény job­ban megbecsül, mint az övé­két. Néhány héttel később az amatőr színjátszók egyik pat- rónusával beszélgettem. Éppen egy sikeres szereplésről érkez­tek vissza. Országos versenyen szerepeltek kitűnően. Szó szót követett, itt is előkerült a meg­becsülés, mármint a hazai, az amatőr színjátszók helye Gö­döllő kulturális életében, a közvéleményben kivívott rang­ja. A színjátszók pártfogója egyszer csak előhozta a kórust. Mondván, nem akarja bántani őket, igazán tiszteletre méltó, amit csinálnak, de hát ha ösz- szehasonlítjuk az ő teljesítmé­nyüket a színjátszókéval, bi­zony az utóbbiak kerülnek ki győztesen. És mégis, ennek el­lenére sokkal többet szerepéi­nek a sajtó hasábjain, mint az t amatőr színjászók. Ennek igazán örülök, mond­tam. Ez legalább engem meg­MiiideifEtapi aprésápk c­nyugtat, hiszen mi sem az egyiket, sem a másikat nem te­kintjük kedvesebbnek. S ha előfordulnak aránytalanságok, az csak a véletlennel magya­rázható, esetleg azzal, hogy valamelyikük egy bizonyos időszakban többet szerepel, mint a másik. KOMOLY. Szomorú * ese- mélyről tartunk hazafelé, te­metésről. Idős munkatársunk­tól vettünk végső búcsút. Szót­lanul ballagunk a hűvös, nyir­kos időben. Valószínűleg mindegyikünk az elmúlással foglalkozik magában csende­sen. Egyik társunk égyszer csak megszólal. Tudjátok, én állom a csapásokat, de ha megszólal a zene, akkor nehezen tudom legyűrni az érzéseimet. A zene. Ismerősünk temeté­sén is megszólalt a zene. A fájdalom akkordjai, a szomo­rúság, a bánat, a tehetetlen­ség hangjai. Mennyi mindent képes még kifejezni a zene. Mindent. Min­den érzésünket. Igazából ze­nével tudjuk érzéseinket meg­fogalmazni, s közvetíteni a másik embernek. A felszaba­dult örömtől a szívbemarkoló fájdalomig. A nevetéstől a könnyekig. Ezt komolytalannak tartani enyhén szólva furcsa. Zeneta­nár ismerősöm panaszolja, hogy sokan nem tartják elég komolynak, amit ők művelnek itt Gödöllőn, s a kihelyezett tagozatokon. Tudod, válaszol­tam neki, lehet, hogy nekik van igazuk. A zene nem ko­moly, sokkal több annál. Ez persze csak játék a szavakkal. Bizonyára az mondatja ezt ve­lük, hogy a történelem eddig eltelt ezredéiben mindig keve­seknek adatott még, hogy fel­fedezzék a zene örömeit, szép­ségeit, mert olyan komoly dol­gokkal kellett foglalatoskod­niuk, mint a mindennapi bete­vő falat megszerzése. Valószí­nűleg az a baj, hogy amíg az ember az elemi szükséglet ki­elégítésével bajlódik, addig va­lóban ez a komoly, nem pedig a zene. . VILÁGSLÁGER. Hányféle az ember? Ahány példányban megjelenik, annyiféle. Bizo­nyos ikrektől eltekintve mind­egyik más arcot visel, eltér az alkata/ a lelkivilága, másképp reagál a külvilágra. Érzés- és gondolatvilága különbözik, még az egy-egy családba szü­letetteké is. Mennyiféle szokás, hiedelemvilág, hagyomány. S ha átlépjük az országhatárt, már meg sem értjük a mási­kat. Kinyitjuk este a tévét, be­kapcsoljuk a rádiót, jönnek a friss hírek a világból: me­rényletek, harcok, összetűzé­sek, helyi háborúk. Az egyik tűzfészket még el sem oltot­ták, máris lángol a másik he­lyen. Az ellenfelek mindenütt egymásra mutogatnak. A szót értés bizony reménytelennek látszik. Pedig külsőre olykor meglepő a hasonlóság, ráadá­sul ugyanazokat a szavakat használják az egymást vádo­lok, csak semmi jele annak, hogy megértenék egymást. Néha-néha végigszáguld a világon egy dal. Világsláger­nak nevezik. Egy dal, amelyet egy ember írt, s úgy eltalálta azt a néhány hangot, hogy ezer és ezer másik ember, akik so­sem ismerték egymást, s nem is fogják, ugyanazon a néhány hangon örülnek vagy szomor- kodnak. A lényeg, hogy vala­mit megrezegtetett a lélekben,, emberek millióiban, országok tucatjaiban. Valami közöset, valamit, ami mindannyiunk­ban szunnyadt, s a szerencsé­sen megkomponált hangokra válaszol. Ezek a világslágerek min­dig meghatnak. Azt jelzik, hogy az emberekben van va­lami közös, legyenek feketék vagy fehérek, beszéljenek akárhány nyelven, éljenek akármilyen messze egymástól. S ha egy közös van bennük, miért ne lehetne több is, leg­alább annyi, hogy ne értsék félre a másik szavait. Ezért is komoly dolog a zene. Kör Pál sok tükrében, dokumentumki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: Onódi Béla festőművész ki­állítása, megtekinthető 10—18 óráig. Pécel, művelődési ház: Karsai Zsigmond festőmű­vész, a népművészet mestere vár minden érdeklődőt. A be­szélgetés témája A népművé­szet és képzőművészet kapcso­lata. Közreműködik a Sebő- együttes. A táncházzal végződő találkozó Pécel ifjúságának el­ső programja a 40. évforduló tiszteletére, délután 2 órakor. GaJgahsviz ^ Szüreti felvonulás Vasárnap délután fél egykor indul a szüreti felvonulás Gal­gahévizen a művelődési ház elől, hogy énekkel, tánccal hí­rül vigye a falu közönségének, de még a hévizgyörkieknek is, hogy este hét órakor kezdődik a szüreti bál. A legények ne­hezen szerzett, de szívesen adott lovak hátán, a lányok kocsiban utazva keresik fel a Tószöget, az Újtelepet, a Ta­bán úttörőparkját, s a pék­ségnél visszatérve a főútra vonulnak a szomszéd község­be. Minden állomáshelyen nyitótáncot lejtenek, maid if­jú Darnyik Antal kisbíró ol­vassa fel az értesítést és a meghívót. Szüreti versek és dalok, kanásztánc, csárdás is lesz. Mozi Pénz A Jedi visszatér. Színes ame­rikai'ci-fi film. 4, 6 és 8 óra­kor. Az üzem képviselője meghökkentő kijelentéssel kezdte mondókáját. Szeret­ne eloszlatni egy tévhitet: a vállalatoknál nem terem a pénz úgy, mint a mezön a vadvirág. Hogy lehet meghökkentő, ami nyilván­való? Éppen nyilvánvalósá­gában az. Sokan ugyanis valóban azt hiszik, az üze­mekben, szövetkezetekben számolatlanul hevernek a forintok, amelyekből igazán adhatnak nemes célokra. Mintha olyanok is'így véle­kednének, akik máskülön­ben fújják a leckét: a ne­héz esztendőkben, a spon­tán piaci, valamint a szi­gorodó szabályozási hatá­sok következtében a válla­latoknál csökkentek az anyagi eszközök, mind ke­vesebb jut a különböző alapokra. S mivel kevesebb a forint, ötször is meg­gondolandó, mire költsék. A gazdasági egységeknek a kerítésen kívüli kötele­zettségeik is vannak, han­goztatják ugyancsak sok­szor. Nem hivatalos köte- 'ezettségekre céloznak ilyen­kor, hanem a lakóhely és annak intézményei támoga­tására, hozzájárulásra az iskola, óvoda, bölcsőde épí­téséhez, korszerűsítéséhez, a szociális otthonok mű­ködtetéséhez, a művelődési házak, sportkörök fenntar­tásához. A nyugdíjasok buszt kérnek a kirándulá­sokhoz, az úttörőcsapatok olykor-olykor szintén, a jól szereplő sakk-kör is szeret­ne eljutni a versenyek színhelyére. Évfordulókra és egyéb alkalomra szer­vezetek, körök, klubok, kis­csoportok szerény megem­lékezést szerveznek, vala­mennyi pénz ehhez is szük­séges, kérnek a termelőszö­vetkezettől, az Áfész-tól. A tánccsoportok, népdalkörök, énekkarok fesztiválra utaz­nak, minősítő versenyre, ve­zetőjük szintén az elnök­höz. igazgatóhoz, gazdasági vezetőhöz fordul, segítsen. Mit számít nekik az a tízezer forint? Az a száz­ezer? Abban a hatalmas szervezetben észre sem ve­szik. Egyik vállalatunk ve­zetője a minap elmondta, hogy nyolc óra leforgása alatt összesen nyolcszáz­ezer forintot kértek intéz­mények, szervezetek támo­gatás címén. 'A kérések jogosak. Nem herdálásra, nem magáncé­lokra, hanem dicséretes kö­zösségi felhasználásra nyújtják a markukat a ké­rők. Ha már kimerült az összes lehetőség az iskolá­ban, óvodában, művelődési házban, sportkörben, ha nem futja a sáros út, jár da felújítására, a sportköri öltöző kitört ablakának be- üvegezésére, mi mást te hetnének, mint hogy ott kérnek, ahol korábban kap­tak, ahová a vezető szervek is tanácsolták őket, hivat­kozva arra az erkölcsi kö­telességre, amivel a műkö­dési helye iránt tartozik a cég. Csakhogy megváltozott a helyzet. A vállalatok veze tői saját gondjaik megoldd sába őszülnek bele, nem hogy még másokét is vál lalhassák. Nem tehetnek egyebet, mint sajnálkoznak s közlik, ők sem gazdagok, még a kerítésen belüli ké­réseknek sem tudnak ele­get tenni. Mert ott is van: fiatal házasok támogatása, hozzájárulás a lakásépítés­hez, fenn kell tartani az üzemi bölcsődét, óvodát, jönnek a sportolók, a KISZ-esek és a többiek. Különösebb jogalap nél­kül kérni, a segítségre szo­rulót visszautasítani min­dig kellemetlen. A legszo­morúbb azonban ezzel ösz- szetüggésben az. hogy mi­közben mindenki, vállalat, intézmény és magánember pénzszűkében szenved, lép- ten-nvomon találkozunk a pazarlás nyilvánvaló jelei­vel. Üzemen belül, és azon kívül. Ha a kézen-közön elcsordogáló forintocskákat meglógnánk, nacnion sok­sok homlok simulhatna kV, ha nem is teljesen, de jócs­kán csökkenne a redők száma. Fz egy nagy általá­nosság, de nagyon ioaz. K. P. 1SSI4 0139—(GfldöHdl Hírlap) ír t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents